Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

JANUAR S.

NAPLŐ

— wCSALAD cMmsVédjük meg a csecsemőt a hurutos megbetegedéstől

V Ha a okait

csecsemőhalálozások nézzük, a veleszüle- ,,-fett gyengeségek mellett, ma is a légutak hurutos megbetegedései játsszák a legnagyobb szerepet (pedig az utóbbi évtizedben az orvostudomány ezek gyógyítása terén is nagy előrehaladást tett.) Mivel a hűvös téli hónapokban találkozunk gyakrabban velük, ezért időszerű, ha csak rövidesen is, de foglalkozunk a kérdéssel.

Mindenekelőtt ki kell hangsúlyoznom, hogy a hurutos betegségeket fertőzés és nem meghűlés okozza (ezért nem ritka a nyári hőségben sem). A meghűlés, illetve a lehűlés legfeljebb csak elősegíti a be-: legség kifejlődését, mivel mintegy kaput nyit a fertőző: csírák behatolása számára. Eb: bői következik, hogy óvni kell; ugyan a gyermeket minden: esztelen lehűléstől, de még: sokkal jobban kell védeni a: fertőzéstőL

E felette járványos beteg-: ségek kórokozói a beteg em-i bér szájában, torkában, orrá-; ban, tüdejében élnek és annak: apró nyál'kacseppjeivel — kő-: högés, tüsszentés, hangos be-; szed által — milliószámra szó-: ródnak szét a levegőben. Bármilyen enyhék is legyenek a: tünetek, egyformán terjesztői a betegségnek. A legnagyobb baj éppen abból származik, hogy a „csak kicsit náthás* 1 felnőttet vagy gyermeket nem

számítjuk betegnek. Ezért óvjuk még náthás embertől is a csecsemőt! Ha az anya náthás vagy csak „karcol“ a torka, orra és szája elé kössön kendőt, mielőtt kicsinyéhez közeledik.

Minden csecsemő érzékeny a hurutos betegségek iránt, de mégsem reagál egyformán a fertőzésekre. Minél fiatalabb a gyermek, annál súlyosabb a betegség lefolyása. Ezért helytelen az újszülöttek állandó látogatása. Hasonlóan gyenge a rosszul táplált és fejlett D. vitamin hiányban szenvedő an- golkóros csecsemő ellenállóké- pessége is. Ez az oka annak,

hogy a még olyan enyhének in dúló betegség is náluk köny- nyen és gyorsan a legsúlyosabb tüdőgyulladáshoz és nem ritkán halálhoz vezet.

Tehát a csecsemőt ne a szabad levegőtől féltsük — amire télen is szüksége van —, hanem óvjuk a fertőzéstől, valamint helyes a fiatal csecsemőnél mindenekelőtt anyatejes táplálkozással, rendszeres D vitamin adásával biztosítani fejlődését és ezzel fokozni az amúgy is esendő fiatal szervezet jobb ellenállóképességét.

dr. várbíró béla

gyermekgyógyász szakfőorvos

A Pécsi Tervező Iroda jelenti:

Régi problémája a magyar

közönségnek, de a magyar ipar nak és népgazdaságnak is a korszerű, olcsó bútorzat előállítása. A negyvenes évek végén kiváló iparművészek által tervezett linóm vonalú, kisméret-bútorokat gyártott iparunk elérhető áron, de még részletre vásároVhatóan is. Ez a kísérlet — bár bevált — néhány esztendő múlva abbamaradt, nem Is igen állapítható meg, hogy miért.

Kis bútorokra a közönségnek égetően szüksége van, mert a modem lakás nem ad elegendő alapterületet régi bútorok,

„Rita66 a háziasszonyok kedvence

Rita a neve ennek az elektromos szárítószekrénynek, melyben egyszerre 3 kilogramm ruhát lehet elhelyezni. Ezt a ruháméiulyiséget az 1555 wattos háztartási gép két óra alatt szárítja meg forró levegővel.

nagy ebédlőasztalok, kreden- cek, dupla ágyak, óriás hálószobaszekrények, de még nagyméretű konyhabútor elhelyezésére sem. Ugyanakkor az ipar nagymennyiségű faanyagot pazarol el a régi nagyméretű bútorok előállításánál. A cél tehát az, hogy a régi szekrényeket rövidesen mellékhelyiségekben elhelyezett beépített szekrények szorítsák ki, míg a nagy asztalokat, székeket, ágyakat az új lakásméretekhez arányos szépen formált, új anyagok bátor alkalmazásával készített kényelmes, kisméretű bútorzat váltsa fel.

Néhány ilyen bútordarabot már eddig is' lehetett vásárolni — inkább csak Budapesten, ahol a Képzőművészeti Alap Csók galériájában állandó kiállításon szerepeltek, most azonban abban reménykedhetünk, hogy a jövő esztendőben e bútorok legízlésesebb darabjainak szériagyártását is megkezdik. A közönség bizonyára örömmel fogadja majd ezt az újévi ajándékot a magyar ipar részéről, mellyel kellemesebbé, kultúrátíabbá teheti otthonát.

M. P.

Háztartási tanácsadó

Mit kell tennünk az avas zsírral?— Az avas zsírt vasfazékba hevítjük, mihelyt megolvadt, öntsünk hozzá lefölözött édes tejet. 6—8 liter zsírra 1 litert. A csakhamar képződő barnás, kellemet- lenszagú habot leszedjük, mindaddig, amíg a zsírban semmi tejfoszlány sem mutatkozik többé. Amikor a szír teljesen megtisztult és leülepedett, óvatosan leöntjük, hogy a lerakódás vele ne menjen.

. Citromolaj készítése: —

Más konzerválás! mód, hogy az egész vékonyan lehámozott héjat, amelyen semmi fehér bél nem maradhat, lerakjuk egy befőttes üveg aljára, a tetejére egy centiméter vastag porcukor réteg jön, majd ismét citrom, és újra cukor. A rétegezést addig folytatjuk, míg az üveg megtelik, de a legfelső réteg cukor legyen. Pergamenttel lekötve tesszük el. Minthogy a cukor magába szívja a nedvességet, citromolaj képződik belőle, ami kitűnően használható minden olyan étel ízesítésére, amihez egyébként citromhéjat használunk.

Burgonyahéj felhasználása: — Tiszta vízben megmossuk és kifőzzük. Levével üveget, ablakot, világosra festett ajtó-, ablaktokot, tükröt, világosra festett bútort moshatunk szépen le. Az üvegfélét utána alaposan öblíteni kell. Evőeszközök tisztítására is nagyon jó. A ruhák festésére használt edény megtisztul, ha burgonyahéjat főzünk benne.

Üveg, szemüveg páramentesítése: — Szemüveg párá- sodását, ami különben kellemetlen, ha télen különböző hőmérsékletű helyiségben járkálunk, elkerülhetjük, ha az üveget glicerinnel (glicerines ruhával) áttöröljük és utána tiszta száraz ruhával.

Ablakot a homályosodás- tól megóvhatjuk, ha az ablakmosó vízbe cseppnyi glicerint öntünk.

Maroti András

Ez a divat?!

Most szóljanak : hozzá, mert hama- ; rosan már késő lesz

• Már tervezik az új í divatot, a szabók e- í szerint szabják a ; ruhákat és a kon- «fekció ipar is elké- > szült legújabb mo- ! delijeivel.

Hogy milyen lesz íaz idei divat?

Azt mondják, hogy visszatérünk ős• anyáinkhoz. Ismét ! megnyújtjuk a szak í nyakat, hogy jól el- : takarja a térdet, s : az ingerlő női lábakból is csak ke: veset enged sejtet- ■ ni. A ruha ujjúból spóroljuk majd el í az anyagot, mert az ! ujjak rövidek lesz- ; nefc. Ugyanakkor : hosszúak a kesz- : tyűk és csaknem : hőnyiknél végződnek, mert ismét

nagy divat a kesztyű. Természetesen nylonból és csipke szegéllyel. Különben a csipke | szinte elmaradhatatlan a ; nyakról és mélyen díszíti a ru- i hát, csaknem övig.

| A szabásról külön regényt kell írni, annyiféle, ahány

! Isméi divat a báró

Házassági reform Marokkóban '

Marokkóban a házasság kérdéséről kiadott új „dahir” (törvény) a betöltött 15. évet írja elő a menyasszonynak és IS. évet a nősülő férfinak. Még lényegesebb rendelkezés: kö- telezőleg előírja a nő beleegy ezését. Azelőtt az apa vagy a gyám kényszeríthette a fiatal lányokat a férjhezmenésre.

Az új házassági kódex fen ntartja a férfinak azt a jogát, hogy négy felesége legyen egy szerre, de köteles a szigorú egyenlőség alapján bánni velük. Mindegyik feleség panaszt emelhet, ha a férj jobban bánik a többivel. A férj az új rendelkezések szerint is eltaszíthatja magától a feleségét, de köteles kártérítést fizetni neki.

Csinos ez az elefántcsontI színű változat. A rövid bunda régies szabással és érdekes övvel készült. Az öv felett eléggé, dúsan ráncolódik.

megrendelő jelentkezik. Egyben megegyeznek, szeretik a szűkreszábott, feszülő hátú ruhákat. De vajon ez lesz-e az új divat? Az eddigi bemutatók nem ezt tanúsítják. Már megjelent a zsákruha. Egyszerű a szabása. Az anyagot összevarrják zsákformára. Azután felül nyakat vágnak rajta és dekorálják. Ha nem is egészen így készül az újdivatú zaíkruha, de külsőre így néz ki.

Mi a véleménye róla a férfiaknak?

Egy idős ember: „Láttam már csúnyábbat is a múlt század végén!“

Egy fiatal ember: „Nem engedném, hogy a menyasszonyom felvegye.’“

Egy szabó, «fei már varrt ilyet: „Majd megszokjuk, min* den csoda három napig tart.’l Végül az újságíró: „Jó'téma lesz, sokat nevetünk rajta.’“

De hát szóljanak hozzá az illetékesek — az asszonyok és lányok — mert ők tudják igazán, mi tetszik majd a férfiaknak 1958-ban.

(GALDONY1)

A KIS TELEFONKÖZPONT felett tejszínű lámpa hullatta fényét az ügyeletes nő hajára, megvilágítva vállát s a két kezét, mely fürgén mozgott a kapcsolótáblán, válaszolgatva a hívásokra.

— Központ...

— Vonalat kérek.

— Adom.

A drótok, a dugók, a fel-fclvll- lanó jelzések után pár-perces beszélgetés, majd megsürüsödött csend. Gépies mozdulatok beidegződön hangsúly. Fejére tette a Hallgatót, kapcsolt, várt. Közben sok mindenre volt Ideje, megrakta szénnel a kályhát, dereka köré csavart egy takarót, mert mögötte az ablak rosszul zárt s kint bolond szél nyalta az utak görbületét. Aztán vtsszatelepedett a »zékre, egy önkéntelen mozdulatai felvette a párkányról kolleganője tükrét és belenézett. Közben magasra emelte fejét is, hogy a fény ne szórja tele aréat fölösle- 5es árkokkal. Puhán a hajába túrt, szerette volna, ha olyan, mint a 'ekete leányé a „Halló Itt Gab- ■iella” c. filmben. Dehát annak testében a sport érzett, öt viszont meglazította a kényelem — és hiába, el is késett egy kicsit. Le- pittyenő szájjal nyugtázta, önmagát vigasztalva a gondolattal, hogy a szépség nem minden, meg a fiatalság sem, hanem azért a tükröt nem dobta félre, sőt, mint aki számot vet, pontról pontra vizsgálta az arcát. Végül megállapodott a szeménél. Szép, mélységesen barna szeme volt, okosan figyelő, mint a tisztásra kilépő őzé. Némj szándékolt hidegség volt »enne, de" amint nézte sokáig — ahogy csak önmagát nézi az ember — lassan megbékélt a tekintete s szokatlan készséggel felelt •z új hívásra.

— Tessék, Itt kRspout i..

A PROTON AT Is zengő, mély hang Jelentkezett, az első pillanatban azt hitte, hogy az új vonalJavftő, annak van Ilyen lélekben

visszarezdülő szép hangja. Sajnálatára csak a klinikai orvos volt, aki Itt lakik a bányatelepen. Haza akart telefonálni és türelmetlenül hívta lakását, de csak a csengő berregett szaporán, jelentkezni nem Jelentkezett senki. Az ügyeletes szinte látta, mint váltogatja a kagylót kezében a doktor.

— Meg kellene próbálni később ..,

— Hiszen ha csak annyi lenne, de nem lehet, szülésnél vagyok, úgy szöktem el pár percre. Később különben sem számit, akkor már mindegy.

— Hát... én talán adhatnék át valami üzenetet?

— Oh, nagyon köszönöm — kapott rajt fölélénkillve a doktor — hisz egyebet sem akartam, minthogy tartsák ébren a fiamat egy órabosszat még. Addig hazaérek, ha minden jól megy — tette hozzá, majd egészen megvidámodva. — Már harmadnapja nem láttam a fiamat, azazhogy láttam, de már aludt és reggel sem akartam olyan korán ébreszteni. Es hát... hiányzik a hangja, kivált ma este nélkülözném nagyon. Akkorákat tud nevetni... — mintha restemé, hogy igy megnyílt egy Idegen előtt, határozottan fejezte be.

— Szóvá' ne fektessék lé, míg haza nem megyek, nincsen még késő. Es méjegyszer nagyon köszönöm.

Mostmár Iekoppamt, a kagyló, az orvos visszasietett a szülőszobába. Bizonyára megnézi a csöppségét, megcsippenti az orrát évödve. — Hogy lettél te ilyen turcsi? — s teát rendel az anyának, majd fel- vlteti az emeletre. Aztán ledobja a köpenyét és mialatt kezet mos, tütyörészve a fiára gondol.

Nyáron látta egyszer a Hősök terén kézenfogva vezetni a kicsit. Valami külön nyelven beszélgethettek, amit csak apák értenek és fiúk, A gyerek lebegtette a csukLeszkó Margit:

CSÖNDES EJ

lójára kötött léggömböt, ámulva nczett fel a nagy emberre, aztán teli szájjal, göcögve nevetni kezdett. A doktor is vele.

— A legtöbb embernek van gyön géje — gondolta az ügyeletes elnézően és öntelten egy kissé, mint aki kivétel a sok közül. Men a munka nem gyöngéje, erőssége az embernek. Csak szeretni lehet, mint semmi mást. A munka, mely saját lábára állítja az embert, és önállóságot ad. meg védelmet, liogy ne szoruljon többé senkire. S a bővelkedők nagylelkűségével nyúlt a kapcsolótábláihoz segíteni a doktoron.

Halvány ajtónyílás felelt a berregésre, meg halk, puha léptek. — Hosszúban van a doktomé biztosan — gondolta — tükröző fényű szaténban, mely belül bolyhos és meleg és egy kicsit rikoltó, mert az asszony szereti a színeket. Tudja, hogy illik neki a spanyolos arcához. Hallja, amint felkapja a kagylót és frissen, üdén szól bele.

— Az uram ... Igazán? Jaj, olyan szomorú is lett volna nélküle. Még jó, hogy nem gyújtottuk meg a gyertyákat! igen .. . most már várunk vele — hangja szinte sütött a boldogságtól. Aztán mintha megrántotta volna a vezeték drótját és egészen a kagyló mellé suttogott.

— Egy kicsit csönd legyen fiam, most apukával beszélek. Ssss, maradj, mert azt hiszi, hogy rossz fiúcska vagy. Megmondom neki. hogy jöjjön haza, mert Andriska várja, jó?

Es nevetve fordult vissza.

— Kicsit persze össze kell szednem a tudományomat, mert ilyenkor már aludni szokott, de talán nem lesz nagyon nyűgös.

Megköszönte ő is a közvetítést, boldog karácsonyt kívánva az ügyeletesnek, és sajnálkozott, hogy szolgálatban van ezen a szent estén.

— Nem tesz semmit, valakinek ezt is kell. én legalább nem hiányzóm senkinek. — Könnyedén akarta mondani és bosszankodott, hogy inasképpen sikerüli. Még azt hiszik, hogy sajnáltat ja magát.

KURTA MOZDULATTÁ!, gyújtott cigarettára s mély szippantással húzta meg a füstjét. Könnyű, kékes felhő keletkezett ritkás fátyolként lebegte körül, fölszánt, majd lejjebb ereszkedett mintegy játszva vele, megsürüsödött és befonta. Egyik ágát kicsapta az ablakon betörő huzat és elhúzta a szoba túlsó felének félhomályába, sőt mintha túl nyújtaná a falakon, túl a szénporos hegyen a kis faluig a völgy alján, ahol fiatalok vigadnak rokka mellett most is a téli estéken. Es szerelmek szövődnek éppen ügy, mint azelőtt. Legény lánynak teszi a szépet s az gondolatban koszorúját köti már. Aztán kiderül, csak Játék volt az egész, a legény azt gyűrűzi pL aki Jobban tudott a szemébe nevetni. A leánynak persze úgy >tmik. hogy elviselni sem lehet, azt hiszi ujja! mutogatnak rá és fá (dalom égeti meg szégyen. Csak menni, menni szerelne, akarhová,

de el onnan és megváltásként akad néhány ember, aki tanfolyamra javasolja a városba. S új arcokat lát. új dolgokat ismer meg és munkát kap, mely egész embert követel, de cserébe feledtet mindent. Most már biztonságban érzi magát és hiánytalanul boldognak. I>e közben évek futnak el s most egyszerre, mintha hiányozna valami.

A karácsony teszi, meg a cigaretta és a nagy nyugalom, az ember egészen szentimentális lesz tőle. Elnyomja szivarkája végét a hamutartóban, még füstjét is igyekszik szétfoszlatni maga körül. Am csak félig-meddig sikerül, makacsul visszatérő arcok táncolnak körülöttte. köztük minduntalan a doktor kisfiáé, aztán a vonaljavító. Róla azt sem tudja kicsoda, csak hangja muzsikál benne szüntelenül. Rázná le magáról a szokatlan hangulatot, de mintha minden ellene esküdne, a telefonon sem jelentkezik senld, az emberek mintha, begubóztak volna. A szél kajánul verte össze ablaka előtt a jeges fákat. Megborzongott, s fázósan simított végig a karján. Kintről most hallatszott be a kapaszkodó autóbusz erőlködése.

A doktor, most jön haza az is. Sokára. S még azt mondta, hogy ma korán szabadul. Nem túlságosan nagy gazdája önmagának egy klinikai orvos sem. De otthon asszony nyit neki ajtót a karjára vett gyerekkel.

Öt azonban nem várja senki, 6

csak magáért dolgozik egyes-egye- dül. Támaszt keresve nézett szót, a hivatali Iratokkal máskor oly meghitt asztal csupaszon terpedt a sarokban. A rácson túli homályban elveszett a falra akasztott virág s az óra keményen verte az idő múl ásáit. Riadt könnyel telj meg a szeme, félt, mint gyermek a sötétben s nem mert arra gondolni, hogy szolgálat után társta- lan szobára megy haza.

AZTAN ELMÚLTAK AZ ÜNNEPEK, az élet rendés kerékvágásba zökkent. A postahivatal ajtaja szinte be sem zárult, sürgött-for- gottt mindenki. Postát készítetlek elő, bolti küldöncök sorakoztak a pénztár ablaka előtt, fény f$ny után villant a kapcsoló-táblán s élénken szólt a másnapok felett rendelkező telefon. S akkor, a forgalom kellős közepén szepegő hangocska szólt valahol a kagylóba.

— Apa ..»

Az ügyeletes bosszúsan rántotta meg a vállát. — Nem tudnak vigyázni a gyerekekre, mikor ezernyi fontos munka vár. Ideges hang feszült benne, de a kis lény mindebből semmit sem erzelL remény- telten suttogta egymás után — Apa... Apa.•.

— Ez a doktor fia lesz — villám át az agyán, biztos, hogy napok óta nem látta megint az apját.

Valami meleg lopakodott szívére s a sok sürgetés ellenére oda- szólt a kicsinek.

— Fogjad a kagylót Andriska- mlndjárt küldöm apukát, fis már csengette is a klinika számát.

— Csiky doktor urat kérem a telefonhoz, sürgősen. Mondják meg neki, a fia keresi.

fis feszült figyelemmel várt. hogy felkopogjon a lobogó köpennyel slőjő orvos lépése. Percekre megfeledkezett a körülötte sistergő életről, a kis eseménynek élve a kapcsolótáblára hajolt száj is elnyílt a várakozás izgalmában.

— Végre — diadalmasan nevetett fel. szeme ragyogott az Idegenektől lopott boldogság fényében. Hirtelen lángba borult az arca, szemben vele egy férfi állt az ajtóban. A szívetinelengetó hangú vonal javító. Jóideje állhatott ott. nézése kitartó volt és meleg. Az ügyeletes sietve kapott levegő után s hogy eltakarja áz arcát, % drótjaihoz menekült.

te* Halló • * • egy vonalát? Adom..,