Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-01 / 283. szám

mvt nrmmFK i NAPLÓ tói a u&liCktáébt Kist A lávél keltezése: „Wien, 1957, XI, 9," Aláírás: László — bár ez igazán ném jelent semmit. Tulajdonképpen a levél tartalma sem jelent semmit. Kár VQlt azért a másfél Schillingen is, amelyet Kiss út ' bélyegre áldozott Mert a levélben Sebőkék, esete fölött Siránkozik. Sajnálkozik dSOn, hogy a bolt SZérárugyároS nem juthatott el mégsem Tel-Avivba, alig negyedévvel ez* előtt. És mindjárt azt is megmagyarázza, hogy Sebökné miért akart kicsempészni „néhány" Napóleon aranyát és briliánsét: „... éjjel-nappal dolgozó lányához akart ctn- dulnl (mármint Sebőkné és férje — sztrk.), akire anyagi­lag nem számíthat és erre mpcstt és briliánsát akart ma* adhat Vinni... Uraim! TudjAk-é, hogy itt kint (mármint Bócsben) milyen keveset ér a napest... ét milyen sokat zz ember? Az én munkásaimnak is van napcsijuk, de van szabadságuk is, s azokat magukkal is vihetik, ha úgy tetszik.. ,’k Tehát itt van a kutya elásva. Az a baj, hogy Sebőkné nem vihette magával a Napóleon aranyat és a briliánsöt. De. hát az isten szerelmére, ha Kiss úr szerint semmit sem ér „kint" a „napisi", akkor miért ragaszkodik hozzá? ''■ebökné miért építette be cipői sarkába ás arányai és ft gyémántot egy budapesti cipésszel, ha „kínt” nem ér sem­mit? itt valami sántít, SebŐknének senki nem állt az útjába. Szabályos ki­vándorló útlevelet kapott, melléje az engedélyt, miszerint ?5 ezer forint értéket meg nem haladó holmit vihet ma­gával. S mehet Tel-Avivba. Ám Sebőkné megpróbálta ki­játszani a törvényt és beépítette a „napesit” és a drága- '•'íveket a cipősarkába. Természetesen bíróság elé állít- 'ák és Tel-Aviv helyett egyelőre a börtönbe került. O ma­ga kereste kárát... Kis László mégis elsiratja és közben minden piszkot, mocskot összehord népi demokratikus rendünkre — Bées- ben. Beás valamelyik villanegyedében, egy többszobás, kandallót, összkomfortos kis családi villában. Hát ehhez is gyomor kelt. Nem a villához, hanem a hazugsághoz. Mért Kiss úr azt írja a továbbiakban, hogy az 6 munká­sainak is van „napestjük”. Majd hogy nem megmondtam, milyük van szegényeknek... Kiss úr bizonyára valami­féle gyáros lehet — ha már „munkásaimról” beszél —de szeretném látni azt az osztrák munkást, amelyiknek náp- csija van. Talán bizony Kiss úr Napóleon-arannyal fizeti a 'munkásait? Ha így lenne, akkor nem Kiss úr ülne a villájában, hanem, a munkásai. És uramisten! Az is mag van engedve nekik, — mármint a munkásoknak —, hogy magukkal vigyék az aranyat, brillánsot, ha az nekik úgy tetszik. Ez a gazdagok akasztófa humora. Mert való igaz, hogy Nyugaton a munkásoknak is megvan ahhoz a jo­guk, hogy villában lakjanak, s a gyárosnak is megvan a joga ahhoz, hogy híd alatt aludjék... Ami azt illeti, ez is jog. Csak azt nem értem, hogy azok a disszidensek, akik nap mint nap jönnek haza, miért nem hoznak ma­gukkal Napóleon-aranyat? Franciaországból kaptam levelet egy volt magyar szár­mazású légionáriustól. Kilenc évig katonáskodott Afriká­ban, két esztendeje hazajött, az elmúlt télen visszament. S most írja, hogy hazajön, karácsonyra itthon lesz. Is­merte Franciaországot, mint a tenyerét, franciául úgy be­szél, mint magyarul — az elhelyezkedés igazán nem Ütkö­zött volna nehézségbe, mégis hazajön. És hoz magával egy zsebre való Napóleon aranyat? Ugyan, ugyan! Azt a nótát, amit Kiss László fúj Bécs- ben, ismerjük. Legjobban azok, akik hazatértek egy esz­tendei csavargásból és igyekeznek elfelejteni még azt az ártatlan szócskát is, hogy „nyugat”. Kiss Lászlónak ke­zébe került Sebökékkel kapcsolatos cikkünk. Remélhetően pécsi ismerősei révén ez a cikk is elkerül Kiss úr kezé­hez. S ezért búcsúzóul még csak annyit: kár a kopertáért.„ (RAB FERENC) ANGELO EPHMKIAN o’asz karmester Pécsett vendégszerepei A Pécsi Szimfonikus Zenekar próbájára megérkezett az együttes első külföldi vendég-karmesteré. (Bár á város zenei éle- értek története is ritkán dicsekcdhe* kü'föi- 1i vébáéi-kafíöestérrfe!.! Ahgé'ö Ephrlkiaft, a kiváló olasz zenetudós és karmester lép az -meivényré, aki élöző n°pi bud-Pesll hang- vepsenye utáh, áronnál Pécsre Utazóit, hogy i hétfői hangversenyre e’őkésZÜse zeneka­runkat. A vonótok a szokásos zenekari üd­vözléssel köszöntik a mestert: Vímk«uukh* kté­máién korosak á zenekari á!‘váv"’on. B '-bvés az idő és indít’ a munka, ö^éthoven díi. srimfónt Mának eteó té**1« Ernő’ a próbáról és éz éréi? műs~rró1 fce- • tétettünk Böhfiktan professzorra’, városunk a függetlenített szimfonikus zenekarnál lefte tartöftid; kel­H ÍREK Gyermekvédelmi tokét Sikló* • - * " ————— köb Esszé'get és közben szó esik búd? pesti , . . , hangversenyéről, ame yen egy altala msgta- imekvéaelmi Iáit Vivaldi kantátát mutatott be. Da szó » esik Pécs zénekuHuráján-k egvik rejrne-eh­Pécsi Liszt Ferenc Kórusról s a ®loádó m?'1’ , f l ,/ t,.# j $ Hangya Antalne tanár a: , r"r­n,dr s fsad álóm felelőségé ü ditér A siklósi járási tanács végre­hajtó bizottsága december 4-én, szérdán délután 2 órakor gyér- ankétot rendez Siklóson a Járási KúltúrháZ- bcn. HaSzillö Sínkor gyámügyi tártsáíó’, a köZélső f£ódá’y-ünnep-é®fkrő. is. S is a terv: ha .eUküZétebb Msavarcrsz-mr» jön (ártól refhé'heiő'eg nem is lesz oteeii sck.é óira éllktorát Pé'-re. hcw ké ke-'v.-ne mi! véh eev Viva'di és e°V M^nVA’p-d1 kee'Cte a L'&rt Fetéhc Kóruesai mutasson b- va­sunkban. A kórus tttég íiém is tudja, csak ré á- taaja tspsólt le késői enn-k a hírfl'k, arrikr i V2ri?lsriri tzr?' e X hs l Sphrikun mester zenérnóvásZrii -ra’-tek ♦ Tár­gy érme k- n” cífnmél táti dr Tarnál- )Ó­t „■ -ari * , t,'.. q_ * »> .— — ni •- ' V» ’ 7 tff — q ka- 0- T-'-’-'lt iá el, hogy nemcsak nekünk ólSo külföldi vendég-karme'terünk. de neki iS ez aZ e'ső te’á'közása égy vidéki magyar váf-Mal és Uinák zenei ételévé1. Mrga á vár-S rendkí­vül kePemes benyem:'U lett rá. Vídím és ?zive yes hangulat, ami körülveszi itt ez om- bért. Ami a zénekart i létt. az égJZÜMrs le'k-- tédése 62, ami az első pillanatra szembetű­nő. A munkáról, a prób’émíkról l•rlcs, ne:o beszélünk, mert annak már Csák ere-’m-ny«- 'ártpznak a nyilvánossá*ra. De meg vagyunk győződve, bogy a har.rvemeby 1 átO"e 16 k6*ön ■‘ég nagy és gazd&a élménvt kap, a kivá'ó mfivéS2 vo*~‘té zenekartó’. Persze, a kzkivá- ’óbb kü'fö'di mércéhez frérve, jCbhfo k'u« -anak a hlén>'esrá<>ok tr ezekró' :s -zó esik BtülüAk, mert ő is O^y vé't, ho~v ,,',v z-neí- leg ilyen kulturált városnak min: ffcs. már próbája előtt még'átógaUn Agocsv Lás-'ó eeyik óráját, ahol a iiBVrbdékék ét'v Ko- ó’- - Viva’di biciniummal üdvözölték a kiváló zé netudóst. —-----„i in fontos hiti hoznak ic'p'V'icg boy-szó*gála* A Dél-Sáránya Me;y. NöP- fcolt Mohó-oon. Szme'Vb . ; \3 Az Idő sürget ló órfifo új próba külftr. vo J^’k'óson jelmezért fcóy-sz nósckkal, ; külön fúvósokká1, majd n-tm délután csy k’rébb égyüttesse1, mert Viva’d’ műveket korhűén, kämara^yüttes rar'yk?"' zenékátr&l dirigálja a legkiválóbb VivaV kutató. Sokat tanul Jő’e á zéfio’-nr. D? ? S’C ’skp'a tímáréi és ftövend-kei és figye'ik ? nrófcá1, h!~2 egy cS’'dá'atóSán téWiól . e'asz barokk mester művészete támad ffv ’ölti be e termei a kordi be’e'm-'b s zó,. “ re Ittas telkeket, Épbrikien prefess-or ki m-3*erl pfteája nyrmán. [tót í-zervézeit a Té’apó *• [kóZSsl náp-á. A Vévé ált- |VŐ1 áSStOtt és mezVárérei’ [féieső^ékét derémbef 5-ór. (Után, béO'Z-^-ró’va a Tő [—eertótt éfm^e h^zh-z n% <?* • ?íól - n v-Vő kivié. a vevő fl‘a1 éffe r ■ rüvftfót a Ti"-;? , -omSt átád,'Z'>­I olvassa. ti— 'U­. ftMMMét, • ’ • Mi* í • í **+**■> f» Karácsonyi ajándékkiállítás és vásár December 4-én, szerdán Szi- sasjáték, gyönyörű bába és sok getvárott a cipőgyár kultúr- új egyéb játék szerepel a kiál- termében ruigyszabású karú- Utott tárgyak között. A kiálli- csonyi ajándék-kiállítást és vá- ... sirt rendez a Dél-Baranya Me- tott íátékok a helyszínen meg­gyel Népbolt. A kiállításon vll- vásárolhatók. A kiállítási ter- lanyvonat, építő szekrény, tár- met mesealakok díszítik, fóiiteefáráíűu Hajdani kölyök» korban, 'vasárna­ponként — a ml» ntstrálás után, — ugyancsak meg­tneg húztuk a kis Uvegkorsót, amely bűi előtte egy fél­órával néhány kortynylt csurgat­tunk miséző öreg plébánosunk kcly- hébe. Mert hát a misebor is csak amolyan rendes bor — erre hamar rájöttünk, — * szőlőt egy forma müveiből olvasott fel részleteket. Ez­után megfogadtuk, hogy ha valaki eset­leg a csendőrkopók kezébe kerül, a leg­nagyobb kínzások ellenére sem lesz áruló. Elhatároztuk, hogy mind az öten megszervezünk egy-egy négytagú sejtet, — amiknek mi öten leszünk a vezető­jük — azokat pedig újabb sejtek szer­vezésére ösztökéljük. Hogy kik voltak a szomszédos sejt tagjai, arról termé­szetesen nem tudhattunk. így irta elő az illegalitás vastörvénye. Kisgyülésünk az lnternaclonálé el- ineklésével ért véget. Jóformán csak az első két sorát tudtuk, hiszen olyan rö­vid ideig állott fenn a tanácsköztársa­ság! De a dallamot már ismertük és tiszta szívvel énekeltük. A Italában kéthetenként tartottunk sejtgyűléseket és minden össze­jövetelünkön tanultunk. Taksonyi elv­társ volt a pécsi összekötőnk s rendsze­resen ellátott bennünket anyagokkal. (Gyalog járt be.) Állandó olvasói vol­tunk a ..ÍOOW, „Társadalmi szemle", „Uj március", „Munka és tudás", „Sarló és kalapácsf‘ kiadványoknak, kezünkbe kerültek Marx, Engels és Lenin köny­vei is. Mohó érdeklődéssel vetettük ma­gunkat a betűre, meghatódva szavaltuk József Attila verseit egy fekete táblájú könyvből, elgyönyörködtünk Victor Hu­go írásaiban is. És énekeltünk. Halkan és óvatosan. Egyik dalunk például így szólt: „Olasz, német és magyar proletárok. Itt van az idő lerázni igátok. Kutat a tudomány, fegyver vár. Eltűnik a földről a zsarnok vik Munka vitézei még mire vártok? Jönnek a szervezett hős proleté Futnak a burzsujok- gyertek elő. Egyesül már a proletár erő, Közben megállás nélkül szerveztük a sejteket. Vigyázva beszélgettünk, meri körül voltunk véve a hiúzmódra figyelő, áruló, jobboldali szocdemekkel. Rend­szerint óvatos célzásokkal kezdtük, s ha pajtásunk Szimpatizált, akkor a Szovjet­unióval hozakodtunk elő. Ez volt a pró­baidő. Aki a Szovjetuniót szerette, az a munkás hatalmat is kívánta. Csak jónéhány év múlva tudtam meg, hogy 52 tagja volt a sejteknek Komlón ebben az időben. Nagy erőt jelentett