Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-01 / 283. szám

6 NAPLÓ 1957 DECEMBER t Valósítsuk meg as országos pártérteheslet határozatát! \ Miliői* függés*!liető lel Szénbányászaink legfontosabb feladata r *9* bő1 •‘iiépetiek tartozása? " ** t a feloszlott termelőszövetkeze- áprUls 1-e között lépett ki és mé­a lefülelés gazdsságosságának biztosítása A mégy ti pártbizottság a minap megtárgyalta: mit tettek megyénk szénbányászai a termelés gazdaságosságának m égteremtése érdekében, mit keli még tenni, hogy az orszá­gos pártértekezlet ez irányú határozatát sági ülés anyaga alapján írtuk. megvalósíthassák. Az alábbi cikket a pártbizott­J tck felszámolásával és a termelő- szövetkezetekből kilépett tagok­kal Való elszámolással kapcsola­tos egyes kérdések rendezéséről szóló és a pénzügyminisztérium, valamim a földművelésügyi tni- -----t nisttérium 3 1957. stámú együttes ké tségkívül komoly eroíészíte- * rendeleté ügy intézkedik, nogy a nak, a baranyai bányászok; A Komlói Szénbányászati Tröszt termelése ez év harma- ,dik negyedévében érte el a múlt évi terme é. 00,6 száza­lékát.' Jelentés növekedést csapán a gázszéntermelés te­rén sikerült elérni. A gáz­széntermelés é2 év IJI. ne­gyedévében az össztermelés 37,9 százaléka volt a múlt évi 28,1 százalékkal szemben. A szén átlagos fűtőértéke a mű t év hasonló időszakához viszo­nyítva lényegesen nem válto­zott. Irényeges változás az Ipari munkások számánál sem történt: a csökkenés 3,7 szá­za ékos. A legjobb eredményt a kom­lói bányászok a teljesítmények terén érték el. összteljesítményük ez év harmadik ge,Ti,«,6*v*hpn Csupán 2,3 százalékkal vj t alacsonyabb, mint a múlt év hasonló időszakában. Ma figyelembe vesszük a mi­nisztérium által engedélyezett munkaidő-csökkentést, akkor még a múlt évinél Is jobb tel­jesítményeket kapunk. Hozzá kel5 azonban tenni, hogy egyes bányaüzemeknél még nem megfelelőek a teljesítmények, több helyütt igen lassú a szén- elő váj ások előrehaladási se­bessége. A termelés, a teljesítmények növelése terén az elmúlt hó­napokban elért eredmények je entős mértékben kihatottak a termelési költségek alakulá­sára is, A komlói bányászok a? 1958. III. negyedévi 255 kfrintról *1957. első negyedévé­ben 454 forintra emelkedett önköltséget ez év III. negyed­évének véigére 348 forintra csökkentették. A komlói tröszt a szénbányászati trösztök kö­zött folyó önköUségcsökkenté- sj versenyben ennek eredmé­nyeként júliusban második, augusztusban pedig első lett. Ezért az eredményért elisme­rés illeti a komlói bányászo­kat, de hozzá kell tenni, hogy a szén önköltsége még min­dig nagyon magas, mert a harmadik negyedévben még 35,8 százalékkal drá­gábban termeltek egy ton- tia szenet, mint a bázis-idő­szakban. költségnövekedés 28 millió forintot több, tesz Ez a mint ki. Érdemes megvizsgálni, hogy miből ered ez a költségtöbb­let. Az egy tonna szénre eső 348 forintból a harmadik ne­gyedévben 53,81 forintot köl­töttek az anyagokra, — Az anyagköltség tehát a múlt évihez viszonyítva tonnánként 17,18 forinttal emelkedett s ez egy negyedév alatt közel 3,5 millió forint anyagköltség­növekedést okozott. A közvet­len anyagköltségeknél a leg­nagyobb túllépés a bázissal szemben a korszerű biztosítás költségeinél volt. Ez összesen 3,2 millió forintot tett ki. Az önköltség csökkentését ez év III. negyedévében a sü­rített levegő és a felhasznált homok költségeinek növekedé­se is nehezítette. A bázishoz képest 1,5 millió forintjai több sürített levegőt és 380 ezer fo­rinttal több homokot használ­tak fel. Magasak még az egyéb anyagköltségek is, sőt több, mint 300 ezer forint költség- növekedést okozott az is, hogy a fafelhasználás tonnánként 8,97 forinttal emelkedett. Ez az emelkedés jelentős részben a korszerű biztosítás növeke­désének egyenes következmé­nye, de látni kell azt is, hogy a korszerű biztosításhoz szük­séges anyagok nélküli anyag­felhasználás is több, mint 8 százalékkal emelkedett s köz­ben a termelés 10 százalékkal kevesebb, mint a múlt év ha­sonló időszakában. A felme­rült anyagköltségeknek tehát óvatos számítások szerint is 8—9 százaléka indókoiatlan költség. A múlt év III. negyedévé­hez képest most a III. negyed­évben jelentősen, közel 30 fo­rinttal emelkedett a2 önkölt­ség másik fontos tényezője, a közvetlen bérköltség is. Ez azt jelenti, hogy a kom1 ói bányászoknak 9 millió 400 ezer forinttal több bért fizettek ki, mint a múlt év hasonló Idősza­lcm leverésé után a pécsi bá­nyászok igyekeztek a magas­ra szökött termelési költsége­ket is csökkenteni. Ez év első negyedévében elért 360 forintról slketűU is a in. nervedév a.őt kában. Figyelembe véve a kormány által biztosított átlag 33 száza­lékos béremelést, megállapít­hatjuk, hogy tröszti szinten az egy tonna szénre eső mun­kabér megfelelően alakult. Nem mondható el ez minden bányaüzemről. Nagymányokon a teljesítmények a bázis-idő­szaknak még csak a 85,5 szá­zalékát érik el, a kifizetett munkabér pedig a tavalyinak 134,2 százaléka. Vannak ezen kívül olyan jelenségek is, hogy egyes (kiszolgáló) üzem­részek dolgoziinak bére ala­csonyabb, mint amennyi a tel­jesítményük után járna. A jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani a kom­lói bányaüzemekben az ön­költség más tényezőinek meg­javítására is, mert a III. ne­gyedévben a termelési külön- kcltség közel 2 millió, az egyéb költségek több,‘mint 12 millió, az időbelileg elhatárolt fize­tések körülbelül 3,6 millió, a munkabérek közterhei több mint egymillió, a segédüzemi költségek 1,5 millió, a mun­kásszállítás költségei 372 ezer, az osztályozás és a külszíni szállítás költsége pedig '4,8 millió forinttal emelkedett Kétségtelen, hogy egyes költségtételek növekedése in­dokolt, hisz a termelés még nem éri el a múlt évi szintet s a téli felkészülés is bizonyos költségnövekedéssel járt. Ér­demes, sőt szükséges azonban megvizsgálná, hogy miért emelkedett az osztályozó: költség 18,2 százalékkal, holott a kötélpálya, az osztályozó csak két harmadban dolgozik. Még ennél is meglepőbb, hogy a külszíni szállítás költségei 47,5 százalékkal magasabbak, mint a bázis-időszakban, holott a törvényes béremelés legfel­jebb 10 százalék költségnöve­kedést indokol; Az önköltség vizsgálatakor V* figyelembe kell még venni | azt is, hogy a komlói bánya-1 üzemekben a földalatti munkások át- f lagosan csak 4.5—6 órát j dolgoznak, laza a munka- ♦ fegyelem, i sokhelyütt még nem megfele­lő a gépek, gépi berendezések kihasználása s mindez több­letköltséget okoz. Megállapíthatjuk tehát, hogy a komlói tröszt vezetői, bá­nyászai még nagyon sokat tudnak s kell is, hogy tegye­nek az önköltség csökkentése érdekében. Szükség van ezen kívül arra is, hogy a pártszer­vezetek is többet törődjenek a gazdasági szervező munkával s arra is, hogy a minisztérium a jövőben sokkal nagyobb se­gítséget nyújtson a bányaüze­mek technikai fejlesztéséhez, a gépesítés fokozásához. A pécsi bányaüzemek álta­lános és gazdasági heiyzete sok tekintetben hasonlít a komlói bányaüzemekéhez. A pécsi tröszt termelése ez év III. negyedévében 85 százaléka, a munkáslétszám 98,5 százalé­ka. volt a bázis-időszakénak. Az összteljesítmény 7,9 száza­lékkal rosszabb, mint akkor. Ezt az elmaradást egyrészt az elővájási teljesítmények csök­kenése, másrészt a különböző munkanemek közötti eltoló­dás okozta« Az elleníorrada* forintra csökkenteni egy tonna szén önköltségét. A harmadik negyedévi 49,3 százalékkal magasabb önkölt­ség azonban még mindig na­gyon sok, részben Indokolat­lan. Az anyagköltségek itt ton­nánként 6,23 forinttal emel­kedtek. Ebből elsősorban a sűrített levegő-felhasználás szembetűnő. Közel háromszo­rosára eme’kedett a korszerű biztosítás anyagköltsége is. Az előírt globális anyagköltsége­ket szerencsére nem lépték túl s annak ellenére, hogy az egyéb anyagfelhasználás még mindig igen magas, megálla­píthatjuk, hogy a pécsi bánya­üzemekben szervezett anyag- gazdá'kodás folyik. Nem mondhatjuk ezt a bér- gazdálkodásról. A pécsi bá­nyaüzemekben mé«r mind!* aránytalanság van a teljesítmények és a bér között. mert amíg az átlagbérek 34.8 százalékkal (1568 forintról 2110 forintra) emelkedtek, addig a munkaidő csökkenésével kor­rigált összteljesítményt még nem érték el. így aztán ton­nánként 33,62 forinttal több munkabért kell kifizetni, mdrst a bázis-időszakban. A termelés különköltségei- nél 6,6 millió forintos többlet- költség jelentkezik s ez ton­nánként 22 forinttal emeli az önköltséget. Az egyéb költsé­geknél 30,38 forintos növeke­dés mutatkozik tonnánként s ez 9,4 millió forintos túllépést jelent a bázissal szemben. Ma­gas és csak Tészben indokolt a segédüzemek és a külszíni szállítás költségeinél mutatko­zó tonnánkénti 9,88 forintos költségtöbblet is. A fenti példákból megálla­pítható, hogy megyénk bányaüzemeiben ..................... a termelés gazdaságossága lényegesen Javult. Ez elsősorban a párt helyes ál­talános és gazdaságpolitikájá­selnek köszönhető, gl helyzet azonban nem je­lenti, hogy most már minden midben van. A gazdasági helyzet elbírá­lásánál figyelembe kell venni, hogy az ellenforradalom okoz­ta károkon kívül, hogy terme­lésünk — különösén a szénbá­nyászat termelése — még nem érte el a bázis időszak szint­jét, ugyanakkor a munkásom és az alkalmazottak bére je­lentősen emelkedett, hogy az állami vállalatok nyeresége és forgalmi adója az alacsony tér- , melée, a magas önköltség miatt fél év alatt körülbelül 3 mil­liárd forinttal kevesebb volt,? mint az előző esztendő hason-; ló időszakában. Nincs tehát! semmi okunk elbizakodott-i Ságra. | A jövő évben a népgazda-J ság egyensúlyét alapvetően a saját erőnkből kell biztosíta­nunk. Éppen ezért a munka középpont jába az' öniraügémökitcntést kell j állítani-I ■ - -71 ÍV ■ —! ! I 4 még akkor is, ha az állam ál­tal engedélyezett kereten be-; 1U1 gazdálkodnak. A megyei pártbizottság ha­tározata kimondja, hogy a pártszervezetek a gazdasági munkájukban főkérdésként a. gazdaságosságot kezeljék, hogy ! a pártszervezetek vizsgálják ? meg az üzemekben a gazda-; ságosság helyzetét s készítse-s nck intézkedési tervet a hibák * kijavítására. A megyei pártbizottság ha-i tározata világosan és egyértel- ? műén megszabja azt az utat,! amelyen megyénk szénbányá-| szatának a gazdaságos terme-: lés megteremtése, az országos; pártértekezlet ezirányú haté-? rozata megvalósítása érdeké-? ben haladnia kell Ahhoz,: hogy a kezdeti eredményeket? továbbiak kövessék, most ar-j ra van szükség, hogy * pártszervezeteink, a bánya- ♦ üzemek műszaki és gazda- ; sári vezetői bányászainkat t. mozgósítsák c határozatok ; megvalósítására. A ieienle- ! feloszlott terMclOszövetkczct von * tagjának, valamint a térmelöszö- vétkezetböl kilépett tágnak meíő- gazdasági termeiöszavetkszotV' való belépésé esetén a feloszlás, illetve kilépés során vagyon- és mérleghiány miatt réá kivetett tártöiás behajtását további intéz­kedésig fel kell függesztmi, ha a tag at ellenforradalmi események hatására ÜSS. Oktober 23-a és 1957. zügaidasági termelőszövetkezetbe legkésőbb 1958. március 31-ig új­ból belépett. Ezt a rendelkezést az érdekeltek közül sokan Úgy magyarázzák, hogy az említett táftózás 1958. március 31-ig, minden további, fel­tétel nélkül fél van tilggésttve. Ez i magyarázat azonban téves. Ezért a Daranya megyei Tanács v-nzügyi Osztálva felhívja az ér­dekellek rigyelmét arra, hogy a tartozás behajtását 19M. március jl-ig csak abban az csetbau lehet olt jggészteül. hä az érdekéit hát­ralék s mezőgazda«!gl termeli», szövetkezetbe újból belép. DAR I NVA MEGVET Í T ■ .-■ V» PÉNZÜGVI OSZTATVA WENN ES TÁRSAI... figyelmüket e legfontosabb feladatokra Irányítsák, hogy bányászaink ne csak azt tud-? ják, hogy az önköltség csők- • kentése, a termelés gazdasá-j gosságának megteremtése fon-i tos feladat, hanem kötelessé- i güknek is tartsák ennek érde-j kében tevékenykedni. j Ismét loptak. Gáládul, hidegvérrel. Wann József (Pécs, Virág utca ?■) és társai immár három esz­tendeje üezsmálgaiták a kesztyűgyár raktárát. Nem kesztyűt loptak, de még csak bőrt sem. Hanem varrógé­pet! Wenn József az üzem­ben mint műszerész dolgozott s így lehetősége nyílt arra, hogy az asztalra szerelhető varrógépükkel bűnös Üzelme­ket hajtson végre, szabó Já­nos (Görcsöny) — személyé­ben —, aki valamikor ugyan­csak itt dolgozott — segítő­társra akadt. Három év alatt kilenc var­rógépet loptak ki c gyárból. A gépeket Kis János Doktor Sándor utcai, Karsal István Szabadság úti, Baumann Ká­roly Tlnódy utcai kesztyű- kisiparosok vásárolták fel, 1ÍCÓ—1600 forintért darabját. Hogy aztán Kis Jánosnak miért volt szüksége hat var­rógépre, annak csak ő maga a megmondhatója... Bau­mann már kereskedett a gé­pekkel. Két gépet megvásá­rolt Wenntől, majd mindket­tőt ezer forintos felárral Pestre „továbbította". Wenn és Szabó nem elé­gedtek meg a több ezer fo­rintos gépekkel, hanem még értékes alkatrészeket is haza­szállítottak lakásukra, ame­lyeket egyébként az üzem csak import révén tudott be­szerezni. Wenn ezenkívül egy transzformátort Is eltu­lajdonított, harmadik társuk pedig — aki később kapcso­lódott be a bandába — Du­na i Ferenc villanyszerelő, három trafót szűrő blokkal felszerelve — vitt haza „megőrzésre, ne hogy ellop­ják ...” — mint ahogyan mo\flotta. Hogy a kárról — amelyet okoztak az üzemnek — le­gyen némi képünk — egyet­len gép beszerzési ára 5—7 ezer forint, ami a valóság­ban még többet jelent, mert a gépek Nyugatnémetország­ból származnak, tehát valu­tát kellett ezért az államnak fizetnie. Csak hogy Wen.tő­ket mindez nem érdekli. De azért clgondolk . iató ez az eset. Mert mégis csak furcsa, hoóy egy üzem kapuja n at — ahol egyébként gi/ftt in végeznek motozást — g . p e- ke t lehet kicsempészni. Volt itt ellenőrzés? A másik: hogy lehet az, hogy egy — aránylag kis üzemben — senkinek nem tűnik fel az, hogy lassan-• ts- san fogynak a varrógépek'.' Persze-persze! Nem is arról van szó, hogy a gépeket a munkapadokról lopták ie. Ezeket a gépeket Wenn ja­vította, cserélgette, cípelgel- fe be a raktárba, ki a raktár­ból — míg végül hazavitte. De akkor is! Kilenc Aa< ab gép csak úgy eltűnjék egy üzemből..! Ez mát mégis csak sok! Egyes üzemeinkben nagyon furcsán értelmezik az ébersé­get. Ha az üzembe hivatalos látogató érkezik, akkor al­hat percet kénytelen topogni a portán, amíg a belépőjét kiállítják és igazoltatják, ak­kor még telefonálnak a ke­resett személy után, föltehet meg sem találják azonnal, de mindegy, anélkül az üzem ben senki be nem léphet. Mert a szabály, az minden­képpen szabály... De az éberség csak eddig terjed. Gépet lopni már lehet, mert ahhoz nem kell kapucédula. A világért, nehogy félreért sék! Maradjon a kapucédula., éberkedjünk tovább, de azért nem árt a raktárakban is körülnézni, hátha hiányzik valami, s nem Art ha lobban megvizsgálják a kilépőket, még akkor is, ha egyesek ezen megsértődnek. Meri egyszer már mindenki meg­tanulhatná, hogy a társadal­mi tulajdonnak „ne bántsd a nevel” ... Aki pedig úgy véli, hogy közpréda, az vessen magára! (R) A vzilcia, a Uíd, a fény&záiá és a tíúz Munka vitézei még mire vártok? Jönnek a szervezett hős proletárok. Futnak a burzsujok gyertek elő, Egyesül már a proletár erő. (Komlói kommunista bányászok da­la. 1929—32). JS or átvált arc, kiugró csontok, D lyenülő, elmélkedő hajlamú mé- sze­mek, micisapka, kopott mikádókabát és gumicsizma — ez Csordás Mihály Kom­ló, Anna-aknai bányász — külsőleg. Senki sem gondolná erről az apróterme­tű, inas és sovány emberről, hogy po­koli kínokat is kiállt. Pedig így történt. A becsületes em­berek másik fő típusából való. Az első típus tudomásul vette a gyá­ros és a földesúr Íratlan törvényét, hogy éhbérért dolgozol, de dolgozol jaj­szó nélkül és hangtalanul, különben betörjük a derekadat, összezúzzuk a ko­ponyádat, tüzes trónra ültetünk vagy felnégyelünk...“ Keseregve vették tu­domásul, de hallgattak, öklüket is ké­szen tartották, de mások kezdésére vár­tak. Különben beleilleszkedtek a rend­szerbe s az volt a legfőbb törekvésük, hogy tartani tudják a nyomor „életszín­vonalát.” A másik csoportot nem rettentette vissza a bitó és golyó, a másik típusú világosan látta, hogy ha pusztán önér­dekéért verekszik, akkor örök nyomod­ban fog élni, de ha összefog, akkor ki­fordíthatja sarkából a világot. Ez a tí­pus adja a forradalmárolcat, a Dózsa Györgyöket és — senki se vegye nagy- zolásnak » a Csordás Mihályokat is. Már az ősei is ilyenek voltak. Nagy­apja zsellér létére is zászlósi rangot ért el 1848—49-ben. A világosi fegyverleté­tel idején, amikor a tisztek sírva és két­ségbeesve tördelték ketté kardjaikat, derekára kötötte a csapat zászlaját és úgy jött haza Pécsre. Élete végéig meg­őrizte. A kis Miska tőle tanult először sza­badságot szeretni. Nagyapó volt az első gyújtó szikra életében. Éedsapja otthagyta a földtelenséget és a komlói bánya munkása lett. Érdekes ember volt. Kurucvér itatta át minden porcikájdt. „Taknyos orr, görbe láb, paróka és bugyogó... Ez fiam a Habs­burgok jellemzője“ — tanította a kis Miskát. A másik percben már a gyárosokat szidta az öreg Csordás. Amennyire ku­ruc, annyira szocialista is volt. ötéves sem volt Miska, de már elvitte a gyűlé­sükre, később pedig a Népszavából ta­nította meg az olvasásra. Miska tőle tanult burzsvjt gyűlölni. Híd volt c lelkében, nagyapót és a szo­cializmust kötötte össze apja önmagá­val. Jóska, a legidősebb bátyja megjárta az oroszországi vörös harctereket, itt­hon a tanácsköztársaság katonája lett. Bukás után megismételte nagyapja tet­tét: puskáját, s egy gépfegyverládára való lőszerét elásta a kertjükben. Tán még most is ott van, ha meg nem ta- ' álfák. Valamikor úgy tanították a gyereke­ket, hogy isten és a kereszténység a leg­nagyobb dolog a világon. Miska azt hal­lotta bátyjától, hotiy nincs szentébe Le­nin nevénél és a kommunizmusnál Bátyja, fényszóró volt számára, felmér­hetetlen távlatokat nyitott meg előtte. Most lássuk, mi is lett a kis Miská­ból? •Tizenkét esztendős voltam, amikor •' dolgozni kezdtem —- kezdte el­beszélését. — Három év múlva föld­alatti munkára kerültem. A helyi szoc. dem. pártszervezet pénz tárosa volt a csapatvezetőm. Égig ma­gasztalta Peyert. Én a poklok fenekére küldtem, összevesztünk. Néha két hétig sem beszéltünk egymással. Bántódásom azért nem esett, mert még ketten gon­dolkoztak úgy a csapatban, mint én. A parázs viták során többször észre­vettem, hogy Taksonyi József vájár oda­jön hozzánk és figyelmesen hallgat- Egyébként nem szólt bele, sohasem állt a pártomra, pedig éreztem, hogy mel­lettem áll, sőt valamit. titkol előttem. Csodálkoztam a magatartásán, hiszen játszópajtások és iskolatúrsak voltunk valamikor. Egyszer fény derült a titkára. 1929 őszének egyik napján odajött hozzám a gurítóba és a fülembe súgta: „Idefigyelj Miska. Megalakítjuk a kommunista sej­tet. Eljössz közénk? Mi alkalmasnak tó­tunk, de azért jól gondold meg!...“ Régen meggondoltam én már, vasár­nap délután habozás nélkül kimentem az illegális találkozóra. A gesztenyést erdőszélen gyűltünk össze, öten voltunk: Taksonyi József vájár, illetve seftveze- A.pveU-hoffer Józs-H vájár. Kováét unos (csingl) vájár, Vaum Márton vá- irir és én. Taksonyi elvtárs bejelentett a többieknek, majd Marx ét Engels

Next

/
Thumbnails
Contents