Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-27 / 49. szám

1958 FEBRUÁR 27

N A P T 0

n

„Egyszer f Jó eredményeket értek el

házasodtam66 jMég jobbakra törekszenek

a hidasi bányászok

Hosszúhetény községben a század elején szinte ünnepszámba ment egy-egy esküvő, s szépségének híre messze vidékre is eljutott. A gyönyörű népviseletnek, a régi szokásoknak azonban ma már csak töredéke él. Megmentését, újbóli ielelevenítését különöser szívén viselte• Nemes János, helybeli nyugdíjas pedagógus aki felkutatta és leírta a hété nyi szokásokat, történeteket dalokat. Ennek a gyűjtemény nek felhasználásával Muharav Elemér a Népművészeti Intézet munkatársa „Egyszer házasodtam” címmel színpadra írta a hosszúhetényi lakodat most. A két és félórás időtartamú, mesével, tánccal, dallal átszőtt darabot a közel ötven tagú hosszúhetényi népi együttes adja majd elő.

A szerepeket már kiosztották. Újszerű lesz az együttes munkájában, hogy a próbák alkalmával kiselőadásokat tartanak, amelyeken a szereplők megismerkednek a lakodalmas játék művészeti, történeti, tudományos sajátságaival. Az együttes munkáját fővárosi és pé-si szakemberek segítik.

Az „Egyszer házasodtam’

A Hidasi Szénbánya Vállalat

1957. április 1-én alakult. A múltban a bánya 1954-ig a Nagymányoki Szénbánya Vállalat, majd a Várpalotai Szén- bányászati Tröszt üzeme volt.

Az új vállalat nagy nehézségek közepette Kezdte meg a munkát. Az 1956. októberi ellenforradalom nagy károkat : okozott Hidason is. A múlt év első negyedévében az 1956. III. negyedévi napi átlagos 103.76 vagonos termeléssel szemben ; csak 54.23' vagonos teljesítményt ért el a bánya. A telje- : sítmények azonban fokozatosan emelkedtek. A pártszerve- : zet segítségével megszilárdult a munkafegyelem, helyreállt a rend, folyamatossá vált a termelés.

Az 1957. évi tervet már 100.6 százalékra teljesítették a hidasi bányászok és 1437 tonna szenet adtak terven felül a népgazdaságnak.

Az eredmény elérésében szerepet játszik az ts, hogy a múlt évben korszerűsítették is a hidasi bányát. Azelőtt csak elvétve kísérletezte!* Hidason frontfejtésekkel, tavaly viszont három frontfejtést hoztak létre. A frontfejtésekben termelt szén elszállítására üzembehelyeztek egy végnélküli kötélpályát, a nagyobb munkahelyek szállítását pedig kaparákkal és gumiszalagokkal oldották meg.

Nagy gondot fordítottak a múlt évben Hidason is a korszerű biztosításra. Moll idommal 805.6 folyóméter, beton- idomkővel 664.3 folyóméter, TH-gyűrűvel pedig 329.6 folyóméter vágatot biztosítottak. Ez az év során nyitott vágatok 26 százaléka.

Kalorikus tervüket is túlteljesítették a hidasiak a tisztán- lermelés fokozottabb ellenőrzésével. A tervezett 1908 kalóriaátlag helyett a termelt szén ténylegesen 1969 kalóriás volt. így a kalóriatervet sikerűit 103.8 százalékra teljesíteni.

A teljesítményeket ebben az évben tovább akarják emelni a hidasi bányában. El akarják érni a napi 100.78 vagonos átlagot, ami már magasabb, mint az 1956. év első háromnegyed évének napi átlaga volt.

A terv szerint 3163 méter uj vágatot is hajtanak ki új munkahelyek kiképzése és új bányamező feltárása céljából és korszerűen biztosítanak 1194 folyóméter vágatot.

A termelés fokozása mellet' ebben az évben szeretnék jelentősen javítani a hidasi bányászok szociális, kulturális és egészségügyi ellátottságát is.

330 000 forinttal átalakítják

a Megyei Könyvtárat

májusban kerül a közönség J ^ Megyei Könyvtár épülete elé. A tervek szerint nemcsak ♦ . , . ,, . . ,

öshonában, de Baranya és ai muemlek. Az odon falak Dunántúl más vidékein is f dacoltak az idővel és kiszol- megismerkedhetnek majd a | gálják a ma nemzedékét is. hires lakodalmas játékkal. * Ám a könyvtár fejlődése és az

épület belső állaga szükségessé feljárónál lévő csorgókutat is.:

SzvtUevd'ti ÜZENETEK

„Bakonyai dolgozók” leve- ról és balról mintegy 50 centi- lükben ezt írják: „Hetek óta níéter sarat letakarítja. Ezen megfigyeltük, hogy kevés a kívül szükséges, hogy a labda- tányér, pohár, evőeszköz. Egy rúgópályától Kovácstelepig ter- asztalra egy kancsót, 8—10 po- jedő útszakaszon az út javítáharat tesznek, holott 18—24 ember ül ott. Nem lehetne ezen segíteni?”

A Pécsi Uránércbánya Vállalat igazgatója a következőket válaszolja: „A dolgozók felve lései jogosak. Valóban, utóbbi időben hiány volt étkezéseknél pohár, tányér, evő eszköz terén, azért, mert a konyha ■vezetője a pótlásról item gondoskodott. Utasítottuk az üzem vezetőjét, hogy a legrövidebb időn belül szerezze he a hiányzó eszközöket és jobban ellenőriztesse a konyhákon folyó munkát, rendet és tisztaságot!*.

S. I. Bicsérd: „A vonatnak már megvolt az indulási ideje, amikor sógornőmet a kalauz felsegítette, mert a sok futástól már annyi ereje sem volt, hogy felszáll jóm. Természetes, jegyváltásra sem volt ideje. A kalauznak 10,40 forint helyett *0,40 forintot kellett fizetnie. Jogos volt-e a 20 forintos büntetés?”

Ha jegy nélkül száll fel vakki a vonatra, vagyis saját hibájából, — mint a jelen esetben is —, azonban jelenti a kalauznak, akkor a jegy árún felül plusz 20 forintot kell fizuié. Ha nem jelenti az ille- *ó. úgy veszik, mint aki csalni akar és akkor a jegy árán felül plusz 50 forint a büntetés.

A „Csetlünk-bollunk” című levélre az I. kerületi tanács vb. építési és közlekedési csoportjának «vezetője válaszol: „A ptóii úton lévő régi hidat átépíteni szándékozunk. Az átépítés során a hidat kiszélesítjük, a gyalogjárót a meglévő gyalogjáró vonalában kié pitiük, az útburkolat hiányosságát pedig kijavítjuk. A munkálatokat a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat fPtidesen megkezdi”.

,»A nyugati városrészen” címmel megjelent levéllel kapcsolatban közli a 26. sz. Autó- közlekedési Vállalat igazgatóig „Abbén az esetben vesz- Síük fel a személyszállítási for- yPlmat, ha a Köztisztasági Vál- külat az úttest padkáján jobb***««4'

Sára odahordott több száz köb méter zúzott követ prizmába rakják, hogy az esetleg szembejövő két jármű egymást biz tonságosan elkerülhesse. A fentieket a Pécsi Köztisztaság1 ez Vállalat tudomására hoztuk, s az amikor a hiányosságok megszüntetéséről vállalatunkat értesítik, a személyforgalmat felvesszük”.

„Várótermet Palkony áriak” című levéllel kapcsolatban a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium I. Vasúti Főosztálya értesítést küldött, hogy a kért váróterem megépítésére csak a későbbi évek folyamán kerülhet sor. Addig is intézkedtek, hogy a megállóhely váróteremhiányát ideiglenesen selejtezett személykocsi-szekrénnyel pótolják. A kocsiikszekrény időközben a megállóhelyre megérkezett.

tette az átalakítást. A megyei tanács művelődésügyi osztálya 330 ezer forint beruházást biztosított az építkezéshez, amelynek első részét az idén bonyolítják le.

Először a földszintes épület folytatásaként házmesteri lakás épül. Felette az emeleten kap helyet az új, 70 négyzet- méter nagyságú, 60 személy befogadására alkalmas olvasóterem ruhatárral, előcsarnokkal. A jelenlegi olvasóterem helyén dolgozik majd a feldolgozócsoport s az újonnan lét- -ehozandó referensi szolgálat.

Meghosszabbítják a kölcsönző helyiséget, a könyvállványok, a kölcsönzők kezeügyé- be kerülnek s valószínűleg bevezetik a szabadpolcos kölcsönzést, — amikor az olvasó maga választhatja ki a kívánt könyvet.

A régi raktár helyén űj rendszerű, kétemeletes, üveg- betonfödémes raktárt létesítenek. Lebontják a könyvkötőműhelyt és a régi házmesteri lakást is, és korszerű könyvkötő műhelyt építenek.

Ügyelnek arra, hogy az épület műemlék vonalait megtartsák, sőt a félköríves ablakokat visszaállítják s megnyitják a

Az olvasóterem ablakai az udvarra néznek majd, — az udvart parkírozzák.

Megváltozik az épület közművesítése is, központi fűtés, gáz, víz beszerelése is lehetővé válik. Hogy az épület és a könyvtár milyen óriási fejlődése tárható, bizonyítja az/ hogy a tervek szerint egy óra alatt 10 kilowatt villamos- energia fogyasztásra számítanak.

A raktárhelyiség központ' fűtése és a nyári szellőztető berendezés nagyban hozzájáru’ majd a 25 ezer könyv védéséhez. ügy tervezik, hogy műszaki könyvtárat is létesítenek s a földszinten egyik helyiségben helyezik el a múzeális könyveket, mindazokat, amelyeket a pécsi nyomdában nyomtak.

Az átalakítás kedvező viszonyokat teremt a Megyei Könyvtárban, mert jelenleg a raktár szűk, a könyvek nagy részét nem megfelelő helyen kell tartani s a könyvtár dolgozói a kis szobákban egymástól nem tudnak dolgozni. Az új épületrészek összhangban lesznek a régi épület stílusával.

Hatszáz holdat Mettek a gazdaságok

A megye állami gazdaságai! ^ az elmúlt hetek kedvező! ,u'>járását kihasználva — meg- 3 **dték a vetést. Eddig össze- j

A száztízéves Kommunista Kiáltvány

Száztíz esztendeje, hogy 1848 ragadták volna a valóságot, február végén megjelent a délibábot kergettek, légváraikat Kommunista Kiáltvány. Előtte építettek, holott tudniok kelaz utópisták jártak, utána meg azok következtek, akik vagy megértették és mindent elkövettek megvalósulásáért, vagy nem értették meg, sőt: ami ennél is rosszabb, nem is akarták megérteni és mindent elkövettek, hogy kiforgassák eredeti mivoltából. Akadtak ilyenek! Hangzatos nevük: narod- nyikok, eszerek, ökonomisták, bernsleinisták, ausztromarx isták, mindenfajta opportunisták, revizionisták és olyanok, akik még csak most következnek...

Az utópisták előfutárok. Álmodozóknak mondják őket, pedig nem azok. Álmodozók a

lett, hogy ez nem hajlék az újjászülető társadalom számára!

Az utópistáknak mégis sokat köszönünk. Többek között azt, hogy segítettek előkészíteni az elkerülhetetlenül bekövetkező társadalmi átalakulást.

Megérdemlik, hogy tisztelettel emlékezzünk meg róluk: elindultak és elindítottak másokat is a szinte ösztönösen megsejtett igazság felé. Azt, hogy becsületes szándékuk vágyálommá romlott, nem róhat juk fel nekik: ai régi társadalom belső ellentétei még nem forrottak ki teljesen,

kínzókamrákban többnyire fel- eként nem is oldódhattak fel

ébrednek. Az utópisták, mint pl. Campanella, nem! Végig kitartották az eszméik mellett.

Az utópisták nem azzal vétették el, hogy szembefordultak koruk idejét múlta társadalmi rendjével. Ez nem utópia! Ez reális felismerése a fennálló társadalmi rend tarthatatlanságának, megváltozta- tak. Az új társadalmi rendet, tása szükségességének. Utópls- amelyben fel kellett oldódniuk, tává akkor váltak, amikor a — ennek beteljesülése ma is régi társadalmat felváltó új folyamatban van — maga a rendszer felépítésénél letértek Kommunista Kiáltvány prok- - ----- -----„ .a valóság biztos talajáról, s lamálla: ez a kommunizmuson 130 hold mákot. 150 hold f anélkül, hogy észrevették vol- ban kicséndülő szocialista vi- rcsőt és mintegy 300 hold ta-fna, átsiklottak az ábrándok vi- lágrend, amelynek mi is építő- kalászost tettek földbe. Magába és ahelyett, hogy meg- munkásai vagyunk.

egy üj tökéletesebb szociális rendben.

A Kommunista Kiáltvány pontosan akikor jelent meg, amikor — bizonyíték erre az 1848-as forradalmi hullám — a társadalmi fejlődés eljutott odáig, hogy a már teljesen megérett ellentétek kirobbanA Kommunista Kiáltvány ezen a téren az első, de nem az utolsó szó. Az majd csak a beteljesülés pillanatában hangzik el.

Az első és utolsó között kimondandó szavak (mindegyik a maga idejében) szintézise a marxizmus. Ebből már látható, hogy a marxizmus nem merev dogma, hanem egyre tovább érő, a társadalmi fejlődéssel lépést tartó, az élet valóságával számoló, vele összhangban lévő ideológia, amely folyton és ruganyosán változik. Alapvető tételeit nem adja fel; nem is teheti, mert ezek meg nem másíthatok, az anyag örök mozgása törvényeiben gyökerező igazságok. Ezzel szemben az egyre változó élet- körülményeknek megfelelő következtetéseket mindig levonja, az általuk meghatározott módszereket mindenkor alkalmazza. Ennyiben változik, de ez a változás fejlődés, haladás, tökéletesülés, egyre magasabb fokba ívelő kialakulás egészen az előrelátott tökéletes formáig. Lényegében tehát nem változik, viszont törhetetlen belső dinamikájánál fogva egyre regenerálódik: leveti a meghaladottat, az elhalót és felöld az újat, a keletkezőt.

Életerejének titka: a dialektikus gondolkodás. Marx és Engels ennek segítségével isTanulságképpen

Az elnök, nem elnök többé. Elment.

Nem vitt magával senkit, sőt a hír hallatára tizenhármán léptek a helyébe. Egyedül maradt. Es ezt magának köszönheti.

Lehet, hogy jót akart, de vétett a legszentebb, a tagok önérzete, joga ellen. Lehet, hogy jót akart, amikor megrendelte a 150 mázsa lengyel vetőburgonyát, vagy mást tett a tagok, a vezetőség megkérdezése nélkül. A pohár lassan telt, végül kicsordult. A tagság megelégelte az elnök, a könyvelő, a pénztáros — mert három funkciót is viselt Túri Sándor, pedig a tagság egyik ellátásával sem bízta meg — önkényeskedését és mint a megnyitott zsilipen a víz, úgy zuhogott Túri Sándorra a felgyülemlett keserűség.

ő az oka annak, hogy az idén csak harminckét• forintot tudnak fizetni munkaegységenként. ö akarta, hogy mindent kiosszanak, ezért lett az elmúlt évben 62 forint néhány fillér egy-egy munkaegység értéke, és ezért lett mérleghiányuk, ezért lesz kevesebb az idén a munkaegységrészesedés. Felhozzák azt is, hogy azért akarta kiosztani még a harminc mázsa takarmánygabona-prémiumot,' mert abból neki öt mázsa jutott volna, azért nem akart közös sertésállományt, mert neki is otthon 14 sertése volt, amelyből kilencet meghizlalt. Beszélnek arról is — ezt a tanácselnök is megerősítette —, hogy Túri elvtárs minden tagtól 20 forintot vett fel, mondván, majd ő elintézi, hogy a va- gycmhiány kifizetésének határidejét meghosszabbítsák...

Zuhognak a vádak és mindenki egy embert, Túri Sándort, a volt elnököt vádolja. Megkérdeztem négy tagot, — névszerinti Opra Gergelyt, Kriszt Henriket, Orbán Jánost és Gábor Imrét, miért nem akadályozta meg a tagság a hibák felhalmozódását?

— Nem lehetett! Két részre voltunk szakadva! — mondták.

Ennek is Túri Sándor az oka! ök legalább is ezt mondják.

Egy ember elment, tizenhárom lépett a helyébe, tíz család 13 tagja, akik azt mondták: „Ha nem Túri Sándor lesz az elnök, akkor belépünk!” Beléptek és most 13 munkásemberrel és ötven hold földdel több van a közösben, és úgy hírlik: lesz* nek még belépők.

Amblácky elvtársat, a tanácselnököt szombaton két ember állította meg az utcán: Nagy Sándor és Rozsár Emil:

— Tizenkét család már mellénk állt. Tsz-t akarunk alakítani. Hogyan csináljuk?

Az elnök eligazította őket.

Most azt mondja az irodában:

— Lehet, hogy új tsz-t alakítanak, de lehet, hogy hamarosan újból 1000 holdas lesz a Bikali Szabadság Terme lőszövetkezet.

Egy ember elment és sokan jönnek helyette. Ez a gondolat lüktet az agyamban, ez tér vissza minduntalan. Hallom a vádakat, az egykori cselédek vádjait, akik a közösben otthonra, jövőre találtak.

Egy embert vádolnak. Talán nem is sejtik, hogy kissé igazságtalanok! Nem akarom kisebbíteni, de növelni sem Túri Sándor hibáit, ön- kényeskedeit: maga szabta meg még a munkaegység-részesedés mértékét is... De, hogyan tehette ezt? A tagság hallgatólagos beleegyezésével. Igaz, voltak, akik zúgolódtak, de csak beszéltek és nem cselekedtek. Senkinek sem jutott eszébe, hogy osztáskor megálljt kiáltson, hogy eladja a háztáji hízókat, vagy behajtsa a közösbe, letegye a gabonát és azt mondja: én nem viszem el mind, mert szükség van erre az adósság kifizetéséhez... ha most mindent kiosztunk, mi lesz jövőre...

Tudom, őszinte, kemény szavak ezek a felébredt tagsággal és az ébredező Túri Sándorral szemben. De el kellett mondani, hogy a tagok még inkább ráébredjenek arra: nem csupán Túri Sándor a hibás, hanem ők is. Ök is mert eltűrték az önkényeskedést, nem figyelmeztették elég erélyesen a már- már elvesző elnöküket.

Egy ember elment és jött helyette tizenhárom. Hasznos volt a felébredés. Gyűlnek a tagok a bikali Szabadság Termelőszövetkezetben és, ha más nem is, ez meggyőzi Túri Sándort arról: az az út, amelyen ő haladt, — helytelen volt.

Eddig a történet, amiből nemcsak a bikaliak, hanem mások is sokat, nagyon sokat tanulhatnak. Ezért is jegyeztem le: tanulságképpen.. i (SZALAI)

merték fel az anyag és örök mozgása törvényeit, ideértve mindent, ami ebből következik. így jutottak .el a dialektikus materializmushoz. A dialektikus gondolkodás vette rá őket arra, hogy a dialektikus materializmus követelményei szerint vizsgálják a társadalmi fejlődést, a történelmet s így jutottak el a történelmi materializmushoz, az anyagi történetszemlélethez.

Ennek köszönjük, hogy felismerték a gazdasági élet törvényeit, a tőkés gazdálkodás bomlasztó ellentmondásait, a társas gazdálkodás új útját, az osztályharc szerepét a társadalmi fejlődésben, a munkás- osztály elhivatottságát a régi társadalmi rend megdöntésére, az új világ felépítésére. A Kommunista Kiáltvány ezzel oly fegyvert adott a kizsákmányolt proletártömegek, elsősorban a munkásosztály kezébe. amellyel, mint az események bizonyítják, síkra szállhatott az elnyomók ellen, kivívhatta az elnyomottak fel- szabadulását és megvédhet te az épülő új társadalmi rendet, valahányszor aljas támadás érte.

A Kommunista Kiáltvány- nyál a kezében a belső támadások ellen is felvehette a harcot. A Kommunista Kiáltvány ideológiája megsegítette abban, hogy idejében felismerje az ügyesen álcázott és veszélyes utakra tévesztő torzításokat, ferdítéseket és megkülönböztesse a reakció zsoldjába szegődött álmarxiamust, Marx

és Engels hamisíthatatlan ’tanaitól.

Ne tévesszen meg senkit a marxizmust érő számtalan támadás! Minden elhajlás, felhígítás — a II. Intemacionálé teoretikusaitól egészen a mai revizionistákig — természetes jelenség: a dialektikus fejlődés következménye. A belső, de nem legyőzhetetlen ellentmondások ideológiai elhajlásokban, téves gazdasági, politikai és filozófiai tételekben nyilvánulnak meg. A marxizmus — egészséges belső dinamikája folytán — erősen reagál ezekre a káros jelenségekre: ezzel megindul a harc a téves ideológiák (mint most a revizio- nizmus, stto.) ellen. A fogalmak tisztulnak, a hibák felszínre kerülnek, a téves nézetek igaza, káros mivolta kiderül és a marxista ideológia megtisztultam újabb tapasztala tokkal megerősítve halad tovább fejlődése útján.

Lássuk be, hogy a belső ellentétek ily módon történő feloldódása, vagyis a harc az ideológia frontján, egyike azon mozgató erőknek, amelyek — még akkor is ha átmenetileg kárt is okoznak — előbbre viszik a világ felszabadulásáért küzdő proletariátus ügyét. Meg nyugtató bizonyíték erre a győzelmes munkásmozgalom, amelynek alapokmánya a száztízéves Kommunista Kiáltvány.

Or. Wimmer Imr«