Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-15 / 88. szám

1958 Április is NAPLÓ 3 A termelés költségeinek csökkentéséről kJ emrég jelent meg a forradalmi munkás­^ paraszt kormány felhívása az ország la­kosságához a takarékossági mozgalom megin­dítására vonatkozóan. A rendkívül fontos és időszerű határozat végrehajtásában jelentős szerepe lesz a minő­ség megtartása, vagy javítása mellett a ter­mékek előállítási költségei csökkentésének, a készletekkel való takarékosságnak. Az ellenforradalom alatt — mint ismeretes, — az árualap és vásárlóerő egyensúlya a nagyarányú termelés nélküli bérkifizetések, valamint az ugyanakkor megnyilvánuló vá­sárlási láz miatt megbomlott. A gazdasági ki­bontakozás egyik alapfeltétele éppen ezért a niegnövekedett vásárlóerő lekötése, a lakosság igényeinek kielégítésére aránylag rövid időn belül, minél nagyobb mennyiségben fogyasz­tási cikkek előállítása volt. Ilyen körülmények között az iparban — igen sokszor az önkölt­ségi problémák elhanyagolása mellett — a mennyiségi követelmények léptek előtérbe. A gazdasági kibontakozás esztendejében 1957-ben igen keveset beszéltünk az önköltség csökkentés lehetőségéről, holott e téren lenné­nek teendőink. Az iparvállalatok vezetői, az iparban dolgozó közgazdászok részéről van e3V bizonyos ellenkezés az önköltség csökken­tésével szemben. Kétségtelen, hogy ezt a fo­galmat a korábbi években a meg nem alapo­zott gyakori kampányfeladatok során kissé komolytalanná tettük. A tárgyi feltételeket nélkülöző, minden áron erőszakolt önköltség- csökkentés nem egyszer a minőség rovására történt, s ennélfogva sokszor látszateredme- nyeket hozott. Ezért nem véletlenül mondja ki a takarékossági határozat, hogy „az önköltsé­gek csökkentése és ezen belül az anyagtakaré­kosság nem vonhatja maga után a termékek minőségének romlását, a választék szűkülését” ■ Tévedés lenne azonban a határozatnak ezt a kitételét úgy értelmezni, hogy egyáltalán nem — vagy legalább is keveset beszéljünk az önköltségcsökkentésről. A termelés költsé­geinek csökkentésével jelentős anyagi tartalé­kokat képezhetünk, s ezt ki nem hasznaim vét­kes könnyelműség lenne. Ma meg drágán, nagy költségekkel termelünk annak ellenére, hogy Q2 elmúlt évek beruházásaival általában jelentős mértékben sikerült az iparvállalata­ink felszerelését korszerűsíteni. Czükségesnek tartom, hogy mielőtt a me­_ gye iparvállalatai önköltségének alaku­lásával számszerűen foglalkoznánk, röviden tisztázzuk az önköltség fogalmát. Az iparvállalatoknál a termelő folyamat so­rán előállítót termék önköltsége a termék ér­tékének az a pénzformában kifejezett része, amely a felhasznált termelőeszközökre és a munka díjazására fordított kiadásokat foglal­ja magában. Egy bizonyos gyártmány önkölt­ségét megkapjuk, ha forintban összegezzük, hogy mit fordítottunk a szóbanforgó gyárt­mány előállítására. Tehát az önköltség pénz­ben fejezi ki, hogy a vállalat mennyi eszközt, anyagot, munkabért, stb. használ fel valamely termék gyártására. A termelés önköltségében a vállalati mun­ka színvonala, eredményessége összetetten je­lentkezik. Az önköltség csökkenése, vagy emel­kedése határozott jele a vállalati munka fej­lődésének, vagy visszaesésének. Éppen ezért a vállalatnak minden eszközzel firra kell töre­kednie, hogy olcsóbban termeljen és a gazda­ságosság és a takarékossági elv érvényesítésé­vel törődjön. A tervezettnél alacsonyabb ön­költség nagyobb nyereséget és jelen esetben mint ismeretes, a dolgozók részére na­gyobb nyereségrészesedést is biztosít. Az 1957- es év termelési eredményei alapján csak me­gyénkben eddig 22,4 millió forint került e cí­men kifizetésre. Elkölteni, felélni a közgazda- sági törvények szerint csak azt lehet, amit megtermeltünk, éppen ezért, ha azt akarjuk, hogy a következő évben is hasonló juttatásban részesüljenek a dolgozok, az idei termelési év során meg kell ennek az anyagi alapjait te­remteni. Ennek útja pedig a gazdaságosabb, olcsóbb termelés, az önköltségcsökkentés. Miután az iparvállalatok zöme nem egyfaj­ta, hanem többféle, különböző önköltségű ter­méket állít elő egy időszakban, a termelés önköltségének mérésére egy olyan mutatót al­kalmazunk, amely a vállalat termelésének egészére vonatlcozik. Ez az úgynevezett költ­ségszint mutatója, amelynek segítségével ösz- szevetjük egy bizonyos időszak alatt (általában negyedév) előállított termelés forintban kife­jezett értékét és ugyanezen termelési érték előállításához felhasznált költségeket. Természetesen nem ez az egyetlen olyan mutató, amely a gazdaságosság vizsgálatára kizárólagosan alkalmas. Vannak még egyéb 0lyan tényezők is (termelékenység, minőség, termékösszetétel, stb.), amelyeket figyelembe kell vennünk, ha egy vállalat vagy iparág mű­ködését ebből a szempontból kívánjuk elbírál­ni. Azonban a teljesség hiányának ellenére is ® költségszint alakulásának vizsgálata a ter­melés helyzetének elemzésénél feltétlenül szükséges. A z alábbi táblázatban megyénk — mind a ** minisztériumi, mind a tanácsi irányítás a Iá tartozó ipari és szolgáltató vállalatainak évi termelési helyzetére és költséggaz­dálkodására kívánok egy-két jellemző össze tett gazdasági viszonyszámmal rámutatni. Ki indulásként az ellenforradalom előtti időszak — 1956. III. negyedév — adatait vettem ala­pul. Az abszolút számok helyett az áttekinthe több, a fejlődés dinamikáját jobban érzékelteti' százalékos mutatókat használom. Időszak, termelési érték, költségszint, anyag költség, bérköltség százalékos alakulása: 1956. III. né. 100 100 100 100 1957. I. né. 74,7 123,6 107,3 153,4 II. né. 87,2 115,5 101,7 141,2 III. né. 104,4 109,3 103,5 120,9 IV. né. 100,6 112 104,2 126,5 Megnyílt a mohácsi Bartók Klub Mohácson szombaton dél­után ünnepélyes keretek kö­zött adta át Ferenczi Lajos, a városi tanács vb-elnöke az ér­telmiségnek a volt sportklubot, amely a TTIT és a városi mű­velődési ház fenntartásában Bartók Klub néven az értel­miség részére nyújt majd szó­rakozási és művelődési lehető­séget. A klub megnyitása a helyi és a megyei • párt- és állami szervek képviselőin kívül részt vett Önódi Miklós, a TTIT or­szágos főtitkárhelyettese is. Beszédében szólt többek kö­zött az értelmiség feladatairól a szocializmus építésében. A műsorban a mohácsi szim­fonikus zenekar egyórás hang­versenyt adott nagy sikerrel, s ugyancsak nagy sikerre! szere­peltek a Pécsi Irodalmi Szín­pad tagjai is — az „Anyegin”- ből mutattak be részleteket, majd Hazafi Klára szavalatát tapsolták meg a jelenlévők. A Bartók Klub megnyitása alkalmából a Pécsi Irodalmi Színpad a Bartók Béla Műve­lődési Házban délután az ifjú­ság részére tartott előadást. Mintegy 600 diák töltötte meg az előadótermet, hogy végig­hallgassa Puskin, Arany, Ady legszebb verseit kitűnő elő« adásban. Az „Anyegin”-ből be­mutatott részietek az Ifjúságot nagyon megragadták. A mohácsi Bartók Klub el« nőké, Harmat György gimná­ziumi igazgató lett, s megala­kult a klubtanács is. A TTIT Baranya megyei szervezete tervei szerint a klubban he­tente egy-egy előadást * tarta­nak majd részben pécsi elő­adókkal, ezen kívül minden héten kétszer jöhetnek össze Mohács értelmiségi dolgozói és kicserélhetik véleményüket, gondolataikat, s el is szórakoz­hatnak. Mit mutatnak a táblázat adatai? A termelés mennyiségét illetően azt bizonyítják, hogy közvetlenül az ellenforradalom utáni időszak eredményeként az elmúlt év III. negyedévében már a kiindulási időszak eredményét 4,4 szá­zalékkal meg is haladták és az eredeti szintet a negyedik negyedévben is sikerült tartani. — Tehát a termelés mennyiségével nincs baj. A termelés költségeit illetően azonban nem ki­elégítő a helyzet. Az év közepén e téren bekö­vetkezett kisebb arányú javulás után 1957. IV. negyedére ismét romlás mutatkozik. Itt ugyan figyelembe kell venni azt, hogy általában a téli időszak költségszinte idényszerűen maga­sabb, mint más negyedéveké, azonban az ösz- szehasonlítás azt mutatja, hogy 1957. IV. ne­gyedévében az előző év III. negyedévéhez ha­sonló mennyiségű termelést a javulás ellenére is 12 százalékkal magasabb költségszinttel tudtuk lebonyolítani, ami igen kedvezőtlen je­lenség. Kétségtelen, az engedélyezett béremelések is hatással voltak a magasabb önköltség ki­alakulására, de a költségszint romlása nagyobb arányú ennél. A vállalati szinten mozgó, ala­posabb elemzés minden bizonnyal sok lazasá­got és tartalékot tárna fel. Az anyagköltségek alakulását jelző szám­” sor is emelkedést mutat. Azonos értékű termelés mellett 4,2 százalékkal magasabb az anyagfelhasználás, holott sem a termékek ösz- szetételének változása, sem a minőségjavítás ilyen arányú többletfelhasználást nem indo­kol. Figyelembe veendő, hogy ezen a téren az ellátási nehézségek és anyagminőségi problé­mák is sokat ronthatnak az önköltségen. Például a Pécsi Mezőgazdasági Szerárugyár az exportra készült láncok gyártásához a Sal­gótarjáni Acélgyártól olyan, rosszminőségű anyagot kapott, hogy a selejt egy időben csak­nem állandóan 30 százalék körül mozgott. Ez a körülmény a vállalat anyagfelhasználását megemelte és természetesen rontotta az ered­ményt is. A 23. sz. Autóközlekedési Vállalat gépkocsi­jaiba a javítóvállalatok az alkatrészhiány miatt sok esetben selejtes, használt alkatré­szeket építenek be. így nemcsak a gépkocsik üzemképessége csökken, hanem az önköltség is kedvezően alakul. Ugyanitt a selejtes gumi miatt az átszerelésre fordított idő az év eleji* havi 2800 óráról augusztusban 4369 órára emel- ; kedett, A Pécsi Szénbányászati Tröszt a korszerűi biztosításhoz szükséges, úgynevezett TH-gyű- rükhöz nem mindig kapja meg a szükséges acélkiutalást, annak ellenére, hogy azok saját rezsiben történő elkészítése jelentős önköltség­csökkentést eredményezne: Helytelen lenne azonban, ha mindent az anyagellátási nehézségekkel indokolnánk. Ta­lálkozhatunk olyan helyes kezdeményezések­kel is anyagfelhasználásnál, amelyek a válla­latoknál az önköltség javítása irányában ha­tottak. Például a Pécsi Szénbányászati Tröszt a külföldi bányafa helyett, ahol ez lehetséges volt, széldeszkát használt fel, amely tonnán ként 2,90 forintos anyag- és 5,20 forintos mun­kabérmegtakarítást tett lehetővé. A költségszintemelésben legnagyobb súly: a bérköltségek emelkedése jelenti. Itt fi­gyelembe kell vennünk azt, hogy kormányza­tunk az életszínvonal emelése érdekében az el­múlt évben jelentős béremelési határozatokat hozott úgyszólván valamennyi szakmában. To vábbá a korábbi évek túlságosan feszített munkanormáit enyhítő intézkedések is szület­tek, amelyek természetesen az intenzitás csök­kenéséhez, ennélfogva ugyanolyan mennyisé­gű elvégzett munka mellett magasabb bér- igénybevételhez vezettek. Az ilymódon bekö­vetkezett „legális” bémövelő intézkedések ará­nya országosan 15—20 százalék között moz­gott, holott a megyénk üzemeiben'mint a szá­mok bizonyítják, még a legjobbnak mondható 1957. III. negyedévben is 20,9 százalék az emel-• kedés, amely az év végére tovább nőtt 26,5 százalékra. A kialakult kép az e téren még mindig fenn-! álló tennivalókat mutatja. A szakmai vezetők- j nek nem szabad félniök ettől a népszerűtler: feladattól. A teljesítménybérezésre való átt? rés búr már mindenütt megtörtént, mégis tr lálhatók itt is „tartalékok”. (Folytatjuk) SffltatŐi üzenetek FUleki Ferenc, Elemérpuszta: — „Október 15-én. kiléptem a Bük- kösdi Állami Gazdaság köteléké­ből, mert rossz vált a lakásom. Az Igazgató eftvtára elvonta a kilenc gyerekem után járó családi pótlékot és a fizetett szabadságo­mat. Jogos voét-e az igazgató el­járása vagy sem?” — kérdi leve­leiben. Az Állami Gazdaságok Miniszté­riuma Baranya megyei Igazgatósá­ga szerint önkényesen lépett ki a gazdaságtól. Mivel a családipótlék folyósításához megkívánt egész ha­vi munkaviszonya és ledolgozott munkanapja >em volt meg, a Bükkösdi AG. a családipótlék kifi­zetését Jogosan tagadta meg. Amennyiben a munkaviszony meg­szüntetésének önkényessé minősí­tését sérelmesnek tartja, úgy pa­naszával a Bükkösdi AG. egyez­tető bizottságához kell fordulnia, amely a vitás ügyben elsőfokon jogosult döntésre. Dékány Lajos, Görcsöny: i.Pécs- Harkányíürdö között közlekedő személyvonaton a MÁV csak egy, minden másnap csak egy fél pár- náskocsit közlekedtet. Ha a MÁV tudja, hogy nem tud elég pámás- kocsit biztosítani, miért ad ki any- nyi jegyet?” — kérdi. A Magyar Államvasutak Pécsi Igazgatósága közli, hogy a kérdé­ses vonatnál egy egész és egy fél „pámás” kocsit kell közlekedtet­ni. Intézkedtek, hogy a valóban szükséges „pámás” kocsimennyi­séget sorozzák be, ami azóta meg is történt. Vida Istvánné, Dunafalva: A Baranya megyei Építő és Tatarozó Vállalat igazgatósága értesíti, hogy panaszát jogosnak találta, s a még járó 1957 