Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-12 / 36. szám

1958 FEBRUAR 12 NAPLÓ S {Adalékok a nemzetközi politika »eseményeihez A Rajnán túl illegális párt készíti éld a német Európát Ha a politikát illusztrálnák A .Mű iddt"-töl a. tű foka, amelyen eldob megy át a te­ve mintsem a NATO tagállamok közti egyet értés létrejön. Egy teret Egész karaván! . A Csehszlovák Távirati Iro­da a közelmúltban szöveget | közölt, amely a Treue Ring 11- [ legális német szervezet tagjai- I hoz intézett titkos direktívákat i tartalmazza. Az alábbiakban e i szöveg néhány részletét közöl- ) jük. t „Adenauer kancellár Nyu- I gat és mindenekelőtt az Egye- í sült Államok felé tájékozódó t politikájának legnagyobb dla- j dala a Saar-vidék visszacsato- I lása volt és a Német Szövet­ségi Köztársaság felvétele az i Észak-Atlanti Szövetségbe. Kormányunknak különösen (fontos, hogy az Észak-Atlanti más állam megteremtését. En­nek folytán a német nép vele­született expanzivltása és egészséges élettér-szükséglete megkapja a kellő katonai és gazdasági alapot. Amikor a vi­szonyok már megváltoztak, ha úgy látjuk jónak, elvethetjük az atlanti paktumot, mint egv kifacsart citromot. Sohasem szabad elfelejtenünk Strauss nyilatkozatát, amely szerint Bundeswehrnek kizárólag Németország érdekeit kell szol­gálnia és vissza kell állítania a német birodalom hatalmát”. Az Adenauer politikája ál­tal megteremtett feltételekre Szövetség kedvező kilátásokat támasíkodva a továbbiakban i nyújt Németország katonai újjászületéséhez. Annak idején ( nem mindenki értette meg, i hogy a párizsi egyezmények 1 utat nyitnak a Szövetségi Né- 1 metország felfegyverzéséhez. Ma tanúi vagyunk annak, hogy a Nyugat maga javasolja: szün­tessék meg a Szövetségi Köz- ) társaság számára előírt kato- f nai korlátozásokat. Mint f Strauss hadügyminiszter ta­valy áprilisban képviselőnk- A kalap, amely megemelkedett a nek kijelentette, a Bundes- nyugatnémet polgár fején, amikor) wehr atomfelszerelésének kér- * szénárak emelkedését meghal- {désében már megegyezés jött lotta. Csak nyugalom! Nem ezleszi már a saját politikánkat kö­vethetjük. Egyszer s minden­korra végzünk Európában a zsidó divatú parlamentariz­mussal. Eszméink szellemében újabb konkrét formák fejlőd­nek ki: a gazdasági életben, közigazgatásban, bel- és kül­politikában, a társadalmi rend­szerben, az iskolákban, a köz-* oktatásban és a harcászatban. Ezt nemcsak a biológiai szükségszerűség igazolja, ha­nem az élettér biztosításának szükségessége is. Ostobaság volna azt gondolni, hogy egy Európához hasonlóan szűk ház­ban hosszú Időn keresztül együtt lehessen tartani külön­böző jogokat élvező és a jogo­kat különbözőképepn értelme­ző népek közösségét. Ez azt jelenti, hogy Európát német vezetés alatt, kell egyesíteni, minthogy Franciaországinak nincs életereje és Anglia Euró­pa határszélén van.” Nem akarunk harmadik világháborút!... az utolsó eset. A cérnaszál. melyet» a nyugat-német gazda­sági csoda függ. Vi­gyázat! Műselyemböi »an. b az a dorong, melybe a bonni W.tlka Belgrádi» in felbukott. Fi- mertetés: Nem abból a süríi ■'“'■i idből származik, amely Bren- **>*» nyugatnémet külügyminiszter S2fme előtt van, csak a méretei hasonlítanak hozzá (•létre az Egyesült Államok kor- mánvával. Tudjuk azt is, hogy Speidel tábornok és Blancken- 'hom nagykövet utasítást ka- •pott a kancellártól: tegye meg ' a szükséges lépéseket az egyezmény megvalósítása ér- . dekében. Bízvást állíthatjuk, hogy Nyugat-Németország felhasz­nálja az Atlanti Szerződés ál­tal nyújtott összes lehetősége­iket, beleértve az atomfegyve­rek gyártására vonatkozó jo­gok egyenlőségét. Világos, hogy az atom századában Né­metország csak akkor teljesít­heti hivatását, ha atomhata­lommá lesz. A kancellár állí­Í tása szerint Németország azt a helyet foglalja majd el az i egységes Európában, amelyet hatalmánál fogva magának kö­vetelhet. így elérhetjük mozgalmunk első célját: a szabad és hatal­hirdették a plakátok, melyeket az egykori angol frontharcosok vittek, midőn London utcáin tiltakozó felvo­nulásaikat tartották. Követeltek, hogy azon­nal számolják fel a szigetország területén a rakétakilövő ál ló­in ás okát. Az egyik moszkvai tudományos kutatóintézetben olyan készüléket állítottak elő, amely a felkezü vagy kéznélküli nyomorékok szá­mára lehetővé teszi különböző mű­Közös érdekekért A hétpecsétes könyv. Ebből a sorozatból Adenauernél egy egész könyvtárra való található. Sukarno, indonéz ál­lamelnök és Nasszer Egyiptom elnöke, az indonéz hivatalos ál­lami küldöttség kairói látogatása alkalmával hangsúlyozták, hogy együttesen kell har- colniok az USA, Nagy- Britannia, Franclaor- szá g és Hollandia gyarmatosító politiká­ja ellen. az a leves, amely Algériában "kiégette a franciák száját. „Tes- csak derekasan kikanalazni! 1'úttal Igazi meleg vendéglátásról van szó”. veletek elvégzését. A „gépesített kéz” tíz állandó és 18 speciális »le­téttel rendelkezik, amelyek más­más mozdulatokat végeznek. A kéz például gyalul, mér, gyomlál, sőt még logarlécet Is kezel. Nem­régiben külön betéteket készítettek a varrógépek kezeléséhez. Angliában és az Egyesült Álla­mokban igen sok újság megjelené­sét szüntetik be. Az utolsó negy­ven évben Angliában 50, Ameriká­ban pedig 1000 újság szűnt meg. Ezerszáz amerikai városban csu­pán egy-egy újság jelenik meg. —* Mindezt a televízió térhódításával) valamint a növekvő előállítási költ­ségekkel magyarázzák. Jugoszláviában filmet forgatnak, amelyen 5fc jugoszláv festő, szob­rász és színész dolgozik. Az új film feladata, hogy felhívja az em­berek figyelmét az atomháború borzalmaira. Érdekessége, hogy a színészeken kívül bábok Is szere­pet kapnak benne. Teljesen restaurálják azt a há­zat, amelyben Anna Frank, csa­ládjával 1042. Június 12. és 1944» augusztus 1-e között rejtőzött és írta híres naplóját. A házat „An­na Frank-alapítvány”-nak nevezik el. Az Amsterdam központjában Vetertoren közelében lévő ház az alapítvány tervei szerint a nem­zetközi ifjúság összejöveteleinek központja lesz. Borravaló Tíz éve állandóan adok borravalót. Hogy miért? Teljesen érthető. Vendéglőben eszem, yáiílodába járok, gőzfürdőben fürdőm és bor- jélynál borotválkozom. Próbáljon meg valaki borravaló nélkül vendéglőben mócsingtalan '•list enni, szállodában egyedül aludni, egy­más szobában, tiszta törülleözőt kapni a für­dőben, és a borbélytól felkelni sima arccal, ’isin olyannal, mint a lekopott sárkefe. Ezeket a földi gyönyöröket csak borravalóval lebet "'egváltani. Egyszer nem adtam csak, egy birmadrendü pesti szállodában. Abban az idő­ben még kiírták egy kis táblára: „Ne szégye­ne meg az üzem dolgozóit borravalóval.” A ki* táblák ott lógtak ugyan a falakon, de dtért suttyomban mindenki szégyenített. En *s. A portást is szégyenlősen szégyeníteni akar­om akkor egy tízessel, (adjon egyágyast), ami­kor megrágadta galléromat, megfordított és a 'óbla alá lökött. — Olvassa el! — ordította a fülembe, s akkor hangosan olvasni kellett: — »Ne szégyenilse meg az üzem dolgozóit borra­valóval!'’ Na jó. Egye fene. Visszavettem a ti- 2e.«f és pirultam.. De esküszöm mindenre, az volt az egyetlen eset, bár lehet, hogy csak úgy n.odtam egy szép egyágyas szobában egye­din — tudniillik, nehéz az ilyen távoli időkre visszaemlékezni. Hát szóval ón azóta is adok borravalót. Mindig adok. Tegnap furcsa eset történt. Beléptem a ”Csodálkozó ló” című vendéglőbe, leülök az asztalhoz, és különös érzés vesz rajtam erőt. 4 gondolatsor végén kristálytisztán bukkan eJo a szándék. Nem fogok borravalót adni. — blúször magam is megijedtem magamtól, mc- vtszséj/pmtöl, De aztán egyre jobban uube­jöttem, egyre határozottabb lettem. Nem adok. így érezheti magát a tapasztalatlan vadász, mikor az első oroszlán szeme közé néz. Jön a pincér, egy tagbaszakadt, nagykezű, nagylábú férfi. Jóakaratáén rámnéz, szavai üresen ko­pognak. — Mit parancsol? — Étlapot. Hozza. Böngészem. „ízes szelet, hentes mód­ra” — közli az étlap, minden idők legérdeke­sebb olvasmánya. No, egy ilyen hentes szen­tet hozzon. Még úgysem ettem soha. Hentes- szelet. az biztosan olyan jó nagy, sűrű zafital készített hús lehet. Gyerünk. És mellé egy pohár sört. Nagyon éhes vagyok. A pincér el- kacsázik. Nemsokára vékony szelet husikéi hoz, marhalulsikát, a szilaj fajtából, híg, lé­ben, itt-ott sárgarépaáarabok úszkálnak. Csodálkozom. Nagyon beteg hentes lehetett, aki ezt kitalálta. Ékesebb vagyok, mint mi­kor nekiálltam. Fizetek. Majd eszem máshol — Fiiiizetek! — kiáltok a nagylábú pincér­nek. — I.. nis. Hármas balsarok fizet! — kiált ő is, és csücsörít a szájával. Ketten odaállnak az asztalomhoz. Na. most. Remeg a kez»rn, lámpalázam van. Nem, adok. Nem, ha mind­járt leszakad az ég, és a fejemre szakad a: a nagy festmény is a falról, mely kövér nőt áb­rázol, szőlőt tart egy nagy tálban és jóindula­túan mosolyog. Bátorít. Minden kezdet nehéz. A főúr villámgyors mozdulhttal ír. — Henteshús, egy sör, kenyér, savanyú... kettő-hat-tizenhél-nyőlc-nyolcvan. — Leteszi az asztalra. Tizenhétnyolcvan. — Leteszi az asztalra. Tizenhétnyolcvan. Húszast adok. — Hátrányul a formaság kedvéért, rámnéz. Ud­variasan, de halvány szigorral. Nem szólok. Beliúnyom a szemem. Húsz fillért kivesz, a kétforintost még nem fogta meg. Jaj, Csak ezt ússzami meg. Félek, de makacsul kitartok. — Odaadja a kétforintost. Közben a földet nézi, vem mozdul. A társ az asztalt. Porol egyet rajta, paff, paff. Erélyesen felpillantok. Rá­csapom kezemet a pénzre, zsebrevágom. Hátrafelé menve hagyják el az asztalt, és úgy néznek rám. mintha minolosaurus lennék. Elfordulok, és szégyellem magam. Istenem. Mit. követtem el! Hallom, ahogyan pár kere­setlen szóval fukarságomat közlík a harmadik fehérkabátossal. Az asztaloknál is felfigyel­nek, és mindenki felém fordul. A nők engem néznek. — Nem adott. Éried? Nem adott! — Miatta?... — Te, öregein — csuklik a harmadik — akkor... akkor... ez a pasas csak valami nagy gőré lehet; vagy fö»llmtör. — Tényleg, hű a kiskésit! Elsietnek. Indulni készülök. Civilruhás kis emberke nyom vissza a székbe. Nagy fülei, kis bajusza van. Szemei, mintha dió, kimerednek. (Jaj, csak az ölembe ne essen.) Mit akarhat? — Somoshegyi Kelemen üzletvezető vagyok — súgja diszkréten és int nagy szemeivel hát­rafelé. Tizenhat felszolgáló fogja körül az asz­talt. — Hm. örvendek. ■. s — Nagyon örülünk ml is, nagyon örülünkt hogy az elvtárs megtisztelt bennünket... t izé szerénységünket... izé ... jelenlétével. Hogy ízlik nálunk, hogy ízlik kérem? Szép időnk van kérem, szép időnk ... — Nem. — Nem tesz semmi. Egy jó kis ebéd min­dent helyrehoz. Parancsol egy jó kis húsle­vest először?!... — Egy levest? — kérdi a főúr. —■ Mi az, hogy egy levest. Jó húslevest. Hozd hamar — sziszegi dühösen az utasítást és kö­nyökével ügyesen, hogy én ne lássam, vesén vágja a pincért. Elrohannak mind a tizenha­tan. Levest, húst, savanyút, tésztát, bort hoz­nak. Fizetni akarok. Nem engednék. A kis ember akkorát mosolyog, félek, kétfelé válik a feje. Fölráncigálnak a székből, rám adják a kabátot. A kalapot az egyik kezembe nyomja. Kikísérnek. Az utca végén visszanézek. Látom, hogy az ajtóból, ablakokból zsebkendővel inlegelnek. Többé nem adok borravalót!..-. swsmwrvAM

Next

/
Thumbnails
Contents