Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-08 / 107. szám

1958 MÁJUS 8

NAPLÓ

3

A tartós sikerek háttere

Szászváron

Három vélemény

' A mázai bányaüzem már hónapokkal ezelőtt a Komlói Szénbányászati Tröszt egyik legjobb bányaüzemévé küzdötte fel magát. A mázai bányászok, a bányaüzem vezetői jó, eredményes munkájukért több dicséretet, elismerést is kaptak. Mii e tartós sikereik titka B mit várhatunk tőlük a jövőben? — ezt kérdeztük meg három mázai bányásztól.

Sajti Vilmos

csapatvezető vájár

e következőket mondotta:

— Régóta, 1939 óta dolgozom már a mázai bányaüzemben, Az elmúlt két évtized alatt megismertem a mázai bányászokat. En a jó eredmények nyitját abban látom, hogy sikerült jó kollektívát teremtenünk. A munkafegyelem szerintem jó, civódás, veszekedés sincs nálunk, s mióta a társadalmi bíróság az egyetlen tolvajunkat elítélte, lopás sem fordult elő.

— Jónak tartom azt is, hogy az üzem vezetői, de a körlet- vezetők és az aknászok is minden esetben meghallgatják ha valami problémánk van ég ha tudnak, segítenek is azt megoldani. Most, amióta sűrített levegőnk is van elegendő, igazán nem panaszkodhatunk semmire. Anyagunk is van — igaz a reggeles harmadban nem akarnak anyagot szállítani +- csak rajtunk múlik, hogy milyen eredményt érünk el.

— Az én csapatom, a 20-as feltáró csapat hat tagú. Már közel egy esztendeje együtt dolgozunk, megértjük egymást. Nálunk a munkaidő minden Percének a kihasználása a lényeg.

— A szakirányunk hónapok óta egyforma, mert a körülményeink sem változtak meg. ®gy folyóméter TH vágat kihajlásáért 550 forintot kapunk, igaz, kaptunk már 800 forintot is egy folyóméterért, de az a Okmány pagyon laza volt. bgy fizetni nem lehetett a végtelenségig, elvégre a ml Pénzünk volt az is.. Én a jelenlegi szakmányt reálisnak fertőm. A múlt hónapban például 130 forint volt az egy műszakra eső átlagkeresetünk a Százalékokkal együtt. Éhben a hónapban 20 méter helyett

25 méter hosszú vágat kihajtását ígértük, mert az az elvünk: „Ha van méter, akkor van kereset is.”

fiiarai József

körietvezető

így válaszolt a kérdésre:

— Eredményeink elérését szerintem nagyban elősegítette az a szoros kapcsolat, ami a vezetők és a bányászok között az utóbbi hónapokban kialakult. Mi, műszaki középkáderek általában mielőtt valami intézkedést teszünk, megkérdezzük a dolgozók véleményé* is, s e vélemények figyelembevételével határozunk. Ez az úgynevezett tapasztalatcsere számunkra nagyon sok haszonnal jár. Persze, ez nem jelenti, hogy mi a vezetést vitával helyettesitjük. A méter — tudvalevőleg — ösztönöz, mindenki többet akar keresni, s bizony előfordul, hogy egyesek ilyenkor szívesen megfeledkeznének a technológiai, a biztonsági elő írásokról. Az ilyen, bányászokat figyelmeztetni kell s mi figyelmeztetjük is. örülök annak, hogy a fegyelem terén már lényeges változást tudtunk elérni. A munkaidőt bányászaink általában jól kihasználják és én bízom abban, hogy egy-két hónap múlva nálunk már egyetlen igazolatlan műszakmulasztó sem lesz. Bízom azért, mert sikerült elérnünk, hogy a csapatok nem tűrik meg maguk között azokat, akik fegyelmezetlenek, akik nem járnak rendszeresen munkára;

— A mi bányánk települési viszonyai — sajnos — nagyon zavartak. Ez lehetetlenné teszi komoly távlati tervek elkészítését. a munkafolyamatok nagyobbmérvű gépesítését, arra kényszerít bennünket, hogy még mindig használjuk a primitív termelő és szállító eszközöket. Bányánk műszaki irányítását, eddigi feltárási tevékenységünket figyelembe véve és ismerve a mázai bányászokat, bátran merem állítani, hogy mi a jövőben is teljesíteni fogjuk terveinket. S mivel tudjuk jól, hogy nem csak több, hanem olcsóbb szén is kell az országnak, igyekszünk takarékoskodni is. Fejtéseinkben olyan művelést vezetünk be, melynek eredményeként a felhasznált bányafa 50 százalékát vissza tudjuk rabolni és újból fel tudjuk használni. Figyelemmel kísérjük a különböző anyagokkal, elsősorban a levegővel és a bányafával történő gazdálkodást és így már az elmúlt hónapban — az első negyedévhez viszonyítva — lényegesen csökkenteni tudtuk az anyagfelhasználást.

Gyorsok István

üzemvezető

röviden így foglalta össze válaszát:

— Annak, hogy munkánkat sikerült egyenletessé, eredményessé tenni, sok feltétele volt. Kétségtelen, eredményeinket részben a munkafegyelem megszilárdításának, a munkaidő kihasználásának köszönhetjük, mert mindez elősegítette a teljesítmények növekedését. A mi bányaüzemünknek jó törzsgárdája van. Ennek a törzsgárdának nagy szerepe volt abban, hogy az igazolatlan hiányzások számát havi 2—3 műszakra tudtuk csökkenteni, hogy ha valaki szabadságra akar menni, az előre bejelenti s nem másokkal üzeni meg, hogy otthon maradt. Szombaton lesz két hete, hogy Váralján meglátogattunk 10 betegünket. Mind a tizet otthon találtuk, nem volt közöttük egyetlen álbeteg serm

— Mi magunk is nagyon komoly eredménynek tartjuk, hogy a 7 órás munkaidő bevezetése ellenére teljesítményeink elérik a korábbi szintet. Ezt részben a produktív és az improduktív műszakok arányának megváltoztatásával, részben pedig a munkaidőkihasználás javulásával értük el Az összüzemi műszakokhoz viszonyítva korábban a produktív műszakszám 21—22 százalék volt. Ma a produktív műszakok aránya 28 százalék.

— A mj bányánk kisüzemnek számít, mégis 5000 méter nyitott vágatunk van. E rengeteg vágatnak a fenntartása rengeteg műszakot igényelt addig, amíg fával ácsoltunk Az elmúlt évben azonban olyan ütemben korszerűsítettük vágatainkat, amilyenre az északi üzemek között sehol sem volt példa. így a korszerűen biztosított vágataink már 47 százalékát teszik ki az ösz- szes vágatoknak. Ez azt jelenti, hogy a fenntartók felét produktiv munkára irányíthattuk.

— Eredményeink elérésében nagy részük volt az üzem kommunistáinak. Nálunk minden fontosabb munkahelyen van kommunista bányász. A kom munisták jelentik csapatainkban a hajtóerőt, ők nem tűri! a hibákat, s ha valami nincs rendben, megmondják vélemé nyűket az üzem vezetőinek is

íme a három vélemény, egy kis üzem munkájáról, amel; nagy eredményeket ért el, amelynek dolgozóitól, vezetőd tői a jövőben is újabb sikereket várunk.

Mesterfalvi Gyula

V

ŰEádaii est éh

Zádor főutcáján sétálok. Esteledik. A szövetkezeti bolt elé érve eszembe jut, hogy vásárolnom kellene valamit. Az üzlet azonban 18 órakor lezárt. Elgondolkozom ezen a tényen, mert az amúgyis elkésett tavaszi munkát — a bolt korai zárása miatt — legalább egykét órával előbb kell abbahagyni a falu dolgozóinak, hogy bevásárolhassanak. Nem volna-e helyesebb — ahogy a dolgozók is szeretnék — 6—10-ig és 16—20 óráig nyitva tartani a boltot?

A másik meglepetés akkor ér, mikor az üzletből kijövök és mindenfelől székekkel közelednek fiatalok, idősek egyaránt. Kérdésemre, hogy hova viszik a székeket, azt válaszolják: mozi lesz és nem

akarnak a fal mellett állni két órán át. Előttem a szép nagy kultúrhelyiség nyitott ajtaja. Benézek. Bent a szórakozást vágyó falusiak vagy kétszázan összevisszaságban. Mindenki, a legjobb belátása szerint helyezi el a magával hozott székét, hol csoportosan, hol részben sorban. Most csak arra lennék kiváncsi, hogy a felügyeleti szervek gondoltak-e egy esetleges mozitűzre, amikor az összevisszaság és rendetlenség csúnyán bosszulná meg magát. Vagy olyan nagy áldozatba kerülne a községnek ideiglenesen a székeket so- ronkint egymáshoz rögzíteni?

Azt hiszem, mindkét dolgon komolyan el lehetne gondolkodni.

GOSZTOLYA REZSŐ

Mi kell a község fejlesztéshez?

Dencsházán két végrehajtó bizottsági ülésen, egy falugyűlésen és egy tanácsülésen a községbeliek nagylelkűen azt Mondták: jó, az adó 6 százalékát megszavazzuk községfej- fesztésnek.

De ha már tavaly is meg- sfeyazták ennyit, akkor jó lett Jklna befizetni az összeget. ?aJnos, mivel tavaly is voltak hátralékosok, még most sem 'feltották valóra az egy eszten- Jfeje tervbe vett községfejlesz- munkákat. A célul tűzött ®fedatok közt találhatjuk: fA kultúrház bővítése, mellék- helyiségek létesítése, járdák felújítása, három hídgyűrű le- akása, ifjúsági sportegyesüle- fek támogatása, a visszalévő izlevezető árkok javítása.” “•fezesen 50 850 forintot kellett °lna ezekért fizetni. Az ösz- .feg nem került a tanács pénzárába, következésképpen a fe'inkák sem készültek el.

A második végrehajtó bizottsági ülésen feláll Faragó Jj’Eörgy vb-tag, 15 holdas gaz- °a és azt mondja:

— Nem tudok állást foglalni “ban, hogy nyolc, vagy hat jZazalék legyen a községfej- ^ztés. Ha az adó emelkedik, », hat százalék is több lesz. fh ezért csak hat százalékot ••Mólók. Egyébként a kultúrház bővítése és a három hídgyűrű lefektetése nem is szükséges.

Férgeit Lajos, a pénzügyi állandó bizottság elnöke így beszélt:

— A dolgozók megterhelése volna, ha még emelnénk a hat százalékon.

Bánáti János ekkép vélekedik:

— B,ürüs és Várad községek ez ideig még nem fizettek községfejlesztést. Mi pedig még emelni akarjuk.

Éppen az a sajnálatos, hogy nem akarják emelni. Bánáti János, a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke azzal magyarázza a tartózkodást:

— Van már nálunk kultúrház, orvosi lakás, villany, postahivatal, tanácsháza, iskola, miért emelnénk hat százalék fölé a községfejlesztést?

Amiről beszélt, mind megvan Dencsházán. De szabad legyen megjegyezni, hogy nem mind a gazdák jóvoltából. Állami hozzájárulással épült a kultúrház, a posta, az állam költött arra, hogy villany legyen Dencsházán és orvosi lakás.

Az állam ez évben is segíti a községet. 380 000 forintot költ egy olyan híd felépítésére, amely három éve zárva van

veszélyessége miatt. 400 000 forintos költséggel szélesítik az Almáspatakot és 20 000 forintot kapott a község a földek, rétek víztelenítésére.

Ezt a 800 000 forintot és amit már előtte kapott a község, szinte természetesnek hiszik. Egyik azt mondja: Almáspatak? Azt már mindenhogyan meg kellett volna csinálni! Uj híd? Ugyan hát ez meg közügy?

És ha a kúltúrház bővítéséről van szó. egyszerűen kijelentik:

— Van olyan község, ahol még ilyen kultúrház sincs. .

Kétségkívül van ilyen falu is. Elég baj. Talán nincs'hozzá lehetőségük. De ha van egy község, amelynek van ereje a felemelkedéshez, kulturáltabb életmódhoz, ha szeretik kerülni a sarat és kedvelik a jó utakat, hidakat — miért ennyire szívtelenek önmagukhoz, gyermekeikhez?

Fertőzöttek a dencsházai vizek és amikor egy ártézi kút építéséről volt szó, valaki azt mondta:

— Van a faluban 90 éves ember, aki mindig ezt a viza* itta, mégis él!

Az ilyen maradi nézetek legfőbb akadályai Dencsháza felemelkedésének. Bár többen úgy

vélekednek: sok az adó, kevés a pénz. Van, aki már azt is ol vasta az újságból, hogy 30 szá zalékkal emelik az adót. Ilye alaptalan híresztelésen a ta nácsházán csak mosolyogna«, mert tudják: az egész csak ka csa. Ha valaki hozzájuk fordu meggyőződhet saját tájékozat lanságáról.

Ami pedig a „szegénységet illeti: csak egy oldalról viz* gáljuk meg. 1956-ban 15

szarvasmarha volt a községben Most több mint 200 darabo tart nyilván a legeltetési bi zottság. A 160 sertés helyet ma 300 darabot tartanak.

Ha vásárolnak, pénz is van és ha állatot vásárolnak, az maga nagy élték minden idő ben. A jelenlegi viszonyok mel lett pedig különösen. Termé szetesen ki kell használni kedvező lehetőségeket. Kiss Jánosnak nyolc hold földje van! és hét szarvasmarha áll az ts-í tállójában. Ebből öt szerződé-| ses. Egy 15 holdas gazda egy hízott marhából egész évi adóját kifizetheti tíz százalékos községfejlesztés mellett is.

Úgy gazdálkodjon mindenki, hogy könnyen kerüljön hozzá a pénz és sok pénz kerüljön zsebébe. Mert a községfejlesztéshez többek között ez is kell. $ Lipticzki József

Csuka Zoltán:

Piros Pünkösd Pécsett

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az egész világot megrengette s hullámai a magyar munkásmozgalomra is nagy hatással voltak. A pécsi bányákban már 1917 végén is jelentős sztrájkmozgalmak keletkeztek. 1918. májusában pedig az újvidéki 6. közös gyalogezred Pécsett állomásozó legénysége fellázadt. Követelték a háború befejezését, s megtagadták a parancsot, hogy a harctérre menjenek. Csuka Zoltán költő feldolgozta a pécsi munkások és katonák történetét. Ebből az elbeszélő költeményből közöljük folytatólagosan a nyolcadik éneket, a zendülést.

Nyolcadik ének ZENDÜLÉS

A táj vigyázva már tavaszba zsendült,

De éjszakánként visszajárt a tél,

S vidám madár dal hogyha néha zendült,

Csendet parancsolt rá a fagy s a dér, így volt a sztrájk utáni enyhülés is,

Pótműszakot kívánt a tőke mégis,

S mikorra megjött végre a tavasz,

Már újra fogda járta s kurtavas.

Rajokban jöttek már a hadifoglyok,

A visszatérő, zajló áradat,

Zúdult haza és útjában lebontott Határokat és vesztegzár okot.

Ruhájuk, arcuk rongy, merő redőzet,

Csontjuk kiugró, furcsa sárga kőzet.

S hiába volt száz óvintézkedés,

Kiáltott, forrt a tenger szenvedés

A városokban lógósok nyüzsögték Es egyre több lett már a szökevény,

A zöld káderről legendákat szőttek Erdőkbe gyűlt a sok szegénylegény.

S ha reggelenként iskolába mentek,

Balázséit sápadt emberekre leltek; ügy vánszorogtak, mint beteg legyek S röstellve kértek egy kis kenyeret.

Am lenn a mélyben már a föld dübörg/Ht,

Es itt is, ott is megreccsent a pánt Az égzengés Keletről ide dörgött Esténként bolydult méhkas volt a párt Már áprilisban nagy tömeggyűlésen Ezrek kérték a békéi, harcra készen,

S a dolgozók nagy világünnepén Megállt a munka május elsején.

A Tettye megtett. Hosszú évek óta Először gyűltek egybe boldogan,

Pergett a tánc és zengett, szólt a nóta,

Nem voltak itt még soha ily sokan.

S alig telt pár nap, újra egybegyűltek,

Verssel, beszéddel nagy ünnepet ültek,

Világot egybefűző ünnepet;

Száz éve volt, hogy Marx megszületett.

Balázs és testi-lelki jóbarátja

Ott voltak mindenütt nagy lelkesen,

S bár tudta, itt tanárja egyse látja,

Balázs fejét kapkodta szüntelen.

Szelíd mosollyal Mihály csak nevette,

S igy szólt, miközben óvón átölelter „Ha majd a nép fegyverbe lép. ne félj,

Nem kell áhhoz tanári engedélyI*

S aztán kíbomlott, hirtelen elöntött Völgyet, hegyet a robbanó tavasz,

A legsötétebb zúgba beözönlött S rohant, mint láncát tépett, vig kuvasz.

Millió tenyérrel tapsolták az erdők,

Mozdult a hegy s a városhoz közeljött,

S akár a tenger, százezer virág,

Hullámzón leküldte illatát.

Balázs, ha reggel iskolába indult.

Eelejtett mindent: gondot s rongyokat,

Száján a jókedv füttyösen kicsordult S csobogva, járta át a lombokat.

Rigók a fákon versenyeztek véle,

S a palahányón széles jókedvébe Egy mozdony is a füttykoncertbe állt S akárha rigó lenne, kiabált.

De künn a fronton állt a harc szüntelen,

Az ember-áldozat nem volt elég,

Csak áradt a sor végeérhetetlen,

S őrölt az őrült nagy malomkerék.

Ha kinek sebe beforrt, újra vitték,

Ha fogságból jött, alig pihentették,

S a „menetszázad° indult is vele.

Az ország forrongással volt tele.

Pünkösdre mégis kivirult a város.

Kinyílt az ég, mint kék üvegvirág.

A dóm vidám négy tornya négy nagy árboc, Beléfeszült most, végtelen világ.

Ezernyi lány, asszony, gyerek viháneol,

A napsugár a térzenére táncol.

Hol van halál, nyomor, bús gondolat?

Az élet élő, piros cáfolat.

Egy napra csak derű volt a vidéken,

Tornyok s regényes háztetők fölött,

A nyomort is elfogta a szemérem,

S bányákba, laktanyákba költözött,

Ott lappangott sötét folyosók mélyén,

Harctérre induló emberek képén,

Akik ma már nem kaptak kimenőt,

S az öklük zord szívükkel egybenőtt.

Hétfőn korán vagy száz harang számira Ringott és rengett város és vidék,

S mert hadiárvák s özvegyek javára Mulattak tegnap — nem kelt fel senki még. Zsongó harangszó, víg kacaj, csicsergés,

A kék azúrban izgató bizsergés.

S mint vastag dunyha mindenek felett:

A jó polgári lelkiismeret.

(Folytatjuk)