november, decemberi szállásköltség-különbözetet, 149 forintot, postán átutaltatta, Losonez Dezső, Bogádmindszent: Az SZTK megyei alközpontja köz­lése szerint a megszakítatlan mun­kaviszonya 1956 január 1-töl kez­dődött, igy 75 százalékos táppénzre 1958 január 1-töl jogosult, amikor­tól kezdve szabályszerűen meg is kapta, A legutóbbi kiutalásnál té­ves számfejtés történt, ezt helyes­bítették és a megjáró különböze- tet egyéb esedékes táppénzével együtt postára adták. Haszon György, Semjénháza: — „Még a múlt év októberében ott­hagytam az £M. 3. sz. Mélyépítő Vállalatot. Visszamaradt a vasár­napi túlórapótlékom. Ezt az össze­get már kétszer kértem és még választ sem kaptam” — írja leve­lében. Az Í!M. S. sz. Mélyépítő Vál­lalat közli: „A bérelszámolási cso­port nevezett bérpanaszát kivizs­gálta és azt érdemlegesen elintéz­te, amiről Haszon Györgyöt érte­sítette is. Az elmaradt bér átuta­lása megtörtént.” HÉTFŐI JEQYZETEK Nagyon megörültünk, ami­kor megpillantottuk a sok­féle, sokszínű és nagymúltú hírlapárusító bódék mellett az új, alumíniumból készült, íz­léses fülkéket. Először csak ott álltak árván és továbbra is régi, deszkabódékban áru­sították a hírlapot. Később felállították őket és beköltö­zött a hírlapárus. Bár ne költözött volna be! Mert igaz, hogy állnak a fülkék, szépek is, de a tete­jükről a táblát, melyre „Hír­lap” szót kellene felrakni, már lefújta a szél és ott he­ver a pázsiton. Villanyi Van, illetve csak a vezeték, mert a beszerelésre még nem fu­totta az időből. S mi lesz ké­sőbb? Csupán annyi, hogy ezek a fülkék tönkremennek, mielőtt még a rendeltetés szerint felszerelték volna. Ha összetalálkoztam volna vele, akkor azt mondom: „Maga lelkiismeretlen, ma­gának nincsen szíve, maga nem törődik embertársával.” Sajnos, mindezt nem tehet­tem meg. Siklóson a vásár alkalmá­val egy motorkerékpár sze­keret előzött. Csúszós az út, esik az eső és a szekér előtt átrohan valaki. Hiába a fék, hiába kapja félre a kor­mányt, a motor borul és a motoros nekivágódik a sze­kérnek. Nekivágódik úgy is­tenigazából, hogy eltörik a szekér első lőcse. Keményfa, de a motoros feje kemé­nyebb. Nagy sebbel szállít­ják a kórházba. S az ember? Aki átfutott előtte? Aki miatt betörte a fejét? Elfutott. Egyszerűen otthagyta a véres embert^ mert ugye ö nem csinált semmit, csak gondatlanul át« szaladt a motor előtt. Gon« (lattanul és lelkiismeretlenüU Az ilyen embert is meg kellene büntetni, csakúgy, mint azt a gépkocsivezetőt, aki cserbenhagyja áldoza­tát . Azt mondják a régé széki hogy a siklósi téglagyár ki« termelő helyén bronzkori emlékeket rejt a föld. Talál- tok is már szép számmal kü­lönféle edényeket, egyéb bronzkori eszközöket. S hogy a munkások nagyobb figye­lemmel fejtsék az agyagot, megígérték, hogy pénzbeli jutáimat is kapnak. Az ígé­ret hosszú hónapokon át csak ígéret maradt. Csodála­tosképpen megcsappant a le­letek száma is. Ez érthető. Hiszen ahhoz, hogy a mun­kások gondosan fejtsék az agyagot, idő kell, már pedig ők teljesítménybérben dol­goznak s minden időveszte­ség pénzveszteséget is jelent számukra. Ha pedig gyorsab­ban fejtik az agyagot, igen értékes leletek veszhetnek el. Igaz, a