Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-03 / 2. szám

N A P L ö 195* .TAN tFAR 5 Egy jó ifjúsági könyv \ H.tr0.meíer ,ite.r Nem is igazi pécsi gyerek az, akit ne izgatna a tettyei bar­lang! Abban az időben — de még a 30-as években is, — nem volt olyan gondozott a Tettye környéke, mint ma, s a bokros, fás, igazi vadregényes környezetben könnyen el is tudtuk képzelni, hogy a tety- tyei barlangból még a törökök (mert ami régen történt, azt mindig „még a törökök'1 csi­nálták) egészen a siklósi várig alagutat fúrtak .:: Az alagút­ba,n sok útvesztő van, s aki nem ismeri a járást, az nem tud onnan kijönni. A csontvá­zak. afniket az alagútban látni, mind ilyen eltévedt emberek tíz, húszéves emlékeket idéz' hovásoknak. a segédmunká­J pálinka havonta ez a kép, de sok tíz, húszezer soknak. Végül is ezernyi apró a Tetemes mennyiség és mind esztendős emberi pillanatot részletből kialakul az összkép: ^ a háromezer litert a szigetvári pattintott, szürke, I pálinkafőző üzemben főzik. örökít meg. A Nemzeti Mú­zeum régészei a Bükkben fel­tárták az itt élő ősember ott­honét, fényt derítettek élet­körülményeire, foglalkozására, életmódjára. S ahogy e kis ré­gészcsoport süti nyárson sza­lonnáját, ugyanúgy, ugyanott az ősember ropta valamikor az elejtett medve fölött örömtán­cát, sütötte s ette húsát... A könyv krónikaszerűen írja le a kutatások négy esztenedejét, s így az olvasó is ott hál velük az erdei házikó kuvikos padlá­sán, vagy a halk csevegésű voltak,, akik a törökök iderej-' Szalajka partján a sátor előtt tett, arannyal telt fazekait ke­resték;»: Gyertyákkal, aztán mégis csak bebújtunk, de mé­lyebbre persze nem merész­kedtünk. Aztán jött a kőlyuki barlang átfürkészése, az aba- iigeti cseppkőbarlang megcso­dálása ; ? j S most a „Gondolat* könyv­kiadó jóvoltából micsoda gyö­nyörűség együtt izgulni és mulatni azokkal a bükki régé­szekkel, akik négy nyáron át ástak, kutattak az Istállóskői barlangban! Vértes László­nak a „Medveemberek króni­kája" című könyvének cím­lapja is már a mi mecseki ■barlangkutató emlékeinket idézi. A barlang szájával szem­közt aranyfényben, zöldes hegy oldal ’ hullámzik, s a barlang előtt üli a kis társaság. Nem is Mosógépet kapott* a Fodrászipari Vállalat \ Nagyteljesítményű mosöge- < pct kapott a Pécsi Fodrásziparit Vállalat. Eddig' kézzel mosták* a vállalat üzemeiben bepiszko-* lódott köpenyeket, törölköző-1 két, törlőket. Ha megtelelő he- * lyiséget kapnak, üzembehelyez-* hetik a gépet, s kevesebb gon-* dot okoz majd az üzemekben* használatos ruhaneműk tiszti-* tás a. hallgatja, amint megbeszélik a következő nap feladatait, s be­számolnak a végzett munká­ról, miközben a cigaretták és pipák füstje eredménytelen harcot vív a Bükk-fennsíkról lezúduló illatos esti széllel. — Halljuk, amint az őskor-kuta­tók hol tréfásan, hot a türe­lemből kifogyottan indulato­sam magyaráznak a palóc je­a simara . kékes, vagy vörös kalcedon- ( December 12-én helyezték ból, a fekete obszidiánból, a ( üzembe a szigetvári főidében a májszínű opálféleségből készí- - Baranya Megyei Szesz-szíkviz- tett szerszámokból, az ősem- ( Ipari Vállalat saját üzemében bér agyának, kívánságainak 4 elkészített négyszáz literes fi- kőbeformált vetületéből, a 1-a- t 1,0,111 *° üstöt, kásában talált barlangi med- 4 Január 15-e után, amikor a ve