Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-15 / 295. szám

4

NAPtÖ

1957 DECEMBER 15

NYELV ÉS STÍLUS

éter h-anghuiHmámaiin át any*

ízléses, 3fW lapm terjedő

kötet jelent meg nemrég k önyvesboltj aink kirakatában, Zalnai Béla professzornak, sokoldalú nyel vesztétikusuník- na'k kitűnő munkája. Bár a budapesti tudományegyetemen vagy hét évvel estelőtt iroda* lomtudományl tanszékét megszüntették és őt nyugdíjazták, azóta talán még több tanulmánya jelent meg, úgyhogy alig akad olyan Irodalomtörténeti folyóiratszám, amelyikben cikkével ne találkoznánk, Eredményes és fáradhatatlan munkásságát tU7 dománypolitifcánk irányítói is elismerték, amikor a múlt év végéin az irodalomtudományok doktora címmel tüntették ki a Magyar Tudományos Akadémia volt levelező tagját.

A kötet nem egységes xnfi, hanem időrendi sorrendben adja a szerzőnek 1920 óta megjelent stilisztikai tanulmányait, a cikkek végén utalva az eredeti megjelenés helyére. Van azonban benne először közölt dolgozat is, így az „Ady és Paul Verlaine'’ című. Viszont korántsem tartalmazza a kötet a szerzőnek minden e •tárgykörbe vágó tanulmányát, mert ez igen megnövelte volna terjedelmét, hisz közülük maga a „Szóhangulat és kifejező hangváltozás” című, Szegeden 1939-ben megjelent köttet©, 202 lap terjedelmű;

Ma, amikor egyre inkább kezdünk rádöbbenni, hogy Kosztolányival szólva „Erős ttárunk a nyelv”, a legjobbkor

(

foglalta össze szellemes és a laikusra is rendkívül olvasmányos . tanulmányait a tudós , MY*a+.iirw<W "mikor a/

nyi nyelvet es nemzetközi kifejezést ismer meg a közönség, amikor a tudomány és a technika felmérhetetlen haladása új fogalmakat hoz létre: szinte elkerülhetetlen a nyelv- gazdagodás, de gyakran a nyelvronlús is. Melyik tehát a Helye« út, hogyan állapítható meg a hetyes mérték? A nyelvünk tisztaságát féltő dilettáns puristákkal szemben melyek azok az Idegen vagy már meghonosodott szavak, amelyek BZÍnt, hangulatot, sőt hangulatváltozást idéznek elő nyelvünkben? Több mint félszáz lapot szentel a szerző az idegen szavaik kérdésének. — Példákkal díszített gazdag gyűjtéséből hadd idézzünk csak ízelítőt!

„Függetlenül a latin—görög klasszicizmus hagyományától

— írja —, az újabb magyar költészetben is :— főleg a francia szimbolizmus hatására és a rafinált szókultusz megnyilvánulásaképpen -— rengeteg idegen szót találunk ameliora- tiv, patelikus szóhangulati értékkel. Az öscrejú Adynál természetesen ritkábban, mint a poéta doctus-oknal:

S a sok régi, fúlt, párizsi , nyárra

Úgy gondolák, mint áldott lelki

Barikádra,

Ki megvédett az új harcokig

— írta Ady (Várnak a táborozok, 1918), és itt a vonatkozónévmás népies magyarsága (ki: amely helyett) szelidebb. bensőbb, magyaros fordulatot ad az európai forradalmi pá- toszú barikád szónak. A világítótorony prózai, túlságos««

racionális világossági! neve szimbolikus jelentőséget kap azzal, hogy a világítótorony modem francia szavának (phare) homályos értelmű görög eredetijét használja Ady: „Egy Fárosz lángol messze valahol” (Egyedül a tengerrel, 1907).”

Finom érzékkel megírt legrövidebb fejezete a kötetnek „A beszédes csönd”, amelyről estébe jut h szerzőnek, hogy a nyelv nemcsak a tómadalmi fejlődésnek és harcnak a legfőbb eszköze, de arra is való. hogy gondolatainkat leplezze. (E mondást Talleyrand-nak, a szellemes diplomatának tulajdonítják, pedig már Plutar- chosnál megtaláljuk.) A gondolatok elrejtésének azonban mégis csak .legjobb eszköze a hallgatás. Erre a szerző újból színes Idézeteket ráz ki tarsolyából. Többek közt Heine szerint a hallgatás „a szeretem szemérmes virága.’’ Meredith, egyik nőalakja mondja a vőlegényéről: „Még nem ismerem öt egészen. Még nem hallgattunk együtt.” József Attila is ebben a hallgatásban látta a szerelem legkifejezőbb teljességét:

Ha jönnél, elsimulna közöttünk a rét,

És csönd volna. Nagy csönd.

De hallanánk titkos éjjeli zénét,

A szívünk muzsikálna ajkainkon.

(Várlak, 1922.)

Nehéz volna az annyi és oly sokrétű gondolatot, ébresztő kötetet ily rövid cikk alakjában ismertetni. Csak néhány (| fejezetcímeit: A látható nyelv,1 ( A nyelvi kifejezöség formál,1) Körmondat és tiráda, Szóban-1, gúlát ée morfológia. Líraiság J | és realizmus a magyar stílus- ban. stb. Ijagyan szabad azon-, i bari egy dologban ellemtmon-,1 dánt a szerzőnek. Hogy az imént idézett fejezetnek címe „A beszédes csönd', ellene nem lehet kifogásunk, mert akadémiai helyesírásunk szerint csend, vüjjy csönd, tehát mindkét alak egyaránt használható. De a szerző müvén vörösConálként, tehát tudatosan szerepel a jóhangxás, az eufónia kedvéért e helyett az ö. A szerző pl. következetesen használja az ő-hangzós alakot, ha a sole e-hangzó kissé egyhangúvá teszi nyelvünket. Ez módjával még méltányolható volna. (így fölismerése, stb.). De művében soha elő nem fordul a fel Igekötő, hanem fölhasznál, fölhív, fölír. föltűntél, stb. Szinte arra kell gondolnunk, hogy a francia nyelv és é irodalom tanszékén Szegeden é eltöltötl 15 éve (előzőleg az á 1921—25. tanévben a pécsi f egyetemen volt a magyar jró-1 dalomtörténet helyettes tanár ( ra) rabjául ejtette az. alföldi ö-z.n nyelvjárásnak. De ugyan helyes-e az irodalomtudomány oly finom művelőjének ilyen kiesé provinciális ízű írásmódot használnia, amikor másoknál maga rója meg a couleur locale írásmódját, sőt idézi a nagy francia nyelvtörténészt, aki szótárának előszavában a tudós öntudatával hangsúlyozta. hogy: „Majdnem mindenüt' . a tudós helyesírást követtem/4 1C«. 1.1 )

Új idegenforgalm kiadvány

jelent meg városunkról „Pécs ősi város és mégis fiatal” címmel. A kisalakú, zsebbe- valő füzetet a Városi Idegen- forgalmi Hivatal adta ki propaganda és ismeretterjesztés céljából. Újra itt van egy remek kis könyvecske Pécsről, újból van mit kezükbe adni a városunkba térő Idegeneknek. A két íves, népszerű stílusban megírt füzet (Kirlta János munkája) ügyes kalauzként szegődik a város múltja iránt érdeklődő látogatóhoz mcgvillantja a város történetének fontosabb fordulóit, s egyben bemutatja a mai Pécs műemlék értékű nevezetességeit. Nem kíván új megállapításokat, históriai fölfedezéseket adni — Igen helyesen — pl. a város nevének eredete, a Mindenszentek templomának építési ideje körüli vitákban nem foglal állást, csak jelzi a problémákat. (Viszont nem lett volna fölösleges egy részletes bibliográfiát csatolni a kiadványhoz.)

A könyvecske német nyelven is megjelent, tehát külföldiek kezébe is szánták, talán éppen ezért szúrnak szemet az ilyenféle „túlírások”:

' „A Misina felhőkbe vesző (1) csúcsa”, „1110-ben (!) Pécsett nyílt meg hazánk első nyilvános könyvtára”, „biedermeier (!) Pécs”. Még egy idegenforgalmi célokat szolgáló kiadvánnyak is legszebb erénye a szerénység.

Néhány szép fénykép, s a fontosabb pécsi címeket és telcfonszámokat feltüntető „hasznos tudnivalók” egészíti ki a füzetet. A rideg és ían- 1 táziátlan címlapnál méltóbb köntöst érdemelt volna a füzet.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy rövid egymásutánban ez az immár harmadik, városunkkal foglalkozó idegenforgalmi kiadvány. Sajnos, azonban ezeknek az ugyanazon szerzőtől származó, s csak példány- számban és címben növekvő könyveknek a terjedelme egyre fogy, tartalma egyre soványodik, minden későbbi csak az előzőnek a kivonata. Alighanem itt az ideje, hogy újat és mást (és mások is) írjanak erről „az ősi és mégis fiatal" városról.*,

József Attila emlékest

Pécs város Művelődési ban

[MEGNYÍLT a

József Attiláról nekem is »van személyes emlékem. Csak (ennyi: hét éves voltáén, a Ba- i laton mellett laktunk, Szán• tódon egy vasúti őrházban.

• Koránsötétedő decemberi este 1 volt, hamar az ágyba bújtunk.

• Kanizsa felé már elcsattogott {a tehervonat. Egyszercsák

apám hátrajön az őrház kis irodájából: .

— Most szóltak át Szárszó- | ról. Valami bolond költő a vo- ,nat alá vetette magát; Azt , mondják, azonnal meghalt.

„Valami bolond költő“ — ennyi volt az, amit az emberek húsz évvel ezelőtt József Attiláról tudtak :;

Erre a húsz éve halott költőre emlékeztünk pénteken este. Dr. Koita Ferenc főiskolai (tanár ünnepi beszédben mél• tatta József Attila költészetét;

I Szólt arról, hogyan látta József Attila a maga helyét kora magyar irodalmában, találó idézetek tükrében mutatta be szomorú, szerencsétlen életsorsát, s részletesen beszélt József Attila költészetének legfontosabb tartalmi és forma: sajátosságairól — József Attilában — mondotta — tudományos meggyőződéssé, világnézetté vált a marxizmus, s egyúttal művészi problémává is. Sokat hangoztatjuk, hogy ő a magyar proletár líra megteremtője. De mit is jelent ez valójában? Hiszen Ady Endrének és másoknak vannak már előtte is proletár tárgyú alkotási. Igen, de ezek az írók kívülről szemlélik a pvoletárság sorsát, legfeljebb fegyver-barátot látnak benne, József Attila azonban rém kívülről közeledik ehhez az osztályhoz, hanem annai>

fiaként. A próletárság szemével nézi a világot, a pooletár- ság világnézetével ábrázolja és világítja meg a valóságot.

Az előadást követő műsorban a legszebb József Attíla- versek hangzottak el — jobbára főiskolai hallgatók tolmácsolásában. Kiemelkedő volt Kajdi Béla mély átéléssel és kifejező szövegmondással párosult előadása (A város1J peremén), a költő és a vers), szeretete látszott Erős Mária,1 Keresztúri Erika, Kovách Agnes, Nagy ítészló. Révész: István, Várady Géza és Vénné s Gábor szavalatán is. A versek . között Nagy Sára mondott ősz-, szekötő szöveget. Az est ham-( gulatába illeszkedő Bartók és Kodály-műveket dr, Teremi Gáborné (ének) és Beke Izabella (zongora) adott elő.

ípSffl8J«JBDto.ílfe

A Mecsek Turista Egyesület Amatőr Fotóművész Klubja Pécsett a járási tanács nagytermében rendezte meg az t Országos Művész-fénykép Kiállítást.

A kiállítást szombat délelőtt Oppe Sándor, az egyesület elnökének köszöntő szavai után Právicz Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság agitációs és

propaganda osztályának vezetője nyitotta meg. Majd, Vámosi László, az Országos Fotóművész Szövetség főtitkára mondott beszédet.

A kiállítást — amelyen 200 fekete-fehér, 21 színes képet és 91 dia-pozitívot mutatnak be — keddi számunkban részletesen ismertetjük.

Az igazgató úr nevenapja

A mohácsi Bartók Művelődési Otthon Bzínjátszócsoporl- Ja szép sikerrel mutatta be Slotvinski és Skowronsfci szatirikus vígjátékát. A lengyel szerzők életünk egyik problémáját Ivetik fel: mindenki olyan munkakörben dolgozzék és segítse a szocialista társa* •dalom fejlődését, ahol képes- •! ségeit legjobban kibontakoz- “ tathatja; tetteiben, munkájában nyilvánuljon meg a néphez, a dolgozó emberekhez való hűsége, és ne szólamokkal. ne politikai hűhóval takargassa hanyagságát.

A csoport tagjait egyrészt a darabválasztásert illeti a dicséret, másik érdemük pedig az. hogy megmozdultak az idősebbek'is, és' á fiatalokkal együtt vállalták — a járás területén túl is — a nép kulturális szolgálatát. Ezt azzal is dokumentálták, hogy a csoportot Somlai Arthur-ról nevezték, el. A,.:

Az előadás egészét tekintve, meg kell mondanom, elérték C/.t a szintet, amit öntevékeny színjátszóktól várni lehet,, bár az igazgató (Dunai Károly) és ^ Mária (Pálinkás Éva) az átla- ' gon jóval felüli teljesítménye azt igazolja, hogy még magasabb színvonal elérésére is van lehetőség. Dunai Károly -nemcsak rutinos, régi színjátszó, de — az ibl-ott előforduló apróbb túlzásoktól eltekintve — nagy átéléssel és meggyőző erővel vitte színpadra a szerzők áltál is gondosan megformált igazgató alakját. Pálinkás Éva játékát fiatalos temperamentum , mértéktartó finomság, jó ízlés jellemzi. A cselekmény sodrása többször nehéz feladat elé állítja, ez azonban a szerzők rovására Írandó, hiszen virágjában lévő asszony az Igazgató felesége, ennek ellenére egészen, fiatalos az írók által komponált figura.

A többi szereplőt eléggé észrevehetően halványabbnak raj zolták a szerzők, ami nagyon megenehezítl a hiteles ábrázolást. Poldek figurájával Seress Sándor birkózott dicséretesen. Poldek a múlt'századból itt maradt kiskaliberű in- gyemélő, aki bátyja összeköte- tetéseit kihasználva próbálja feltornászni magét, A, világirodalom nem egy Poldek* zsánerű jó figurát vitt ' már színpadra, éppen ezért kár, hogy alakjára nem fordítottak több gondot a darab szerzői. Az igazgató titkárnőjét Böhler Erzsébet játszotta. Játékában csupán külső eszközökkel, belső átéltség és elegendő hitel nélkül mutatta meg ezt az egyébként nagyon tipikus alakot, Ugyanez mondható Ga- lántai Imre (Dobok osztályvezető) alakításéról i*. A-z alakítandó figura jobb tanulmányozása, az elmélyülés erőteljesebb igénye jelentheti számukra a következő lépést.

Makai János, a hivatalsegéd jóízű, csöndem humorának megmutatásával aratott sikert. Ugyanez jellemzi Győri Julianna és Makai Julianna játékát; igazolva azt, hogy „kis“ szerep nincs, hogy a pár vas alakításhoz is alapos megformálás, teljes átélés szükséges. Bérlők György erólye- • sébb fellépése, határozottabb átélése kellett volna a mérnök pozitív alakjának bemutatásánál. Az igazsága tudatában ennél sokkal bátrabb az ember, különösen, ha még az író - is lehetőséget ad erre; Sen- dula Magda az igazgató lányának szerepében kedves, rokonszenves alakítást nyújtott; nála a hangkezelésben van némi kívánnivaló. A két ellenőrrel is elég mostohán bánták a .sáerzŐS.'' Pusztai László és Kecskés József játékának erénye a mértéktartás, hibája: a szituációnak sokszor meg nem felelő visszahúzódás. Gadányl Mihály és Kiing János játéka ízléses, finom, itt-ott még félénk. Somogyi Gyula vezér- igazgatója lendületes, választékos volt. Vértes Elemér rendezése —- az adott nehézségek ellenére is — dicséretes, szép munka. (tz)