Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-20 / 93. szám
1*58 aprius 20 NAPLÓ 5 300000 forintos „gyorssegély“ lényegesen javítaná a nyári jégellátást Viszik az orvosokat {TOLLHEGYEN .Mar nagyon rég múlt az az Ügy Látszik, a javaslatok Sokan beszélnek lúo, amikor a Pannónia Sör- nem jutottak el a tanácson ban arról, hogy a sörgyár gyár jégüzeme, képes volt jég- az illetékes vezetőkig. Vagy emelni akarja a jég árát. Szó azok, akikre a megvalósítást sincs róla! A jég ebben az év Szentlászlóról most a t cadik orvost viszik tíz mostaná-f alatt. Nem maradt ott egyi sem. mert lehetetlen körül-' mények között kell élnie, dolgoznia. A községi tanács azt bízták — inkább vállalják a ben is 3,50-ért jut majd el af mondta nemrégiben: olyan sok} nvámn íóoZrt rnhamnzií válla- foavasztókhoz. Csuoán arról f emberen segítenek ezek az or- a nyáron jégért rohamozó válla- fogyasztókhoz. Csupán arról latok és magánosok ostromát? van szó, hogy a sörgyár nem Utólag nehéz lenne már eldön- fogja önköltségi áron alul át- teni, hol, luk követték el a adni a jeget az elosztó Szik- hibát, a következő évben azon- víz- és Szeszipari Vállalatnak, gél ellátni a város lakosságát. 1938-hoz képest húszszorosára nőtt a termelés a gyárban, s ezt sajnos nem követte a gyár működéséhez szükséges berendezések fejlődése. így adódott, hogy a jéggyár termelése sem nyekkel'^^hog^m^t már^jó De addig mi legyen a megöl- jég árusításával, mint ameny néhány *esztendej ™ teggondok- dás? - Kaptunk kondenzá- nyit ^előálUto gjr«: ka^U. kai tekintünk a nvár elé tort és egy kompresszort a A pécsi jegugy olyan úgy, Csak nemrég jutottunk el minisztériumtól — mondja amelynek most mar nagyon addig hogy az illetékesek el- Rugási Endre elvtárs, a sör- gyorsan pontot kell tenni ------B -------------------------ha tározták^ néhtoj esztendőn gyár igazgatója. -„Mindkettő végére. Mar^ májusban is Je-J Jobb helyzetbe kerül az orvos, ban pótolni kell a mulasztást, amely eddig többet keresett a I épületekből és a rendelkezés\t,, «aaicr mi Uflvpn ■: mppi)',~ íéű óms.ításóval. mint amenv-\„_ .___-,.,, ■ ..a c ny el-1 emberen segítenek esek az orvosok, fogjunk össze és mi tegyünk jót velük.., Beadványt küldtek a megyei tanácshoz. Közölték, hogy rom re bocsátott 21 000 forintból1 új várótermet és rendelőt épt-# tenek, ezzel felszabadul az or- # vos egy szobája, amelyet je- # lenleg rendelőnek basznál, # I.! belül megépíttetik a pécsi rendelkezésünkre áll, de sai- hetnek olyan napok, amikori merj jesl bárom szobája, a i jéggyárat, amely a város kifo- nos — egyelőre csak az udva- szükségé lesz a városnak a a betegek pedig egészséges, me* J gástalan jé gél látását lesz hiva- rom, jégre. Ha mái a vermelést e ” /Jég váróteremben várhatnak, tott biztosítani. Az elhatározó- Háromszázezer forintra len- mulasztottuk, próbáljunk megi Válaszolt erre a megyei ta- son kívül azonban semmi sem ne szüksége a sörgyárnak ah- most segíteni a sorgyarna . á ^ egészségügyi osztálya, történt, pedig több okos javas* hoz, hogy a kondenzátort es a Mert ha segítünk, elsosorba i jje]yeslik az elgondolást és lat megvalósításával enyhítem kompresszort beépítse es a varoson segítünk, ameiy -i i megvalósítását szükségesnek lehetett volna a jéghiányt t; = üzemibe helyezze. Ez azt je- most mar valójában jo len e i (iii de véleményük Egy tavaly augusztusban lentené. hogy nemcsak a sor- elemi, hogy a v&lalatek ^ szerint jobb volna, ha a 21000 tartott tanácsülésen a sörgyár gyári sörök hűtése lenne meg- kapjanak elegendő J forintot az orvosi lakás feligazgatója két javaslatot tett: bízhatóbb hanem a jegyár- kiJaztar^k J? táblához i újítására fordítanák és nem f 1. Télidében vermeljünk bol naponta — az említett. h<Rza a napi tel táblához, f vacakolnának azzal az új ren-1 nagymennyiségű természetes 15—20 százalékon felül— meg amire igényt tartanak Jo # delővel és váróteremmel... $ jeget; egy vagon jeget tudnának ad- pedig, es egeszen addig, amíg f v anyaguk, tegyék azt i 2. A téli hónapokban ifi ni a városnak. Csakhogy a kisegít mar az uj gyár, fogad-i • ... . .. gyártsanak műjeget, s ezt is minisztériumnak már nincs jak meg a hozzáértők megfelelő vermekben, tárolják erre pénze, viszont még enne 1 csat nyárig. is több jeget kellene gyártani Mindkét javaslat jó lett vol- Marad a tanács segítsége.; ha — ha megvalósul. A bara1 n n á a. a félre és majd feMiasználhatják / \ «AM. IrÁj óir «Mlfliro A Miskolci tanácsi dolgozók pécsi tapaszialalcseiéje Miskolc város tanácsának ka, a tanács tömegkapcsolatai fordítani. f A csuda vinné el ezt a me-1 irevséget. — mérgelődnek a1 f szentlászlóiak. Minden máso-, ? dik évben csak felújításrat nyai tavakról, esetleg szükség- munkások beállításával, a té- len jórészt veszteglő állami tehergépkocsikkal sok olcsó jeg«t termelhettünk volna. Ezen# ——— ------ ®------ . - , - . . T, ... nemcs ak a ki termelők és af igazgatási osztályvezetője: iránt érdeklődtek és tanulma-|i költhetik a pénzt, de a nagy szállítók, hanem a tanács is# Rozgonyi Jenő továbbá Ro- nyozták a v^^fí:e,Í1®s,ztésit ala" # kérdés soha nem oldódik meg. zott volna különös költsége-fmint Szűcs Zoltán, tanácstag, »w» „-ont ic «i TnAcrt&krfnt»i.i tottak mar e«dig M orvost ia két. Csak a régi pécsi vendég-11 az „Észak-Magyarország" ci- }ök vermeit kellett volna rend-J mű miskolci napilap munka, “*v »^iaucu jvcwcti, vrj’xn-c* , j * pénteken tapasztalatcseszállítás sem lett volna bonyo-<, rere erkezett Pecsre. A városi telt. 11 tanácsnál, az igazgatási munélete iránt is és megtekintet-1 ték a múzeumokat, valamint aikast, mégsem egészséges,’ város történelmi nevezetessé- # mégis elmennek az orvosok.. geit; A miskolci vendégeké Kérdés: hova mennek majd# szombaton visszatértek váró-i a betegek? Mert ugye Ilyenek1 sukba. f is vannak még, ' LUCASZEK Ez egy olyan bűvös szék, amelyet hónapokon keresztül készítenek. Mindennap csak egy hervadt fűszálat szabad hozzárakni, úgy, hogy pontosan hucanapra készüljön el. Az „igaz hívők” ekkor templomba mennek vele és hazafelé jövet olyan szörnyűségeket láthatnak vala a túl- világi hatalmasságok életéből, amelyeket más földi halandó észre sem vesz. Ehhez a székhez hasonlóan készül a mozsgói kultúr- ház is. Azaz, hogy mégsem egészen, mert a lucaszékhez mindennap kell fűzni egy szál füvet, de a mozsgói kul- túrháznál hetek, is múlnak, mire egy kanál malter kerül a falra. Jön egy asztalos. Leméri milyen burkolat kell a színpad elé és eltűnik. Nagysokára jelentkezik egy másik ember, elkészíti a burkolatot, de estére már eltűnik a községből. Majd meglepetésszerűen hárman jönnek és egyenként, észrevétlenül hagyják el a kultúrtermet. 