Dunántúli Napló, 1958. március (15. évfolylam, 51-76. szám)

1958-03-28 / 74. szám

NAPLÓ 1958 MÁRCIUS M 4 mwdi HÍREK: Megkezdődött a Szovjetunió Legfelső J Új gyújlogalók —— * Tanácsának ülésszaka * CAPE CANAVERAL Mint a Reuter jelenti, a Long Lsiamlon levő Southampton rádióállomása szerdán magyar idő szerint 18,40 és 18,46 óra között rádiójelzéseket vett. se megteremtette a szocialista Ezek alkalmasint az amerikai mezőgazdaság gépesítésének hadsereg újonnan felröppen­tett műholdjáról származnak. DJAKARTA 1 pék felhasználásával jöhettek , , ,. . . . . létre és erősödhettek meg a legújabb tudományos eredmé­A djakartai rádió szerda Masrrsjsss < hogy a mezőgazdaságban fel­számolják az évszázados elma­radottságot. 1927-ben, amikor a szovjet ipar mind nagyobb fellendüié­vakban létrejött a magas képesítésű szakemberek szé­les hadserege, — a trakto­risták, a kombájnvezetők, a gépkocsivezetők, a javító- munkások tábora. A szovjet nép tisztelettel 'ehetőségeit, napirendre került övezi a gépállomásokat, ame- a mezőgazdaság tömeges kol- lyek fontos szerepet játszottak ektivizálása. A kolhozok csak a korszerű mezőgazdasági gé­a kolhozrendszer létrehozásá­ban és megerősítésében, a szo­cialista mezőgazdaság nagy­arányú fellendítésében. Hruscsov rámutatott, hogy a szovjet ország jelenleg olyan mintegy 140 kilométernyire északra fekvő Taluk nyugat-( szumátrai várost. A város el-| foglalása után a csapatok to-< vább nyomultak előre dél felé« Fadang irányába. UJ DELHI Március 30-án kezdik meg Indiában a világ leghosszabb csatornájának építését, amely életet visz majd a Radzsasztan sivatagba. A 700 km-es csator­nát 1962-ben fejezik be. Olyan területet öntöz majd, amely eddig sivatag volt. A tervek szerint a csatorna körzetében > egymillió főnyi embert telepit-a hétnek 1c és ott egymillió ton- ^ tődötV fel annak szükségessége, szakaszba lépett, amelyben az hogy megteremtsék a kolhozok állam és a kolhozok közölt gépesítésének megfelelő for- már közvetlen kapcsolat ala- máját: olyan szervezetet hoz- kul ki és nincs szükség olyan zanak létre, amelynek révén közvetítőkre, mint amilyenek az állam minden nap a lehető a gépállomások voltak. A kol- legnagyobb segítséget tudja hozgazdaság megerősödött, nö- nyújtani a kolhozoknak. Az vekedtek a kolhozok jövedel- állam ilyen eszközének bizo- mei, emelkedett a kolhozpa- nyultak a falun a gépállomá- rasztság életszínvonala. A kol- sok — állapította meg Hrus- hozóknak ma már módjukban résziében na gabonaneműt termelhetnek. PÁRIZS CSOV; Beszéde további aláhúzta, hogy az állam kezében lévő gép­állomások igen fontos esz­közt jelentettek a dolgozó parasztság nevelésében, a kollektivizmus szellemének kialakításában. Hála a gép- * állomásoknak, a szovjet fal­*# van birtokba venni a mező­gazdasági gépeket és biztosí­tani azoknak a legcélszerűbb felhasználósát. Amíg a mező­gazdasági gépek a gépállomás birtokában vannak, addig a kolhozok nem rendelkeznek közvetlenül azokkal. A kolhoz­földeken a gyakorlatban két gazda van: a kolhoz és a gép­állomás. Amint Hruscsov rá­mutatott, a párt ebből a helyzetből ki­indulva szabta meg azt a feladatot, hogy a kolhozok­nak adják el a traktorokat és más mezőgazdasági gépe­ket. Hruscsov részletesen szólt arról, hogyan hajtják végre a gépek eladását. Azok a kol­hozok, amelyeknek még nem áll módjukban vásárolni, to­vábbra is igénybe veszik a gépállomások szolgálatait. A jelenlegi gépállomások helyett javítóműhelyeket hoznak lé*- re. Ezek a műhelyek végzik el a kolhozok birtokában lévő mezőgazdasági gépek javítását és — ha szükséges — technika’ kiszolgálását. Hruscsov befejezésül hang­súlyozta: a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet kor­mány azért terjesztette a gép­állomások munkájának átszer­vezésére vonatkozó javaslatot * a Legfelső Tanács ülése elé mert e javaslatnak mind a szovjet állam, mind pedig a kommunizmus építése szem­pontjából rendkívül nagy jelentősége van. A bonni kormány három tagja, Adenauer kancellár, Brentano külügyminiszter és Strauss hadügyminiszter a szö­vetségi gyű'.és kedd délutáni ülésén leszögezték: „A kor­mány helyeselni fogja a német fegyveres erők atomfelfegyver­zését ...” Naív kérdés lenne a követ­kező: — Kinek van erre. szük­sége: a nyugatnémet népnek-e. avagy Adenaueréknak? Az alábbi három kép megadja er­re a választ helyettünk is. A képek alá írt idézetek hason­latossága nem hagy kételyeket a cél azonosságáról sem. Hitler, Európa hóhéra Euró­pát akarta „megmenteni’1 és Norstad tábornok, a NATO európai haderőinek főparancs­noka szerdán közölte, hogy Sir Horatius Murray altábor­nagyot nevezték ki júliusi ha­tállyal a NATO észak-európai szárazföldi haderődnek főpa­rancsnokává, Sir Cecil Sugden altábornagy helyére. Az észak­európai parancsnokság színhe­lye Osló. {MOZGÁSBAN AZ 4^« 4//MAB mtagok {dmooőtjikx , g r wai stattaaságfercot PAKANBARU Ismeretlen nemzetiségű re' pülőgépek szerdán újabb fegy vereket dobtak le a közép- \ szumátrai indonéz lázadókra. Ez immár a harmadik Az indonéz kormány csapatai szerdán a fontos taluki útke reszteződéstől előre törtek f Sungeidareh irányába és visz-i' szaszorították a lázadókat. J MOSZKVA ffmmn Rartot: 4/fenaéan a ftent/a gyarma­tosítók ellen r 1343. — Adolf Hitler: „Katonái! tra a Kelet végtelen mezőin ha colnak, hory megmentsék Európ a pusztulástól’^ 1958. — Konrad Adenauer: „Nem- 1 csak Kelet-N'émetország viszonyait | keU rendeznünk, hanem meg kell . szabadítanunk Európát a vasfüg­gönytől”. tegyük hozzá „eredménnyé járt apostoli hivatása, ötvei hat millió lélek nyerte el ált la az „örök békességet1’. És halljuk, mit mond í utód, Konrad Adenauer: „Er hadsereggel és a NATO íegyv reinek teljes erejével abban helyzetben leszünk, hogy me védjük Európa határait, aki atombombával is.; Nézzük meg jól a képek« Nézzük meg jól a Nero-i ges tust a két kinyújtott fenyege kart és emlékezzünk. Mi lett sorsa annak, aki először em< kezet a békére és nem Jch kétség afelől sem, hogy miv. az új gyűj tógátokra. V; ■> f Strauss hadttgymi- • j niszter milliárdokat dob ki az ablakon, “ Ttioo ■pn IgKb a dob ki az ablakon, pj-i ha a Szövetségi Köz­V^r társaság hadseregé- ff nek felfegyverzéséről r^A—i van szó. A megren- fStik p delésl listán 1400 ■■ fEU'fiA'iő.! Napjaink legváltozatosabb d politikai eseményei az észak- Kliment Varosálov, a Szov- *1 afrikai, valamint a közel-ke­amerikaiak sugallmazására riában és Jfniben folyik, vala-i szembeszállt az arab népek tő- mint a brit tanácsadókat teljes ( fekvésével, kénytelen volt át- mértékben kiszolgáló Maszkát ( ilyen félnehéz pán­célos szerepel, dara­bonként 1,2 millió ttiSrtow ároii.'Stfííűsr? még hadügyi szakér­tők tiltakozását sem hallgatja meg. ietunió Legfelső Tanácsa El-? lefi arab országokban — térké- adni a hatalmat Fejszál trón- és Omani szultán csapatai el- Költségének elnöke csütörtök1 vünkön nagy, fekete pontokkal örökösnek. Fejszál rokonszen- len. kön délelőtt a királyné kremli J határolt területen — zajlanak vez Nasszerrel Jelmagyarázat: a térképen lakosztályában viszonozta Er-* le. zsebet belga királyné látogatá' f bői az Egyesült Arab Köztársa BELGRAD f ság megalakulása, mellyel kis _ . . , Az imperializmus ellen leg- fél holddal jelölve az ARAB EmXTszírUs eÄ A^ UGA j Ismét csökkentik az észak-vietnarr fegyveres erők létszámát Jugoszláviai látogatáson tar­idő múlva a Jemeni Királyság is unióra lépett. Ez az anti­Üzemi énekkarok hangversenye (rakodik a Kínai Nepköztarsa-1 ^pe^iaUgta jellegű szövetség sag kulturális küldöttségé, t„z araf, tömegek rendkívül , nagy rokonszenvével találko- [zik. Reakciós, imperialista kezde- Iményezésre jött létre Irak és élén Csen Csung-csinggel, al Külföldi Kulturális Kapcsola- ( tok Kínai Népi Tanácsának | főtitkárával. A kínai küldött- ( ség március 30-án Belgrádból I magyarországi látogatásra Bu-l «lapestre utazik. Jordánia uniója, hivatalos ne­vén Arab Szövetségi Állam. „Barokk est” címmel március Ottó, Szendrődi István, Eszter­31-én, hétfőn este fél 8 órakor az üzemi énekkarok hangver­senyt rendeznek Pécsett a KISZ és a Szakszervezetek Doktor Sándor Művelődési Otthonában. A hangverseny ke- , . tétében fellépnek: Abay Gerda, gyermekkara. Vezényel Jandu gár Zsolt, továbbá a Baranya’ megyei Építőipari Vállalat kő-’ rusa, a Pécisi Szénbányászati’ Tröszt igazgatóságának kórusa, j az Ágoston téri általános iskola | Szaud-Arábia királya, akt öz JKovúcs Gyuláné, dr. Meláth Ernő. Hanoi (Uj Kína) A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya elhatározta, hogy tovább csökkenti a fegyveres írók létszámát. Ezzel párhuza­mosan emelik az ipari mun­kások, a közalkalmazottak és a fegyveres erők tagjainak fi­zetését. A minisztertanács közlemé­nye szerint a létszámcsökken­tési határodat összhangba’ van az észak-vietnami kői mány békés politikájával. A minisztertanács utasítás adott arra, hogy a katonai lét szám egy lészét a közvetle termelésre irányítsák és ilye módon szolgálják az orsxá gazdasági fejlesztését és a hái ország erősítését. Szilágyi Jánosné: Menekültek* V) A felkelő nap bíbora vörös zászlót bontott a keleti égbol­ton. Rongyosan, lépetten, fárad tan kúsztak tovább az erdő fe­lett a háború füstjét, porát nehézkesen cipelő felhők s köztük itt-ott már felragyogott az ég kékje, a haraszt zizegve ropogott elnyűtt cipőink alatt, ahogy elindultunk —i ahány an voltunk annyi felé r-i forrást keresni. Anyám hosszas szenvedés után világra hozta a hetediket. Már nem látszottak a teher­autók, már a tölgyesnek is szé­lére értem, de csörgedező for- rásnák nyoma sem volt. Alant a hegy lábánál végeláthatatlan sorban parányinak látszó harc­kocsik hemzsegtek. Vagy ötven méterre tőlem törpe fenyőkkel borított hegyoldal emelkedett. Friss zöldjét néhol hófoltok tarkították. Olyan parányiak voltak a kis tüskés fenyők, • A Dunántúli Napló felszab,«­énlási Irodalmi pályázatára érke- »MM. mint az újszülött. Megörven­deztetem édesanyámat! Viszek egyet neki — és el is felejtet­tem már a vizet, ami keresése lett volna az égető feladat. Hú- zigálni kezdtem ki a földből a legszebbet. Tüskéi mélyen be­lefúródtak a tenyerembe. De a parányi fenyő nem engedett. Mély gyökereket vert szülő­földjében, amelyhez minden erejével ragaszkodott. Tenye­rem sajgóit a zöld tüskék szú­rásától, dörzsöltem, fújtam. Egyszer csak megzörrent az avat; mögöttem. Ijedten fordul­tam meg. Egy furcsa külsejű ember állt előttem. Arcán a fáradtság, kimerültség vonásait a beléjük rakódott füst, por simította ki. Tarka köpenyén az erdő csaknem minden színét meg lehetett találni. A köpeny szétnyíló szárnya alól gép­pisztoly csöve meredt elő. Mo­solygott. Ahogy megpillantotta a megtépedt fenyőt és megle­pődött arcomat. Dg a mosolyt olyan különössé, érdekessé tette az arcára rakódott por. Mint akit Mvajláson értek tetten, félénken eltpltycregtem. Megfogta véresre szurkált ke­zemet és mondott valamit, amit nem értettem. Talán bátorított, vagy azt kérdezte, mi a nevem, hol lakom? Soha nem hallot­tam még ezt a nyelvet. De hangjában kedves melegséget éreztem. Eszembe jutott a víz, aminek hiányában nem fürödhetett még a mi kis testvérkénk, ta­lán ez a katona meg tudná mu­tatni a forráshoz vezető utat. Elkezdtem kis mondókámat anyámról, a gyerekekről, a me­nekültekről, de a katona neve­tett és fejét rázta. Bundás, prémes sapkáján az apró kis csillag minden fejmozdulatnál pirosán csillant. „Mama” — ennyit értettem kérdéséből. Anyámat kérdezte. Abba az irányba mutattam, ahol az autókat sejtettem. Bó­lintott. Majd a karommal úgy lettem, mintha kisbaba feküd­ne rajta. Ringattam. Majd ko­pott cipőm orrával keresztet rajzoltam a földre a kis fenyő tövébe és újammal mutatva megint azt mondtam: „Mama”. Megdöbbenve nézett rám, ké­zen ragadott s futott velem a már előzőleg jelzett irányba. Lihegtem, megbotlottam. a hosszú lábakkal alig tudtam lépést tartani. Az egyik teherautó oldalán fehér zászló híján gallyra tű­zött fehér ingecskét lengetett az egyre erősödő szél. Jelezve, hogy békés emberek vagyunk. A vöröscsillagos, hosszú köpe­nyes katona elengedve a ke­zem, a fehérzászlós autó elé szaladt. Felmászott az autóra. Apám elé állt. Féltette a bete­get. Anyám ott feküdt halott fehéren, mozdulatlanul. Nem messze tőle az újszülött lepe­dőbe csavarva, s csak parányi kék arcocskája látszott, mozdu­latlan. Az én katonám orosz volt, nem német. Segíteni akart, nem bántani. Innen- onnan katonák tűntek elő, so­kan voltak. A mi oroszunk mondott nekik valamit, talán azt, hogy segíteni, segíteni. Mert már nincs vesztegetni való idő egy pillanat se. Meg­próbálták beindítani az autót, először azt. amelyiken anyám haldoklóit, aztán a többit, nem sikerült. A menekültek mélyen behú­zódtak a ponyva alá. Az egyik asszony rózsafúzért morzsolga- tott, a másik siránkozott. Volt aki a mérges tablettáit keres­gélte, amit egy orvostól vett, arra az alkalomra, ha netán a „barbárok” kezére kerül. Mi­előtt .,szuronyhegyre” tűznék, ezzel a méreggel oltsa ki éle­tét. Szerencsére nem találta meg. így megyőződheteit rövi­desen ö is arról, hogy nem azok a „barbárok”, akik az ele­tet adták vissza számukra, ha­nem azok, akik a betegtől, gye­rektől rabolták el az utolsó csepp gázolajat, hogy a min­dent elsöprő front halálba vi­gye az országúton ragadt gép­kocsik szerencsétlen földön­futóit. A katonák sikertelen motor­beindítás után részben segít­ségért siettek, másrészt az autó ponyvái alá kémkedtek be. A menekültek egyre nagyobb bá­torságot nyerve bújtak elő. Egyesek rendelkeztek némi szláv nyelvtudással, így tud­tuk meg, hogy már nem fenye­get bennünket az éhhalál ve­szélye, lesz kenyér — szurony­hegyre senki sem kerül. Rövid idő múlva harckocsi ért fel a tisztásra. Nem veszte­gették az időt a tankolással, hanem elhúzatták egymás után a ponyvás teherautóitat. Hátra kerültünk a front mögé. Barak­kokban volt elhelyezve a hadi­kórház. Anyámat elkülönítet­ték és orvosok vették körül Este, ahogy a gőzölgő vacsora mellett nagy karéjokat szel­tünk a kissé fekete, de puha friss kenyérből, megnyílt a ba­rakk deszkából összetákolt aj­taja és három katona jött be rajta A középső nagy úr lehet — gondoltuk — széles vörös csík volt végig a nadrágján. Mellét ellepte a rengeteg ki­tüntetés. Másik két katona tol­mács volt. A „nagy úr”, a „generáli' — így neveztük el —, mert nettét sehogyan sem tudtu megjegyezni. — Rövid időn bt lül annyira megbarátkozott w lünk, gyerekekkel, hogy hol t egyik, hol a másik kisfiú lövi goit a nyakában, meg is felet kéziünk arról, hogy egy m1 gasrangú tiszt, aki talán < egész front irányítója, nem hí zódik vissza a menekültektől szurtos gyereknépségtől, ht lőtt a magyar tisztek is kéz< mostak, ha úgy adódott, « utolsó csepp ivóvizükben, am kor véletlenül mellettünk e haladva a kifújjunk hozzája ért. fis a „generális” játszott v* lünk. Néhány órára elfeledve harc tüzet, a háború nyomort ságát. A kislányok gyökért készült babát kaptak a „haj úrtól” és ő segített nekünk kisbabákat felöltöztetni. Kinn a tábori kórház hoh fényben úszó udvarán harm nikaszó csendült az éjszaki ban. A három katona, búcst zott. Átadták a dokumente amivel -minden bántódás né kül hazatérhetünk otthonunk ba. ahol édesanyánk felénül Lepihentünk. Az első éjszak-’ melyen nem zavarta az i csendjét ágyútüz, puskaroPc gás. Már nem féltünk. ^ ' HUazlak ránk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents