Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-13 / 37. szám
2 N A P t 0 1958 FEBRUÁR 13 „A vasgyárnál feltárása mindenképpen szükséges“ * Tamásv István Hilársnak, a IN‘csi| §xénl>ányá.szii(iTrömx( főnirrnőkéneklr nyilatkozata £kz$é&efá //de^nokcáUa // Az utóbbi időben P«.^bányatelepen még a műszaki vezetők körében is olyan hír terjedt el, hogy az András-aknai rekonstrukció téves feltevéseken alapult, mert András-ak- nán már nincs művelésre alkalmas szénvagyon. Munkatársunk éppen ezért felkereste Tamásy István elvtársat, a Pécsi Szénbányászati Tröszt főmérnökét és megkérdezte, van-e alapja ennek a híresztelésnek. — Amikor a Pécsbányai kerület fejlesztési feladattervét elkészítették, belevették az András-aknai rekonstrukciót is. A fejlesztési terv elkészítésekor András-akna szállítási kapacitását 35 vagon/napban állapították meg, amit később (1957-ben) a tröszti felülvizsgálatok úgy módosítottak, hogy csak a meglévő na fii 20—24 vagonos akna kapacitást igyekszünk kihasználni és így elkerüljük a nagyobb összegű beruházásokat. Természetesen nem elég az aknakapacitás, hanem biztosítani kell a termeléshez szükséges szénvagyont is. Az első elképzelések — Béke-aknához hasonlóan a leművelt szintek ú.iranyitása és termelésbe való bekapcsolása — sajnos nem reményt keltenek a terület produktivitására vonatkozólag. Valószínűnek látszik, hogy a Vasgyármező mintegy 0.7 millió tonna szénvagyont tartalmaz, sőt valószínű, hogy még a Vasgyármezőn kívüli közel 100 évvel ezelőtt bányászott bányamezőben is lesznek még fejtésre érdemes részek. — Eltekintve attól, hogy a vasgyármezői feltárás szerepel a fejlesztési feladat-tervben, kutatása mindenképpen szükséges és indokolt, mert nép- gazdasági érdek a meglévő és kihasználandó aknakapacitás részére bányamezőt biztosítaná. Tamásy elvtárs elmondotta még, hogy az Adrás-aknai új létesítményeket, így a kompresszortelepet és a transzformátorházat sokan az András- aknai rekonstrukcióhoz számítják. Pedig ezek az új létesítmények elsősorban SzécheEzt azért kell idézőjelbe ten- , mert Erzsébet községben t valóban valami különleges „de- t mokráciáról” ábrándozik nényi-akna fejlesztését szolgál-i hány ember. a- Azt mondjak: minden tanácsi tevékenységet, tervezge- tést, intézkedést először a falugyűlésen kell megtárgyalni a lakossággal és amennyiben aják. Az András-aknai rekonst-^ rukció során lényegében csak a légakna újrabiztosítását végezték s erre még abban az esetben is szükség lett volna, ha ezen az aknán egyetlen vagon szenet sem tudnának szállítani. — Még csak annyit kívánok megjegyezni — mondta végezetül Tamásy elvtárs —, hogy a kutatás mindig bizonya koc-,tűreács nem .g fcetíene_ ezek teni a kőszéntelepes formációt és mürevalóság esetén bekapcsolni a termelésbe. Ezt a munkát végezzük most a pécsbányai Vasgyármezőn is és ezzel a munkával kell biztosítanunk, hogy a több, mint 100 éves András légaknán szenet is szállítsunk. vélemények megegyeznek — a tanács végrehajthatja elképzelését, különben nem. Nofene ... Es mi az, amit nem mondanak ki, de gondolnak? Az, hogy tulajdonképpen a vábbá, hogy korlátlanul lehet kivágni a fákat, továbbá, hogy adót nem kell fizetni, továbbá, hogy... Szóval ezeket a tanácsnak végre kell hajtania. Ki hallott már ilyent? Es egyáltalán: hol van a földkerekségen olyan község, város vagy állam, ahol a vezetők a piactéren tárgyalnának meg mindenféle intézkedést a lakossággal? Félreértés ne essék: a dolgozó emberek véleményét mindenkor meghallgatja a tanács és azt — amennyiben a körülmények engedik — fi- gyelembe is veszik. Mert már sutt is építenek mozilcat, kul- túrliázaliat, betonjárdákat és természetesen nem a tanács részére, hanem a lakosság részére ... De mindent módjár val és törvényesen! A nép ma- ga választotta meg Erzsébeten is a tanács vezetőit és a tanács tagjait. Nyilván azért, mert bíztak bennük. A bizalomra továbbra is szükség van — de anarchiára nem volt soha, és nem is lesz. Ez így van — kedves hang- adók..; kázattal jár. Ott —,, . . . . , . n a. »hol nem ismerik telfcs ^ ^ nyitása mellett. Hát ez szép. Ee lenne még csak az igaz „demokrácia” mi? A falu például elhatározná — persze nem a falu, hanem csak i néhány hangadó, mert hisz ró- (f luk van csak szó —, hogy mondjuk építsenek egy mozit, aztán egy kúltúrházat, aztán aszfaltos utat, betonjárdát, toVMask egy válaszra * Erélyesebb határozaf-végrehajf-ásfNincs foganatjuk a pénzbírságoknak Uj büntetőszerv áJ- lamrendiinkben a szabálysértésekkel váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ekkor terelődött i foglalkozó tanácsi a figyelem az úgynevezett vas- ^előadó. Olyan — ki- gyármezői területre. A rendel- ^sebb jelentőségű — kezesre álló régi fejtési térképek és irattári adatok alapján megállapítottuk, hogy itt nagy részt még érintetlen szénva- gyonmal rendelkezünk. A vasgyármező csak 1894- f lehet eltűrni. Az ben került ténylegesen a DGT tulajdonába. Előtte egy tőkeszegény kisebb magánvállalkozásé volt. Ez a társaság jelentős bányászkodást nem végzett, amit többek között az is bizonyít, hogy a már akkor meglévő péesbányatelepi lakótelepen ma sem látható nagyobb méretű alábányászott- ság. Nem valószínű az sem, hogy a DGT — a vasgyár- mező megvásárlása után — a terület lefejtése érdekében újra nyitotta volna a megfelelő ügyekben hoz ítéletet, melyek nem vonnak maguk után bírósági eljárást, azonban büntetlenül sem felső szinteket. Részben azért nem, mert rendelkezett máshol ]| rendőri esetek tették kellő mennyiségű feltárt szén-\ ki. Több, mint száz vagyonnal, részben pedig azért (| esetben kellett pénznem. mert nyilván a DGT sem (| büntetést kiszabni akarta aláfejteni a saját lakó-<| iskolamulasztásért — telepét. (I mely különösen elha— A fenti indokok a régi i rapódzott Hímeshá- térkép-anyag és az általános <• zán, a szigeten és ott földtani viszonyok, tehát jogos é is főleg Dunafalván. ilyen vétségeket nevezik hivatalosan szabálysértéseknek s az utóbbi időben igen elszaparodtak. A mohácsi járásban például tavaly — egy év alatt — 693 szabálysértési feljelentés érkezett a tanácsra. Ebből 351 esetben szabtak ki bírságot, mely 25 026 forint volt összesen. A tavalyi szabálysértések zömét a mezoUgyanakkor 1958 első hónapjában már 229 szabálysértési esetet tartanak nyilván. Ebből 144 feljelentés azért érkezett, mert az illető elmulasztotta kutyája ve- szettségcllcni védő- ’ oltását. Bár a siklósi járásban számszerűit jobb a helyzet, valójában, mégis kedvezőtlenebb. Tavaly 422 feljelentést tettek s ebből 399-ben határozatot is hoztak. Volt amikor büntettek, — volt, amikor felmentették az illetőt. A pénzbírság értéke tavaly elérte az. 53 ezer forintot s mindössze — írd és mond — 12 910 forintot fizettek be. Hol van a szabálysértési határozat, a tanács tekintélye, ha ennyire félvállról kezelik azok végrehajtását? Mit csinálnak a végrehajtó szervek, akiknek feladata lenne a határozatok maradéktalan végrehajtása? Hiszen kétszeresen károsul az állam, a közösség. Egyszer, amikor a szabálysértést elkövetik, másodszor pedig, amikor a kiszabott büntetést nem fizetik be. Az első anyagi kár, a második erkölcsi és anyagi — együttesen. Mert mi is történik a valóságban? A szabálysértési előadó kiszabja a büntetést — mondjuk kétszáz forintot — és a fél megkapja a felszólítást. Utána sutba teszi és megy minden a régiben. Már másodszor, harmadszor is elkövette ugyanazt a szabály- sértést, de még az első után sem fizette be a büntetést. Különösen dívik ez az iskolamulasztások nál. Például Svraha Jánosné neve igen ismert a tanácson. A magyarbólyi iskolából érkezett már többször is feljelentés ellene, hogy ötöFebruár 11-én rövid cikk jelent meg a lapban „Bábszínház, avagy bábeli zűrzavar” címmel. A cikk állítja, hogy a rendezéssel és a férőhellyel, illetőleg a helyiséggel sok baj van, mert kicsi az érdeklődők számához viszonyítva. Majd arról szól, hogy „az első sorokban ülő gyerekek felugrálnak és az előttük lévő asztalra másznak, a mögöttük ülők felállnak a padokra, a szülők veszekednek, a kisebb gyerekek sirnak”... Majd végül egy javaslat, hogy nem lenne-e jobb az Ifjúsági Színházban rendezni a bábelőadásokat? Egyszerű kis írás, őszinte, segíteni akaró észrevétel. Erre érkezik egy levél, amelyik a cikk „teljességgel valótlan állításait megcáfolni” akarja. Es ezután ezek olvashatók: „A levélírónak igaza van abban, büntetés, felszólítás, f hogy az említett február 9-i stb. hogy semmibe előadáson nagy volt a zsúfoltság és az ebből eredő kényel- ,A rendező jó szíve ezúttal bajt okozott ...” Ugyanis a terem megtelte után megesett a szíve dikes lánya -többször is tíz napot mulasztott az iskolából. De nem ő az egyedüli visszaeső szabálysértő. S végül is annyira megszokottá válik a feljelentés, K sem veszik. így kei ^ „ lett még 1955—56* metlenség”. Majd: évről 10 080 forintot leírni elévülés címén. Tehát a szabálysértési előadó büntet, a fél nem fizet és végül elévülés címén leírják. • Eredménye: sokasodnak a szabálysérbálysértési előadó és nem utolsó sorban a tanács tekintélye. — mi rendünk megkívánja, hogy rendet teremtsünk itt is és szigorúan, ha kell erélyes intézkedésekkel szerezzünk érvényt a határozatok végrehajtásának, a büntetések megfizetésének. vénytől, az ebéd elkészülésének időpontjától és még sok mindentől függően), hogy a gyereket elviszik-e bábszínházba. A gyerekek felugrálását, zajongását, sőt a szülők fegyelmezetlenségét is bizonyítja a levél. Az Ifjúsági Színházra történt javaslatot nem ellenzi, csak a színpaddal van technikai baj, mert ott nincs bábszínpad. De — mondja a levél — ,.. „a Győri Bábszínház szerepelt az Ifjúsági Színházban, á gyerekek ott is felugráltak és zajongtak”. Most már csak azt lenne jó tudni, hogy mi az, ami az említett cikkben nem fedte a valóságot és milyen „teljességgel valótlan állításait (akarták) megcáfolni?” — a férőhely számától függetlenül. Nem lett volna jobb azt írni, hogy a cikk állításait egy kivétellel — ami magában sem változtat a lényegen — mi is bizonyítani akarjuk? Talán ezt akarták, csak valahogyan elírták? (K.) további érkezőkön és beenged te őket. Erre jön a cáfolat: „Az sem felel meg a "valóságnak, hogy egy órával korábban itt kell lennie annak, aki jó helyet akar.” Előtte az nem fe[:!' HétUíc tojásokról tések, csökken a sza- lel meg (és ez igaz), hogy nem ( 50—60 személyes a bábszínház, ( hanem 170 ülőhellyel réndelMUKÖDIK A KELTETŐ A Pécsi Keltető Vállalat február 7-én megkezdte a tojások berakását a gépekbe. Első alkalommal 20.000 darabot raktak be, utána pedig folyakezik, amitől viszont változat-(•matosan naponta 5—7000 tojást Végtére is szükséges, lanul kicsi. Most a jó helyre és erősödő társadal- i vonatkozóan. A terem megtelte _» —J”-'-----hí ~ után érkezetteknek, mivel nem érkeztek egy órával előbb, miért nem jutott jó hely és • raktak be. Február 15-től pe- Idig már naponta 10.000 darab • kerül berakásra. i EGY VAGON TOJÁS miért kellett bebocsátásukhoz | • érkezett tegnap a kaposvári a jó szív? Aztán. Lehet csü- <• baromfi és tojásforgalmi váltóitoktól elővételben is jegyet (Malat pécsi kirendeltségéhez. A • venni. Ez jó. De nem mindenki é 90.000 tojás mellett 12 mázsa • él vele, mert van, ahol reggel (•vágott vegyes baromfi is volt fél_ kilenckor határozzák eli*a vagonban. A friss áru ma 1 (időjárástól, egészségtől, jár- f kerül szétosztásra. Bejön hozzám egy alacsony, sovány, mozgó ádámcsutkájú legény, — korát nehéz lenne njegállapítani, lehet húsz, de akár harmincesztendős is, — kopott nagykabátban, sál nélkül, gyűrött 'kockásingben. Leül a székre, de csak úgy féloldalvást, olyan „indulófélben” és sűrűn pislog. — Nézze meg, mi van benne... — mondja. ... S elém tesz egy gyujásdobozt. Azt sem mondja kicsoda, micsoda, honnét jött, miért jött. — csak nézzem meg a dobozt. Hm.. i Kinyitom a dobozt: egy skorpió és egy nagy, fekete, szőrös póknak a teteme pihen a dobozban. Ledobom az asztalra, kicsit odébb húzódok, — bár nem élnek már ezek a csodabogarak, — de azért.. > — Honnét jött? — San Domingoből... A világ túlsó feléből, hogy az isten ... Megvárom, míg kikáromkodja magát. Szidja Trujiillot, a Dominicai Köztársaság piszkos, züllött fővárosát, ócsárolja a San Domingo-i barakktábort..., „Kovács tábornok”-ot..., Mr. Feront, a spanyol származású emberkereskedőt ..., a bécsi lágert. ■., az egész ellenforradalmat .... az egész világot... — Ez a pók — marása hat órán belül halálos —, jelkép volt ott kint Dominicában, a disszidensek szemében: a pók volt a mi vendéglátónk ... De nevezhetjük Kovács tábornoknak is . . . . A „földosstó“ tábornok... Ki is volt ez a „Kovács tábornok"? — Bécsben ismerkedtünk meg vele. Repülőgéppel jött át Európába, hogy a disszidensek közül munkásokat toborozzon.;; No és persze vele jött Mister Ferón is, a híres emberkereskedő, akinek a nevét a nyugati bányákban, a spanyol és dél-amerikai ültetvényeken több százezer nyomorult ember foglalja — átokba. Szóval ők ketten, azazhogy, bocsánat, hárman’, ugyanis a tábornok titkára mint egy hűséges kutya, követi gazdáját, bizonyos Penja nevű diminheai ezredes ők „Földosztás“ San hárman jónéhány ezer dollárt kerestek a magyarországi ellenforradalmon. A tábornok úr egyébként hajdani horthysta tiszt volt, és még a negyvenötös-hatos években szökött Nyugatra és nem sokkal később már a dominicai „hadsereg” tábornoki egyenruháját öltötte magára. Szép kis hadsereg, amikor az államcsínyeden kívül (ez mindennapos dolog Dominicában), még emberkereskedelemmel, — mondjuk, ki magyarán: rabszolgakereskedelemmel is foglalkoznak ... De hát istenem, „business” az „business" — ezért érdemes Bécsbe repülni — verebekért. • Ahol a só és a nyomor Ierem Szóval a tábornok úr nagy beszédet mondott, mielőtt elindította Ausztriából a szerencsétlenek transzportját, hogy hát - „Dominicában mindenki annyi földet kap, amennyit akar, kapnak családi házat, berendezéssel, kapnak gazdasági gépeket, állatokat, csak műveljék meg a földet és lesz autó, lesz jólét, lányok, whisky ... miegymás” Áthajózik a 280 magyar az óceánon, kikötnek Trujilloban, a fővárosban. Az éghajlat furcsa ám itt Közép-Amerikában, — bár a „tábornok" úr azt ígérte, nem lesz itt baj a klímával, ő is magyar, mégis kibírta eddig. (Nem csoda, ha kibírta, hűtött lakásban, fürdővel, jégbehűtött italok társaságában, gazdagságban, tétlenségben.. .) — Kiszálltunk az „Espana” nevű hajóról. Az első épület, amit Trujilloban láttunk, a börtön volt. Ott emelkedik nem messze a kikötőtől .. i A második kép, ami fogadta őkét, — Kovács tábornok volt ismét, — aki repülőgéppel előbb hazaért és most áramvonalas, csillogó Chrysleren érkezett meg a kikötőbe, előtte, oldalán és mögötte motoros rendőrökkel kísérve. Itt már részletesebbe» ectetette Domingohan... jövőjüket: 32 000 négyzetméter földet kapnak családonként, a termést szabadon eladhatják, első évben nem lesz adó sem, sőt 60 centet kapnak fejenként, naponta. — ... Akinél pedig kés, borotva, revolver, zsilettpenge van, az adja le!., — fejezte be Kovács tábornok a beszédét. Ugyan, miféle szokás ez? Nem akarnak ők forradalmai csinálni! A kikötőt nem hagyhatták el, csak másnap, amikor autóbuszra rakták a disszidens „földfoglalókat”, az „új spanyolokat’ és elkocsi- káztak velük- 280 kilométerre, a „Duverho coloniá”-ra. És ott végre ... végre ... megkapták a földet. — Én egy idősebb magyar paraszttal lettem szomszédos, a felmérés után. Ami ott a szemünk elé tárult, azt leírni lehetetlen..-. Olyan volt a föld, mint a szikla. Ezen a köves, szikkadt talajon a kaktuszon kívül az égvilágon semmi .(Vm termett meg, elmondták ezt a helybeliek, akik évek óta győzködtek már, de egy cső kukoricát sem tudtak betakarítani, nem hogy gabonát. És eső után 7—8 centiméteres só veri fel a földet, olyan a föld felszíne napokig, mintha hótakaró borítaná. — Ez az öreg paraszt elsírta magát, amikor megmutatták neki a földjét. Csoda? ö nem ilyen földet hagyott itthon... Magyarországon. Mert itt Dominicában csak só és nyomor terem a földön..; Lehet-e „ forradalmároshodni“ Dominicában ? De azért nincs baj. Majd legfeljebb megmondják a „tábornok úrnak" a magukét, elvégre itt demokrácia van, vagy mi a fene!? — Tábornok úr, kérem, ez nem volt benne a szerződésben, hogy ilyen rossz földet ka- PWtkiM — Mit ért maga ehhez?! — formedt rá a tábornok. — De kéremszépen . 11 — Úgy vágom szájon, hogy kiugrik a szeme! ... Disznó kommunista! — ordított « 'tábornok úr. Meglepődtek. Valami olyan nagyon-nagyon furcsa volt. Otthon ilyen kijelentésért egü embernek, — mégha tábornok lett volna történetesen —, akkor is ellátták volna a baját. Es most ez a hang..; De tulajdonképpen csak akkor lepődtek meg igazán, amikor huszonhatodmagával másnap felrakták egy teherkocsira á katonák, és vitték őket a büntetőtáborba, őket a „lázítókat”, a „forradalmárokat”, a „kommunista-gyanúsakat". A felesége, sírva ugrott utána a kocsihoz, de egy katona hasbavágta puskatussal összeesett. Az autóról látta, hogyan omlik cl az asszonyka a porban, azt hitte, beleörül ebbe a borzalmas látványba ■ ■ — Később, egy hónap múlva kiszabadultunk, akkorra hozták már az asszonyainkat is. Kitoloncoltak bennünket Dominicából. — Amikor a fővárosban megtudták, hogy huszonhat „kommunista” magyart szállítanak a kikötőbe, az újságok legyaláztak bennünket, de a városban élő disszidensek szemét nem lehetett bekötni. Bőröndökkel, csórnagokkal eláUták az utat, ahol minket szállítottak volna, lefeküdtek az úttestre s azt mondták, hogV csak a testükön keresztül vihetnek haza minket, mert ők is haza akarnak jönni velünk. • • Nem sikerült nekik, mert egy másik útvonalon csempésztek ki bennünket a kikötőbe . • < így értünk haza egyhónapi keserves éhezés, utazás után.-.-. Lám, ugye-ugye. Úgy lát szik „forradalmai" csinálni még Dominicában, a fényes, nagyszerű Nyugaton sem lehet..« Hegedűs Ferenc hazatért. Zsebében a pók, ez a mérgesmarású undok féreg, ami őt mindig „Kovács tábornokra”, a közép-amerikai paradicsomra emlékezteti, míg csak él... RAB FERENC I