napokban érkezett négyszáz forint, de mi az? Csepp a tengerben. A nagy- múltú bronzkori település feltárása megérdemelne bi­zonyos anyagi áldozatot, hogy a Siklós környéki kultúra fennmaradjon a jövő számá­ra. GÁLDONYl BÉLA A mentők ieleniik Szombaton reggel 4 óra 46 perckor Pató János 29 éves, Megyeri út 16. szám alatti la­kos üzemi estről hazafelé ment. Amikor kilépett az utcá­ra, három férfi megtámadta és boxerrel leütötte. Fejsérülést szenvedett. A mentők a II. sz. sebészeti klinikára szállították. * Ugyancsak szombaton este 6 órakor Rebók Nagy Gyuláné, Jókai Mór utca 32. szám alatti lakos leforrázta a kezét és 1— II. fokú égést szenvedett. A mentők a bőrklinikára szállí­tották, * Vasárnap hajnalban fél 3 óra után Hardi Jánosné gáz­mérgezés következtében esz­méletét vesztette. Körülbelül egy óráig volt eszméletlenül. A mentők a megyei kórházba szállították. Fontos anyagfakarékossági rendszabályokat vezettek be a repülőtéri építkezésen A repülőtéri építkezésen áp­rilis elseje óta szigorú anyag­takarékossági rendelkezések szerint folyik az építési anya­gok átvétele és tárolása. Az új rendelkezések szerint az építkezés területére szállí­tott mindennemű építőanyagot csak mérlegelés, vagy átszám- lálás után vehetnek át az anyagátvevők — ez a rendel­kezés lényege. Miért volt erre szükség?1 Azért, mert eddig az anya­gokat jórészt csak a szállítási okmányok alapján, vagy szem­mértékkel való „utánmérés” alapján vették át. Elsejétől ez az állapot megszűnt Most min­den anyagot szállító gépkocsi csak a hídmérlegen keresztül juthat az anyagtároló helyre, csak pontos mérlgelés alapján vehetik át az anyagot az épí­tésvezetőségek. Ettől az egyszerű intézkedés­től nagy eredmények várhatók. Az első napok mérlegelései azt mutatták, hogy a szemmércé- kes köbözés — például a ho­mok esetében— Igen sokat té­vedhet és a tévedések legtöbb­ször kevesebbre becsük az anyagot, azért, mert a kocsik eleve kevesebb anyagot szállí­tottak. A kocsifordulók, gyorsí­tása — ami érdeke a rakodók­nak is és a gépkocsivezetők­nek is — bizonyos mértékig arra is ösztönzött, hogy keve­sebb anyag szállításával oldják meg a fordulók gyorsítását — kihasználva a szigorú ellenőr­zés hiányát. Ha azt tételezzük fel, hogy tehergépkocsinként átlagosan 0.2 köbméterrel szál­lítottak az ellenőrzés hiánya miatt kevesebb homokot a bá­nyából az építkezésre (0.2 köb­méteres hiányt a leggyakorlot tabb anyagátvevő sem szemmértékkel felfedezni). tud ki­derül, hogy havonta 160, éven­te pedig 2000 köbméter ho­mok — ami egy havi szükség­letet fedezhet — ment veszen­dőbe, azaz fizettek ki, s nem használtak fel. Ehhez talán nem is kell kommentárt fűzni. Ugyanígy megszigorították a tégla átvételét is. A téglát ré­gebben nem rakták előírásosan ötszáz darabos hasábokba, így lehetetlen volt a pontos ellen­őrzés. Most már a téglát is elő­írás szerint kell raktározni és szigorúan darabszám szerint átvenni. Az intézkedéssel az anyago­sok és az építésvezetők fele­lőssége is megnövekedett, mert nemcsak az átvételkor kell pontosan átvenni az anyago­kat, hanem negyedévenként ugyanolyan pontosan el is kell számolni a fdhasznáMoriSi

Next

/
Thumbnails
Contents