Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-02 / 78. szám

WS8 ÁPRILIS 2 NAPLÓ 5 JHhulen úttörőnek kellemes hú sóét i ünnepieket kinőnünk Április 4. MÉLTÓ ÜNNEPLÉSÉÉRT Hazánk felszabadulásának 13. évfordulóját a pécsi úttörőcsa­patok méltón akarják megün­nepelni. Már március hónap­ban készültek a pajtások és ve­zetők e nap megünneplésére. Április 3-án a csapatok ün­nepélyeket tartanak, hogy megemlékezzenek arról az or­_________________________ szágról, amely elhozta nekünk bóí7 Az 'ünnepi műsort az Ut­# é ^■# sáért, a szocialista állam meg- teremtéséért. Ezen kívül az út- (( törők váltóversenyben és kard- versenyben is részt vesznek. Délután a Városi Úttörő El­nökség az ifjúsági színházban a város úttörő pajtásai és ve- zetői részére ünnepélyt rendez a felszabadulás napja alkalmá­a szabadságot. Az ünnepségek fényét emeli — a kisdobosok fogadalomtétele és a pajtások felavatása úttörőkké. A Felső- Vámház utcai úttörőcsapat a Porcelángyár kultúrtermében tartja az ünnepséget, ahol a éárttitkár elvtárs — a szerve­ző testület tagja — mond be­szédet, majd a pajtásokat út- 'örőkké avatják. Bányatelepi csapatok a szovjet hősök sír- •ait hozták rendbe. Vasas I. út­törőcsapata zászló- és névadó- únnepséget rendez a kultúr- ■rtthonban. Pernecker István filvtárs nevét veszi fel, akit a német Gestapo hurcolt nyu­gatra és ott a koncentrációs táborban halálra kínozták. A kertvárosi úttörőcsapat sírok gondozásán segédkezett, hogy ezzel is kifejezze háláját felszabadítónk, a Szovjetunió iránt. Az őrsök „titkos” össze­jöveteleket tartanak, melyre meghívnak olyan elvtársakat, akik a gyerekkorukról és a fel- szabadulásról beszélnek. A pécs-gyárvárosi úttörő "* csapat egy falusi testvér-csa-# pattal labdarúgó-mérkőzést ját-# szik. A csapatok túrákat és ki-# rándulásokat is szerveznek er-# re a napra olyan forrásokhoz,# ahol régi kommunista elvtár- sak jöttek össze és illegálisan végezték pártmunkájukat a népelnyomó rendszer ellen. Még sorolhatnám, hogy a csapatok milyen módon készül­nek április 4-re, de írnom keill a városi programról is. # 4-én délelőtt úttörő-díszszá- zadokkal kivonulunk a szovjet hősi emlékműhöz, hogy lerójuk f hálánkat az elesettek emléké­nek. A pajtások virágokat helyez­nek el azoknak az elvtársak­nak sírjaira, akik életüket ál­dozták hazánk felszabadítá­törőház színjátszó szakköre ad­ja, melyre meghívtuk a szov­jet pajtásokat és elvtársakat is. Ekkor adjuk át a „kiváló csa­patvezető” és .kiváló úttörő- munkáért” kitüntetést azoknak a vezetőknek és pajtásoknak, akik munkájuk által kiérde­melték. Utána az Uttörőházban klubdélután lesz a pajtások és ifjúvezetők részére. Erre az al­kalomra megint eljönnek a szovjet pionírok és remélem olyan jól szórakoznak, mint március 30-án. S most, felszabadulásunk 13. évfordulóján hálás köszöntés­sel fordulunk a mi felszabadu­lásunkért annyi vért áldozó szovjet elvtársakhoz. Az elesett# hősök sírja előtt fogadjuk# majd, hogy soha többé nem en- # gedjük, hogy ellenségeink éket# verjenek közénk és szétszakít­sák a szovjet—magyar nép megbonthatatlan, örök barátsá­gát, Moór Miklós Szovjet—magyar úttörő találkozó Az Vttöröház március 30-án szovjet—magyar úttörö- találkozót rendezett Kékes Viktória tanárnő segítségével. A szovjet pajtások már fél háromkor megérkeztek és a ma­gyarok sem várattak magukra. Három órakor megkezdődött a műsor. Boros János elvtárs, az Vttöröház igazgatója nyi­totta meg a találkozót. Elmondta, hogyan dolgozunk az Uttörőházban, kiké volt az épület, mielőtt megkaptuk, és hogy ennyire kiterjedt azt Vttörőház levelezése a népi demokratikus országok úttörői­vel. Majd Boros igazgató elvtárs vezetésével a