Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-17 / 271. szám
1937 NOVEMBER 17 NAPLÓ 3 Hozzászólás egy irodalmi vitához * ír* - I / ,, * . . n ' I ' ' i A Hazafias Népfront Mar ez evben megkezdik a kísérleti panelliazak építését * Pécsi irócsopartja pénteken ' * * megvitatta a november Hogy is kezdjük? Legjobb talán, ha valahol a közepe felé fejest ugrunk a témába? Próbáljuk meg! Tehát akkor tessék megismerkedni a legújabb építőanyagunkkal, a piramzit- ta l.. A piramzit több hónapi kísérletezés után született meg a Baranya Megyei Építőipari Vállalat Rákó- czi-úti laboratóriumában. Fel- , találója Juhász Ferenc, a vállalat műszaki dolgozója. Az új anyagról feltétlenül elég, ha annyit tudunk, hogy agyagból és az újhegyi erőmű pernyéjéből készül, mogyorónagyságú gömbök alakjában, amelyek égetés után habkönnyűvé válnak, úgy, hogy ha vízbe dobjuk őket, úszkálnak a víz tetején. Ez az új anyag helyettesíti majd a kavicsot, a téglát és a habarcsot a panelházak falaiban. Panelház ? Igen. A piramzitot kavics helyett használják fel a betonba. A piramzitbetonból azonban nem téglanagyságú, hanem szobafal nagyságú elemeket ‘) gyártanak, amelyekből már nem is építeni, hanem összeszerelni kell majd a házakat. Csak össze ne dőljön majd aztán ez a csudaház — mondják most bizonyára a kételkedők. Nos. megnyugtatásul ismerkedjünk meg közelebbről a pi- ramzitbetonnal! A beremendi cementgyárban végzett kísérleti piramzit- égetés teljes sikerrel járt. Az ott égetett piramzitból készített próbakockák vizsgálata várakozáson felüli eredményeket mutatott ki. A kísérletek zit biztonságosan felhasználható vasbetonszerkezetekben is. Ez pedig azt jelenti, hogy a panelekhez nem kell külön kavics-vasbeton kereteket vagy egyéb szerkezeteket alkalmazni, úgy mint Csehszlovákiában teszik. 180—240 kg/négyzetcentiméter, húsz napos kötés után pedig 300 kg/négyzetcentiniéter. A hő és hangszigetelésre használt pi- ramzitbeton szilárdsága pedig a másodosztályú tégla szilárdságának felel meg. Mindemellett a éiramzitbeton mintegy negyven százalékkal könnyebb a kavicsbetonnál.. A piramzit- beton fal köbmétere könnyebb a hagyományos téglafal köbméterének súlyánál. A sikeres kísérletek után húszadikán újabb száz köbméter piramzit égetését kezdik meg Beremenden, amelyből még ebben az évben felépítik az első földszintes panelházakat a ÍII. kerületi tanácsház melletti telken. A kísérleti panelüzem is megépül hamarosan. Az E. M. is megvizsgálta a pécsi építővállalat eredményeit és félmillió forintos beruházással engedélyt adott a kísérleti panel- üzem felépítésére. A kísérleti üzem építésével párhuzamosan azonban folyik majd a végleges üzem tervezése is. A házgyár, azaz a végleges piramzit esi panelgyár az újhegyi salakdomb lábánál épül majd fel. j A tervek szerint 1959-ben kezdi meg a termelést. Az elsői évben száz, a következő évben: pedig négyszáz lakáshoz ele-j gendő panelt gyárt majd. Eb-i ben az üzemben éppúgy, amint j a bratislavai Priemstav mű-j veknél, a panelek külső és belső vakolással készülnek majd J és amikorra az építkezés szín- | helyére kerülnek, a nyílászáró* szerkezetek, a villany- és gőz-* fűtés vezetékei és csövei is bej lesznek szerelve a falelemekbe. } A panelházak körítő falai 25 J centiméter vastagok lesznek. Aj falnak mintegy fél vastagsága* bebizonyították, hogy a piram- teherhordó piramzitbetonból, f másik fele pedig hő- és hang-J szigetelő piramzitbetonból ké-j szül majd. * A tervezett házgyár kilene-J millió forintos beruházással } épül fel. A házgyár építésére* fordítják azt a hatmillió forin-* tot is, amely eredetileg a nyu-í gáti városrész építkezésénél j építendő betonelem előgyártó* De nézzük a számokat: a pi- üzem építésére volt előirányoz-J ramzittal készült teherhordó va. így a házgyár építéséhez J . . . vegeredmenyben csak három-} betonszerkezetek törőszilárd- millió forintot kell előterem-* sága nyolc órai gőzölés után teni, ami azon Dán bőven meg-* térül a panelhá elérhető megtakarításokból. Ezerhatszáz panellakás | este J 10-i Irodalmi Naplót. Öröm- í mel üdvözölhetjük azt a tényt, * hogy a csoport tagjai tevéke- J nyen hozzáláttak az irodalom- J mai kapcsolatos problémák í boncolgatásához és őszintén épül majd a tervek szerint aj nyilvánították véleményüket, nyugati városrészen. E panel-} A vitában különösen Bertha házak építésénél keréken ti-» Bulcsú és Leszkö Margit írá- zenhatmillió forint megtakart-fsát vették bonckés alá, de szó tás várható. Ez a szám min-lesett az Irodalmi Naplóban dennél jobban beszél az új f megjelent többi írásról is. A építkezési mód olcsóságáról. J megbeszélés sarán az az álta- Ebben az évben három-négy í lános vélemény alakult ki, földszintes panelház épül félj Pécsett. Jövőre hat-nyolc-tíz,| azután száz, négyszáz és ez-j rek... Amikor Bratislavában fel hogy az Irodalmi Napló említett száma eléggé tartalmas volt. A hozzászólók többsége amellett foglalt állást, hogy míg Bertha Bulcsu valóban épültek az első panelházak, a í irodalmi igényességgel írta Priemstav építő vállalat üzemi lapja vastagbetűs címmel közölte: „Tégla nagyanyótól megvonjuk a hatalmat.” Nemsokára mi is leírhatjuk ezt. Mi is megvonjuk a hatalmat tégla nagyanyótól. A hadüzenet már elkészült és az első panelházak meg novelláját, addig Leszkó Margit írása kissé vontatott. Többen érdeméül említették még a két írónak: írásuk a mával foglalkozik. Véleményem számos kérdésben hasonló a kritizálók többségének ,. , , »véleményéhez, akadtak azomfe épülésé után mar nem lesz* ^ lényeges problémák, vitás senki előtt hogy a Pi-|amelyek korántsan tisztázód- ramzit legyőzi a téglát. | tafe Kurucz Pál I A két novella írástechnikájáról elhangzott véleményekkel egyetértek. Bertha látszik novelláján — műgonddal látott az alkotáshoz. Nem mondható el ez maradéktalanul Leszkó Margitról. Ezen túlmenően azonban hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy — ellentétben a kialakult véleményekkel — egyik írás témája sem olyan, hogy méltó lenne az író tollára. Erről, — sajnos — keveset beszéltek. Bertha Bulcsu az életnek túlzottan is negatív és egyáltalán nem jellemző eseményét ragadja ki. Leszkó Margit pedig jelentéktelen történetet próbál jelentősnek ábrázolni. Mindkettő hibás szemlélet, — Sajnos, a vitán erről úgyszólván egy szó sem esett, pedig ezt is kellett volna boncolgatni, ha elősegíteni akarjuk a két író fejlődését. Még egy vélemény alakult ki a két írással kapcsolatosan. Egyik sem ellenséges szándékú, — mondották többen s ezt a novella „érdeméül” említették. Sajnos voltak, akik felbuzdulva a két írás ilyen „érdemén”, azt a követ(ft címmel tartott pénteken este versértelmező előadást dr. Makay Gusztáv tanár Pécs város Művelődési Házában. A városunkba hosszú évek után most újból előadóként visszatért Makay Gusztávot melegen köszöntötte a közönség. Makay esztendőkkel ezelőtt, pécsi tanár korában is a szép magyar vers lelkes propagátora volt; éppen két évtizede, hogy 1938. januárjában Móricz Zsigmond egy Pécsett kelt képeslevelezőlap hátlapján Babits Mihálynak ezt írta: „Itt a városház nagytermében nagy közönség ünnepelt, Makay tanár kórussal...” Makay Gusztáv pénteken tizenegy magyar vers mesteri elemzésének tükrében mutatta be, hogy a magyar irodalom elsősorban a lírai költészet műfajában alkotott maradandót. A kiváló művész-tanár közvetlen és élményszerű előadásában minden oldaláról megcsillogtatta a versek szépségét. Versmagyarázatai önálló kis műremekek voltak. Megvilágította a versek keletkezési körülményeit, ízeire szedte szerkezetét, kibogozta alapgondolatát, s még a részletező szómagyarázatból is meg-' lepő következtetéseket tudott levonni. Megcsodáltatta Balassi nagyszerű realizmusát, Berzsenyi lélekbemarkoló önjellemzését, különösen mesteri volt a Himnusz elemzése, s talán legeredetibb, amit „A mesebeli János"-r ól mondott. S milyen kincseket hozott napfényre egy mindössze négysoros mar gyar népdalból? („Szabó Gábor megy a rétre, — Vele megy a felesége. — Volnék én a felesége, — Én mennék vele a rétre”) Az irodalmi esten Ma'oay Gusztávot nemcsak mint sodró erejű előadót és esztétikust ismerhette meg a közönség, hanem mint kiváló versmondót is. A költemények javát ugyanis maga mutatta be póztalan, közvetlen stílusában. Különösen • hatásos volt „A Reményhez” és a „Mama“ tolmácsolása. De jól szerepelt a műsorban közreműködő Sugá - Győző a Himnusz kulturált előadásával és Goda Imre. ■ aki a Szózat-ot szavalta. —: Igen kellemes meglepetést: keltett Váróczi Judit finom és .szép versmondása (Arany Emléni/ek). Magyar költők megzenésített műveiből is: hallhattunk néhányat. Dr Teremi Gáborné drámai erővel adta elő a Huszka-meg- zenésítette Szeptember vé- gén-t; tetszett özörényi Olga hangja is, különösen A Reményhez éneklésekor. A zongoránál dr. Papp Árpád- ■ né ült. A Pedagógiai Főiskola kamaraegyüttese Tillai Aurél vezényletével két ■ énekkari számmal szerepelt. • Az irodalmi est minden szereplőjét melegen ünne pelte a közönség. (t t.) keztetést vonták le: az irodalomtól csak azt lehet követelni, hogy ne gátolja a szocializmus építését. Ezzel az elvvel nem értek egyet. Minden társadalom megköveteli íróitól, hogy támogassák a rendszert. Elsősorban azoknak az írásoknak ad nyilvánosságot, amelyek segítik az adott társadalom célkitűzéseit. Azok az írások pedig, amelyek közömbösek a társadalmi rendszerrel, tehát se ellene, se mellette nem foglalnak állást, a rendszer nem üldözi ugyan, de nem is támogatja. Úgy vélem, hogy ez érthető s mindenki1' számára elfogadható álláspont. Nagyon természetes, hogy a szocialista társadalmi rendszer is elsősorban azt várja íróitól: a realitás talaján állva az igazságot írják, a lényegest ábrázolják s ha úgy adódik, kritizáljanak is, de jószándékkal. Az említett két írás ebből a szempontból se hideg, se. meleg. Természetes, hogy felvetődik ezzel kapcsolatban egy másik kérdés: akkor mi acélja az ilyen írások megjelentetésének? E két novella abból a meggondolásból kapott he- 'lyet, hogy alkalmat és módot adjunk az írók fejlődésének elősegítéséhez. Mert hogyan kritizáljunk egy írót, hoeyan segítsük világszemléletének formálásában, ha nem adunk lehetőséget írásának me.gtel e- néséhez. Én mindkét írót tehetségesnek tartom, s a két novelláit azért bírálom, hogy “elhívjam figyelmüket az étót 'ényegesebb problémáira is cs buzdítsam őket, hogy ezeket a oroblémákait helyesen, művészi eszközökkel ábrázol táv — Meggyőződésem, hogy az őszinte szavaik — ha nem is mindenben kellemesek —, jobban szolgálják ez írók fejlődését, mint az elvtelen udva- volgaitás. A vita kitért még a megjelent versek és többi írások értékelésére is. Igazuk volt azoknak, akik elmondották, hogy költőinknek is közelebb kellene kerülndök az élethez. Az irócsopori vitája nem volt hiábavaló. Még színesebbé lehetne tenni az Irodalmi Naplót, ha a novellák, elbeszélések, vensek és kisebb írásokon kívül egy-egy irodalomesztétikai és irodalomtörténeti tanulmány is megjelenne. GARAY FERENC VÁLASZTOTTAK Vidám, ijókedvű emberek zsivaja tölti meg az István- aknai nagycsarnokot; Tömött sorokban állnak egymás mögött férfiak s nők vegyesen, várnak, hogy kezükbe kaphassák egy hónap munkájának eredményét, a pénzes borítékot. Érdemes várakozni; A borítékok tömöttek, nem ritka, amelyikben 40—50 darab százforintos is vám — Mennyit keresett? — kérdem egyik ismerős bányásztól; — A múlt hónap gyengébb volt a szokottnál — válaszol mosolyogva — csak (?) három és félezret kerestem. — Milyen munkahelyen dolgozik? —* Szénelővájáson vagyok csillés. Kerestem én már négyezer forint felett is. Sőt majdnem minden hónapban kapok versenypénzt is; — És mit csinált ezzel a sok pénzzel? — Ez is pénz? — kacsint ráp* Hráfásam. majd komolyan folytatja. — Nemrég vettem egy motorkerékpárt. A lakást is be kell rendezni, hisz fiatal házas vagyok és most költözünk át egyszobás lakásból kétszobásba. Amióta bányász vagyok — nemsokára lesz egy éve — a feleségemnek sem kell dolgoznia. Otthon maradt a gyerekekkel; — S meddig marad? '— Én már innen fogok nyugdíjba menni. De megbocsásson, sietek, vár a feleségem. A nagycsarnokba közben egy mintegy 25 főnyi csoport lépett be. Érdeklődve nézegették a különböző plakátokat, a bőrsapkás, már összenő asza tolt arcú, leszállásra kéJÓL szülődé bányászokat, sőt, egyikük még a padlózatul szolgáló keramit kockákat is alaposan szemügyre vette. Az első pillantásra látszott rajtuk, hogy új emberek, először látnak bányát. — Igen most vesszük fel őket — válaszol kérdésünkre Varró elvtárs, a bánya munkaügyi osztályának vezetője. Tavasz Lajos elvtárstól, a bányakerület vezetőjétől aztán azt is megtudtuk, hogy szinte minden nap kopogtatnak új bányászok a bánya kapuján. — Ami pár évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt — mondja a kerület vezetője — ma megoldódott. Van elegendő bányászunk. A bérrendezés, a munkakörülmények megjavítása, az emberibb bánásmód meghozta eredményét. A munkások szívesen jönnek bányásznak s ha még lakásunk is volna elegendő, most meg tudnánk teremteni az igazi törzsgárdát; A fegyelem megszilárdítása, a munkaerővándorlás megszüntetése érdekében már eddig is sokat tudtunk termi. Mivel a létszámunk lassan meglesz, megválogatjuk, hogy kit veszünk fel s becsületes, szorgalmas munkásokkal cseréljük fel a még itt lévő fegyelmezetleneket, azokat, akik nem akarnak érteni a szép szóból. Közben a személyzeti osztályon megkezdték az új munkások felvételét. Decsi Kálmán egészen fiatal legény. Alig múlt 18 éves. Szépvonalú arca, bársonyos, üde bőre, tengerkék nagy szeme egészen lányossá teszik. Sötétkék zippzáros, kordbársony zakójában, zöld nadrágjában első pillanatásra is szeretetreméltó fiúnak látszik. Nem is gondolná az ember, hogy nyolc gyermekes napszámos nevelte s eddig, mint szőlőmunkás kereste a kenyerét. A kérdésre halkan, határozottan felel. Bányász akar lenni, segíteni akarja a szüleit. — Lesz is belőle, ha nem keveredik rossz társaságba — jegyzi meg a felvételit végző Lében Antal elvtárs. Feketehajú, 28 óv körük, komoly férfi lép az irodába. Hódmezővásárhelyről jött, — Bencsura Ferencnek hívják. Munkakönyvé, személyi igazolványa rendben van. — Mi volt az előző foglalkozása? — Az Állami Könyvterjesz- 1» Vállalat instruktora voltam. — Miért akar bányász lenni? — Hetedik éves házas vagyok. Mostanáig a feleségeim is dolgozott. Most megpróbálom én eltartani. — Nem lesz nehéz távol a családtól élni? — J.z élet olyan, hogy . le kell mondani bizonyos dolgokról. Én bízom benne, hogy itt véglegesen letelepedhetek s idővel a családomat is ide hozhatom. Földházi Ferkó 1938-ban született. Előző munkahelye a sasászvári bányaüzem volt. — Miért jött el onnan? — Rossz volt a koszt. Meg aztán keveset is adtak. A munkásszálláson az egyik embernek elloptak egy csomó ruháját, nagykabátot, kardigánt.... Én ilyen helyen nem maradok. S itt megmarad? — Én itt akarok maradni. A Decsi is tapdi, meg én is. A szüléink szomszédok, meg rokonok is vagyunk és együtt szeretnénk lakni. Á bányától én nem félek, szeretek a bányában dolgozni. Csak a koszt legyen elég.;.; Fekete gündörhajú, szögletes arcú, zömök férfi Farkas Sándor. Munkakönyvé vadonatúj, személyi igazolványa is. — Mivel foglalkozott mostanáig? — Tavaly november 3-án engedtek ki. November 4-e után önként jelentkeztem s elengedték a büntetésemet. — Mi a véleménye az ellen- forradalomról? — En kérem' nem foglalkozom ilyesmivel. Nem tudom, mi volt októberben. — Kiskunmajsai lakos létére miért éppen a pécsi bányát választotta? — Várpalotára nem akartam menni. Egy plakáton olvastam, hogy itt^egy csillés 2000, egy szállítócsillés pedig 1600 forintot is megkereshet, hát ide jöttem. — S a családdal mi lesz? — Idővel szeretném a családom is elhozni. Addig a legényotthonban akarok lakni. Persze, a keresettől is függ, hogy itt maradok-e. Alacsony, ráncos arcú bácsi már Dobák Sándor. Saját költségén utazott Pécsre Jászszent- lászlóról, mert bányászokat csak 40 éves korig toboroznak s ő már 43. Orra oiyan piros, mint a jól érett szegedi paprika — úgy látszik, nem veti meg az italt. Világéletében nehéz fizikai munkát végzett, ku- bikolt, vályogot vetett. Nem fél a bányától, s ha az orvosi vizsgálatkor alkalmasnak bizonyul — ígérték neki — fel is veszik. — Mennyi ideig szándékozik itt dolgozni? — kérdem tőle. — Aláírnék akár egy évet is .: S Hát bizony, ez nem sok; Utolsónak egy fekete gön- dörhajú, kreolbőrfi fiatal gyereket szólítok meg. Patai Péternek hívják, mint katona már dolgozott itt István-aknán a III. szinten. Igaz, csak két hónapot; — Tanulni szeret? — Nem szoktam. — Hány iskolát végzett? — Egyet sem. <— Imi, olvasni sem tud? *— Nem. — A legényotthonban ma .id megtanítják. — Az jó lenne. — Itt akar maradni Pécsett? •— Világos, hogy itt maradok, másként nem is jöttem volna ide. Még vagy tizenöt új munkás várakozik a felvételre, amikor elindulok lefelé az emeletről. Ahány ember, annyiféle áo- kat, nagyon sokat kell maid foglalkozni velük, hogy igazi, szorgalmas, a szakmát is értő bányászok váljanak belőlük. Legtöbbjüket .szilárd elhatározás hozta ide, s legtöbbnél valószínűleg a rátermettségben sem lesz hiány. Az új munkát, a szokatlan körülményeket megszokni nem könnyű dolog, de ha az öreg bányászok, a csapatvezetők, az aknászok törődnek velük, nem sajnálják a fáradságot, lesz elég tőreim '< s tanítják őket a szakmára is. a bánya szeretetére is, ha segítenek nekik a part, a kormány politikájának a megértésében, vagy éppen a betűvetés tudományának az elsajátításában, akkor nem kell félni: Decsi Kálmán, Patai Péter és a többiek néhány év múlva hivatásuknak tekintik a bányászatot. A nagycsarnokban már csak néhány ember lézeng. A többiek már valahol Szabolcs. Meszes táján járnak, hogy mielőbb átnyújthassák életük párjának a vastag borítékot 5 ha mondani csak kevesen ic mondják, mindegyikük arnl gondol: most érdemes bányászt naki tenni. Mcstcrfalvi Gyula
