Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-27 / 123. szám

im. MATTS 27 NAPLÓ 5 VILÁGHÍRADO CEYLONI KÉP nmrTTV?TTV?TTTTTT?TTV?r?TT?TTf ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼ Vasútvonal a felhők között Virágkiállítás Moszkvában \ Szertefoszlott illúziók A világon a legnagyobb költ- nával összekötő hegyi országút? Moszkvában, a Gorkij-park- séggel épül majd fel a Kínából befejezését követően gépko-J ban nagyszabású virágkiállí- Tibetbe vezető vasútvonal. A csikkal helyettesítették- A szó-J,tást rendeztek. A szovjet ker- vasútvonal hossza eléri az 1280 banforgó gigászi méretű vasút- \ teszek, dísznövény-termesztők kilométert és a tengerszín Te- vonal építése a legkorszerűbb^ itt mutatták be, hogyan készül- lett 4000 méter magasságban gépek igénybevétele ellenére isinek az 1959. évi párizsi nem­fekvő fennsíkon keresztül ve- néhány évig eltart. Jzetközi virágkiállításra, zet majd. A Tangla-hegységben^^^^*^^^^^^^,^.^,^*^^^^^^^^, a tengerszín felett 6500 méter magasságban halad majd a vasútvonal, úgy, hogy ez lesz a világ legmagasabb fekvésű va-^ sútvonala. Az összehasonlítása kedvéért megjegyezzük, hogy} Európában, Svájcban van a legmagasabb drótkötélpálya, amely a tengerszín felett 3457 méter magasságban fekvő Jungfrau-nyereghez visz föl. A Tibet és Kína közötti vasútvo­nal irányának kitűzésével kap­csolatos munkálatok folyamán repülőgépeket és radart is igénybe vettek. Tibetből és Ti- fcetbe még a közelmúltban is karavánok szállították a kü­lönböző árucikkeket. A kara­vánokat 1957-ben a Tibetet Kí­A moszkvai/ virágkiállításon különös érdeklődést keltettek a grúz kertészek eredményei, akik szemléltetően bemutatták, hogy a vadon termő növénye­ket milyen kitűnően fel lehet használni városok és falvak. ,utcáinak, tereinek díszítésére, j Magashegyi zuzmókból és mo- ] hákból csodálatosan William Hearst, Randolph a „Hearst Newspaper“ nevű hatalmas amerikai újságtröszt tulajdo­nosa két ízben járt már a Szovjetunió­ban: 1955-ben és 1957-ben. Elmondta, hogy mindkét utazá­sa egy sereg illúzió­jába került. Csak a legfontosabbakat említve: Illúzió volt, hogy a szenzációs szput- nyvk-kísérletek a la­kosság általános életnívója rovására történtek. Egy pil­lantás elég volt, hogy meggyőzzön az szép, pu­ha szőnyeget képeztek, amelyet apró, hegyi virágok díszítenek. Rendkívül szép a Tudomá­nyos Akadémia központi bota- ar^rikarrágalmai kertjének kiállítása is. ellenkezőjéről. tAz e^lk re^g teljes egésze­bben bemutatja s^”?'^saságok flóráját­déli Egy köztár- ^ másik i Nem igaz az ^}°QV a szovjet pe~\részleg Közép-Oroszország nö- kepohtika csak üres (Vényvilágát ismerteti, szinte propaganda, kizáró- teljességre törekedve, ahol . lag külföldi haszna- nyírfák, fenyők mellett külön latra, amit belföl-,|köz§ kultúrnövények is pom- dön nem alkalmaz- pgznak nak. Utazásaim köz-Á rEdd.g m&r ^ tízezer moszkvai lakos és különböző városokból érkezett vendég te­kintette meg a kiállítást. ik Prag.cs titka Dr. Pages perpignai fizikusé kijelentette: „A nehézkedés 11 feküzdésére az amerikai és <1 orosz rakéták óriási mennyi- <[ ségű üzemanyagot használnak< fel. Ez nekünk túl drága. De ha* megtalálnák a nehézkedési erő megszüntetésének eszközét, ak­kor olcsóbbak lennének a mes-» terséges bolygók”. Dr. Pages azt is állítja, hogy' ő megtalálta ezt a titkot. Cso­dálatos kis lemeze magától fölemelkedik az „antigravitá- a cíó” segítségével. Pages azt\ mondja: „Tízmillió frankkal és\ két havi nyugodt munkával ^ *}készíthetném azt a franciai űrhajót, amely pilótáját elviszi J d Holdba és vissza is hozza U ; fedeztek fel, amelyet eddig még Földre”, Jnem ismert a tudomány. A hal vé­ben meggyőződtem, hogy a szovjet nép őszintén akarja a békét és elítéli az igazságtalan hábo­rút. Illúzió volt az is, hogy a szovjet ve­zetők rosszul van­nak tájékoztatva az amerikai helyzetről és az amerikai po­litika egyes kérdé­seiről, mert csak azt veszik tudomá­sul, ami nekik is kellemes. Ellenkező. leg: meggyőződtem, hogy a szovjet ve-, zetők nagyon jóit vannak tájékozva. \ Colombo minden utcáján találkozhat az utazó kolduló buddhista papokkal. Sáfrónyszínű edényeket visznek maguk­kal, melyekbe az élelmiszereket rakják. Sajátságos módja ez a megélhetésnek. Ok ugyanis nem rimánkodnak, de nem is mondanak köszönetét senkinek. Az adományozók tartoznak hálával, hogy hozzájárulhattak saját túlvilág! boldogságuk­hoz­A megfelelő embert a megfelelő helyre — elektronikus úton * Békaemberek az elsüllyedt városban Az angol Cambridge egyetem egy régészeti vízalatti expedíciója célul tűzte ki, hogy feltárja Apol­lonia város romjait, amely a Lí­biai sivatag előtti földterületen fe­küdt és időszámításunk előtt 600 évvel virágzott. Az expedíció veze­tője az egyetem egyik diákja, Fle­ming hadnagy, akit a haditenge­részetnél békaembemek képeztek ki. A tudósok szerint -Apollonia amely ma 9—12 méterrel a tenger felszíne alatt fekszik, 2000 évvel ezelőtt süllyedt el. Az expedíció pontos térképeket akar készíteni az ősi város épületeiről, tereiről és utcáiról; Egy chicagói kiállításon a Remington Művek pavilonjá­ban érdekes új készüléket mu­tattak be. A készülék elektro­nikus agy. amely gyakorlat­ban megkönnyíti azt az egyéb­ként igen nehezen megvalósít­ható követelményt, hogy: „meg­-felelő embert a megfelelő hely- < re”. Az elektronikus agyhoz -vezető terem bejárata előtt a * látogatók kezébe lyukasztásos \kérdőívet nyomnak. A kérdő­ív „személyelírás” rovatába a legnagyobb részletességgel rá kell vezetni az illető eddigi munkáját, felkészültségét, ta­nulmányait, kedvenc szórako­zását, gyakorlati képességeit, stb. Az elektromos agyhoz ér­ERDEKESSEGEK A második szovjet déli-sarki ex­pedíció biológusai olyan halfajtát réből teljesen hiányzik a hemo­globin. A tudósok összesen 18 ilyen fehérvérü halat gyűjtöttek össze. A A népek akarata A leningrádi Gukovszkij pro­fesszornak röntgensugarak segítsé­gével sikerült megállapítani a Ma­donna Litta című festménynél használt színek elemzéséből, hogy , ___ a festmény Leonardo da Vinci mű­ko zelmultban^ ve> nem pedig egyik tanítványáé, mint ahogyan ezt eddig hitték, A nagyszabású tilta­kozó felvonulás zaj­lott le Londonban a NATO atomfegyver^ nyes kezési politikája el­len. A tüntetők AI dermastonba. az atomkutató állomás New Yorkban az egyik lelemé- vállalkozó sajátos bárt nyi- I tott. A bárszemélyzet minden egyes tagja ismert ember mása. Az érkező autók ajtaját Clark Gable nyitja ki, a ruhatárban Mar- I garet hercegnő fogadja a vendége- - , ,, éket, az, asztali zenét Beethoven epuiete ele vonultak? szolgáltatja, ha a bár vendégei kö- es jelszavakat klál-f zül valaki telefonálni kíván, Mari- tozva követeltél.- f lyn Monroehoz fordul, fizetni pe- hov ereitek, 4djg Maurtce chevallernek kell. isf hogy a nagyhatal-* mák kezdjenek tár­gyalásokat az atom­fegyverek teljes be-J tiltása érdekében. Minoletti olasz mérnök Ischla sziget egyik félreeső öblében vfz- alatti vendéglőt épít amelynek fa­lai átlátszó üvegből lesznek. ve. a látogató az erre kijelölt nyílásba behelyezi kartonját és néhány perc múlva a gép ki* dobja magából a választ. A néhány másodperces idő köz­ben az Univac elnevezésű elektromos agy úgyszólván vé- gig kopogtatja vagy ötszáz ke* reskedelmi és ipari vállakó­zás ajtaját és kikeresi az illető számára azt a betöltetlen mun­kaalkalmat, amelynek az ő ké­pességei a legjobban megfelel­nének. Természetesen a chica­gói elektromos agyat előzőleg ellátták az Illinois állambeli vállalatok a szükséges adatok­kal. Kétségtelen, hogy nincs az az elhelyező iroda, amely olyan gyorsasággal futhatná át a kö­rülbelül ötezer kínálkozó mun­kaalkalmat, mint az Univac „nukleáris memóriájáa". A kísérleteket óriási siker koronázza és az embere hosz- szú sorokban állnak az elektro­nikus elhelyező iroda előtt. A kérdés csak az, hogy vajon a gép a válságon és a munka- alkalmak hiányán is tud-e „elektronikus úton” segíteni? Marx—Engels tér. Olyan volt az Idei május 1„ amilyet Berlinben még nem láttak. Százezres tömeg árasztotta el az utcákat és a berli­ni lakosok forró lelkesedéssel kö­szöntötték a népi hadsereg felvo­nuló alakulatait. Felvonultak az üzemek munk&s- őr-zászlóaljal, azok a veterán har­cosok, akik a legnehezebb idők­ben Is keményen fogták a fegy­vert és őrködtek a köztársaság biz tonságán. Uj csehszlovák találmány Néhány nappal ezelőtt újtipusú szemüvegek árusítását kezdték meg a csehszlovák üzletekben. A különös szerkezetű szemüveg fő­ként a betegeknek tesz nagy szol- igálatot. A beteg kényelmesen el- nyújtózva. a mellére fekteti a könyvet, felteszi a különleges pé- oaszemet, s egyetlen kézmozdu­lattal beállítja a ldvánt helyzetbe és máris olvashat. A szokatlan alakú pápaszem belsejében tük­röt rejtettek el, amely visszaveri a könyv lapjairól érkező sugara­kat. Egyetlen mozdulattal, bármi­lyen tetszőleges szögelhajlásra be­állítható; Szakadt az eső. Vakítóan ffázott az ég. A lángok be- en>arkoltak a fa üstökébe és ^hón nyelték az ágakat. óz ember, akit a vihar út­közben ért, megállt egy pillá­dra. Végignézett ázott ruhá­in, valami förtelmeset mor- dgbtt magában és elindult a k felé. . Fekete, lomha, nehéz felhők intője el fölötte. Lassú szél 'erekedett, majd mind vadab- ?u! száguldott keresztül az el- dllátott mezőn. Láthatatlan kezével belekotort a keresztek- °e és mint a polyvát szórta ***1 a teltkalászú kévéket. „ítéletidő! — sziszegte az er. . fázósan összehúzta kabátját, dött egy nagyot, ezzel is je- hogy számára ennyit ér j minden és dühtől fűtőt- en ment haza, a tanyára. óz eső szűnni kezdett és d hidegebb lett. Egyszer­űk bekövetkezett az, amire ötk István számított. Először ?kány szem pattogott ázott r-knpján, aztán mind több és ^'nd nagyobb. Most már nem- ®<Úc a hidegtől és attól a belső hndultságtól — ami ma dél- 01 benne lakozik — borzon- Ű1 a háta, hanem attól, a ,da fűiének borzalmas sírás- >0‘ is, amit * jég okozott. Mert a tudományok emberei beszél­hetnek akármit: az állat, a nö­vény is tud örülni, sírni, érez­ni. És most borzasztóan sír­nak. Ott állnak és sírnak, mint az ember. Épp olyan tehetet­lenek most ők is a vad vihar­ral szemben, mint Tóth István, az ember. — Pusztulj! Pusztulj! — rázta az öklét Tóth, és hogy halálát ne okozhassa a jég, összekunkorodva lefeküdt a fénylő, lucskos földre. Késő délután volt, amikor Tóth-István ázottan beért a tanyára. Bodri, a jó öreg ko­mondor is csak a vackából üd­vözölte. A ház most még elha- gyatottabbnak tűnt. A felesége nem jött elébe és amikor be­nyitott, akkor is így fogadta: — Hát megjöttél? — Meg! Miért, talán agga­tok? — Nem! — Nem? — Mi van veled7 Mi tör­tént? — Semmi! Fázom! Hozz in­kább száraz ruhát! Az ember átöltözött és leült az asztalhoz. Az asszony oda­rakta eléje a párolgó, illatos csirkepaprikást. Az ember utánanyúlt, de félúton megállt a keze. — Ez is neki készült, ml? — Kinek? — Neki, a hétszentségit! Ne­ki, aki miatt levágtad a csir­két ...: — A csirkét? A csirkét meg­fogta a Bodri, a kutyád, azért kellett levágni..; — Megfogta a kutyád, a Bodri... azért kellett levágni. Értitek ti asszonyok a csíziót. Neked meg talán azért kellett lefeküdni vele, a Háttá Dani­val, mert elfáradtál, nemde? Elég volt a hazudozásból, elég! Mindent megtudtam. Nekem többé nem hazudhatsz! Érted?! Bodri vinnyogni kezdett az ajtó előtt és nagyot csattantva tűzkígyó szaladt az égen. Az asszony odaszaladt az ablak­hoz és amint meglátta a kö­zeiben égő szalmakaelat, felsi- koltott. — Ég a Kerekesék szalma­kazla! — Na és? Mit csináljak? Ügy sem lehet eloltani ebben a megveszekedett időben. Ismét vad szél kerekedett. Megrázta a rozzant ablakkere­teket, mint tyúk a szemétben, úgy kotort az égő kazalban, melynek fekete-vörös lángjai a sáros földet szárogatták. — Félek! — mondta az asz- szony — nagyon félek ettől az éjszakától. Borzalmas idő van kint Az ember ügyet sem vetett az asszonyra, csak akkor ordí­tott, amikor látta, hogy még nem kész az ágy, 2. Kányáné behúzta maga mö­gött az ajtót. Bement a szobá­ba és megállt a tükör előtt. — Na, ezt is elintéztem! — mondta magának, miközben megigazította haját. Sokáig állt a tükör előtt. Danira gondolt. Sokszor ő ma­ga sem tudta megérteni: mi­ért jár mindig az eszében Dani, de mostanában egyre világo­sabban látja. Szereti Danit. Ezt abból is következteti, ha hozzányúl a férje, amikor ö Danira gondol, akkor úgy érzi, hogy útálja az urát és azt a másikat, az elérhetetlent sze­reti. A konyhában csörömpölés hallatszott. Kányáné összerez­zent. Arca halottsápadt lett és szíve a torijában dobogott: — Jajajj, csak nem az uram! A macskanyávogás meg­nyugtatta. Az uráról most ismét eszébe jutott Dani, de meg Tóth, a tanyai Tóth István, akinek a fejébe szökött a vér, amikor megmondta neki a nagy újsá­got. Az ő ura biztosan legyin- tene az ilyesmire és azt mon­daná: — Asszonypletyka! Ah, teszefosza egy ember az ő férje. Dani az más! Csak az meg nem akarja észrevenni. Tavaly csépléskor is mi tör­tént? Dániáknál csépeltek. Ebédszünet volt. Ott feküdt ő is az almafa alatt. Ügy tett, mintha aludna, pedig nem aludt. Danit figyelte, aki a gép körül szöszmőtölt valamivel. Vgy tmlékseik mindenre, mintha ma lett volna. Dani az alvókat nézte és 6 raffináltan megfordult. Úgy fordult, hogy a fél combja kilátszott. Dani nem figyelt. Mégegyszer meg­fordult és most már még fel­jebb csúszott a szoknya. Dani elment. — Pedig milyen közel volt a polyvás! — sóhajtott Kányá­né. Tegnap itt volt nála Kissné. Elbeszélgettek erről is, arról is. Egyszeresük azt mondja Kissné: — Te, ez a Kovács örzse biztosan szerelmes a Daniba? Mintha a villám csapott voU na belé. — Miből gondolod? — Abból, hogy vasárnap, amikor elment Dani mellett a templomban, akkor mintha rá- mosolygott volna.«, — És Dani? — Az meg mintha visszamo- solygott volna örzsére ... Ajtó nyílott, megjött a férj. — Julis! Julis! — Na! — Esik az eső, cudar egy idő van. Úgy sem tudok mit csi­nálni, átnézek egy kicsit Bér- kiékhez. — Ultizni? — Uhüm ..; — Jól van, menj. Később én is átnézek..; fFolytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents