Dunántúli Napló, 1957. december (14. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-04 / 285. szám

mn DECEMBER i NAPLÓ 3 Hz országfis pírtértekezlet határozatainak szelemében A módszer sem utolsó Az egyik pártszervezet tag­gyűlésre készülődött. Miköz­ben a párttagok gyülekeztek, a felsőbb pártezerv képviselője érdeklődött tőlük, milyen párt­munkát kaptak a vezetőség­től. Kőbányán gépelt papírla­pot mutattak, amelyen az il­lető elvtárs neve alatt pár soros szöveg volt. „Megbízzuk, hogy az üzletben dolgozó mun­katársaival beszélgessen a párt politikájáról, tudja meg politilcai véleményét, családi helyzetét, életét, mivel tölti szabadidejét" — és még fel­soroltak néhány ..szempontot“. A pártvezetőségek tagjai gyakran panaszkodnak, hogy nem tudnak semmiről. A tit­kár még a különböző értekez­leteken elhangzottakról sem tájékoztatja őket. „Innét van helye az önünneplésnek. El­indultunk és mint minden út, ez is göröngyös. Két egymás­ba fonódó tanulsága van. A pártmunkások még keveset törődnek azzal, hogyan, mi­lyen módon oldjunk meg bi­zonyos feladatokat, nem kere­sik megfelelő módját és gyak­ran vissza-visszacsúsznak a régi, rossz vágányra. A módszert semmiképp nem tüntethetjük fel a pártmunka kulcsának. Hiszen a tartalom az elsődleges, a lényeg, azon­ban nem mindegy, hogyan érvényesül. A legjobb, a leg­szebb politikai és más elkép­zelés is dugába dől, ha rossz módszerrel próbáljuk megol­dani és fordítva: ha helyesen megválogatjuk és megkeres­sük azokat az eszközöket, Forró siker Angeio Ephrikián hangversenyén l A az — mondják, — hogy min- ameiyekkcl a legeredménye denben az o szava érvényesül sebi,en érvényesíthetjük, kife- 5 a kívülállók előtt valamilyen jezhetjük a tartalmat, akkor parancsnoknak látszik.“ pécsi filharmóniai zene­kar december hó 2-án megtartott III. bérleti hangver­senyét ünneppé avatta Angelo Ephrikián, a kiváló olasz zene­tudós és karmester szereplése A műsor első felében hórom Vivaldi-mű szerepelt Eléri tisz­taságú emberérzések zenei megtestesítése, magasban lebe­gő álmok valósághoz kötése, hatalmas ősi erők mértékbe kényszerítése: ez Vivaldi. A ÍR. század első felének nagy olas* mestere még J. S. Bach csodá­latát is kivívja (több koncert­jét zongorára, illetőleg orgoná­ra át is dolgozta) és művészete döntő jelentőségű volt nem­csak Bach-ra, hanem általában az egyetemes zeneművésze: \ fejlődésére. Olaszországban Vi- \ valdi műveinek nagy rene- * szánszát élik. Ephrikián mes- i tér leghitelesebb tolmácsolásá­l1 ez már fél siker. Vegyük csak A taggyűlés már másfél őrá- azt a másféI 6rás vitát Nincs ja vitatkozik az epük müve- abban semml küIön&5> hogy a zető magatartásáról. Elhangzik mővezető magatartásáról vi­jó és rossz egyformán, de a dolog természetéből adódóan több rossz. Semmi kétség, sok az igazság a véleményekben. De... Senkinek sem jutott tatkoztak. De róla — nélküle? Nemcsak módszer, hanem na­gyon fontos elvi meggondolás, hogy egy-egy ember távollé- tében ne tárgyaljunk róla. El­it szébe, hopy ^m valaml sze­rsnesés távollétiben vitatkaz- hogy védelmezh«se magát,V m róla, sem dicsérni, sem el- mertethease a körülményeket és esetleg meg is cáfolhassa a , , - . . _ „ . . vádakat. Könnyen intrikát, napság gyakori, hoffir a beszá- rágalmat EZÜlhet. És képzelj móló - eevvelee. Minden ha- jük raak el; miIyen dol. marasztalni. A párt megbeszélésein ma­moló — egyveleg. Minden ha­sonlat sántít, így ez is, de a legjobban a következőképpen lehet jellemezni: tíz deka nem­zetközi helyzet, tíz deka ter­melés, és így tovább szakszer­vezet. KISZ, nőtanács. Pedig mennyivel hatásosabb és ered­ményesebb lenne, mondjuk a nemzetközi helyzetről pártna­pot tartani és a más tenni­valókat is felparcellázva, mind egyikre több gondot és időt fordítani. gozni, amikor elejtett szavak­ból, kiszivárgott hírekből tu­domására jut a beszélgetés témája. SzemtőJ-szembe mond­juk meg, kit, milyen ember­nek tartunk. Az őszinte szó a bizalom légkörét hinti el nem­csak a párttagság, hanem a pártomklvüliek körében is. Minden bizonnyal a jószán­dék vezette a pártszervezetet, amikor kiadta a gépelt papfr­Miórt, miért? A „szempon­tok" miatt. A párttagok „ele­get tettek“ a pártmegbizatás nak s mindenről kikérdezték «■ környezetükben lévő munka­társaikat. S mert nem szívé­lyes, baráti beszélgetés volt a mindennapos, hétköznapi, közös örömökről, gondokról f nem is politikai eszmecsere hanem egyoldalú kíváncsisko- dás, a munkások joggal tették jel a kérdést: mit akarnak- A kérdés feltevését a bizony­talanság és a bizalmatlanság követte. Ide vezetett a bürok­ratikus módszer. így vagyunk a többi esette' is. S hovatovább azt vesszül észre, hogy elszürkül a párt­szervezetek munkája, a fél év vei ezelőtti harcosságot, áldó zatkészséget közömbösség vált­ja fel Igazságtalanok lennénk, h: mindezt egyszerűen a pártve- J zetőségek nymába yarmánk l TOLLHEGYEN őket marasztalnánk el. Ezek a: 1 elvtársak erejükhöz és tehet­ségükhöz képest igyekeznek! hasznosan, a párt érdekeinek megfelelően dolgozni. A ma' i pártvezetők többsége azonban i Attól függ' Más évek óta nem vett részt a ve- "sétálgatni a város zetésben, kevés a tapasztala-1I utcáin tétlenül, cél- tuk, jártasságuk a pártmunká- <i talamil vagy eset- bán. különösen a kisebb alap p. ^ szervezetekben. Ezt most kel' \ eg kart-karba fűz- megszerezniük, kétféle módon < * ve — valakivel..; Először: tanulmányozni r p £s megint más marxizmus-leninizmus klasszt i • legyalogolni — sa j- kusait. Másodszor: a történe I» nos elég gyakran, .. .. . lem forradalmi tapasztalataid— Kő vágó sző! ősről' s nak (elődeink gyakorlatának i1 például, — egy éj- mét ío bánnak megismerése mellett maguk- (' ~Zakai műszak után -nak is részt kell venniök nap £ _ autóbusz-bérlet- jaink forradalmi gyakorlatú-d a zsebben. Kel­ben. Tanulniok kell mások c emetlen, sőt, bosz- egya-': izantó , ilyesmi önmaguk ránt. munkájából Utoljára még egy, harmadik', jobban a Pécsi Ak- nm»“- - felsnhh pártszer-11 namélyítő Tröszt. Igen. a módszerről, a „ho- lapokon a pártoegbizatást. gyeiről“ van szó. Bármilyen Végre már ki akartak jutni serkentő és felemelőek is egy abból az áldatlan és lehetet- esztendős eredményeink ab- len helyzetből, hogy a párt­ban, hogy száműzzük a párt- tagok csak a belső berkekben lati tanácsokat? Ez is a köte-ia vállalat do'gozói munkából a sablonokat, a bü- nyilatkoznak politizálnak és lességük: instruálni, tanítani r i részére adjanak egy j,forma“: a felsőbb vek támogatása. A járási és városi pártbizottságokon ta­pasztalt, tanult, a pártolunk? gyakorlatában megedzett kom­munisták d°igozma^- Honnét ha nem tőlük várnak gyakor­ban élvezhettük a hangverse nyen a remekműveket. A vonószenekar pompás ki­dolgozottsággal, mim egy hang­szer szólt, a barokk doamikai ellentétek, a teraszos fokozás kiválóan érvényesült. Különö­sen a lassú tételek, ezek a s<- cilienos ritmusú zeneköheme- nyek muzsikáltak meleg lírá­val és mély érzéssel. A máso­dik concerto hegedűszólóját Graef Tildl hangversenymester meleg tónussal, pompás stílus- összhangban interpretálta. Na­gyon hiányoltuk a cembalot. illetőleg zongorát a contlnuo- ból. Ez annyira tipikusan hoz­zátartozik a barokk stílushoz, hogy éppen Vivaldi áttetsző stílusánál alig nélkülözhető. A hangverseny második részét Beethoven VII. szimfóniájának előadása töl­tötte be. Nincs talán egyetlen „Gyalogolni jó ••• • suth térig. — Ezen két MAVAUT-opi utazik kb nyolc— „nylon-busz“ is tel-1 tíz ember. Azon- jesen üresen, de ban a Kossuth té­ren már újabb tíz csatlakozik, majd a volt Dózsa tisztiis­kola előtt és a szi­geti vámnál, illetve Patacson és a pel­az aknamélyítők és lassan meg is telik az autóbusz. dolog az ; ezt leg­Tröszt dolgozód tudják, il- ’etve tapasztalják. Pedig jóságos veze­tőjük éppen eleget hadakozott már a MÁVAUT-tal, hogy rokrácidt, a közönyt, mint látható — s még sok más pél­dát is sorolhatnánk — nincs Lucerna és vcrsslisre ve’mpEre nem hallatják hangjukat az emberek között. A . jószándék ellenőre is fordítva sült el. Később a taggyűlésen ugyanis .mindnyájan azon töprengtek: miért bizalmatlanok hozzájuk a pártonkívüliek. Két kommu­nista vagy egy kommunista és egy pártonkívüli megáll be­szélgetni, mindjárt megkezdő­dik a sugdolózás: nem tudod, mit akar tőle, már megint.;: Az idei télen minden terme­lőnek módja lesz tiszta, fém­zárolt, arankától és más káros gyommagvaktól mentesre ki­ve‘6mnijS?erna éS VÖrÖSherCí Érdeme* vo’n* megírni aJ,e™6nyf0r?aM4e nagy terület embereinek tör- k,H I S, , * TnrwnC 2ténetét. Azt, hogyan váltak A -3 í summásokká, kocsisokká, bére­88, szái sekké, aztán a maguk gazdájá- zalékos tisztaságú nyers Iucer- * , ’ na és vöröshere magért (100 ki-í Y , az?? az ahami gazdasaö !ós súlyt számítva) 82 küó^ ^ ^ fémzárolt magot ad cserébe. í Lí^.116* ’f1' ^ dau a reP,ul°­Ha az átadott mag tisztasága I* asuíY!ínások ga lfeje felett Albrecht főherceg i ’•ePÜI5gőpe köröz, a főherceg ncn százalék után 1*5 száza' f r, mortKrtre+Airtni lékkai többet adnak cserébe A Ha a magtisztaság 88 százalék' ett summaslányokat, a lefor­alatt van, minden százalék ntán 1.5 százalékkal keveseb­bet adnak. A cserénél minden ldogramir után 3 forint tisztítási díja' i kell fizetni. 20 mázsán felül' i* lu-erna és vöröhere mag tisz- i* titását a MEZŐMAG Vállalat d nál (Pécs, Hunyadi út) kérhe i it™|VCTa^Xr 28t! birtokait, hatalma néhány év átvenni 1958. szeptember 28-1? (>űlva a porba hullott. Az ő ,enet- földjeit is felosztották és ettől Kérjük a megye dolgozó pa- f kezdve a „szegény” főherceg jrasztságát, hogy éljen a vető- f nern repülőgépen, hanem gya­”log járt felnövekvő vezetőidet, szeretet­tel és megértéssel egyengetn' útjukat. Nemcsak értekezlete­ken, hanem közöttük járva, él- < ve terjeszteni a helyes mód szereket. Mint 1945—46-ban, < < hatalom megszerzéséért foly­tatott harc időszakában. Nen: könnyű munka, de csak tor jutunk gyorsan, kitérők, hibák ( nélkül előre. Bocz József leötbéres „nylon- buszt”, azaz, egy olyan kocsit, amely kizárólag csak az aknamélyítő dolgo­zóit szállítja ki Pécs Szabolcsról Szőlős­re. Nem adtak. A busz kötbéres ugyan, de csak a pécaszabolcsi Hő­sök terétől a Kos­Azaz hogy csak fölszállnának. De nincs hely, mert a Kossuth tértől kezd ve már.polgári já­ratként szerepel a kocsi és így — kü­lönösen piaci na­pokon, — zsúfolá­sig megtelik, — a dolgozók meg, — bérlettel a zsebük­ben,) — lemarad­nak. Reggel ugyan­ez a helyzet. Pénte­ken és szombaton reggel hárem dol­gozó is kényte’en volt gyalog neki­vágni az útnak, mert a busz már jóval előbb megtelt kofákkal és piacra menő asszonyokkal. Elhúzott mellettük nem vették fe1 őket, mert ez a ko­csi — nem az ak- namélyitőé! Furcs; do'og nagyon. És a vállala’ Komlóról bejáró dolgozói még sze­rencsétlenebb hely­zetben vannak. Éj­szakai műszak után kiszárnak, megfü- rödnek, vizes hájjá' kiárnak a busz­megállóhoz, de saj­nos, nem férnek fel, mert „civilek* ülnek a kocsin. Ne­kiindulnak gyalog az útnak, s legfel­jebb alkalmi te­herautóra felka­paszkodnak, — amely egyébként ugyancsak szabály­talan. De mi mást*1 tehetnének. így *1 aztán délre érnek ^ csak ki Komiéra, { otthonukba. (• Meg kellene ol-([ danl ezt a prob’é- mát, még pedb gyorsan és ember­ségesen ..; i A MÁVAUT-on (I múlik... 11 beethoveni mű sem, melyet annyiféleképpen értelmezné­nek, magyaráznának, mint a VII. szimfóniát. Wagner véle­ménye terjedt el a legjobban, mely szerint a VII. szimfónia a tánc apoteozisa, felmagaszta* lása. Ha az egész műn végig uralkodó jellegű daktilust re- kintjük, van is ennek a feHo* gásnak valami aiapia. De ha mélyebben átgondoljuk a tar­talmat, valamint figyelembe vesszük a megírás időpontot, (1812) körülményeit, akkor ’gá­zát kell adnunk K. Schöne­wolf legújabb elméletének, mely szerint a VII. szimfónia az emberi szabadságvágy dia­dalának ábrázolása a zsarnok­ság. akkor éppen az oroszor­szági hadjáratot folytató Na­poleon felett. Talán nem vé­letlen a II. tétel orosz témája sem. Egvébként ezt a felfogást érezhettük ki Ephrikián me­ter művészi felfogásából, nem táncszerű könnyedséget kap­tunk, hanem súlyos, komoly é'etmuzsikát. Kü'önősen a (a*» sú tétel remek kidolgozottság* volt óriási hatással a közön­ségre. A planók tényleg vKsza- "otott halk-ággal «7ÓH«k. a forték viszont diadalmas ki-’ •sengésűek. A z itt-ott mutatkozó tech­nikai hibák nem befo­lyásolhatták az egésznek é'ek- be ható művészi hatását. A szűnni nem akaró hatalmas tapsorkánra a II. tételt megis­mételték. A közönség mé'vté- ses művészi élményekkel gaz­dagabban távozott. hm Ady-esfre készül az Irodalmi Színpad Ady Endréről, a nagy ma­gyar költőről, — születésének S0. évfordulója a'kalinából az ’rod-’ml Szfnnad Is me— ’é- kezik, — „Ady, a forradalom viharmadara" címmé*, v—se­in keresztül mutatják be Ady forradi'ml kö'té—-‘ét. «-íréi­ről líráját és a párizsi Ady-t. A tervek szerint Makay Gusztáv dr„ budapesti tanár* irodalomtörténész tart elő­adást a kö’tőről s a verseket a „Bajor Gizi” mvvés-e-vflt- les tagjai szava’ják. Mintegy ~0 versből vá’oratják ki a 'egmegfelelőbbckei Az Hiúsá­gi előadást december 15-én rendezik, a felnőttek részére december 2l-én tartják. [^változnak az emberek rázott másodfűtőt a kisvasúton, aki hat hónapig nyomta az '-'vat és az orvos fizité-e he- 'yett csak ennyi mondanivalója ■/olt a főhercegnek: — Miért nem vigyázott? * Bár Albrecht főherceg sere­ge élén bevonult Jugoszláviá­ba, hogy visszaszerezze ottani magcsere nyújtotta lehetőség gél és csak tisztított lucerna és vöröshere magot vessen. MEGYEI TANÁCS VB mezőgazd. osztály A volt cselédei pedig dolgoztak a saját földjükön. Saját földön! Egy kisebb rész boldogult is ezzel a földdel, de a többség az nem. önállótlanok voltak. Sokan elmentek, míg végül is 1948- han e területen megalakult az állami gazdaság. A volt cselé­dek lassan visszaszivárogtak és most itt élnek úlból a Sátor­várható idójárás szerdán estig - ^Állami G-zdaságban. felhós ldfl, többfelé havazás. Időn- (| * ként élénk északi, északkeleti, i Az irodában feleletet adnak szél. a hőmérséklet alig változik. (i a gazdaság fejlődéséről. 1953- Várható legalacsonyabb hőmér-(I ban 2227 liter tejtermelés ju- séklet ma éjjel: nyugaton 0—mi-á‘ott egy tehénre. Jelenleg ezer |i literrel több. 1951-ben 11,2 má­Idrrárás-'elentés nusz 3, keleten mínusz 4—mínusz T fok között. A Tiszántúlon he­lyenként mínusz 7 fok alatt. Leg­magasabb nappali hőmérséklet •terdán mínusz Z—plusz i fok közötti zsa őszi búza termett holdan- kint, most meg 15,27 mázsa, őszi árpa akkor 9,8 volt, jelen- meg 17,lß mázsa a holdan­ként átlag. Szóval ez a né­r Kin (I ŐSÍ (leg ékér hány szám Is mutatja a fejlő­dést. Aztán szóba kerülnek itt olyan dolgok is, mint a kultúr- ház, az új bolt — ezt bárme­lyik nagyobb község is meg­irigyelhetné — az új munkás- szállások, a négytanerős iskola, az idénybölcsőde, a 12 kátszoba összkomfortos családi ház, me­lyekben vízvezeték is van, a he*cnkinit kétszeri mozielő- adás... Sok mindenről van feljegy­zés az Irodában, csak az embe­rekről nincs. Az emberekről, akikről azt mondják: — Annyira megszokták egye­sek — mert beléjük verték — a múltat, hogy még ma is azt gondolják, ha a hercegtől lop­ni nem volt bűn, akkor most sem az. Mennyi minden van ebben a mondatban. Nem följegyzést, hanem regényt lehetne, kellene írni ezeknél: az embereknek az átalakulásáról... ¥• A tanító boldogan újságolja, hogy szilveszteri műsorra ké­szülnek. Karinthy-estet rendez­nek, aztán megkezdik a Fös­vény próbáit. Mondom, nehéz a Fösvény itt, mire a tanító csak legyint: — Elbírják, higyje el, elbír­ják ... — aztán arról kezd be­szélni, hogy most egy opera- buszt szeretne szervezni. El­mennének Pestre az Operába, a Nemzetibe, megnéznék az Ember tragédiáját... — Aztán jelentkezőik van­nak-e? — Ajjaj! Nem az első eset ez! Tavaly is három napot töl­töttünk Pesten, pontosabban a színházakban. Pusztai ember Pesten és nem is egy színházban, hanem szín­házakban ...! Ehhez kommen­tár sem szükséges. * Faraszfi Jő'se* brigádve­. ■. ■. r zető há­rom gyerekével és feleségével egy egyik nemrég épült egy- szoba összkomfortos lakásban lakik. Csak a felesége Van ott­hon. A szülei is cselédek vol­tak, ő is az volt. A mostani életéről faggatom. Keveset be­szél, de többet mond a kör­nyezete. Nagy rádió, új kony­habútor, a régi szobabútort is kicserélték újra. Három gye­rek és egy kereső mellett erre is jutottl — Vasárnap jönne csak ki! Ha kiöltöznek a lányok, legé­nyek, nem különböznek a vá­rosiaktól! — mondja. Igaza van. De lassan, lassan nemcsak az öltözékben, hanem másban is eltűnik a különb­ség. * Monyoródi János kocsisnak öt gyereke van és mind az öt fiú. ők kétszobás összkomfor­tos lakásban laknak. Az ember a mozit nem szereti, csak a színházat, de a gverekek, meg az asszony az előbbit sem veti meg. Náluk is új bútorral, rá­dióval, úisággal találkozunk. Monvoródi János nem bőbeszé­dű, ő még csak ezzel hasonlítja össze a múltat a mával: — Most nem kell hajnalban kelni és késő éjjel feküdni. Nyáron tíz, télen meg nyolc órát dolgozunk. * Nagy Istvánná férje gépko­csivezető, ő meg takarító a gazdaságban. Két szép kislá­nyuk van és a bútoruk is olyan, hogy még a legigénye­sebb városi lakást is berendez­hetnék ve’e. Pedig ők is cselé­dek voltak. Summások. Az egyikük Zalából, a másikuk meg Vas megyéből való. Itt es­küdtek egymásnak örök hűsé­get és első bútoruk két rozoga vaságy volt. meg egy istentelen nagy summás asztal. Első szer­zeményük pedig egy gyerek volt, egy szőkehaiú kislány. Itt sem hiányzik a rádió, az újság, és Nagyné is azt mondja: — Sokat járunk színházba, Mohácsra, Pécsre, sőt Pestre is. Békeífi Henrik nyugdíjas. A hercegi uradalom ette meg élete javát. Amikor a múltról kérdem, azt mondja: — Hát arról sokat lehetne beszélni! — és ennél többet nem mond. A felesége beszél helyette: — Hajnali kettőkor kellett kelni... nem mehettél mozi­ba... leforráztad masad és a herceg még az orvost sem fi­zette ... Szóval az asszony mondja a masáért, míg rá nem szól az ember: — De sokat tudsz? De azt ugye nem mondod, hogy ak­kor olcsóbb volt * bor, meg húsz krajcárból megebédel* hettem, meg még két pakli dohányra is jutott... — Persze akkor negyven fillér volt a napszám — szól közbe a lánya, Véri Mátyásné. — Eh, mit tudtok ti? Végüüs. hogy elejét vegyem a végnélküli vitának, megkér­dem: — Mondja csak Békeffi bá­csi, éltek-e akkor maguk úgy, mint mondjuk a lánya? — Éltünk bizony, még job­ban isi Erre aztán az asszony még jobban kifakad. — Hát moshattunk mi mosó­géppel? Meg aztán, ha én éjiéi nappal nem varrók, akkor nem tudom, hogy jutottunk volna előre... És míg Békeffi bácsi morog magában, addig a Anya át­visz az ő lakásukba, ahol meg­mutatja a mosógépet, az új bú­tort. Néhány szikra ez csak az egykori cselédek életéből, akiknek a lakásában ma már meeszokottá vált az újséR, a rádió, a mozit is lassan lené­zik, televíziót is szeretnének, meg aztán a pécsi színház már nem is elég nekik, többet sze­retnének. /ov van ez rendién ők sona toobé nem akarna* lemaradni a fejlődésben. A Jobb és több munka mel’ett mindig jobban akarnak é'ni. És, hogy nem csak akarnak, hanem é’nek is. ezt bizonyi*ia az is, hogy míg tavaly egy napra 30—3! forint át’lekéré­sét jutott esv főre, addig je­lenleg 41—42 forint es'k min­den napra a Sátorhelyi AllasnJ Gazdaságban. Szalai lánc*

Next

/
Thumbnails
Contents