Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-20 / 299. szám
Wn DECEMBER 20 NAPLÓ 3 RifiÖLTfiiilDTBBBBB Megyesaerte nyilvános pártnapok zajlanak ie. A téma, amelyről gyakran késő estig is elbeszélgetnek a résztvevők, aktuális: a nemzetközi helyzet S nagy is az érdeklődés, nem egy községben százan, százötvenen hallgatják az előadót, kérdéseket tesznek fel, hogy Jobban eligazodhassanak a világpolitika eseményeiben. Nagy szó ez! S ha némiképp mégis elégedetlenek vagyunk, akkor az vezet bennünket, hogy többre Is lenne lehetőség. Arról van szó, hogy némely pártszervezet nem méltányolja eléggé az emberek érdeklődését, a külpolitikai helyzetről szóló tájékoztatók iránti kíváncsiságát, és közömbösen, „főlkézzel“ készíti elő a pártnapokat. Tanulni lehet és kell is a királyegyház! elvtársaktól. Itt a pártszervezet ugyan felhasználta a hangoshíradót, de nem elégedtek meg vele. Szorgos kezek szépen megírt meghívókat készítettek és minden családhoz eljuttattak egyet-egyet, Ilyen kedves és megtisztelő meghívásnak ki tud ellentáJlni? Még ha nem is fúrja oldalát a kíváncsiság, akkor is viszont tiszteli látogatásával a vendéglátót. K* az apró figyelmesség is közrejátszott abban, hogy mintegy százötvenen zsúfolódtak össze a kultúrházban, De a szervezés nemcsak ebből áll. Nagyon gondosan ügyelni kell arra is, hogy egy este ne legyen két gyűlés. Szcntlőrincem ezt elmulasztották, a pártnap estéjén tanácsülést hívtak össze. Most tessék választani! Természetes. hogy az emberek inkább a tanácsülésre mentek el, hiszen fontos helyi ügyeket tűztek napirendre, amelyek tőlük is függnek. A szahadszentkiráiyi eset ismét más tanulságot adott. Az ottani elvtársak félreértve a Járás, tói kapott megbízatást, nem készültek nyilvános pártnapra. Hogy miért? Mert telefonon kapták az üzenetet. Könnyen elkerülhették volna a félreértést, ha személyesen beszélik meg a teendőket. Még fgy is előfordulhatott volna, hogy a pártnap nem sikerül megfelelően, mert a kitűzött időpontban kezdődött a mozi előadása is. A párt nagy gondot fordit a munkások, parasztok és értelmiségiek pontos és rendszeres tájékoztatására. S ami ugyancsak elve: ily módon is tanácskozzon, elsősorban a párton- kívüllekkel, meghallgassa véleményüket, tanácsaikat Ezt a fejlődő kapcsolatot, eszmecserét jó, gondos, körültekintő szervezéssel is «tő kell segíteni minden pártszervezetnek. (BOCZ) Megkezdődött {Minden jóaVaratú ember kötelessége k8n"vekárkiősSa = harcolni a békekióltvónyban kitűzött ceSok győzelméért Hétfőn, a pécsi üzemekben és Intézményekben megkezdődött az új párttagsági könyvek kiosztása. Mindenütt ünnepi taggyűlések méltatják az esemény Jelentőségét. Eddig mintegy 32 alapszervezetben 1693-an vették át a piros, vászonkötésű tagkönyvet. A tagkönyvcse- rc előreláthatóan január 10- ig fejeződik be. Gyűlik az anyag az Ormánsági Múzeumhoz Az Ormánsági Múzeum anya-' gának összegyűjtését nagy !en-i dülette] végzik. Különösen Hl-i rica község dolgozói nyújtottak; önzetlen segítséget a múzeumi anyag összegyűjtéséhez. Dombi István például egy teljes takácsszövőszéket és más öt igen értékes használati tárgyat, Geri Etel 1700-ból származó iratokat, Simon János különböző cserépedényeket ajánlott fel. WMWWHI Szerelem« ahogy az asszony akarja Nyugatnémet film A Writ és a »6 eserelini utcába kerül, ha a férj elha- kapcsolata, a házasság csak nyagolja feleségét, ha nem akkor boldog, haVkét ember Igyekszik kielégíteni felesége mind lelkileg, mind erotlkailag jogos kívánságát. E köré az közös nevezőre jut. A legjobb- örökérvényű „mag” köré épül aak induló házasság is zsák- fel a film, s kétségtelen, hogy Von mosógép, de kevés 9 szaloncukor... A Szemtíöriine és Vidéke Körzeti Foidm ű vesszővé ttoeze t jól felkészült az ünnepekre. Már korábban fölmérték, megyek azok az áruk, amelyekből az ünnepek előtt nagyobb a kereslet és fokozottabban gondoskodbik beszerzésükről, így most játékáruból és ajándékcsomagokból, de mosógépből sincs hiány. Igaz ez utóbbit e*ak kiutalásra adják. Mintegy félmillió forinttal több árut biztosítottak, mint általában, Van citrom te bőven és vaj te lesz az ünnepekre, csupán szaloncukorból van hiány, — Már amemyine hiányról lehet beszólni, amikor a tavalyi hót mázsás fogyasztás helyett Idén eddig csak Szentlőrincen nyolc mázsa szaloncukrot adtak él s a körzetben mintegy Iá—14 mázsát. S még mindig kevés. Pedig a földműves- szö vetkezet cukrászdájában te gyártják, mondanivalója tanulságos. A film az ifjúság nemi erkölcsének problémáit tárgyaié egyetemi előadással kezdődik. Az előadó professzor tudományos fejtegetése azt engedi sejtetni, hogy a probléma mélyreható elemzéséit látjuk majd. Az alapos elemzés helyett azonban a cselekmény csak érinti a kérdést, később pedig teljesen elkanyarodik ettől a problémától és a boldog házasság már említett „titkáról“ beszél. A film által felvetett problémáról gyakran esik ózó társaságban, s bizonyos, hogy a mozilátogatók a film megtekintése után még többet beszélnek majd róla. (—r»y) ............. ; KARÁCSONYI VASAK AZ UTTÜnöHAZBAN A belvárosi leányiskola szüUlF [ munkaklizSssége és úttOrö csapata; hetek óta készül a karácsonyi vá-; [sárra, melyet szombaton délután; > és vasárnap tartanak az úttörő- [ házban. A tiszta bevételt a nyári: ; táborozásra fordítják. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésén részt vett kommunista és munkáspártok képviselőinek november 10. és 19. között Moszkvában megtartott értekezletén kibocsátott oly nagy jelentőségű békekiáltványhoz szaktárgyam, a nemzetközt Jog szempontjából szeretnék hozzászólni. Ebben a vonatkozásban azt kel] kihangsúlyozni, hogy azokat a célokat, amelyeknek megvalósításáért a békekiáltvány a világ minden jóakaratu emberét harcra hívja fel, a nemzetközi jog haladó elvei valamennyi államra kötelező erővel előírják. Az atom- és a hidrogén- fegyver nemzetközi jeg tilalma tekintetében utalok a szárazföldi háború törvényedről és szabályairól szóló nemzetközi egyezmény 22. cikkére, mely szerint: „A hadviselő feleknek nincs korlátlan joguk az ellenségnek ártó eszközök megválasztásában.“ A 23. cikk e) pont szerint pedig „Tilos szükségtelen bajokat okozd fegyvereket, lövedékeket vagy anyagokat alkalmazni,“ Nyilvánvaló, hogy az atonies a hidTOgénfegyver ezekben ö rendelkezésekben foglalt általános tilalom alá esik, nem te szólva a polgári lakossás háború idején való védelméről szóié és más nemzetközi egyezményekben felvett számos olyan kötelezettségről, amelyek semmiképpen sem egyeztethetők össze a kiszámíthatatlan hatású atom- és hidrogénfegyver alkalmazásával, Nemzetkö-4 jogilag tarthatatlan az Imperialista köröknek az a rosszhiszemű érvelése, hogy mindezek az általános tilalmak azért nem vonatkozhatnak az atom- és hid'ro- génfegyverre, mert ezeket az egyezmények nem említik kifejezetten. De éppen azért, mert ilyen embertelen álláspont egyáltalán felmerülhet, kell összefogni a békeklált- vány szellemében a világ minden jóaifcar&tú emberének az atom- és a hidrogénfegyver újabb — a kísérletekre te kiterjedő — minden rosszhiszemű félremagyarázást, minden csűrös- csavarást eleve kizáró nemzetközi jogi tilalminak kimondásáért. Az Egyesült Nemzetek Alap» okmánya 1. cikkének 1, pont» ja szerint az ENSZ cé'ja min» denek felett, hogy: „Fenntart* sa a nemzetközi békét és biztonságot s evégből hathatós együttes intézkedéseket tegyen a békét fenyegető cselekmények megelőzésére és megszüntetésére ,, i : valamint békés eszközökkel« a nemzetközi jog elveinek meg felelő módon rendezze vagy megoldja azokat a nemzetközi viszályokat és helyzeteket, amelyek a béke megbontására vezethetnek.” A? ENSZ alapokmánya tehát a nenvzetköá béke fenntartását a kollektív biztonság eszméjére alapozta, s valamennyi tagállamot ennek érdekében való együttműködésre kötelezett, Az imperialisták « világa« nemzetközi jogi kötelezettség durva megsértésével támadó katonai tömbök létrehozásával igyekeznek aláásni a nemzetközi békét és biztonságot és vad fegyverkezési hajszót folytainak, Az Alapokmány célkitűzéseinek megvalósításéért harcol a kommunista és munkáspártok képviselőinek békekJáltványa, amikor a fegyvetkezérd hajsza megszüntetése és a kollektív biztonság, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének biztosítása érdekében való küzdelemre hív fal, Minden jóakaraté ember legelső kötelessége, hogy min» dermapi munkájával, felvilágosítással és cselekedettel saját maga, családja, népe és az egész emberiség boldog jövője érdekében harcoljon a béke» kiáltványban kitűzött célok győzelméért: úr. Vitányi Béla tanszékvezető egyetemi tanár, a jogi tudományok kandidátusa. i »«IMIMiMt ái&zá%UatcíUát owzáfyUatátify tnwzsiUáltak a mohácsi iamburások IVasárnap reggel a lórévt küttárcsopon ' indulásra készen gyülekezett a mohácsi Béke szálló előtt, indulásra készen Szombathely és a Vas megyei kis délszláv községek Jelé; csak a tamburások nem voltak sehol Azaz még Dimitrovics Dimi, a lóréviek vezetője is hiányzott. — Hol lehetnek? Elkésünk. Hosszá az át — nyugtalankodott Gyuszi bácsi, az autóbusz örökvidám vezetője. Végre jött a Dimi és elárulta a titkot: — A zenekar lakodalomban muzsikált reggelig, s most hazamentek átöltözni. Én is velük voltam. Nem is telt bele sok idő, egymás után érkeztek. Elől jött Bogdán Peti bácsi, az öreg prímás; nagyokat pislogott a szemével és azt kérdezte, hogy lehet-e a kocsiban aludni. Aztán sorra a többiek is előkerültek. Pista, a legidősebb fia elegánsan, sötétkék ruhában, a hóna alatt a tambura, s az arcán a viszontlátás öröme. A fóréul kultúrcsoport már szerepelt együtt a mohácsiakkal, onnét volt az ismeretség. Aztán Feri, a legkisebb fiú viharzott be és két pere alatt annyi kópéságot hordott össze, hogy mire elindultunk, jókedvünk is megjött. Különösen, mikor a lakodalmi históriát mesélte cl: — Látom, hogy éjfél után a Pista egyszer- csak elálmosodtk. Mi az, néztem nagyot; hát öregszik, három éjszakái már ki sem bír egyfolytában?! De a kezével azért lassan, fél- álomban is pöngette a húroltat. Na, mondom, most megtréfállak. És óvatosan egy csirkecombot dugtam a markába. Azzal csak simogatni lehetett a húrokat, Gyanús is lett neki a dolog, felkapta a fejét és akkor látta csak a harsogó nevetés közepette, hogy mi történt. ...S a beszélgetés, a vidámság egy percre sem szünetelt. A kocsi meg köbben szaladt. Átfutottunk Szek.szi.rdon, ahol azt a tüzesjó kadarkát mérik, Fehérváron egy kicsit megmelegedtünk, a veszprémi viaduktról felnéztünk az ősi templom magasba nyúló tornyára, aztán egy pillantás lnotára, jobbról is, balról is a betyárrejtegető bakonyi hegyek, s végül jó késő délután Szombathely, — Az első fellépés Szentvéterfán lesz — indította tovább a kocsit Zélity Milica, a Délszláv Szövetség velünk jött munkatársa. Es közben nekem még elmondta azt is, hogyhavonta egyszer elviszik valamelyik horvát vagy szerb kultúrcsaportot az ország másik részébe s az ott élő nemzetiségieknek ednaJc anya- nyelvükön műsort. Ennek során megyünk most Szentpéterfára. Szentpéterfa amolyan kis határmenti község. Mintegy kétezer lakosa van és nagyon sok a fiatal. A föld meg kevés. Azért is mentek ebből a faluból sokan mindig másfele dolgozni. Ki Amerikába (itt dolgozott az én vendéglátó házigazdám édesapja is huszonöt évet), ki meg Budapestre. Közben a falu sokat szívott magába a városból, lakói kultúrál- tabbak, igényesebbek, tapasztaltabbak lettek. Es mégis szinte gyerekmódra örültek, hogy a Délszláv Szövetség az ország egy más vidékéről horvát kultúr csoportot hozott ide. — Eljövünk mind — szorongatták a lóréuj fiatalok kezét és valóban este mindenki ott is volt, aki csak befért a kultúrházba. Szépek, nagyon szépek a horvát dalok. A dalmát partok színét, illatát, hangulatát csalta oda hozzánk a kis Malus Vukoszava. Tavaszról, szerelemről, tulipánokról szólt a nóta. Sok színes, tarka ruhában ropták aztán a kólót, a híres nemzeti táncot, a Srpkinjicát, amelytől az ember vére forróbb lesz, mint a lcgtüsesebb menyecske csókjától. Danica, Zorka, Jelena, Vladimir, Milos és a többiek járták a hoppá zuppot, a kukunyestyét, s a taps egyre-másra viharzott. Reggel még egyszer találkoztunk a szent- péterfaiakkal. A fiatalok jöttek él a kultúrházba, s tanultak kólót a lóréviektől. — Ók a helyi kultúrcsoport tagjai? — kérdeztem. — Csak részben. Van itt olyan 'is, aki sosem jött eddig táncolni. Es éppen az egyik legügyesebb táncos, a Janny Jóska is Ilyen „új tag“ volt. Azt hiszem, ezentúl ő is a legszorgalmasabbak között lesz. De amíg bent a nagyteremben a fiatalok táncoltak, az öltözőben Peti bácsi Borílovins Ignácot, a helyi zenekar tangóharmonikásit tanította horvát dalokra. — Az ütemre vigyázz,., Az elejét még egyszer... Ne búsulj, most még döcög, de ha sokat gyakorolod... Alig tudtunk elszakadni a falutól, de lassan délután lett és indulni kellett tovább Nar dóra. Nardán a „színfalak mögül" néztem végig az előadást. Ahogy az idézőjel is mutatja, ezeket a színfalukat nem lehet szószerint érteni. Egyszerű lepedők voltak drótra erősítve, s a világot jelentő deszkák meg valóban deszkák bakokra szegelve. Az iskolaterem egyik végében állították fel ezt a színpadot, a nézők pedig a padokban ültek, ahol még délelőtt az iskolásokS amikor tánc közben Osztovlcs Jelena bepötyögött a deszkák közé, egy kicsit mindenki megijedt. Mi lesz még? Hogy ml lett7 Nagy, nagy tapsorkán, sok-sok újrázás és a végén egy bál a földmüvesszövetkezetben, ahol mohácsi zenészek húzták, s nardal lányok meg lőréül fiúk táncoltak, s hadd áruljam el, hogy itt egy nagy szerelem is született. Az egyik lórévi fiú, a Nikola valamelyik helyes kis nardal lánytól azzal búcsúzott, hogy: gyere el hozzánk, ott, a Csepel-szigetcn is szép az élet, s mindenhol szép, ahol mi ketten lehetünk ... Felsőcsatár volt a harmadik állomás. Ez a falu ott épült közvetlenül a határ mellett. Nagyobb helység, az iskolája emeletes, külön kultúrháza van fis szép épületei. Feltűnt nekem, hogy előadás alatt igen kevés fiatalt láttam. , — Innen is átszöktek a gyerekek? — kérdeztem bneg Pllisz Jánostól, az öreg tanító bácsitól. — Hát mentek el, de sokan vissza is jötték. — Akkor miért vannak ilyen kevesen? — Borbála-nap estéje van. Akkor még nem értettem semmit. Hanem, amikor este mentünk hazafelé, az országút kellős közepén egy asztalt találtunk. _ ? ? ? — S zokás nálunk — magyarázta a tanító, — hogy a Borbála-nap előtti esten a lányos házak udvarából mindert elmozdithatót elvisznek. Tavaly például a létrákat gyűjtötték össze, s a falu melletti réten állították fel azokat, egész kis házat „építettekígy fel, mert tető is került a leszedett kapukból. Reggel aztán meghallottuk, az idei „fő produkció*’ az volt, hogy az egjdk gazda (szíp lánya van!) szekerét szétszedték, az alkatrészeket felvitték egy boglya tetejére, s ott újra összeszerelték. Hiába, a fiatalságból sosem fogy ki a jókedv! Horvátlövőn kicsit már mindenki érezte, hagy vége az útnak. A táncok még szebbek voltak, a dalok is szívhez szólóbbak. A falu népe és a pornóapáti németek (ez a tsomszé* dós község, itt van a kultúrotthon ét itt tar* tottuk meg az előadást, úgyhogy a Ufvőiekef autóbusszal vittük át) alig akarták leengedni a színpadról a gyerekeket. Beszéltem agy gazdával, azt mondta, míg él, nem felejti el. S hogy kézzelfogható jelét is adja tetszésének, egy demizson finom vörös bort állított az asztalra: — Igyatok, gyerekekl Ezt persze horvátul mondta, mert errefelé az emberek megőrizték szép anyanyelvűket. A „köszönöm” is horvátul hangzott, — aztán kavargó nagy mulatságban keveredtek össze a fiatalok. Uramfia, a nardal kislány is eljött (egész este csak Nlkolával táncolt). És táncoltak volna reggelig is, ha a másnapi hosszú út miatt korán le nem kellett volna feküdni. Hazafelé Peti bácsival, a prímással beszélgettünk. A jó öreg elmondta, hogyha most hazatérnek, lakodalmakba, disznótorokba járnak, mert vendéglőbe nincsen szerződésük. — Miért nincsen? — Szó volt róla a nyáron, hogy horvát vendéglőt létesítenek Mohácson, még a belkereskedelmi minisztérium is támogatta a tervet, de a helyi szervek lefújták. Pedig feltétlenül helyes lenne nyitni eery szerb vendéglőt s ki tudná ott a legigasab- ban, a leggyönyörködtetőbben húzni, cifrázni a kólót, mint Bogdán Peti bácsi és tamburásai; meg is érdemelnék, hiszen nemcsak jó zenészek, havim a kultúrcsoportökat is elkísérik mindig és egészen önzetlenül, i..Aztán jöttek újra a városok. Szombathely. Bogdán Gyurka meg Osztovics Jelena még egyszer végigsétáltak a főtéren. Veszprém. Zorka is Danica azt mondták, hogy bár- csak most lennénk az út elején. Dunaföldvár. Itt elbúcsúzott a két csoport. Utolsó kólát jártak egy kis földvári kocsma padlóján, aztán a szövetség autóbusza elindult Lórév felé, a zenekar pedig MÁVAUT-tal utazott tovább Mohácsra. Az úton csak nevetni láttam ezeket a gyerekeket. Most sírtak; sírt a MHos, a Nikola, a Dimi, «irtok a lányok, az öreg Pfti bécsi, a két fia meg a nagybőgőt is: a Kova- csovícs Matyi bácsi és $ tényen ide, szégyen oda, az újságíró ie derekasan törülgette a szemét. ONODY GYÖRGY
