Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

JAWT7ÄK « NAPLÓ 5 Keresztelő Két hét a legmodernebb szovjet B nyugati Városrészen { haematológiai intézetekben \ A (Az négy kütemük históriája Nagy nehézséget okozott a postának, hogy a volt repü­lőtéren sorra épültek a há­zak és több mint kétezer csa­lád már be is költözött, de az utcák keresztelőjét a leg­utóbbi napokig elfelejtették megtartani. így aztán nem egy csomag, levél napokig kereste gazdáját. A városi tanács igazgatási osztálya a napokban vállal­ta a keresztapa szerepét és a már kialakulóban lévő öt utca nevet kapott. így a ha­tos út mellett húzódó utcát Hajnócziról nevezték el. A Tüzér utca folytatása Körösi Csorna Sándor utca lett. A fő utca, mely az egész építke­zést átfogja és a Mártírok út­jához csatlakozik, Bánki Do­nét nevét kapta. A felépülő legényszállás melletti kis ut­cát Türr Istvánról nevezték el. Azon kívül a Bánki utcát a Körösi Csorna Sándor úttal összekötő mellékutca Ybl Miklósról kapott nevet. A „keresztapa” által jutta­tott neveket a végrehajtó bi­zottság jóváhagyta^ Kirándulás Fehérkűtra A Leöwey Klára Leánygim­názium KISZ-szervezete már korábban kirándulást szerve­zett Fehérkútra. Az első ki-' rándulást a rossz idő miatt' tudták megtartani, így mohácsi kórház igazgató-főorvosát, dr. Barte. Imrét az egészségügyi miniszté­rium tudományos tanácsa december 3-án a Szovjetunióba küldte tanulmányútra. — Az igazgató-főorvos útjáról a következőket mon­dotta: — Tíz napot Moszkvában, ötöt Leningrád- ban töltöttem, ahol a központi haematológiai i1 intézetben tanulmányoztam a vérfehérjék i1 frakcíonálását és a szövetek konzerválását. — Feltűnő volt az, hogy a Szovjetunióban a ver­és a vérképző szervek megbetegedéseivel nti- lyen intenziven foglalkoznak. Ezt a körül­ményt is igazolja, hogy mind a két városban, háromemeletes, hatalmas épületekben, jól felszerelt laboratóriumok állanak e tudomány­ág és a vele foglalkozók rendelkezésére. Sejt­tani, szöveti, serológiai, véralvadási, vérfehér­jékkel foglalkozó és kortant laboratóriumok működnek, amelyekhez 80—100 ágyas klinikai osztály is kapcsolódik. Eredményes tudományos kutatómunka ugya­nis csak úgy képzelhető el, ha az elméleti tu­dományok nem öncélúak, hanem szorosan ösz- szefüggenek a gyakorlattal Az intézetek minden részlegét kiváló pro­fesszorok vezetik és a munkák összehangolá­sát az intézetek világszerte elismert profesz- szorai irányítják, — s nemcsak a vérátöm­lesztéssel, hanem a vérképző szervek betegsé­geivel — fehérvérűség, vérszegénység, stb. — is foglalkoznak. Nagyon örültem a kiküldetésnek, meid olyan kedhettem meg, mint Bagdaszarov, VasziUjev, Dulcinj és más professzorok, akiknek nevét eddig csak a szakirodalomból ismertem. Őszinte szeretettel és barátsággal fogadtak , i engem is, mint minden más magyar kutatót, ^' és annak a reménynek adtak kifejezést, hogy ) a jövőben még inkább kiépíthetjük kapcsold- é tóinkat. Segítségüket, támogatásukat máris ) megígérték. A tudományos kérdések megvitatásán, szemlélődést lehetőségek biztosításán kívül kulturális szórakoztatásomról is gondoskod­tak. Moszkvában az operában végignézhettem a Vörös pipacs és a Csipkerózsika című balet­teket. Az előadások — a Vörös pipacs-ban Ulanova táncolt — szépségét szavakkal nem is lehet érzékeltetni. Leningrádban a Kirov operában Adam: Gisela című balettjét láttam. j> majd az Ermitázs, a Téli Palota ragadott cl , szépségével, Moszkvában pedig a Tretyakov ( képtár, a Kreml és a Mauzóleum. i Szovjet vendéglátóim kedvességét jellemez hetem azzal is, hogy a moszkvai és leningrá- (| di intézet gépkocsit bocsátott rendelkezésemre, * útközben fáradhatatlanul magyarázták a váro­sok szépségeit, nevezetességeit, az intézetek­ben naponta uzsonnán láttak vendégül. A két é városról röviden annyit: Moszkva épülő, ha- (i talmas világváros, Leningrád megőrizte pati-p náját, de a város szélein ugyanolyan ütemben <1 építkeznek, mint Moszkvában. Utamról sok hasznos tapasztalattal tértem vissza, amelyeket, remélem, itthon nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is ér­tékesíthetünk. kimagasló szovjet haematológusokkal ismer­Bőven van árn a kereskedelem raktáraiban nem tudták megtartani, így? Nem azt akarjuk jelenlegi vagy kevés volt az áru a ke- pes biztosítani a város ellátá- hétfőn délelőtt indulnak el új-? cikkünkkel bizonyítani, hogy reskedelem raktáraiban, hanem sát. A Hús- és Tejkiskereske-J ____ "'.i:_____________________é _ vmm irrvlf pcíilr a*7Í Ir hfíTmitflt.ni Hnlnrti Vállalatnak- hámmimil-V ra a fehérkúti menedékházhoz,? a korábbi években nem volt, csak azt szeretnénk bemutatni, * hogy soha még ilyen raktár nem rendelkezett G^ermekaakkorSk a D0|<t0r Sándor la netán folyamok . u , u Elénk sakk-élet Művelődési Hazban Elénk sakk-élet, A Doktor Sándor Művelődési Ház­ban (volt Tiszti Klub) minden este számos szakkör mű­ködik. Az egyik te­remben a sakkozók, a másikban az esz- perart tósok beszél­getnek, a harma­dikban — a nagyte­remben — fiatal lá­nyok és fiúk tanul­ják a táncot. Van ezenkívül szabás— varrás tanfolyam is, ahol több mint szá­zan tanulják meg a ruhavarnást A legérdekesebb és leghasznosabb azon­ban most kezdődik majd, a jövő héten. Gyermekioglialkozá- sokat vezetnek be egy, 25 éves peda­gógiai tapasztala­tokkal rendelkező tanár vezetésével. A gyermekfogflalkozá- sókna olyan gyer­mekeket vesznek fel, akiknek édes­apja is, édesanyja is dolgozik és nap­közi otthoniban nem tudták elhelyezni őket gükeí, tudásukat. A gyermekfoglalkoszá- sok órarend szerin­ti beosztással tör­ténnek, lesz jláfték és torna, kirándu­lás és gyermek­ének. Azonkívül mindennap két órai kötelező tanulás. lános iskola felsőbb osztályosait vonják be a szakkörökbe, ahol fúmi-faragni tanultnak és gyara­pítják kézügyessé­készlettel városunk. S ennek igen nagy jelentő­sége vám Először is kevésbé vagyunk már kiszolgáltatva az ipar ké- nyének-kedvének, mert ha egy gyengébb minőségű árura azt mondja az átvevő, hogy „nem”, azért még az nem jelentkezik hiánycikként a boltokban. Azon kívül a nagyobb árukész­let, a fokozottabb választék jobban kielégíti a vásárlók igé­nyét Ma már húszfajta rádió között válogathat az ember, delmi Vállalatnak hárommil­liós készlete volt az év elején,' a tavalyi egy millióssal szem­ben. A Kiskereskedelmi Válla-i lat 26 millió értekben , tárolt', árut — tavaly csak 20 milliós , raktárral kezdte az új évet. . ( A Ruházati Bolt Vállalat 441* millió forintos készlete is ko-i' moly raktárt igényelt Tavalyi* január elsején csak 30 milliói1 forint értékben volt áruja. I* Számára sem jelentett volnál1 semmilyen nagyobb akadályt,? ha az ipar 72 napig nem szál-? lit árut ([ A város kiskereskedelmi há­A Doktor Sándor, i dúskálhat a citromban 06 va- lózata tehát — az Állami Áru-i MŰVCflÓ<tá?l q^ | lawpnnvi únifélcvcÁcrlvil 1 óhh- Uó*» ^ *> f?\1/í«v\M«>ecti>7nwefi gyermekfogjalkozá- <' sok beindítására (' nagyobb pénzössze-i1, , , ..---- ge(. é«s mintegy 4 OOOÍ Ál talában az álta- farúmt. értékben já-i» A Pécsl Élelmiszer Kiskeres- szemben. S ez az árukészlet 52) ___________ _ lamennyi áruféleségből több- ház és a foldművesszövetkezeti gy ermekíogjlalkozá-} fájta minőségű hazai és külföl- boltjait kivéve — összesen, i ...........................T',: -----mintegy százmillió forintosi ra ktár- árukészlettel kezdte az új esz-) tendőt a tavalyi 61 millióval, i di áll rendelkezésére. De térjünk vissza a tékokat kapott. Igyf felszerelnek gyalu- ‘ és satupadokat is. A gyermekfogMko- zásókra sok jelent­kezőt várnak. kedelmi Vállalat 1057 január 1-én húsz millió forintos rak­tárkészlettel indult az új év­nek. Ez azt jelentette, hogy 22 napig — minden rendelés és utánszállítás nélkül — ké­napra biztosította volna a vá-i ros zavartalan ellátását: i De most is naponta és va-1 gon tételek ben érkeznek az1 újabb áruk: , Vannak, akik egész életü­ket elsárgulí írások böngé­szésével töltik. Nem szak­mám, de ha már önként elémbe került ez a sötét kö­zépkori história, hadd te­gyem közkinccsé. írva va­gyon pedig a következő: történt, hogy ama ne­vezetes szentről, Antalról ne­vezett falunkbelije, ki hiva­tása szerént naponta szállá a földnek méhibe, s onnan fe­kete követ bonta vashegyű szerszámokkal, nem téré töb­bé vissza. Vala pedig falunkban ezen időben istennek jámbor szol­gája püspök urunk kegyel­méből oda helyeztetett espe­res, ki nevét az fordulásairól hirhedett szenttől, Páltól nye­rő. Leikeinknek ezen serény pásztora gyakorta kesereg vala afelett, hogy falunk de­rék lakóinak az lelki buzgal­ma igencsak gyatra s ha pél­dának okáért szombati napon esküvők össze egyházának két jámbor báránya, az úr­nak szentelt vasárnapon in­kább alusszák ki az „lagzi”- nak nevezett hívságos vilá­gi tobzódás fáradalmait, mintsem hogy istennek az ő felszentelt templomába já­ruljanak. Ennek okáért Pál nevű esperesünk kiszegzé templomának ajtajára: „lSzombaton nem esketek!" Teremtő urunknak e dicsé­retes szorgalmú szolgája ké­retett fel amaz Antal nevű megboldogult utolsó útjának egyengetésére, kéréssel for­dulván hozzá az rokonság, hogy mondaná el porhüvelye felett az végső búcsúztatót és kondittaná meg az lélek harangját. Esperes urunk azonban mondó: „Nem! Sem az végső búcsúztatót el nem mondom, sem az lélekharang megkon- dulni nem fog, mivel ezen megboldogult eladd lelkét az sátánnak, nem fizetvén sem párbért, sem adót, sőt amaz rettenetes bűn is terheli tő­lünk immár eltávozott lelkét, hogy hitvesével csak az vi­lági hatalmak hivatalában esküdött örök hűséget.” Ezt hallván az megboldo­gultnak négy barátai, mon­dották: „Az lélekharang mé­giscsak meg fog kondulnt. Ha más nem, majd megktm dítjuk mir Amint mondák, azszerént is cselekedtenek. Bemenőén az úr hajlékába, fejfedőiket, miként az illő tisztelet megkévánja, levet­ték és megragadták az ha­rang kötelének végét. Hogy pedig az kötél rángatását ke­zeikben tartott kucsmáik ne akadályozzák, az négy kucs­mát szép sorjában az temp­lomi padokra helyhezék. Megkondula hát mégis az léleknek harangja. Pálról ne­vezett esperes azonban hall­ván a harangszót. igen lel- háborodék. Sietve mene az templomba, hogy ama gazt. ki az harang kötelét ránci- gálni merészeli, fülönfooja. Látó azonban, hogy az ha­rang kötelét négyen fogjak és nekie csak két keze va­gyon. így tehát az fülöntö- gásból semmise lészen. Ha­nem amíg szála a: lélek ha­rangjának szava, megkapa­rintó az négy kutsmákat. es azokkal toppal haza osona. míg fejében ily gondolatokat forgata: „Eme rebellisek nem restellenek egy követ fújni azon ördögtől való. kénköves tüzet tápláló fekete kö bá­nyászával, így hát istennek tetsző dolog leszen. ha eme négy kutsmákat elemelven, arra kárhoztatom őket. hogy , az nagy munkában kimele­gedvén, izzadt fővel, kutsma nélkül kéntelenedjenek ha­zamenni.” Igen felzúdula erre az falit minden lakója, mondván, hogy amaz Antal nevű bá­nyász igen kedvűinkre csele- kedék, amikor tűzhelyekbe való, magából melegséget bo­csátó fekete követ hoza fel a föld alól, de emez Pál nevű esperes igencsak kedvünk el­lenére cselekedék, mivel emez derék embert az föld alá utoljára elkísérni rest vala, sőt az barátainak négy kutsmáját is ellopd. Hallá ezt a falu telkeinek derék pásztora és hogy betsu- létének tsorbáit némiképp kiköszörülje, az négy kuts­mákat lappal elvitte és a a dóiknak sűrű bocsánat kére-* sek közepette visszaadó. De ez keveset segíte már rajfe. lévén neve azótától fogva az falubeli köznép körében: Kutsmás Pali. Ezen történet pedig legyen okulására min­den fiainknak, H. h. Anno Domini 195S, die 3. Januaries." Hm. Ez a dátum... Elvé­tette a krónikás az év szá­mot'! De nem. nem vétette el A história hitelesen középkori és hitelesen sötét, a dátum pedig éppolyan hitelesen mai, (Mész) minden kocsma Iliiül falára fölaggatták a táblát ezzel a felirattal; „Az alkohol öl, butát és nyo­morba dönt i j .r Mondom, minden kocsmában szembeöt- lött ez a felárat a belépőnek s az is, hogy a tábla alatt holtrészegein hevert mindjárt a „szemléltető példa“ is —* tanulság okából. Ezzel persze az alkohol és a züllés elleni kampánynak eleget, is tettek: Hogy ez mennyire kevés, mennyire semmi! — csak az tudja, aki néha-néha végigjár­ja az éjszakát és józanul, ku­tató szemmel próbál bepillan­tani a mulató!-:, lokálok mély­ségébe. Mert a tábláik rég el­tűntek már a falakról (sem oszt — sem szoroz) de a prob­léma megmaradt! A baj nem ott kezdődik, amikor már „ölt“ és „nyomorba“ döntött az al­kohol, — ez már a tragédia utolsó felvonása, — hanem sokkal előbb. És nem as min­dig az alkohollal végződik, hanem a prostitúcióval..; Itt a Gyöngyvirág mulató. Hétköznap ellenére eléggé za­jos és forgalmas a belső te­rem. A zene szól, a vendégek iddogálmak, egy fiatal lányka ott táncol a zongora előtt a fiúval. Megvárjuk, míg befe­jezik s a pincérrel kihivatjuk a lányt, a külső helyiség egyik asztalához. A lánykát székikel kínáljuk, leül, mosolyog, csinos kis sző­ke kölyök. Azért kölyök, mert ahogy a személyi-igazolványá­ból kitűnik, még nem töltötte be a tizennyolcadik esztende­jét:, És itt táncol a mulatóban este tíz után — Ancsa ml van?! — kiált álé hozzánk a fiúja,, n Ancsa „TángyalókJ* —■ Anyád mit saől otthon, hogy mulatókba jársz’ Vállatvon: — Mat szólna? Semmit. Semmit sem szólhat:; ..Szólhat?“ Ez szép. Egy anya nem .szólhat“ a lányá­nak azért, mert mulatókba jár’ — Hol dolgozol? — Fodráfiatóelpari Szövetke­zetben a.n utcában. Felírjuk a lakáscímét, majd a mamával beszélünk. Ó pedig visszakapja az igazolványát s mehet haza. Most azonnal. Megvárjuk míg összeszedelőz- ködiik és elmegy Egyedül- A „lovagja“ itt marad Szeretné tudni, hogy miről is van szó és a barátját küldi oda hoz­zánk érdeklődni: — Lesz valami a lánnyal? — Lesz — feleljük. — Ugyan ne balhézzatok már! — s vállunkat veregeti. — Mit isztok srácok, mit isz­tok? — és ravaszkásan hunyo­rít szemével. Ilyen is vau. Megváltaná egy féldecivel a lányt, s mi ónmagunkat kiköphetnénk. No nézzük tovább! II 111 Éli ,í, sytó A pincér átadja az üzenetet — kijönnek. A lány... hm. — Már ismerjük egymás!, ugye? — Igen — feleli halkan, jje gúnyosan. Valóban egyszer találkoz­tunk már. A tárgyalóterem­ben. ... . Néhány esztendeje egy csúnya ügybe keveredett. Tárgyalás után a bíróság lép­«■SMMtaMtnfcdLlbttr vét. Mérgében.. i Abból a per­ből nem tanult. Tizenhét esz­tendős, otthon azt mondta any­jának, hogy Z-vel találkozik, elmennek egy eszpresszóba. Tessék, menjen! Oda mehet. De eszpresszó helyett a mula­tóba ülnek be ketten, két gye­rek. A nővére másnap dél­előtt bejön hozzánk. Szomorú szemű, komoly nő. Mit csinál­jon? Mit csináljon a húgával? Ica nagyon elütött a család­tól. Hiába beszélnek neki. makrancos, makacs és buta. Azért jött, mert a lány még az éjjel otthon megmondta, hogy beleesett a razziába' . A mama süTógörcsőt kapott, a nővérke megdöbbent, hogy a húga ismét kezdi, de a lányka, az Ica, váilatvon — miután ezt- (közölte az otthoniakkal, — s lefeküdt. A fiú — az más. Szeré­nyebb. őszintébb, komolyabb. Ö igazat ad nekünk, amikor figyelmeztetjük őket, hogy ez az éjszakázás nem vezet jóra. A fiú elmondja, hogy szerei i a lányt, de mindig otthon sem ülhetned;, viszont hova menjenek? Hol táncoljanak ők akik még nem töltötték be a tizennyolcadik évüket? A kultúrházhan. A Doktor Sándor Kultúrotthon bún min­den szombat, és vasárnap dél­után: tánc van. Nem megfelelő hely? Én és hajdani suhanc- korabeli barátaim örültünk volna, ha ilyen otthonba be- 'óphetünk szórakozni, táncolni. De akikor nem volt. A „Le- venteotthon“ omladozó, pisz­kos falának támasztott háttal álltunk szombat esténként, — esc műt« aaóBafcnrnÉUBfc'i, Mmt még a levente-oithonba sein mehettünk be mindig, amely egyébként kopottabb*. doho­sabb volt akár egy pajtánál. S ez a kultúnház? Ha meg­felelt annakidején a régi tisz­teiknek kaszinónak, akkor ma — sokkal szebb berendezés­sel, — nem felel meg gyere­keinknek? Dehogy nem! Csak még nem talál oda mindegyik... Sem Z„ sem a kis „ismerős“. Bár a fiú megígérte, hogy va­sárnap délután ott lesznek mind a ketten. Meglátjuk. Megnézzük... htl a lányait S már-már ott tartanak — ha így folytatják, — hogy az „éjszaka törvénye- előbb- utóbb rászorítja őket area az útra, amelyen jóval előttük jár már H. Rozália és barát­nője, a Kati. Ök már egészen mások. Lomposak, fásultak, és piszkosak. Kint állunk a Béke Söröző előtt a járdán. Amikor kihivattuk őket, hozták a ka­bátjukat is. Tudták már mi­ről van szó. Rutin dolga az egész. Igazolványuk nincs. Ha­zudnak. Azt mondja a Felső- Malom utcában lakik, később azt, hogy az Alsó-Balokány ut­cában. Mindegy. megnézzük azt az „albérleti szobát". Az. igazság: Alsó-Balokány utca. Takaros, redőnyös, újonnan vakolt kis házacska. De bent?! Megáll az ember esze e mér­hetetlen szenny és piszok lat­rán. A két ágyon piszkos ta­karó, — a szoba egyébként sem nagyobb, mint egy tága­sabb tyúkól, — a rogyadozó hátán gyűrött koszos ruhák a szobán átvezetett spárgán női alsóruhák száradnak .mosás ' után. de mint a föld, olyan fe­kete valamennyi ruhadarab, amelyekből a mocskot még vitriollal sem lehetne már el­tüntetni. Itt laknak hát ók ketten .... És most keresik az igazol­ványt. Kiforgatják a szek­rényt, fölfordítják a szalma­zsákot, megnézik a polcokat, mindent, míg végre előkerül a szeméi yli gazol vány .. Kati dolgozik. Rozi állás nélkül teng-leng már ősz óta. — Ki volt az a férfi, .űrivé! a Béliében ültetek? — Régóta ismerjük ... — hangzik a kitérő válasz. — Hogy hívják? — Pista. Csak annyit tudunk hogy Pista. De végül kitűnik ám. hogy csak ma ismerték meg. Mind­járt mentek a moziba „Mit játszottak a moziban Róza’* — kérdezzük. Töpreng. — A címét nem tudom. Ar­ról szó!, hogy egy pasas meg­csalja az asszonyt, elválnak, de aztán a csaj is megszökik — Ennyi az egész1' Váilatvon: — Ennyi.. Miből élnek ezek a lányos? S főleg Rozi, akinek még ál­lása sincs? Húsz-harminc, van úgy hogy ötven forintot is kapnak, hol egyik, hol másik férfitől... Bemegyünk a ház- tulajdonoshoz. Öreg házospá az ember köhög, az asszony nagyot hall. A lányok kettő- százötvenet fizetnek aaért az viszont, lakik rtéft.y fiatalem­ber, ők is megadják összesen bizonyára az öt-hatszáz forin­tot. Azonkívül „átutazó“ ven­dégek is vannak, mint például a Pista, akiivel a lányok itt megismerkedtek. Mert az „au utazó" vendégek itt máméig találnak nemcsak szállást, ha­nem lánydkat is. n« Ki kell jönnünk a levegőre — nem az udvarra, mert a gő­zölgő bűz megszorul az udva­ron. — hanem ki az utcára..« Ki kell jönni mert ez a szo­morú látvány — amellyel a lányok szobája szerencséltet bennünket — kibírhatatlan, bele vésődik az agyba. Nem tudom miiért sdIvednek ilyen iszonyatos mélységbe emberek, akiknek kezük, lábuk van. szi­vük van és agyuk, amellyel gondolkozni, dolgozná tudnak. Ibi monittafn „<£. SsiSS nem műidig az alkohol okozza, hanem a prostitúció, bár ez a kettő együtt jár. Vagyis, hogy nem keli a lánykáknak szeszt inniuk először, csupán csalt beülnek egy feketére az éjszakai mulatók valamelyike­be, — a fiúval. Ártatlanul, tiszta szándékká1. Ezt lehet csinálni először, másodszor, ötödször, de .. hatodszor már pálinka kerül az asztalra fe­kete helyett és a fiú is felcse­réli másikkal, harmadikkal... Minek folytassam? Ezért ■küldtük haza a két lányt a Gyöngyvirágból, hogy ha már otthon nem fogják meg a gyeplőt, legalább így húzzuk vissza őket arról a bizonyon „lejtőről“... És sikerül-e? Es ha sike­rül, még mindig csak két lányról van szó. Több nincs?

Next

/
Thumbnails
Contents