Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

NAPLÓ 1958. MÁJUS 1* A győzelem napjai jönnek... rm^ í $ jj:“'y*£ 4 * ZS*" íil' A nemzetközi ősz- szefogást jelképező drapériák alatt vo­nul fel a francia főváros dolgozó népe. Mas-zkvai vná[us ei&tiék Peking? »~V * ' * I fctf* í 1919. május 1< | Éljen a proletár- j diktatúra! A leg- f különbözőbb társa- ! dalmi rétegek bu- [ dapesti felvonulá- sáróL Fold! Kenyér! Szabadság! (I hullámzik az csoportja. Becs ujjongó felvonulók tánc­Az Osztrák Kom­munista Párt a bal­oldali szocialista tömegekkel együtt vonul fel Becs ut­cáin. A kép az olaj­ipari munkások csoportjának me­netelését ábrázolja. • Derűs tavaszi napsütésben '. ragyognak a Kreml csillagai, a : könnyű szél meg-meglobogtatja a vörös zászlókat. Mindenütt kacagó jókedv, nóta, tánc, vi­dám zsivaj. Hogyan is töltik hát a moszk­vaiak május elsejét? Az utcákon és tereken min­denütt nagy az élénkség. Sok a szabadtéri színpad, ahol egy­mást váltják az öntevékeny művészek és együttesek, sőt a legjobb fővárosi művészek is fellépnek az ünneplő moszk­vaiak ezrei előtt. A Május 1. utcában a zene­kar talp alá valót húz a fiata­loknak, hiszen ma —■ életkorá­tól függetlenül — mindenki fiatal. Még nézni is jó, milyen könnyedén, milyen önfeledten keringenek a párok. A villamosok, autóbuszok, trolibuszok véget nem érő ára­datban ontják a parkokba, ven­dégségbe a szórakozni igyekvő tarka sokaságot. A Moszkva-folyón lomha la­dikok úsznak, rekedt hangú motorcsónakok hasítják a vizet, karcsú hajók suhannak uta­saikkal. Este aztán kigyulnak az ün­nepi kivilágítás fényei. Az Ál­lami Egyetem épülete olyan, mint valami mesebeli kristály­palota. Úgy tűnik, mintha a jó­kedvvel együtt az égbolt is ma­gasabbra emelkednék a zsi bongó, újjongó város felett. Megnyílnak a művelődési otthonok, színházak, hangver­senyek kapui. Sok helyen if­júsági bált rendeznek. A késő éjszakai órákig szól a zene, száll a dal, s a párok fárad­hatatlanul ropják a táncot, Az első május elsején Budapest népe is az ntcán köszöntött* a világ munkásainak harcokban született nagy ünnepét. Kenyéradá gazdáik védelmében Az elnyomatás kor­szakában csendőr­szuronyok akadá­lyozták meg a má­jus elsejéket. ■ ' SP* -r- - ‘ k. 1 \ 0 , tL Jleml c/huzti'áliábó i Messzi Ausztráliában Adelaide város egyik mellékutcájában fé­lénken lapul meg egy kis magyar cukrászda. Két testvér béreli, havi 22 font ellenében a kicsiny üzletet, V. Sándor és V. István. Az utóbbi 1956. ószén hagyta el Pécset, a szülővárosát, hogy Ang­liában. majd hónapokkal később Ausztráliában meglelje „a szabad világ arannyal telt cserépkorsóját", ami mindenkinek megadatik, aki jó barátságban áll a szerencsével. Felcserélte hát az alumí­nium forintot az arany fonttal, de lássuk mire ment vele. Adelaide, 21. III. 1958. a KEDVES JÖZSIKAM, ERZSIKÉM ES SANYII Kedves leveleteket megkaptam és igazán örülök, hogy a recept­ben kért dolgokat kézhez kaptá­tok. Legközelebb apámnak is kül­dök néhány apróságot, tudom, örül neki az öreg úr. ha másért nem Is, csak azért, hogy a fia küldte. Én aránylag jól vagyok, csak a vesémmel van valami zűr, most voltam kivizsgáláson, attól félek, ki kell vetetni. Akkor pe­dig ugyancsak jól járok, mert ná­lunk egy ilyen műtét 120—150 font. Fogjuk rá, hogy ezt még összeka­parom, csak azt nem tudom még, ml lesz ba a műtét után néhány hetet, esetleg hónapot kell gyen­gélkednem. Ma First van és ilyenkor Sán­dorral vadászni járunk, méghozzá kenguru- és emu-vadászatra. Leg­utóbb 9 kengurut lőttünk ki és egy apróságot sikerült megsebesí­teni. Már szépen gyógyul és néha be-belatt\og a műhelybe, körül­nézni. Dzsojni-nak hívjuk és már megérti a nevét. Két emut is lőt­tünk, sajnos mind a kettő hím volt. Nem tudom, hallottad-e már, hogy a világ egyik legnagyobb gyémántját egy emu zúzájában ta­lálták meg. Olyan természetű, mint nálunk a szarka, felszed min­dent, ami fénylik, aranyat, ás­ványt és ezért vadásznak rá annyi, ra a szerencsekeresők. Ezt csak azért ívem meg, ha esetleg Te is vadásznál, el ne feledkezzél zúzájáról. Jó vicc. mi? Különben egy birkapásztor ezen a vidéken talált rá Ausztrália leggazdagabb urániumbányájára. Nem kell mon­danom, hogy az illetőnek nincs szüksége többé arra, hogy birkát őrizzen. Latod, ez a szerencse, öcsém. Hallomásból tudom, hogy Auszt­rália a világ leggazdagabb földré­sze, amely tele van arannyal, opál­lal, platinával. Sokszor elgondo­lom, milyen jólétet lehetne terem­teni, ha mások lennének itt az emberek. De kapzsink és gonoszak és ezeket nálunk odahaza kapita­listának hívják. Ha tudnád, meny­nyire meg kell dolgozni a fontért, ha valaki nem akar felfordulni. — Igaz, nincs annyi munkanélküli, mint valamikor a Horthy-Magyar- országon, de itt is akad szép szám­mal, több mint százezer. Most volt szüret és ez Itt a legjobb al­kalom a munkára, mert a szőlő úgy, ahogy érik, már szárad Is. Ez nem csoda, mert egy-egy tag­ban száz és száz májn van (egy- egy májn 1600x1600 négyzetméter) szőlője van a farmernek és szü­retkor bizony fő a feje, hogyan szerezzen olcsó munkást. Ilyenkor Jő a magamfajta külföldi, akinek bagóért dugják ki a szemét. Nem magamról beszélek, mert tudod jól, hogy nekem a Sándor mellett tárhe'ő helyem van. Beszéltem magyar sráeokkal, akik velem egyidöbep jöttek Ausztráliába, — azok mesélték. Azt mondják hogy alig várták már a szüretet, ahol napi egy fontot ígértek nekik. El­mondták, hogy több század ma­gukkal, még ma Is lágerben élnek, ahol megkapják ugyan a napi élelmet (nem dicsekedtek vele) és a heti zsebpénzt, 10 shillinget, arat cigarettára sem elég. Elképzelhe­ted, milyen életük van. Sokan sír- vafakadnak, amikor Pécsről, Bu­dapestről, Szolnokról beszélgetek velük és már egyikük sem vágyik a saját autóra, a szabad életre, amit Itt ígértek nekik, csak arra, hogy annyi pénzt összekaparhus­belyezkednl, ebből Is legombol­ják a 20 százalék adót, a lakás 2 font. ugyanennyi a koszt, valami kis cigi, ha közben le nem szokott róla, aztán iiajrá tovább. A többi meg csak lődörög és ha egyik- másik botrányt csinál, akkor van mit hallania. A sok régi, pihent agyú mind rá esik. Kik ezek? Akik már 12—14 éve kint élnek és még ma is — kér- lekalássan őrnagy uram, meg ho- kacsattogtatással és testvér Így, meg testvér úgy megszólítással társalognak. Es legvégül a csend­őrök ártanak a legtöbbet, mert ezek még ma is talpnyaló alázat­tal szolgálják régi gazdáikat és sanak, amivel áthajózbatnak az óceánon. Ugylátszik nem tudják, hogy Ausztráliából hazajutni fel­ér egy kisebb vagyonnal. Ezek mesélték, hogy a farmer napi egy fontot Ígért nekik a szü­retért. Csak akkor tört kt a bot­rány, amikor megmondták nekik, hogy az egy fontért naponta 100 darab, egyenként 40x25 centiméte­res szüretelő edényt kell megtöl- tentök. Egyrészük, a makacsabbak (ebből a fajtából egyre kevesebben vannak), azonnal abbahagyták a munkát, de a másik része ottma­radt As ssó nélkül dolgozott to­vább. Gondolom, ezek a hazaké- szülödök. Ha mégis sikerül vala­melyiküknek heti 8—M fontért el­cgymás után fúrják meg a most jöttekel. Ha valaki az újak közül ugyanabban az üzemben dolgozik, ahol ók, annak jaj. Mert nyelvtu­dásuk hiányában sokszor elhibáz­nak valamit és Ilyenkor a volt csendőrök segítik őket újra ki az utcára. Aki pedig ügyesebb náluk, azt heteken belül lehetetlenné te­szik, ha csak be nem lép az Éb­redő Magyarok, a Nyilas, a Mind- szenty a Turul, vagy valamelyik pártba. De legtöbbször ez sem használ, inert az irigység erősebb valamennyi pártnál. Azok a legsze­rencsésebbek, akik valahogy ösz- szegyűjtenek annyit, hogy haza­utazhassanak, vagy az a néhány boldog ember, akiknek odahaza Magyarországon elintézik a vízu­mot és az útiköltséget. A múlt szombaton Is hazaindul­tak ketten és ezeket azonnal ke­reszttűz alá fogták az „őslakos” magyarok. Na de ezek megmond­ták ám a magukét. Szépen sorjá­ban elmondták, hogy a piszkos kapitalista propaganda az oka, hogy ők ide kerültek, hogy évekig pofáztak arról, milyen szép is a nyugati demokrácia. Ha nem jön az ötvenhatos forradalom, soha nem jutott volna eszükbe, hogy el­hagyják szüleiket, hazájukat, mert ha nem is volt meg mindenük ott­hon, hát most rájöttek a kettő kö­zötti különbségre. Eddig nem Is­merték a munkanélküliséget, csak Itt kóstoltak bele. Eddig nem tud­ták mi az, hogy hetekig a láger­ben kuksoljanak és lessék a mun­kaalkalmat, ami ha néha akadt is, sok volt az éhenhaláshoz, de kevés a megélhetéshez. Otthon meg volt a módjuk a szórakozás­hoz, a sportoláshoz. Itt még ál­modni sem mernek róla. Rájöttek arra is, hogy itt csak addig van szükség rájuk, amíg akad munka, ahol aztán rogyásig dolgozhatnak és ha nincs, mehetnek. De hová? Mit csinál itt valaki, ha lebeteg­szik? Egy hét alatt orvosra költi azt a pénzt, amit hónapokig ku- porgatott. Hát ezért vágyakozik haza a kijöttek 80 százaléka, akik most szívesen fordulnának vissza, ha lehetne, de sokan nem is mer­nek hazamenni. Én nem tudom, mi van most odahaza, de ezek a „régiek" állandóan jönnek és csi­ripelnek és ijesztgetik a hazaké- szülóket. Ha aztán odamondunk nekik, mint én is legutóbb, akkor azt vágják a szemünkbe, hogy kommunisták, beoltottak vagyunk. Nem tudták megbocsátani, amikor azt találtam mondani, hogy még itt is eljön az idő, amikor a mun­kásság rájön a svlndllre. Az előbb irt körülmények között én is megmondtam Sándornak, hogy nem vagyok hajlandó heti 10 fontért kulizni, mint ogy barom. Amíg milliókat keresnek rajtunk, addig nem szabad néhány fontért ezt az életet vállalni. Nagy hiba, hogy az Itteni munkások messze vannak még attól, hogy ezt meg­értsék, a másik hiba az, hogy ha meg is értenék, nem tehetnek el­lene, mert ott van a renget** munkanélküli, aki bármikor bal' landö kevesebb bérért vállalni J munkát. Nem is nagyon akarja*, elhinni, hogy nálunk nyolc ór*J munkaidőből is meg lehet cint \ hihetetlenül fogadják, hogy 10 *, alatt többet építkeztünk, mint i<te kint 50 év alatt. Sándornak ebe rászüzeme van, mégis azt mondj* hogy 10 év alatt nem volt aiú” nytszor moziban, mint amióta v* le dolgozom, mert én bizony csalogatom néha-néha. Nem tudj, megérteni, hogy nem vagyok b*l landó úgy élni, mint ő, de , sem tudom megérteni Sándor': Éjjel-nappal dolgozik mint barom, hogy a cifra nyomorúsií* a cukrászüzeme megmaradjon. miért? Jobbra-balra becsapják. , az eredmény: 2 700 font adóssá?, van a kis boltjára, amelyben «**■, lakása sincs és a süteményen *, vül mást nem árulhat. Mondta^, la neki — öcsém, tudom, hoí, megharagszol, de én csak add11] maradok, amíg az utlköltségfe, egálban leszek, aztán jónapot. A* hiszem átmegyek Sldneybe, vi” máshová, még meglátom. , De talán ezzel be la fejezem levelem, pedig nagyon sok au>", danivalóm volna niég. Amit 1* tam. azért írtam, hogy ne k«**\ kedjél, ha odahaza hasonló dois1’ kát olvasol az újságokban, az *( teni életről. At akartam me®JL Kanadába, Amerikába, de azt ' Ják, hogy ott ts ugyan ez a b*S. zet. Kellett nekem a világj»r%) De most már mindegy, én is *J| mondom, amit a többiek. Ezt jj. akartuk magunknak. Sokszor gondolom, milyen Jó lenne 14 lenni, a kis üzletemben. Men»-' vei jobb volt ott, azt én tudón1. Kedves Józsikám. Itt nincs vét, mások a szokások mint ol ( hon, Így nem tudok képesig, küldeni. De kívánok Jó pihen1 az ünnepekre, neked és anyánknak. Mikor a levelem * gére érek, mindig könnyezek. f hagyjuk ezt. Aztán ha egy*^ eszetekbe Jutok, majd énekelj*1 ^ el: „Nem vagyok én rossz, beteg” és mée egyet: „Hogyha majd édesanyám . .Jó? „ Mindannyiótokat szeretettel cS PISTA*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents