Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-20 / 117. szám
»58. MÁJUS go. NAPLÓ 3 Jubileum a Pedagógiai Főiskoláit A Pedagógiai Főiskola fennállásának 10 éves jubileumát ünnepelték szombaton és vasárnap a főiskola tanárai, hallgatói, volt növendékei. Szombaton délután 5 órakor zsúfolásig megtelt az ünneplő közönséggel a főiskola díszterme. A jubileumot az úttörők felvonulása nyitotta meg, majd Márk Bertalan főiskolai igazgató mondott ünnepi beszédet. Beszédében ismertette a főiskola múltját, a kezdeti nehézségeket, majd többek között ezeket mondotta: — A jubileumi napok fő célja, hogy bemutassuk fejlődésünket, hogy érzékeltessük tó itt folyó oktató-nevelő munkát és a tanszékeken folyó tudományos kutatómunkát. Ezt a célt szolgálják azok a kiállítótok. is, amelyeket szerény keretek között, de gazdag tartalommal rendeztünk meg a jubileum alkalmával. Beszédét így fejezte be: — A most végző III. éves hallgatóknál az optimizmus lesyen az a belső tűz, amely egész munkájuk során fűti. Ez a belső tűz ösztönözze önöket fra, hogy a haza és a párt iránti hűséggel végezzék a legszebb hivatást, az új nem- tedék nevelését. Ezután a végző III. éves hallgatók átadták a zászlót a R. éveseknek, majd az öt éve végzettek nevében Hertelendi Ferenc csurgói pedagógus köszöntötte az iskolát, a tanárokat, diákokat, vendégeket: Az ünnepség a különböző kiállítások megnyitásával folytatódott. A főiskola 10 éves fejlődéséről, a főiskola oktatóinak tudományos, irodalmi Munkásságáról számolnak be a kiállítások. Ezen kívül módszertani és politechnikai kiállítást is rendeztek: elnöke méltatta ezután a jubiláló főiskola munkásságát. Beszédében kitért arra, hogy a pedagógiai főiskolákat már a nép állama alkotta. Az utolsó 10 év kultúrforradalmában hatalmas feladatokat oldott meg a nép. Kultúra és béke egyazon fogalmak. Beszédét avval a jókívánságával fejezte béj hogy a péd. főiskola minden erejével járuljon hozzá a béke fenntartásához, dolgozó népünk javára, a haza üdvére. Palkó elvtáns tetszéssel fogadott szavai után Kajái Béla főisk. hallgató dr. Vargha Károly Kodály köszöntése című versét mondta el megilletődött előadásban; , A hangversenyen először a gyakorló iskola zenei tagozatának énekkara szerepelt dr. Péczely Lászlóné vezetésével; (mint tudjuk, a zenei általános iskolákat Kodály elképzelése hozta létre), majd a gyak. iskola énekkara adott elő két hatásos gyermekkart Hamvas György vezetésével. Mindkét énekkar üdén és kedvesen énekelt. Ugyancsak igen bájos volt a gyakorló iskolások népi tánccsoportja Kalocsa vidéki népi játék előadásával. A műsor legnagyobb részét a főiskola énekkara adta Kodály mester vegyeskani műveiből, Printer Gyula, ill; Tillai Aurél vezénylésével; Szép kidolgozottság, fegyelmezett előadás jellemezte a kórus teljesítményét. Külön meg kell említenünk a Molnár Anna, balladának drámai megoldását, valamint az Esti dal kiegyenlített finom hangzását. Székely Júlia a Székely keserves-t és Kodály Emma Magyar népi táncok c. zongoraművét adta elő zongorán művészi, stílusos átéléssel; A hangverseny fénypontja volt a Kállai kettős, melyet a főiskola és a „Mecsek” művészeti együttes egyesített énekés tánckara, valamint a zene- művészeti szakiskola zenekara adott elő Hegyi József vezetésével. Az együttes teljesítménye minden elismerést megérdemel. Rábai Miklós pompás koreográfiájának maradéktalan megvalósítása hűségesen és művészi igazsággal idézte a nép táncának hangulatát. Sajnos, nem tartottuk sikerültnek a Háry Intermezzo- jára készült tobotzó koreográfiái megoldását. Bár Rábai Miklós nevét olvastuk a műsorban, nem gondoljuk, hogy Rábai teljes egészében vállalná érte a felelősséget. Az éneknek és muzsikának ez a magasrendű művészete csak egyenrangú táncművészetet bír el. Nem bocsátkozunk részletes bírálatba, de ennyivel tartoztunk a művészi igazságnak. A közönség hatalmas ünneplésére Kodály Zoltán is megjelent a színpadon és a közönség óriási tapsviharral köszöntötte és üdvözölte a modern magyar zene legnagyobb élő alakját. Délután a főiskola sportpályáján látványos sportbemutatót rendeztek. A mintegy 250 iskolás piros és kék léggömbÖ6 felvonulása, talajtorna, szertorna, atlétikai versenyek váltogatták egymást. A testnevelési ünnepséget végignéző több százfőnyi közönség előtt számos atlétikai házicsúcs is született. A mindvégig élvezetes sportbemutatót a közönség elismerő tapssal jutalmazta. A szünet nélkül egymásután gördülő különböző sportesemények a rendezést dicsérték. A jól sikerült főiskolai napokat este a KISZ szervezésében megrendezett táncesttel zárták. Vasárnap délelőtt dr. Komcsi Sándor docens „Az úttörő- vtóető-képzés problémája a pedagógiai főiskolán“ címmel pedagógiai ankétot tartott, majd fel 12 órakor a Pécsi Nemzeti Színházban megrendezett Ko- dály-hangverseny vonzotta a fogatokat. • A magyarokhoz c. impozáns, hatalmas dinamikájú kánonnal dyitotta meg a hangversenyt s tóiskola és a gyakorló iskola F‘?yesített kórusa Printer Gyula ^Zetésével. Ennek befejezőéül ttot fel az egyik földszinti Páholyban Kodály Zoltán. A közönség hatalmas tapsviharai köszöntötte a legnagyobb magyar zeneszerzőt. Palkó ““Mór, a megyei tanács vb. , .............. 11 Pé csi írók szerzői estje Szigetváron Csütörtökön este tartották a pécsi írók szerzői estjüket a szigetvári járási művelődési otthonban, öt pécsi író: Csorba Győző, Pákolitz István, Pál József, Szőllősi Kálmán és Borsos József adtak munkájukból ízelítőt. Nemcsak az előadás, hanem az utána feltett kérdésekre adott érdekes válaszok is nagyobb érdeklődést érdemeltek volna. Mintegy 60 hallgatója volt a szerzői estnek. Ebből 50 gimnazista KlSZ-fiatal, a többi felnőtt, közöttük csupán két pe dagógus. Csodálkoztam, s kicsit szégyelltem magam. Csak két pedagógust érdekel pécsi íróink munkája? Pedig mennyi gondolat ébredt nemcsak a felnőttben, hanem tanulóinkban is Viszont megnyugtató volt diákjaink érdeklődése. Hiszem, hogy a jövőben a felnőttek számára sem lesz .ennyire közömbös költőink, íróink szava. Varga Jenő járási népművelési felügyelő Megnyílt Battancs Gábor grafikai kiállítása / jj^ájus 18-án nyitotta meg l'ávicz Lajos elvtárs, a megyei , tótbizottság ágit. prop. osztá- /tójak vezetője a pécsi járási fjPács dísztermében Battancs ato- politikai és reklám- j“a®sai kiállítását. A fiatal , dvósz bemutatkozása új szín- ir'tot i, ^ jelent a pécsi művészeti jjtó-ben. A művészetet, ezen be- 3 grafikát a mindennapi szolgálatába állítja. Pla- jfhfei, könyvborító lapjai, ide- 9 ní°rgalmi prospektus tervei Mindennapi életet szolgálják j. J*vészi igényességgel. Ezért IJtalomban olyan széles tertíölelnek fel, hogy az agi- b ,lv erejű politikai plakáttól a ^tóesctvédelmi és film-plakáto- Eer^ztül a színes szállodaidéig, szinte az egész életünk ,?‘ér mondanival ój ába. k, ‘állított plakátjainak, pla- j0|.erveinek kb. egyharmada ; “'kai tárgyú és valamennyi Ja emberének legégetőbb j. aeseivel foglalkozik. „Emléknek Hirosimára és tilta- fj, ?-at°k ti is!” című plakátja ^ torna tragédiájára hívja fel Vi,:”yelmet és így mutat rá a ai?0* fenyegető atomveszély- imperializmus válogatás kr dőli eszközeire a nagyobb ‘it érdekében. A „Nem aka- iiijd háborút" című plakát ki- Ü a béke ügye mellett, ki- IwX * haladó emberek százáéi mellett, míg az „Egyenes út” a népi demokratikus államok egybeforrot tságát mutatja be a közös cél, a szocializmus megvalósítása érdekében. Megrázó erejű az „Ö értük tiltakozzatok” című plakátja, melyen egy szép gyermekarc előtt magasba csap az atomfelhő. Ezeknek és a nem említett, de a kiállításon bemutatott politikai plakátoknak nagy érdemük, hogy mondanivalójuk megegyezik a világ minden táján élő, békés és munkás életet kívánó tömegek óhajával, vagyis tartalmi vonatkozásban nemzetközi jelentőségűek. Érdeme Battancs Gábornak, hogy mondanivalóját a lehető legegyszerűbb eszközökkel mondja el, s talán éppen egyszerűségéért, minden egyes plakátja meggyőző- és agitatív. Ez lényeges jó tulajdonsága a jó plakátnak, hiszen itt nem faliképről van szó, hanem olyan művészi alkotásról, mely az utcán tovasiető ember figyelmét az első látásra felkelti és a pillanatok töredéke alatt tudatosítja a mondanivalót. Az utcán járó ember ritkán áll meg egy- egy plakát előtt, így az is fontos, hogy rövid és frappáns legyen a szöveg. Ezt szintén tapasztaljuk Battancs Gábor plakátjain. A politikai plakátok mellett a mintegy ötven kiállított mű között megtaláljuk a sport, balesetvédelem, egészségvédelem, kereskedelem, film, építészeti és sportfogadási plakátokat. Ez az anyag a kiállított műveknek csak fele, mert kb. ötvenre tehető a könyvborítólap, embléma, idegenforgalmi prospektus és plakáttervezetek száma is. Beszélni kell gazdag technikai világáról is. A naturalizmustól az absztraktig, a megértéssel stilizált elvont formákig, a kifejezési formák gazdag változatait találjuk művein. Ez érthető, részben a keresést, részben pedig a megértést igazolja; a plakát rendeltetése, elhelyezése, speciális célja mind fontos jelentőségű — más szempontok mellett — a kifejezési forma, egyáltalán a formanyelv megválasztásában. Megyénk fiatal művészei közül — az elmúlt évek folyamán — Battancs Gábor mutatja minden téren a legnagyobb fejlődést. Ez a fejlődés szinte ugrásszerű, mégis nagyon fontos, hogy most, lényegében pályája kezdetén, elmélyült tanulmányokat folytasson. Ezeknek hiánya egyes esetekben megmutatkozik, anélkül, hogy kiállítása értékéből, mely jelentőségében túlnő a város határán, bármit is levonna. „A forradalomhoz csatlakozik a munkásság44 Dokumentumok alapján elég részletesen ismerjük a 6-os ezred katonáinak forradalmi felkelését. Keveset tudunk azonban a polgári lakosság állásfoglalásáról, ebben közrejátszik az is, hogy az akkor megjelenő pécsi lapok szigorú hírtilalmat kaptak a főügyésztől. Hat évvel később, 1924. augusztus 10-i számában a „Pécsi Lapok” „Össze! lesz a pécsi 6-os lázadás főtárgya- lása” címmel több hasábos cikkben visszapergeti az akkori eseményeket. „A forradalomhoz csatlakozik a munkásság” alcím alatt igen érdekes részletekkel ismerteti meg az olvasót. „A lázadók magatartása nem maradt hatás nélkül a város polgári lakosságára. De különösen nem maradt hatás nélkül a lázadók forrongása Pécs- bányatelep bányász lakosságára. Az amúgy is állandóan elégedetlen elem a legteljesebb mértékben azonosította magát a lázadók magatartásával s azokhoz csatlakozva tevékeny segítőivé vált. Pécsbányatelepről, valamint Mecsekszabolcsról és Vasasról még a déli órákban vagy 150 bányász jött be Pécsre a város keleti széléhez, az úgynevezett külvárosi temetőhöz, ahol a honvédcsapatok ez idő tájt legerősebb harcban álltak a lázadókkal. Itt fejtették ki a legnagyobb ellenállást a lázadók s látták el fegyverrel és tölténnyel a bányászokat. Körülbelül délután 2—3 óráig tartották magukat a lázadóka külvárosi temetőben, azonban innen is kiszoríttattak, s ezek is a fentebb nevezett községek irányában elmenekültek”. A 6-os ezredet és a bányászokat a túlerő meghátrálásra kényszerítette. A késő délutáni órákban kisebb-nagyobb csoportokban Villány és Mohács felé menekült, de a harc heve, a forradalmi megmozdulás csak ezután csapott át igazán Pécsibányatelepre. „A külvárosi temetőből kivert bányászok egy része s vagy 8—10 lázadó katona Pécsbányatelepre ment ki azon célból, hogy a többi bányászokat is csatlaikoTanulmányi kirándulás A biológus és föld rajz szakos általános iskolai tanárok részére május 5-én tanulmányi kirándulást rendeztek Abaligetre. A kirándulás célja a továbbképzés volt: Szakfelügyelőnk elindulásunk előtt részletfeladatokat tűzött ki számunkra: Dr. Szabó Pál Zoltán és dr. Horváth Adolf Olivér tanár vezetésével Idejártuk a Mecsek Aba- liget'felé eső részét. Az ürögi réten dr. Szabó Pál Zoltán tudományosan ismertette a geológiai érdekességeket, Horváth t?nár a növényvilággal kapcsolatos tudnivalókat közölte velünk. Megnéztük a Mecsek legrégibb permit, agyagpalás, mészkő alakulatait, képet kaptunk a nö vénytakaró alakulásáról, fejlődéséről és az erdőtípusok- róL Leszállva az orfűi völgybe, átsétáltunk a vízfőhöz, ahol a mély szakadékban néhány moha- és páfrányfajtával találkoztunk, majd eljutottunk kirándulásunk végcéljához, az abali- geti cseppkőbarlanghoz. A barlang ban megcsodáltuk a természet, a víz alkotó és romboló munkáját: Nevelőtársaim egybehangzó véleményét tolmácsolom: eredmé nyes továbbképzési nap volt számiunkra a május 5-e. Kívánatosnak látjuk, hogy a földrajzi és biológiai továbbkép zés hasonlóképpen történjék a jövőben is. Dr. Simor Ferencné tanár zásra hívja fel. Fellázították az otthon lévő bányászokat, akik a legnagyobb egyetértésben csatlakoztak is hozzájuk; Eközben az úgynevezett felsőtelepre érkeztek, ahol a Károly utcában a bányászszázad egyik fogdájából kiszabadítottak 12 bányászt. Innen a bányászszázad másik, úgynevezett Károly-akna fogadójához vonultak. Az itt elzárva volt 21 bányászt szintén kiszabadították. A lázadók ezután megtámadták a keretosztag legénységének laktanyáját, aztán rajvonalba fejlődve, a VII. bányász-zászlóalj hivatali helyisége ellen vonultak. Az ott lévő népfelkelőket lefegyverezték és az irodában tartózkodó Meiszner Miklós századost s Herzsényi Zsombor honvéd alezredest elfogták, s magukkal hurcolták; A lázadó tömeg, mely útközben lépésről-lépésre nőtt, amennyiben aki csak tehette, az otthon lévő bányászok, asz- szonyok, gyermekek egyaránt csatlakoztak a menethez, a békét és a forradalmat éltet- * ték”; A Szent János kút irányába mentek. Amikor meglátták a szőlődombon feléjük jövő honvédeket, akiket a városból küld tek ki a lázadók szétverésére, tartva attól, hogy a tiszteknek sikerül kezeikből kimenekülni, a két tisztet lelőtték. A honvéd járőrök tüzet nyitottak a tömegre. Erről a harcról a cikk a következőket adja tudtuk „a rövid tűzharc a lázadok szétkergetésével végződött: Ezzel egyben meg lett hiúsítva a lázadóknak azon szándéka, hogy a Pécsett levert lázadást életre keltsék::;* Forradalmi emlék, hagyomány e nap története. Sokáig a feledés homályába borult, s most 40. évfordulóját méltóan ünnepeljük a katona-ruhába öltöztetett munkások és parasztok, a hozzájuk csatlakozó bányászok hősi küzdelmét a békéért, a forradalomért, a szabadságért; Emlékeim 1918. május 20-ról Ezt a pünkösdhétfőt — 1918 májusi napsugárban született, piros emberi vérben elhalt pünkösd hétfőjét — soha nem lehet elfelejteni. Korán reggel kint voltam a pécsbányatelepi utcákon. Szívtam magamba a virágzó akácfák illatát A szemem szinte belebódult a Mecsek szőlőinek, erdeinek szépségébe. Vidáman beszélgettünk ifjú barátaimmal, de hir- telenül, a kora délelőtti órákban különös zajra figyelt fel a fülem: gépfegyver-ropogásra... Eleinte nem tudtuk, mi is zavarhatta meg e pünkösdhétfőnek kedves hangulatát? De nemsokára jöttek a hírek hozzánk, a bányatelepre, hogy a 6-os közös gyalogezred katonái — akiket Újvidékről telepítettek át Pécsre — fellázadtak. Én akkor ötödikes reálista voltam, aki a saját sorsomon keresztül éreztem meg a lázadás nagyszerűségét, hősiességét és azt a szörnyű elkeseredést, amely akkor már hosx- szú idő óta ránehezedett Pécsre — Budapest után a forradalmi munkásmozgalom második legnagyobb városára — s különösen a bányatelepre. Azonnal, mindenki megkérdezése nélkül elindultam Pécs- bányatelepről a város felé, amelynek több kilométeres útját az iskolába menet és késő este, az instruálás fárasztó órái után nap mint nap megtettem. Szamárkútnál nem tudtam továbbjutni, de jól ismertem a kerülő utakat és így bejutottam a déli órákban a városba. Sikerült nagynehezen beérkeznem az Irányi Dániel térre, majd tovább a Rákóczi útra, ahol már javában folyt a forradalmárok és — a helyőrségparancsnok által kirendelt — 19-es bakák és 8-as honvédhuszárok között a harc. Ez már valóban a forradalom volt! Olyan képek tárultak a szemem elé, mint amilyeneket még elemista korom előtt bányász apám által mutatott könyvekben, — a nagy francia forradalom könyveiben rajzok, képek mutattak. Ezekre a képekre gondoltam visz- sza, s átéreztem, hogy itt valóban szemtanúja lehettem egy nagy forradalomnak, a leigázott dolgozó tömegek felszabadító forradalmának. — Közben délután lett és felismertem- a forradalmárok főhadiszállását a „Fehér Farkas“ vendéglőben, ahol néhány bányász — akik bejöttek a városba —, a fellázadt 6-os honvédezred forradalmi vezetőivel tárgyalt. Rövid tanácskozás után a régi temetőbe szorított lázadó katonákkal együtt indultunk, a bányászokkal Pécsbányatelepre. Végig velük voltam. És otthon, Pécsbányatelepen éreztem meg igazán, hogy itt nemcsak katonai lázadásról van szó, a monarchia első és legnagyobb katonai lázadásáról, hanem a bányászok nagy szabadságharcáról. Sokszor láttam bányászokat, az apámat is, fáradtan, szén- porosan kiszállni a bányákból. Ez a látvány mindig fájdalmas volt. De annál örömtelje- sebb volt az a kép, amikor elmentünk és kiszabadítottuk azokat a bányászokat, akiket az ottani parancsnokság nap- ról-napra lecsukd tott, nem engedte őket a családjaik közé, csak a börtönből a bányába, bányából a börtönbe. Ez volt ennek a rendszernek a megrázó szimbóluma. És ennél meg sokkal több. Kenyér nélkiu, vagy legfeljebb kukoricakenyéren kellett dolgozníók a bányászoknak. Tíz órát naponta. Amíg az öntudatos bányászokat a fennálló rendelet ellenére is kidobták a frontokra, addig Szekszárdról és Pécs környékéről zsíros parasztokat szerződtettek le, úgynevezett „bányamunkára" a korrupt tisztviselők: De a zsíros, megvesztegethető parasztok egy hónapban csak egyszer jelentek meg a bányatelepen és akkor sem szálltak le a bányába, mert féltek. Ugyanakkor a mi java bányászaink ott haltak meg a dolomitok sziklasírjainál... Érthető tehát, hogy a bányászok, — de különösen a bá- . nyászasszonyok —, rögtön megértették a felszabadító forradalmi napnak a jelentőségét és csatlakoztak a 6-os ezred zendülő katonáihoz. Felejthetetlen az ember életében az ilyen nap, amely nem Beethoven Fideliojának színpadán éreztette a felszabadulás diadalmas érzésének örömmámorát, hanem magában, a nehéz, kétségbeejtő életben. Még egy emlék erről a napról. Egyik bányász barátomat a Horthy-rezsim vérbírósága életfogytiglanra Ítélte a pünkösdi lázadásban való részvétele miatt. Néhány évvel később kopogtatott a soproni szerkesztőségemben és elmondta nekem, hogy sikerült a börtönből megszöknie. Hozzám jött, segítsem át a határon. Másnap hajnalban elindultunk Brennberg félé a szabolcsbá- nyatelepi bányász elvtársamat — aki szintén részt vett a pünkösdhétfői, majd később a tanácsköztársasági harcokban —■ hozzásegítettük a meg» érdemeit szabadsághoz.