Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-02 / 78. szám

Éljen a szocializmust építő magyar nép

a Magyar Népköztársaság!

és hazánk,

Megalakult az első vízhasználat! társulás Baranyában

Március 31_én este Hóból községben megalakult 97 gazda részvételével az első baranyai vízhasználati társulás. Az összefogás célja a helyi érdekeltségű csatornák és árkok karbantartása.

Megyénkben már korábban is működtek vízrendészeti és vízhasználati társaságok, amelyeknek az volt a célja, hogy megvédjék a szántóföldeket, réteket, legelőket az árvíztől és az elvizesedéstől. Az első ilyen társulás 1839-ben alakult Siklós várában „Fekete víz lecsapoló társulat” néven. Több, mint harminc érdekelt község lakosságának bevonásával csatornákat, árkokat épített, s a meglévő vízfolyások iszaptala- mítását, tisztítását elvégezte. Ennek a társulatnak voltak tagjai a hoboli gazdák is 1948- ig, az államosításig. Az államosítás után a jelentősebb csatornák gondozását, ikarbantar- tását az állam végeztette, a helyi érdekű árkok karbantartása azonban gazdátlan maradt. Ennek a 10 éves gazdátlanságnak az lett a következménye, hogy jelentős területek elvizenyő- sődtek. Megyei helyzetet vizs- Sálva, körülbelül 10 százalékos terméskiesésről beszélhetünk a szántóknál. Legelőknél 20— 25 százalékra becsülhető a kár. A szigetvári járásban ennél rosszabb az eredmény. A nyilvántartott rétek és legelők 60 százaléka tönkrement. A rétek es legelők elvizesedésével egy- időben felütötte fejét a mételykor, s nagy pusztítást végzett

Kiváló vállalat

A Baranya megyei Termény- forgalmi Vállalat az 1957. harmadik és negyedik negyedévében elért kiváló munkája jutalmául a minisztériumtól Kiváló Vállalat kitüntetést kapott. A vállalat dolgozói április elsején este nyolc órakor a Pannónia nagytern " ládi estet tartottak.

a szarvasmarhaállományban. Egyes adatok szerint csupán a sellyei járásban évi hárommillió forintra becsülik a mételykárt. A szentegáti kísérleti gazdaságban a földek elvizese- sedése nagy terméskieséseket okozott. Előfordult, hogy 33 ka- tasztrális holdon mindössze 3 kocsi takarmányrépa termett, a többi rothadásnak indult. Más helyeken a vizenyős földeken 4—5 mázsás átlagot értek el gabonafélékből. A gazdaság több, mint egy millió forintos beruházással lecsapolta a vizeket, s rendbehozta az árkokat. Ennek következtében a néhány mázsás gabonaátlag 16—18 mázsára ugrott fel, ezenkívül tavasszal 10—12 nappal hamarabb kezdhetik el a munkát, mint korábban.

A Szentegáti Kísérleti Gazdaság példáját követve, a hoboli gazdák is elhatározták, hogy rendbehozzák árkaikat s levezetik a vizet földjeikről. Hóból község egész határát véve alapul, csaknem 70 százalékos már az elvizenyősödés, s ezzel együtt a mételykór csaknem 100 százalékos.

Az új társulás munkájához a Vízügyi Igazgatóság és a Szövetkezetek Megyei Központja is anyagi segítséget ad, hitel formájában. A gazdák holdanként 40 forintot áldoznak ebben az esztendőben a vízrendezésre.

Az egész megye vízrendészeti helyzetét tekintve a vízrendezési társulások tömeges alakulása várható ebben az esztendőben.

Élüzem lett f

a MEGYEVILL j

A múlt év második felében végzett munka értékelése alapján élüzem lett a Baranya megyei Villanyszerelő Vállalat. A jó eredmények elérésében nagy szerepet játszott az a tény, hogy eleven verseny folyt a kitűzött feladatok mielőbbi teljesítéséért. A múlt év negyedik negyedében a mohácsi részleg dolgozói érték el a legjobb eredményeket. Azóta fej-fej mellett küzdenek a mohácsiakkal, a szigetváriak és a pécsiek.

Az élüzemkitüntetésnék a MEGYEVILL minden dolgozója örül, hisz együttes jó munkájuk jutalma ez.

Április harmadikán lesz az élüzem-avatás, amelynek legkedvesebb szertartásai már a Pannónia szálló nagytermében zajlanak le, meghitt ünnepség, kedves családi est keretében.

Borverseny a Pécsi Járási Tanácson

A tanácsok fennállása óta elsőízben rendezett borversenyt a Pécsi Járási Tanács. A járás bortermelői 66 féle borral neveztek a versenyre. Tíz községből 39 termelő küldte ei legjobb borát a megrendezett versenyre. 39 fehér és 11 vörös bor tulajdonosai versenyezted a legjobb helyezésért, mintaképpen pedig elküldte borát a helesfai termelőszövetkezet és a pécsi járás állami gazdaságai.

Sajnos az állami gazdaságok üzemegységei és a járásban lévő egy bortermelő- szövetkezet nem versenyezhetett, mert ehhez nem volt társa. Legjobb boraikkal azonban nagy elismerést provokáltak a verseny résztvevői

között. A kistermelők közül Horváth Béla cserkúti lakos nyerte az első helyezést, második lett Bencze József, ugyancsak cser- kúti lakos és harmadik helyezést ért el Nyári Vendel, bír jani dolgozó paraszt, szakszerűen kezelt fehér borával. Vörös boroknál ugyancsak Horváth Béla nyerte az első helyezést minősági kadar-borával. Jól kezeit oportójá- val második lett Muth Ferenc vókányi dolgozó paraszt és harmadik helyezést ért el Wéber József, ugyancsak vókányi termelő.

A járás szőlőtermelői nem számítottak arra, bőgj' borverseny lesz. A versenyre élkészített borok összeszedésénél többen sajnálkozásukat fejezték ki, hogy erről nem tudtak élőre.

— Ha tudtuk volna, hogy verseny lesz, máskép szüreteltünk volna. — mondogatták többen és ebből arra lehet következtetni, hogy a pécsi járásban is nagyobb kedvvel dolgoznak

majd a szőlőtermelők, a mennyiség mellett elsősorban minőségi borokat állítanák

majd elő. A minőségi fejlesztés érdekében^ elhatározta járási tanács, hogy a közeljövőben községi borversenyeken döntik el azt, hogy melyik bor kerül majd a járási versenyre. A járási versenyeket előreláthatólag minden év márciusában rendezik majd és itt határoznak az felett, hogy melyik bor kerül a megyei versenyre.

Célul tűzték azt is, hogy szőlőtermelés! ankétokat rendeznek majd olyan községekben, ahol bevált a bortermelés. . El kell érni, hogy a pécsi járás borai — különösen pedig á mecseki borok — megtartsák eddigi hírnevüket. E cél érdekében történik minden rendezvény. A pécsi járásban jelentős lehetőségek ösztönzik a termelőket, minél nagyobb szőlőterületek létesítésére és a hiányok pótlására. Ez évben 132 hold területen történik szőlőfelújítás és remény van arra, hogy a jövőben is méginkább törekednek a gazdák minőségi borok előállítására.

A „tisztasági hónap“-ról...

MegvaMom: mindig furcsa érzésem támadt, amikor évek hosszú során át a „Tisztasági Hónap” megrendezéséről halottam; amikor láttam ennek lázas előkészületeit. Láttam a vándorzászlót is, amelyet az elmúlt évben mi, pécsiek kaptunk ennek a „Tisztasági Hónap”-nak jó megszervezéséért. Láttam, amint a „Tisztaságvédelem” égisze alatt egészségügyi felelősök figyelték munkatársaikat, munkahelyeiket — egy hónapig. Láttam diákjainkat, amint öreg utcáinkban ellenőrizték a tisztaságot és olvastam az évente egyszeri, szokásos dolgozat taikat is a tisztaság fontosságáról. Azután még furcsább érzésem támadt, amikor a hónap elteltével minden a régiben ment: szemünk, szánk újra tele lett a mellettünk elrobogó nyitott fedelű szemétszállítótól, belebotlottunk a házak elé kiszórt hulladékokba és lestük, merre fújja a mecseki forgószél az eldobált villamos- és autóbuszjegyeket..;

Amikor városunkban az üzemek, vállalatok, intézmények nagy erkölcsi és anyagi segítséggel ismét megrendezik a szokásos „Tisztasági Hónap”-ot, nem szeretnék ünneprontó lenni, de úgy érzem, kötelességem ezt a lelkes kezdeményezést kihasználni és mint iskolaorvos felvetni egy olyan problémát, ami ugyan túlnő a „Tisztasági Hónap” keretein, de feltétlenül foglalkoznunk kell vele. Ez a probléma; iskoláink egészségügye, illetve tisztasági helyzete.

Meg kell mondani: az iskolák állapota sok helyen még olyan, hogy ott még nem fejlődhet a gyermek tisztasági igénye és szeretete. Gondoljunk csak a WC-ék állapotára, a piszkos falakra, padokra, poros folyosókra, nyitott szemét- tárolókra. Vagy gondoljunk a kézmosásra szánt mosdótálak piszkos vizére, a föld-színű törölközőkre, az egyetlen osztály- pohárra, amelyeknek egészségügyi hátrányai közismertek, kisebb-nagyobb iskolai osztály-járványokat idéznek elő.

Nem lehet mentség az, hogy iskoláink többsége ódon, rideg, levegőtlen — néhány műemléktáblával is ékesített —* évszázados épület, vagy évek óta „átmeneti” jelleggel működik, tanításra nem alkalmas helyiség! Sőt éppen ilyen körüU mények között van legnagyobb szükség a szülő, a pedagógus, az iskolaorvos összefogására, hogy felébressze, illetve ébren tartsa gyermekünkben a tisztaság szeretetét!

Én ebben látom a megoldást A tisztaság ne legyen feladat, de igény a gyermek számára, amiben több önállóságot adunk neki. Bízzuk meg az egészség védelme zésével, győződjön meg saját maga a tisztaság szépségéről — a rossz higiéné betegséget okozó átkáról — és munkatársunk lesz a tisztaságküzdelemben. Hogy a diák-gyermekben ez iránt van érzés> hajlandóság, azt mutatja az egymás után alakuló kis vöröskeresztes egészségügyi csapatok nagy száma. A negyedévenkénti egészségügyi felmérések és újabb felmérések helyett: ebben az összefogásban látom a javítás útját.

Ezért a Vöröskereszt segítségével tisztasági versenyt indítunk a „legtisztább osztály”, „tiszta osztály” megtisztelő címért 14 pontból álló versenyszabály alapján. Ennek valódi értéke az lesz, hogy amin a hivatalos ügyintézéssel csak keveset tudunk segíteni, meg fogják, oldani ők: gyermekeink!

DR. LINKA ZOLTÁN iskolaorvos.

I

Ct^ít»

fosat, azt pedig nem tudják elolvasni — kapcsolódik a beszélgetésbe az igazgatónő és kacsint rám, hogy most figyeljek a válaszra.

— Nem baj az, ha feliratos, akkor is érdekes, amikor úgy ugrálnak a figurák — válaszolja az egyik s mindannyian jót nevetnek rajta.

Nevetnek, mint a gyerekek. Mert úgylátszik, számukra a mozi még csak annyit jelent, bogy „úgy ugrálnak a figurák...

Alig pár perccel múlt hét óra, tárunk még egy kicsit a tanítás megkezdésével. Közben tovább beszélgetünk.

Szélből kötött hatalmas söprű kavarja a havat az est sötétségében megszeppenve lapuló bagádmindszenli kis hazak között. Udvariatlan vendég a vihar, kopogtatás nélkül nyitja ki a házak utcára nyíló kis kapuit és nagy puffanással csukja be maga után.

Míg kint vitustáncban tobzódik a vihar, bent az iskolában tanításhoz készülődik Szarka Istvánné igazgató és Vass István tanító. Magyaros mintájú szép térítővel leteritik a tanári asztalt és még hóvirágot is tesznek rá. A falitáblát megvonalazzák, hogy könnyebben írhassanak rá a tanulok. Mert nem olyan „mindennnapi diákok” ám, akik ide járnak esténként. Felnőtt, analfabéta cigányok tanulják itt az írás, olvasás tudományát. Olyan cigányok, akik önként jelentkeztek erre az ingyenes tan fo— Nem tudom, mennyien jönnek el, mert ma este a mozi is játszik s a mozi némelyiküknek vonzóbb, mint az iskola — mondja Szarka Istvánné.

Alig beszélgetünk néhány szót, nyílik az ajtó. Három cigányfiú — lehetnek 18—20 év körüliek — lép be.

— Jó estét — köszönnek s közben kissé zavartan tekintenek rám, az idegenre. Aztán csendben leülnek. Bizony, alig férnek már ezekbe a kis padokba ... Leteszik könyvüket, irkájukat.

— Hát a többiek hot vannak? — kérdi a tanító.

— Jönnek azok is utánunk — mondja az egyik.

— Jönnek a fenét, mozilm mentek — kontrúzik rá a másik.

— Moziba mente*? Hiszen ma nem magyar, hanem külföldi filmet játszanak. felira— Te Orsós, te nem voltál itt tegnap. Hol jártál? — kérdi az igazgatónő.

— A lányoknál — mondja s jót nevet. — A lányoknál, mert nemsokára nősülök.

— Nősülsz? — csodálkozik a tanító. — S mit fizetsz a feleségedért?

Mert régi hagyomány az, hogy a feleséget úgy vásárolják. Elmondották, hogy a feleség ára általában 10 kiló hús, 35 liter bor, kenyér.

— Nem fizetek semmit — mondja Orsós, — Ha jön, hát jöjjön ingyért, ha meg nem, hát akkor nem. Nincs nekem pénzem, meg bolondság ez az egész feleségvásárlás.

(No lám. mégsem járnak hiába iskolába...)

Vidám a hangulat s közben ismét jöttek nchányan. Másra terelem a szót. Érdekel, ki miért iratkozott be az iskolába?

— Na. Bogdán János, te miént i-alkozlál be, mondjad —

segít kérdésemre választ kapni az igazgatónő.

Bogdán János feláll a pádból, és úgy válaszol:

— Azért iratkoztam be, mert ha járom a falukat, nem tudom elolvasni a falu szélén a táblát. Pedig arra ki van írva, hogy milyen falu következik.

— Hát te, Orsós?

— Én pedig azért, mert nemsokára bevonulok katonának, s a menyasszonyomnak ÉN szeretném a levelet írni. -. >

sókönyv somira s úgy tagolják a szavaltat: vil-la-mos, vö-dör.

— Na, Orsós, gyere ki a táblához és írjál fél egy v-betúí — mondja az igazgatónő.

Orsós? Hát mennyi Orsós van itt? Megtudom, hogy a jelenlévő 10 cigány közűi hatot hívnak Orsósnak. Orsós kimegy a táblához és lassú mozdulattal húzza a krétát a tábla megvonalazott részén. Végtére

és mutal a táblára az igazgatónő.

Orsós csak nézi, nézi a táblát, aztán hirtelen felkiált:

— Azannya, kimaradt az a*

betű.

Aztán gyorsan a szivacsért nyúl, letörli az s-betűt és most már helyesen írja le a szót.

Kilenc óra is elmúlik, mikor befejezik a tanulást. Aztán hónuk alá vágják a köny— Én meg azért — mondja egy másik —, hogy ne legyek olyan buta, mint közülünk olyan sokan, akik csak élnek, mint a kóró..,

Észreveszem, hogy az egyik 20 év körüli cigányfiúnak szép MHK-jélvény csillog a kabátja hajtókáján. Ez igen, gondolom, ez derék egy legény lehet. Meg is kérdem tőle: hogyan, miért leapt a? Zavartan áll fel a pádból. Először a jelvényére pillant, aztán rám.

— Nos, válaszolj! — kéri a tanító.

— Úgy kaptam egyik barátomtól. Nem tudom, milyen jelvény — mondja hallcan.

— Hát olvassa el, mi van ráírva — mondom. De bár hallgattam volna. Mert látom, hogy elvörösödik, az arca s majdnem elsírja magát.

— Még nem tudok olvasni — mondja alig hallhatóan. Azti i pár pillanat múlva csendesen megkérdi:

— Tessék mondani, szabad ezt a jelvényt hordani? . -.

De most már hiába várakozunk tovább, többen úgy sem jönnek. Az igazgatónő szavára kinyitják az olvasókönyvüket és tanuláshoz kezdenek — A múlt órán a v-betüt, vagy ahogy ők mondják a vö-betűt tanulták, most v-vel kezdődő szavakat kezdik olvasni. Mutatóujjukat rányomják az olvais elkészül a nagy munka: egy olvasható v-betü virít- a táblán. Az igazgatónő megdicséri érte Aztán egy másik Or*6f áll a táblához. Feladata, leirra a „vas” szót. Lassan kerekedik a szó, azaz, hogy nem kerekedik, mert a „vas” szóból mindössze „vs?‘ lesz.

— Ejnye, ejnye, hát mit írtát? Olvasd el — lép közelebb

vet, irkát és mennek haza. — Amikor eljövünk a községből, látjuk, hogy a cigánysor kis házaiban itt is, ott is meggyújtják a lámpát. Most érkeznek haza az iskoláiból a tanulók.

Már messze járunk, de még mindig látjuk villogni a fényeket a cigány soron **« •

GARAT FBRMM