Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-20 / 117. szám

»58. MÁJUS go. NAPLÓ 3 Jubileum a Pedagógiai Főiskoláit A Pedagógiai Főiskola fenn­állásának 10 éves jubileumát ünnepelték szombaton és va­sárnap a főiskola tanárai, hall­gatói, volt növendékei. Szombaton délután 5 órakor zsúfolásig megtelt az ünneplő közönséggel a főiskola díszter­me. A jubileumot az úttörők felvonulása nyitotta meg, majd Márk Bertalan főiskolai igaz­gató mondott ünnepi beszédet. Beszédében ismertette a főis­kola múltját, a kezdeti nehéz­ségeket, majd többek között ezeket mondotta: — A jubileumi napok fő célja, hogy bemutassuk fejlő­désünket, hogy érzékeltessük tó itt folyó oktató-nevelő mun­kát és a tanszékeken folyó tu­dományos kutatómunkát. Ezt a célt szolgálják azok a kiállító­tok. is, amelyeket szerény ke­retek között, de gazdag tarta­lommal rendeztünk meg a ju­bileum alkalmával. Beszédét így fejezte be: — A most végző III. éves hallgatóknál az optimizmus le­syen az a belső tűz, amely egész munkájuk során fűti. Ez a belső tűz ösztönözze önöket fra, hogy a haza és a párt iránti hűséggel végezzék a legszebb hivatást, az új nem- tedék nevelését. Ezután a végző III. éves hallgatók átadták a zászlót a R. éveseknek, majd az öt éve végzettek nevében Hertelendi Ferenc csurgói pedagógus kö­szöntötte az iskolát, a tanáro­kat, diákokat, vendégeket: Az ünnepség a különböző kiállítások megnyitásával foly­tatódott. A főiskola 10 éves fejlődéséről, a főiskola okta­tóinak tudományos, irodalmi Munkásságáról számolnak be a kiállítások. Ezen kívül mód­szertani és politechnikai kiállí­tást is rendeztek: elnöke méltatta ezután a jubi­láló főiskola munkásságát. Be­szédében kitért arra, hogy a pedagógiai főiskolákat már a nép állama alkotta. Az utolsó 10 év kultúrforradalmában ha­talmas feladatokat oldott meg a nép. Kultúra és béke egy­azon fogalmak. Beszédét avval a jókívánságával fejezte béj hogy a péd. főiskola minden erejével járuljon hozzá a béke fenntartásához, dolgozó né­pünk javára, a haza üdvére. Palkó elvtáns tetszéssel foga­dott szavai után Kajái Béla főisk. hallgató dr. Vargha Ká­roly Kodály köszöntése című versét mondta el megilletődött előadásban; , A hangversenyen először a gyakorló iskola zenei tagozatá­nak énekkara szerepelt dr. Péczely Lászlóné vezetésével; (mint tudjuk, a zenei általános iskolákat Kodály elképzelése hozta létre), majd a gyak. is­kola énekkara adott elő két hatásos gyermekkart Hamvas György vezetésével. Mindkét énekkar üdén és kedvesen éne­kelt. Ugyancsak igen bájos volt a gyakorló iskolások népi tánccsoportja Kalocsa vidéki népi játék előadásával. A mű­sor legnagyobb részét a főis­kola énekkara adta Kodály mester vegyeskani műveiből, Printer Gyula, ill; Tillai Aurél vezénylésével; Szép kidolgo­zottság, fegyelmezett előadás jellemezte a kórus teljesítmé­nyét. Külön meg kell említe­nünk a Molnár Anna, balladá­nak drámai megoldását, vala­mint az Esti dal kiegyenlített finom hangzását. Székely Jú­lia a Székely keserves-t és Kodály Emma Magyar népi táncok c. zongoraművét adta elő zongorán művészi, stílusos átéléssel; A hangverseny fénypontja volt a Kállai kettős, melyet a főiskola és a „Mecsek” művé­szeti együttes egyesített ének­és tánckara, valamint a zene- művészeti szakiskola zenekara adott elő Hegyi József veze­tésével. Az együttes teljesít­ménye minden elismerést meg­érdemel. Rábai Miklós pompás koreográfiájának maradékta­lan megvalósítása hűségesen és művészi igazsággal idézte a nép táncának hangulatát. Sajnos, nem tartottuk sike­rültnek a Háry Intermezzo- jára készült tobotzó koreográ­fiái megoldását. Bár Rábai Miklós nevét olvastuk a mű­sorban, nem gondoljuk, hogy Rábai teljes egészében vállalná érte a felelősséget. Az éneknek és muzsikának ez a magasren­dű művészete csak egyenrangú táncművészetet bír el. Nem bo­csátkozunk részletes bírálatba, de ennyivel tartoztunk a mű­vészi igazságnak. A közönség hatalmas ünnep­lésére Kodály Zoltán is meg­jelent a színpadon és a közön­ség óriási tapsviharral köszön­tötte és üdvözölte a modern magyar zene legnagyobb élő alakját. Délután a főiskola sportpá­lyáján látványos sportbemuta­tót rendeztek. A mintegy 250 iskolás piros és kék léggömbÖ6 felvonulása, talajtorna, szer­torna, atlétikai versenyek vál­togatták egymást. A testneve­lési ünnepséget végignéző több százfőnyi közönség előtt szá­mos atlétikai házicsúcs is szü­letett. A mindvégig élvezetes sportbemutatót a közönség el­ismerő tapssal jutalmazta. A szünet nélkül egymásután gör­dülő különböző sportesemé­nyek a rendezést dicsérték. A jól sikerült főiskolai napo­kat este a KISZ szervezésében megrendezett táncesttel zárták. Vasárnap délelőtt dr. Kom­csi Sándor docens „Az úttörő- vtóető-képzés problémája a pe­dagógiai főiskolán“ címmel pe­dagógiai ankétot tartott, majd fel 12 órakor a Pécsi Nemzeti Színházban megrendezett Ko- dály-hangverseny vonzotta a fogatokat. • A magyarokhoz c. impozáns, hatalmas dinamikájú kánonnal dyitotta meg a hangversenyt s tóiskola és a gyakorló iskola F‘?yesített kórusa Printer Gyula ^Zetésével. Ennek befejezőé­ül ttot fel az egyik földszinti Páholyban Kodály Zoltán. A közönség hatalmas tapsvihar­ai köszöntötte a legnagyobb magyar zeneszerzőt. Palkó ““Mór, a megyei tanács vb. , .............. 11 Pé csi írók szerzői estje Szigetváron Csütörtökön este tartották a pécsi írók szerzői estjüket a szigetvári járási művelődési otthonban, öt pécsi író: Csorba Győző, Pákolitz István, Pál József, Szőllősi Kálmán és Borsos József adtak munká­jukból ízelítőt. Nemcsak az előadás, hanem az utána fel­tett kérdésekre adott érdekes válaszok is nagyobb érdeklő­dést érdemeltek volna. Mint­egy 60 hallgatója volt a szer­zői estnek. Ebből 50 gimna­zista KlSZ-fiatal, a többi fel­nőtt, közöttük csupán két pe dagógus. Csodálkoztam, s kicsit szé­gyelltem magam. Csak két pe­dagógust érdekel pécsi íróink munkája? Pedig mennyi gon­dolat ébredt nemcsak a felnőtt­ben, hanem tanulóinkban is Viszont megnyugtató volt diákjaink érdeklődése. Hiszem, hogy a jövőben a felnőttek számára sem lesz .ennyire közömbös költőink, íróink szava. Varga Jenő járási népművelési felügyelő Megnyílt Battancs Gábor grafikai kiállítása / jj^ájus 18-án nyitotta meg l'ávicz Lajos elvtárs, a megyei , tótbizottság ágit. prop. osztá- /tójak vezetője a pécsi járási fjPács dísztermében Battancs ato- politikai és reklám- j“a®sai kiállítását. A fiatal , dvósz bemutatkozása új szín- ir'tot i, ^ jelent a pécsi művészeti jjtó-ben. A művészetet, ezen be- 3 grafikát a mindennapi szolgálatába állítja. Pla- jfhfei, könyvborító lapjai, ide- 9 ní°rgalmi prospektus tervei Mindennapi életet szolgálják j. J*vészi igényességgel. Ezért IJtalomban olyan széles tertí­ölelnek fel, hogy az agi- b ,lv erejű politikai plakáttól a ^tóesctvédelmi és film-plakáto- Eer^ztül a színes szálloda­idéig, szinte az egész életünk ,?‘ér mondanival ój ába. k, ‘állított plakátjainak, pla- j0|.erveinek kb. egyharmada ; “'kai tárgyú és valamennyi Ja emberének legégetőbb j. aeseivel foglalkozik. „Emlé­knek Hirosimára és tilta- fj, ?-at°k ti is!” című plakátja ^ torna tragédiájára hívja fel Vi,:”yelmet és így mutat rá a ai?0* fenyegető atomveszély- imperializmus válogatás kr dőli eszközeire a nagyobb ‘it érdekében. A „Nem aka- iiijd háborút" című plakát ki- Ü a béke ügye mellett, ki- IwX * haladó emberek száz­áéi mellett, míg az „Egye­nes út” a népi demokratikus államok egybeforrot tságát mu­tatja be a közös cél, a szocia­lizmus megvalósítása érdeké­ben. Megrázó erejű az „Ö értük tiltakozzatok” című plakátja, melyen egy szép gyermekarc előtt magasba csap az atom­felhő. Ezeknek és a nem említett, de a kiállításon bemutatott po­litikai plakátoknak nagy érde­mük, hogy mondanivalójuk megegyezik a világ minden tá­ján élő, békés és munkás életet kívánó tömegek óhajával, vagyis tartalmi vonatkozásban nemzetközi jelentőségűek. Érdeme Battancs Gábornak, hogy mondanivalóját a lehető legegyszerűbb eszközökkel mondja el, s talán éppen egy­szerűségéért, minden egyes plakátja meggyőző- és agitatív. Ez lényeges jó tulajdonsága a jó plakátnak, hiszen itt nem faliképről van szó, hanem olyan művészi alkotásról, mely az ut­cán tovasiető ember figyelmét az első látásra felkelti és a pil­lanatok töredéke alatt tudato­sítja a mondanivalót. Az utcán járó ember ritkán áll meg egy- egy plakát előtt, így az is fon­tos, hogy rövid és frappáns le­gyen a szöveg. Ezt szintén ta­pasztaljuk Battancs Gábor pla­kátjain. A politikai plakátok mellett a mintegy ötven kiállított mű között megtaláljuk a sport, bal­esetvédelem, egészségvédelem, kereskedelem, film, építészeti és sportfogadási plakátokat. Ez az anyag a kiállított műveknek csak fele, mert kb. ötvenre te­hető a könyvborítólap, emblé­ma, idegenforgalmi prospektus és plakáttervezetek száma is. Beszélni kell gazdag techni­kai világáról is. A naturaliz­mustól az absztraktig, a meg­értéssel stilizált elvont for­mákig, a kifejezési formák gaz­dag változatait találjuk mű­vein. Ez érthető, részben a ke­resést, részben pedig a meg­értést igazolja; a plakát ren­deltetése, elhelyezése, speciális célja mind fontos jelentőségű — más szempontok mellett — a kifejezési forma, egyáltalán a formanyelv megválasztásá­ban. Megyénk fiatal művészei kö­zül — az elmúlt évek folya­mán — Battancs Gábor mu­tatja minden téren a legna­gyobb fejlődést. Ez a fejlődés szinte ugrásszerű, mégis na­gyon fontos, hogy most, lénye­gében pályája kezdetén, elmé­lyült tanulmányokat folytasson. Ezeknek hiánya egyes esetek­ben megmutatkozik, anélkül, hogy kiállítása értékéből, mely jelentőségében túlnő a város határán, bármit is levonna. „A forradalomhoz csatlakozik a munkásság44 Dokumentumok alapján elég részletesen ismerjük a 6-os ezred katonáinak forra­dalmi felkelését. Keveset tu­dunk azonban a polgári la­kosság állásfoglalásáról, eb­ben közrejátszik az is, hogy az akkor megjelenő pécsi lapok szigorú hírtilalmat kaptak a főügyésztől. Hat évvel később, 1924. augusztus 10-i számában a „Pécsi Lapok” „Össze! lesz a pécsi 6-os lázadás főtárgya- lása” címmel több hasábos cikkben visszapergeti az akko­ri eseményeket. „A forradalomhoz csatlako­zik a munkásság” alcím alatt igen érdekes részletekkel is­merteti meg az olvasót. „A lá­zadók magatartása nem ma­radt hatás nélkül a város pol­gári lakosságára. De különö­sen nem maradt hatás nélkül a lázadók forrongása Pécs- bányatelep bányász lakossá­gára. Az amúgy is állandóan elégedetlen elem a legtelje­sebb mértékben azonosította magát a lázadók magatartásá­val s azokhoz csatlakozva te­vékeny segítőivé vált. Pécsbányatelepről, valamint Mecsekszabolcsról és Vasasról még a déli órákban vagy 150 bányász jött be Pécsre a város keleti széléhez, az úgynevezett külvárosi temetőhöz, ahol a honvédcsapatok ez idő tájt legerősebb harcban álltak a lázadókkal. Itt fejtették ki a legnagyobb ellenállást a láza­dók s látták el fegyverrel és tölténnyel a bányászokat. Kö­rülbelül délután 2—3 óráig tartották magukat a lázadóka külvárosi temetőben, azonban innen is kiszoríttattak, s ezek is a fentebb nevezett községek irányában elmenekültek”. A 6-os ezredet és a bányá­szokat a túlerő meghátrálásra kényszerítette. A késő délutá­ni órákban kisebb-nagyobb csoportokban Villány és Mo­hács felé menekült, de a harc heve, a forradalmi megmozdu­lás csak ezután csapott át iga­zán Pécsibányatelepre. „A kül­városi temetőből kivert bányá­szok egy része s vagy 8—10 lá­zadó katona Pécsbányatelepre ment ki azon célból, hogy a többi bányászokat is csatlaiko­Tanulmányi kirándulás A biológus és föld rajz szakos általá­nos iskolai tanárok részére május 5-én tanulmányi kirán­dulást rendeztek Abaligetre. A ki­rándulás célja a továbbképzés volt: Szakfelügyelőnk el­indulásunk előtt részletfeladatokat tűzött ki számunk­ra: Dr. Szabó Pál Zol­tán és dr. Horváth Adolf Olivér tanár vezetésével Idejár­tuk a Mecsek Aba- liget'felé eső részét. Az ürögi réten dr. Szabó Pál Zoltán tudományosan is­mertette a geoló­giai érdekessége­ket, Horváth t?nár a növényvilággal kapcsolatos tudni­valókat közölte ve­lünk. Megnéztük a Mecsek legrégibb permit, agyagpalás, mészkő alakulatait, képet kaptunk a nö vénytakaró alaku­lásáról, fejlődéséről és az erdőtípusok- róL Leszállva az orfűi völgybe, átsétál­tunk a vízfőhöz, ahol a mély szaka­dékban néhány mo­ha- és páfrányfaj­tával találkoztunk, majd eljutottunk kirándulásunk vég­céljához, az abali- geti cseppkőbar­langhoz. A barlang ban megcsodáltuk a természet, a víz al­kotó és romboló munkáját: Nevelő­társaim egybehang­zó véleményét tol­mácsolom: eredmé nyes továbbképzési nap volt számiunk­ra a május 5-e. Kí­vánatosnak látjuk, hogy a földrajzi és biológiai továbbkép zés hasonlóképpen történjék a jövő­ben is. Dr. Simor Ferencné tanár zásra hívja fel. Fellázították az otthon lévő bányászokat, akik a legnagyobb egyetértés­ben csatlakoztak is hozzájuk; Eközben az úgynevezett felső­telepre érkeztek, ahol a Ká­roly utcában a bányászszázad egyik fogdájából kiszabadítot­tak 12 bányászt. Innen a bá­nyászszázad másik, úgyneve­zett Károly-akna fogadójához vonultak. Az itt elzárva volt 21 bányászt szintén kiszabadí­tották. A lázadók ezután megtá­madták a keretosztag legény­ségének laktanyáját, aztán raj­vonalba fejlődve, a VII. bá­nyász-zászlóalj hivatali helyi­sége ellen vonultak. Az ott lé­vő népfelkelőket lefegyverez­ték és az irodában tartózkodó Meiszner Miklós századost s Herzsényi Zsombor honvéd al­ezredest elfogták, s magukkal hurcolták; A lázadó tömeg, mely út­közben lépésről-lépésre nőtt, amennyiben aki csak tehette, az otthon lévő bányászok, asz- szonyok, gyermekek egyaránt csatlakoztak a menethez, a békét és a forradalmat éltet- * ték”; A Szent János kút irányába mentek. Amikor meglátták a szőlődombon feléjük jövő hon­védeket, akiket a városból küld tek ki a lázadók szétverésére, tartva attól, hogy a tiszteknek sikerül kezeikből kimenekül­ni, a két tisztet lelőtték. A honvéd járőrök tüzet nyitottak a tömegre. Erről a harcról a cikk a következőket adja tud­tuk „a rövid tűzharc a láza­dok szétkergetésével végződött: Ezzel egyben meg lett hiúsítva a lázadóknak azon szándéka, hogy a Pécsett levert lázadást életre keltsék::;* Forradalmi emlék, hagyo­mány e nap története. Sokáig a feledés homályába borult, s most 40. évfordulóját méltóan ünnepeljük a katona-ruhába öltöztetett munkások és pa­rasztok, a hozzájuk csatlakozó bányászok hősi küzdelmét a békéért, a forradalomért, a szabadságért; Emlékeim 1918. május 20-ról Ezt a pünkösdhétfőt — 1918 májusi napsugárban született, piros emberi vérben elhalt pünkösd hétfőjét — soha nem lehet elfelejteni. Korán reggel kint voltam a pécsbányatelepi utcákon. Szívtam magamba a virágzó akácfák illatát A sze­mem szinte belebódult a Me­csek szőlőinek, erdeinek szép­ségébe. Vidáman beszélget­tünk ifjú barátaimmal, de hir- telenül, a kora délelőtti órák­ban különös zajra figyelt fel a fülem: gépfegyver-ropogásra... Eleinte nem tudtuk, mi is za­varhatta meg e pünkösdhétfő­nek kedves hangulatát? De nemsokára jöttek a hírek hoz­zánk, a bányatelepre, hogy a 6-os közös gyalogezred kato­nái — akiket Újvidékről tele­pítettek át Pécsre — fellázad­tak. Én akkor ötödikes reális­ta voltam, aki a saját sorso­mon keresztül éreztem meg a lázadás nagyszerűségét, hősies­ségét és azt a szörnyű elkese­redést, amely akkor már hosx- szú idő óta ránehezedett Pécs­re — Budapest után a forra­dalmi munkásmozgalom má­sodik legnagyobb városára — s különösen a bányatelepre. Azonnal, mindenki megkér­dezése nélkül elindultam Pécs- bányatelepről a város felé, amelynek több kilométeres út­ját az iskolába menet és késő este, az instruálás fárasztó órái után nap mint nap megtet­tem. Szamárkútnál nem tudtam továbbjutni, de jól ismertem a kerülő utakat és így bejutot­tam a déli