Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-17 / 296. szám

Wtn DECEMBER 17 NAPLÓ 3 Bátor bírálatot! szervek munkáját. De gondol­juk csak el: ki emeli fel sza­vát, ha hibát lát, amikor eset­leg ráakasztják az intrikus címkét. Senki sem vállalja, hogy segítő szándékáért meg­bélyegezzék. A közmondásnak ad igazat: „Hallgatni arany”. Ebből egyértelműen követ­kezik, hogy a harcot egyidő- ben két fronton kell vívni. Egyik oldalon: megalkuvás nélkül az intrika ellen. To­vábbra sem tűrjük, hogy vala­kit is jogtalanul megvádolhas­sanak, rágalmakat szórhassa­nak becsületes embereikre. Aki mégis megpróbálkozik vele, azzal szemben szigorúan és keményen fogunk eljárni. So­kat javítana a helyzeten, ha az üzemekben és másutt is most már véglegesen lezárnák az emberek tette, tévedések kö­rüli vizsgálatokat, mert ezzel kihúznák a talajt az áskálódok lába alól. A másik fronton: fe jleszteni kell a pártszerű bí­rálatot. Nem szavakkal, nem felhívásokkal, hanem tettek­kel. A bírálat csak akkor bon­takozik ki, ha megteremtjük az előfeltételeit. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy rendsze­Párthír : A városi párt-végrehajtó bi zottság ágit. prop. osztálya ér tesíti a párttitkár elvtársaka és a propagandistákat, hogy korábbi közlésnek megfelelően december 17-én délután 4 óra kor a Politikai Akadémián szá ntukra előadást tartanak „A párt és a tömegek kapcsolata nak néhány kérdése” címmel Az előadás helye: KISZ és Szakszervezetek Művelődési Háza (volt Tiszti Klub). Kérik az előadáson a pontos megje lenést. Tizenkét bányászlakás | — terven felül • A Pécsi Szénbányászati Trösz | beruházási osztálya június 21 ; én versenyfelhívást küldött nehézipari minisztérium szén bányászati trösztjeihez. Ebben vállalták, hogy a kormány programot jelentő tízezer bá Kódúi \-ünnepségek Kórushangverseny Bejött egy idős elvtárs, a ni in í mm munkásmozgalom régi harcosa a szerkesztőség­be, s el panaszolta, hogy sze­rinte még nem elég baráti, családias a kapcsolat a veze­tők és az egyszerű párttagok között. Bezzeg a 45—46-os években másként volt, most is azt a szellemet kellene meg­honosítaná, amikor a vezetők idejük jórészét a pártszerveze­tekben töltötték el, közvetlen kontaktus volt közöttük. „Er­ről az időszakról, már a tamul- ' ságai miatt is beszélni, írni kellene“. Elgondolkozva vála­szolt: „Igen, de talán intriká­nak vélnék s azt nem szeret­ném .. Van erre alap? Lehetséges, hogy a jószándékú gondola­tokért, bírálatokért valakit -intrikusnak nevezzenek? Két­ségkívül van, ha figyelembe vesszük a tényeket* Az ellenforradalmi esemé­nyek és az utána következő politikai harc felszínre dobta az intrikát. Képviselőik, legin­kább a karrierista elemek fűt- fát kiáltottak becsületes vagy megtévedt emberekre, görcsö­sen ragaszkodva az íróasztal­hoz. Koholt vádakkal próbál- (ták „jóvátenni“ ingadozásai- ' kát, esetleg súlyos bűneiket js. Lábra kapott a mendemonda, a bizonyítékok nélküli hallot- tam-mondták állítások, ame­lyek, megfertőzték a politikai légkört. Nem egy esetiben ál­dozatul estek olyan elvtársak is, akik az ellenforradalom alatt és utána is becsületesen és szilárdan küzdöttek a nép- hatalom megvédéséért és meg­szilárdításáért. Az intrika el­len, különösen az országos pártértekerüet után, kemény és kíméletlen harc indult meg, a •párt politikai és adminisztra­tív intézkedésekkel is igyeke­zett véget vetni az áldatlan állapotnak. Tette ezt azért, hogy egészséges, tiszta, őszinte /fegkörben dolgozzunk a sebek begyógyításán, együtt munkál­kodjunk a szocialista társada­lom felépítésén minden becsü­letes emberrel; Objektíve érthető, hogy az intrika elleni harc kitermelte az ellenkezőjét: a jogos bírá­latot is intrikának vélik egye­sek. Azok az elvtáreak, akik egyszer is végig szenvedtek egy intrika -hullámot, meghur­colták, megalázták őket, kü­lönösen hajlamosak lehetnek arra, hogy a nyereg másik ol­dalára csússzanak. S valljuk be: még nem kászálódtunk ki az ide-oda billegésből, abból, hogy egyik végletből a másik­ba essünk. Közrejátszik az is, hogy sen­kinek sem kellemes saját hi­báiról hallani. Még akkor sem, ha igazaik. Emlékszünk még, hogy két-három évvel ezelőtt elhangzott észrevételek, javas­latok vagy válasz nélkül ma­radtak, vagy magyarázat nél­kül visszautasították. Nem egyszer finom eszközökkel meg is torolták a bírálatot. A jogos, helyes bírálat intriká­nak nevezése is ilyen, vissza­utasítás. És még egy ok: hosz- szú évek alatt sem tanulták meg sokan a pártszerű bírá­latot. Egyszer túlzás, máskor elsekélyesítés jellemezte, ma­napság pedig emellett gyakran az illető távoliétében vitatkoz­nak róla, nem szemben, hanem mögötte olvassák rá, különben talán igaz hibáit. Ilyen formán tehát esetenként össze is ke­veredik a bírálat és az intrika. Pedig homlokegyenest el­Tjrsr—r lentétes fogalmak, — tűz és víz. Mi a bírálat? A hibák, a fogyatékosságok őszinte, tárgyilagos, elvi fel­tárása; konkrét, megtörtént események, objektiv tények érvelő, bizonyító elemzése; mindenkor az elkövetett hibát s nem az embert ostorozza. Mi flz intrika? Fondorlat, csélszö- vóny. Sem több, sem keve­sebb, minit: hazugság. S még­is, a jól érzékelhető különbsé­gek ellenére is az adott ese­tekben nemcsak összekevere­dik a két fogalom, hanem tu­datosan vagy tudatlanul össze­keverik. Egyik pártszervezet tagja, műszaki ember, azzal kereste fel a titkárt, hogy né­hány kommunista nem megfe­lelő hangon beszél munkatár­saival Be is bizonyította, hogy fenyegetőznek, visszaél­nek párttagságukkal. A párt- szervezet titkára azzal intézte el, hogy „ismerjük már az ilyent, ez intrika, nem kell ad­ni ró.” Veszélyes játék ez a szavak­kal. Leginkább azért, mert gúzsba köti a kezdeményezése­ket, az alulról jövő javaslato­kat. A pártban és kívül is amúgy is van egy olyan han­gulat, hogy jól dolgozunk, nincs különösebb baj, az el­múlt esztendőben sok sikert értünk el. Igaz, az idő nem állt meg, jelentős eredménye­ink vannak, de bekötnénk sze­münket, ha nem látnánk a fejlődés nehézségeit, fogyaté­kosságait, amelyek megszünte­tése mindenki kötelessége. — Feltétele: a bátor bírálat, mely felszínre hozza a véleménye­ket, megoldja az ellentmondá­sokat, amely állandóan tökéle­tesíti a párt és a társadalmi réssé kell termi a taggyűlése­ket, szakszervezeti gyűléseket, üzenni tanácskozásokat és még se szeri, se száma a különböző tehetőségeknek. Ha módot és alkalmat adunk az emberek­nek, hogy véleményüket ki­fejthessék, akkor élnek is a lehetőségekkel: nem rejtik véka alá gondolataikat. Az persze igaz, hogy ugyanilyen kötelesség megtanítani min­denkit a helyre bírálatra. Le­gyen követelmény, hogy az emberek magatartásáról, tevé­kenységéről — még vétkesség esetében is — csak sokoldalú vizsgálat és csakis a tények alapján ítélkezzünk, szemtől- szembe, őszintén mondjuk meg hibáikat; Ez erősíti a bizal­mat s újabb biztosíték az egészséges politikai légkör ki­alakításához. És még valami: ha keményen és következete­sen üldözzük az intrikát, ak­kor ugyanilyen keményen von­juk felelősségre a bírálat el- fojtóit is. Ne tehessen büntet­lenül, így vagy amúgy megto­rolni, visszautasítani a bírála­tot. Két fronton, hót kézzel kell hada­koznunk, hogy senkit se ér­hessen igazságtalan vád, sére­lem, hogy ebben az országban minden, a szocializmusért mun­kálkodó, becsületre ember jó­szándékú, segíteni akaró szava megértésre és nyitott fülekre találjon mindenütt nyászlakás pécsi tervszámai 1957 december 15-re teljesítik. A vállalást a Pécsi Szénbá nyászati Tröszt beruházási osz­tálya — a kivitelező vállalatok­kal együttműködve — teljesí tették. Ugyanis december 16-lg a tervben előírt 399 lakás he­lyett 402 bányászlakást készí­tettek el. A kivitelező vállalatok de­cember 31-ig további kilenc la­kás elkészítését vállalták. Ezzel a terven felüli bányászlakások száma összesen tizenkettő lesz. Ugyancsak terven felül fejezik be Meszesen két orvosi rendelő megépítését is. tekintélyét. Egy város, tekin­télyét sohasem a lakosok mennyisége, hanem mindig a minősége adja. S hogy ez mennyire így van, csak meg kell nézni például a városi művelődési házban most 15- én, vasárnap megnyílt II. ipar- művészeti és népművészeti kiállítást. A kiállítást rendező Bara- I nya megyei és Pécs városi | Ipar- és Népművészek Mun- I kacsoportja csak két reztende­Ünnepi hangulatban folyt le december 14-én a Liszt-terem­ben a Kórus-est. Dr. Vargha Károly szép és gondolatokban gazdag Köszöntőjét Horváth Erzsébet adta elő egyszerű, őszinte átéléssel. Ezután kez­detét vette a hangverseny a Magyarokhoz c. sodró lendüle­tű kánon pompás megszólalta- ásával. A közös kart Agócsy László vezényelte. Helyesnek tartjuk, hogy a megnyitó hang­versenyen kórusmüvek hang­zottak el„ hiszen Kodály élet­művének jelentékeny és rend­kívül értékes részét képezik ezek. Meggyőződésünk, hogy világviszonylatban is az a cap­pella kórusmüvészetben a nagy magyar Mester első helyen áll. Olyan színes, változatos, egé­szen különleges hanghatású és kifejező kórusműveket száza­dunkban senki nem írt. A hangverseny egyben váro­sunk legjobb énekkarainak nagysikerű seregszemléje is volt. Minden karmester, min­den egyes énekkari tag igye­kezett képességeinek legjavát adni a művészi szép szolgálatá­ban. Mindegyik együttes jó volt, mégis két kórust fct kell emelnünk: a Liszt Ferenc kó­rust és a Zeneművészeti Szak­iskola leánykarát, melyek An­al György, illetőleg Agócsy László művészi irányításával mintaszerűen magas művészet­tel szólaltatták meg a nagy műveket. A Liszt-kórus a Liszt Ferenchez c. hatalmas alkotást döbbenetes erővel és művészi kálóiak atmoszférájuk, éltető légkörük van: a kulturált kör­nyezet, a szépre szomjazó tár­sadalom igénye termelte, hoz­ta létre őket. Az iparművészeti alkotások társadalmi értékelé­sének, a népművészet nagyra­becsülésének jele az is, hogy a kiállítás megnyitásán Palkó Sándor, a megyei tanács elnö­ke is megjelent. Lernte Géza, a megyei tanács népművelési osztályának vezetője megnyi­tó szavaiban annak az örömé­nek adott kifejezést, högy Pécsnek kiváló iparművészei vannak, s hogy van munka- csoportja is, sőt ez gyönyörű­en virágzik is. Dicsérte, kö­szönte a csoport kitartó mun­káját, s kilátásba helyezte, hogy a könnyebb értékesítés érdekében a megyed tanács messzemenő támogatást nyújt: 1958. elején a tanács épületé­nek déli sarkában boltot bo­csát rendelkezésre, mély már csak idegenforgalmi szem­pontból is városunk jelentős tényezője lesz. A kiállítás ezúttal csak pé­csi művészek alkotásaiból ad ízelítőt. Mindjárt a bejárat mellett rendkívül érdekes dió­páccal ihairlömezre készített politúrozott szép kép látható. A falusi vasárnapot ábrázoló lavírozott pác pamnó Debitzky István alkotása. A kép szom­szédságában remekbekészült magyar-perzsa szőnyegeket láttunk. Dr. Regős Feqpncné és Zakariás László nyug. víz­ügyi főmérnök alkotásai. Kü­lön nagy figyelmet igényel Ni- kelszky Gézáné faliszönyege. A szőnyeg alsó és felső szélén Pécs és Baranya címere látha­tó. Tudvalévő, hogy mindket­tőben a szőlő jelentős szerepet játszik. A régiek népies etimo­lógiával Baranya megyenevét a bor anyja kifejezésből szár­maztatták. Nikelszky Géza ezt a gondolatot tervezte szőnyeg­be. A szőnyeg jobb alsó sar­kában fekvő vitéz álmodja a remek viseletekben pompázó baranyai szüretet; Igen szépek Joody Péter ; ötvösmunkái. Különösen mee- • ragadja figyelmünket egy ré­hűséggel, a leánykar pedig a Hegyi éjszakák-at, a Lengyel László-t és a Vűjnemöjnen níu- zsikál c. kórust adta elő finom hangvétellel, különöleges hang­hatásokkal. Ugyancsak nagy si­kere volt a dr. Vargha Károly szövegével általuk előadott Palestrina műnek is. Művészi teljesítmény volt a Pedagógiai Főiskola énekkara által elő­adott Norvég lányok (réz. Prin­ter Gyula), és a drámai Mónár Anna (vez. Tillai Aurél). Az estnek üde színfoltja volt a MÁV ének- és zenekar által Horváth Gyula vezényletével lendületesen előadott Kállai kettős. A HVDSZ férfikara Li­geti Andor vezetésével pompás humorral szólaltatta meg a Kit kéne elvenni és a Karádi nó­ták c. műveket. A Közlekedési Vállalat kórusa dr. Sólyom Jó- zsefné vezénylésével különösen a Katonadal pontos előadásával nyújtott művészileg egységes teljesítményt. Lelkesen csen­dült fel a pécsbányatelepi Bá­nyász-énekkar előadásában a Szabadság Himnusza és * Huszt Kőszegi István vezetésé­vel.' A Szénbányászati Tröszt vegyeskara Jandó Jenő ve­zényletével a Jeligét és a Ho* ratius-i ódát énekelte finom, előadásban. A szépen sikerült est befejezéseképpen az Antal György által vezényelt Liszt Ferenc kórus Bárdos—Weöres Kodály köszöntésé-vel éltette nagy hatással és lelkesen a 75. éves nagy magyar Mestert. hrrti gi áttört, csipkeszerű Zsolnay- porcelán bórával készített hangulaitmunkája, nem is be­szélve a szívet és szemet gyö­nyörködtető különböző nyak­ékek, karperecek és brossok változatairól, melyek egy kü­lön vitrinben foglalnak helyet. Igen szépek Ben kéné Várnai Márta művészi lémpaernyői. A fafaragások újra — mint az első kiállítás alkalmával is — nagy szerepet játszanak. Szalmássy Sándor jellegzetes, egyéni stílusú flaragvámyai — melyek valóságos márkát je­lentenek már — mellett új te­hetségek is bemutatkoznak. Dr. Sarbak Géza fiatal bíró fafaragó igen jól alkalmazza a népi motívumokat, s Hattal Mihály ny. adótiszt művei, — ki 1957. nyarán kezdte csak eat a művészetet, máris ko­moly sikereket, színvonalat ér­nek el. Igen értékesek Kovács Imre fadombonműved, „Pipázó parasztok” című kompozíció­ja, s egy kisméretű faszobrocs­kája. Remekbe készültek Szabó Magdolna díszpároáű, kézi­munkái, saját tervezésű és ké­szítésű gobelinjei. Kiss Mihály — puskaműves és nagy va­dász, jelenleg kesztyű gyári műszerész — aggancsfairagása, dohányzó- és íróasztalkészle­tei igen szép alkotások. A kerámia szintén komoly 'súlyt ad a kiállításnak. Kulit- tácz Mátyás Zsolnay-gyári ko­rongos először mutatkozik be. Korsóin, vázáin látszik mohá­csi származása és az is, hogy ízes művészetét Mohácson ta­nulta. Török János szobrai kö­zül különösen „Dinnyeevő fiú" műve emelkedik ki. Fe­kete János pedig új utakat ke­res fején tálat tartó égetett és festett kerámiájával. Kóbor János facsillárja, hangulat­lámpája, remekbe készült fér­fi szoba-garnitúrája, melyek a Pécsi Faipari KTSZ kivitelezé­sében készültek, csak a legna­gyobb elismerést válthatja ki a legkifinomultabb Ízlésű né­zőkből is. A kiállítás >— talán sikerül meghosszabbítani — december 23-ig látogatható, s ugyanitt vételek, illetve megrendelések is eszközölhetek. Ne mulasz- szuk el e kiállítást megtekin­teni! Igen érdemes. DR, HARCOS OTTO tKi csak így gondútkoduhk... Kitt Ferencet, az újhegyi erőmű legrégibb lakatosit még mindig csak Kill Ferinek hívják az idősebbek. Mert hiába töltött itt az üzemben >negyven évet, nekik, az öreg barátoknak csak ugyanaz a Kill Feri marad, aki kilenc- száztizenhétben volt. amikor t.'zenhárom, éves korában be­állt napi munkásnak az erő­műhöz. Negyven év nagy idő. Negy­ven év alatt az ember valóság­gal hozzánő az üzeméhez. Nem csak egy turbina, vagy egy ka­zán, de még szög is alig akad. amelyhez ne fűzné valamilyen emlék: Csak látszólag egyhangú do­log negyven évig egyfolytában egy helyen dolgozni. A való­ságban csupa élmény minden nap. Milyen élményei lehetnek egy laloatosnak? Maga a■ munka is élmény. Ha az ember ma elvégez egy olyan munkát, amit eddig még soha nem csinált, de mindig szerette volna megkóstolni, milyen ize is van, nem felejti el soha. Ilyen munka volt az is, — emlékszik vissza Kill Ferenc —, amikor először szegecsel­tünk kazánokat. Harminckét milliméteres szegecsekkel kel­lett szegecselni. A főműhely­ből küldtek kazánkovácsokat, hoctv majd ék tMotik ezt c munkát, de nem nagyon ment nekik. Akkor a mérnökünk el­küldte őket, menjenek csak vissza, majd megcsináljuk mi magunk. Neki is ugrottunk a munkának. Sikerült. Azóta sincs szükségünk ilyen mun­kánál kazánkovácsra. De nemcsak a kazánszege- cselést kellett itt megtanulni negyven év alatt. Ha elmegy a szíjgyártó szabadságra, azt is én helyettesítem, — mondja Kill elvtárs. — A szíjgyártást is megtanultam, éppúgy mint a kötélfonást. Ezeket az aprósá­gokat nehéz elfelejteni . . . Es azt sem lehet elfelejteni, hogy a kazánmunkáknál sok­szor olyan hőségben kell dol­gozni, hogy az ember alig mer lélegzetet venni, mert az orrát belülről égeti a forróság, a körme meg majd leég a forró kazánlemezeken.. — Nem talált volna köny- nyebb munkát negyven év alatt? — Hát... könnyebb lett volna tűzhelyeket javítani egy lakatosmestemél... — mondja clgondolkozva Kill Ferenc, — dehát én nem is értek a tűzhe­lyekhez — teszi hozzá aztán mosolyogva. Es ... ezt nem mondja ki, de érezni, hogy ezt gondolja — a generátorokat, emeletes kazánokat, és ezt az egész e, ön:,ívet, hogyan cse­rélhettem volna fel egy kis mellékutcai iakatosműhellyel, vagy akármi mással? De ezen túl is van valami, ami megmagyarázza az egy helyen töltött negyven évet. Mi nem szeretünk vándorol- gatni — magyarázza Kill Fe­renc. — Az apám is itt dolgo­zott az erőműnél, — fűtő volt —, az öcsém is itt dolgozik gyerekkora óta, én is. Vándo­rolni? Mire jó az? Elmegy az ember máshová dolgozni, kezd­het mindent előírói. Időbe te­lik. amíg ott is begyakorolja magát, időbe, amíg ott is ba­rátokat, időbe, amíg ott is meg becsülést szerez magának. Itt, ebben az erőműben ta­nultam a szakmámat, itt kap­tam meg kétszer a villamos­ipar kiváló dolgozója címet és egyszer a szakma kiváló dol­gozója címet. Nyáron pedig itt kaptam dupla fizetést a negy­venéves jubileumomra. Itt van­nak a barátaim. Nehéz lenne innét elszakadni. Sokan nem hiszik el, hogy egy üzemet is lehet szeretni éppúgy, mint az otthont. Pedig így van. Nyá­ron, amikor a nyugdíjasainkat búcsúztattuk, volt köztük, aki könnyezett. Lehet, ha nekem el kell mennem nyugdíjba, én is csak így járok. Hiába, mi öregek így vagyunk az üze­münkkel __ Be szélgetünk. Újításokról, tervekről. Arról, hogy több se­gítséget adhatnának a mű­szakiak az újítások bevezeté­séhez. Mert itt van például a : kémény portalanításának az ; ügye. A kéményből szálló por ’■ megkeseríti a gyárvárosiak : életét. Rászáll az újhegyi sző­lőkre és megbarnítja a szőlő- : leveleket. Kill elvtárs Nagy ■ ■ Lajossal, öreg barátjával ki­dolgozott egy újítást, a ké­ménybe kerülő pornak víz-:: függönnyel való lekötésére. Jó lenne kipróbálni, talán jól be-:: válna... Az újítások után aztán más • is sóba kerül. Sokszor előfor­dul — mondja Kill Ferenc —, ; hogy valaki megsértődik va- ; lami miatt. Nem fogadják el ' az újítást, vagy rosszul számít­ják ki a bérét és akkor az il­lető egyszerűen azt mondja: hát most már nem töröm ma­gam, csak annyit csinálok, : amennyit nagyon muszáj. Én : is jártam már így. En is mondtam: nem töröm maga­mat azért se. Aztán mi lett a vége? Mire elkezdtem gondol­kodni, hogy nekem most már nem kell tömöm magamat, azt vettem észre, hogy még job­ban benne vagyok a munká­ban. mint előbb. Mert a mun­ka olyan már nekem, mint maga az élet. Nem tudom, jól mondtam-e el, amit akartam — mondja: aztán mintegy befejezéskép­pen — de mi öregek már csak így gondolkodunk... KURUCZ PÁL Operaházi díszelőadás Kodály Zoltán dszleleláre A Magyar Állami Operaház vasárnap este díszelőadást tar- ott a 75 éves Kodály Zoltán iszteletére, s ezen a Háry Já­nost játszották. Az előadás megkezdése előtt Mihályii Er­nő művelődésügyi miniszterhe­lyettes köszöntötte a forradal­mi munkás-paraszt kormány nevében Kodály Zoltánt. Ipar- és népművészeti kiállítás Pécs méltán viseli 2000 év: je jött létre (1955. december óta a „Pannónia fővárosa” 10-én alakult), de azóta ez büszke rangját. Minden kor- mér a *iözös’ nyilva­^ nos szereplősük. Ez a nagy al­bán megtartotta méltóságát, kotói kedv azt bizonyítja, hogy a kiállított művészi mun-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents