Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-17 / 14. szám
2 N A P T 0 1938 JANUAR Y< Rosszul sikerült „házasság'7? Félreértés ne essék, nem emberekről van szó, hanem a sport és a kultúra „összeházasításáról” Pécsbányán, a Zalka Máté Művelődési Otthonban” — így kezdődött lapunkban január 8-án a „Rosszul sikerült házasság” címmel megírt cikk. A cikk ugyancsak „felverte a port” Pécsbányán, olyannyira, hogy tegnapelőtt mintegy 10 ember, párt- és szakszervezeti funkcionáriusok, pedagógusok jöttek ösz- sze megvitatni a cikkben felvetett problémákat s alaposabban megbeszélni a pécs- bányai kulturális életet, mondván, az említett írásban „nem minden fedi a valóságot”. Köztudomású, hogy 1957. első hónapjaiban még nem volt kidolgozva az a határozott irányvonal, amely szerint a művelődési otthonok munkájukat végezzék. Ez az „irányvonal” . elsősorban a művelődési otthonok költség- vetésére vonatkozik, hiszen tartalmi munkájuk irányvonala már rég adott volt. ösz- szeült tehát a pécsbányai művelődési otthon vezetősége — sport- és kulturális vezetősége — s elhatározták: 1957- ben a sport és a kulturális tevékenységet „összeházasítják” azzal az elgondolással: segítse egyik a másikat. Ez az elhatározás az adott körülmények között helyes volt. A vezetőség előtt az a cél lebegett: mind a kulturális, mind a sporttevékenységet nem szabad engedni elsorvadni. S nem engedték! Voltak, akik féltek, hogy a sport „elnyomja“ majd a kulturális életet. Szerencsére azonban nem így történt. 1957-ben például a fennállásának 35. évfordulóját ünneplő neves pécsbányai bányászénekkar annyi támogatást kapott mind anyagiakban, mind erkölcsiekben, mint eddig még soha. Nem volt még év, amikor nemcsak helyben, hanem vidéken is annyit szerepeltek j vólna, mint éppen 1957-ben : Voltak Sátorhelyen, Szent- ; lőrincen, részt vettek a Pécsett megrendezett országos: da’osünnepségan... Műkő-; dött a barkácsoló-szakkör s a j fotósok is szorgalmasan tévé-: kenykedtek. Fejlődött a mozi is. Míg 1956-ban keskeny-: filmvetítés volt csak, addig 1957-ben már normálfi'mve- títést élvezhettek a moziláto-:: gatók. Igaz, az 1956-ban jól- j működő zenekar 1957-ben : felbomlott. De ez senki másnak, mint a zenekar tagjainak a hibája. Rendszertelenül jelentek meg a próbákon, s ha szükség volt rájuk: nem találták őket. Ilyen körülmények között természetesen felesleges lett volna a karmestert fizetni, a zenekart feloszlatták. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Pécsbányán többé nem alakulhat zenekar. Sőt! Már hozzá is kezdtek egy új zenekar szervezéséhez. Az iskolás gyermekeket is bevonják majd a zenekarba. Ez helyes. A szervezésnél azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy csak a tanulmányi előmenetelükben is megfelelő iskolásokból verbuválódjék a zenekar. Igaza van Krivanek Vilmos elvtársnak, a pécsbányai általános Iskola igazgatójának : olyan gyerekeknek, akik sűrűn viszik haza az intőt, két-három tantárgyból elbuknak, első legfontosabb feladatuk — tanulmányi eredményük javítása* Kerti elvtárs, a művelődési otthon igazgatója örülhet, hogy az iskola pedagógusai jelentősen támogatják, sőt aktívan részt is vesznek a művelődési otthon életében. Mind a kulturális, mind a sportéletben szinte mindenütt megtalálhatjuk a pedagógusokat. A szakkörök többségének vezetője pedagógus. Most bontogatja a szárnyát a népi tánccsoport is, amelynek irányításában szintén kiveszik részüket a pedagógusok. De így is van ez rendben, s a pedagógusok mun^ kája csak előnyére vá'ik mind a sport, mind a kulturális tevékenységnek. Az említett cikkben Kerti elvtárs a pedagógusok hibáiéul rója fel, hogy nem engedték a tanulókat a művelési otthonban megrendezett „A Feketeerdőtől a Fekete-tengerig” c. film vetítésére. Az igazság ebben az: nemhogy nem engedték, hanem kihirdették az iskolában: ezt a filmét még azok a tanulók is megnézhetik, akik rossz tanulmányi eredményük miatt különber nem kapnának mozilátogatási engedélyt..; A szakszervezet kultúrfelelőse, Horváth Lajos elvtárs elégedett azzal a támogatással, amelyet a művelődési otthon a párt és az üzemvezetőség részéről kap. S az értekezleten résztvevő ' elvtársak is kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a párt. a szakszervezet és az üzem- vezetőség mind anyagiakban mind a politikai tevékenységben jelentős segítséget nyújt. (Segítenek a műsorösszeállításban, a művészet! csoportokat, például az énekkart, egy műszakba osztják stb.) A „házasság“ végeredményben azt eredményezte hogy 1957-ben a Zalka Máté Művelődési Otthon több mint 760 ezer forintot forgalmazott. S ez a jelentős Összeg szorgalmas tevékenység ered ménye. A soromkövetkezö feladat most: a vezetőség kiegészítése után határozott programot kidolgozni s az eddigi hűséges és szorga’mas aktívák bevonásával újabb szakkörök. újabb művészeti csoportok létrehozását szorgalmazni. Kü’önösen helyes a-> a törekvés, hogy a KISZ- fiatalokkal az eddiginél is többet akarnak foglalkozni. Pár napja, hogy a kultúra és a sport kényszerszül te ,.házasság” fe’bomlott: 19§8- ban már külön költséeveté- gondoskodik a kulturális, külön a sporttevékenység fejlesztéséről. Elmondhatni: ez a „házasság" volt az, aho1 mind áz „egybekelésnél” mind a „vá’ásnél“ mindké- fél jól járt.*,’ (—ray Dicsérelreméltó bánásmód Emberek vagyunk és néha megesik bizony, hogy kórházba kerülünk, legyen az a baj kicsi, vagy nagy, elkedvetleníti az embert. Nekünk, a 9-es számú kórterem betegeinek az a véleményünk, hogy ma nemcsak elsőrangú gyógy szert és kezelést kapunk, hanem igen dícséretreméltó bánásmódban is részesülünk, ami megnyugtató’ag hat és bizakodással tölt el bennünket. Ezért a nyilvánosság előtt szeretnénk köszönetünket kifejezni az I-es számú Sebészeti Klinika orvosainak a kiváló betegellátásért Berta Lajos Nem sima ügy IV; A politikai és véleménykülönbségek óka: még nem jutottunk el minden téves nézet helyreigazításához, burzsoá szemlélet megcáfolásához. Ennek is oka van: a konszolidáció kétségtelen eredményei láttán számos faluban, főleg kommunistáknál amolyan, csak eredményeket látó mámor ütött tanyát. Ez nemcsak sejtés, sajnos valóság. Vannak a pártnak tagjai, akik tettel és szóval 1956 november 4-től 1957 közepéig végig küz- dötték a legnehezebb Időt s most, mert a párt, a kormány és az ő tevékenységük eredményeit látják, majdnem azt mondják, hogy „jóformán már semmi tennivaló nincs.“ Ezt az előbbiekben említett politikai helyzetről szóló jelentés így mondja: „Vannak párttagok, akik passzívan szemlélik az eseményeket." Pedig sok, nagyon sók a tennivaló. A „kizárólagos eredmény szemlélet“ valamiféle szűzlány ártatlanságot költöztetett a politikai küzdőtérre. Nem merik kimondani, hogy nálunk is osztálypolitika folyik, elfeledkeznek, hogy osztályszempontok is vannak a világon. Nem akartuk és nem követ'tik él e téren sem a mú'tban előfordult túlzást, de ez nem jelenti, hogy elhallgassuk a polgári, a burzsoá véleményekről a magunkét, tckszor elemien egyszerű dolgokban is elmarad az igen és a nem. Eümairadt olyan egyszerű és közérthető igazságok kimondása is, hogy egy volt kocsmáro6nak, aki ma italbolt kezelő, nincs és a közeljövőben nem is lesz akikora jövedelme, mint önálló korában és ezt így is akarjuk. Vagy oka van, hogy egy volt cséplőgép- tulajdonos, aki aratáskor etető, nem keres artnyit, mint tulaj korában és ebből fakadóan nem is él úgy még társadalmilag sem, mert régen ő alkalmazott, ma pedig ő az alkalmazott. S hozzátenni: ez neki is jó, a társadalomnak is. A rávonatkozót ugyan nem hiszi el, de ettől függetlenül igaz. Minap egy beszélgetés során olyant mondtak, hogy a bolgár kertészet voit az igazi belterjesség. Ezt Pécsett is hallani, ami szerint akkor „megoldott1“ lenne a- zöldségellátás. S az ilyen kinyilatkoztatás után mély csönd van, ami a közmondásos hallgatás alaipján egyetértést jelent. Tényleg igaz lenne? Ugyan! Olyan nagy fáradság kimondani, hogy a belterjességet elsősorban nem a kézi erő jelenti, hanem a gép, hogy a belterjesség nem tévesztendő össze a gazdálkodás intenzitásával és Pécsre szólva megvan a bizonyíték, hogy a különben elismerést érdemlő bolgárkertészek sem képesek ellátni a város szükségletét. Miért ke'.l erről egyáltalán 6zólni? Mert egjr válfaja araiak: a témedé*nek, ha úgy tetszik hazugságnak, hogy „belterjes gazdálkodás csak egyéni gazdaságokban valósítható meg”. Ugye mosolyogni való? De vannak ám, akik ezt elhiszik, vallják és hirdetik és ezzel a történelmi fejlődést akarják letagadni, meg a csillagot az égről. Sok ilyen kevésbé lényeges és nagyon fontos kérdés lóg még manapság falun a levegőben. Okát keresve arról kell beszélni, hogy a politikai bátorságot kell a szemérmesség helyébe állítani és ismét az összes párttag és becsületes pártomkívüli ügyévé tenni az agitációt, ami olyan sok szép eredményt hozott az elmúlt évben. Nem könnyű feladat az emberek felvilágosítása, meggyőzése, tanítása. Nem is képes erre minden párttag, minden pártomkívüli. De ezt a csatát, az e téren előttünk tornyosuló nehézségeket Is győzelemmel kell végezni, mert az agitáció, a népnevelés, az egymástól tanulás az. amely erősíti, széttéphetetlenné teszi azt a sokat emlegetett tömegkapcsolatot. Kijelentéssel, deklarálással nem lehet sok eredményt elénni. Azzal sem, ha minden ötödik szó után a pártra, a marxizmus-leniniz- musra hivatkozunk „bizonyságul“ olyan közhelyekben és általános igazságokban, amelyek száz éve is igazságok és száz éve is közhelyek voltak. Igaz, hogy a helyes pol'tika meghirdetése a legfontosabb feltétele a tömegek meggyőzésének, a tőlünk idegen nézetek helyréi gazításának, megcáfolásának- De ezzel nem oldottunk Sikerrel fejeztük be az őszi forgalmat | Elmúlt a december, vele együtt befejeződött a vasúton az őszi forgalom is, amelyben a vasút minden eddiginél nagyobb szállítási teljesítményt ért el. A pécsi Igazgatóság terüle- - tén az idei őszi forgalomban a tervve! szem- $ ben 1,1 százalékkal, míg az 1955. év hasonló | időszakához mérten 78 047 tonnával szállítot- t tunk el többet a kocsiigértyes árukból. | Az összes tranzit- és importáruk szállítását fis figyelemibsvéve, 1955. évi őszi forgalomban. ♦ elszállított összes árumennyiséghez képest 257 197 tonnával szállítottunk többet. Gazdasági mutatóink önköltségcsökkentésére való állandó törekvésünk eredményeként kedvezően alakultak. Tehervonati mozdonyaink kb 17 százalékkal nehezebb vonatokat továbbítottak, mint az 1955. évi őszi forgalom idején, ami a forgalmi, kereskedelmi, de nem utolsó sorban a vontatási szolgálat szervezettebb munkájának eredménye. A kereskedelmi szolgálat jó munkáját dicséri kocsikihasználásunk 0,61 tonnával való növekedése. E jelentéktelennek látszó súlynövekedés gazdasági eredménye őszi forgalomban 7599 kocsi megtakarítását jelenti. A szállítófe'ek és a vasút jó munkájának eredménye a belső kocsifor- dulónak 1,95 napról 1,83 napra történt csökkenése is. Elsősorban ezeknek a gazdasági mutatóknak kedvező teljesítése biztosította, hogy a korlátolt mennyiségű mozdony- és teherkocsi-parkunkkal az említett teljesítményt elérhettük. E jó eredmények eléréséhez különösen hozzásegítettek szállítófeleink közül a Baranya megyei Építőipari Vállalat, az Uránércbánya Vállalat (Mecsekalja), ahol a szállítási előadó és a vasút dolgozóinak a kapcsolata jónak mondható. Segítségük abban nyilvánult meg, hogy ki- és beTakási teljesítményük a rakodási idő alatt volt, azonkívül az egyenletes rakodás biztosítása érdekében vasár- és ünnepnapokon is rakodtak. Jónak mondható a pécsi TÜZÉP Vá’lalat. Baj volt a MÉK-kel, különösen az exportkocsik megrakása késett^ Elmúlt az őszi forgalom, de a vasút jó munkája a tél folyamán is éppen olyan fontos az élelmiszerek, a tüzelő és egyéb szállításra kerülő árucikkek továbbításában, Várnai László Hol könnyebb? Vifathozank a községi tanács irodájában. A tanácselnök csak néha szól közbe, akkor is helyeslőén. Takács Géza, az elnökhelyettes, 21 holdas gilvánfai gazda, annál tüzesebben kérdez, felel, érvel. Most éppen azon bosszankodik, hogy én azt mondtam — miután futtában vagy tíz szarvasmarhát számoltam meg az istállójában — hogy a parasztnak jól megy most a dolga. — Mit gondol, miért mentek el a fiatalok a faluból? Azért, mert városon könnyebben élnek. — Ez így igazi — felelnek rí. — Meg jobban is él! — szólal meg egy másik. Ha már belekeveredtünk, akkor a végére kell járni — gondolom magamban — és megpróbálok érvelni. Hogy könnyebben él a fiú a városiam, mintha lUhr-rt, — ->f egyéni gazda dolgozna, az biztos. Ledolgozza a nyolc órát és t nhet „flavorin'"- moz’ht. színházba, cukrászdába és még a cipője sem lesz sáros. A szórakozási lehetőségek, a kulturáltabb körülmények, az aszfalt, a nyolc órai munkaidő vonzza a fiatalokat. A sár, a szórakozás hiánya, a látástól- vakulásig való munka meg elriasztja őket. Könnyebben, jobban, kulturáltabban akarnak ők élni... — Ebben van valami.«• — Azt akarja ezzel mondameg mindent. Főleg ukko nem, ha a faiun élő kommunisták közül számosnak elkerüli a figyelmét, hogy a körülötte élő emberek, rétegek mit értenek meg a pórt politikájából és mit nem, mit magyaráznak rosszul, mit súg fülükbe a jobboldal és ezekre mit kellene válaszolnia. Ha ez elmaradt — s mert az élet any- nyi különböző kérdésit dob fel színre, — akkor ilyen párbeszédet hallani: — Mi lesz a magunk fajta egyéniekkel? — Semmi. Fejlesztjük az egész mezőgazdaságot. — A szövetkezeteit is...? — Azt is. — Egyszerre a kettőt? — Igen. — Ez hogyan lehet egyszerre? — Megjelent az újságban ií az agrártézis, benne van. — Tudom, de hogyan? — Ahogyan le van írva. Ettől sem a kérdező, sem e válaszadó nem lett okosabb semmivel sem értett többet annál, ami „le van írva“. Az egyéni és nagyüzem gazdaság a falu életének politikai főtémája. E körül folynak a leghevesebb viták, e pontnál csapnak össze a vélemények a párt tagjai és pá"- tonkívüldak, a helyzetet jól ismerő és kevésbé értő kommunisták között. Sok mindenről szó van, míg beszélgetó- selcnél eljutnak a témához, r ez a legérdekesebb, a legfon tooabb. mert végül is enné! időznek legtöbbet, erről cseré lik ki véleményüket a legsok- rétűbben. fHolnapi számunkban folytatjuk) ni, hogy falun is legyen aszfalt, meg mit tudom én mi? — Nem éppen. Kezdetnek jó, ha kisebb a sár, ha rendben van á kultúrterem,. ha rendszeresen van filmvetítés... ha kevesebbet, mondjuk tíz órát vannak a mezőn..; — Ez lehet, hogy igaz, de ezzel még nem magyarázza meg: melyik él jobban: a városi, vagy a falusi ember? — Az ellenforradalom után... — Tudom mit akar mondani. Az ellenforradalom után, amikor elterjedt a hír, hogy romlik a pénz, akkor a pécsi üzleteket elárasztották a parasztok. Volt olyan, aki 30—40 ezer forintot is elköltött. Ezt akarta mondani ugye? — Ezt is. Meg azt is, hogy a bútorüzlet előtt is állandóan vontatókat, parasztszekereket látok. Viszik az új bútort falura ... — Hát jó. Ez is igaz. De megkérdezte ezektől a bútor- vásárlóktól, hogy tsz-parasz- tok, vagy egyéniek? — Nem. — Pedig érdemes lett volna megkérdezni. A többségük biztosan tsz-tag. Azoknak van most sok pénzük. En már hét éve nősültem és csak régi bútorom van. A disznóólhoz is már három éve megvettem az anyagot, de lehet, hogy még az idén sem tudom felépíteni, pedig 21 holdam van és annyit dolgozok, mint egy állat. A munhóbaniehet valami. Lázadozik is ez ellen néha, néha Takács Géza. Ha lázadozik, akkor ilyeneket mond: „Hát kell nekem az, hogy minden hold megszántásakor Szentlőríncig meg vissza gyalogoljak?" Ebbe» igaza van, de a tíz szarvasmarhából, a 21 hold földből, meg Takács Gézából, ebből az izig-vérig parasztemberből én mégis többet nézek ki, mint azt, hogy még az idén sem tudja felépíteni a disznóólát. Ilyen dolgokon gondolkodom, miközben más kérdésre terelődik a vita. Az egyik azt mondja, hogy visszajönnek a fiatalok, a másik csak hümmög hozzá. — Nem jönnek vissza a fiatalok. Kellenek ők az iparban. — Nem jönnek vissza? Hát akkor hogyan birkózunk meg a földekkel? — így nem, ahogy most. — Hát hogyan? — Gépekkel. Gépekkel kell pótolni az embertl A gépi munka kifizetődőbb, meg könnyebbé is, szebbé is teszi az ember életét, a magukét is, a fiatalokét is ..; — A kisparcella is kifizető* dő. — Maguknak igen, de az államnak, a közösségnek nem. Es egyre inkább nem lesz kifizetődő. — Hát ezt meg hogy érti? — így. Megéri a szamócatermesztés? — Meg. — Hát a cukorborsó? — Az is. Jó árat fizet érte az állam. — Mindkettő exportképes cikk. Azt tudják, hogy általában a világipacon 30 forintba kerül egy dollár? Mit gondolnak mennyibe került egy olyan dollár, amit cukorborsó, vagy szamócaeladásból szereztünk? összenéznek. — Többe, mint 30 forintba. Hát így állunk a szamócával, meg a cukorborsóval. Kiváló exportcikk s mégis ráfizetünk. Hasonló a helyzet más mező- gazdasági termékkel is. Ezt megértik. A vita most már csak a miérten van. Azon, hogy miért fizetünk rá. A példa itt is segít. Itt van példának okáért a pécsi piac. Egyforma árut hoz fel az állami gazdaság, a termelőszövetkezet, meg az egyéni paraszt is. Az állami gazdaság is, a termelőszövetkezet is olcsóbban tudja adni az árut, mint az egyéni gazda. Miért? Azért, mert gépekkel nagy parcellán, fejlett agrotechnikai módszerekkel olcsóbban ámítja elő. Hát így van ez a világpiacon ts. A fejlettebb országok, amelyek több gépet tudnak alkalmazni, nagy táblákon tudnak gazdálkodni, olcsóbban adják a termékeikét. A pécsi piacon az egyéni paraszt, a világpiacon pedig az elmaradottabb ország fizet rá. Ráfizetésből pedig tudvalévő nem lehet megélni, nem lehet egy gazdaságot, egy országot fenntartani. Énei be te fejeztük a véletlenül kirobbant vitát, mert Takács Géza és másik paraszttársa elment, hogy autót fogadjon a bikaszállításhoz. SZÁL AI JANOS Vasúti és közúti közlekedésre is alkalmas A vasúton szállított árut igen gyakran teherkocsikra kell átrakni, hogy eljuttassák a raktárakba. Az átrakodás kiküszöbölése céljából csehszlovák konstruktőrök olyan vagont szerkesztettek, amely egyaránt alkalmas vasúti és közúti közlekedésre. A vagon szerkezetét úgy oldották meg, hogy betonúira állítva a vas- kerekek helyett szükségnek megfelelően gumikerekek oldódnak ki a vagon tengelyéről. A mentők jelentik Gyurkát Mihály Nagypostavölgy 24. sz. alatti lakost január 15-én d Siklósi úton 17 óra 14 perckor egy autó elütötte. Fején hasított sebsérülést szenvedett. A mentők a II sz. Sebészetre szállították. * Január 16-án 12 óra 20 perckor a Székely Bertalan utca 84. sz. alatt egy gázpalack robbant fel, megrongálta a fa- hK bedőlt ** éléskamra és a konyha fala. A mentők a lakásból Lampert Antalné 83 éves asszonyt gázmérgezéssel a Megyei Kórházba szállítói- ták. Csütörtökön 17 óra 29 r>-rc kor halálos baleset történt a- újhegyi erőműnél. Egressl Gábor 25 éves villanyszerelő a magasfeszültségű vezetékhez nyúlt, mely azonnali halálát okozta,
