Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-19 / 42. szám
1958 FEBRUAR 19 NAPLÓ S Élet a vízirajban A tömények McdUtnébeH ! Kisdobos-karnevál gyök, A pécsi belvárosi iskola „Karvaly” őrsének vezetője va-j vasárnap . Az egyik őrsi összejövetelen az úttörők 12 pontjából a'»öltözött ki délután jelmezbe kisdobosok töltötték meg a Petőfi utcai Általános Iskola első emeleti tantermeit és folyosóit. A szülők, akik későn érkeztek a karneválra, a tantermekből a folyosókra szorultak, ami nem volt nagy 9. pontot magyaráztam. Ez különösen vonatkozott egyik pajtásunkra, aki fegyelmezetlenül viselkedett és önző is volt. A következő őrsi összejövetelen feltűnő volt, hogy fegyelmezetlen pajtásunk milyen rendesen viselkedik. Feladatot is tilláit a faliújság szerkesztésében. Vállalását azonban nem teljesítette. Hogyan is szól az úttörők 3. törvénye? ..Az úttörő Kíven teljesíti kötelességét és önként szolgálja a közösséget”mert az utolsó simításokat r- tehat amit egyszer megígér, annak meg kell lennie i jeljmezeken még elvégezhetAz őrs tagjai közül többen eleg rossz tanulok. Megma-i^£ Haráztam a jó tanulóknak, hogy segíteni kell a gyengébbe-é «'t MnA7wt<» vnin« két. Észrevettem azt is, hogy az árs tagjai közül nem min-S jelmezed felvonuienki viseli a vörös nyakkendőt. Előfordult az is, hogy amt-é _ so(í ötletet meríthetett \or őrsi összejövetelre jöttek, a kapuig zsebükben hozták a} Volna a jövő évre. Egyetlen nyakkendőt és csak az ajtó előtt kötötték fel. Elmondtam ne-f egy jelmez sem volt a jelmezeik, hogy nem szégyen a vörös nyakkendő — ők ígéretet tét- (kölcsönzőből szerető szülői *k, hogy a jövőben vi selikésbü^kles^rá. SSä« IFJ. Ss^TERGÁR JÁNOS őrsvezető. ^Hollandi kislány, pólyásbaba . ? cuclisüveggel, színes bohócok, A villanyi 802. sz. II. Rákóczi Ferenc uttorőcsapatanakf ^tonák^nópelyhek és patto- egyik őrsét Mező Imre elvtársról neveztük el. Ma már H'lgatott kúkoricatündérek, virág- tagu az őrs, s közöttük van Márton Jóska is. O mindig hordta <' árus Lányok komoly csillagász a vörös nyakkendőt, pedig sokan gúnyolódtak véle ezért. P Egyik vasárnap délelőtt, amikor a mozinál találkoztam vele, megfigyeltem: nem tolakodott,-nem ugrált, nem kiabált,*, hanem csendesen várta, míg rá kerül a sor. Nyakában ekkor is viselte a vörös nyakkendőt. Odamentem hozzá és megdicsértem — ő azt felelte: , — Miről látnák, hogy úttörő vagyok, ha nem a rendes viselkedésemről és a nyakkendőmről? Az ilyen pajtás őrzi csapata jó hírnevét és a vörös nyákAz Urán SC fedett uszodáját lárma tölti be. 9—10—13 év körüli fiúk Bonyhádi Feri bácsit veszik körül és nagy figyelemmel hallgatják. , Kérdésemre, hogy { milyen sportegyesületben úsznak, kacagva felelik: ők nem úszók, hanem a pécsi belvárosi fiú- i iskola úttörőcsapa- ', iának vízirajához I tartoznak. Elmond: s tudós orvos, miniatűr bo-\ ták azt is, hogynyá- szorkány, rikkancs, fiú-balett-', ri táborozásra ké- táncosnő és kéményseprő vo- , szülnek Tihanyba, nult el a közönség előtt. Min- , — Milyen tervei den jelmezes verset mondotta vannak a rajnak? jelmezének megfelelően. A szereplés után a III. b.ú osztályt rohamozták meg a kis^ mulatozók. Itt osztották az úttörők a kakaót és a kiflit. S az uzsonna után megkezdődött a tánc. A felső tagozatosokból alakult zenekar húzta a talp- alávalót. Kár, hogy a Petőfi utcai is-1, kólában nincs egy nagyterem, amelyben a színpompás felvonulás jobban érvényesülhetett volna. A pedagógusokat és a szülőket dicséret és elismerés illeti a kedves délutánért. — kérdeztem egy vidómképű, dundi fiútól, Albrechttól. — Vonzott bennün két a víziélet — mondotta, s a csapat úgy döntött —, vízirajt létesítünk s a nyáron csónakon járjuk a Balatont. Még azt is tervbe vettük, hogy hazafelé a Dunán jövünk Mohácsig. így megismernénk a Duna melletti falvakat, városokat. — De hát addig még ie kell tenni a vízi- iártassági vizsgát. — Ma éppen a hajók . közlekedését tanúi* juk Feri bácsival. — Remélem, ez a foglalkozás nem megy a tanulás rovására? — Kém, — telelte, — mert csak az lehet: a víziraj tagja, aki szorgalmasan, tanul. Itt az uszodában úszni tárnunk, mert ez Is nagyon fontos. Nem zavarom tovább az úttörőket, s most továbhi ,ó munkát, szorgalmas edzést, — és vidám nyaralást kívánok! Bartos Rezső rmst/ „Ismerd meg népünk hagyományait!” címmel a kisdobos pajtások részére foglalkozást tart az Üttörőház vasárnap délelőtt 10 órakor Vastag Zoltán úttörővezető vezetésével. úttörők német táncokat tanul- nemzetiségi natudásükat P. E. Ahol mindig mozog a föld kendő becsületét. V SÁRKÁNY LÁSZLÓ őrsvezető. REJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Ezt nem szeretlek a gyerekek írni, 2 .........pártna k, 3. Mindennek megvan. 4. 'Issza: pusztító. Mindenkinek van. 6. Személynévmás. 7. Örsnek kell, hogy 'egyen. 8. Vissza: állóvíz. 9. Vissza: Olaszország fővárosa (ék. fel.) >0. Negyedévkor adják a rossz tanulóknak. 11. L. 8. 12. örsi név. 13. Ftúnév becézve. 14. ötös — betű! keverve. 15. Mint vízszintes 8. 1«. Szülő becézve. FÜGGŐLEGES: 1* Ez volt az iskolában (kettös- ketű egy kockába). 2. A. L. 3. Kői név (ék fel.). *. Lásd vízszintes TO. 5. Lányoknak ilyen tanfolyam is vau. «. Ételízesítő. 7. Ezt kell az úttörőknek leküzdeni. 8. örsi név. 9. Fiúnév (utolsó betű hiányzik). 10. Háziállat névelővel. 11. Vissza: névsor. 12. ilyen őrs is van (kettős- betű egy kockába). 13. ö. I. lat. 18. SZTK elődje. 17. I. F. v. 18. Szülői név keverve. 19. Fogoly. Beküldendő: vízszintes 1, 7, 12, — függőleges 1, 5, 7, 8, 12. A megfejtéseket a Dunántúli Naplő szerkesztősége címre küldjé- 14. lek és írjátok a borítékra: Úttörő Ilyen betegség is van. 15. Háziál- Híradó. Nem is gondoljátok pajtások, hogy évente 8—10 ezer föld- . rengést jegyeznek fel a műsze- \rek, amelyek közül 20—25 erő- (, sebb rengés jut egy-egy napra. J A íöidrengéses területek el0 oszlása nem egyenletes a Főidőin, legerősebb a tevékenység’ a Csendes-óceánt körülvevő Pacifikus hegyrendszerben és . az Európán—Ázsián végighú- ,'zódó Euráziai hegység terüle1 tén. Ázsia keleti partjai előtt, ebben az érzékeny, nyugtalan ', zónában húzódnak a japán szigetek, ahol állandóan mozog a (föld. Évente átlagosan ezer ]l földrengést jeleznek műszerezik és a működő, vagy kialudt ^ vulkánok ty-áma meghaladja a ‘ 250-et. A japán táj nagyon szép. A csipkés, változatos tengerpart mögött festői hegyláncok, szabályos vulkáni kúpok, gazdag erdőségek húzódnak. Szent hegyük a Fuji (Fudzsi), örök hóval borított szabályos vulkáni ku-pja közel négyezer méter magasra emelkedik ki a környező tájból. A földrengéseken kívül másik nagy természeti csapása Japánnak a tájfun, ez a forróégövi, borzalmas erejű forgószél. amely gyakran végigseper a szigeteken, romokat, pusztulást hagyva maga után. Liptódon az népdalokat és tak és a bólyi pon be is mutatták nagy sikerrel. * Az Üttörőház karnevált ren- dez február 23-án délután 3 órai kezdettel. Minden úttörőt és ifjúvezetőt szeretettel vár* ndk. Jelmezverseny, tánc, tombola szórakoztatja a megjelenteket.- * Bogádmindszenten az úttö- i rők előadták Mihajlov Vörös- I nyakkendő című színművét. * Az Üttörőház művészettörté- 1 neti tanfolyamat indít. Jelent- ’ kezni lehet március 1-ig az 1 Üttörőházban. A szakkör fog- 1 laikozik az egyetemes művé - 1 sze ttört é ne ttel. a művészeti ko- [ rok legjellemzőbb építészeti, ’ szobrászati és festészeti errúé- 1 keinek bemutatásával. A szak- ' kört Lantos Ferenc festőművész vezeti. A japán táj jellemzője a fa. A sziget nagyobbik felét és a déli Shikoku és Kyushiu szigetet dús szubtrópusi növényzet borítja, amelynek jellemző fája a bambusz. A japán nép különböző fajták összeolvadásával. alakult ki. Az őslakó titokzatos ajnu nép egy része beolvadt a hódítókba, a kínai és a mandzsu bevándorlókba. Az ajnu nép maradványai az északi erdőségekbe húzódtak vissza. A japánok az írást, a buddha vallást és a kultúra egyéb elemeit a kínaiaktól vették át és fejlesztették tovább. A Föld egyik legsűrűbben lakott országa. A lakosság fele mezőgazdaságból él, a nagybirtokok mellett sok a nincste len földmunkás, a törpebirtokos. Fő termény a rizs, — a földeket kézierővel művelik,!1 igásállatot keveset tartanak.! Igen érdekesek a városok és a1 falvak. A házakat a földrengések miatt könnyű fából építik papírfalakkal. A földrengések és tájfunok sokat szenvedett földjét érte a világtörténelem első atomtámadása 1946 augusztusában. — Egy-egy atombomba pusztította el HirG6thi:mát és három napra rá Nagaszaki városát. A1 ( halálos áldozatok száma 300 ezer körül volt. Érthető, hogy földrengések és a tájfunok népe egységesen tiltakozik atomháború szörnyűségei ellen oUU ^ | ly aj né-J az 5 len.J Pályázat A Pécsi Üttörőház rajzpalyázatot hirdet a megye úttörői részére. A jól sikerült pályamunkák az úttörőhöz 1958. június 1—13-ig rendezendő kiállításán kerülnek a közönség elé. 1. PLAKATPALVAZAT: témája az úttörőházi kiállítás hirdetése. Mérete egy negyed tv. A plakáton szereplő felírás: Kiállítás az úttörőházban. Nyitva június 1—15-ig. -2. RAJZ- ÉS FF.STMENVPAl.YAs ZAT: témája az úttörőéletből vett csendélet vagy figurális kompozíció. Mérete ugyancsak egy negyed ív. Beküldési határidő: 1958. május 10. Cím: Uttőrőház, Pécs, Szent István tér 17. — Dijak: L körűibe« lül 70—70 forint értékű könyv. n. 50—50 forint értékű könyv, hl 30—30 forint értékű könyv. Vastag hóbunda fedte a tájat és a két gyerek el-elnézegette a dérszakállas bokrokat. Aztán usgyi: le a dombon! Nagyokat nevettek és nagyokat estek. Eszre sem vették, hogy mennyire elkalandoztak. Pista Hkiáltott: — Nézd! Ott egy ház! Ferkó a mutatóujj irányába nézett. — Nézzük meg, milyen az!... Megmarkolták a botokat és gyorsan siklottak a jelzett irányba. Az egyik kukoricásból nyúl ugrott ki és Ferkó fütyülni kezdett. A nyúl megállt. felült a hátsó lábára és fülelt. — Üsd a térded, akkor meg lehet fogni! — szólt Pista és a két gyerek összenevetett. Már a ház közelében jártak, amikor egy idős nénivel találkoztak. Az asszony nagy köteg fát cipelt. — Majd mi visszük! — siklott a két gyerek a néni mellé. Az öregasszony rájuk csodálkozott, aztan mivel igen nehéz volt a fa, szó nélkül átadta a gyerekeknek. — Hová vigyük, néni? — Oda! — és az asszony a magányos ház felé bökött. A ház vakolata itt-ott lepergett, a tetőt is görnyedt gerendák tartották. A bejárat előtti fán cinegék ugráltak: — Szegények! Ezek elől is mindent betemetett a hó. Ad- *■«* nekik enni, hogy éhen ne Sála ft ini fntty a fyty&íekek a ^ » m m m m > éh ^ ■> o* ^ ^ ^ ^ vesszenek, — mutatott az öregasszony a fára. A gyerekek csak most vették észre, hogy a madárkák egy szaionnada- rab körül ugrándoznak. — Gyertek be! — szólt az öregasszony a két gyereknek. — A fát tegyétek csak ide az ajtó elé. Majd én összevágom... — Nehéz az, meg aztán meg is fázhat, — ellenkeztek a gyerekek. Ferkó gyorsan előkerítette a baltát, Pista meg a fűrészt hozta. Sára néni — így hívták az öregasszonyt — nem tudott hová lenni a csodálkozástól. Hol bement, hol kijött a szobából. Ott topogott a gyerekek körül: ráncos, öreg kezével meg-megsimogatta őket és folyton csak azt hajtogatta: ..Köszönöm fiaim, nagyon köszönöm a jóságtokat...!” Ilyenkor Ferkó és Pista elérzé- kenyült és még gyorsabban vágta a fát. — Készen vagyunk Sára néni! — mondta Ferkó. — Dehogy vamunk készen! — vélekedett Pista. — Nem maradhat a fa itt kint a hóban. A két gyerek Sára néni minden ellenkezése ellenére bs- hordia a fát. — De most aztan már elég volt! — szólt rájuk pironga- tóan Sára néni. De csak a hangja volt mérges, a szeme oromtól csillogott és ezt a gyerekek is észrevették. — Gyertek be, mert még utóbb megfáztok. A szobában duruzsolt a kályha és a nyütt asztallapon két csupor tea gőzölgiitt. — Igyatok! Jót tesz a meleg tea! — biztatta a gyerekeket. Ferkó a szájához emelte a ruprot, de mindjárt cl is topic. — Hu, de meleg! — Kavargassátok, akkor hamarabb kihűl... — Ej hal — futott ki a gyerekek száján minden nagyobb •vele-1 után. — Elég édes? • — Igen! — felelték a gyerekek. — Pedig én még ennél is édesebbre szoktam csinálni — magya rázta Sára néni. — De most nincs itthon cukor. Elfogyott. Ebben az istentelen időben nem mehetek a városiba. Még valami baj történhet az úton. — Hozunk mi a néninek! — kapott az alkalmon Pista. Az öregasszony belülről örült az ajánlatnak, de azért szabadkozott. Végül is beleegyezett a dologba. Papírt, ceruzát vett elő. feltette öreg nikkelkeretes szemüvegét és szálkás betűkkel papírra vetette: ... egy kilő só, két kilő cukor, három liter petróleum ...“ Késő délután volt. A két gyerek hazaindult. Már sötétedett. amilcor hazaértek. Otthon elmondták kalandjukat és legnagyobb csodálkozásukra, elmaradt a ..fejmosás.“ Másnap réggel Ferkó és Pisla- bevásárolni indultak. Útközben találkoztak Kiss Sántáival. Kátai Péterrel még másokkal. — Hová mentek? — kérdezték a hátizsákra mutatva. Fer- kóék elmondták a tegnapi esetet. — Mi is veletek megyünk.’ — Mit szólna Sára néni, ha ilyen sokan mennénk? — Semmit! Mi is segítenénk. Szárazfát hordanánk az erdő-- bői, összevágnánk... — magyarázott Kátai Péter. — Mi leszünk a Sára néni gyerekei. Neki úgy sincs sen-1 kije.., Megegyeztek. Tíz óra után néhány perccel elindult a kis csapat. Ferkó hátán ott volt a hátizsák. Amerre mentek, nyomot vágtak a sítalpak. Sára néni nem tudott védekezni. A gyerekek fát hordtak az erdőből, összevágták, ellapátolták a havat. — Köszönöm fiaim! — hálálkodott az öregasszony, miközben köténye sarkával letörölte könnyeit. A gyerekek vidámak voltaki Haza indultak. — Gyertek el akkor is. ha érik a gyümölcs! — kiáltott utánuk Sára néni. — De gyertek ám! — Eljövünk., akkor is, mindig eljövünk! — fordult vissza Ferkó. Sára néni oft állt & ház sarkánál. Apró szél kerekedett, amely feléje sodorta a gyerekék vidám dalát: „Úttörők vagyunk mi, vidám gyerekek. Szabadságban élünk, részűnk szeretet,..“ A dal hallattáre melegség öntötte el Sárs néni szívét és most már sűrűbben emelte köténye sarkát a szeméhez, hogy letörölje a köny* nyékét, az öröm könnyeit. SZAVAI JÁNOS I
