Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 128-151. szám)
1958-06-22 / 146. szám
WSS. JŰNIUS 22. NAPiő f U Kj CB®1 Öli® ÜM Tf • • Kalamászos házak9 kalamászos kemencék Nyugalmas csönd, vár) néhány percre, Némulj el zaj és utcalárma, Messzetünt álmok, titkos csöndje Röppenj a meghitt kis szobába! Varázserővel csengjen aztán Sorra, új sor egy tündértájról, Szavaknak színes szőttesével Szóljon az írás Baranyáról! em köztudomású ugyan, de biztos, hogy a kala- mászt tótul kolomásznak mondják. Csak tőlük eredhet ez a szó, mert a hangoknak ilyen sorát aligha szerkeszthették egybe a régi magyarok! Amikor az ősi baranyai dűlőnevek között kalamászos házak, kalamászkemence megjelölésekkel találkozunk, hajlamosak vagyunk arra, hogy azon helyben keressük a tótokat, akik ezeket a neveket a térképcsinálóknak bemondották. Hanem a tótok nincsenek sehol a dűlőnevek szomszédságában! Hogy régebben ott lehettek-e, azt meg nem olyan egyszerű eldönteni. A kala- mász meg a külim&sz azonban egybecsendül a fülünkben. Keressük az összefüggést, a szó magyarázatát. Anyanyelvűnk egyik nagy szótárában aztán ráakadunk egy adatra, amely kimondja, hogy a kalamász „a hájnak nagy oltalma”. ■— Mondja pedig ez a könyv ezt nem is manapság, hanem 1684-ből. Csak annyival leszünk ettől okosabbak, hogy tudjuk: a kalamász nem mai micsoda. Közét háromszáz éve emlegetik. Baranyában az a fetünö, hogy ezek a kalamássZal ösz- szeragadt nevek mindenütt a régi üvegfújó üzemek, üvegnagy kalamászkemencék boltozatos tetejére rakták. Olyan erősen tüzeltek a kemencékben, hogy a tetejük erősen át- tüzesedett. A nagy melegtől kiolvadt a fölrakott fenyőtus- kók gyantája és szépen lefolyt a kemence tetejéről a két oldalon levezető csatornába, ahol hordókba vagy favödrökbe gyűjtötték. Ahol azonban kalamász csordogált, volt ott fahahuták, tégla-, cserép-. és porcelánégető kemencék közelében találhatók. Az épületeknek már a nyomát sem lelni, de a kalamászról ma is szól az írás, a kalamászkemencék helyét elárulja a föld. — Az üveggyártáshoz, téglaégetéshez, stb. nemcsak jó föld keletit, hanem sok tüzelő. Adták is ezt Baranya erdei bőven. A kidöntött fáknak másra már nem használható része, a földből kiásott tuskó lett a tüzelőanyag. így volt ez ott is, ahol több fenyőfa akadt, és ezeken a helyeken találjuk kalamászos házak, a kalamász-kemencék nyomát. A földből kiásott fenyőtuskókat mu is bőven. Ez a mai lúgnak, mosópornak az őse, a kalamász pedig a kerékzsír, a ko- esikenőcs elődje. Fuvarozták is innen a jó baranyaiak mindkettőt messze földre: Somogyba, Zalába, az Alföldre, de Horvátr, azaz Tótországba is. A dűlőnevek makacsul őrzik a múltnak ezt a darabját. — A régi anyakönyvek is beszélnek azonban hamuzsírégető emberekről, hamuslegényekről és hamusbetyárokról. Ezek voltak a kalamászos házak, hamuházak lakói. Kint éltek az erdőn, rakták, élesztették, vigyázták a nagy tüzet, hogy jól csordogáljon a kalamász. Bizony belepM3E®B]L<Ö fák te őket a hamu. Éppen csak tengették életüket, és a nélkü- . lözés vagy a jobb élet reménye', nem egyszer az erdőn tanyázó betyárok cinkosaivá, társaivá (i tette őket. így lett több ha- muslegény hamusbetyárrá, akinek nem egyszer járt nyomában a vármegye katonája. A kalamász, némely vidéken \ kulimász, tehát kátrányt, sze-\ kérkenőt, a mai kocsikenőcs, tengelyzsír ősét jelenti, amelyet régen a szurkos fenyő gyantá-i jából készítettek. A kalamászosY tót, kalamászos edény, kalamá-p szos szekér többféle használa-(| tos kifejezések voltak. — Hogy pedig azt is tudjuk, hogy a lamász a hájnak mért nagy oZ-(i talma, tudnunk kell, hogy ré-i gén hájjal kenték a tengelye-jí két. Így szól az 1684-ből wa!ó<l gazdasági szaktanács: „Béresé és egyéb közönséges szekere-{l inkre nem kevés háj veszteget- # tetik, azért az <5 helyén, a hóié olcsó szokott lenni, Kolo-é má s z vétetvén azon szükség-é re, a hájnak nagy oltalma lé-i szen”i ehát a drá-{ gább háj he-f lyét elfoglal-, ta az olcsóbba kalamász, ezt pedig a mai használatost1 kenőolajok*1 szorították*' ki. Az idő*' kerekére is annyi jutott a ka-< lamászból, hogy olyan jól fo-* rog, hamarosan kalamászke- * mencék, kalamászosházak és hamusbetyárok végleg eltűnnek a szédítő sebességgel ro-\ bogó emberi társadalom mö-\ gött a messzeségben. z ezer titkú Baranyában ) /mK ( is nemcsak // MU alklkor tud* maik mesélni rá a fák, ha a VA dúdoló szel^ lőre suttogni, vagy a tomboló szélben zúgni kezd a lombjuk. Regélnek akikor is, ha mozdulatlanul állnak! A nép tudja a fák meséit. Tudnak egyet-mást a régi írások is. Aki velük tart barátságot, az mondhat valamit a fák meséiről. Vannak a baranyai falukban, községek határában öreg tölgyek, vén hársfák, hatalmas szelídgesztenyék, amelyeket több száz éves oklevelek emlegetnek. Ezeknek meséjét többnyire ismeri a falu népe. Hanem az utcán glédában álló eperfáknak, vadgesztenyéiknek, a szinte minden udvarban meg található öreg diófának története ritkábban kerül szóba. Ezekről lassan elfeledjük, hogy mikor, miért is kerültek oda. Biztosan megvolt az oka, hogy odekerüljenek olyan hosz szú sorban! Az utcás települések a mi megyénkben későbbi eredetűek. Az ősi falu a csoportos, utcanélküli település, többnyire valamely erdőirtásban ke- letkezett. Á nép itt fokozatosan szorította hátra az erdőt, hogy termőföldet, kertet hódítson el tőle. Az erdőinek egy- egy fája azonban ottmaradt a faluban. Néha a határban maradt meg az erdő fáiból egy- egy sor valamilyen dűlőut vagy határút mentén. Az Árpád-kori ősi hársfaerdők, háms- fás völgyek emlékét így őrzi több ilyen hársfasor, meg egy néhány falunév, földrajzi név. A gesztenyék, eperfák, diófák sora azonban nem ilyen erdőkből maradt vissza, nem ezeknek emlékét őrzi. Más azoknak a története! Bár megyénkben légen is volt kő bőven, a népi építkezés anyaga nem ez volt, hanem inkább a fa. amelynek Szintén nem voltunk szűkében Valamikor. A gerendás házak, hrott-falú sövéjWHfadú »ározott épületek általánosak voltak. Tetejük nád, szalma vagy száraz fű, és csak jóval később zsindely és cserép. A régi házak anyaga, a kutak kisebb száma miatt nagy- volt a tűzveszély. Alig van olyan falu, amelynek krónikája ne tudna egy-egy pusztító tűzvészről. Már a szabad tűzhely miatt sem volt ez ritkaság. A villám is eleget gyújtogatott zivataros nyári időkben. Az elpipáz- gató öregek szórakozottságából nem egyszer ugrott föl a háztetőre a „vörös kakas". (Ki is mondta a vármegye, hogy még akit hideg pipával talál is az uraság hajdúja az utcán, az „öt pálczaütéseken alul“ nem szabadulhat!) — A kiszolgató selymek suhogjanak az előkelőségek báltermeiben. Baranya földjéről is sok selyem indul el. Hazánkban. Passardi János olasz származású pel- lérdi földbirtokos honosította meg a selyeimihemyótenyósz- tést és már 1690-ben gyárat is létesített a gubák selymének földolgozására. A szegénység a hasznosságba kapaszkodik, hogy a maga életét megszépítse. Tolna megye új német faluiban tervszerűen telepítik a szederfákat, és ez a szokás meghonosodik Baranyában is. Még később megjelennek az országutak mentén a nyárfasorok. Úgy állnak itt, mint Olaszországban a ciprusok. A Dél-Dunántúl nyárfái, a máséi, őket. hogy miért Nemzetünk gáltatott szegénynép pedig védekezett, próbálkozón a maga nyomorúságának mentésével. A vármegye aztán átvette a jól bevált népi módszereket, és szabályrendeletet hozott. A dúslombú vadgesztenye fák voltak hivatva a tűz egyik utcasorról a másikra való átterjedését megakadályozni. Hogy pedig az utcasor egyik házáról a másikra se terjedjen a tűz, ezt biztosította a diófa hatalmas lombkoronája. Valahogy így kerültek a diófák a szőlőhegyekbe is a présházak sorába. Hanem az idő vén fájáról is hulldogálfak a levelek: évek futottak egymás után sorra! Alig takarodott ki a török Baranyából, megjelennek a falukban a nagy lombú szederfák eperfák. Gyümölcsükkel • ember, állat egyaránt él. levelűn pedig a selyemhernyó tápláléka. A nép fiai selyemhernyót tenyésztenek, hogy simogyar ciprusok sötét lombjukkal sokszor emlékeztették népünk fiait azokra az északolaszországi tájakra, ahol katonáskodásuk keserves éveit töltötték. A nyárfasorok szépsége mellett hasznosságukról is elgondolkoznak az országutak vándorai: a falusiak, az idegenek, a vándorló céhlegények, vásározók és vándorcigányok. Egy-egy jobb helyen megtelepülnek az oláh-cigányok, a tekinővájás, a melence- és far- kan,ál-készítés fejszés, bicskás művészei, ök adják a háztartások számára a disznóöléshez a forrázótéknőt, a mosóteknő- ket, itató és etetővályukat, lisztes melencéket. A kezdődő gyáripar még nem is gondol a nép ilyen igényeinek kielégítésére. A meghalt nyárfák használati eszközként vonulnak be a falu házaiba. Majdnem minden faluban megvan még ma is hat tölgyfa, ha ugyan tudják a falu öre# # ültették el * | fönnállásé-1| raak ezer éves ünnepén, 1896- \ ban minden falu ünnepélyesen^ elültetett a faluban valamely | térségen hat tölgyfát. Néhol le-, i hét, nyolcat is. Gondozták (> őket, hogy hat biztosan megeredjen, és emlékeztessen. — Nem mindenütt eredt meg, de<> ahol megeredtek, ott sincs meg | > ma valamennyi. Ugyan ki tud- # ja, hol vannak a milleneumi # fák? Volt itt azóta fahiány,# volt gond és pusztulás is elég. I1 Néha pedig éppen az új életi1, szorította ki a múlt emlékeit.# Uj fákat ültettek hosszú,* egyenes sorokba nem egy falu-J ban. Ezek azonban nem zöi- dellmek, nem virágoznak. Árnyékot is alig adnak. Nem is fák ezek, csak villány dúcok, telefonpóznák. Ki mondja* meg, melyiknek több a haszna?! A maiakat már nem a dús lombú fák védik meg a tűzveszélytől, hanem az autós tűz-J, oltók, akikhez a póznák drót- ( ján fut el a hír akár a hetedik határból. Amikor az elrobogó tűzoltóautó nyomában elül a hatalmas porfelleg, odaszól az egyik é öreg a szomszédjának: „Mégu^l jó, hogy ezek a nagylombú fák a tűző napot, meg ezt a fullasztó port fölfogják!“ — Z1 másik öreg pedig így véleke dik: ‘ „öregapám házát még a vén hársfa mentette meg £ tűztől. Nekem már nem am kell ez a fa. A gyümölcsösöm doktorai fészkelnek itt: ké: család cinke é6 egy fészek harkály!’* # i—i s mindketten tudják, hogy a tűz oltóautó ve zetőjének meg a villanyszerelőnek családja is szereti a' jó gyümölcsöt. Annál # a háznál szokták venni, aho' # az a vén diófa hajlik rá a ház ablakára. Az oldalt összeállította: Vargha Károly, dr.t Nevenincs királyi ajándék TARCSA-PUSZTA nevének eredete. Muszty L. ta* nár gyűjtéséből, 1957. I. T. 14 éves tanuló hallotta 71 éves nagyanyjától Damdolban. A szar kácsnű szavait a vers szinte változatlan tonnában adja, tehát a népi form* is rímes, rtt* muses. 1. Baranyának bátor fia, Gerde bajnok, hős dalia, Zsigmond király seregében Lent harcolt a határszélen, S mert sok pogányt összevágott, Híre föl a trónig szállott, S ahogyan az akkor illett, Királyunktól kapott földet. 2. Kastély készül nagy szaporán Gerde bajnok új birtokán. Sürög, forog sok száz szolga, Ürdolgára mennek sorba’, Márványkövet, nagy gerendát Ügy cipelnek, mint a hangyák. S ahogy kész a bajnok háza, Száz vendég jön lakomára! 3. Dicsérik a gazdát, s népét, Kastélyának szép környékét, Kristályvízű kávás kútját, Földje minden titkát tudják, Am egy rejtély mégis akad, Arról nem hull le a lakat: Nem hagyták rá azt senkire, Mi is az új birtok neve, 4. Már vány os szép nagy teremben Ott ül a száz vendég rendben. Köszöntőt mond Gerde bajnok, Csakhogy nyúlnák ám az arcok, Ahogy érces hangon zengi: „Addig nem lát étket senki, Ameddig az új falunak Nevet nem adtatok, urak!* -» 5. „Jó tréfa ez!” — így kacagnak, S az új földnek nevet adnak. „Nem jó ez! .-.-.Az jobb!;.. Az lehet!*- » Csepülnek itt egy s más neveti Vitáznak ott, marakodnak: —> „Együnk, s nevet adunk holnap!* m Órák hosszat kiabálnak, 1 S neve csak nincs a határnak! 9. Nincsen neve, s nincs vacsora! Tudományuk lassan oda! Ki segít az éhes hadnak? Enni így ők sohsem kapnak! Bent is, kint is nagy a lárma, Fut egy, fut más a konyhára. Szófián áll ott minden kukta, Vra szavát mind jól tudja! 7. Gerde bajnok búsan látja Nagy lesz itt a konyha kára. Hívatja a főszakácsot, S azt kérdezi: „Mondd, hogy álltok?” „Tálalhatnánk, uram, végre, Sok éhes száj, szomjas gége, Nincs hasznára ez az ügynek, Ezek semmit ki nem sütnek?’ — 8. Szól a bajnok: „Jó! Nem várok! Tálaljanak hát a lányok!" — S jönnek gyorsan mindenünnen, Tele tál van két kezükben, Röstelkedve, jelre várva Ránéznek a ház urára. S ki a sorban élre állott, Megszólal a legszebb lány ott. 9. S így mondd, s közben ragyog arca, „En vagyok a szakács, Marosa, Vacsoránk hal, rántott harcsa, Azt, ki eszi, isten tarcsa!” — „Tarosa! Tarcsa!” — hangzik egyre, S megjön minden vendég kedve, Eszét áldják a szép lánynak, S az evésnek nekilátnak. 10. „Tarcsa! Tarcsa!” — szól a bajnok, — tgy kellett hát nevet kapnod!? Am, ha így van, igyunk rája, Neved keljen most már szárnyra, Legyen ismert megyeszerte, Földedet a jég ne verje, S néped mindig legyen boldog, Meddig csak e nevet hordod!” — 11. Jó étekre tüzes bor kell Egymás után több serleggel! Itt is benn, s künn a konyhán Mindaddig, míg nem volt logytán Akkor aztán hajnaltájban Hazamentek mindahányon, Százan vitték, ezer fele. Hogy született Terem ww,