órákban a városba. Sikerült nagynehezen beérkez­nem az Irányi Dániel térre, majd tovább a Rákóczi útra, ahol már javában folyt a for­radalmárok és — a helyőrség­parancsnok által kirendelt — 19-es bakák és 8-as honvéd­huszárok között a harc. Ez már valóban a forradalom volt! Olyan képek tárultak a szemem elé, mint amilyeneket még elemista korom előtt bá­nyász apám által mutatott könyvekben, — a nagy fran­cia forradalom könyveiben rajzok, képek mutattak. Ezek­re a képekre gondoltam visz- sza, s átéreztem, hogy itt va­lóban szemtanúja lehettem egy nagy forradalomnak, a leigázott dolgozó tömegek fel­szabadító forradalmának. — Közben délután lett és felis­mertem- a forradalmárok fő­hadiszállását a „Fehér Far­kas“ vendéglőben, ahol né­hány bányász — akik bejöt­tek a városba —, a fellázadt 6-os honvédezred forradalmi vezetőivel tárgyalt. Rövid ta­nácskozás után a régi temető­be szorított lázadó katonákkal együtt indultunk, a bányászok­kal Pécsbányatelepre. Végig velük voltam. És ott­hon, Pécsbányatelepen érez­tem meg igazán, hogy itt nem­csak katonai lázadásról van szó, a monarchia első és leg­nagyobb katonai lázadásáról, hanem a bányászok nagy sza­badságharcáról. Sokszor láttam bányászokat, az apámat is, fáradtan, szén- porosan kiszállni a bányákból. Ez a látvány mindig fájdal­mas volt. De annál örömtelje- sebb volt az a kép, amikor el­mentünk és kiszabadítottuk azokat a bányászokat, akiket az ottani parancsnokság nap- ról-napra lecsukd tott, nem en­gedte őket a családjaik közé, csak a börtönből a bányába, bányából a börtönbe. Ez volt ennek a rendszernek a megrá­zó szimbóluma. És ennél meg sokkal több. Kenyér nélkiu, vagy legfeljebb kukoricake­nyéren kellett dolgozníók a bányászoknak. Tíz órát napon­ta. Amíg az öntudatos bányá­szokat a fennálló rendelet el­lenére is kidobták a frontok­ra, addig Szekszárdról és Pécs környékéről zsíros parasztokat szerződtettek le, úgynevezett „bányamunkára" a korrupt tisztviselők: De a zsíros, meg­vesztegethető parasztok egy hónapban csak egyszer jelen­tek meg a bányatelepen és akkor sem szálltak le a bá­nyába, mert féltek. Ugyanakkor a mi java bá­nyászaink ott haltak meg a dolomitok sziklasírjainál... Érthető tehát, hogy a bá­nyászok, — de különösen a bá- . nyászasszonyok —, rögtön megértették a felszabadító for­radalmi napnak a jelentőségét és csatlakoztak a 6-os ezred zendülő katonáihoz. Felejthetetlen az ember éle­tében az ilyen nap, amely nem Beethoven Fideliojának színpadán éreztette a felszaba­dulás diadalmas érzésének örömmámorát, hanem magá­ban, a nehéz, kétségbeejtő életben. Még egy emlék erről a nap­ról. Egyik bányász barátomat a Horthy-rezsim vérbírósága életfogytiglanra Ítélte a pün­kösdi lázadásban való részvé­tele miatt. Néhány évvel később ko­pogtatott a soproni szerkesz­tőségemben és elmondta ne­kem, hogy sikerült a börtön­ből megszöknie. Hozzám jött, segítsem át a határon. Más­nap hajnalban elindultunk Brennberg félé a szabolcsbá- nyatelepi bányász elvtársa­mat — aki szintén részt vett a pünkösdhétfői, majd később a tanácsköztársasági harcok­ban —■ hozzásegítettük a meg» érdemeit szabadsághoz.

Next

/
Thumbnails
Contents