Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 128-151. szám)

1958-06-21 / 145. szám

NAPLÓ 1958. JtjNTÜS 81. mss Karom beszéde a RiáiiflG dolgozónak naggggflidsdn ” (Folytatás az 1. oldalról) munkásokat, hogy azonnal ve­gyék fel a munkát. Június 19-én a munkások ugyan meg­kezdték a munkát, de délelőtt fél 10-kor Ismét sztrájkba lép­tek. A sztrájkoló öntödei se­gédmunkások vezetőjét, Za- vad.v Ferenc öntősegédmunkást ezért június 20-án reggel ki­hallgatásra rendelte a gyár ka­tonai parancsnoka. Zavadyval együtt ment a katonai parancs­nokság épülete elé az öntő- műhely több mint négyszáz munkása is. — A munkatársuk megvédé­sére kivonult munkásokat a csendbrség puskatugsal kénv- szerftette vissza a műhelybe. Ennek hírére beszüntette a munkát a gépgyár valamennyi műhelyének több mint ezer munkása, s a katonai vezető­ség irodája elé vonulva tilta­koztak a esendőrség emberte­len eljárása ellen. A munká­sok a gyárvezetők és a csend- őrparancpnok felhívására sem mentek vissza munkahelyükre. A csendőr-parancsnok ezután puskatussal akarta szétveretni a tüntető munkásokat, A mun­kások védekezésül vasdarabok­kal dobálták meg a csendőrö­ket, mire Zsejonka őrnagy tűz-» parancsot adott csendőreinek és a szűk gyárudvaron össze­zsúfolódott munkások közé lö­vetett. A csendőrség véreng­zése agonnal kioltotta életét Mira Sándor. Fáczán György napszámos munkásnak és Tóth István rézműves-munkásnak- Életveszélyes sérülése követ­keztében később halt meg há­rom gépgyár) munkás. Több mint húsz munkás kapott sú­lyos, vagy kevésbé súlyos se­bet. A MÁV-gyépgyári esemé­nyek híre néhány óra lefor­gása alatt elterjedt a budapesti gyárak munkásai körében. Jú­nius 20-án a gépgyáriak jelen­tős'része, 21-én és 22-én pedig valamennyi budapesti üzem munkássága sztrájkba lépett. A vidéki munkások közül első­ként léptek sztrájkba a salgó­tarjáni acélgyár és a kőszén­bánya munkásai. Sztrájkolt a miskolci és a diósgyőri mun­kásság is. A győri, a szegedi, a debreceni üzemi munkások is csatlakoztak az országos .sztrájkhoz. Sztrájkoltak még Szombathely, Pozsony, Székes- fehérvár. Magyaróvár. Újvár és más kisebb városok munkásai A kormány felhasznált min­den rendelkezésre álló eszközt, hogy a munkásokat a munka megkezdésére kényszerítse. A budapesti rendőrfőkapitányság azonnal megkezdte a letartóz­tatásokat: 22-én délig mintegy 300 munkást tartóztatják le. A júniusi sztrájkot csaik a kilencedik napon tudta a csendőrség letörni. Nagy ered­ménye volt a júniusi sztrájkok­nak, a tömegek elszántságá­nak. szervezettségének és egy­ségének erősödése. A sztrájk egyben előkészítője volt a mun­kásosztály további harcainak, amelyeket az J918 novemberé­ben megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának veze­tésével vívott a proletárdikta­túra megteremtéséért. 1919 március 21-én. a tanács- köztársaság kikiáltásával elő­ször került a hatalom Magyar- országon a dolgozó nép kezé­be. A külső ellenség túlereje a belső hazaárulók segítségé­vel megdöntötte a tanácsköz­társaságot és a Horthy-fasiz- mus 35 éves szörnyű elnyomá­sa nehezedett a magyar mun­kásosztályra. Kiss Károly a továbbiakban emlékeztetett arra. hogy a Horthy-rendszer tűzz.el. vassal, börtönnel, kínzással és bitóié­val igyekezett letörni minden forradalmi megmozdulást, De mindez me már a múltté, hi­szen a felszabadító szovjet hadsereg meghozta az új élet lehetőségét és ma, negyven év történelmi távlatában emléke­zünk meg a MÁVAG-muniká- *ok akkori hősi harcáról, A magyar munkásmozgalom a fa­siszta uralom idején is sokat fejlődött és erősödött. A Ma­gyar Kommunista Párt évtize­deken át kemény harcot vívott a hortihysta-fasisztä reakcióval. — A felszabadulást követő tizenhárom esztendőt elsősor­ban a kivívott hatalmas sike­rek, a nagyszerű eredmények jellemzik. Ipari termelésünk növekedésének üteme hatszor gyorsabbá vált mint a Horthy- Magyarorsságon. Megszüntet­tük a műn k anél költséget. A magyar dolgozók jobban táp­lálkoznak, több élelmiszert fogyasztanak ma. több Ipar­cikket vásárolnak, mint vala­ha is annak előtte — mondot­ta, majd aláhúzta, hogy a nemzetközi reakció és haza* ügynökei eredményeinket el­hallgatva. s az elkövetett hibá­Ax országgyűlés pénteki ülése (Folytatás az 1. oldalról) Szijjarto Lajos, a tervjavas­lat építőipari részéhez szólt hozzá. Mint elmondotta, építő- ipárunk a tervidőszakban 35 milliárd forint értékű munkát végez. Termelését három év alatt 20 százalékkal kell növel­ni, a köUgégszintet pedig 6 szá­zalékkal kell csökkenteni. A terv feladatul tűzi ki, hogy az eddiginél fokozottabban térje­nek rá korszerű építési anya­gok és szerkezetek alkalmazá­sára. Olyan gépeket kelt beeae­rcznj, amelyekkel a* építési időtartam lényegesen lerö­vidíthető­A tervezesse! kacsoiatban ká emelte, hogy rendel kell te­remteni a típustervek terüle­tén. A f építőiipar fejlődésének gátairól szólva beszélt az ipar­ág széttagoltságáról, a szétta­goltság megszüntetésében bát­rabban kell építenünk a ta­nácsokra, mint a területek közvetlen gazdáira. Az lenne a helyes, ha az építésügyi mi­nisztérium csak az országos jellegű fontos építkezéseket végeztémé saját vállalataival, a tanácsi vállalatok vonatko­zásában pedig szakfelügyele­tét gyakorolna. Szíj jártó Lajos felhívta a fi­gyelmet arra, hoey a* építő­ipar gépesítésénél gondoskod­janak különösen olyan kisgé- pekrői^ amelyek mentesd ik az embereket a nehéz fizikai ■Minkéitől. Végül a lakáskérdéssel fog­lalkozott és felemelte szavát azok ellen, akik fe'előtlenöi rongálják, pusztítják a társa­dalom tulajdonát képező épü­leteket, lakásokat. Szólt arról is, hogy véget kell vetni az al­bérlők kiuzsorázásának, mert tűrhetetlen állapot, hogy egye­sek az. államtól kapott altt- csonybérű lakásaikat bérlet­be a4v»> a béristi díjból é'-nsk. Vámos Fsrenené az egész­ségügy hároméves tervével foglalkozott. Az utolsó felszólaló Urban Ernő képviselő volt. Ezután Kiss Árpád, az Or­szágos Tervhivatal elnöke a törvényjavaslat előadója, vála­szolt a vita felszólalóinak. Be­vezetőben kifejezte azt a meg­győződését , hogy hároméves tervünk túlteljesítésére szá­míthatunk. Szólt arról, hogy a terv gondoskodik a magyar iparnak a fővárosban való koncentráltságának fokozatos módosításáról: a tervidőszak ipari beruházásainak csak 24 Százaléka jut Budapestnek, a többi a vidéki kerületek kö­zött oszlik meg. Ezután az országgyűlés.egy­hangú szavazással áHaiinua- »ágban és részleteiben elfo­gadta az 1958—1960, évi há­roméves népgaadaságfejleszté- ei terv irányéi veiről szóló tör­vényjavaslatot, az előadó á1- tal beterjesztett módosítások­kal. Az országgyűlés ülésszakát Rónai Sándor zárta be. kát felnagyítva, 1956. októbe­rében—novemberében meg akarták semmisíteni mindazt, amiért a magyar dolgozók év­tized óta munkálkodtak, har­coltak és ha kellett életüket is áldozták. . — 1956 őszén a nyugati im­perialisták, a belföldi segítőik: az ellenforradaünárok és pár­tunk árulói, az ellenség tábo­rához csatlakozott Nagy Imi« —IíOsonczy-féie revizionista csoport képviselői, sok becsü­letes embert is megtévesztet­tek, amikor „forradalomnak“ hazudták az ellenforradalmat, ,szabadságijai«,nak“ a népgaz­daságot szétziláló sztrájkokat, „igazi demokráciának’1 a pol­gár) és fasiszta pártok újjá­élesztését, „szabadságnak* a kommunisták meggyilkolását, a fehérterrort. — Sokan, a MÁVAG gyár dolgozói köziül méi- akkor is tisztán látták, mii a helyzet és október 23. és november 2. kö­zött hiába kísérelték meg az ellenforradalom fegyveres ban ditói, hogy behatoljanak 3 gyárba, Nagy Sándor. Bajtai István, Richter József, Unop Ervin, Bai«za József, Kürti István és még sokan fegyver­ré! a kezükben elzavarták e bftplakodni akaródat és a gyár körül ólálkodó fegyvereseket ei is fogták. — Húsz hónap tett el azóta — folytatta <— es e viszonylag rövid idő alatt igen nagy fej­lődés ment végbe Magyaror­szágon. Mindannyian saját ta­pasztalatunk alapján is meg­gyei zőzüietünk erről. Jól hasz­náltuk fel a Szovjetunió és a szocializmust építő testvéri or­szágok önzetlen baráti segítsé­gét. Erre a segítségre támasz­kodva — a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány irányításával dolgozó népünk igen jelentős eredmé­nyeket ért el az ellenforrada­lom ütötte sebek begyógyítá- sában, politikai, gazdasági és kulturális életünk konszolidá­lásában, társadalmi életünk minden területén. — örömmel állapíthatjuk meg, hogy elosztóban van az eszmei zűrzavar. — Ma már mindenki tisztén látja, hogy az október—no­vemberi ellenforradalom cél- ia a népi hatalom megdöntése, a lökés fasiszta uralom vissza­állítása volt. Az sem lehet kéi­hogy ha ez a gálád terv sikerül, akkor a reakciós erők hazánkat hamarosan a Szov­jetunió és testvéri népi demo­kráciák ' ellen irányuló impe­rialista háborús tűzfészekké változtatták volna. — Alig vannak ma már ha­zánkban olyanok, akik végleg és visszavonhatatlanul ne lát­nák kik népünk barátai és kik az ellenségei. Ami a népi ha­talom ellenségeit illeti, velük izemben szigorúan és kemé­nyen kell eljárni. Igazságügyi szerveink helyesen, törvé­nyeinknek és a nép érdekel­nek: megfelelően jártak el, amikor gondos és alapos vizs­gálat után megtárgyalták an­nak a csoportnak az ügyét, gmelyik értelmi szerzője, szer. vejdje és veisiője volt az 1956- os eUenfoiTadatóú felkelésnek. Az áruló Nagy Imre és társat ügyében hozott legfelsőbb bí­rósági ítéletet hazánkban a munkásság nagy tömegei nem csak helyesléssel és megnyug­vással fogadták, hanem régóta várták is. Ez az ítélet szigorú, de igazságos és egyben figyel­meztet is: nem lehet büntet­lenül elárulni a munkáshatal­mat! — A? áruló Nagy Imre és társai ügyében hozott bírósági döntéssel v égi gv isszuk «s be­fejezzük a* ellenforradalom ellen folytatott harcot. A nép­bíróság igazságos ítéletéről többféle vélemény hangzik el. A dolgozók szeles tömegei egyetértenek vele, de azért többen hangoztatják: miért nem ítélték halálra Kopácsit 's, miért nem kapott súlya­oh büntetést Tildy Zoltán, „.b — Mit lehet ilyen vélemé­nyekre mondani? — Ugyész­■günk és bírísé.yunk hosszú időn át folytatott gondos vizs­gálat alapján tárgyalta meg az ügyet és sokoldalú bizonyíté­kok alapján hozta meg íté­letét. — Bizonyos nyugati impe­rialista körökben úgy tartják, hogy Nagy Imre és csoportja felelősségre vonása után is­mét elérkezett az alkalmas pillanat arra, hogy a Magyar Népköztáisaságot rágalmazzák és gyalázzák. Ezek a nyugati imperialista körök újból véle­ményüket nyilvánítják olyan ügyekben, amelyek teljesen a magyar nép belső ügyei. A dolgozó magyar nép és vezetői felelősséggel tartoznak az or­szág sorsáért, s ez a felelősség re jut. A NATO legfőbb ka- kommunistát, sőt a szocialista tonai vezetőinek védnöksége hazáját szerető, a szocializmus alatt megjelenő ..Általános ka- és a béke ügyéhez hű minden tonai szemle" című folyóirat becsületes hazafit is. Különö- 1957. októberi számában sen azoknak hívom fel mind- például „A titkos hadsereg" erre a figyelmét, akik köny- címmel jelent meg D. J. Good- nyen felejtenek, akik elenge- steed százados cikke, amely dik a fülük mellett a párt elsősorban a magyarországi éberségre intő felszólítását, ellenforradalom tanulságait — Az éberség nemcsak azt elemezve fejtegeti, milyen jelenti, hogy jól bezárjuk az módszereket kell az imperia- íróasztalok fiókjait, hangé» listáknak aikalmazníok a népi lepjünk fel bátran és határo- demokratikus országokban zottan mindenfajta ellensége« fennálló törvényes rend erő- megnyilvánulással szemben, szakos megdöntésére. Aligha folytassunk eszmei harcot a akadt katonai szerző, — leg- revizionista és a szektás néze- feljebb a náci tábornokok kö- lekkel szemben, és ha kell, jól zött, aki ilyen cinikus nyílt- fogjuk a fegyvert a szocialista sággai tárta volna fel az im- haza védelmére. (Nagy taps) perialistók aljas törekvéseit. — Negyven évvel ezelőtt Technikai és taktikai utasító- fegyveresek voltak itt, a 1MÁ- ” " BHäf ~ sokat ad, hosszan elemzi, mi- VÁG-ban is, csendőrök, a tő­lyen kapcsolatokat kell túrta- kés-földbirtokos rendszer 'ég­ni az államcsínyt szervező ka- hűségesebb kiszolgálói, kik tonai főhadiszállásnak az fegyvereiket a dolgozó nép el­sújtsanak le azokra, akik a magyar népi demokrácia ügyét, a nép jólétét, jövőjét elárulták! — A nyugati imperialisták­nak ezzel a lármájával szem­ben emlékeztetni akarunk ar­ra, hogy az ugyanilyen reak­ciós imperialista erők hogyan gyilkolták az első magyar pro- letáríorradalom után az embe­rek ezreit Magyarországon. — Emlékeztetni akarunk ar­ra is, hogy az imperialisták Algírban. Tuniszban, Jemen­ben, Ománban az arab dolgo­zók. sok helyen védtelen arab falvak lakóinak ezreit ölik le gyarmati uralmuk fenntartása éjiekében. Az amerikai Imperialisták ny ila tkoza ta i kban t ragikus­nak mondják az ítéletet és saj­nálják a magyar munkásmoz­galom árulóit, Nagy Imrét és társait, ök tudják, miért saj­nálják! De ezek az urak az 1956-os ellenforradalom idején egész másképpen nyilatkoz­tak! — Emlékszem egyik nyugati sajtóban megjelent nyilatko­zatra ez időből; a Budapest utcáin elkövetett gálád gyil­kosságokkal, akasztásokkal kapcsolatban azt írták: „Em­berek halnak meg Budapest utcáin, ez szomorú, de mi mé­gis örülünk, mert ezek az em­berek kommunisták!“ — A jugoszláv sajtóban is bizonyos vélemény hangzik el ezzel az ítélettel kapcsolatban. Nem mi tehetünk róla, ha ebben a kérdésben most a nyilvánosság előtt polemizá­lunk egymással. Amint a vizs­gálat kétségtelenül megállapí­totta, Nagy Imre és társainak kapcsolatuk volt a jugoszláv emigrációban lévő árulókkal. — Az angol hadseregnek ez a fontos beosztásban lévő tisztje kifecsegi az imperialis­ták igazi módszereit. Ezzel le­leplezi hazugságaikat, amely- lyel cáfolták a magyarországi ellenforradalom ldrobbantásá- ban való részvételüket, vagy a más népek függetlenségi mozgalmaival, szabadsághar­cával szemben alkalmazott ha­sonló hitvány módszereket. — Ország-világ láthatja az ilyen megnyilvánulásokból, mit él­nek a burzsoá lapok és az im­perialista államfők és diplo­maták állandó álszentéskedő cáfolatai ilyen esetekben! — Hogy a hazugság és az ámítás milyen nagy szerepet játszik az imperialisták mód­szerei között, hogy ezt a szer­ző milyen cinikusan be is vall­ja, arra jellemző az. említett cikkben szereplő, következő Útmutatás: „A rádióállomá­soknak szóló értesítések és je­lentések részére előre elkészí­tett programot kell kidolgozni és a nyilvánosságot az állam­csíny kezdetétől fogva folya­matosan informálni kell, bár nem feltétlenül a tényleges előzményekről, de legalább ar­ról, amit a nyilvánosságnak a felkelők akaratáról hinni kell". „Természetesen mindjárt a harcok kezdetén a kormány összes fegyverraktárait el kell foglalni, az így szerzett fegy­vereket amilyen gyorsan lehet, a szimpatizáló lakosság között kell szétosztani „A táma­dási időszak általános célja hirtelen erőszak alkalmazásá­követséggel és még a követség val az államapparátus jóré- ópületóből is folytatták ellen­séges tevékenységüket a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mánnyal szemben, — Mindezek ellenére mi, or­szágaink jó és baráti kapcso­latára törekedtünk a múltban, s hogy kapcsolataink továb­szét, — amelyek hathatós el­lenállást tanúst ihatnak — megzavarni és fejetlenné tenni.ii Az idő az egyetlen, amit a felkelőknek nem sza­bad elfecsérelniük' „Valószínűleg minden az el­ső két órától függ. Bár a fő­hiakban is jók legyenek, az varost mindenáron el kell fog- rajtunk nem fog múlni. — Továbbra is határozottan és keményen járunk el min­denkivel szemben, aki kezet emel a dolgozó nép államára, aki ellensége népi demokrati­kus rendünknek. Tovább szí* ferdítjük a népi hatalmat, biz­tosítjuk a törvényes rendet. — Egy pillanatig sem sza­bad olyan illúziókban ringatni magunkat, mintha az imperia­listák tegreakciósabb körei íe’ adták volna azt a reményt, hogy az emigrációban lévő osztály idegen, fasiszta és egyéb ellenséges kalandor- elemekre, volt csendőrökre, Horthysta tisztekre s a belső reakcióra támaszkodva — va­lamikor még kiszakíthatják ha­zánkat a szocialista országok táboréból. Az amerikai impe­rialisták állami költségveté­sükből száz- ré százmilliókat költenek az ilyen aknamunka finanszírozására. Csupán új módszereket ke­resnek aljas céljaik megvaló­sítására. Míg korábban csak vezérkarok vagy kémszolgála­tok hétpecséttel őrzött titkos ügyirataiban szerepeltek a nép igaz vezetői ellen elköve­tendő merényletekre vagy puccsok ki robbantására adok utasítások, nia már az impe­rialisták arcátlansága olyan fokot ért el, hogy minden saj- is nyí’tan k:f"je;>ás­lalnl, a felkelést, amennyire] lehetséges. egyidejűleg az egréz országban ki kell széle­síteni. A kormány számos hír­adás! összeköttetését üzemen kívül kell helyezni és a kor- mányhűeket kezdettől fogva teljesen meg kell félemlíteni, el kel] hallgattatni. E tekin­tetben a felkelők legyenek kö- nyürtelenek'i — Hogy senkinek ne legyen kétségé «felöl, mit ért a kor- mányhű emberek „elhallgat­tatása'’ alatt, rögtön meg is magyarázza: „Nagyon fontos, hogy az összes karmánythúe- ket késlekedés nélkül kiirtsák és elintézzék. Az ilyen műve­letnél jobb kíméletlennek, mint einézonek lenni", — íme, elvtársak, ez érthető len. a Tóth Istvánok, a na­gyobb darab kenyérért kiálló egyszerű dolgozók, napszámo­sok, segédmunkások, rézmű­vesek ée esztergályosok ellen fordították. Ma munkásőrök vannak itt. a mi véreink, akik­nek a szive a munkásosztály céljaiért dobog, akik a mi ren­dünk és nyugalmunk szilárd támaszai. — Kedves Elv társ aki A dol­gozó tömegeknek a szocialista rendszerünk melletti kiállásáj nak bizonyítéka a gazdaság» téren elért eredményeink. Kiss Károly ezután részlete­sen ismertette eredményein­ket, a megoldsára váró felada­tokat, majd így fejezte be be­szédét: — Soha sem szabad megfe­ledkeznünk a vértanúhalált halt munkás testvéreinkről. Az igaz ügyért folytatott harc közben megsebesült szaktár­saikról. akiket a nagyobb da­rab kenyérért folytatott harc­ban ért a brutális csendőrha­talom golyója. A rájuk való emlékezés ösztönözzön ben min két mindennapi munkánk jobb, eredményesebb elvégzé­sére. Pártunk Központi Bizottsá­ga nevében kívánok a MÁ- VAG minden dolgozójának sok sikert a további munká­hoz, a hároméves tervünkben kitűzött célok mielőbbi meg­valósításához. Kiss Károly beszéde után Petrák Lajos, az üzemi KISZ- bizottság titkára, a gyár ifjú­sága nevében emlékezett meg kegyelete« szavakkal « vérta­núkról. Petrák Lajos szavai után is­mét Kiss Károly emelkedett szólásra, s a következőket mondotta: — Kedves Elv tárnak! Most kaptam egy hirt, amelyet ér­demes megemlíteni. A France Soir című párizsi lap a követ­kező állításokat kockáztatja meg a mostani magyarorszá­gi helyzetről: „A kormány mozgósította a rendőri erőket, a csendőrséget (!) és a hadse­reget, hogy óriási megfélemlí­tést műveletbe kezdjen. Fegy­veres őrjáratok cirkálnak a belváros főútvonalain és a munkásnegyedekben. A héten keddről szerdára virradó éj­szaka senki 6em aludt Buda­pesten, mindenki az ablakok­ban volt, figyelve azt a monst­re felvonulást, amely egészen hajnalig tartotf’j Nem mondom, szép kis hí- recskét szopott ki az ujjából az illető újságíró. Hát így ír­nak most, a Nagy Imre-itélet után, a burzsoá lapok a rm Budapestünkről — mondotta nagy derültség közepette Kiss Károly. A nagygyűlés résztvevői ha­beezéd! Bál' egy angol impe- tározatot hoztak eaután, hogy vtalístg tiszt szájából hangzott el, Himmlernek vagy bárme­lyik más Gestapu-pribéknek is dicséretére válnék. — Amint látjuk, nemcsak a kommunista vezetőket szeret­nék kiirtani, hanem minden a több gyári útvonalakat a mártírokból nevezik el, majd a gyár dolgozóinak képviselői megkoszorúzták a mártírok emléktábláját. A nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget, .............. Időjá rásjelentés Vájható időjárás szombaton ,-sttg: felhőátvonulások, több helyen eső, -néhány helyen zi­vatar. Méi-sékelt, később meg- -'énkülő délnyugati szél. A nappali hőmérséklet délen is csökken. Várható legalacsonyabb hő­mérséklet ma éjjel 12—15, legmagasabb nappali hőmér­séklet szombaton lg—22 tok között.

Next

/
Thumbnails
Contents