1956 májusától maszatolnak valamit mindig ezen a kultúrházon. Es az úr, 58-ik esztendejének március havában még félig kész állapotban tündököl a Baranya megyei Építő és Tatarozó Vállalatnak ez a remeke. Erre megtréfálja Baranyát a Somogyi Néplap és megírja, hogy Mozs- gón 600 000 forintos beruházással kultúrházat avattak. De ekkor jön az Építő és Tatarozó Vállalat szakembere, feljegyzéseket készít a minőségi és mennyiségi hibák pótlásáról, mert a tanács már odavetemedett, hogy nem vette át a félig kész épületet. A feljegyzés pedig tartalmazza nagy vonalakban a következőket: „A színpad süllyesztett ajtaja süllyesztett fogantyúval ellátandó.” „Palacserélés, igazítás, parkettmunka. A nagyterem padlója felpuffadt: — javítandó.” „Takarólécelhelyezés a rivaldavilágítás mögötti részre* Ezek a minőségi hibák. A mennyiségiről ne is beszéljünk, mert nagyon sok van belőlük. Végül a feljegyzés rögzíti: amennyiben az építő vállalat február 10-ig nem javítja ki a szükséges munkákat, az építtető (tehát a községi tanács) naponta 500 forint kötbért követelhet. Áprilisból is kifelé haladunk, már, de a munka nem készült el, csigalassúsággal halad, cammog, betegen ragasztanak hozzá olykor egy-két parkettát. A fiatalok pedig már rég tanulják a színdarabot, a környező községekből szeretnének mielőbb vendégszerepelni ebben a korszerű, 600 000 forintos kultúrházban. Talán már álmodnak is róla: milyen könyveket olvasnak az olvasóteremben, hova akasztják a kabátjukat, milyen hűsítő italokat fogyasztanak a csinos palotában. Vigyázzunk fiatalok, mert még sokáig kell álmodni, mire bekövetkezik a csoda. UPÖCZK1 JÓZSEF M i ndeneke lőtt bemutatom okét: Pozsonyi Kornél brigádveze- te (Magyaregregy község volt m-_ kir. főjegyzője), dr. Gyi- móthy László brigádvezető (volt m. kir. főszolgabíró), dr. Dömös Kálmán brigádvezető (volt esztergomi alispán), Sig- r°í Péter brigádvezető (Szász- vár volt postamestere). • Es még sokan mások, — mellékszereplők: -. i Miért kerültek egyik-napról a másikra — a dologbaian hétköznapok szürkeségéből — egyszerre a nyilvánosság dicstelen fényébe? Alig három esztendővel ezA PANAMA-BRIQÁD ólőtt. —, egy szép nap estéjén — (valóban szép napokat hozott ez* a pillanat a négyesfo- SMnak.:.) — Pozsonyi Kor- né}< Pécs, Bartók Béla utca 7. szám alatti kétezoba, összkomfortos lakásában még egyszer átfutotta a levelet, te®jd gondosain leragasztva a n'tekot, postára adta. A lehelben Gyimóthyna-k, Dömös- és Slgrainak — hogyléte után érdeklődött, majd ko- Jholyra fordítva a szót, ez teábbí egyetlen mondattal felkeltette érdeklődésüket: „—Továbbá tudatom veletek, hogy 1° munkalehetőséget biztosit- ■tefok számotokra, minél «főbb gyertek, a részletek gbeszélése végett...” — A bárom címzett el volt ragad- tatva az örömtől. Méghogy -ló munkalehetőség.. — Azazhogy a „lehetőség”. ■ ■ — az az igazi, nem is annyira a munka. Néhány nap múlva meg is m'keztek az öreglegények. — pozsonyi elővette a MEK áligazolt megbízólevelét, amely egyúttal afféle szerző- bfs is volt. Pozsonyit megbízták azzal, hogy alakítson bgy brigádot és az ország kü- buböző megyéiben — ahól a Parasztok rizstermeléssel f°f>* telkoznak —, szedjék össze a ri2R8zalmát és szállítsák le a szolnoki, csepeli, pesterzsébeti Papírgyáraknak. Ugyanis a n®Bzalma — a legfinomabb Papír — egyik legjobb alapanyaga. De .:: a mdfebízólevél szigorúan megliatározza a brigád mHködési körét: fölvásárolják, átveszik a szalmát, bálákba préselik, vagonokba rakják és elszállítják a megrendelőnek: — ::: Tehát ezennel kinevezlek benneteket brigódveze- tőknek — mondotta ünnepélyesen Pozsonyi; Magyarra lefordítva ez any- nyit jelentett, hogy Pozsonyi egyszerűen kiadta albérletbe a rizsszalima-sziállítással kapcsolatos munkálatokat. Ö majd csak irányít. És tanácsot, ad. És fölveszi a fizetését. És.:: Többet nem mondott. Gyi- móthyék értettek a ki nem mondott szóból: kiadták ők is albérletbe a szatmaszáil- lítá6t egyszerű, alföldi gazdáknak, akik kaptak is a munkaalkalmon. Pozsonyiék -pedig fölverték a tanyájukat a gyomai Holler szállóban. Itták a forralt bort, a feketét, ettek, mulattak néha-néha egy héten egyszer, aztán kimentek a környező falvakba, hogy ellenőrizzék: megy-e a munka? .:: Ment. Abban nem is volt hiba. S abban sem, hogy Po- zosnyi és társai lassan — de biztosan —, gazdagodtak. — 29 558 mázsa rizsszalmán megkerestek összesen 379 000 forintot!..: Mert ilyen furfangos csibészsógre rég nem volt példa a Baranya megyei bűnügyi krónikában. A Kar- cagtilalmasi Állami Gazdaság egy alkalommal kilencezer mázsa rizsszalmát adott át a Szolnoki Papírgyárnak. — A gyárnak égetően szüksége volt már a szalmára és ezért felajánlotta, hogy a szállítási költségeken felül mázsánként még 18,50 forintot adnak többletfuvar címén. Poasonyiék ezt nem fizették ki a fuvarosoknak, hanem zsebrevágták. Kb 150 000 forintot. Ugyancsak 25—27 ezer Ft-ot kerestek azon hogy hídmérlegelési díjat, őrzési díjat (éjjeliőr munkabérét értve alatta) felszámoltak, pedig legtöbb esetben nem történt meg a mérlegelés és éjjeliőrök is csak papíron voltak, a valóságban nem. Becsapták a községi tanácsokat is. A szállítási díj mindig attól függött, hogy milyen nagy a távolság. A tanács igazolta a távolságot, csakhogy Pozsonyiék annyi kilométert mondtak be, amennyit akartak. — Ezen is kerestek több tízezer forintot: Voltak más „lehetőségek” is. A Karcagtilalmasi Állami Gazdaság és a Szolnoki Papírgyár között már előtte történt egy szerződéskötés, amelynek értelmében az állami gazdaság rizsszalma-mennyiségét átadja az üzemnek. A szállításai megbízták a Baranya megyei MÉK ott lévő brigádját, azazhogy — Pozsonyiakat. Megtörtént a szállítás. — Pozsonyi Pécsett a MÉK-néi bejelentette, hogy a „felvá- sárlássaT’ járó jutalomra — vagy prémiumra — igényt tart, ugyanis 10 ezer mázsa szalmát „vásárolt” fel a Szolnoki Papírgyárnak .;; Megkapta a jutalmat: 17 113 forintot!... Más alkalommal .,célprémiumot” kapott: 10 000 forint! Akadt kisebb „business” is. Mázsás tételek helyett néha köbméterre vette át a szalmát: 4 500 forint ütötte a markát. Zsebpénznek elég volt;:: Elgondolkoztató, hogy Pozsonyi miképpen rendelkezett mindig, minduntalan, ekkora készpénzösszeggel? Egyszerűen. Pozsonyi Kornél főjegyző úr volt annyira „megbízható", hogy pecséttel, aláírással ellátott csekktömböt vitt magával „kiszállásra” s ezeket a csekkeket akikor és ott váltotta be az ország postahivatalaiban, amikor és ahol csak akarta: Kegyetlenül becsapták a brigád dolgozóit is. Persze :: < persze;;: mit is várhat az ember az uraktól? Amikor a dolgozók — vettek maguknak akkora bátorságot, hogy megkérdezzék: „Miért csak bála-általányban kapjuk a fizetést7° — akkor Pozsonyiék kijelentették: — Majd a vasúti mérlegelés után a fuvarlevelek alapján megkapják még a járó összeget :;: Nem kapták meg. „Eltűnt a fuvarlevél”..-; — mondta Gyi- ntóthy. — „Úgy sem járt volna maguknak semmi!::;’* A karcagi Benesovszki Imre, Benesovszki Balázs és a többi brigáddolgozó a megmondhatója, mennyire igaz ez! Érezték, tudták, hogy itt valami „nem stimmel”, ha ezek a „vezető kartánsak” mást sem csinálnak, csakesz- nek-isznak, a pénz meg dől hozzájuk! Panaszkodtak már a termelőik is. Az egyik parasztnak a szalmakazalját ledöntöttek. A gazda méltatlankodott: — Kérem szépen, ez így nem lesz jó, hiszen beázik a kazal, nem veszi át a gyár a rizsszalmát! Pozsonyi hamiskásan hunyorított szemével: — Magát kifizettük, ne aggódjon! ... — Igen ... értem én — felelte a gazda aggódva —, de azért mégis kár ezért a szép szalmáért... Kár tönkre tenni! Poasonyiék készen voltak a válasszal: — Így értékesebb ... hasznosabb ... A gazdának leesett az álla ekkora ostobaság hallatára. Pedig nem is volt olyan „ostoba” dolog, Pozsonyiék érvelése. Minél vizesebb volt a rizs- szalma — annál többet nyomott a mérlegen s annál többet fizettek a papírgyárak Po- zsi nyéknek. Hogyan?! Hogy van minőségi ellenőr is a világon? Hét hogyne volna! A minőségi ellenőrzést ebben az időben Deutsch Sándor végezte (lakik Budapest, Klauzál u; 33. sz.) aki a Begyűjtési Minisztérium Terményforgalmi és Raktározási Igazgatóság központi minősítője volt. S még valami volt: Pozsonyi testi-lelki jóbarátja. Ez a fenenagy barátság pedig a következőkben nyilvánult meg: A papírgyárak mintát küldtek fel Deutsch Sándornak, állapítsa meg, mennyi a vfz- tartalmazó rizsszalma-mintá- lékelték a vagonok számát is, amelyekből a mintákat vették. Igen ám, de a vagonok számát már jóelőre közölte Pozsonyi levélben, vagy telefonon Deutschcsal, így aztán az „ellenőr” 30—35, sőt egy esetben az 56 százalékos vizet tartalmazó rizsszalma mintáról megállapította, hogy a víztartalma nem több. mint 14 százalék! A papírgyár kénytelen-kelletlen átvette a vizet és a szalmát.;: És fizettek. Pozsonyi is fizetett. Ezer forintot Deutschnak, Denk László és Gömöri Sámuel előadóknak pedig — hat-hatezer forintot. így aztán a felülről, vagy alulról érkező — esetleges ellenőrzésnek — teljesen elvágták az útját: — bankjegyekkel :; t Igaz, hogy csak egy ideig. Mert végül is lebukott ez a tisztes úri társaság. :.. Elmúltak hát a Haller- szállóbeii szép^napok. Ennyit tehát Pozsonyi és társairól. Az urak lebuktak,— kész. Hanem az ő ügyük túlnőtte már az egyszerű csalás és sikkasztás határát. Itt most már egészen másról van szó. Arról a jóegynéhány millió (igen, igen: milliót mondtam) forintról van szó, amely alig egy-két év alatt elúszott a sikkasztok és csalók kezén, a szövetkezeti kereskedelem berkeiben: Egyenesen és nyíltan a SZÖVOSZ figyelmébe ajánlom ezt az egyetlen adatot; 1957; első háromnegyed évében három és félmillió forint leltárhiány mutatkozott a Baranya megyei földművesszövetkezeti boltokban. Tudnak-e erről a SZÖVOSZ-bam? Vagy arról, hogy az elmúlt években a Baranya megyei MÉK Vállalatnál eddig tizenegy igazgató adta át asztalát a. következőnek s a tizenegy közül körülbelül hatan a vádlottak padjára kerültek? Bűnözők voltak? Nem. Csak akarva-akaratlanul áldozatá-t ul estek annak a minősíthetetlen, rothadt erkölcsi szellemnek, amely uralta ezt a vállalatot s ugyanez a szellem rágja, bomlasztja a szövetkezeti kereskedelmet kint a falvakban is. Nincs olyan hét, hogy a megyei, járási, városi bíróságon ne tárgyalnának, szövetkezeti panamákkal kapcsolatos ügyeket, Miért van az, hogy lassan- lassan, évek alatt kicserélődtek már a fölvásárlók, bolt- kezelők a megyében — kevés kivétellel —, mert akár így, akár úgy, de valamiképpen hozzányúltak a közös vagyonhoz és ezért bűnhődniök kellett?! A megyei pártbizottság lapja hébröl-hétre beszámol a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekményekről. Egyetlen sor nem sok, —de még annyit sem válaszolt a SZÖVOSZ, — pedig a felelősség szálai — .éppen e tarthatatlan jelenségek miatt, — már fölnyúlnak a legfelsőbb fórumig is. Vagy megvárják, míg lelopják fejünk fölül a napot is? Országos mulatság lesz! RAB FERENC Április 26-tói A fák állva halnak meg a Kamaraszínházban brazil vígjáték három felvonásban Simor Erzsi Szabó Ottó Hamvay Lucy Somló Ferenc