szovjet paj­tások megtekintették az Vttöröház szobáit, melyek meg­nyerték tetszésüket. Az Vttöröház minden szovjet pajtásnak egy pécsi tér­képet adott ajándékul. A búcsú ideje hamar elérkezett mi fájó szívvel váltunk el tőlük. A kapuig kísértük a szov­jet pajtásokat, ahol újra felhangzott a „doszvidánija”. A tű- J lálkozó kedves emlék marad számunkra. KOVÁCS ÁRPÁD, 1420. sz. Táncsics Mihály úttörőcsapat. A fotószakkör tagjai készítik a képeket az Uttörőház labora­tóriumában az előadásokról, a pajtásokról, szakkörökről, az úttörő élet eseményeiről. z biológusok sem tétlenkednek. Az élet parányi részecskéit# vizsgáigatják mikroszkópjaikkal. # ß&sniizetis na^apdmnLaí Egyik nap nagy­apámmal beszélget­tem. Elmondta, hogy amikor kicsi volt, szülei a földesurak­nál dolgoztak, ő pe­dig társaival, bará­taival az utcán sza­ladgált nemegyszer éhesen, rongyosan. Tíz éves volt, ami­kor apja kezébe ad­ta a kapát és így szólt: Dolgozz fiam, amikor az első vi­lágháború megkez­dődött, elszenvedte mindazt, amit a há­ború okozott. — El­mondta azt is, hogy régen a munkások gyerekeinek £ Az ellopott szív A Zsúfolásig telt a Leflwey Gimná- \ mim nagyterme. Sok széken ket- \ len is ülnek s még így sem jut f mindenkinek ülőhely. A nézökö­# zönség — gyerekek, általános is­ik kolaí tanulók. Van Is olyan zsi- \ bongás, hogy alig érteni szót. Izga- f lommal várják az előadás megkez- $ dését. De még izgatottabbak a sze­# "eplök, a Szabadság utcai általá- i nos iskola tanulói, akik „Az ello- ? pott szív’- című mesejátékot ad­# jáic elő. f Amikor a függBny felmegy, elül i a zaj s vigyázó szemekkel minden- \ ki a színpadra figyel. A háromfel- vonásos mesejáték arról szó, hogy egy királynak ellopják a szívét cs hogyan találják meg Ismét. A me­se iáték alkalmas arra, hogy látvá­nyossá tegyék a színpadot. Lát­ványossá is tették. Szép díszletek, kosztümök gyönyörködtetik a sze­met. Különösen helyesek és ked­vesek voltak a táncosok, a kis len- kék öklömnyi kislányok hófehér ruhában, nagy Iepkeszámyakkal a hátukon balettet táncoltak. Az egész előadást az úttörő- leánycsapat rendezte. De nem­csak a rendezők, a szereplők, ha­nem az Iskola pedagógusai is áldo­zatos munkával járultak az előadás sikeréhez. A műsoros estet még háromszor # megismételték s a bevételt az is­kolások nyári táborozására fordít­— hogy neked a la- V rtk. nuláson kívül nine- >» mds dolgod. , f A tavaszi nagy beröpítésre ké­szülnek a modellező szakkör pajtásai. Kis kertészek gondozzák az Uttörőház kertjének fáit. A ke-\ segíts apádnak! véske napos időt kihasználva nyesegetik a felesleges ágakat Tizenkét éves volt, adatott meg az, hogy iskolába, kü­lönösen felsőbb is­kolákba járhassa­nak, s nem volt if­júsági szövetség sem. — örülhetsz — mondta nagyapám, cv Április 2-án az úttörőház látoga- Nagyon szeretem A tást szervez az urániumbányába. — nagyapámat és kii-A Indulás délután 2 órakor. lönösen szere terv Április 4-én úttörö-dlszszázatíoic __f vonulnak a temetőbe a szovjet hő­ha llgatni, amtiko. sl emiékmahöz és elhelyezik ko- nem arról a világról me-a szóróikat, indulás reggel 8 órakor — -/I ------- z-v az úttörőház elől. Dé lután 3 órakor dlszünnepseg sél, amelyben még nem éltem. hazánk felszabadulásának 13. ev- Ilyenkor vagyok ai fordulója tiszteletére az Ifjúsági legboldogabb, hegyé Színházban. Az ünnepséget a váro- úttörő lehetek. MOLNÁR LÁSZLÓ őrsvezető 2001. sz. Zalka Máté úttörőcsapat Színházban. sl úttörő-elnökség rendezi, a mű­sort az úttörőház színjátszó szak­köre adja. * v A két héttel ezelőtt megjelent f Uttörőhlradó „Az úttörő, ahol tini, segít” című írásának szerzője: Sásdi Imréné. (Folytatás) A nyugodt fejlődést a tö- rök uralom akasztotta meg. Pécs 17 évvel a mohácsi csata után, 1543-ban harc nél­kül került a törökök kezébe. Amikor ugyanis Szulejmán szultán 1543. nyarán újból ha­zánkba érkezett hódító útra és Pécs felé közeledett, a város kapitánya messze földön járt, a püspök és környezete pedig elmenekült. A lakosság veze­tők nélkül maradt. Nem volt más választása, a falakra fe­hér zászlót tűzött, Szulejmán- hoz követeket küldött, akik — az egykorú leírások szerint — drágaköves kagylóhéjban át­adták a város kulcsát. Száznegyvenhárom évig tar­tott a török uralom. Pécsett. Ez az időszak a magyar lakos­ság mérhetetlen szenvedésé­nek időszaka volt. Embertelen fejadót vetettek ki a törökök, ha a magyaa* nem tudta fizetni, rabszolgává vált, akit a török él is adhatott, vagy ki is vé­geztethetett. A magyar gyer­mekek közül sókat elraboltak és janicsárokká neveltek. A magyarok csak a városfalon kívül kijelölt helyen építhet­ték fel szegényes házaikat. Még a házak színét, a magya­rok ruházkodását is szigorú szabályok írták elő és vala­mennyi szabály megalázó volt a magyarok számára. Az ősla­kos magyarság állandóan sze­gényedett, fogyott, pusztult. A törökök ezalatt gazdagod­tak. Elfoglalták a korábban épített házakat, de csak a na­Haftas-ök! Ismerkedjetek meg városunk történetével------------­gyobbajcat alakították át és használták a maguk szokása szerint, a többieket lebontot­ták ég anyagukból török épü­leteket építettek. Ilyen török épület a mai belvárosi temp­lom, a kórházkápolna és az ál­lami gyermekkórház udvarában egy török jós, Idrisz apó sír­emléke. A kórházkápolna mel­lett még a minaret is teljesen ép, ahonnan esténként Mekka felé fordulva messzehangzó szóval énekelte a törökök pap­ja dallamos hitvallását: „Al­lah az egyetlen isten és Moha­med az ő prófétája.” A másfél évszázados török uralom 1686 október 22-én ért véget. Pécs felszabadult, de magyar lakosa alig maradt. Van olyan leírás is, mely azt állítja, hogy Pécsnek 1686— 1687 telén egyetlen magyar la­kosa sem volt. A legtöbbje el­pusztult, aki megmaradt, a Mecsekben bujkált. Úgy lát­szott, hogy a városa befejezte életét. A kedvező fekvés és a ma- gyár nép élni akarása azonban szinte csodálatos gyorsasággal építette újjá Pé­cset. A Mecsekben bújkáló lakosság visszaszivárgott. Új­ból kelepeitek a malmo^ a Tettye partján és már gim­názium is nyílt a városban. Békés évszázadok következ­tek. A XVIII. és XIX. század­ban épült a mai Pécs belváro­sának legtöbb épülete. Sorra nyíltak az iskolák, köztük fő­iskola is, a későbbi jogi aka­démia. A családi házak százai igazolják, hogy Pécs lakossága szorgalmas, takarékos és jó­módú volt. Fejlődését eleinte még gátolta, hogy nem ren­delkezett a szabad városok jo­gával, hanem a püspök tulaj­dona, jobbágyváros, lakosai a püspök jobbágyai voltak. Ez az akadály is megszűnt 1780- ban, amikor Pécs szabad ki­rályi várossá lett. • A márciusi forradalom 1848- ban a pécsieket is lelkesedés­sel töltötte el, ez azonban nem menthette meg a várost és an­nak népét újabb szenvedések­től. 1849. januárjában császári sereg közeledett Pécshez és mivel minden ellenállás kilá­tástalan lett volna, a várost ismét harc nélkül adták fel, A szabadságharc idejében Pécs megszállás alatt sínylődött. A szabadságharc leverése után Pécsett is megindult a kapitalisták térhódítása. Ek­kor vált a szén fontos terme­lőerővé. A Pécs környéki kő­szénbányákat sorra megvásá­rolta a Dunagőzhajózási Tár­saság, amely végül is mono- polisztikus helyzetet teremtett. A szén elszállítására 1857-ben megépült a pécs—mohácsi vas­útvonal, majd sorra a többi. A szén és egyéb nyersanya­gok közelségét és a közleke­dési lehetőseik fejlődését ki­használva, megindiult Pécsett a gyárak létesítése. A ma is meglévő gyárak közül a por­celángyár, a pezsgőgyár, a kesztyűgy ár, az orgona gyár (ma asztal osárugyár), a bőr­gyár a város keleti szélén lé­vő malom és téglagyár a múlt században, a sörgyár és a do­hánygyár ennek a századinak az elején kezdte meg munká­ját. A kapitalizmus fejlődésével a munkásság mind jobban el- myomorodott, ami természetsze­rűen ellenállást váltott ki. A proletánság — a bányászokkal az élen — már 1880-as évek­ben szervezkedni kezdett és mind sűrűbben ismétlődő kö­veteléseit érvényesíteni töreke­dett. Az első világháború befeje­zésekor 1918-ban Pécset az SHS királyság katonái száll­ták meg. A megszállók el­nyomták, sanyargatták Pécs népét és az volt a törekvésük, hogy Pécset Jugoszláviához csatolják. Ez ellen az imperia- lisztikus törekvés ellen a város lakossága 1919 február 22-én tizenhétnapos általános sztrájk kai tiltakozott. A megszállás 1921 augusztus 21-én ért vé­get, A két világháború között Pécs tovább fejlődött, á mun­kásság azonban méginkább szegényedett. A sztrájkokkal nem tudta a munkásság hely­zetének lényeges megjavításai. kiharcolni. A kapitalisták ke­gyetlenül elnyomtak minden megmozdulást. 1937. február 27-én Cser-tetőn három bá­nyászt agyonlőttek. 1923-ban a pozsonyi egye­tem áthelyezésével Pécs ismét egyetemi várossá lett. A második világháborúban Pécset károsodás alig érte. 1944. november 29-én harc nél­kül szabadult fel. A felszaba­dulás után Pécs jelentősége mindinkább fokozódott, ami minden eddiginél nagyobb fej­lődést indított meg. Már a há­roméves terv időszakában Is mintegy tízmillió forint értékű beruházással — új utakkal, kulturális, szociális és egész­ségügyi intézményekkel — gazdagodott a város. A tulaj­donképpeni fejlődést azonban az ötéves terv indította meg. A nehézipar fejlődése fokozot­tan irányította a figyelmet, a Pécs környéki szénbányák ma­gas kalóriájú, kohókoksz gyár­tására alkalmas szénvagyoná­ra és ezért szüntelenül folyik az újabb szénmezők feltárása. A Mecsek oldalában Pécstől Hosszúhetényig, Komlótól Hi­dasig állandóan sűrűsödnek az aknatornyok. A bányák köz­pontja: Pécs. Innen irányítják a szénmezők feltájóüsát, a bá­nyák fejlesztését, termelésük növelését. A város keleti szé­lén új városrész épült és épül tovább ma is a bányászok ré­szére korszerű lakásokkal. Tovább fejlődtek, korszerűb­bekké lettek és megnövelt ka­pacitással dolgoznák a pécsi gyárak is. A lakosság szükség­leteinek kielégítéséről új kul­turális és szociális létesítmé­nyek egész sora gondoskodik. A hulladékszén és az égő pala felhasználására megindult a nagykapacitású hőerőmű épí­tése. A 7. ötéves terv befejezcs.'- kor minden eddiginél nagyobb fejlődés távlatai nyíltak meg Pécs előtt. A Ja- kabhegy déli lejtőjén uránér­cet tárt fel a geológusok kala­pácsa. Az uránérc az atomkor- szak egyik legfontosabb nyers­anyaga. A bányászat központ­ja: Pécs. A nyugati városré­szen máris megindult építke­zések hatalmas méretei mutál­ják a város nagyszerű fejlő­désének körvonalait. A volt repülőtéren gombamódra sza­porodó hatalmas épületek ad­nak majd otthont Pécs szám­ban folyton növekedő lakossá­gának, a kulturális és szociá­lis intézményeknek, korszerű boltoknak, nagyszerű iskolák­nak. Akár keletről, akár nyugat­ról közelítjük meg tehát ma Pécset, mindenekelőtt haitajl- mas építkezéseket látunk. Szinte úgy tűnik, mintha most épülő új városiba érkeztünk volna. Ez az új város mutat ja a fejlődést. Pécs lakói büszkék a fejlődésre, de az új város féltve őrzi kétezer éves múlt­jának emlékeit is új évszáza­dok számára. (Folytatása következik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents