Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-11 / 35. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! T '" ■ •'‘wvyr9*opof?9W?^v&?wxps>íg!i?!9ii!^^ DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA 1 egység, tettrekészség! xv. évfolyam, 35. szám ARA: 50 FILLÉR KEDD, 1958 FEBRUAR 11 ♦ fi termelékenység növeléséről Az 1958. évi tervek általában minden üzemben, bányában a termelékenység jelentős növelését írják elő. Ez természetes, sőt szükségszerű intézkedés, hisz az elmúlt évben még igen sokhelyütt nem sikerült felszámolni az ellenforradalom okozta teljesítménycsökkenést, a termelékenység szintje még nem mindenütt érte el, vagy haladta túl az 1956- os év III. negyedévének termelékenységi szintjét. Ahhoz pedig, hogy tovább léphessünk, hogy a jelenlegi életszínvonalat megtarthassuk és később tovább emelhessük nem csak a termelés, hanem a termelékenység növelése is szükséges. A termelékenység növelése ugyanakkor a termelés gazdaságosságának megteremtéséhez is elengedhetetlen, mert olcsón termelni csak termelékeny munkával lehet. Köztudomású, hogy a termelékenység növelésének számos útja van s ezen belül általában két fő útvonalat különböztetünk meg. A termelékenység növelésének kétségtelenül legideálisabb útja új, a legmodernebb technikával felszerelt gyárak, bányák létesítése. Az elmúlt években nagyon sokat tettünk a termelékenység ilyen úton történő emelése érdekében. Talán ebből is fakad, hogy ha ma valamelyik gyárban, bányában a termelékenység emelését írják elő, azonnal új gépek, új berendezések beszerzését várják s csak ritkán gondolnak a számunkra pillanatnyilag sokkal inkább járható másik útra, a termelékenység beruházások nélküli, a technológia fejlesztéséből. a szervezettség fokozásából eredő emelésére. Igaz, hogy ez a két dolog szorosan egymásba kapcsolódik, hogy egyiket a másiktól nem lehet és nem is szabad elválasztani, de nekünk jelenlegi gazdasági helyzetünket figyelembe véve most a termelékenység növelésének azokra a módszereire, lehetőségeire kell a fő figyelmet fordítanunk, amelyek különösebb anyagi befektetést nem igényelnek. A termelékenység színvonala ma még sokhelyütt, különösen a bányaüzemekben, ahol még a munkafolyamatoknak csak egy része van gépesítve, elsősorban attól függ, hogy milyen a dolgozók munkaintenzitása, hogyan, milyen mértékben használják ki a munkaidőt. A munka intenzitásáról az üzemekben, bányákban nem szeretnek beszélni. Ez az szó ugyanis a kapitalizmusra emlékezteti őket, amikor a termelékenység növelését általában a munkaintenzitás fokozásával s csak nagyritkán a műszaki színvonal növelésével érték el. De bármennyire is rossz emlékeket idéz ez a szó, beszélnünk kell róla. Beszélnünk kell a munka intenzitásának fokozásáról (de nem a munkások fizikai erejének végsőkig való fokozásáról), mert nagyon elterjedt az a helytelen nézet, hogy az ösztönző bérezési for- mái{ bevezetése óta erre nincs szükség, hisz „aki nem használja ki a munkaidejét, az kevesebbet is keres.” A fenti nézet hívei azonban elfeledkeznek arról, hogy a termelés, a teljesítmények fokozása nem csak egy-egy munkás, hanem az egész társadalom érdeke, hogy az anyagi érdekeltség elvének érvényesítése még nem helyettesítheti, csak elősegítheti, a munkaszervezést, a szilárd munka- fegyelem megkövetelését, a munkások tevékenységének tervszerű irányítását. Arra van tehát szükség, hogy a műszaki gazdasági vezetők ne csak előírják kinek-kinek a feladatát, hanem követeljék is meg e feladatok végrehajtását. A bányaüzemekben mióta a kollektív szakmánybérezést bevezették, igen elszaporodtak az úgyne- zett „egykapnis” vájárok, akik gyakran még a felét sem teljesítik annak, ami tudásukból, erejükből telne. Az ilyen vájárok aztán lerontják az egész csapat teljesítményét, nem beszélve arról, hogy fizetésük egy részéhez jogtalanul jutnak. Az ilyen lógósok ellen a legtöbb bányaüzemben már kezdenek erélyesen fellépni, több helyes rendelkezés is született, de mivel a lógásnak, csellengésnek számtalan változata van, szükséges, hogy a műszaki, gazdasági vezetők nap, mint nap ellenőrizzék a munkaidő kihasználását és a munkások, a népgazdaság érdekében szigorúan követeljék meg az előírt teljesítmények, a kiadott normák maradéktalan teljesítését. A termelékenység növelésének másik fontos feltétele, hogy az előírt teljesítményeket, normákat úgy állapítsák meg, hogy azok valóban ösztönözzenek a termelékenység növelésére. Ez a feladat elsősorban a műszaki vezetőkre vár, s nem csupán arról van szó, hogy a munkások számára helyesen kell megszabni az elvégzendő munka mennyiségét, hanem arról is, hogy a munka elvégzéséhez a legkorszerűbb technológiát kell kidolgozni, hogy gondoskodni kell a szervezett anyag- és szerszámellátásról, vagyis arról, hogy biztosítani kell a munka legmagasabb fokú szervezettségét. S ehhez, a technológia fejlesztéséhez a munkaszervezés fokozásához rendszeresen segítséget kell kérni a munkásoktól is, segíteni kell, hogy újításaik, ésszerűsítési javaslataik érvényre juthassanak és így a legszélesebb dolgozó tömegeket, tehetségét, tapasztalatait a termelékenység növelésének szolgálatába állíthassuk. A termelékenység fokozásának az említetteken kívül még ezernyi lehetősége van. Ezek közül szükséges még megemlíteni az utóbbi időben eléggé feledésbe merült lehetőséget, a rendszeres tapasztalatcserét. Az üzemeket, bányákat vezető műszaki és gazdasági szakemberek, de néha még egyszerű szakmunkások is kifejezésre juttatják, hogy milyen sokat profitálhatnának egy-egy külföldön tett látogatásból. S ebben igazuk is van. De nemcsak külföldön lehet tanulni, hanem idehaza is. Nemrég a nagymányoki bányaüzemben elmondották, hogy náluk a korszerű TH-biztosítás bevezetése igen nehéz volt, mert a bányászok nem ismerték a TH- biztosítás módszereit, néhány hónapig igen alacsony teljes?* ményt tudtak csak elérni. A komlói tröszt III-a.s aknája viszont ebben az időben mát több, a TH-biztosításhoz kitűnően értő csapat dolgozott. Könnyen el lehetett volna oszlatni a nagymányoki bányászok idegenkedését, ha elviszik őket l'II-as almára néhány napos tapasztalatcserére. Megérte volna. Hasonló a helyzet a vizesfúrással is. Mindkét szénbányászati trösztnél idegenkednek tőle, az urániumbányánál viszont kitűnően bevált. S lehetne még tovább sorolni. A lényeg mindenesetre az, hogy a jövőben élnünk kell a tapasztalatcsere lehetőségével, mert az a néhány nap. amit a szakemberek a tapasztalatok gyűjtésével eltöltenek sokszorosan megtérül a termelékenység, a termelés növekedésével. MII: ismét megindul a munka az erőmű-építkezésen Ma ér véget az erőmű-építkezésen a második fagyszabadság. Mint mondják, jól megúszták a telet az építők. Egyszer december 23-tól január 3-ig voltak szabadságon, de azt a szabadságot részben ledolgozták előre vasárnapokon és szabad szombatokon, a második fagyszabadságot pedig a január végi, február eleji erős hideg kényszerítette rájuk, január 22-től február 10-ig. Most már azonban feltehetőleg végképpen beköszöntött a fagymentes jóidö és ismét megindulhat teljes gőzzel a Ebben a hónapban tovább folytatják a komplexgerendák és az ablakok emelését az; üzemépületen. A komplexgerendák huszonhárom tonnás darabokban kerülnek fel a pillérek tetejére. Ezeken nyugszik majd a tetőhéjdonga szerkezete és az üzemépület csarnokának a darupályája. A tető dongák emelését a jövő hónapban kezdik meg. Az év folyamán egyébként teljes mértékben befejezik a vezénylő, kapcsoló, a vízlágyító és a fedett rakodó építését és átadják őket a szerelő vállalatoknak. Ezt bizonyítja a munkásőrség minden megmozdulása (Fotó: GALDONYT BÉLA) 9? Itt a Komlói if A pécsi rádióhallgatók közül kevesen tudják, hogy Komlón, a Május 1. Művelődési Otthonban a pécsihez hasonló stúdió működik. A bányaváros és környékének lakói esténként várják az egy órás műsort, amelyben hírt kapnak az őket közvetlenül érintő eseményekről, problémákról, kérdésekről, a bányaüzemekről. Igen kedvelt műsorszám a „Tüskés mikrofon“, amelynek keretében a humor, vagy a szatíra eszközével pellengérezik ki Az esetleges hibákat, káros jelenségeket. Sokan keresik fel a stúdiót panaszukkal is levélben vagy személyesen s a munlta társak, Lichter Jenő vezetésével, igyekeznek azokat orvosolni. Természetesen nem hiányzanak az élő riportok sem, amikor például egy üzemből a helyszínen beszélgetnek a riporterek a dolgozókkal. Rádió nem működhet zene nélkül, s a szórakoztatás legfőbb és legkedveltebb műsorszáma a „Tarka-barka Erősítsük a tanácsok tömegkapcsolatait! A megyei tanács hétfői ülése A Baranya megyei Tanács tegnap délelőtt 10 órakor tanácsülést tartott. Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke — első napirendi pontként — beszámolót tartott a tanács 1957. évi működéséről és a további feladatokról. Beszéde elején kitért az MSZMP első országos értekezlete határozatának egyik pontjára, miszerint „A párt és a tömegek kapcsolatának kérdése a proletárdiktatúra viszonyai között, a proletárdiktatúra erejének legfontosabb kérdése”. — Mivel a párt tömegkap- csolatainak jelentős része a tanácsok útján valósul meg — folytatta Palkó Sándor elvtárs, — s mivel a tanácsok mint a proletárdiktatúra, mint a munkás-paraszt szövetség szervei, éppen a proletárdiktatúrát hivatottak erősíteni, — természetes követelmény, hogy az elmúlt esztendőt mindenekelőtt a tömegpolitikai munka szemszögéből értékeljük. A végrehajtó bizottság elnöke ezután vázolta azokat az intézkedéseket, amelyeket a megyei tanács végrehajtó bizottsága tett, közvetlenül az ellenforradalmi hetekben, hónapokban, az államhatalmi szervek működését illetően. — Nehezen indult meg a tanácsi munka megyeszerte. Az elmúlt év januárjában megtartott tanácsülések tartalmukban, még nem voltak kielégítőek, de eredményük mégis volt, hiszen a falu lakossága látta, hogy az alkotmányos rend helyreállítása megkezdődött. A későbbi hónapok folyamán a községekben is konszolidálódott az államigazgatási munka és helyreállt a rend. De természetesen ezzel még nem oldódtak meg a legégetőbb problémák. Az ellenforradalom káros kihatásai következtében a mezőgazdaság helyzete 1957. elején még eléggé tisztázatlan volt. A nagyarányú bizonytalanságnak azonban a Magyar Szocialista Munkáspárt agrártézisei vetettek véget. Ma már mindenkinek látnia kell, hogy a dőlA pécsi üzemek HÍREI 206 lakást épít ez évben a pécsi szén tröszt Tizenötmillió forintot kapott lakásépítkezésre a Pécsi Szén- nyászati Tröszt beruházási osztálya. Ebből az összegből :06. tavaly megkezdett lakás •pítését fejezik be. A 206 lakásból 138 Meszesen, 26 Vasason, 42 Hetényben épül fel. áprilistól kezdődően adják át a lakásokat a vállalat dolgo- óinak. Az első idei Iakását- ■idásra Meszesen — április végén kerül sor. Ugyancsak áprilisban, Hetényben és Vadason is adnak át lakásokat. Ebben az esztendőben már az az elv érvényesül az építkezéseknél, hogy minden tárca i maga létesítmények építtesse. Ennek megfelelően a Pé:si Szénbányászati Tröszt átadja a a meszesi iskola építkezését a karácsnak. Az átadástól függetlenül a nyolc tan termes is- ko’a még ebben az évben meg épül. \yere*éürészesedés: 4 bed fizetés Eredetileg hat vagon keményítőt kellett volna exportra termelniük az Agrária Keményítőgyár dolgozóinak. A tervet módosították, és eszerint húsz vagon az a keményítő- mennyiség, amelyet a negyedév végéig külföldi megrendelésre készítenek. A gyárban olyan jól dolgoznak, hogy a huszadik vagon keményítőt is — egy hónappal előbb — e hó végéig útnak indítják. Most készül a gyári mérleg. Az eddigi számítások szerint valószínűleg négyheti fizetésnek megfelelő összeget oszthatnak majd nyereségrészesedésként. 20000 forint a leg/óbbaknak December 31-én zárult a bőrgyárban a munkaverseny próbaszakasza. Ezt a versenyt nem felajánlások alapján szervezték. Megszabták egyes üzemrészek feladatait és a feladatokat legjobban végrehajtó üzemrészek dolgozóinak 20 ezer forint jutalmat tűztek ki. Még nincsenek számszerű eredmények, az azonban bizonyos, hogy a verseny sikeres volt és jó alapnak bizonyult a gyári verseny továbbfejlesztéséhez. A győzteseknek járó jutalmaikat e hét végén osztják ki azok között, akik az említett időszakban legdereka- sabban vették ki részüket a munkából. Mintatermet létesít az Asztalosárugyár, ahol állandó bemutatóval szolgálhat a vásárlóközönségnek. Erre annál is inkább szükség lesz, mert a kombináltszekré- nyek mellett rekamiék, asztalok, fotelek, és székek gyártásával is kívánnak foglalkozni. Ezt a kombináltszekrények iránti óriási érdeklődés indokolja. S aki már a gyárban vásárolja meg a szekrényt, miért ne vehetne ugyanott teljes garnitúrát? Az árvetések máris folynak, s hamarosan nyilvánosságra kerül a gyári kombinált-gamitúra ára. A garnitúra egyes darabjai kü- lön-külön is megrendelhetők lesznek. Nagy sikere van az egyéni megrendelésre készített kom- bináltszekrényeknek. Az első tíz darabot már elszállították, a második tíz darabot e héten adják át • a megrendelőknek. Ebben a negyedévben, az előirányzott negyven helyett, 50 darab kombináltszekrényt készítenek egyéni rendelésre, gozó parasztság csakis a szövetkezéssel juthat az egyre emelkedő életszínvonalra. Az 1957-es esztendőt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek erősödése jellemezte. — Az év elején — folytatta Palkó Sándor elvtárs —, csak 39 mezőgazdasági termelőszövetkezet működött a megyében, ez a szám egy esztendő múlva százra emelkedett. A századik termelőszövetkezet december 23-án alakult Hegy- szentmártonban. Jelenleg már 109 termelőszövetkezet működik megyénkben. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok együttesen, tehát a szocialista szektor, a megye összes szántó- területének 36,7 százalékát teszi ki. A végrehajtó bizottság elnöke a továbbiakban néhány számadattal bizonyította azt, hogy az elmúlt esztendőben milyen termésfölénnyel zárták gazdasági évüket. Búzából például az egyénileg dolgozó parasztok átlagtermése 8,9 mázsa volt holdanként, a termelőszövetkezetek 11,6 mázsás átlagtermést értek el. Szembetűnő a magas különbség a burgonyánál: az egyénileg dolgozó parasztok átlagtermése 74.6 mázsa volt, a termelőszövetkezetek átlagtermése 91 mázsa! Az állattenyésztésben is mutatkozott előrehaladás, ha nem is olyan szembetűnő módon, mint a növénytermesztésben. Az 1957-es esztendő elején 8,2 katasztrális holdra jutott 1 darab számosállat, az év végén pedig már 5,3 katasztrális holdra. A termelőszövetkezetek ál- latsürűségénck alakulásában a sellyei járás érte el a legjobb eredményt: minden 3.8 katasztrális holdra jut egy számosállat. 85 mezőgazdasági termelőszövetkezet készített zárszámadást az elmúlt esztendőben: Amíg 1955-ben a termelőszövetkezetek összes vagyonának egy katasztrális holdra eső átlaga 3631 forint volt, 1957-ben ez a szám már 5205 forintra emlekedett. Kedvezően alakult a termelőszövetkezetek beruházása is. 1955-ben a tiszta jövedelem 6 százalékát fordították beruházásra, 1957-ben pedig ennél lényegesen többet: 11,2 százalékot. A termelőszövetkezeti parasztok emelkedő életszínvonalát leginkább a munkaegységek értékének alakulása mutalja. 1955-ben a megyében egy munkaegység átla(Folytatás a 2, oldalon)