állkapcsából, a szerszám- t bérfőzéssel már végeznek, rá­ként használt orrszarvú fogé- i térnek a szigetvári üzemben is ból a hazánkban élt íjas med- 4 a saját anyag lefözésére. A Ba- veemberek (aurignaci I.) és a laton környékén kilenc vagon gerelyes medveemberek (au- * törkölyt tárol a vállalat, a Szi- rignaci II.), a jégkori, a hét- < getvári Konzervgyár pedig há-l ven-nyolcvanezer évvel ezelőtt ( rom-négy vagon cefrét tud biz- élt embernek. — a „történe- * tosítani a főzés részére, lem előtti" kor emberének 4 A szigetvári szeszfőzde mel­dete. i lett szíkvízüzem is működik. A könyvet sok érdekes fény- ' amelyik ebben az évben ellátja kép. rajz és karikatúra teszi élvezetesebbé és élménysze- rűbbé. A kutató és kalandokat szerető ifjúság örömmel fogja bújni e könyvet, s igen nagy haszonnal is, mert észrevétle­nül igen szép és tudományos ismeretekre tesz szert. Harcos Ottó Szigetvárt, szíkvízzel és bambi­val. Ebben az évben a megyei szesz-szíkvízipari vállalat a szászvári üzemét is korszerű­síti. A bérfőzés és a vállalat anyagának a lefözése után gőz- üzemre szerelik át a üzemet is. szászvári Erkölcstan, vagy ismeret-óra? Az idei tanéviben először ve­zették be az iskolákban az er­kölcstan oktatását, illetve az erkölcsi beszélgetéseket az osztályfőnöki órákon. A taná­rok és nevelők több kísérletet végeztek e tantárggyal kapcso­latban — például, a gyerekek kérdéseket írtak és azt bedob­ták egy ládába. Ezekből a kérdésekből kitűnik, hogy mennyire foglalkoztatják őket az erkölccsel kapcsolatos prob­lémák.­Dr. Fekete Miklós elvtórsa-t, a Nagy Lajos Gimnázium igaz­gatóját kértük meg. mondja e! — az e-lsö félév után —, mi­lyen tapasztalatot szereztek az erkölcsi beszélgetések során? — Nagy. lépés oktatásunk­ban, az idén előkészítésképpen bevezetett erkölcsi beszélgető­Hz iskolai szakszervezeti bizottságok elnökei részére tanfolyaméi szervez a területi bizottság Tagságunk számos esetben fordult hozzánk olyan irányú panasszal, melynek megoldása az iskolai szakszervezeti bizott­ság feladata lett volna. Ilyen esetben a panasz elintézése, a sérelem orvoslása huzamosabb f köket, bizalmiakat felvilágosít­juk feladataikról, nagy mér-, tékben segítséget nyújtanak a tagságnak. sek. A művelődésügyi minisz­térium és a pedagógiai tudo­mányos intézet együttesen or­szágos bizottságot hozott létre az erkölcstan tanításának elő­készítésére. Széleskörű felmé­résekről, külföldi, különösen szovjet tapasztalatok gyűjté­séről, máris beszámolhatunk. Úgy vélem, igen tanulságosak lesznek a beszélgetések során szerzett tapasztalatok, ame­lyekről január végén az isko­lák tájékoztató jelentést kül­denek a minisztériumnak. A tanulók érdeklődése és bekapcsolódó készsége eleven és jól felhasználható. Figye­lemre méltó a szülők helyeslő egyetértése az új kísérlettel kapcsolatban. Korántsem mondhatjuk azonban azt, hogy nem lehet­ne javítani a munkán. Kevés • az évi 17 óra, ami kétheten- í ként jelent egy órát, legalább t hetenként egy órát kellene | szánni e fontos „tantárgyra", 1 — amelyre tulajdonképpen a tanutóknak nem kell készül­niük s így megterhelés! sem jelent számukra. Határozattan vigyázni kell arra, hogy az erkölcsi beszélgetések tárgya fkseges a kul­necsak hasznos és sz* ismeret — mint plédául túráit magatartás —, hanem a szocializmus építése idején ta­núsítandó erkölcsi magatartás­sal, határozott és egyértelmű állásfoglalással Szorosan és megkerülhetetlenül összefüggő kérdés legyen. Nagy segítséget jelentene és az egyöntetűséget is biztosítaná, ha az osztály- főnökök kezébe olyan köz­ponti tematika kerülne, amely­nek minden egyes kérdése fél­reismerhetetlenül erkölcsi vo­natkozású és megbeszélése fel­tétlenül együtt kellene hogy járjon a tanár és a tanuló határozott állásfoglalásával. Addig is, amíg a szükséges központi segítséget meg nem kapjuk, a pécsi középiskolák igazgatóinak december 13 értekezletén hozott határozata alapján egy pécsi középisko­lai munkaközösség alakult amely a tanév, hátralévő hó­napjaira évfolyamonként kli- lön-külön kidolgozza egy-egy erkölcsi téma feldolgozásának gondolatmenetét. A munkakö­zösség ezt azután sokszorosít­va a megye valamennyi kö zépiskolájának osztályfőnökei hez eljuttatja. időt vett igénybe, s ez jogosan * elkeserítette nem egy esetben f azt a dolgozót, akit sérelem ért. f Megvizsgáltuk, s megállapítot- f luk, hogy azért nem oldották \ meg helyben a kérdést, mert az iskolai szb-ehiök nem is­merte feladatát. Ezen kíván se­gíteni a területi bizottság úgy, hogy a megyei küldöttértekez­let határozata alapján a téli szünetben, január 16—17—18- án tanfolyamot rendez az isko­lai szakszervezeti bizottságok elnökei, bizalmiai számára, A tanfolyamon ismertetni ki- 1 vánjuk szakszervezeti funkció-* náriusainkkal legfontosabb * feladataikat Ügy gondoljuk. * hogy a hallottak felhasználásá­val eredményesebben végezhe-* tik munkájukat iskolai szak- * szervezeti bizottságaink. Tag- * Ságunknak nem kell felsőbb1 s/.ervekhez fordulniok, pana- * szaik elintézésével, mert a tan­folyamon hallottak alapján * Kicsiny lett a ház, szűk a padlás A kátalyi te rmelószö ve tke- zet irodájában arról be­szélgetnek, melyik gazdának van a padláson több terménye. Hálás volt a tavalyi esztendő, száz mázsákat takarítottak be és sok portan új kukoricaszá­rítót kellett rögtönözni, mert nem tudták hova tenni a sok terményt. Itt ál Rumszauer András, nagyokat szív a ciga­rettából és csendesen meg­jegyzi. , — Annyi terménye nincs Kátolyban egy parasztnak sem mint nekem ... A pártház pad­lását is kölcsön kellett kérni, mert már nem volt hely a kukoricának.;; Az elnök fellapozza a köny­vet és abból olvassa mi min­dent kapott a Rumszauer csa­lád. „63.14 mázsa búza. 82 má­............... ,, , , „ . zsa kukorica, 36.90 mázsa árpa. kérdéseikre választ kaphatnak 2460 burg&nya, 41 mázsa zöld- az iskolai szakszervezeti bi- , ......an mi/. „,,i™ zotts ágtóL takarmány, 90 kiló cukor, S30 kiló széna és 90 kiló borsó“. A tanfolyam megrendezése jelentős anyagi megterhelést jelent a területi bizottságok­nak (a résztvevőknek nem kell hozzájárulást fizetniük), de úgy gondoljuk, azzal, hogy a szakszervezeti bizottsági elnö­> Négyen dolgoztak a szövet- I kezeiben, 830 munkaegységet I teljesítettek. Legtöbb munka- I egységet természetesen a két I férfi szerezte, mert az asszo- I nyolcnak sokszor akadt mun- » ka a ház körül. Volt olyan hó- i nap, amikor Rumszauer And- 'i rásné csak 12 napot dolgozott fa közösben. Mégis több mint 1 két és fél vagon terményt kaptak, s ezen kívül 22 413 fo­rintot. Elkészültek a pécsi jéggyár# Amikor a környező kőzsé- (ervei. Ha eszerint épül meg a# pékben cselédeskedtek Rum­gyár, napi öt vagon jeget biz-# szaverék, öt évág kellett vol­tosul majd a város részére. # na. dolgozások ilyen jövede- A jéggyár helyéül a Fürst# lemért. A gazdag parasztok Sándor utca 12.711—12.712 hrsz.f nem voltak ám olyan böke- lelkeket jelölték ki. f zűek. mint a termelőszöveí­A gyár téli kapacitásának # kezet. Ha vasárnap tíz pengő; kihasználására a jéggyárral f oda nyújtottak Andrásnak, -ti i- összefüggö műjégpálya épülne. # évkor levonták ezt « búza iá A leendő műjégpálya tervei is# randoságából. Pedig úgyis ke «■téeeultek, 1 <mm* bagóét. Egest Mm kez­Lesz Pécseit , műjégpálya? j detben három mázsa búzáért, egy nadrágért és egy pár pacs- kerért dolgozott. Később, ami­kor bátyját katonának hívták, elment: az ő helyére és itt már öt mázsa búzát kapott. Egyéb­ként ez a két testvér állandóan egymást váltogatta. Kálmán volt az idősebb, ő mindig töb­bet akart keresni, mini And­rás és újévkor más gazdához szegődött. Ekkor helyét az öccse foglalta el, s mert gyenge volt, neki meg kellett eléged­nie kevesebb bérrel is. I I jévkor elővette a gazda régi megsárgult kalendá­riumát. amelybe mindent fel­jegyzett egész évben. Pontosan kiolvasta belőle, melyik napon mennyi zsebpénzt adott a cse­lédnek, s ezt levonta az évi bérből. Szívességből soha nem adott volna egy fillért sem. pe­dig megérdemelték volna a gyerekek, mert nem ijedtek meg a munkától. Az utolsó évet mindketten egy gazdánál töltötték és még egymással is veszekedtek, ha vasárnap este valamelyikük későbben ment etetni az állatokat. $ S amíg ők hazátlanul járták # a környező községeket, tűrték az idegenek szidalmait, addig édesapjuk Kátolyban pásztor- kodott. Sok disznót őrzött és sokszor fájlalta, hogy abból egy sem az övé. Ha most élne, boldogan láthatná, hogy fia if három disznót vágnak és any-é nyira szűk lett a régi porta. # hogy abban már nem tudja': 4 elhelyezni a sok terményt. Tehén került már az istállóba is. íredig soha nem volt benne a felszabadulás előtt. Kara- * '•songra loétezer forintos ruhá- '■•it vásároltak és most új gaz- nigi épületekkel akarjál:* gazdagítani a portát, erre gyüj-l togetik a pewrt, A mostani új esztendőt már együtt tölti a család. Nem sze­gődik cselédnek senki. Együtt dolgoznak egy nagy családban, a kátolyi termelőszövetkezet­ben. 56 októberében akadtuk itt is hangoskodók, akik miatt feloszlott a tsz. de ajnint hely­re állt a rend. Rumszauerék elsőnek jelentkeztek az új szö­vetkezetbe. A két férfi minden nap részt vesz a közös munká­ban és szorgoskodásukat hálá­san fizeti meg az új esztendő is. Az 1958-as kalendáriumba náluk már nem olyan feljegy­zések kerülnek, mint régi gaz­dájuknál a szolgaság idején. Azt rajzolják majd bele, meny­nyi pénzt vittek takarékba, amelyből majd felújítják az is­tállót, lakást építenek. / llyan feljegyzés soha nem kerülhet már a kalendá­rium lapjaira, hogy az új esz­tendő után melyik nágy gazdá­nál cselédeskednek majd a Rumszauer-testvérek. L1PÖCZK1 JÓZSEF A holnap Az egyik termelőszövetkezetben igy foglalták összt­űz egyénileg dolgozó parasztokkal való foglalkozást: — Ügy kell velük foglalkozni, hogy a jövőben együtt lolgozunk. Belőlük is előbb-utóbb termelőszövetkezeti tag lesz és ezért szükséges, hogy jó barátságban éljünk már most. Mennyi igazság van e kél mondatban! De lássuk csak: hol hogyan valósit jak meg ezt a gyakorlatban. Kétségte­len. hogy termelőszövetkezeteink többsége így cselekszik. A rózsafai Közös Üt termelőszövetkezet zarszámádó köz­gyűlésén például több egyéni paraszt vett részt — kislét- számú termelőszövetkezetről van szó —. mint. amennyi tagja van a termelőszövetkezetnek. Támási elviárs, a ter­melőszövetkezet elnöke nemcsak a tagoknak, hanem az egyénileg dolgozó parasztoknak is elmondotta eredményei két, terveiket. Itt a zárszámadó közgyűlésen tudták meg az egyénileg dolgozó parasztok első kézből, hogy a tagok minden egyes munkaegysége nyolcvan forintot ér, hogy az elmúlt gazdasági évben vásárolt üszők csak a jövőben növelik a tagság jövedelmét és helyeslőén bóloqdttak arra a kijelentésére: „Ez azonban nem baj. A jövőre is gon­dolni kell!“ Hasonló a helyzet a szentlőrinci Úttörőben is. Itt is meghívták a zárszámadó közgyűlésre az egyénieket és nem utolsósorban ennek köszönhető, hogy tizenöt „bél- telki” család kérte a felvételét. Olyan családok ezek, akik még nem is olyan régen együtt fújták a többi egyénileg dolgozó paraszttal: „Cselédek közé nem megyünk!” Mégis közéjük mentek, mindenféle kényszer nélkül, saját elha­tározásukból, mert látták, hogy a „cselédeknek” még arra is van erejük, hogy gépekkel és más egyébbel kisegítsék az egyénileg dolgozó parasztokat, és nem utolsó sorban jobban, könnyebben élnek, mint ők. A kiskassai Kossuthban is meghonosult a jó szokás: a gépkölcsönzés, az egyéniek segítése, amely a termelő­szövetkezetbeliek és az egyénileg dolgozó parasztok jó kapcsolatát eredményezte. A jó kapcsolat bizonyítására a legmegfelelőbb tény az, hogy itt is húsz család választotta az elmúlt hetekben a kisparcellás helyett a nagyüzemi gazdálkodást. Hamis lenne a kép. ha azt mondanánk, hogy a ter­melőszövetkezetbeliek és az egyénileg dolozó parasztok kapcsolata mindenütt az előbbiekhez hasonló. Sajnos, nem így van. Vannak még olyan termelőszövetkezeteink is, mint a helesfai. A helesfai tsz-iagok nagyon helyesen, min­denütt azt hangoztatják: „Majd mi megmutatjuk az egyé­nileg dolgozó parasztoknak, mire képes a nagyüzemi gaz­daság!” Jó ez a virtuskodás. mert jobb. nagyobb eredmé­nyeket szül, több jövedelemhez juttatja a tagokat, ver­senyre, az eredmények összehasonlítására, gondolkodásra készteti az egyénieket. Ez eddig rendben is lenne, de ami ezután következik, arról már nem lehet ezt mondani. Nem bizony, mert a „megmutatjuk” mögött ott van az, hogy csak mi egyedül, a régi gárda. És mi lesz a kintiekkel, akik időközben a verseny során rájöttek arra, hogy nem képesek lépést tartani a termelőszövetkezet eredményei­vel? Nem veszik be őket a termelőszövetkezetbe! Mihez vezet végül is ez a verseny? A gyűlölködéshez, ahhoz, hogy minden egyénileg dolgozó paraszt Ilelesfán ellensé­get lát a tsz-ben és nem jó barátot, aki mindenkor kész megosztani vele is a jövő eredményeit, természetesen csak abban az esetben, ha ezért a jövőért a volt versenytárs is kész minden erejével dolgozni. Igaz az, hogy a múlt hely­telen politikáját sutba dobtuk: mindert községben alakul­hat több termelőszövetkezet is. Ennek ellenére helyes volna, ha a helesfai elvtársak elgondolkodnának azon: „Mihez vezet az, ha a jó munkás, becsületes, a jövőjét a termelőszövetkezetben megalapozni akaró parasztok előtt, elhamarkodottan, egy rántással lehúznák a rolót?” Ez előbb-utóbb azt jelenti, hogy a roló berozsdásodik és ak­kor már nagyon nehéz lesz felnyitni. Ügy járnak majd. mint az az amebr, aki valamilyen okiból elhatározta, hogy remete életet él. Ki is megy a hegybe. Néhány évig ott él egyedül. Aztán meggondolja magát és visszamegy a fa­luba. az emrek közé: beszélni, barátkozni altar velük. Ne­hezen. nagyon nehezen megy. mert a falu tudatában re­mete ő, olyan ember, aki bezárkózott, elszigetelődött em­bertársaitól. A bikaliak bár nem hetvenkednelc. de mégis hasonlí­tanak a bélésfalakhoz, ök is azon az állásponton vannak, hogy nem vesznek fel tagokat, vagy ha vesznek is, azo­kat nagyon megválogatják, A válogatásban igazuk van. Valóban úgy van, ahogy ök mondják: „Mi Ismerjük ez embereket. Tudjuk, ki a becsületes, jó munkás, ki akar azért közénk jönni, hogy tudásával, erejével is segítsen, és ki akar csak spekulálásból” Ebben igazuk van, de abban azért mégsincs, hogy kereken kijelentik: csak olyan em­ber jöhet, aki földet is hoz. A bikali termelőszövetkezet­ben van elég föld. Ez a véleménye a járási tanácsnak, csak az a baj, hogy kevés gondot fordítanak a munka­igényesebb növények termesztésére, ami nemcsak több munkát, hanem több jövedelmet is jelentene. Annyi jö­vedelmet. hogy a régi tagok megrövidülése nélkül a be­lépendő új tagok is meg tudnának élni. Néhány kiragadott példa ez a sok közül. Lehet, hogy e példák sem mutalják meg a tényleges helyzetet. Ha ez így is van, akkor is sokat, nagyon sokat megtudhatunk belőlük. Megtudhatjuk: egyes helyeken jól foglalkoznak az egyéniekkel, nem udvarolnak nekik, de azt tartják —- nagyon sok helyen — ezek az emberek előbb-utóbb úgyis a közös utat választják. És, ha ezt teszik, akkor már mint jóbarátok jönnek. Nekik, van igazuk és nem azoknak, akik nemhogy közelednének, sőt egyes elhamarkodott, meg nem gondolt kijelentéseikkel egyre távolabb kerülnek az egyénileg dolgozó parasztoktól. wem: inö ha az ember a család szennyeseit teregeti. Azazhogy. nekünk, pécsieknek, nem ülő szidnunk mindunta­lan szerencsétlen öreg villamosainkat. Hogy öregek, hogy késnek, hogy lassúak — mit számit az? Hozzátartozik váro­sunk képéhez. Hanem azért min­dennek van halára. Mert hogy lassú éc késik, az még csak hagyján. Elnézzük neki. De hogy ne is utazhassunk rajta, az már mégis csak sok! Tessék csak odaáll­ni akármelyik este .a Széchenyi térre, tíz óra után. A sziget; út felől jönnek a vii • lamosok, egymás után, három-négy is elszalad előtted, de az Irányi Dániel tér­ről egyetlen egy sem ion. Pedig valóságos ömeg várja a villa­most a Széchenyi té­ren, de villamos nem jön. 9 Aztán végre-vala- hára egy megérkezik. De csak egyetlen egy s azon .is fürtökben lógnak az emberek..; Ugyan mi ennek az oka? Egyes jólértesültek szerint az, hogy a villamosvezetőknek és a kalauzoknak le­iárt a munkaidejük s így már tíz órakor ritkítják a járatok;,'. Rendben van, senki nem kívánja a másik­tól, hogy tíz-tizenkét órát dolgozzék na­ponta. De azért va­lami megoldást még is találhatna a Köz­lekedési Vállalat. — Vagy több munka­erővel, vagy más munkabeosztással. — akármivel, de meg kell oldaniuk, mert. az utasok így kíván­ják. Es azt figyelem­be kellene venni, mert hiszen a közle­kedés mégis csak az utasokéit ven, igaz? *. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents