Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-09 / 108. szám
1958. MÁJUS 9. NAPLÓ 3 Pneumatikus szénszállítók Rudolf Mihály bányamérnök újítása, a pneumatikus szénszállítóberendezés, amely a kamrafejtésekből szívóhatással, csövön keresztül juttatja csillékbe a szenet, két hónapja zavartalanul üzemel. Ez idő alatt több mint ezer csille szenet szállítottak vele emberi beavatkozás nélkül és emellett mellékfeladatként ellátja a széntermelő munkahely szellőztetését, portalanítását is. Az újszerű, jól bevált szénszállítóból a Komlói Bányagépjavítóban újabb két példány elkészítéséhez kezdtek. A MÁV Szimfonikus Zenekar és Énekkar IV. bérleti h angversenye A Liszt Ferenc Hangversenyteremben május 10-énleste fél Sorai kezdettel rendezik meg a MÁV Szimfonikus Zenekar és Énekkar IV. bérleti hangversenyét. Fellép Sándor Judit operaénekesnS. — A műsorban Bach, Händel, Beethoven, Liszt, Kodály és Sugár-művek szerepelnek. Vezényel: Horváth Gyula. Jegyek már kaphatok az elővételi Irodában. (Színház tér) A lll-as aknai bányászok és műszaki vezetők] tapasztalatcsere látogatáson voltak Pécsbányáni A pécsbányai bányászoknak, műszaki vezetőknek egy csoportja nemrég III-as aknára látogatott és ott megtekintette a III-as aknaiaknak a korszerű biztosítás terén elért eredményeit. A III-as aknai bányaüzemben ugyanis az elmúlt esztendőben kiemelkedő eredményeket értek el a korszerű biztosítás terén, sok olyan tapasztalatot gyűjtöttek, melynek átadása hasznos lehet a többi bányaüzemek számára is. Amikor a pécsbányai bányászok csoportja a tapasztalatcsere után visszaindult, meghívta a III-as aknaiakat, hogy látogassanak el ők is Pécsbámyára, mert náluk is van számos olyan dolog, amelynek megismerése esetleg a III-as aknai bányászoknak is előnyére válik. A III-as aknai bányászok, Dobos József üzemvezető, Kiss Gyula vájár, a pártszervezet titkára, Győri Miklós vájár, az üzemi bizottság elnöke, Bien József (2) aknász, Tóth Sándor fejtési csapatvezető, Bognár János fenntartási és Péter Mihály elővájási vájár tegnap adták vissza a látogatást. A III-as aknaiak csoportja megtekintette a bányát, több elővájási, fejtési munkahelyre látogattak el. A tapasztaltakról Dobos József elvtárs, III-as akna üzemvezetője a kővetkezőket mondotta: — Bánya járásunk egyik legnagyobb élménye az új és a régi találkozása volt. Most már Pécsbányán is kezd kialakulni a korszerű TH- gyűrűkkel történő biztosítás. Számunkra elsősorban a fejtések biztosítása, a tűzelzáró gátak építési módszere nyújtott hasznos tapasztalatot. Mi ezeket a tapasztalatokat saját üzemünkben fel fogjuk használni. Ezek után érthető, hogy csoportunk minden tagjának az a véleménye: hasznosak, jók az ilyen tapasztalatcserék. Éppen ezért kérjük is mindkét tröszt vezetőit, hogy a jövőben is tegyék lehetővé az ilyen látogatásokat. Jó lenne, ha havonta legalább egyszer egy-egy bányaüzem, mérnökökből, aknászokból, munkásokból álló csoportja megtekinthetné, hogyan dolgoznak a szomszédos bányaüzemekben, tapasztalatokat gyűjt- hetne, vagy éppen segítséget nyújthatna a problémák megoldásához. — Mostani látogatásunk tapasztalatai bizonyítják, hogy a rendszeres tapasztalatcsere elősegítheti a munkásvándorlás csökkentését is, mivel a tapasztalatcserén résztvevő bányászok saját szemükkel győződhetnek meg arról, hogy a másik bányában sem szalámirúddal ácsolnak bányafa helyett, hogy a másik bányában is megkövetelik a becsületes, szorgalmas munkát. Mi a III-as aknai bányászoknak beszámolunk a tapasztaltakról és reméljük, hogy az az idő, amit Pécsbányán töltöttünk, számunkra sok hasznot hajt majd. Megint egy kisiparos, akivel valami nincs rendben. Akire egyre-másra érkeznek a Panaszok, akinek az iparengedélye talán csak arra jó ... De lássuk a tényeket! Szabó János reptéri lakos, az uránbánya dolgozója még tavaly rendelt egy konyhabútort Mihelics József asztalosnál (Munkácsy Mihály utca 39.). Ki is fizetett 1700 forintot előleg címén. Azóta se bútor, se a pénz. Rengeteget járt utána, míg végre Mihelics úgy döntött, hogy nincs bútor és — természetesen — visszaadja a pénzt. Ezer nagynehezen vissza is került a tulajdonoshoz, aki időközben szeretett volna másva- lahol konyhabútort szerezni és ezért járt a többi hétszáz után is. Mihelicset nem találta meg, ellenben azt mondták neki, hogy ebben meg ebben a kocsmában. meglelheti. Ezer műszak A komlói Ifjúsági bányának birtokosai a komlói vá- iáiiskolások, akik az év elején önhibájukon kívül (dizentéria-járvány) távolmaradtak a termeléstől. Amikor ismét munkábaállhattak, megfogadták, hogy a hiányzó ezer műszakot teljesítményeik növelésével egyenlítik ki. Egyhónapi megfeszített munkával ezt elérték, sőt esedékes tervükön felül már félezer tonna szenet termeltek; Szabó János most azt mondja: „Én dolgozom, van énnekem időm, hogy egyik kocsmából a másikba szaladgáljak a saját pénzem után?” Hasonló a panasza ötvös Péternek is: ő tíz bútordarabot vitt javítás végett Mihelicshez — helyette azonban Makai Gyula nevű „alkalmi segédet“ találta a műhelyben, vele állapodott meg és neki adta a 300 forint előleget. Pár hónapja várja a bútorait, persze hiába. Makai kijelentette, hogy 2 darabot már leszállított. A többi? ::. Hát..: Szóval nem nyilatkozik. Mihelics viszont | nem tárgyal, nem „avatko-f zik“ az ügybe, mert nem vele; történt a megállapodás. t Kissé furcsa eset ez Is és| zűrös. Elvégre az üzletért,! akárkivel is köttetett az, Mihe-| lies a felelős. És ő nem felel...! Érdemes volt utána nézni,» hogy állunk az adóval. Múlt| évről 1004 forint forgalmi és 1800 forint jövedelemadó-hátralék. KlOSZ-tagdíjat nem fizet. ígérni ellenben, ezt az illetékes szervek közölték,^ akiknek eleget van részük eb-? ben, ígérni ígér. Sokat. Többet; is, mint kéne. Mindenki jobban örülne, haj az ígéret kevesebb lenne ugyan « de Mihelics József többet tar-J tózkodna a műhelyében és a; szavát is betartaná.;! Ti. az asztalosműhely asz-t talosműhely, és nem valami í előlegfelvevő iroda. <H. E.) : Rádió- és televíziós bemutató Mohácson A Dél-Baranya me gyei Népbolt és a mohácsi Honvédelmi Sportszövetség rádióamatőr szakosztálya május 10- től egy hétig tartó rádió- és televíziós bemutatót rendez Mohácson. A bemutató egybeesik a rádió feltalálásának 63. évfordulójával, ugyanis Popov 1895- ben mutatta be először távírásra átalakított készülékét; A bemutatón, mely nek színhelye a tanácsház tanácsterme lesz, működés közben televíziós ké szüléket, legújabb típusú hálózati, telepes, táska- és zsebrádiókat, valamint ultra-rövidhullámú vevőt mutatnak be a közönségnek. A kiállításon lévő nagy térkép kivilágított izzókkal mutatja be a látogatóknak, hogy a rádióamatőrök milyen országokkal tartanak fenn kapcsolatot. Kiegészítésképpen a legújabban megjelent mikro- és normállemezek, többsebességű lemezjátszók magnetofonok is megtekinthetőek lesznek: Az érdeklődőknek szakmai felvilágosítást is adnak a Nép bőit Vállalat és a rádióamatőr szakosztály tagjai. Kilencezer kisbirkát nevelnek a baranyai bárányóvodákban Az idei tavaszon mintegy ötvenezer bárány látott napvilágot a baranyai juhászatoikban. Szerte a megyében igen sok a merinói juh, amelyeknek azonban kevés a tejük és így nem tudják megfelelően szoptatni a kisbárányokat. Ezért a babar- ci, a zengőaljai és a görösgali állami gazdaságban, valamint a szentlőrinci tangazdaságban bárányóvodákat állítottak fel az ellések kezdetén. A bárányóvodákban kilencezer kisbirkát nevelnek a juhászok. Az óvoda tulajdonképpen az akol egyik elkerített részét jelenti, ahol a bárányokat négy hónapos korukig külön takarmányozzák, hogy ilymódon pótolják a hiányzó anyatejet Az első óvodásbárányokat február óta nevelik és a tapasztalatok azt mutatják, hogy jól bevált a gondozásnak ez a módja. Az állami gazdaságok példája nyomán a jövő év tavaszán több baranyai termelőszövetkezetben is felállítják juhászok, a bárányóvodákat; Mm A kárászi határban Delet harangoznak. A pa- T&sztember ilyenkor kocsira rakja az ekét, boronát, s hazafelé indul. Persze, ha nem sür- Bös a munka és közel dolgozik a községhez. Most a kárászi dolgozó parasztokat is sürgeti a tavaszi munka, őket küldésen, mert a sásdi járásban Egyébként is későbben takaríthatják be a termést, mint a déli járásokban. Jellemző erre, hogy az útszéli szilvafák sok helyütt még most bontogatják apró leveleiket, holott a déli járásokban és pécs környékén 'már a virágjukat is elhullatták. A gazdák igyekezetével, szor- Oalmával nincs itt baj. Kárászon is éppen olyan érdek a égy termés, mint bármelyik Baranyai községben. S ennek érdekében minden lehetőt elkövetnek. Sánta György IS holdas gaz- da trágyát hord. Vontatóval ^iszi, mert azt mondja:- — Már így is elkéstem. A kukoricának földben kellene lenni, de ha lovakkal viszem á trágyát, jövő héten sem tudok elvetni.i. Mostanában sokan kedvelik h gépállomást. Persze, elsősorban trágyát hordáinak vele, mert olyan hegyekre kell mászni a legközelebbi szántóföldre is, hogy istenkísértés lenne nagyobb mennyiségű trágyát lovakkal hordani. Sánta bácsi kukorica alá viteti. Jó érett a trágya. A gépállomás 30 mázsát visz egyszerre, ami nagyon tetszik Sánta bácsinak, mert neki hatot kellene fordulni a lovak-' kai, amíg 30 mázsa a földre kerülne. — Én már öreg vagyok ehhez — panaszkodik. — A fiam meghalt, menyem újból férjhez ment, nincs segítség..; Ezért hívtam a gépállomást. Egy 70 felé tartó ember már kevés a 15 holdhoz. Bizony kevés. De jó, hogy itt vannak a gépek és aki szól, kihúzzák a bajból. Húsz hold olyan földet szántott meg a sztalinyec, amelyre fuvaros nem vállalkozott. A vontatónak úgyszólván minden napra akad munka. Dolgoznak, igyekeznek a gazdák, jobban, mint bármikor. Keresztúri József tanácselnökkel megnéztük a határt. Mindenfelé szántanak, vetnek, sarabolnak, trágyázzák a szőlőt. Es a földek tiszták, gondozottak. Csak a dankai résszel keveset törődnek. Van itt közel 18 hold, amelyen semmit nem lehet termelni, mert vagy a szarvasok, vagy a vaddisznók teszik tönkre. De inkább mind a kettő. Egyszer jött egy papír, hogy állapítsák meg a vadkárt, majd az állam megtéríti. A szakemberekből álló bizottság 13 000 forintot állapított meg. Beküldték a járáshoz, azok úgy mondták: — Sok az a 13 ezer... Kicsit lecsíptünk belőle ... Az a kicsi 3000 forint volt, ami nem is lett volna sok, de a megyénél még 7000 forintot csíptek le és ez már a sokat is túlhaladta. Azt mondják, védekezzenek, irtsák a vadakat. De mivel? Egy vadász sincs a községben. Pedig a rókák és sasok is csúnyán tizedelik a baromfit. Ezt addig mesélte el a tanács elnöke, amíg felkapaszkodtunk a meredek hegyi úton. — Na látja, ez d; Paphegy. Valamikor papoknak volt itt szőlő, de most egyénieké. Az ott lejjebb a tanács kezelésében van. Nehezen művelhető, gondoltam, betelepítjük dióval, meg gesztenyével. Már fejlődnek a csemeték. Tavasszal majd őszibarackot ültetünk kő zé. Mire a gesztenye és dió nagy koronát növeszt, a barack úgyis kipusztul. Majd át a Magyarpartra mu tat az elnök, ahol Szeli György telepített új szőlőt A régi vol már 65—70 éves is, termés évek óta nem hozott, de akkor senkinek nem jutott eszébe újat telepíteni a helyére. Mos már nagyobb a termelési kedi és bátrabban, nagyobb odaadással kezdeményeznek a gazdák. Eszembe jut Kiss János dencsházi gazda, aki ugyancsak azt bizonygatta a minap milyen nyugodtan, akaraterővel dolgoznak és milyen jól élhetnek most a parasztok, ha nemcsak szántanak, vetnek hanem gazdálkodnak is. A kárászi határ tele pillangóssal, az istállókban egyre növekszik az állomány, ami Kiss Jánost igazolja. A vetések jó teleltek szerte a határban, vége felé közeledik a tavasziak vetése is, ami dicséri a kárászi dolgozók igyekezetét. Ezután már a kapálás következik ... LIPÓCZKY JÓZSEF Csuka 2öUóh: Piros Pünkösd Pécsett (2) Nyolcadik ének ZENDÜLÉS De mintha rongy lenne, reccsent az égbolt, S rángott az utcák idegrendszere, Hői eddig lomb és felkönyöklő ég volt, Patakzó ember-árral lett tele. Mint robbanás, a zendülés megáradt, Nem ismert partot, féket, avagy gátat, Fészkéből közben messze kicsapott, Aztán megállt és dermedtté fagyott. Egy menetszázad állt a laktanyában, Virágzó, lombos gesztenyék alatt, Legtöbbjük járt már künn Szibériában S szemével most egy hadnagyra tapadt Parancsot olvasott az föl rekedten S körülnézett utána döbbenetben; Eles lövésként egy hang csattogott! „Harctérre? Akkor fegyvert adjatokP Mint amikor magnézium lángja lobban A visszafojtott harag fölcsapott: A raktárakba törtek zárt sorokban, S leszúrtak ott egy géhás hadnagyot S ha százan voltak még az első percben» Fegyverben álltak máris másfélezren, Gránát dübörgött, puska ropogott, Porzott egy háztető s tüzet fogott} Kerék, s zászlós, elképedve állott: Volt itt minden, csak nem hideg tudást Amit 5 ott fenn, Péteroáron látott, Az mérlegelés volt és számítás. S miközben szive magával ragadta, Az ész egy pillanatra el nem hagyta S átlátta tisztán, másodperc alatt: E felkelés nem más, csak — mozzanat. De benne volt már, percre meg nem hőkölt, Csak egy motor hajtott mindent: a tett. Mindegy vott most, hogy őt ölték, vagy 6 ölt Itt emberész nem mérlegelhetett. A kristályosodás törvénye volt tán, Hogy már a rend kezdeti felbomoltán Kicsiny, de hősi törzskar alakult, Harcolt, ha kellett s gyáván nem topáitL De közben időt nyert a másik oldal, Már összevonta szétszórt erejét, Huszárok jöttek csattogó galoppal, Ám nem bírták a géppuskák tüzet Tizenkilences, kilences honvédek Es szürke fezben zord bosnyák vitézek, A Malom-utcán, Rákóczi-úton Raj, raj után rohantak az úton; S míg egy-két gránát ablakot be nem tört, S meg nem sűrűit a fegyverropogás, Az emberekből ugyancsak előtört Csigaszarván a kiváncsiskodás, Ajtóban, ablakban a sok fehémép. A drámát izgatott szavak kisérték, S a huszárlovak közt mint verebek Az elhessenthetetlen gyerekek. De nőtt a puskáharc s ha immel- ómmal Morgott is reggel még legtöbb huszár, A néma bosnyákok derékhadával Betoppant a könyörtelen halál. A kézigránát reccsenő zajában Es egy-egy akna dongó dobajában Feloldódott az utolsó mosoly S a napsugár sem fénylett már sebe<1. Reggel. Kerékék még sokat reméltek, Megszállni gyorsan a kulcspontokat, Aromást, postát, a bányavidéket, S fegyverbe hívni a munkásokat. De dél felé látták: csak indulatra Nem épít ember még oly szép szavakra. A lázadáshoz is terv kell, tudás Es nagyon józan, okos számítás. A tűzábroncs szorult hát egyre összébb, A Malom-utcánál, Rákóczi-úton, A fölkelés fészkét már összelőtték S bezúdultak a széles kapukon. Kerék Ferenc, a zászlós, törzskarával S legjobban harcoló derékhadával A Fehér Farkas vendéglőbe tért, Mely bástyaként állt s fedezte a tért. Az Irányi-tér állt a napverésben, Két ellenfél közt senki szigete, Mögötte lombok gomolytengerében Az ótemető árnyas ligete. A kőfalon ahány szép márványemlék, Most yiindmegannyi fenyegető mellvéd, S oldalról ezt az egész terepet Fedezi, óvja egy kis épület. Zömök, de szívós bástya ez a kocsma, levert lázadók végső menhelye, O, hányszor szállt innen a csillagokra Vidám katonák sok-sok éneke! Most minden ablak egy géppuskafészek, S halált dalolnak a lövedékek, Itt állnak őrt, míg jő majd a sötét S át nem veszi a védő szerepét. ( Folytatjuk) : : ?
