Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-15 / 39. szám
2 NAP LÓ 1958 FEBRüA* íf ' I ..............I I .............- ■ -n-----Is mét adóssággal küzd a pécsi tröszt $ A földművelésügyi minisztérium A Pécsi Szénbányászati Tröszt bányászai a januári sikeres tervtejesítés után eredményesen kezdtek hozzá a februári feladatok megoldásához is. A tervet, az előírt napi 363? tonna szenet szinte napról napra teljesítették, legalábbi.' a napi tervteljesítésről közölt adatok ezt mutatták. Február első dekádjának lezárásakor azonban meglepetés érte a pécsi bányászokat és vezetőiket. Amikor ugyanis összesítették az értékesítésre került szénmennyiséget, kiderült, hogy az üzemek jelentései és az értékesítésre került szénmennyiség nem egyezik. Az üzemek jelentése szerint február 10-ig a pécsbányai bányászok 100,5, a szabolcsi bányászok 101,4, a va- sasi bányászok 100,4, a tröszt pedig 100,9 százalékra teljesítette havi esedékes előirányzatát. A korrigált eredmények azonban már azt mutatták, hogy a pécsbányai bányászok csak 95,9, a szabolcsi bányászok 101,3, a vasasi bányászok 91.3, a tröszt pedig csak 97,2 százalékra teljesítette esedékes tervét. Vajon mi ennek a nagy kü lönbségnek az oka? A tröszt ismét adóssággal küzd s ezt mielőbb meg kell szün- •etni, ha nem akarnak isméi alulmaradni a komlóiakkal folytatott párosversenyben. A vasasi bányászok amikor megtudták, hogy havi átlagteljesítményük nem ,400, hanem alig 90 százalék, azonnyomban hozzákezdtek az adósság törlesz'é- séhez. Legutóbbi napi tervüké* már jelentősen túlteljesítették és havi átlagukat 93,5 százalékra javították. A pécsbányai bányászoknak — sajnos — ez még nem sikerült. Kedden éj- {felhívása: szaka ugyanis két csille ismét f az aknába esetfces súlyos üzem-J zavart idézett elő. A hibát csakf Készüljenek fel a gazdák, a gazdaságok az esetleges fagykárok elhárítására — Máris vethetik a nem fagyérzékeny növényeket másnap reggelre tudták kijavítani s így havi átlaguk is tovább romlott, jelenleg mindössze 93.5 százalék. Február első dekádjának lezárásakor igazi hideg zuhany érte a pécsi bányászokat. Reméljük, tanultak belőle, a második dekád végén már nem lesz adósság s a jövőben sem számolják el többé magukat. A földművelésügyi miniszté- [rium szakemberei pénteken az alábbi tájékoztatást adták ki .szokatlanul enyhe időjár [okozta helyzetről, a mezög. . daságot érintő sürgős felad- , tokról: — Emlékezetünk szerint — mondották — 1925-ben és 195.3- ban volt ehhez hasonló hirte f len felmelegedés, de korántGondolaftok egy tanácsülés után Egy esztendőt átfogva, vizsgálta meg a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a Sellyéi Járási Tanács munkáját. A vizsgálat eredményéről nem bocsátkozunk részletekbe, csupán annyit — és ez örvendetes tény, — hogy néhány hiányos ságtói eltekintve a J járás jól végezte Maderspach Béla bányamér- munkáját ,,s e***1 nők elvtárs, a terv- és statisz- # HiPgéontotték azt a tikai osztály vezetője szerin111 "közhelyet , hogy a legvezetője ...... ,, . . sellyei járás a egyszerű. A Pécsi Szénbányá-# rosfabbak* szati Tröszt gázszén termelésifszabbJa* .. ****** terve ebben a hónapban körül- ezer^ f jaras vala- belül a kétszeresére emeLke- fnennyj vezetőjének dett — napi 60—70 vagon gázszenet kell szállítaniok — s ennek következtében jelentősen megnőtt a mosási veszteség. A korrigálással előállott különbség azonban nem magyarázható teljes egészében a mo-, sási veszteség növekedésével. \ Nagyon valószínű, hogy csők-Jgyei tanács elnöke — kent a csillesúly is, hogy márJ zárószavaiban — a bányából sem szállították kij hogy a tömegkap- azt a szénmennyiséget, ameny- \ csolatról eddig elég nyíre a kiszállított csillék szá-i sokat beszéltünk már mából számítottak. Vonatkozik ez elsősorban Pécsbányára és Vasasra. A szabolcsi bányászok J re életet kell lehelebben az Időszakban a másik J ni ebbe a magyon- két kerületnél lényegesen jobb J nagyon fontos ténye- eredményt értek el. i zőbe. Igen, de hoA pécsi bányászokat ered-ágyán? ményeik ilyetén korrigálásai Szerte a járásban, nagyon érzékenyen érintette. J— bizonyos időköés tanácstagjainak. Hanem volt ott másról is szó, — amely egyébként eddig hiányzott a tanácsok munkájából: — a tömegkapcsolat... Elmondotta a mepapírra is fektettük, — de most már végzőkben — beszámolókat tartanak a tanácstagok. A beszámolók valahogy úgy zajlottak le általában, hogy a tanácstag beült a tanácsháza egyik irodájába és ott fogadta a „feleket“. Nos hát, éppen arról van szó, hogy a választók ne „felek" legyenek. Vagyis hogy a tanácstag személyesen látogasson el azokhoz a családokhoz, akik őt annakidején megválasztották. Ne „hivatalos“ hangon tárgyaljon velük, mert hiszen az emberek nyelve csak akkor oldódik meg igazán, ha minden kötöttségtől, minden hivatalos formulától mentesek. Drávátokon éppen a rossz módszerek miatt még az a sajnálatos tény is előfordult, hogy egyes körzetekben nem ismerték a tanácstagot, pedig — egyik utcában például a szomszédban lakott. Érthető, hogy ezek után a választók panaszaikkal, vagy javaslatukkal nem tudnak . kihez fordulni. Nem az ő hibájuk, hogy nem ismerik a tanács tagot, hanem magának a megválasztott tanácstagnak a hibája ez. Soha ennyire nem volt szükség arra a bizonyos „tömegkapcsolatra”, mint napjainkban. Az elkövetkezendő időben a községi tanácsok — a községfejlesztési alapot illetően, — komoly önállóságot kapnak. Bizonyos mértékben magasabb beruházási összeg felett rendelkeznek majd, mint eddig. De ezt az összeget hasznos célra kell fordí- taniok. Ehhez kel) felkutatniok a falu lakosságának véleményét. Hogy mire fordítsák az összeget, hasznos lesz-e, helyes lesz-e?! Anyagi támogatást csak az a járási tanács, illetve községi tanács kaphat, amelyik a legötletesebb, leghasznosabb tervezetet nyújtja majd be a felsőbb tanácsi szerveknek. Másik dolog. Valamennyi járási székhelynek. végre el kell jutnia odáig, hogy legyen saját ipara. Elsősorban a lakosság foglalkoztatása érdekében. A Pécs, Komló, Mohács környéki falvak lakóinak egyrésze az említett városokban talál magának munkát a különböző vállalatoknál. De az ipari centrumoktól távoleső járásoknak, — Sellyének is — helyben kell megoldania azok foglalkoztatását, akiknek nincs, vagy csak kevés földjük van. Csongrád megyében például tízsem ilyen mérvű, mint az idén. A 14, 16, sőt 18 fokos meleg Tatására a földeken a növé- ivek erőteljes fejlődésnek in- lultak. Vonatkozik ez a kalászos növényekre, amelyek már most csaknem olyan fejlettek, mint máskor március vége felé, továbbá a gyümölcsfákra sőt a tavaszi virágokra is. — A hirtelen felmelegedét után előreláthatólag újabb lehűlés várható. Minél hamarabb érkezik és minél kisebbfokú lesz, annál kevesebb gondot okoz. Ha a lehűlés később jön és erősebb lesz, a mező- gazdaságban károkat okozhat, Éppen ezért a gazdák aggódással figyelik a szokatlan meleget. — A lehűlés okozta károk ellen is lehet védekezni — hangsúlyozták a szakemberek. Ilyen időjárás mellett fokozottabb mértékben számíthatunk felfagyásra. Ez ellen a leghatásosabb orvosság a henger. Éppen ezért felhívjuk a gazdák, a gazdaságok figyelmét, hogy hengereiket mindehütt készítsék elő. Ezenkívül a gyors felmelegedés következté- ezrek foglalkoznak J ben elhasznált tápanyagot, va- szőnyegszövéssel és árujukat exportálják. [ Sellyén és a többi já-( fásokban is létesít-, hetnének akár házi- ipari, akár más iparágbeli üzemeket, mű-, helyeket. Drávafok, környékén például a ( Dráva vizét felhasználni lamint az esetleges lehűlés kő-' vetkeztében keletkező, a növények sejtrendszerét érő károk pótlását elősegítheti a gyorsan ható fejtrágyázás is. — A múlt évekhez viszonyítva 1957. őszén végezték el 'a legnagyobb területen a mélyszántást. De azért még maradt szántatlan terület. A mos- 'ani enyhe idő alkalmas a tavaszi szántásra. Felhívjuk a gazdák figyelmét, hogy csak sekélyen szántsanak, azonnal fogasoljanak, nedves, ragadós talajhoz ne nyúljanak, mert évekre tönkre tehetik a talaj szerkezetét. Ha a körülmények megfelelnek, a most végzett tavaszi szántás hasznos lehet. A jelek szerint —: bár jósolni nem szeretünk — arra következtethetünk, hogy korán beköszönt a tavasz. Éppen ezért a mezőgazdaságban fon* fos feladat beszerezni és megtisztítani a vetőmagot, munkára előkészíteni a gépeket. Megfelelő időpontban már vethetnek is. A nefri fagyérzékeny korai növényeket: a borsót, a mákot, a tavaszi búzát, ha a talajnedvesség állapota megengedi, máris vethetik. Német lektor a Pedagógiai Főiskolán Hírt kaptunk arról, hogy a Pedagógiai Főiskola német-tanszékére nemrégiben német lek- i t, trie tor érkezett. Felkerestük Márk k * * i BeríűZare elvtársat, a főiskola „aKar( igazgatóját, aki elmondotta, ipari, altar mezogaz-{1 ^0gy a j^met szakos hallgatók dasagi kihasználásra. nagy örömmel fogadták Hans Csak gondolkozni l ( Berthold-ot, akit az NDK kül- kell és a lakosság vé-Jáött Pécsre a magyar—német kulturális egyezmény értelmében. A jelenleg tanuló 37 nap- A késő délutáni órákban munkában találtuk a tanszéken dr. Vargha Károly tanszékvezető docenst és Hans Bertholdot. Éppen a másnapi mégis tö-1 leményét kell hallgatni. Ez megkapcsolat és az ilyesféle tömegkapcsolatnak lesz is lét- jogosultsága minden A minisztériumban és itt is igazi magyar vendégszeretettel fogadtak. Budapesttől Pécsig a vonatban is sokat gondolkodtam azon, tudok-e mindenben úgy dolgozni, ahogyan tőlem elvárják. A tanszékvezető bátorított és ismertette a feladatokat. Úgy vélem, nehéz, de szép munka vár ránk. A főiskolai munkájára, tudományos terveire vonatkozóan elmondta, hogy a hallgatók szorgalmasak és öröm velük dolgozni. Egyébként megkezdte a magyar nyelv tanulását. Tudományos tervei kőjárásban, amennyi- , órákat beszélték meg. A német „zött első helyen áll a főiskolai Kam n ión-í cnlr VAVP. l/lt-lne ow/tvmii«n/ino kn é őrt /1/1C német .'en... 7 / _ f t 1 _ _lA ben a járások vezc-\lektor szemüveges, barátságos tői az elnök e néhány a fiatalember, nyelvszakos tanár. jó tanácsát megfő-(| — igen szívesen jöttem Magadják. I gyarországret — mondotta. — német jegyzetek írásában való tevékeny részvétel és a magyarországi német nyelvjárások tanulmányozása. Néhány gondolat a párt és a tömegek kapcsolatáról Amióta a vita megindult, figyelemmel olvasom a Dunántúli Naplóban megjelent cikkeket. Úgy látom, hogy minden hozzászóló módszerbeli segítséget akar adni, illetve kapni. Én is ilyen céllal szeretnék néhány gondolatot kifejteni. A tömegkapcsolatok erősítése elsősorban is a kommunisták feladata és szerintem nem minden kommunista tesz meg érte annyit, amennyit megtehetne. Hogy miből fakad ez? Az én tapasztalataim szerint négy dologból. 1. Sok pártvezetőségünk nem tudja, hogyan szervezze meg a pártszervezet munkáját, ezért a kommunisták jelentős része nem végez semmilyen párt- munkát. így van például Be- remenden is, ahol a községi alapszervezet vezetősége arról panaszkodik, hogy nem» tud a pártszervezet mind a 30 tagjának munkát adni, pedig tennivaló lenne éppen elég. 2. Elvtársaink egy része még nem ismerte fel megfelelően, hogy a párt- és tömegkapcso- letok milyen alapvető jelentőséggel bírnak a szocializmus építése során. A mi járásunkban a tésenfai, cuni és szaporcai pártszervezeteket említem meg ebből a szempontból, de úgy gondolom, hogy minden járásban lehetne ilyen párt- szervezeteket találni. Hozzáteszem, hogy a járási pártvégrehajtó bizottságok legalább annyira felelősek ezért, mint az ilyen pártszervezetek. 3. Egyes elvtársaink néha a kényelmesebb megoldások irányába hajlanak. Nemrég hallottam egy fontos beosztásban lévő pártfunkcionáriustól, hogy több, felelős poszton dolgozó elvtársunk tucatnyi más el foglaltságára hivatkozva, ritkán megy ki a munkás- és faraszttomegek közé, a* célzatú pártmegbízásokat elhárítja. Néhányat ismerek is közülük, és tudom, hogy azért nem mennek ki, mert attól tartanak, hogy ún. „kényes” kérdéseket tesznek fel nekik. így persze sokkal kényelmesebb, csak az a baj, hogy azokat a kényesnek nevezett kérdéseket ilyenkor nem mi, hanem az ellenség szokta a maga módján „megmagyarázni". 4. Végül a politikai bátortalanságot említem meg. Több pártszervezetet ismerek, ahol ■y kommunisták állhatatosan követelik, hogy a garázda ellenforradalmi elemeket keményein büntessék meg a bíróságok. De csak nálunk követelik, a faluban már egy szót sem szólnak káros tevékenységükről, azt gondolják, hogy ha a marxistaellenes nézetek hirdetői rács mögött vannak, akkor magát a nézetet is likvidáltuk. Pedig nem egészen így állunk. Egy-egy esetleges, a tömegeknek meg nem magyarázott adminisztratív intézkedés nemhogy nem likvidálja az ellenséges nézeteket, hanem talajt is adhat azoknak. A kölcsönös bizalom mindenekelőtt Mindezt csak elöljáróban említettem meg. Most Lukács József elvtárs hozzászólásának egyik részére szeretnék kitérni. A többi között a következőket írja: „Valószínű, mindnyájan ismerünk néhány olyan elvtársat, aki régi harcosa a munkásmozgalomnak. Többnek a lakásában megfordultam én is, és feltűnt, hogy szinte mindig embereket találtam náluk. Néh§ egyet, néha négyet-ötöt is, többnyire pár- tonkívülieket... Jó lenne követni a veteránok példáját, jó lenne, h» mindéin kommunistának öt vagy tíz pártonkívü- li.: -. barátja, vagy ismerőse lenne;: A személyes kapcsolatok valóban nagy jelentőségűek, erősítenünk is kell azokat. De Lukács elvtársnak azzal ameg- állapításával, hogy ezek a leglényegesebbek a párt- és tö- megkapcsolatotoban, nem tudok egyet érteni. A párt- és tömegek kapcsolatának mindenek előtt a kölcsönös bizalomra kell épülnie. Vajon ezt a kölcsönös bizalmat a személyi kapcsolatok határoznák meg, az emberek milliói elsősorban a személyes kapcsolatoktól tennék függővé politikai állásfoglalásukat? — Aligha! A tömegkapcsolatok alapjának, a kölcsönös bizalomnak az egyik oldala az, hogy a kommunisták tántoríthatatlan meggyőződéssel hisznek a tömegek történelemformá'.ó erejében, hogy tudják: tudatos és aktív cselekvésük nélkül a szocializmust felépíteni lehetetlen. (Még kell mondani: nem minden elvtársunk ismerte fel e társadalmi törvényszerűség igazságát. Nemrég kint jártam az egyik faluban és az elvtársak minden áron arról akartak meggyőzni, hogy a kompnunis- tákon kívül mindenki az ellenforradalmárok pártján áll a községben.) A kölcsönös bizalom másik oldala az, hogy a tömegek is bízzanak a pártban. Ennek pedig az az'alapvető feltétele, hogy a pártnak a tömegek érdekeit kifejező politikája legyen. Szerintem ez a leglényegesebb a párt és a tömegek kapcsolatában! De önmagában még ez sem elég, hiszen itt a példa: a párt politikája minden kétséget kizáróan helyes és jó, és mégis, jelentős társadalmi-rétegek nem értik még meg; A párt- és tömegkapcsolatok erejét és szilárdságát véleményem szerint azon lehet lemérni, hogy egy-egy adott jelentős kérdésben a tömegek mennyiben követik a pártot. Hogy ne beszéljünk a levegőbe, vegyünk konkrétan egy ilyen jelentős kérdést, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A tömegek érdekeit kifejező politika, a megvalósításához vezető politikai vonal is adva van, de az átszervezés társadalmi szükség- szerűségét még széles paraszti rétegek nem értették meg. Prakticizmus helyett elméleti felkészültséget! Bár. elvtársaink között vannak még olyanok, akik nem tudtak dönteni magukban (ezt nagyon helytelenítem), túlnyomó többségük azonban kétségtelenül egyet ért a mezőgazdaság szocialista átszervezésének jelenlegi politikai vonalával. Egyet értenek és a személyes kapcsolatokban sincs hiányuk, mert a mi járásunkban alig találnánk olyan kommunistát, akinek — ha legalább egy éve él községében, illetve pártszervezetében —, ne lenne három-négy pártonkívüli barátja és ismerőse! És mégis: az elvtársak jelentős része nem tud kellő hatással dolgozni. a tömegek között, mert nincsenek tisztában a mezőgazdaság szocialista átszervezésének elvi és gyakorlati problémáival, (Tegyük,még hozzá, hogy sok elvtársunk tisztában van vele. mégsem rukkol elő a termelő- szövetkezettel, mert népszerűtlen dolognak tartja.) Lehet-e ilyen .körülmények között a párt és a paraszti tömegek között olyan kapcsolatot ás viszonyt teremteni, hogy hittel és bizalommal kövessék a páírtot? Igen, lehet, de ennek az a feltétele, hogy mindenekelőtt a párttagsággal értessük meg az átszervezés jelentőségét, szükségszerűségét, hogy ennek alapján egységesen és tömegesein tudjuk a tömegek között aktivizálni a kommunistákat. A fentiek alapján — mivel a párt- és tömegkapcsolatok leglényegesebb része, a helyes és tömegek érdekeit kifejező politika adva van —, én a következőket tartam a legfontosabbnak: 1. Fokozni a pártszervezetek elméleti felkészültségét. Éza2 alapja annak, hogy a tömegekkel szembeni bizalmatlanság, a politikai bátortalanság és közömbösség megszűnjék, hogy a különböző károsan ható elméleti felfogások és nézetek kimúljanak — mert ezek nagymértékben gátolják a párt és tömegkapcsolatok erősödését. 2. Meg kell szerveznünk a tömegek között végzett munka közvetlen és közvetett formáit, különösen a községekhez kötött társadalmi pártaktíva- rendszereket. A társadalmi pártaktívák igen sokat segíthetnek abban, hogy a követelményeknek megfelelő alapszervezeti pártmunkát minél előbb kialakítsuk, amelyet a függetlenített apparátus öthat év óta sem tudott megfelelően megoldani. (Megjegyzem, ennek az is az oka, hogy gyenge az ideológiai munkánk, s ebből eredően túlzottan elprakticizáltuk a pártmunkát.) Jöjjenek közénk Végül a vezetők és a tömegek találkozásáról szeretnék beszélni. Akár Petka elvtárs, akár Gergely elrtár«, »tear Lukics elvtárs hozzászólását olvastam, mindegyikből nyomatékos hangsúllyal csendül ki: „KI a tömegek közé!” Tökéletesen egyet értek velük. Egy éve annak, hogy Marosán elvtárs Baranya megyét járva, a mi járásunkban is megjelent. Hogy látogatásának és beszédének milyen pozitív hatása volt, azt csak egy külön hozzászólás keretében lehetne kifejteni, az pedig nem lehet célja ennek a cikknek. De az igen, hogy levonja belőle a legfőbb tanulságot: követni kellene Marosán elvtárs példáját! A megye különböző vezető posztjain dolgozó elvtársak felkereshetnék Baranya fontosabb és kisebb helyeit, beszédeket mondhatnának, felszólalhatnának a tömegek előtt, szétzúzhatnák a káros nézeteket, elmehetnének például a siklósi, villányi, be- remendi és nagyharsányi községek kommunistáinak közös taggyűlésére is, stb. így — ha elfoglaltságuk miatt ritkábban tudnának kijönni — legalább sok ember hallaná őket. Arról pedig nem is akarok bővebben beszélni, hogy számunkra is milyen komoly elméleti és gyakorlati útmutatást jelentene egy-egy kiadósabb találkozás a vezetőinkkel! Nagyobb tudással és lelkesedéssel dolgozhatnánk és csökken thet- nénk a pártmunkára károsan ható túlzott praktici/.álódá.v is! És végül: maguknak a vezető elvtársaknak is nagy hasznukra válna és emlékezete* maradna egy-egy ilyen talá1“ kozás! Jöjjenek kJ többet a vezető e'vtársak közénk, várjuk őket'Löffler József, a siklósi járási pártbizottság ágit. propi osztályvezetője 0
