Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-17 / 271. szám

JSOT NOVEMBER 17 NAPLÓ 5 A falu, ax emberek gondja | 32568 gyermeket oltottak be a mi gondunk is \ gyermekparalizis ellen Beszélgetés egy párttitkárral! Magas, szökés-barna ember ~t r csizmásán, feltűrt inge ;.,oan ül a széles asztal mögött. Előtte iratcsomó, bo* rítékok, vaskos könyvek, ben­nük bogarász. S mosolyog, megértést, nagy derűt sugároz a szeme. Feláll, hatalmas kezét nyújt­ja: — Bagó István vagyoifc Két nappal ezelőtt hallot­tam róla és a zádori pártszer­vezetről. Szűcs elvtárs, a járási titkár biztatott, hogy érdemes meglátogatni őket. Ugyan Ba­gó István most már csak fél­lábbal a pártszervezet titkára; két hónapja a tanács elnö­kévé választották, s egyelőre mindkét tisztséget ellátja; Nehezen indul belőle a szó; — Dicsekedjünk? Nem szép, mások is elvégzik a munká­jukat. — Aztán meggondolja; — Hol is kezdjem? Talán ott, hogy tizen vagyunk, öten az ellenforradalom után jöttek közénk, sosem voltaik pártta­gok, mind parasztemberek. A többség az, és ez jó, mert tud­ja, mindenki' a maga bőrén érzi, hogy mi is a teendője; Maga is úgy él, mint mások a faluban, ugyanazok az örömök és a bajok is. Hirtelen átvált; — Segíthetnének nekünk;:: Csak rajta, ki vele, mi a baj; — A tanítót él akarják vin­ni. De mi nem engedjük, már jártunk Sellyén, Pécsett és ha kell, elmegyünk Jcború Mag­dához is, mert nekünk szük­ségünk van rá; Ezt meg is mondtuk. Meglepett a heves ki törés s még inkább az elmúlt hetek eseménye. Amikor a faluban meghallották, hogy Bóra Ist­ván fiatal tanítót áthelyezik Magyaimecskére, valóságos népvándorlás kezdődött a pártszervezetnél, hogy tegyen valamit ez ellen. Először a szülői munkaközösséget hívták össze: az asszonyok mind ma­radása mellett szavaztak. Az­után falugyűlés (következett, ott is azt határozták, hogy nem lehet elengedni. S a falu véleményét megismerve indul­tak útnak Sellyére, Pécsre. Egyelőre még nincs döntés, pedig nekik van igazuk. — Hogy miért pártoljuk ennyire? Nekünk a népet kell képviselni, támogatni akara­tát, persze ha helyes. Most az. Majd megérti, ha megismeri, mit is akarunk csinálni;:; Kinéz az ablakon, keze a hamutartóval babrál; — Tadfa, BÚ, már ndnt i i —a a pártszerve-1 zet úgy döntöttünk, hogy töb-( bet kell adnunk az emberek érdeklődésére és nemcsak köz- *! vétlenül, hanem közvetve is * J politizáljunk. Legelső lépés-(( ként kultúrházat építettünk,1 hogy legyen egy hely, ahol elképzeléseinket megvalósít­mot szervezünk; A járási fő- agronómus lesz az előadó. Az első hírre harmincketten je­lentkeztek, magunk sem hit­tük, hogy ilyen sokan érdek­lődnek. Mi csak örülünk, hi­szen segíteni akarunk a pa­rasztembereknek. Mert most lehet gazdálkodni, csak érteni kell a módját. Éppen azt akarjuk, hogy a tudomány felhasználásával sokat termel­jenek. Ez a mi gondunk is. A tanfolyam december kö­rül kezdődik. Hogy addig se tétlenkedjenek, ismeretterjesz­tő előadás-sorozatot rendeznek; Szinte hihetetlen a kíváncsi­ság például a csillagászat és a rakétatechnika iránt. A két mesterséges hoM