Dunántúli Napló, 1958. március (15. évfolylam, 51-76. szám)

1958-03-16 / 64. szám

1958. MÁRCIUS 16 PíAPtO Mél y f úró k Vas megyei délszlávok vendégjátéka A 125-ös fúrótorony •meg, hogy Landler elvtárs és a vezérkar érkezett. Eligazít­juk őket; nehogy a túloldalon találják magukat. MÁJUS 20. Éjjel egy órakor ismét riadó. Kivonulunk a fa­luból. Hét órakor aztán meg­kezdődik a zenebona. A tüzé­rek jól megpuhítják az ellen­séget, aztán mi következünk. Először a csatában!... Egy páncélvonat segít bennünket. Egész nap támadunk, nincs megállás. A csehek nagyon megijedhettek, — talán a pán­célvonattól, mert ágyúi, gép­puskái szórják rájuk, a tüzet, — futnak, mint a nyulak. Mi meg zavarjuk őket. Éjjel ti­zenkét óráig megtisztítjuk Mis­kolcot. Tizennégy géppuskával lettünk „gazdagabbak“. Sok jó elvtárs meghalt, megsebe­sült. Az állomáson szállunk meg. Délelőtt kerestem egy baráto­mat! A kaszárnyában kapunk ebédet, aztán megint tartalék­ba küldenek. Jót alszunk. MÁJUS 25. Valószínű új tá­madás készül, mert pihenünk, térséget állunk, összekötőbe küldenek A koszt néha Béta-akna mellett, Köves tető egyik ’■isztásán áll a Komlói Mélyfúró Válla­lat egyik BU—iO-es Rotary típusú mélyfúró berendezése. A fák közül ki magasló fúrótoronyhoz alig járt út vezet s a legkisebb tavaszi napsütés is sár tengerré változtatja a környéket. A mélyfúró, a 125-ös torony kollektívája azonban nem sokat törődik az időjárás­sal. Megszokták már, hogy a legkülön­bözőbb helyeken, gyakran emberlakta vidéktől távol, hegyoldalon, völgyben, erdőben, ingoványbán vagy éppen egy lakóház udvarán ütnek tanyát. Ha süt a nap, örülnek a jó időnek, de a leghi­degebb szélben is felmásznak a fúróto­ronyra, ha szükség van rá. Kendli Jenő, a 125-ös fúrás vezető­mestere már a nyolcadik éve éli ezt az életet. Tetszik neki. Szívesen csinálja. Pedig nem könnyű. Családja Magyar- egregyen lakik, onnan jár be minden nap. Reggel fél Ötkor indul, este fél öt­kor érkezik: Napi 12 órát tölt távol, s ezt természetesnek veszi. Élesen csendül a kolomp, a mélyfú­róknak ez a primitív jelzőberendezése s a fúrómester máris parancsokat oszto­gat. Véget ért a magfúrás, ki keU emel­ni a szerszámot. Míg a mélyfúrók gyorsan a helyükre, sietnek, egy gyerekkori emlék merül fel bennem. Több, mint másfél évtized­del ezlőtt több kíváncsi gyerektársam­mal együtt megnéztük, hogy mit is csi­nálnak a mélyfúrók. Láttunk félmez­telenre vetkőzött aiajostestú erős embe­reket, akik nagy láncos csőfogókkal csa­varták össze a kúposmenetű csöveket. Még ma is fülemben cseng ütemes kiál­tásuk: Hó-rukk.., hó-rukk.., j Most hiába vártam ilyenre. A fűrő- szár szétcsavarását, a szerszám kiemelé­sét már a gép végzi. A szovjet gép köny- nyebbé tette a mélyfúrók munkáját. Ma már nem az erő, hanem a szakértelem, a gép munkájának az irányítása, ellen­őrzése a fontosabb. Amióta a geofizikai intézet megren­delte ezt a kutatófúrást, 660 méter mé­lyen fúrtak le. Naponta — mivel jelen­leg szénréteget harántöbnak át — hat folyómétert haladnak lefelé. Azért csak ennyit s nem napi 15—20 métert, mint amennyit márgában szoktak, mert gyakran keU öblíteni, a mintavétel út­ján pontos képet kell adniok arról, hogy milyen vastag a széntelep, milyen az el­helyezkedése, milyen minőségű szenet tartalmaz stb. Amikor elbúcsúztam, ismét felcsen­dült a kolomp s 660 méter mélyen körbe fordult a véső. hogy mélyebbre, egyre mélyebbre hatoljon a föld mélyébe.,. Baranyában Ogi nyenovics Milán elvtárs beszélt ^ Alsószen tmárton ban t Már ötödik napja járják me- hogy milyen lehetőséget biztos f gyénk délszláv nemzetiségű sít pártunk és kormányunk ma t községeit a Vas megyei Szent- a nemzetiségieknek. Van saját ' péterfa horvát anyanyelvű tán- iskolájuk, tanítóképzőjük, kill­'s eukihner Ferenc a vésőre nehezedő nyomást szabályozza cosai, színjátszói. A 26 tagú csoport kedden Mohácson a so­káé kultúrotthonban szerepelt, másnap Versendre látogatott el. Csütörtökön a kásádiak tap­soltak gazdag műsoruknak, pénteken pedig Alsósáéntmár- tonban léptek fel. Alsószentmártonban a csak­nem 500 főnyi közönség előtt beszédet mondott Ognyenovics rá­Magfúrás után kiemelik a szerszámot t úrcsoportjuk, újságjuk és diójuk. Ognyenovies eltvárs beszélt az alsószentmártoniaknak ar­ról is, hogy a községben vala­mikor nagy és erős termelő* szövetkezet volt, s ma különö­sen érdemes belépni a csoport­ba, hogy csak egyet említsen, az öregeknek nem lesz gond- **. mert ha ^gdíjba men« nek, akikor is biztosítva lesz i Délszláv Dolgozók Dmrwkrati- ikus Szövetségének főtitkára- s a Beszédének bevezető részében Az ünnepségen beszélt Mare- ■ I méltatta a nemzetközi nőnap nics elvtárs is, a siklósi járási (| jelentőségét, majd foglalkozott pártbizottság első titkára, aki (ia béke kérdésével, a nemzet- helyi kérdésekkel, a .községet (I közi helyzettel. A továbbiak- érintő problémákkal feglalko- ,»ban beszélt a magyar forradal- zott. Ezután került sor a Vas f mi munkás-paraszt kormány megyei kultúrcsoport gazdag 15 hónap alatt elért eredmé- műsorára, melyet a hallgatóság nyélről és rámutatott arra, nagy tapssal jutalmazott. J Uéi Jl(Mnániá&ú4% közönség igényes, a színházak zsúfoltak, a mnsorpolitika színes A mélyfúrónak nem szabad szédülni Kendli Jenő vezetőmester a műszereket ellenőrzi Katona Perenc, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója huszonegy napot Romániá­ban töltött. A huszonegy nap alatt huszonhat színházi elő­adást nézett meg Bukarest­ben, Kolozsvárott és Maros- vásárhelyen, — igen sok művészbaráttal ismerkedett meg s az eltöltött idő alatt bőséges alkalma volt olyan tapasztalatokat szerezni, amelyek alapján nagyrészt átfogó képet alkothat Romá­nia színházi kultúrájáról, életéről. Az úttal kapcsolato­san ezeket mondotta• — Romániai utam során nagyon jó előadásokat lát­tam. Hogy csak néhányat említsek, — kitűnő volt Bu­karestben Majakovszkij: A fürdő, Stein: Hotel Astoria, Shakespeare: Makrancos hölgy előadása. A bukaresti színművészeti főiskola szín­házában igen jó előadásban láttam Richard Nash: Az esőt hozó ember című darab­ját. Láttam a Zűrzavaros éjszaká-t, „A fák állva hal­nak meg“ című brazil dara­bot. a Tanítónő-t, valamint több kitűnő mai témájú ro­mán darabot. Kolozsvárott és Marosvásárhelyen a magyar színházban magyar előadáso­kon vettem részt. — megnéz­tem többek között a Figaro házasságá-t, a Tacskó-t, a Wárenné mesterségét. A román és a magyar mű­vészbarátokkal jó kapcsolat alakult ki, sók hasznos, érté­kes vitán, megbeszélésen cse­réltük ki tapasztalatainkat A román színházak jól fel­szereltek, a román állam so­kat áldoz a színházkultúrára. Az előadások igen szép ld- állításúak s a bevételi tervek a kultúrpolitikai célkitűzé­sekhez igazodnak. A színhá­zak műsorpolitikaija színes, — sok új román darabot mu­tatnak be s helyet kapnak a világirodalom jeles alkotásai is. A játékstílus a mienkhez hasonló. A közönség rend­kívül igényes, a színházak zsúfolták. Az első mondat, amelyet románul megtanultam, ez volt: — Kincs egy feleslegei jegye? Említésre méltó még az, hogy Romániában hat ma­gyar prózai színház működik, valamint egy magyar opera Kolozsvárott és egy magyar bábszínház Marosvásárhe­lyen. Az Állami Székely Né­piegyüttes főként vidéken dolgozik. Magyar színművé­szeti főiskola van Bukarest­ben és Marosvásárhelyen, ez utóbbiban negyven tanár dolgozik. A jövő évben mi, egy >6 román darab bemutatásával köszönjük meg romániai művészbarátainknak a ked­vességet. amellyel fogadtak. iA szülők felelősek gyermekeikért! A fúrószár szétszerelését már a gép végzi dupla vacsorát is kapunk. Északra nagy harc lehet, ide hallik az ágyúzás. MÁJUS 29. Délelőtt Nyék- ládházán. Megérkezett Landler elvtárs. Szemlét tartott. Este politikai biztos választás. MÁJUS 30. Nem tévedtem. Riadó! pélután és éjjel az első vonalban vagyunk. Egyelőre csend. Hajnalban kávét hoz­nak. Délután az első két lapot kapom hazulról, Stefitől és Ka­tustól. JUNWS 1. Reggel öt órakor megint a tüzérek kezdik. Mo­zog a föld a robbanásoktól, nem látni a portól, füsttől. Jó tüzérek... Aztán mi jövünk. A cseh nem sokáig tartja ma­gát. Több oldalról támadjuk állásaikat. Visszavonulnak. Üres falvakat találunk. Egyik­ben letáborozunk. A jelentések szerint Szeren­cset kiürítették. Szálláselöké- szítő csoportba osztanak be, egy főhadnagy vezetésével ke­lünk útra. Gyanútlanul me­gyünk, amikor az első házakból tüzet kapunk. A főhadnagy elvtárs lefordul a lováról. Fe­dezékből gránátokat vágunk » házba. Két cseh katonát hagy­lak hátra, az egyik meghall Aznap még huszonnégy csend­őrt fogunk el, a környező he­gyekben bujkáltak'és embe léinkre lövöldöztek, többen meg is haltak. A forradalom törvényei alapján ítélkezünk felettük... JUNIUS 8. Gyorsan múlnak a napok, már Sátoraljaújhe­lyen vagyunk- Akadálytalanul nyomulunk előre. Délelőtt or­vosi viziten voltunk. Délben előőrsi szolgálatban. Váratla­nul kisebb ellenséges csoportot fedezünk fel. Tűzharcba kerü­lünk, de sikerül eltűnni nekik. Híre jött, hogy a csapatunk három halottat vesztett. Más­nap délután illő pompával el­temetjük őket. JUNIUS 12. Délben érkezünk vonattal Kassára. Megyünk to­vább Eperjesre, örömmel fo­gad ' bennünket a lakosság. Felszabadítót lát bennünk. Jó érzés. Van mindenünk, szíve­sen adják. Az iskolában szál- lunk meg. A készenlét tart. Vásároltam néhány apróságot és csomagban hazaküldtem. OrtUaafemacId Oltassunk te mindég ütmeket nara’izis ellen JUNIUS 14. Este beteg let­tem. Bágyadt vagyok, alig tu-\ dók mozogni. Nem tudom, mir a bajom. Az orvos megmondta: kimerültem, a szervezet nemi bírta a nagy megpróbáltatást. Kórházba küldött. Este Kassá­ra érkeztem, onnét Miskolcra. JUNIUS 16. Éjjel tizenkét óra. Budapesten vagyok... Eddig a napló. S az akkori fiatalember, az első proletár- államot védő vöröskatona most itt ül régi barátja, Kincses Kálmán elvtárs kis műhelyé­ben. Eljárt felette az idő: haja megfehéredett, a délceg katona megöregedett. i — Utána nem vittek ki a frontra. A gyári őrség tagja voltam, egészen a bukásig Ül­döztek, zaklattak, rokonoknál, meg barátoknál aludtam. Meg­untam és lejöttem ide, Vajsz- lóra. Azóta itt élek, közben # még néhány évig dolgoztam# Pesten is .. j f A fényképeket, papírokat, f könyvecskéket visszacsúsztatja a sárga borítékba be mélyére rejti. Negyven éve őrzi. Még egy éve sincs annak, hogy hazánk északkeleti megyéjében szokatlanul heves járvány tor­májában lépett tel a gyermekbé­nulás. A járvány megakadályozása érdekében gyermekeink az el­múlt év folyamán kapott két ol­tástól akkura ellenálló képessé­get nyertek, hogy a Járványve­szély idejét fertőzés veszélye nél­kül tudták átélni, s ha ezek a gyermekek a jelenleg folyó védő­oltások folyamán megkapják a harmadik, ún. „emlékeztető” ol­tást is, védettségük egész életre szólónak mondható. Voltak és vannak gyermekek azonban — különösképpen az idősebb korosztályban —, akik mind ez ideig egyetlen oltást sem kaptak. Ezért egészségügyi kor­mányzatunk folyó évben biztosí­totta 18 éves korhatárig gyerme­keink részére az oltóanyagot, mellyel a most már alaposabban megszervezett és minden rész­letre kiterjedő módon az oltáso­kat ez év februárjában megkezd tűk. Szomorú tapasztalataink van­nak azonban az oltásokra való jelentkezések tekintetében. Nem egy meggondolatlan szülő, sok esetben azonban a magát már felnőttnek hitt gyermek szájából hallunk olyan kijelentést, mely a védőoltást nem tartja szüksé­gesnek. Nem tudjuk elég nyo­matékosan felhívni a figyelmet a védőoltás feltétlen szükségessé­gére és fontosságára, mégis meg ják-e az esetleges megbetegedés­sel járó súlyos következménye­ket, a gipszágyat, a tolókocsit, a nyomoré kságot? Reméljük, hogy az ez évben március 15-től 31-ig folyó védő­oltás-akcióban most már mara­déktalanul részt vesz minden olyan gyermek, aki 1940. január l-e és 1957. augusztus 31-e között született. A fenti idő alatt második ol­tásban részesítjük azokat, akik első oltásukat ez év februárjában kapták meg, valamint azokat a gyermekeket, akik a múlt év fo­lyamán valamilyen okból csak egyszer részesültek oltásban. Első oltást Igényelhetnek azok a fenti Időpontban született gyer­mekek, akik gyermekbénulás elleni védőoltást még egyáltalán nem kaptak. Végül pedig akik 1957-ben már két Ízben kaptak védőoltást, vé­dőoltásuk harmadik részét ez év áprilisban, később közlendő idő­pontban fogják megkapni. Ugyanekkor részesülnek majd második oltásban azok, akiket most márciusban oltunk először. Bízunk abban, hogy egészség­ügyi dolgozóink. áldozatkész munkássága, s a gyermekes szü­lők okos elhatározása gyermeke­ink jövője tekintetében messzi- menőén gyümölcsöztem! fogja azt a szeretetet és gondoskodási, melyet legifjabb nemzedékünk, tőlünk méltán elvár és megér­demel. DB. HAJNIK JÖZSKf megyei járványügyi makorvoe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents