Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-23 / 46. szám
V 19S* FEBRUAR 28 nrw..m«ni * ... 1^11 W W A P L ő $ Mvmkaruhajultalást vagy több lizelésl ? Ez a kérdés egyre többször foglalkoztatja az üzemek vezetőit és dolgozóit. Az. .államosítás óta minden üzemben százezreket költöttek már arra, hogy a dolgozókat ellássák megfelelő munkaruhával, védőruhával. A tapasztalatok szerint azonban a dolgozók egy része nem használja ezeket a ruhákat (esetleg túl ad rajtuk) más része pedig — takarékos lévén — összegyűjti, csak éppen nem tud mit kezdeni vele, mert az üzemben ; folyton , újat kap. otthon pedig azért mégsem viselnek sem overált, sem kék köpenyt, mint, az üzemben. A munkások nagy része szívesebben venné, ha a munkaruha- ju itatásra szánt összeg egy részével inkább a fizetésüket toldanák meg, amit azután mindenki arra használhat, fel, amire éppen legnagyobb szüksége, van. A cikkel azt szeretnénk elérni, hogy az üzemek, vállalatok vezetői, dolgozói, fejtsék ki ezzel kapcsolatos véleményüket, s segítsenek választ adni a gyakran elhangzó kérdésre: munkaruhajuttatás, vagy több fizetést adjanak az üzemek dolgozóinak. gyűlnek, gyűlnek s egyre kevesebb a becsülete a munkaruhának, amely pedig igen sok pénzébe kerül a népgazdaságnak. Csak egy szám a mi üzemünkből: 1957-ben közei 900 ezer forintot fordítottunk munkaruhák vásárlására. Rövid ideie srra a követ........... keztétésre jutottam, hogy népgazdasági síkon nagy megtakarítást jelentene, ha nem munkaruhát, hanem a munkaruha ellenértékét adnánk a dolgozóknak. A dolgozók még akkor is jobban járnának, ha a munkaruha ellenértékének esetleg csak 30 százalékát juttatnánk nekik, mint így, hogy szekrényükben használatlanul állnak az évek alatt összegyűlt munkaruhák. Ha a munkások megkapnák a munkaruha ellenértékét, módjuk nyílnék arra, hogy régi ruháikat, amelyeket otthon viselni nem tudnak, az üzemben használják el, a munkaruha árát pedig olyan ruha vásár-* lására fordítsa, amely neki legjobban megfelel. M i t ' jelentene ez? Feltétlenül: az adminisztrációs költségek csökkentését. Kevesebb magasabb, mint más üzemek dolgozóié. Védőruhákra természetesen, a jövőben is szükség lesz. Vannak olyan munkahelyek, mint nálunk a nedvesfonóda és s pácoló, ahol elengedhetetlen a nipolán-kötény és a fapapucs Konyhákban is szükség lesz a fehér köpenyre, fejkendőre ahogy azt az egészségügyi követelmények előírják. A munkaruhaiuUatast a mai szemmel nézve pedig a- a javaslatom, hogy felül kel’ vizsgálni a helyzetet és úgy változtatni rajta, ahogy az ; népr iaság és a munkások érdekeinek leginkább megfelel Felül kellene vizsgálni azt is helyt adjunk-e annak a kérésnek, hogy munkaruha juttató0 helyett — a juttatás értékévé — növeljük a fizetéseket. Szendrői György, a Pécsi Kenderfonó igazgatója. Elkészültek a termelőszövetkezetek tervei 12.2 hold jut egy családra *— 44,54 forint lesz a munkaegység értéke — Nő a takarmánynövények vetésterülete A Baranya megyei Tanács [szövetkezetpolitikai csoportja ; befejezte a termelőszövetke- •zeti tervek összesítését. Mit [mutatnak a tervek, fejlődnek-e [a Baranya megyei termelőszö- ! vetkezetek’ A megyében 101 termelőszö- tvetkezet készített tervet. Me- : gyei átlagban egy családra 12,2 •hold összterület esik, ebből 9,7 [hold a szántó. Egy-egy tagnak : 8,9 hold összterületen kell el- ; végeznie a munkát, melyből 6,9 • hold a szántóterület. Mindeb- ; bői látható, hogy a megye ter- : melőszövetkezeteiben nagy le- : helőségek rejlenek. A vetésterületek százalék- arányánál szembetűnő válto- : zás a kenyérgabonánál tapasz- ; falható. 1958-ban az össz-szán• tóterület 27,9 százalékán ve- : tették kenyérgabonát. Míg a ; kenyérgabona-terület csökken, [a takarmánygabona-terület nö• vekszik. Az 1955—56-os 31,7 : százalékról 37,2 százalékra növekszik. Ezen belül a pillangósok vetésterülete eléri a 22,9 százalékot. A kukoricánál hat tized százalékos területcsökkenés állt be az őszi árpa javára. Több termelőszövetkezetben, különösen a mohácsi járásban rátértek az őszi árpa nagyobb- mérvű termesztésére, mert mint mondják: „Ha jó az időjárás, ebből is terem annyi, használás mértéke is. 1955—56- ban 52 kiló műtrágyát használtak holdanként a megye termelőszövetkezetei, 1958-ban már 95 kiló jut minden holdra, a pécsi járásban pedig 126 kiló műtrágyát használnak fel holdanként. Az állattenyésztésben is fejlődés mutatkozik. 1407 darabbal növekszik a szarvasmarhamint a kukoricából. Ezt job- állomány, a fejlődés mégsem ban is lehet gépesíteni, kevesebb a munka vele”. Annak ellenére, hogy most nincsenek kötelező tervszámok, a megyében lényeges visszaesés nincs az 1955—56-os évhez viszonyítva. Bár az ipamondható kielégítőnek, mert 100 holdra mindössze 16,5 szarvasmarha, ezen belül pedig 7 tehén jut. A megyei párt- bizottság és a tanács végrehajtó bizottsága közös határozatot hozott arra vonatkozójáig, ri növények területe 1,1 száza-, hogy 100 holdanként 22-re kell lékkai csökkent, körülbelül ugyanannyi termés várható — különösen cukorrépából —, mint t956-ban, mert jóval magasabb termésátlagok elérését tervezik a termelőszövetkezetek. Növekszik a műtrágya-felimport pamútanyagot kellene •KSfJSSr kap.cllta.kat fo««abb vagy exportcikkek gyártására tudnánk átállítani. Nem vitás, hogy e három tényező jelentősen hozzájárulna ahhoz hogy az ellenforradalom okozta 22 milliárdos kárt mielőbb kiheverjük. Természetesen lehetőséget kellene teremteni arra is, hogy aki típus munkaruhához ragaszkodik, meg is kaphass? azt. Bizonyára akadnak majd ilyenek, hiszen sem a mi üzemünkben, sem a Mezőgazdaaho’ kérnem volgesen jobban élnek nálunk, mint a felszabadulás utáni években. Ezt nemcsak a növekvő élelmiszerfogyasztás bizonyítja. hanem az is, hogy egyre kevesebb a kopott ruhájú ember, a rongyos pedig ritka. Nemcsak jobban élünk tehát, hanem jobban is öltöz-, ködünk és e téren még tovább äs megyünk. A mi üzemünkben már igen sok dolgozónak nem egy ünneplés ruhája van, s bizony elvan is van köztük, aki tizen- , négy ünnepre való öltözetet ^ Szerarugyarban tartogat a szekrényében. Egy volt alkalmam erről a alkalommal éppen erről be- úésrol besze.getna széigettünk. amikor szó ke- tak egyöntetű velemenyen a rült a munkaruha jut tatásról is. dolgozók. Néhányan elmondták, hoey az ünneplés ruhák lassan divatjamúltak lesznek, hétköznapi viseletre .fogják be őket, de nem : győzik elhasználni, mert A szakszervezetek és a minisztériumok éppen most foglalkoznak a munkaruhajuttatás kérdésével. Jó lenne, ha az igazgatók ennek értelméber ott a munkaruha is... A hasz- felülvizsgálnák saját üzemükmált ruhák azelőtt a zsibvásáron találtak új gazdára, de most még ott sem veszik. Egyikét olyan ember akad csak a havi vásárban, aki mástól levetett holmit kénytelen megvásárolni. A ruhák pedig csak ben . a munkaruhajuttatá' ügyét és eszerint tennének ők is javaslatot. Gondolom a bá nyákban még fokozottabb? r találkozunk a munkaruhajut- tás problémáival, hiszen a bányászok juttatása lényegesen Ä Sopiana Gépgyár üzemi tanácsának első lépései Január húszadikán alakult dik előadás keretében a főmérmeg a Sopiana Gépgyárban az üzemi tanács. Tizennyolc fizikai dolgozó mellett nyolc műszaki és két adminisztratív beosztású dolgozó került az üzemi tanácsba. A tanács tagjainak a többsége már régóta dolgozik a gyárban, öt éve dolnök ismerteti meg a tanács tagjait a gazdasági mutatók kai, gyakorlatiasan bemutatva, sáról és a balesetvédelem kérdéseiről. Ezt követően április 25-én pedig dr. Láng Ferencné főkönyvelő előadása alapján hogy a különböző mutatók — megvitatják a rentabilitással például egy főre eső termelési kapcsolatos kérdéseket. érték, száz forint munkásbérre eső termelési érték stb. — miként tükrözik az üzem helyzetét. A harmadik előadágozik a gyárban a tanácstagok son pedig a főkönyvelő a gyár közül öt fő, öt-tíz éve tizenhárom fő, tíz-húsz éve két fő és húsz évnél hosszabb idő óta két fő. Az üzemi tanács tehát máris gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, a tagjai jól ismerik a gyár életét, az embereket és képesek jelentős segítséget nyújtani a gyár vezetőinek. Természetesen az üzemi ta>- nács tagjai csak úgy lesznek képesek jól dolgozni, ha előbb megismerkednek az üzemvezetés gyakorlati problémáival is. Ezért még ebben a félévben három előadást tartanak az üzemi tanács tagjai részére. Az első előadást az üb-elnök tartja majd az üzemi tanácsok feladatairól és a tanács tagjainak jogköréről. A másopénzügyi helyzetével és a pénzügyi helyzetet befolyásoló tényezőkkel ismerteti meg az üzemi tanács tagjait. A munkaterv szerint ebben a félévben több előadáson és megbeszélésen vesznek részt az üzemi tanács tagjai. Február 28-án az idei exportterv megvitatása és az első negyedéves terv megvitatására kerül sor Cakó János főmérnök vezetésével. Március 14-én a minőségi munka kérdéseiről, az öntödei selejt csökkentéséről tart előadást Gerbecz Tivadar igazgató elvtárs, egy hónappal később Koronics János üb-elnök elvtárs tart előadást a munkaverseny kiszélesítéséről, a munkafegyelem megszilárdítáA gyár vezetői remélik, hogy ezeken a megbeszéléseken már jelentős segítséget kapnak az üzemi tanács kollektívájától és bíznak abban, hogy az üzemi tanács a továbbiakban is mind nagyobb segítséget nyújt majd az idei — könnyűnek nem mondható — gazdasági év feladatainak teljesítéséhez. HHWMWHmilllllHIIIIMtIlllllinill növelni ebben az évben a szarvasmarhák, ezen belül pe- dig 10-re a tehenek számát. A határozat sikeres végrehajtása érdekében egy-két helyen már megbeszélték a megye vezetői a járások és a termelőszövetkezetek vezetőivel az ezzel kapcsolatos teendőket. Ezek az értekezletek azt mutatják, hogy e téren is gyökeres változás várható. A megyében 1958-ban 33,4 sertés és 17,4 juh esik minden 100 holdra, A tervek szerint 55 fillérrel csökken a munkaegység értéke. 1958-ban 44,54 forint lesz egy munkaegység értéke megyei átlagban. A csökkenés azzal magyarázható, hogv az idén lényegesen többet fordítanak a termelőszövetkezetek beruházásokra, mint a múlt évben. A megye termelőszövetkezetei összesen 23 millió forintért építkeznek — tíz új ötven férőhelyes tehérristállót építenek — gyümölcsöst, és szőlőt te'e- pítenek, fásítamak, állatokat és gépeket vásárolnak. A 23 milliós beruházásokból nyolc millió 562 ezer forintot saját erőből fedeznék] Száztonnás prést emeltek be a Mohácsi Farostlemezgyárban A Mohácsi Farostlemezgyár nak a második száztonnás prés legfontosabb üzemépületében, a lapképzőcsarnokban jó ütemben halad a gépek szerelése: Az itt beépülő két — egyenként száztonnás — prés közül az elsőt beemelték és jelenleg a kisebb szereléseket végzik rajta. Ezzel egyidőben dolgoznagy hozzáértést igénylő alapozásán: A Mohácsi Farostlemezgyár építésével az Idén annyira előrehaladnak, hogy 1959 januárjában megkezdődhet a gyár első lépcsőjének üzemelése. Úgy kezdődött, hogy a má- gocs—kispusztai küldöttség elhatározta: a tanácsülésen fenekestül kiborítja az évek óta összegyülemlett sérelmeket, panaszokat. És úgy végződött, hogy a kipakolásból nem lett semmi, ellenben megnyílt a vegyesbolt, az italbolt, elkészült a postaláda, a régi épületből a kis kultúrotthon... De álljunk csak meg, azaz vegyük sorra a történteket. Mágocs—Kispuszta a szó szőlős értelmében isten háta mögötti hely. Ha beköszönt a rossz idő, ember legyen a gumicsizmájával, aki megjárja az öt kilométeres földutat. A kis település mindössze huszonöt ház, alig száz lakóval. S nemcsak úttalan útja miatt van elzárva a világtól: nincs villanya, telefonja, boltja, postája, egyszóval nagyon híján vannak a kultúra áldásainak. Két deka élesztőért kilométereket kutyagolnak, ha ugyan egyáltalán nekiindulnak. Annyi ígéretet kaptak már, hogy segítenek rajtuk, de a szó könnyen elszállt. S nem is olyan rég megún- táic az igéretvárást. Kicsordult a pohár s hogy ezt megmondják, hát választottak egy küldöttséget Be béri ka József vezetésével. Hogy miért éppen rá esett a választás? Beberi- ka József a kis település tanácstagja, ő képviseli a lakók érdekeit Mágocson. Egyetlen ember, aki sűrűn megfordul az „anya-községben” s már régóta szívén viseli mindannyiuk gondját, vágyát. Azzal a szándékkal indultak útnak és érkeztek Mágocsra, hogy kerekperec bejelentik — mint ahogyan be is jelentették: — Nem fizetünk községfejlesztési járulékot. Velünk nem törődnek, hát akkor pénzt sem adunk... Kemény szó. határozott is és nehéz érvelni ellene. „Várjunk csak, mondták mégis a tanács vezetői, mert ha nem fizetnek, akkor még később kerül rájuk a sor, meg aztán ilyen beszéddel semmire se lehet menni. Tárgyaljunk, aztán meglátjuk, mit lehet tenni”. — Az ígéretből már elég volt — kötötték magukat a kis- pusztaiak. Addig-addig csatáztak, amíg mégis csak megállapodtak. Az egyik fél támogatást ígért, a másik meg „majd meglátjuk, de a tanácsülésre hívjanak meg többünket a pusztáról”. Ez volt az a bizonyos tanácsülés, amelyikre a nagy ki- pakolási szándékkal érkeztek meg. Most is Beberika Józseffel az élein, mert ő a tanácstag, de a szót majd Kiss István viszi. ő mestere a szónak, szépen kicifrázva mondja majd el a panaszokat, hogy abból mindenki érthet. Ha a vezetők nem segítetek, hát akkor az KÖZÖSEK egesz falu elé viszik ügyüket, s ha itt sem talál megértésre, akkor utánuk az özönvíz. A tanácsülés éppen ilyen gondokról tárgyalt. Mi kellen? a falunak és mire van pénz? Miként lehetne jobbá, szebbé tenni az életet a tanács segítségével is? A vezetők nyilatkoztak erről, nem kendőzve, nem kertelve, hanem őszintén, nyíltan. Azzal a szándékkal, hogy mindenki lássa: ezek a gondok, ezeken kell tömi a fejünket. Azt mondják, hogy Mágocson nem mostanában hallottak ilyen őszinte szavakat a vezetőktől. A kispusztai- ak meg ültek, hallgatták a má- gocsiakat. Egyszer aztán felállt Kiss István. — Paprikásán jöttünk — mondta —, de itt lehiggadtunk. Mert azt látjuk, hogy a tanács küszködik, akar segíteni a gondokon, de ami sok, az sok. Megértjük. Ezért nem is követelünk, csak kérünk. Támogassák a kispusztaiakat is, a postaláda, a bolt. meg a telefon lenne nagyon sürgős. Erre aztán senki se számított, az előzetes hírek ismeretében. Mindegy: a tanácsülés határozatot hozott, hogy Farkas Ádám, tanácstitkár kimegy a pusztára és ott a helyszínen vizsgálja meg, mit lehet tenni a kispusztaiak ügyében, mert most már ne húzzuk, halasszuk az intézkedést. Ez a „kiszállás" sokáig emlékezetes marad a kispusztai- aknak. Már csak azért is, mert a küldöttségjárás azt eredményezte, hogy a helyszínen vizsgálják meg ügyeiket, nem a távolból, Mágócáról. A helyzet láttán mindig könnyebb segíteni a bajokon. Farkas Ádám, a tanácstitkár nem egyedül érkezett: vele jött ifj. Sziveri Mátyás és Pesti József a földmüvesszövetkezet két vezetője is. Az iskola — mert kuitúrház híján itt gyűléseznek — hamarosan megtelt a mágocsiak jöttéről szóló hírre. Itt aztán szőnyegre került mindem, de már másként, mint korábban akárhányszor is. A szócséplés helyett a tettek kerültek «dó- térbe. „Kellene egy kisebb tű- zrfecskemdő, különben, tűz esetén nem tudunk védekezni”;^ „Igen, de kezeléséhez, karbantartásához a tűzoltásban képzett emberekre van szükség" — mondták a tanácsbeliek: — „Majd megtanuljuk..." — A fecskendőt már meg is kapták. A postaláda is elkészült, csak fel kéne már szerelmi; — S a bolt? — kérdezték. — Persze italbolttal együtt —'toldották meg a férfiak. Az asszonyok nyomban tiltakoztak — eredménytelenül. Mert mindnyájan felkerekedtek és végig járták a települést. Találtak is boltnak megfelelő helyiséget, a többi mára szövetkezeti vezetők do’ga volt — már meg is nyílt az ital- és a vegyesbolt, mindkét fél — asszonyok, férfiak — megelégedésére. Villany, telefon? Nagy szó, a távolság miatt sok pénzbe kerül. „Várjunk, amig az állami gazdaság a település határán ( elvezeti a villanyt egyik majorjába, akkor kömy- nyebb lesz” tanácsolták Farkas elvtársék. „Mi majd vállaljuk a póznák kitermelését és leásósát1’ — állapodtak meg a kispusztaiak. A kuitúrház története külön fejezetbe kívánkozik. Senki sem kérte — mégis van. Az összefogás szülte éredmények ugyanis megnövelték „étvágyukat*’; Beberika JÖzsef Mágocson Jártában beugrott a tanácshoz. Csendesen, mosolyogva érdeklődött; Van egy rozzant épület, nem használják, csinálnánk belőle kultúrházat: — Tessék, nincs akadálya, pénzt azonban nem tudunk adni; — Hát:»: Nem is kell, már kész az egész A csendes mosoly titka; * fiatalok inspirálására Beberika József a saját szakállára rend- betetette az épületet Társa« dalmi munkában bevakoltál^ kimeszelték, a rossz alapzatot felszedték, friss földet döngöltek bele és szépen lerakták. A) farsangi bálon már a kultúr« házukban ropták a táncot. S a szentesítés után azon gondolkodnak, hogy kisebb színpadot eszkábálnak össze, mert sokan kedvelik a színjátszást: így végződött. Nincs semmi különös benne. Csupán annyi, hogy egy tanácstaggal összefogott a körzet lakossága és a perpatvar helyett a tanáccsal együtt a legsürgősebb gondokon enyhítettek, bizonyságul arra, hogy nincs áttörhetet’.em fal. S ha eddig eljutottak, a jövőben majd bizonyára tovább lépnek, hogy Mágocs—» Kispuszta mindjobban részesüljön a kultúra áldásaiban; Bocz József 1 'MM'MMnNM Nemzeti Színház február 28-tól smu» Stuart Mária