ám ez a szám! Szemmel érzékelhette az em­ber, különösen az amerikázás idején. Sztrájkoltak ekkor a csehszlovák bá­nyászok s azt kívánták tőlünk, hogy mi tömjük meg a cseh tőkéseket szén­nel. Természetesen nem voltunk restek, s rámutattunk, hogy máskor jó nekik a négy-öt napos munkahét is, most is csak azért kellünk, hogy testvéreinket eláruljuk... Megtett a hatása, mert majdnem az egész bánya palát küldött fel, amivel bajosan /üthettek a csehszlo­vák mozdonyokban! A jobboldaliak befolyása még jobban csökkent Sallai és Fürst elvtársak lie- gyetlen kivégzése után. Amikor az er­ről szóló röplapokat szétszórtuk, így beszéltek a bányászok: ,,... 19-ben könnyen boldogult Horthy, mert jobb­oldali szoedemek ültek a kormányban De ha egyszer ezek a kommunisták ve szik kezükbe a hatalmat, akkor nem fog bejönni az admirális fehér lovon de még feketén sem!...“ Mi helyeseltünk, anélkül, hogy elárv' luk volna magunkat. A legnagyobb t okban dolgoztunk, de alaposan m<- ;:iJcettettük a Komló és környéke r Igát. Egy alkalommal nélddul rőplor. •at szórtunk Vasason. Éjjen tíz óra uta •leszórtuk az akna és falu közötti utal bedobtunk egyet az igazgató udvarába is. Azután a csendőrőrsre mentünk s egy óvatlan pillanatban a kapujukra szögeztünk egyet, hogy lássák: él és har­col a Kommunisták Magyarországi Pártja.. * A csendőrség fehördülve fogadta a vakmerő „csínyt" és „totális" nyo­mozáshoz fogott. Még régebben beépí­tettek egy provokátort az egyik pécsi sejtbe és ennek a segítségével sikerült sok. bányászt letartóztatni. A komlói 52 közül hétnek bukkantak a nyomára. Kedves olvasóink! El tudja képzelni, hogy mit jelent amikor az embernek a haját tépik, meztelen talpát verik, ütik, rugdalják, megvakítassál fenyegetik?.... Ez a nagy megpróbáltatások ideje. A test idegszálal minden egyes ütést köz­vetítenek az agyközpontba és az agy­központ „köpj“ és beszél)-t parancsol. Irtózatos erők mérkőznek ilyenkor az ember lelkében, hiszen a másik pillanat­ban az jut eszébe, hogy ha „köp”, akkor pajtását és elvtársát is megkinozzák, alávaló áruló lesz, ezt pedig nem szabad semmi körülmények között sémi.,. Csordás Mihály véresre harapta a szá­ját, de hallgatott. Hiába volt minden kínzás és fenyegetés. Csak a fizikai meg emmisítéssel tudtak volna többet ár­zni neki, mert az eszme átjárta minden ircikáját és lebírta az idegszálak szün­eten fájdalomjelentéseinek erejét. A !zikai megsemmisítésre pedig nem •érték rászánni magukat, mert féltek a megharagtól... 4 bírósági tárgyaláson megjelent az '--apja is. Az öreg kuruc könnyes zenei nézett rá, s később, a klszaba- ita után megjegyezte: — Fiam, ha elkezted, folytasd. De vi- ■iázz, mert a kapók’mindig a nyomod­ban lesznek!.., MAGYAR LÁSZLÓ Mégis jönnek; m*rt h4* • van es, hegy „A jó eern-..i' rom köti cégér..." Lep..ti saővjst emberek, jugoizllv*'­meg' németek jártak itt, 6 nem, is bdü’-ik még. A nénetek yenen csel: vörös esftwftpét I'- tflte. ás Óbból aztán eleget. Jó kis pinre. Szép te, füsté M, aki megéhezik, lángást.ii kezdve szendvicsig ntínd-et kanhat, amire eztán e dé' s poharakat már dunlin rendeli. Ennek a több, mint százéves pincének bolthéjtirós tveezv, •­.................................„ cetéről kovácsolt, vasból 1:6­Ve ndcglátó De hát »zülf, — téjüvcggal ellátótr -- lámpa lóg. Az üvegen ftrny.n- ték szenten egy faliórát látunk amelyen a mutató veszélyesen közelíti az éjfélt. De míg ve­szélyesebb a kezét csípőre te­vő asszonyka, aki az előtte térdelő — későn hazajáró fér­jet korholja éppen... Ez a pince reklámja, Csakhogy az itt Iddogáló férjek nem na­gyon veszik figyelembe az ef­féle enyhe figyelmeztetést. De hát hiába, amíg Jó bor tesz a világon és amíg nálunk Is tesznek ilyen kedves, otthonos kis „ivoldák”, addig a valami­revaló férjek itt csak elszóra­koznak, szemlesütve, hogy ne lássák a lámpára rajzolt fi­gyelmeztetést . ■. i (R. F.) akárki birtokolja is a as mindenképpen bort ód. Ránk maradt a pécsi kápta­lan szőlője, illetve a bora ts, amit aztán most nem a papok, hanem belváros népe kortya* gat el a sétatéri borkóstoló­ban. „Istenadta jó bor**, meg kell hagyni, pédig egy bő esz­tendeje, amikor nyitották ezt a káptalani pincét, nagyobb for­galomban nem nagyon remény kedett a borivó nép a pécsi, így aztán a napi átlagos kétszáz liter bor bizony eltűnik a kisebb és nagyobb méretű torkokon le­felé ... Nem fizet rá a vál­lalat, és a két üzletvezető, Fűk János és Mezei András sem, annyi bizonyos. És a vendégek sem, akik közül nem is egy képes egy egész délutánt végigátlnl a pincében és a hatodik-hetedik deci után máris tárgyalja a világ sorát, tárgyalják a Lottó és Totó esélyeket, szidják vagy dicsérik a Dózsát meg a Virá­got, s közben az apróka poha­rak szaporodnak, egyre csak szaporodnak... Hanem ahány külföldi lépi át városunk határát, ide bizto- ;san betér, pedig a kis pince : homlokán igazán nincsen sem- ; miféle csalogató neonreklám. Ssak8servexeti gyűlés a mohácsi tangazdaságban Bár alapvető hiányossága ben használják ki a munka- [volt a szakszervezeti értekez- időt. A szakszervezeti könyvtá- [letnek, hogy a beszámoló egy- ros elmondotta, ha valaki fti- ; oldalúan csak az üzemi bízott- megy a gazdaságtól, addig nem iság elnöke véleményét tártál- kapja meg a fizetését, amíg a mázzá, mint ezt a MEDOSZ küldöttei is kihangsúlyozták. Mégis azt kell mondani, hogy igen hasznos volt. Azzal kezdődött, hogy Sirok- kai Menyhért, üzemi bizottsági elnök beismerte, hogy hibát I követtek el, mert ezt a taggyű­lést már korábban, még a múlt hónapban meg kellett volna tartani. Azt is elismerte, hogy ♦ nagyon ritkán hívta össze a ve­zetőségi értekezletet és nem ismertette a tagsággal a fel­sőbb vezetőség határozatait, véleményét. Mindez természetesen rá­nyomta bélyegét a szakszerve­zet működésére. ruházattal, csizmával le nem számol. Közben szakszervezeti könyvek maradnak nála így összesen 300 forint értékű könyv hiányzik már a könyv­tárból. Csak egyedül Mészáros István hat könyvet tart magá­nál. A gazdaság párttitkára már súlyosabb hibát említett. Idén összesen csak két taggyűlést tartották, holott az előírások szerint négyet kellett volna; Ezért történhetett meg az, hogy a MEDOSZ júniusi hatá­rozatát csak most ismertették a tagsággal. Az igazság S a működésben jelentkező megkívánja hibák nagy részét már a fel­szólalók mondották el. A laza munkafegyelemről Alföldi Gyula elvtárs beszélt. Nem ál­talános jelenség, de előfordul, hogy a dolgozók másfél. óra azonban azt is hogy megemlé­kezzünk a tagság Jó munkájá­ról. Hiszen a termelésben —« mely egyik fontos feladata a szakszervezeti tagságnak —» igen jó eredményeket értek eh A mohácsi tangazdaság aa or« után megjáró munkabért rek- szág 48 tangazdasága közül tus lámáinak és teljesen jogosan, első helyen végzett a gépi Ugyanakkor nem minden eset- munka kihasználásában-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents