Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-07 / 32. szám

1958 FEBRUAR 7 NAPLÓ I A magyar paraszt alakja az irodalomban TÉLHEZ A magyar paraszt sorsa úgyszólván minden haladó írónkat foglalkoztatta s foglal­koztatja ma is. „Ludas Matyi“ suhanó jókedve és eredeti bosszúállása mellett felsír Ka­tona József tollán Tiborc pa­nasza. S a Tiborcok szószólók­ra találnak a reformkor írói­nál is. Sorsukat éppen olyan jól látja az író Eötvös, mint a szónok Kölcsey, ki ország- gyűlési beszédeiben a tulaj­donjog és jobbágyfelszabadí­tás mellett szól. ök azonban Berlinben váratlanul összeta­lálkozik faluja tisztelete« urá­val. S mivel a váratlan talál­kozás miatt nem érez semmi megrendülést, a tisztelete« úr kimondja az ítéletet, hogy „nincs benne gyöngédebb ér­zelem s nincs fogékonyság a szülőföld iránt, s hogy Lapaj egy korcs, ki nem érez, ki csak azért látszik teremtve lenni a világon, hogy egy szé­les karimájú _ kalappal több fogyjon el a XIX. században.“ Ennek a Lapajnak van egy valamennyien — származásuk- híres dudája, amelyért mesz­nál fogva — még nemesi szemmel néztek és láttak. sze vidékek dudásai verse­nyeznek, minden árat megad­1848 eseményei sem hozzák ván érte. De Lapaj ragaszko­tneg a kérdés kívánt megoldá­sát; a jobbágyból földnélküli zsellér lesz; csak a neve vál­tozik meg, de sorsa nem. Vi­lágosan látják ezt a kiegyezés korának írói is, és sietnek dik hozzá, mert kedvenc tá ránya bőréből készült. Ami ■ kor azonban egy ismeretlen árva kerül kunyhójába, kinek anyja bánatában a vízbe ölte magát, Lapaj panasz nélkül roost már teljes valóságban megválik a dudától, hogy a1 ábrázolni a magyar parasztot, kis árvának tejet szerezzen. Mikszáth „A tót atyafiak’* Kemény, becsületes, de tisz­te „Jó palócok“ című művel- ta világ ez, hol nem lehet bűn-11 ben a népről szól. Szereplői a tétlenül vétkezni, mert az<1 nép egyszerű fiai, akik isme- igazság mindig erősebb a ha-f tétlenül élik életüket a hegyek mis utakon járóknál. Itt sem­mi sem marad megtorlás nél­kül, az elnyomottak, szenve­dők mindig megkapják áldoza­tuk jutalmát „A királyné1 szöknyájá"-ban a gonosz gyám1 Mudrik Mihály kifosztotta az árvákat, a púpos Gócsd Imrét benne volt a barna folt, a Cukri bárány bundája. Ez a felfogás rokon a nép­mesék világával, hol az igazát kereső hős ezer fordulat és akadály ellenére is diadal­maskodik. A nép hitét hordoz­za, hogy egyszer el kell jönni annak a kornak, amelyben a becsületes, dolgos élet végre eléri jutalmát. Mikszáth a felsorolt példák tanúsága szerint megmutatja a nép értékeit, azonban még elsikkad nála az urak és pa­rasztok világának szembeállí­tása. A kettő közti áthághatat­lan szakadékot azonban élesen feltárja, s a nép erejét, erköl­csi nagyságának megmutatá­sával állítja elénk. Ezt a paraszt-ábrázolást folytatja és fejleszti tovább Móricz Zsigmand. Ö már töb­bet tett Mikszáthnál. Meg akarta változtatni a világot,^ új életre segíteni a magyar pa-^ rasztságot. „Ez a világ nem], maradhat így” szól a „Bo dog ember*’ mondanivalója. Látja, , hogy a feudál-kapitalista Ma- \ gyarország parasztságának éle- ], te elérte mélypontját. Parasztságunknak 1945. hoz- ( ta meg a várva-várt felszaba- ( dulást. Ennek megfelelően ma * élő íróink tolla már az átala­kulást élő paraszt életét örökl- tik meg. Gondolok itt elsősor-1 ban Szabó Pál munkáira: „Tál- * palatnyi föld’1, „Felszabadult1 föld”, „Isten malmai“, stb-re,1, ami a felszabadulás lázában1, öntudatosodó, és később ma-1 gát a föld igazi urának érző1 parasztot ábrázolja már. I» (» <> !> I» (' 0 0 0 <» I* I» the Két kérelem Mohácsról és Mozsgóról I* I» (» (» I» I» <» Van úgy, amikor az újságíró a me­gyét járva itt is, ott is olyan kérése­ket hall — „ezt ír­ja meg, elvtársT- felszólítással, amely nem fér bele abba a közé szorult kis tót falvacská- ban. Az író az egyszerű élet­ben is meglátja a szépet és igazat, a nép életének rejtett kincseit, amelyeket érdemes­nek vél napfényre tárni Műi­ben szavát, minden mondatát átforrósítja a nép szeretete te az együttérzés. Nem kívül­iül ábrázol az uralkodó osz­tály szemével látva, akik csak érezték a parasztban, hogy bem szeretnek a megyei trafonak robotolni, hogy nehéz hívvel adják pár garasukat a kincstár ládájába, s hogy a boldogan sóhajtanak fel: „Mé-\megírását kérték.— Paraszt durva és keményfejü, gis van nagyobb úr a várme- , Nos, az utóbbi pár akit meg kell nyomorítani, gyénél.” „A néhai bárámy“-ban , nap alatt két ilyen a megáradt Bágy elvitte Baló , kérelmet is haiUot- Ágmes egész kelengyéjét te a,i tani. kis Borcsa Cukri bárányká-,» Az egyiket a ma­iét A gazdag Sós Pál kifogta! hácsti Bartók Béla és kishugát. Ók csak a kopár1] cikkbe, amelyet ír- hegyhátot kapták örökségül ni akar. De ezeket míg a gyám saját lányának a , a kéréseket még híres, szép Tétet, „a királyné1, sem szabad a tor­szoknyáját“ adta. A kopár1, solybán hagyni, elő­hegység mélyében azonban kő-(, szőr azért, mert köz- szenet találtak, s az árvák], érdek, másodszor egyszerre gazdagok lesznek és J pedig azért, mert rendjén, hogy a mű­velődési otthonnak nincs elegendő szé­ke, így a szabadtéri színpad látogatói sokszor söröshordón ülve vagy éppen olí­va kénytelenek az előadásokat végig­hallgatni. így volt ez a nyáron is. Ilyenkor aztán a nézők joggal bosz- szankodmák, hogy a pénzükért — áll­hatnak. A művelő­vel járult a müve-f .ődési ház felépiié-f séhez, a fiatalok. pedig súroltak, si­káltak, hogy a mű-', szaki átadás nap-^ jóra szép, tiszta le-, gyen. Az épüiel. műszaki átadása j pár napja megtör-1 tént és a fiatalok < közül már verbuvá-t lódik a színjátszó- g csoport, a. zenekar, f s várva várják azt 4 a napot, amikor fel- ) (», d i! hogy uralkodni lehessen raj­ta. Mikszáth írásai szétfújják az ári illúziók ködét, s megmu­tatják a durva felszín alatt élő igaz embert. Egyik híres novellahőse La- Paj. a híres dudás, ki vándor­lása köziben, mint drótostót a ládát; Hiába keresték rajta a sze-J gények, de amikor hamis es- küvésre emelte a kezét, köd-j möne lecsúszott válláról, Film és művelődés Művelődési Otthoni­ban mondotta el az igazgató, aki jó gazda módjára, már most, a tavaszi, nyári munkáról gondoskodik. Köz­tudomású, hogy a művelődési otthon udvarán szép sza­badtéri színpad van. , , , . ,, ,, , , ... . Nyáron kedvelt szó­tokat Az általános es közép-. rakozóhclyiik ez a iskolai oktató munkát is lé- , mohácsiaknak, nyegesen megkönnyíthetné \ iwngversenut,’ mű­megfelelő számú és minőségű' nros ^t rendez- oktatófilm álkalmazasa. De ff , pék itt Ez eddig rendben is volna, az már nincsen dési otthon vezető- avathatják művelé­sé ge kéri a városi, dési otthonukat. Azd avatásnak akadá­lya: nincs színpadid függönyük és na-d a széké A mozsgrmxk, —cz<[ A film alig fél évszázad le­forgása alatt meghódította a ’’’'tagot: szórakoztatja, neveli ^ emberiség millióit. Sokan ]s,Jpán a szórakoztatásban vé­jjk a film igazi szerepét. De játékfilmek közül is kiválóan .(h pba lenne hivatását ennyire Jelhasználhatók azok, melyek], De '^szűkíteni, hisz a maga sajá- témájukban kapcsolódnak a ta-) j®8 eszközeivel mindennél ha- null anyaghoz. így pl. Mik- teosabban járulhat hozzá az száth tanításakor a Különös ^beriség szellemi javainak, a házasság, Rákóczi szabadság- kömény és technika legújabb harcának ismertetésekor a Rá- teedményeinek terjesztéséhez kőczi hadnagya, Puskin meg­illetve a megyei ta­nácsot, hogy a költ­ségvetést készítve, ne feledkezzenek gyón kevés meg juttatni száz, is. kétszáz széket a szabadtéri színpad számára is. Tud­ják, hogy kevés a pénz, de azért ha lehetne, gondolja­nak rájuk is.-.-. A másik kérelem Moz&gón hangzott el, ahol több mint félmillió költséggel o’.yan szép művelődési ott­hont építettek, mely Pécsett is a leg­szebbek közé tar­tozna. A község la­kossága jelentős • ársadalmi munká­egykori báró Bie- *' dermann cselédeif — nagyon örülnek, hogy ilyen, pompás művelődési házal építettek számuk­ra. De nagyon ké-J tanú-)-----,— meg) fo rintos számukra a szinpa-A di függönyt is, a hadd kezdjenek hozzá a munkához,) hadd indíthassák) meg az életet at kultúra házában... f (■—ray)) rik a megyei csat, küldjék Te vízkóros öreg, ne jöjj még. Nézd, a kedvesem halántékát, két kék erecske lüktet — a körték, almák, pipacsok, margaréták mosolyognak a mosolyában szelíden és mindig, pedig már fagyok is vannak mostanában s a magokban elaludt a nyár. Ami itt van. az csak emléke: aszalt gyümölcsben kamra mélyén, hasas üvegben po'cra téve ecetzölden, málnabordón és kukoricasárgán jó hosszan gerendák, pókhálók között hízóknak megszáradt sorokban. Gazdag nyár volt s jól öltözött, látom abból, hogy új kalap sok van s új cipő is sok mocorog hetivásáron, villantja a nap; s táncosak, barnák, bársonyok rendre az elsőfü csikók s szelek szagában néha, ha faluk felől fújnak, ott a zsíros hegyiszéna szaga, mi a pajtákban guggol nyugodtan. — Ó, december, kába. esőkkel, árvizekkel néhol! S azok a sötét éjszakák! A széles táblákban szunditó búza, rozs didereg s rögök a barázdák szélén. De jó, hogy te sosem lehetsz: örök. PÁL JÓZSEF NYITNIKÉK Szélfútta rongyait szedi a tél, s szálad: nyomába’ fejét fölveti a domb alatt a zsenge fű. Uj rékiíket sürgetve int száz Ids bőkor; nem érti meg a szel, ? legyint. Nyír-nyár nyújtózik: mindahány, ropog-recseg, csak épp nem mondja, mint apám. „de jólesett!” Kis cinke hangol. Vékony k trilla, bizony; mint csöpp erecske, épp olyan, de jót iszom: mosolyt iszom, hogy víg derűt vigyek neked: ne pityogtasd a hegedűd, ez kedvesebb! Ki otthon kuksol és nyafog, nem érti meg, hogy ily korán már dalba fog a nyitnikék; s ekék után frissen, puhán barázda nyúl; és vetnek is, bár a Dunán a jég vonul. Rioghat a vén varjú: kár!, — rég így szaval — a nyitnikék esivogja már % munkadalt! PÄKOL1TZ ISTV ÁN } d t t } Egy bonyolultabb, szemmel ,T*n látható kémiai, vagy bio­lógiai , folyamat megérte tésé- I te mennyi idő és energia, mi- sok magyarázat és a se- *úeszközök mekkora tömege ^úkséges. És mégis gyakran értéséhez A költő ifjúsága c..t filmek. Bár több százra tehető a( rendelkezésre álló oktató fii-( mek száma, azok mégsem le-, dezik a felmerülő igényeket. |i gely 47 éves dolgozó paraszt a ( Részben elavultak, vagy túlsá-(ffiatalokat is megszégyenítő < gosan elvont téma körül mo-)frisseséggel, kedvvel tanitgaí-1 Kozórmisleny 5 népművelési hírei j A 25 tagú tánccsoport mari egy hónapja tanulja a Misié- i nyi verbunk-ot. Józsa Ger-i Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső Pécsett 5ak az emberek fantáziájától zognak. ÍSg, hogy valóban — megér- A szórakoztatva tanítás min-11 "k-e a kérdést. A film viszont tapéldáit nyújtották azok aj) frhnikai ja a csoport tagjait. Ismeretterjesztő előadásokat! fejlettsége folytán természetfilmek — Gyöngyvi '"-‘Pes még az anyagban és í’ágtól lombhullásig. Vadvíz-» , , tervezetben végbemenő olyan ország, Kati és a vadmacska5nagy érdeklődés mellett tar-). 1924 májusában zöld színű falragaszok jelentek meg a pá­ssd utcákon, hogy hírül adják: május 29-én délelőtt II órai kezdettel irodalmi matiné lesz a Pannónia szálló nagytermé­ben. — Juhász Gyula és Kosz­is szerveznek; — január 29-én (I tolón,yi Dezső személyes rész­esei előadását sokszor megsz»-| > kítotla a tetszést nyilvánító < I taps. útja), vagy meggyorsítva, r*cek alatt érzékelhetővé te- ■?'J a lassú, — hónapok, vagy ek alatt végbemenő — vál­az SHS megszál­ása után ez volt az első na- 'yobb szabású irodalmi meg­mozdulás a városban. A má­lnát az 1923-ban Pozsonyból • 'CőCtl/CU VCKUvUlCllU UI V CUX Oi ol vo CI V aUllJuLPuu r , - , . . , , kamatokat is bemutatni, —, melyek bizonyos mese kö-f °}ia^ nlfö irodalmi estet i a világháború, majd vetyek szabad szemmel nem ré csoportosítva mondották el*# , ,z István, es Gyems Jo- # :hályság katona in alc r lkatok. Ha szükséges meg- hasznos tanításukat. Hogy y^ítva teszi láthatóvá a gyor- mennyire él az emberekben az ^úga révén különben nem érdeklődés az ilyen témák ^kelhető mozgást (pl. lőve- iránt, azt legjobban ezeknek a. . a<* ...............................— filmeknek magas látogatott-^ Február 13-án dr. Belek'J’’ecsire helyezett egyetem bol­sá ga bizonyítja. ^ Imre körzeti orvos tart elő f -sászeti karának néhány lel­' ............................ .... * -n irodai­fog ékony Títo- szervez- újságok előtt ___________________ ""________ figyelmét he lyeken az ismerelterjeszlö'^előadást „Helyes viselkedés ! slkeltepi: Juhász- és Koszto- és tudományos filmek állandó i címmel. moziját. Kétségkívül az is(i Dékáuy Lász1 hasznos lenne, ha községi mo-.\ vb-titkár mb. ttjainkban kísérőfilmként ha-{\ _____________ 28-án, szerdán este a buda­55 s ásókat (pl. növény fejlődé- Ak. A felvevőgép előtt kitárul I Utóhatár is: távoli, ismeret „n világrészekbe kalauzolhat tűs11100 kísérhetjük egy-egy j^PoTnányos expedíció útját, /Pillanthatunk a csillagok és ,,eánok csodás világába. Az /Pveto, közhasznú ismeretek kÍ a tudományokig, az egy sze . vvrwixl Avm ő i l á.nyi-ve VáoKa« ereeket közöltek, több rásban méltatták költészetü­ket. tói emberek napi problémái- vonta legalább egy alkalom-{ ‘ az egyetemi oktatásig úgy- j/*ván alig van terület;, ahol ^ gyújthatna hathatós segít­mal oktatófilmet is vetítené-11 f '-*j «> nek, természetesen nem valami f Menyecs^-ebál Versender/ j Bezsö. A pályaudvaron a resti gyoissal érkezett Pécsre (J j Julrász Gyula és Kosztolányi az a/íí i-J'X-gyetem tanárai és a pécsi újságírók fogadták őket. A Ná­elvont, érdektelen, hanem az) .. igényeknek megfelelő témából.) A hónap elsír napján rendez­Jy°ndoljuk csak el, mennyire Ehhez azonban kevés a nép-|iték meg Versenden a hagyo-A iorba hajtattak, ahol az étte- j*9könyithetnénk pl. az orvos- művelési szervek és Moziüzemi 4 manyos sokac-menyecskebály ivem egj’etenü asztalánál késó {^Hígatok felkészülését, ha Vállalat jószándéka. Elsősor- (l ahol a versendi tam-bura-zena- -síig beszélgetett a társaság. i bonyolult műtéteket, melye- ban több és jobb oktatófilmre;l kar szolgáltatta a talpailávalót i luhász az irodalmi élőt decent- L* nagyobb távolságról néz- és a magasabb szervek meg-1 • A nőtleneknek csak 11 órakor (| -alizálásainaik első jelét látta a ^nek csak végig, kellő ma- értő támogatására van szűk- é lehetett lánnyal bemenniük a A ’’écsctt megindult irodalmi A^rázat kíséretében levetít- ség. Nekik kell elsősorban lát-) táncterembe és három so-) mozgalomban, Kosztolányi — Tj-nék előttük. Vagy ha a jö- niok a filmben rejlő hatalmas j> tánc után el kellett hagyntó i ki már volt egyszer Pécsett szakmunkásainak fii- oktatási-nevelési lehetősége-# a termet. Másnap rendeztél Ä - ismerősként köszöntötte a mMtaOuttouUe. he m. nahe- feet. 1 meg a német és a magyar me-} /árast. Kosztolányi az előkelő Nádorban szállt meg, Juhász mutathatnak be « nehe- mmhméotgí LiPPENSZKY -ns-ecekebált. Gyulát régi szegedi ismerőse, Nagyfalusi Jenő, aűikor pécsi egyetemi hallgató és fiatal poéta látta vendégül Lánc utca 6. szám alatta hónapos szobájában. C^törtökon délelőtt a Pan­nónia zsúfolásig megtelt nagy­termében kea ült sor az irodal­mi matinéra. Faluhelyi pro­fesszor nyitotta meg a mű­sort, s néhány szóval jelle­mezte Juhász Gyulát, a — sze­rinte — „filozófus köítő“-t. Ju­hász nagy könyvpaíksamétával a hóna alatt lépett a dobogó­ra, s első szavaival igen tapin­tatosan elhárította Faluhelyi jelzőjét: „Nem vagyok én. fi­lozófus költő“ —• mondta; Aztán szemelvényekben, gaz­dag előadást tartott a magyar líra nagy jártról, Csokonaitól Adyig. Az előadás végén kö- szörtetet mondott a meleg fo­gadásért, „magyar Athén*’-nek nevezte a várost, s felolvasta „Pécs“ című szép költemé­nyét: Nyájas Dunántúl szelíden ívellő Áldott ölű hegyei hoszorúz­zák A régi várost, melynek égbe zengő Harangszava szent, magyar szomorúság. A város régi, ő de örök ifjú Remények gazdag lombjai borítják. Öreg kapukból fiaiul hit indul Be jobb jövőbe lelkesedet hírt ád, ,| Kosztoiamyi „Ab eg című elbeszélését olvasta ftel es három új versét mondta el. A műsorban még Kalmár Ró­zsa, a Pécsi Nemzeti Színház művésze szerepeit, aki Juhász verseket és Kosztolányi-mű- fordításokat szavalt A matiné után autogramot adtak a koétők, (vajon fej őrzi még ezeket az enűéüeket?) az­tán a Séta-téri Kioszkban ta­lálkoztak a város szellemi éle­tének vezetőivel. Innét elkí­sérték őket az egyetemire, ahol a vendégek megtekintettek több tanszéket, majd az Egye­temi Könyvtárba látogattak el. A két köMö másnap reg­gel wtaiaott vissza a főváros he. A fteívi toöewétemenyt naég sokáig foglaflcozbatta az irodal­mi matiné. A Pécsi Est vezér­cikke példát*! arróí kesergett, hogy sem a vén», sem a me­gye nem képvisélteWe magát a műsorán. Juhász Gyula meg­tisztelő jelzője — Pécs a ..magyar Athén“ — szép, de kevés van ebben a városban, ami Athénre emlékeztetne. „Ha Athént alkarunk Pécsből, akkor Periklészek keltenek aa élne“ — írta a lop. A Pécsi Est közölte Babay József (ak­kor pécsi lapok munkatársa, később neves író) költeményét is, amelyet ugyancsak Juhász Gyula szavai ihlettek. Tuskés «bor

Next

/
Thumbnails
Contents