Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-20 / 273. szám

2 N A P10 1957 NOVEMBER » /V. Sz, Hruscsov elvtárs nyilatkozata (Folytatás az 1, oldalról) lyiségeinek időnkénti találko­zóira gondolok. Össze kell hangolnunk országaink gaz­dasági fejlődését, gondoskod­nunk kell a hovatovább egyre erősbödő és fejlődő gazdasági ágak együttműködéséről. Ter­mészetesen össze keli hangol­nunk politikai munkánkat is. Shaphiro: Mit ért ön ez alatt: az összes szocialista országok megbizottainak ta­lálkozóit együtt, vagy pedig kétoldali találkozókat? Hruscsov: Véleményünk sze­rint mind a kettő szükséges, kívánatosak a baráti országok összes kommunista- és mun­káspártjai megbizottainak ta­lálkozói és szükség van két­oldali találkozókra is. Hiszen az északatlanti tömb résztvevői is összegyűlnek. A burzsázia azt hiszi, hogy csak neki van joga egyesülni, neki van joga szervezeteket létrehozni. De lukatroumkásosz- tály hozza létre szervezeteit, ha a kommunista és a mun­káspártok elküldik képviselői­ket valamilyen tanácskozásra, akkor, látja, arra már azt mondják, hogy összeesküvők gyülekeznek. Nem uraim, a hatalmas kommunista mozga­tom képviselői gyülekeznek. Shaphiro: Szervezett har­cot ért ez alatt a kommu­nista erők egyesítéséért? Hruscsov: Kétségtelen, hogy mi erőink egyesítése meütett vagyunk. A világ munkásosz­tálya csakis erejének egyesíté­sével és összehangolásával ér­heti el hamarosan felszabadu­lását. Cs ezt a munkások meg­értették. Shaphiro: Ebben az esetben lehetséges-e a békés együtt­élés nemzetközi méretekben folytatott ideológiai harc. mellett7 Hruscsov: ön azt kérdezi lehetséges-e? Igen lehetséges. Véleményem szerint ez nem is Ibiiét kérdéses, hiszen maga az élet adja meg a választ rá. ‘•A munkásosztály marxista- leninista ideológiája és a bnr- zsoá ideológia nem egy éve áll fenn, már régen folyik a harc közöttük, mégpedig nem Is egy külön vett állam kere­teiben. Ennek ellenére létez­nek szocialista és tőkés orszá­gok. Shaphiro: A tőkés országok együtt harcoltak a Szovjet­unióval Hitler ellen. Hruscsov: Valóban együtt harcoltak, amennyiben az ér­dekeik azonosak voltak. Van­nak osztály-, vagyis burasoá érdekek és vannak a munkás- osztálynak érdekei, vannak nemzeti érdekek és vannak el­lentmondások az imperialista államok között. A második világháború alatt úgy alakult a helyzet, hogy a tőkés orszá­gok kénytelenek voltak egye­sülni a Szovjetunióval a közös ellenség, az agresszív hitleri Németország elien. Ezután az újságíró kérdésé­re Hruscsov rámutatott a tő­kés országok közötti ellent­mondások példáira. Az ön véleménye szerint vannak-e jelei háború előtti helyzetnekT — kérdezte Shaphiro. Hruscsov: Ügy gondolom, hogy most nem állunk hábo­rús helyzet előtt. Shaphiro: A tőkés orszá­gok közötti viszonyban vagy általánosságban érti ezt? Hruscsov: Nemcsak tőkés országok között, hanem egész- benveve a tőkés és szocialista országok közötti viszonyt ér­tem ez alatt. Az imperialistái« mesterségesen szítják a hábo­rús hangulatot, főképpen Dul­les úr törekszik erre. Ez azon­ban nem teljesen sikerül neki. mert az erőviszonyok most olyanok, hogy maga Dulles úr is fél átlépni ezt a háborús küszöböt. Shaphiro: Vgy gondolja, hogy a béke kilátásai jelen­leg jók? Hruscsov: Igen, ügy vélem. Ha elemezzük a második vi­lágháború előtti helyzetet, ak­kor meglát haljuk, hogy a hitle­ri Németország akkor mindent előkészített a háborúra s Né­metország, Olaszország és Ja­pán úgynevezett komintem- ellenes egyezményt kötött. Ma már nincs az a Németország, hanem helyette két különböző rendszerű német állam létezik. Ma már nem az Franciaország sem, ott erős munkásmozgalom van. Olaszország szintén nem az, ott is jelentékeny erők fej­lődtek ki, amelyek a békeharc álláspontján vannak. Általában igen lényegesen változott a helyzet Európában és Ázsiá­ban. Míg korábban egy szocia­lista állam, a Szovjetunió léte­zett, addig mo6t szocialista vi­lágrendszer áll fenn. Ezenkívül a Szovjetunió is egészen más lett, mint 1941-ben volt. Gazdasága, kultúrája és technikája, valamint tudomá­nya nagyobb magasságra emel­kedett és számunkra kellemes megjegyezni, hogy az az Ame­rika, amely azt mondotta, hogy a tudomány és a technika fej­lődésének amerikai színvonala elérhetetlen a Szovjetunió szá­mára, most készül túlszárnyal­ni a Szovjetuniót a tudomány fejlődésében két év alatt és egyes amerikai személyisé­gek feltételezik, hogy ehhez tíz évre van szükség. Nos vitat­kozni nem fogunk — érjenek el minket két év alatt, vagy tíz év alatt — ml nem sértődünk meg. Ezután Hruscsov utalt arra: milyen folyamatok mennek végbe az ázsiai és afrikai or­szágokban, valamennyi ország­ban, ahol harcolnak a függet­lenségért és a szabadságért. Itt minden forrongásban van, a népek felszabadulnak a gyar­matosítók uralma alól, emberi és szabad életet akarnak élni. Mit ért el Anglia egyiptomi kalandjával? Semmit! Most az Egyesült Államok imperia­listái szeretnék elfoglalni a Közel- és Közép-Keleten az an­gol és francia imperialisták helyét, de ez nem sikerül ne­kik. Vagy vegyék Indiát, Burmát és Indonéziát. Hangjuk a bé­keharcban egyre erősebben hallható. De tulajdonképpen ki harcol­hat most, ha számbavesszük a kialakult erőket a kapitalista és szocialista — póluson? A legdöntőbb erőt a nyugatnéme­tek képezik. De maguk a nyu­gatnémetországi németek sem akarnak harcolni, nekik elegük volt és még most is viszolyog- nak a második világháborútól. A kapott leckét nem felejtet­ték el, nem akarnak harcolni sem a fiatalok, sem az öregek, hacsak nem számítjuk a mili­tarista köröket, amelyek az Egyesült Államok politikájával sodortatják magukat. A német militaristák tudják, ha most háborút robbantanak ki, akkor néhány óra elegendő lenne ah­hoz, hogy elnémítsák a Nyu­gat-Németországban lévő kato­nai jelentőségű támaszponto­kat. Ezek reális körülmények. Ezért úgy gondoljuk, hogy vég­eredményben még a legháború- sabb hangulatú emberekre is hatni lehet. Akárhogy töreked­nének a harcra, kenyszerzub- bonyt rájuk is lehet húzni. Pártunk XX. kongresszusa rámutatott, hogy most olyan helyzet állt elő, amilyenben a szocialista és a semleges or­szágok erői, sőt az Egyesült Ál­lamok és más nyugati orszá­gok haladó erői elháríthatják a háborút, ha mi helyes politi­kát folytatunk. Véleményünk szerint az egyiptomi agresszió visszaverése és az amerikaiak visszatartása a Szíria ellen) háború megindításától, a XX. kongresszuson hozott határoza­tok helyességének beigazoló­dása. Ez nem jelenti azt, hogy háború nem törhet ki, én-már mondottam, az őrültekért nem vállalhatunk felelősséget. A reális erőviszonyok azonban olyanok, hogy a militaristák­nak s a monopolistáknak a há­ború kirobbantása előtt meg kell gondolnlok, még hozzá jól meg kell gondolnlok a dolgot. Mi meg vagyunk győződve ar­ról, hogy háború kitörése ese­tén, a háborút pedig csakis im­perialista országok indíthatják meg, egyetlen szocialista állam sem érdekelt a háborúban, a kapitalizmus szclzúzódik és ez lesz az emberiségnek a tőkés világ által ráerőszakolt utolsó szenvedése, mert a kapitaliz­mus egyszer s mindenkorra el lesz temetve. Shaphiro: Gondolja, hogy atom- és hidrogénhábon't esetén megmarad a világ egy része? Hruscsov: Természetesen. Súlyos veszteségek lesznek, az emberiség igen sokat fog szen­vedni, de az ember nem tűnik el a föld színéről, a társada­lom élni és fejlődni fog. Shaphiro: Mi ezt nem tudjuk, hiszen ilyen háború még nem volt. Hruscsov: Nem volt és jó lenne, ha nem is lenne. Shaphiro: Nemrégen be­szélt a tőkés és szocialista országok megbizottainak ta­nácskozásáról. Gondolja hogy ez reális dolog? Hruscsov: Gondolom, hogy a közeljövőben aligha kerül sor ilyen találkozóra. De feltehető a kérdés, hogy miért beszél­tem erről beszámolómban, most pedig kijelentem, hogy a találkozóra a közeljövőben esetleg nem kerül sor. A mi véleményünk szerint más kiút nincs. A tanácskozást meg kel! tar­tani. Minél többet fognak ma- kacskodni az egyezkedés he­lyett az ilyen találkozón (mi pedig nem a teaivás és a dis- kurálás találkozóit értjük ez alatt), annál rosszabb ez a bé­ke ügye szempontjából. A ta­lálkozó értelme elérni azt. hogy a reális körülmények számításba vételével a felek megfelelő megegyezésre jus­sanak. ezt pedig csak egy fel­tétel mellett lehet elérni, ne­vezetesen akkor, ha elismer­jük a kialakult erőviszonyo­kat, vagyis elismerjük a tőkés cs a szocialista országok léte­zését és nem avatkozunk bele egymás bclügyeibe. Shaphiro: És nem lehet ezeket a kérdéseket diplo­máciai úton vagy az ENSZ- ben megtárgyalni? Hruscsov: Valamit csinálunk persze az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az ENSZ természetesen csi­nál egyet-mást, ami hasznos, ezért is vagyunk tagjai az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének, de ennek a szervezet­nek a munkájában fennakadá­sok vannak. Ezt nem szabad elfelejteni Az Egyesült Államok most rákényszerí tette az ENSZ-re leszerelési javaslatait és azt akarja, hogy az albizottság a nyugati javaslatok értelmé­ben foglalkozzék a leszerelés problémájával, azaz rá akar­ják kényszeríteni a Szovjet­unióra az Egyesült Államok és a többi nyugati hatalom szá­mára előnyös feltételeket. De ez naívság. Tessék. lehetővé tesszük az Egyesült Államok számára, hogy távollétünkben tárgyaljon az albizottságban. Ezt mondtuk és ez szilárd álláspontunk. Shaphiro: Önök javasol­ták, hogy a bizottságnak tagja legyen az összes ENSZ tagállam. Hát meg lehet ál­lapodni a leszerelés kérdé­séről mind a 82 országgal? Hruscsov: Minden államnak, a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt érdeke a béke bizto­sítása. Shaphiro: De a kis orszá­goknak nincsenek fegyve­reik. . Hruscsov: A kis országok népének is van szava. Ha a nagy államok között háború kezdődik, ez nem kerüli ki őket. Shaphiro: Nincs reális erejük a kérdések megoldá­sához. Hruscsov: Erkölcsi nyomást gyakorolhatnak. Shaphiro: De meg lehet oldani ténylegesen a lesze­relést a kis országok segít­ségével, a Szovjetunió, va­lamint az Egyesült Államok, Anglia és a többi nagyhata­lom atapvetfí megegyezése nótkmr Hruscsov: Természetesen nem leheti ezt tudjuk. De az összes ENSZ tagállamból álló bizottság megalakításáról szóló javaslatunk nem zárja ki a tárgyalások egyéb formáit és módozatait — a kétoldalú, há­romoldalú tárgyalásokat, stb. Miért vonultunk ki az albi­zottságból? Ott a Szovjetunió egyedül volt, a többi négy ál­lam tagja a NATO-nak. Há­rom évig üléseztünk az albi­zottságban és mindent kipró­báltunk. A Szovjetunió elfo­gadta az Egyesült Államok., Anglia és Franciaország sok javaslatát, de amint a Szovjet­unió ezt bejelentette, az ame­rikaiak, az angolok és a fran­ciák azonnal visszavonták sa­ját javaslataikat. Mi mindent megtettünk a megegyezés ked­véért. Arról van szó, hogy az Egyesült Államok egyszerűen nem akarja a leszerelést és ha nem akarja, akkor miért ve­zessük félre a közvéleményt és miért tegyünk úgy, mintha hasznos tárgyalásokat folytat­nánk. Megértettük, hogy a nyugati hatalmak kulisszák mögötti tárgyalásokkal akar­ják leplezni fegyverkezési haj­szájukat, húzni akarják az időt, hogy tovább gyarapítsák fegyvertárukat és a hideghá­ború állapotában tartsák az egész világot. Ügy gondoljuk, hogy jobb, ha a Szovjetunió nem vesz részt az albizottság munkájában, akkor a világ közvéleménye legalább látni fogja, hogy mit ér az albizott­ság munkája és nagyobb nyo­mást fog gyakorolni a kapita­lista országok kormányára. A kormányok kénytelenek törőd­ni a népek akaratával, kény­telenek lesznek keresni a meg­egyezést. Ami a Szovjetuniót illeti, az mindig kész értelmes megegyezésekre a leszerelés kérdéseiben. Shaphiro: Az Ön vélemé­nye szerint a közeljövőben nincs kilátás a leszerelésre? Hruscsov: Nem tudom, mi az, hogy a közeljövőben? Ez elég határozatlan fogalom. — Bármikor készek vagyunk aláírni az erre vonatkozó egyezményeket, ha a másik fél ugyanezt kívánja. Shaphiro: De hisz a néze­tek egyáltalán nem kerültek közelebb egymáshoz. Hruscsov: Elég részletesen kifejtettük nézetünket és az közismert. Most a nyugati ha­talmakon a sor. Shaphiro: Mit gondol az Egyesült Államokkal való kétoldalú tárgyalások lehe­tőségéiről? Hruscsov: Már nyilatkoz­tunk erről a kérdésről, de a felfogásunkat eltorzítják, mert az Egyesült Államokban egyes személyiségeik felnek, hogy a két ország közötti viszony ja­vulása a nemzetközi feszült­ség enyhülését eredményezi. Nem gondoljuk, hogy ha lét­rejönne a Szovjetunió és az Egyesült Államok kétoldalú megegyezése, akkor ez kárára volna más országoknak. Nem, nem országaink más orszá­gokkal való kapcsolatainak kárára akarjuk megjavítani az Egyesült Állmokhoz fűződő viszonyunkat. A leszerelés csak akkor képzelhető el, ha nemcsak két állam, — legyen az bár a legerősebb, mint a Szovjet­unió és az Egyesült Államok, — hanem minden állam he­lyesli a leszerelés eszméjét. Ha a ml országaink megteremte­nék a leszerelés alapját, amit a szó szoros értelmében az' egész emberiség vár, akkor ez döntő lépés volna. De az Egyesült Államoknak a mo­nopóliumok érdekeit kifejező uralkodó körei még nem akarják ezt megtenni, mert a monopolisták érdekeltek a fegyverkezési hajszában. Az amerikai nép azonban nem akar háborút, fél tőle. És vé­leményem szerint nem alapta­lanul, mert a háború a jelen­legi viszonyok közölt szörnyű háború lenne. Az Egyesült Ál­lamok pedig a polgárháborút és a kis mexikói háborút nem számítva, fennállásának egész ideje alatt még nem ismer' meg, mi az a háború. Ha ne akadályozzuk meg a háború úgy az amerikaiak megütnie rik a legborzalmasabb hábo­rút, amilyet az emberiség még nem látott, amelyik nemcsak Európában és Ázsiában fog tombolni, hanem ugyanolyan erővel az Egyesült Államok területén is. Az Egyesült Államok egyes vezetői fenyegetik a Szovjet­uniót, kijelentik, hogy orszá­gunkat katonai támaszpontok­kal zárták körül. Ez igaz, kö­rülzárták. De tekintetbe kell venni, hogy a korszerű hadi­tudomány lehetővé teszi, hogy tengeralattjáróról és balliszti­kus rakétákkal tüzeljünk az Egyesült Államok minden lét­fontosságú központjára, elzár­juk az Amerikai Egyesült Ál­lamok kikötőit. Úgy. hogy az Egyesült Államok a hadi- technika jelenlegi fejlettsége mellett épp olyan sebezhető, mint minden más ország. Ezenkívül számolni kell az­zal, hogy az európai és az ázsiai országokban erősödni fog a népeknek a NATO ellen, az országuk területén lévő katonai támaszpontok ellen irányuló mozgalma. Az Egye­sült Államok igyekszik fenn­tartani idegen területen lévő katonai támaszpontjait, az Egyesült Államoktól .távollé­vő előretolt támaszpontoknak tekinti ezeket. Pedig ezek a katonai támaszpontok nem a pusztaságban vannak, hanem sűrűn lakott vidékeken. Mik ezek a támaszpontok? Angol, francia, nyugatnémet, norvég, dán, olasz, spanyol, török és más országokhoz tartozó te­rületek. Ezek % támaszpontok közel vannak hozzánk, hogy csapást merjenek a Szovjet­unióra és % többi szocialista országra, de közel vannak hozzánk a visszacsapis szem­pontjából is. Feltehető, hogy a nyugatnémetek, a franciák, az olaszok, az angolok, a tö­rökök, a spanyolok, a dánok cs a többiek végül megértik, hogy ha az amerikai imperia­listák területüket a Szovjet­unió és a többi békeszerető ország elleni támadásra hasz­nálják fel, úgy ez a Szovjet­unió visszacsapásait hívja ki. A népek meg fogják ezt érte­ni és kétségtelenül hallatni fogják hangjukat. Shaphiro: A rakétafegy- ver fejlődése miatt elvesz­tik-e jelentőségüket a ka­tonai támaszpontok? Hruscsov: Vitathatatlanul. Annakidején a bombázókat fel lehetett tartóztatni légel­hárító tüzeléssel, tüzérséggel, vagy légelhárító rakétafegy- verekkel. De most a balliszti­kus rakétát semmivel sem le­het feltartóztatni ön azt kérdezi, hát a Szov­jetunió nem fog szenvedni? Természetesen, nekünk is nagy veszteségeink lcsznek.de tekintsen a mi térségeinkre és tekintsen Németországra, Franciaországra, Angliára. Nem kell stratégának, kato­nai ügyekben jártas ember­nek lennie, hogy meglássa a lényeges különbséget. Shaphiro: Amerikának szintén nagy területe van. Hruscsov: Nem' egészen olyan és ráadásul arra is gon­dolni kell, hogy az Egyesült Államokban vannak városok, amelyekben igen nagy az ipar üsszpontosulása. Ilyen váro­sok New ’York, Chicago, San Francisco és mások. Nálunk az ipar elhelyezése szétszór­tába Ezenkívül az Ipari igaz­gatás átszervezése, amelyet végrehajtottunk, szintén lehe­tővé teszi az ipar önállóbb igazgatását. Ez szintén meg­javítja stratégiai helyzetün­ket. Shaphiro: De nem ez az átszervezés fő célja, Hruscsov: Nem, ez nem a fő cél, hanem mellékes, de igen lényeges cél. Shaphiro: ön azt gondol­ja, hogy az Egyesült Álla­moknak nincsenek inter­kontinentális rakétái? Hruscsov: Tökéletesen meg vagyok győződve erről. Ha az 'gyesült Államoknak volna 'ven rakétája akkor fellőtt" Volna a műholdat, mM ahtvn mi megleltük, Hisz mi az in­terkontinentális ballisztikus ne kéta alapján lőttük fel a mes­terséges holdat. Shaphiro: Hamarosan új műholdat akarnák fellőm? Hruscsov: Egyelőre erre nincs szükség. Tanulmányozni kell az első két műhold fellö­vése következtében kapott ősz* szes tudományos adatokat. Shaphiro: Most sokat be* szélnek a holdba repülésről. Hruscsov: Nem keresünk a holdon helyet, hogy oda köl­tözzünk, itt sem rossz ne­künk. De ha komolyan beszé­lünk, úgy a szovjet műholdak kilövése nagy lépés előre a bolygóközi repülés elsajátításá­nak útján. Shaphiro: Engedje meg, hogy visszatérjek a rakéták­hoz. Az interkontinentállso- Icon kívül vannak támasz­pontról fellőhető ballisztikus rakéták, Hruscsov: Az Egyesült Álla­moknak vannak Ilyen rakétái, de ezek nem interkontinentáli- sok. Számunkra az interkon­tinentális rakéta megoldott kérdés. Ha szükség van rá, még fellőhetünk műholdakat, amennyi szükséges, annyit fel is lövünk, mert ehhez techni­kailag semmi újra sincs szük­ségünk. Csupán a hidrogén- töltet helyébe a szükséges be­rendezést kell tenni Befejez­tük a hidrogén töltetű ballisz­tikus rakéta munkált is. De a rakéta kipróbálása vaktöltés­sel történt. Azt szeretnénk, ha sohasem kellene kilőni a hid- rogéntöltetű rakétát. Shaphiro: Korábban Ön azt mondta, hogy a rakéta­technika fejlődésével .min­den bombázó repülőgép el­avult, a mi katonai vezető­ink azt mondják, hogy ez az állítás nem helyes. Hruscsov: 'Másképp nem is beszélhetnek. Hiszen, ha azt mondják, hogy ez Igaz, akkor az amerikai adófizetők kijelen­tik: elszedtetek tőlünk ennyi és ennyi mllliárdot. bombázó­kat gyártottatok és most mit fogtok velük csinálni? Az önök katonai vezetőinek nehéz le­rn on daniok arról a politikáról amelyet a hadsereg műszaki felszerelésében eddig folytat­tak. Shaphiro: ön úgy gondol­ja, hogy a Szovjetunió nem­csak az interkontinentális rakéták, hanem általában a rakéták gyártásában is fe­lülmúlta az Egyesült Álla­mokat? Hruscsov: Vitathatatlanul Az Egyesült Államokban most egyes személyiségek azt mond­ják, hogy nekünk segítettek azok a német szakemberek, akik a második világháború­ban fogságba estek. Ez termé­szetesen ostobaság. ítéljenek maguk! Az amerikai csapatok elfoglalták a német V-Iövedé- kek támaszpontjait, elvitték a főkonstruktőrt, a szakembere­ket és minden berendezést. Közben az Egyesült Államok mindmáig nem valósította meg az interkontinentális balliszti­kus rakétát. A Szovjetunióban a rakéta- technika megteremtése a szov­jet tudomány és technika ipa­runk fejlettségének eredménye. Szovjet népünk, szocialista ál­lamunk büszke ezekre a vív­mányokra. Konstruktőrjeink olyan ra­kétákat is alkottak, melyek, ha országunkat megtámadják, át­érhetnek bármely európai, ázsiai, vágj’ afrikai támaszpon­tot. Rakétánk már az első ki­lövéskor pontosan a kijelölt négyszögbe talált. Ha az Egye­sült Államokkal és a többi ál­lammal megegyezünk a lesze­relésben. tatán akkor beleegye­zünk abba is. hogy együtt kivi- gyük a rakétákat valamilyen lőtérre, kitűzzünk egy rélf és rakétalövészversenyt rendez­zünk, mielőtt múzeumba ten­nénk, vagy megsemmisítenénk őket. Shaphiro: Engedje meg, hogu visszatérjek a Szovjet­unió belső helyzetének kér­déseire. Az SZKP Központi Bizottságának júniusi ülése (Folytatás a 3. oldalón)

Next

/
Thumbnails
Contents