és az inter­kontinentális rakéta fellövése legalább olyan beszédtéma, mint mondjuk a szerződéskö­tés. (Nagyon szűk a keret) Koller János egyenesen meg­sértődött, amiért a pártszerve­zet véletlenül nem beszélt vele, hogy résztvenne-e az előadásokon. Az egyik elő­adás feltétlenül erről szól, a többi társadalomtudományi, egészségügyi, stb. A pártszer­vezet vezetői nem voltak res­tek Pécsre utazni, hogy elő- ladókat kérjenek fel: — Dédelgetett 1 1 ---- tervünk a gazdakör is. Falun a téli esték szomszédolással telnek el. Miért ne legyen egy hely, ahol mindenki beszélgethet, vitatkozhat dolgairól? Estén­ként befűtjük az egyik ter­met. Már megrendeltünk 22 féle napilapot, folyóiratot, és szaklapot, veszünk sakkot is, többen szívesen játsszák; Ta­lán majd alakul egy sakkor. A gazdakör — így beszéltük meg — az ezüstkalászos tan­folyam hallgatóiból alakúi meg, persze szívesen várunk mindenkit Kebelében dolgoz­na a színjátszócsoport és eset­leg a sportkör is, majd meg­látjuk, hogy lesz jobb. S en­nek a munkának a tanító elv­társ a lelke, velünk együtt dolgozik. Ezért nem akarjuk elengedni;. » Ahogy beszél ez a sokat olvasó, tanuló kommunista (otthon szép könyvtára van) eszembe jut: éveken át meny­nyit veszkölődtünk azzal a bizonyos .helyi politikával“. (i S ebben a kis faluban, itt (i Somogy határán tíz komnvu-|( nista megértette, hogy a poii-(i tikát azt mindig a községben kell csinálni. Hiába jó a „nagy politika“, ha a faluban nem törik fel aprópénzre. Mintha belém látni, mosolyogva foly­tatja: Nyáron a gyermekbénulás, ikora ősszel pedig az ázsiai in- Ifluenza lépett fel járványként. [Az eléggé nagyarányú megbe- megelőzése, illetve a, Paftez€rvezetben, meg a ta- ] ( gyógyítása szinte „hadiállapo- pengettük meg, teremtett az orvosok szá­— Evés közben------ jön meg' az étvágy. Egyelőre még csak tegedések nácsülésen hogy jó lenne hároméves köz- , ségfejlesztési tervet íröszítpmí ytnara. Állandó készenlétben Széppé, barátságossá tenni a ] i kellett lereniök az oltások lebo­falut, rendezetté a határát., i nyolítására, az influenzás be­E^rt-...n^denki ^f^T’^egek megvédésére a szövőd- szivesen dolgozna. Milyen szép (i , , ° lenne, ha ott az útelágazás- (i menyektől: nál a teret parkosítanánk, az |i A Közegészségügyi és Jár­utca két oldalán fákat ültet-, (ványügyi Állomás vezetőjét, nénk, a járdát rendbehoznánk. (I dr. Szabó Józsefet kértük meg, A_ határban megjavítanánk a ((mondja el, mi a helyzet jelen- dűlőutakat, a vízlevezető árko- (i leg a megyében, van-e gyer- kat, a hidakat::: Mennyi | (mekbénulásos megbetegedés és hasznos munka és mind a me-1 • elmúlt-e már az influenza-jár- zőgazdaság ügyét szolgálná! { vány? Mert azt is jól megjegyeztük magunknak, hogy papolni, i szavalni nem elég, semmi, a (i tettek sokkal szebben beszél-,! nek. A kommunisták pedig a, | tettek emberei. Amit mond-, tam, mind megannyi gond a i falunak, hát gyerünk segít-, Az influenzás megbetegedések száma 52000 Dr. Szabó József, a Közegészségügyi Állomás igazgatójának nyilatkozata síink. Biztos meglesz, csak előbb hozzá kell készülni. Ebben nem kételkedik sen­ki, hiszen eddig minden úgy történt, ahogy elgondolták. S most már megérteni, miért is tanul öt pártonkívüli dolgozó paraszjt olyan szorgalmasan a tíz kommunistával a hétfő esti szemináriumokon. Bora József — A gyermekbénulás mint járvány, júniusban érkezett megyénkbe. Június előtt két megbetegedésről tudunk. Jú­niusban hármat, júliusban hatot, augusztusban kilencet, szeptemberben hármat, októ­berben egyet jelentettek. Kormányunk júliusban tette lehetővé az oltások megkez­dését, amelyek természetesen azonnal nem éreztették hatá­sukat. A második oltás után azonban három esetről tu­dunk csupán. Ezek közül két gyermeket a szülők nem vit­tek el oltásra. A megyében az összes beoltandók száma a korosztályoknak megfelelően Tíz Tagon uborka Csehszlovákiának Ilyenkor sem szü­netel a munka a Szigetvári Kon­zervgyárban. — A „gyártás“ dolgozód a nyáron hordókban tartósított uborkát válogatják. A kö­zeli napokban tíz vagon apró ubor­kát kell Csehszlo­vákiába küldeniük. Nyolc vagon szil­vaíz is készül cseh­szlovák exportra ősszel el tett szilva- ság jut ebből az velőből; üzemből a lakos­ságnak még ebben,! a hónapban. Most, > készül a sárgába-11 rack dzsem is a i1 meglévő pulpból, — (1 ugyancsak belföldi <1 szükségletre. <1 A pillanatnyi „sze-11 A belföldi fogyasz tők ez évben is sok, jómánőségű ízit, sa­vanyúságot, befőt­tet vásárolhatnak a Szigetvári Konzerv gyár készítményei­ből. A FÜSZÉRT rendelésére tíz va­gonra való meggy- bort palackoznak a gyár borpincéjé­ben. Ezenkívül tíz­tizenöt vagon íz, befőtt és savanyú­zoncikk”, a káposz- , ta feldolgozását 3,i hete kezdték meg. Azóta tizenöt va gonnal tartósítot­tak belőle. 34.053 volt — a beoltottak száma 32.568. A harmadik oltás 6, illetve 12 hónap múl­tán lesz. Kormányunk lehe­tővé tette, hogy még kilenc korosztály, tehát az 1940 ja­nuár egytől születettek is megkapják az oltást. Meg kell mondanom, hogy a gyer­mekbénulás elleni oltások idején sok káros nézettel és ferde szemlélettel kellett megküzdeniök az orvosok­nak. Külföldről érkezett hoz­zánk az az ellenséges propa­ganda, hogy ez oltás úgy, ahogyan mi csináljuk — bőr közé két tized milliméter ol­tóanyag — nem ér semmit, mert csak az izomba adott egy milliméter mennyiség hatásos. A gyakorlat termé­szetesen azt bizonyítja, az oltások utáni megbetegedé­sek számának csökkenésével, hogy a mi módszerünk he­lyes és hatásos: — Milyen arányú voit az in­fluenzajárvány, hányán bete­gedtek meg s milyen lefolyású volt a betegségek nagy része? — Szeptember végén észak felől érkezett a járvány me­gyénkbe. Legelőször Komlón vert lányát, ahol a munkás- szállásokon szinte egyszerre betegedtek meg a dolgozók. Innen terjedt át azután a városra október első hetének végére. Komlón két, két és fél héten át 14 ezer ember vette igénybe az orvosi se­gítséget. Az iskolások ki­lencven százaléka megkapta. Komlóról a sásdi járásba ter­jedt át, majd hétről-hétre fi­gyelhettük a járvány dél feié húzódását. Jelenleg a mohá­csi és a siklósi járás legdé­libb részéről jelentenek in­fluenzás megbetegedéseket. A megyében összesen 52 ezer beteg kért orvosi segítséget. Közülük 28-an szenvedtek az influenza szövődményétől, két halálos áldozatról tu­dunk. E két esetben alapos vizsgálat után megállapít­hattuk, hogy valóban az in­fluenza szövődménye okozta halálukat. Általában jóindu­latúnk voltak a megbetege­dések, de négy napon át sok kellemetlenséget kellett el­szenvedniük a betegeknek. A gyógyszerek valamit köny­nyítettek e négy nap szen­vedésein. Négy nap múltával rendbejöttek a betegek. A betegség leküzdésében nagy szerepet játszott a természe­tes ellenállási képesség. Akiknél ez csökkentebb volt, hosszabb ideig betegesked­tek. Az előzetes jelentések alap­ján felkészültünk a járvány­ra, az orvosok mellé segít­séget biztosítottunk. Az ott­honi beteglátogatások nagy részét a védőnők végezték. Szászvárra kisegítő orvoso­kat kellett küldenünk, a helybeK orvos betegsége miatt. A gyógyszerellátásban nem volt semmiféle fenn­akadás, gyógyszerhiány miatt panasz nem érkezett hozzánk. — E két járvány bizonyára fokozottabban igénybe vette a megye orvosait. Az oltások és az influenzás megbetegedések száma mutatja: nem volt köny- nyű ebben az időben orvosnak lenni. Nem panaszkodtak a szokatlanul sok munka miatt? *— Nyugodtan mondhatom, hogy orvosaink a legnagyobb készséggel és áldozátvállalás­sal végezték munkájukat — s kétségtelen, hogy a járvá­nyok hatványozottan vették igénybe erejüket. Szabad­ságra nem mentek s külö­nösen az oltások idején napi 14—15 órai munkát végez­tek, mert az oltások után még el kellett látniok bete­geiket. Az influenzajárvány alatt pedig a munkaidő két­szeresét fordították betegeik­re. A gyermekbénulás elleni oltásoknál meg kellett küz­deniük az ellenséges propa­gandával is, s úgy vélem, hogy a megyei viszonylatban kimutatható beoltottak szá­ma azt mutatja, ezt a mun­kát is sikeresen végezték. Mi a legnagyobb elismerésün­ket fejezzük ki a megye or­vosainak a gyermekbénulás elleni oltások és az influen­zajárvány leküzdésében vég­zett jó munkájukért. vzéfi eíedtoénpeUet Uo&ötk a údeqtadás Bofyádhtitid&z€*de*t hatjuk. A kultúrház nagyjából el­készült, többnyire társadalmi összefogással. Ment minden, mint a karikacsapás, csak a megnyitó előtti héten ütött be a krach: hiányzott néhány ko­a kérdésekre. Kovács Gábor igazgató és Schubert György főagronó- mu6 nem csodáiról, hanem ar­ról beszél, hogy rájöttek va­lamire. Valamire, ami jó, ami bevált náluk. A Bogádmindszenti Állami istállói régiek, a követelményeknek #nem felelnek meg- ^en a té- a nagyob-11 nyen nem beruházással, ha- bik teremben építették fel a ([nem a tartási mód megvál- S7Ínpadot. a másik, a kisebb i foztatásával segítettek. Tehe- nacyon alkalmas szűkebb kö-1 [ neiket hat hónapon keresztül rű gyűlésekre, beszélgetések-( ['egeltetik és a szabadban tart- re. A nagytermet is ketté* Amikor pedig beköszönt akar iák választani, a tanács- < tagok száz, kétszáz forinton-1, mint máskor is — nyakuk­ba vették-a falut és beszéltek a gazdákkal. Mindjárt „elfe­ledkeztek" a kifogásokról. — Isimét megtanultuk; hogy az emberekkel nem lehet .két­száz méterről“ beszélni: Ha valamit akarunk, hozzájuk kell menni és akkor még ar-i 'Gazdaság ra is képesek, hogy hajnali>3 ^ korszerű befogjanak. A kultúrház Kevés inunkéval, okosan, naav haszonnal Éveken keresztül nem telje­sítették a tej termelési tervet a Bogádmindszenti Állami Gazdaságban. Az idén már októberben eleget tettek a tervben előírtaknak. A föld­terület nem növekedett. Hát akkor mi történt? Csoda? A csodák ideje lejárt. De azért csak furdalja az embert a mi esi föld. Kidobol tatták, hogy, i gondolat és mi mast tehet aki tud, vigyen. Az eredmény .(ilyenkor, mint felkeresi a gaz- — semmi. Akkor a párttagok daság dolgozóit es választ kér ha is lehet vetni és így késő őszig kiváló zöldtakanmány- hoz juthatunk, ők egy hold bevetéséhez 16 kiló naprafor­gót és 60 kiló borsót használ­tak és a hozam igen jó. Bő­ven jutott belőle még siló­zásra is. Ebben a két dologban lát­ják elsősorban a tejhozamok növekedését: a zöldtakar­mányban és az állatok szabad tartásában. Ez a módszer nemcsak hogy eredményesebbnek, hanem olcsóbbnak is bizonyult, mint a korábbiak. A gazdaság az idén 3,20 forintra tervezte minden liter tej önköltségét. Ezzel szemben jelenleg 2,90 forintért állítják elő a tej li­terjét. És bebizonyosodott az is, hogy a szabadtartás csak jó hatással van a vemhesség- re is. Varga János 60 tehené­ből például csak négy nem vemhesedett be. Az ilyen eredmények hallatán már vegő, a szabad mozgás a le­gelőn tökéletesen biztosított, az állatok a betegségekkel szemben ellenállóbbak, szilár­dabb szervezetűek. A legelőn hatvan—hetven állatot is el­lát egy ember, míg istállóban egy-egy gondozóra csak 14— 18 darabot lehet bízni. Nincs szükség annyi zöldtakarmámy- ra és ami a leglényegesebb, mégis nagyobb a súlygyarapo­dás. A gazdaságban az istálló- zási idő alatt a tervezett havi súlygyarapodás 18 kiló, amit nagy nehézségek árán tudnak elérni. Legelőtartás mellett szinte természetes a 25 kilós havi súlygyarapodás, sőt gya­korta előfordul, hogy egy-egy növendék 30—32 kilót vett fel egy-egy hónapban. Ez pedig nemcsak az önköltségcsök­kentést, hanem azt is jelenti, hogy a nagyobb súlygyarapo­dás révén jóval előbb tenyész­tésbe vehetik az állatokat. Érdemes itt megemlíteni az ként adták ossz» a spanyolfal ros értelmében megval óeítot- árát. S a pártszervezet a tar-' ták a zöld futószalagot. Kora túrtaáz termeibe öeezpemcw- Ravasztól késő óság állandóan tóttá munkáját | (van zöldtakarmányuk. Ami­4. farm*1*0 (>kor letakarították a gabonát — ag nres erm* i 22 holdba boMÓS napralorg6t életet viszünk, ehetőséget, (és 102 holdba napraforgót ve- nyújtunk a tanulásra, a mű- ((tettek. Különösen a borsós vetődésre és a szórakozásra, énapraforgót ajánlják minden- 'Az emberek régi kívár-ága i 'kinek, mert art tavasszal igen bzerint ezüstkalászos taníolya- koráin, nyáron pedig a tarló* a tél, akkor jártatják az ál­latokat Ezenkívül a szó szo­egyáltalán nem csodálkozik az önköltségcsökkentést külön is, ember, hogy a gazdaságban a mert a gazdaság a betervezett betervezett 85 százalékkal 19,06 forinttal szemben 14,33 szemben 90 százalékban már forintért állított elő egy kiló leellettek a tehenek és tartási viszonyokból eredő meddőség egyáltalán nincs. A szabadtartást azonban nemcsak a teheneknél, sőt nem ezeknél elsősorban, ha­nem a növendékén átoknál is alkalmazzák. A növendékálla­tokat, amint lehet, kicsapják a legelőre és ott vannak késő őszig; A napfény, a szabad le­növendékmarhát. Ezt pedig azért tehette, mert a legelőn a füvöm kívül a 200 kilón felüli, háromszáz kilón aluli növen­dékek csak egy kiló vegyes abrakot kaptak, és még így in előfordult nem egy esetben, különösen a termelőszövetke­zetek vezetői, az egyénileg dolgozó parasztok: „Szép, szép. Az eredményeket el kell is­merni, de az állami gazdaság­nak biztosan jobb legelő ju­tott, mint nekünk. Meg aztán mi lesz a trágyával, hogyan adnak nekünk trágyát a lege­lőn lévő állatok?" Az állami gazdaságnak sem­mivel sem jutott jobb legelő, mint amilyeneket a sellyei já­rásban, bármelyik községben találni. Az aztán már más kérdés, hogy a gazdaság rend­behozta a legelőt. 1955-ben nemcsak megtárcsázták, le* sünitózték a legelőt és nát- den holdra 70—80 kiló műtrá­gyát szórtak, hanem ötven holdra még a szervestrágyát sem sajnálták. Az elmúlt év­ben az ellenforradalom meg­akadályozta őket a tervek megvalósításában, de az idén már nem feledkeznek meg a legelőről. Körülbelül harminc holdra isimét szervestrágya ke­rül. Azt mondják: megéri, mert az ő legelőjűk holdan­ként átlagosan 14—15 mázsa szénát ad, míg az egyéni, ter­melőszövetkezet! legelők 8—# mázsa körül járnak. Sok függ tehát a legelőgazdálkodástól is. Az állami gazdaság példá­ul csak akkor hajtatja ki az állatokat, amikor már szépen hogy a legelőről adták le a ti- megnőtt a fű, úgy május fcö- nókat elsőosztáiyú minőség- zepén és nem akkor, amikor ben. ' elmegy a hó, alig dugja kife­Minderre azt mondhatják jé* a zsenge fű, mint ahogy ezt jónéhámy községben te­szik. Ok azt tartják, ezzel sokkal több kárt okozunk, mint hasznot; A gazdaság le­gelőin még mindig talál ele- séget az állat Ez egyrészt a későbbi káhajtásraak, másrészt a szakaszon legeltetésnek kö­szönhető; A másik kérdés, a trágya kérdése sem megoldhatatlan. A bogádmindszenti példa ezt bizonyítja. A legelőn karám és nyári szállás van. Az álla­tok a szálláson delelnek és itt töltik az éjszakát. A szálláson almoznak és így egy-egy állat trógyahozama eléri a nyolc mázsát is. Ez a feltett kérdésekre a válasz. És ezeken a válaszo­kon érdemes elgondolkodni. Érdekesek, hasznosak és nem­csak az állami gazdaságokban lehet alkalmazni őket. Hogy csak egy kérdést ragadjunk ki: milyen jó lenne, ha a köz­ségi legelőkön is nyári szállá­sokat létesítenének és ott de- leltetaének. Ha almoznának, egy-egy állat itt is megter­melné a 3—4 mázsa trágyát, amely pótolhatná a legelők ta­lajának erejét, jobbá tenné a községi legelőket. E* csak egy példa, de ha csak ezt valósítjuk meg e nagyszerű példák sorozatából, akkor is jelentős lépést tet­tünk előre legelőink megjaví­tása, az állattartás olcsóbbá tétele érdekében. Szálai János

Next

/
Thumbnails
Contents