Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-11 / 291. szám

DCCSMBEIt li

\APLO

3

%

232 millió forint

Baranya 1958-as költségvetési terve j

A megyei tanács rendkívüli tanácsülésen foglalkozott Baranya 1958-as évi költségvetési tervezetével. A megye jövő évi összesített költségvetésének bevételi és kiadási végösszege: 232 150 048 forint. Ebből szociális és egészségügyi célokra 79 947 960, kulturális kiadásokra 62 653 530, gazdasági célokra pedig 36 625 200 forintot irányoztak elő. — A rend és jogbiztonság! kiadás 1 500 880, az igazgatási pedig 51 386 470 forinttal szerepel a költségve tésbe n.

Az 1958-as évi költségvetési tervezet 31713140 forinttal "több, mint az 1957-esévi volt. Ebből a felemelt összegből 14 millió 634 ezer forinttal a tanács az egészségügyi, tanácsi dolgozók és a pedagógusok bérét kívánja felemelni. — Az összeg többi részét egészség- ügyi és szociális intézmények fejlesztésére és felújításokra fordítják majd. A felújítások össfof'e majdnem 5 millióval lesz több, mint volt 1957-ben.

Szosrálooliiika és egészségügy

A kórházak ellátására a tanács 28,5 millió forintot irányzott elő. Emellett igen komoly egészségügyi fejlesztés is szerepel a tervezetben. így többek között Komlón 1958. július 1-én 110 ágyas új kórházat nyitnak meg 65 főnyi egészségügyi személyzettel. A közegészségügyi és járványügyi feladatok jobb ellátása érde dében pedig 4 főnyi létszámemelést terveznek. Javul majd az orvosi ellátás az üzem egészségvédelmi szolgálatnál is, ahol 28 orvosi órával többet állítanak be. — A rendelőintézetekre, gondozóintézetekre és a körzeti orvosi ellátásra a tanács majdnem 21 millió forintot kíván fordítani. A rendelőintézeteknél 25 orvosi órával és 6 asszisztensnővel többet állítanak be jövőre. Néggyel emelik a körzeti orvosok létszámát, eggyel pedig az iskolaorvosok számát. A baranyai gyermekek üdültetésére 600 ezer forintot fordít majd a megyei tanács, a szociális otthonokra előirányzott közel 9 millió forintos költséggel pedig gondta

sa szerepel a költségvetési tervezetben. Ez a fejlesztés az általános iskolai oktatás mennyiségi növekedése mellett a minőség javítását is célozza, mert csökken az egy nevelőre jutó tanulók száma. A tanács nagy gondot fordít arra, hogy a termelésben elfoglalt szülők gyermekei zavartalanul tanulhassanak és biztosítja ellátásukat. Az óvodák, napköizi otthonok fejlesztésére a tanács jövőre 12 millió forintot állított be a költségvetésbe. Könyvtárak, művelődési otthonok, múzeumok kiadásai 3 millió forinttal szerepelnek. Ezen felül népművelési célokra 644 ezer forintot fordítanak. Sportcélokra pedig fél millió forintot irányoztak elő. — A költségvetésben új létesítményként szerepei a Vidák-pusztai gyermekotthon, Baranya megye jövendő gyermekvárosának létesítése. Itt 12—18 éves olyan gyermekeket helyeznek el, akiknek ellátása és nevelése eddig nem felelt meg a kívánalmaknak;

Gazdaság

Állattenyésztésünk verseny- képessége kívánatossá teszi a törzsállomány minőségi és mennyiségi fejlesztését, a korszerű egészségügyi eljárások széleskörű bevezetését, állategészségügyi intézményeink további javítását Ezért állattenyésztésre, valamint állategészségügyi kiadásokra mintegy 18 millió forintot kíván fordítani a tanács.

Lakásgazdálkodásra és városgazdálkodásra együttesen több mint 7 millió forintot irányoztak elő. Vízgazdálkodásra több mint 4 millió forintot állítottak be a költségvetési tervezetbe!

Igazgatás

Az igazgatási kiadások 51 millió forintot tesznek ki. EbElőre nézünk

ben a számban szerepel az l1 igazgatási apparátus személyi l| és dologi kiadása, valamint az f 1958-as évi béremelésre for-* dítható összeg is. Az igazgatá- f si célra előirányzott aránylag * magas összeg arra figyelmeztet, hogy ezen a területen takarékosságra van szükség, főleg a dologi kiadásoknál. Tanácsainknál a távbeszélő áramfogyasztás, az irodaszerek kiadásai aránytalanul nagyok. Helyesebb munkaszervezéssel, egyszerűsítésekke’ ezen a területen igen sok ősz szeget lehetne megtakarítani amit fontosabb feladatol- megvalósítására fordíthatná nak.

A rendkívüli tanácsülésen egyhangúlag elfogadták Baranya megye 1958-as évi köb ségvetését és a tanácstagok elhangzott javaslatai alapján a tanácsülésen a költségvetéssel kapcsolatban a következő határozatokat hozták:

1. Valamennyi tanácstag a maga választókerületében ismerje meg és serit se elő a" 1958-as évi költségvetés végrehajtását.

2. A tanácsülés felkéri a megye valamennyi állandó bizottságát, hogy munkájukká1 segítsék elő a költségvetés végrehajtását;

3. A megyei tanács felkéri a Hazafias Népfront Baranya megyei szerveit, hogy széleskörű felvilágosító munkává1 segítsék elő a költségvetés.' feladatok végrehajtását.

4. A megyei tanács utasítja a vb-t: forduljon a földművelésügyi minisztériumhoz, hogv a megye területén lévő mesterséges megtermékenyítő állomás működési feltételeit (gépkocsi, stb.) haladéktalanul biztosítsa;

5. Utasítja a vb-t, hogy az év folyamán kísérje figyelemmel a bevéte’ek és kiadások alakulását. Ezért megfelelő időközökben számoltassa be a pénzügyi osztályt;

Iást biztosít az öregeknek;

Kultúra,

népművelés

összesen 41 millió forintot az általános iskolák fejlesztésére fordítják. 1958-ban újabb 20 tanulócsoport dologi kiadása, 23 új pedagógus és 3 újabb technikai személyzet beállítáAz év végi zárszámadást még minden évben közösen ünnepelték a kátolyi termelőszövetkezet tagjai; Az idén vendégeket is meghívtak. Ott volt Máté András 10 holdas, Katies György kilenc, Hazu- duác Márk hat holdas és több más egyénileg dolgozó paraszt, akik tavaly ősszel léptek ki a szövetkezetből;

Szombaton éjfél után három óráig táncoltak a régi és jelenlegi tsz tagjai. Olyan volt ez az este, mint amikor egy családi ünnepségre összesereglik az egész rokonság, bármerre is szólította az élet. Egy úton indultak el annak idején a kátolyiak is s csali tavaly ősszel váltak el egymástól. De azért a kilépettek most is kedves vendégek. A különbség csupán az a Osztagok és a kilépettek között, hogy ha a padlásukra felmegy az ember, vagy belenéz a pénztárcájukba, szegényebbeknek látja a kilépetteket, mint azokat, akik a legnehezebb időben is hűek maradtak a szövetkezeti gazdálkodásihoz.

39000 forint a takarékban

Katies Györgynek tavaly ősszel 10 000 forintja volt a

14-fiN NYÍLIK A FfiNYKßPKIÄLLITAS

Serényen folynak a decent* bér 14-én megnyíló országos pécsi fényképklállítás előkészületei. Külön érdekessége lesz a kiállításnak, hogy azon lan napokat és megfelelő ápo- J bemutatóira kerül a nemrég lést biztosít az öregeknek; . i Budapesten bezárult nemzet' ( közi kiállítás teljes magyar \ anyagát kitevő 104 művész- 1! fénykép is. A kiállítást egyéb- ] | ként a járási tanács dísztermé- I ben rendezik, a kiállítás tártáét. kulturális kiadások kö- ] i ma alatt naponta este 6 órai zül a legnagyobb összeget, < i kezdettel a Nagy Lajos Gimnáziumban kerül vetítésre a kiállításon szereplő színes diapozitív anyag. Az ünnepélyes megnyitóra 14-én, szombaton fél 12 órakor kerül sor.

ADY^EMLÉKÜNNEPÉLY A PEDADÖGIAI FŐISKOLÁN

December 6-án délután a Pedagógiai Főiskola irodalmi tanszéke a főiskola K1SZ- szervezete közreműködésével nagysikerű Ady-emlékünne- pélyt rendezett. A műsor ösz- szedllitása, a szavalatok ötletes összeválogatása híven tükrözte Ady két arcát: a deka- t dens Adyt és a forradalm1’ Adyt. Az irodalmi tanszék vezetője, megemlékezésében kiemelte Adynaik a múltban el- f hallgatott és meghamisított forradalmi költészetét. A megemlékezés után a hallgatók a költő legszebb költeményeinek bemutatásával állítottak méltó emléket a harcos költő-(\ nek.

0

956 október 21-én este 10 óra körül mondta a telefont letéve: „Elvtársak! Azt mondták néhány an,

hogy fegyveres felkelést csinálnak“. Hittük is, nem is. Néztük e szép szál egyetemista felzaklatott arcát. S ment tájékozódni tovább, mert feladatának tartotta. Másnap vállalta, hogy a „diákparlamenten” latbavetve befolyását, tekintélyét, igyekszik visszatartani az ekkor már kiszabadult jobboldalt. Néhány perc múlva leléptették, mert „megbízhatat. lan.“ Arcán nem szégyen, nem a bukott politikus vonásai látszottak, hanem az aggódásé, a keserűségé.

S most december 7-én este 7 órakor itt áll az egyetem aulájának ajtajában. Hangja ugyanaz, mint egy éve, csak más tónusú.

— Elvtársak! Bent már kevés a hely — mondja. — Próbáljanak összébb húzódni. így, így, még egy kicsit.- Tehát ez a fiatalember megmaradt annak, ami volt. Nem veszett el a nagy szóródásban, nem fordult szembe senkivel és semmivel, illetve a hibákkal, mert azokat nem vallotta magáénak.

De a másik. Az, ott az a lány, az a barnahajú... Tavaly októberben azt mondta egyik ismerősömnek: „Mi nem tágítunk. Kiharcoljuk jogainkat, kitartunk követeléseink mellett.“

— Milyen jogaitokat? Kiktől akarjátok kiharcolni? — kérdezte vissza. — Attól, aki lehetővé tette, hogy egyetemre járhass ösztöndíjjal?

Azt válaszolta, hogy „régi mese". Most látom. Ismerem apját, anyját. Egyszerű dolgos, becsületes emberek, akiknek gyermekeit azelőtt nem volt szabad egyetemre beíratni. Neki is volt követelése attól, aki taníttatja, aki tanulásáért még pénzt is ad neki. Megtántorodott, megszéditették, de apja alighanem kijózanította.

S most, hogy csattognak a szavak az aula falai között, hangzik a figyelmet felhívó szó, hogy „jól figyeljék a számokat“ és sorra kerül, hogy kik járhattak és kik jártak a múltban és kik járnak ma az egyetemre, a lány példáján annak a gyereknek az esete jut eszembe, aki első keresetét hazavlve azt mondta apjának: „A pénzt magamnál tartom. Elvégre te sem adtad nekem első keresetedet, meg ha jól emlékszem a többit sem". Hej, de komisz és rövid tud lenni a gyerekész! Ilyenkor már nem a szép szó használ.

Minden ülő- és állóhely foglalt. Nem egyforma emberek ezek., mert nézzük csak! Milyen feszülten figyel az a most legényesedő diák s a beszéd végén soksok társával együtt önfeledten tapsol. így tapsolnak azok, akiknek nagyon tetszik, amit hallottak, láttak. Amott annak a meglett korú férfinek alighanem nem esnek jól a szavak, hogy a fiatalok neveléséért a profesz- szorok, a tanárok a felelősek. Bizony, bizony. Sajnos, majd nem „népbetegség" számba megy, hogy fáj az igazság. De nézd csak azt a jólísmert professzort. Életét, nem egyszer pénzét adta és adja a fiatalok neveléséért, tanításáért. Szemlátomást tetszik neki, amiről szó van. Októberben diákok (ha ugyan lehet így nevezni őket és nem inkább a strébernek, stb.) kitiltották az egyetemről. Aztán néhányan — úgy látszik túlságosan szivükbe hasítottak az elmondottak — elóda- logtak. No, nem tüntetőén, ahogy ez kb. egy évvel ezelőtt volt divatos, hogy „nem hallgatok én ilyen kommunista dumát“, hanem csendben, hogy ne égessen egyszerre akkora adag igazság. Nem baj. Majd apránként.

S néhány „nagy politikus" megfogalmazott pár remek kérdést. Beszélj róla, Marosán! A sok közül egyik: „Miből fedezi a kormány a beruházásokat?” Vajon miből? — A munkások és parasztok által termelt nemzeti jövedelemből. Hát ez is kérdés? A kíváncsi „külpoliti- kus“ pedig ezt kérdezte: „Mi a véleménye a kormánynak a Szíriái helyzetről?“ Mi az? Már újságot sem lehet kapni és nem szól a rádió sem? Ej! Ej! Mindegy. Az ilyesfajtákra nem kellett nagyon vá- laszolgatni, mert akadt, amelyiket felolvasásra nyilvánosan megmosolyogták. A másfajták, a komolyak választ kaptak.

A végén nagy taps volt. Lefelé a lépcsőn ilyesmiket lehetett hallani: „Nagyszerű volt. De beolvastak... Nagy fejmosás volt..-, akinek nem inge...“ Lent az utcán pedig újra felcsattant a taps. Még az a fiatalember is tapsolt mögöttem, aki azt kérdezte társától: „Te! Milyen kabátja lehet Marosánnak?“ Megvárta, hogy megláthassa és megtapsolta. Nem a kabátot...

Most van min gondolkodni egyideig az egyetemen. Jó ez. Tisztul az agy. »

ennyi ismerős! Jó- IfLM reggelt! Szervusz- tok! Szabadság! — “■ Köszönés, köszönés és újra köszönés és az elmaradhatatlan: mi újság? Ajaj! Sok van. Mindenkinél van újság, azaz egy-egy még el nem mondott eset az eltelt évből. Ha egyszer ennyi ember mind lediktálná, hogy mi minden történt körülötte az elmúlt egy évben, érdekes olvasmányt adna. —

Zárszámadás Kátolyb

70 forint egy munkaegység értéke

takarékbetétkönyvében. Ka- szapovicséknak csupán kétezer forintjuk. Katicsék kivették a tízezret és egyénileg kezdtek gazdálkodni a kilenc holdon, Kaszapovicsék meg továbbra Is a szövetkezetben dolgoztak. Elmúlt egy esztendő, s most a zárszámadáskor azt moaid- ja Kaszapovics:

— Ugye Gyurka, neked tavaly ősszel nyolcezer forinttal több volt a takarékban, mint nekem? Most mennyi van neked a postán?

— Egy fillér sem.

— Na látod! Az én kétezer forintomból meg 39 000 lett. Igaz, neked van két lovad, de ezekből csupán annyi hasznod van, hogy megeszik az abrakot, a jó szálastakarmányt En meg eladom a termést és jövőre még több pénzem lesz..-.

Art pedig a kátolyiak tudják legjobban, hogy Kaszapovicsék fele annyi gonddal sem küszködtek egész évben, mint Katicsék,

Két és fél vagon termés egy családnak

Rumszauerélcat mindenki ismeri Kátolyban. Cselédek voltak a felszabadulás előtt és bizony szegényesen éltek. Disznót soha nem vágtak, terményt nem adtak el, mert örültek, ha megkeresték a család szükségletét. Most négyen dolgoznak az újjáalakult szövetkezetben és több mint két és fél vagon terményt, meg 22 465 forintot kerestek ebben az évben. Négyen 822 munkaegységet teljesítettek, s hogy közelebbről ismerje meg mindenki jövedelmüket, leírjuk itt a részesedés lényegesebb terményféleségeit. Búzából 63,36 q-t vittek haza, árpából 37 mázsát, 82,20 mázsa kukoricát, 24 mázsa burgonyát és 12 mázsa répát mértek ki részükre. És kaptak még több mint 22 000 forintot

Ez természetesen tiszta kereset. Nem kell tartalékolni vetőmagot, nincs annyi állat, amennyi felenné ezt a sok takarmányt, Idén három hízót

vágnak Rumszauerék, de ezekkel nem tudnak megetetni majdnem egy vagon kukoricát Nincs olyan módos középparaszt a faluban, akinek ilyen búsásan jövedelmezne egy esztendő.

Igaz. a termelőszövetkezeti tagok közül is Rumszauerék jövedelme a legtöbb. Legkevesebb Jeránt Teréz munkaegysége. Egész évben csak 102 munkaegységet szerzett, mégis kapott tíz mázsa kukoricát, 770 kiló búzát, 450 kiló árpát, 300 kiló burgonyát és 2 733 forintot. Nem számítva borsót, cukrot, répát, szénát és az apróságokat.

Másfél milliós vagyon

Ezek a számok önmagukban is népszerűsítik a szövetkezetét és vonzóan hatnak a kívülállók felé. Lóczi István jelentkezett is felvételre és a szombati zárszámadási közgyűlésen kérelmét elfogadta a tagság. Más még nem kérte felvételét. De biztató eredmény már az

is, hogy a régi tsz-tagok elismerik: jövedelmezőbb a szövet kezeti gazdálkodás és van közöttük, aki azt mondja: még egy évet megpróbálok egyé-11 nileg, aztán beszélhetünk a belépésről.

A régi, egyéni gazdák meg nem szívesen hallgatnak ilyen nyilatkozatokat, mert azt gondolják, rájuk nincs is szüksége a szövetkezetnek. Nyugodjanak meg, a kátolyiak még soha nem zárták be kapuikat, s minden becsületes dolgozó par^ztot maguk közé fogadnak bármikor, hisz nagy az ő gazdaságuk. Egy év alatti több mint egy millió forinttal (i növelték a közös vagyont és;i elérték, hogy ma már másfél milliós összvagyonnal rendelkeznek. Ha ilyen rohamosan haladnak előre, jövőre megduplázódik ez a szám. Köny- nyebb lesz a munka, nagyobbak lesznek a termelési lehetőségek, mert most már saját traktorral rendelkeznek, megvásárolták az ehhez szükséges munkagépeket, felszereléseket. A következő gazdasági évben elsősorban az állattenyésztést emelik magasabb, fokra és olyan termésfokozó(l módszereket alkalmaznak. < [ amelyek még jövedelmezőbbé^ teszik gazdaságukat.

Upóczky József

Mert lenne mit mondani. Most a gyülekezés alatt bi- zonyságául, hogy sok minden történt, két véglet csap- kolódik: „De rövid volt ez az egy év.“ „De hosszú volt ez az egy év.” Melyik igaz? Alighanem mindkettő.

Nyolc óráig még megfértek az előcsarnokban, de a „későn jövők” már az utcára szorulnak. Tízesével emelkedik a gyülekezők száma. Idősebbek, fiatalabbak, fiatalok. nők, férfiak.

Többségük egy évvel ezelőtt is itt volt. Akik nem voltak itt akkor, nem tudták, hogy mi készül, csak utólag értesültek róla. Sajnálták és mint mondták: sajnálni fogják, míg élnek. Hihető. Ha nem így lenne, most sem jönnének. De jönnek még olyanok is, akik férőhely hiányában meghívót sem kaptak. Párt igazolványát mutatja, hogy ne kételkedjen senki szándékában, meggyőződésében. Es •nem tágít, marad és jön, vár, míg beengedik a volt Tiszti Klubba. Maradhat, jöhet és bejöhet. Miért ne! Idevaló. Meg az a sok ezer még, aki csak újságból tudta meg, hogy felvonulás, pártákéivá volt Pécsett.

Meg kell hagyni, hogy nagyon furcsa társaságnak tartaná egy másik világban élő a gyülekezőket. Senki nem beszél a maga öröméről, gondjáról, bajáról. De intéz ügyeket. Egyik ezzel, a másik azzal beszél meg „röptében■“ valamit, amire még nem jutott idő. Itt az alkalom s míg kialakulnak a sorok, elintéződik sok ember ügyes-bajos dolga, kérése is. Azoké, akik talán még félálomban élvezik a vasárnapi pihenőt, vagy a csárdásokat hallgatják a rádióból.

Elindultunk. Vásár lévén és a délelőtt is a közepe felé közeledett, akadt szemlélő. Volt egy, külsőleg amoluan orvos, vagy hivatalnok-féle. Lehajtotta fejét, nem nézett se jobbra, se balra. Mintha bánata lett volna ...De volt egy nagybajuszú parasztbácsi a villanyrendőrnél, akin jól látszott, hogy nincs bánata.

I I ombostüt nem lehet

I fm leejteni. Itt is fogI ^ | Iáit minden ülő-és állóhely, akár tegnap az egyetemen. S Marosán elvtárs beszél. Emlékezik, emlékeztet és biztat, hogy „mindjárt a témánál leszek.” Holott „téma” az egész, hisz mérlegkészítés van egy évről és tervkészítés a fejekben a következő évre. Szó kerül itt mindenre, Kínától Washingtonig, a pécsi bányák mélyétől aszput- nyikok magasságáig. Felró-» zolódik az alakuló, forró világ, amelyben a történelem kerekét senki nem forgathatja vissza és a végső győzelem nem kétséges. Kitárul, egy nehéz esztendő aranylapos könyve, benne fergeteges vész, harc, küzdelem, bánat és fájdalom, munka, öröm és eredmény teszi tanulságossá. Nem, többet nem lesz nálunk olcsó játékszer senkinek azok hatalma, akik az életet adják, a munkásoké és parasztoké.

Nincs megrendezett jelenet, mesterkélt ováció, de fegyverként csattog az elemi erejű taps és harsan: „Éljen a párt.'“ Éljen, mert szakadéktól rántotta vissza az ezer év alatt nem sok jót megért magyar nép szekerét. Hol lennénk ma? Nemcsak a kommunisták.., Mindenki, «Jel munkából, tudásából él, éltet másokat Könnyezhetnénk, ■mondogathatnánk, hogy „ide jutottunk” és keserű valósággal ismételhetnénk jelenre a múltat idéző költőt: „Megbünhődte már e nép a múltat s jövendőt.” De nem, nem lett,

A bűnhődést a múltnak tudjuk és ezerötszdz ajakról száll a város és a megye többségének, ezrek, millióknak és százmillióknak a nevében Is a jövőt előrevetítő himnusz, hogy „nemreiközi- vé lesz holnapra a világ.“ KASZON