Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-16 / 270. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI A tnaQtyatáétyidiákoltUö NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA Pedagógusok keze varázsolta ilyen széppé a magyarbólyi diákotthont, amely az egyetlen falusi diákotthon a megyében. A gyerekeknek nem kell esőiben, sárban, szélben, hóvihar- ♦ ban gyalogolniok az iskolába j a környező falvakból. Ellátást és lakást kapnak a diákotthonban, ahol egyben tanulásukra is felügyelnek Í£. XIV. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM ARA: 50 FILLÉR SZOMBAT, 1957 NOVEMBER 16 Éíes francia—amerikai ellentetek a tuniszi fegyverszállítások miatt Eisenhower kénytelen elismerni a szovjet tudomány nagy sikereit Biztonság és fegyelem Másfél hónapja már, hogy az ország többi bányaüzeméhez hasonlóan a pécsi és a komlói bányászok is elhatározták: az év utolsó három hónapjában munkavédelmi negyedévet tartanak. Megígérték, hogy jobban betartják a bányaműszaki és balesetvédelmi előírásokat, gondosabb, körültekintőbb munkát végeznek, hogy csökkenteni tudják a balesetek számát. A bányák vezetői ezenkívül megígérték, hogy nagyobb gondot fordítanak a balesetvédelmi oktatásra, s csak abban az esetben engedik meg az új munkásoknak a munka felvételét, ha azok a kötelező bányajárások alkalmával valóban el is sajátították a balesetek megelőzéséhez szükséges tudnivalókat. Az ígéret, az elhatározás azonban csak akkor ér valamit, ha azt m'eg is valósítják. Sajnos, a munkavédelmi negyedévben a gyakori balesetvédelmi oktatások ellenére az ellenőrzések még nagyon sok hibát, kívánnivalót fednek fel. Köztudomású, minden bányász előtt ismert dolog — hisz legelőször ezt kell megtanulnia —, hogy a baranyai bányaüzemek többsége sújtólégveszélyes, hogy éppen ezért a bányában tilos félmeztelenül dolgozni. Mégis valami érthetetlen csökönyösség miatt lépten-nyomon találkozni — még főszállítóvágatokon is (!) — ing nélküli bányászokkal. Semmi áron nem akarják megérteni, sőt még gyakran a büntetés hatására sem, hogy az ing viselése nem a bánya, hanem a saját érdekükben szükséges. Jellemző példa erre: amikor nemrég Béta-akna második szintjének főszállítóvágatán Ropoli elvtárs, a bánya főmérnöke megkérdezte Katus Sándor csillést, hogy miért félmeztelen, s tudja-e, hogy ez szabályellenes, így válaszolt: — Persze, hogy tudom, elmondta a főmérnök elvtárs a termelési tanácskozáson. — S hogy ennek ellenére Katus Sándor mégis levetette az ingét, az csak azzal magyarázható, hogy nincs még meggyőződve arról, hogy az ing sújtólégrobbanás esetén még az életét is megmentheti. A meggyőződés hiányával a túlzott „bátorsággal” — ami vagányságnak nevezhető — magyarázható csak 'az is, hogy a kötelező bőrsapka helyett, egyre többen viselnek svájci sapkát, s mivel ezekhez hasonló fegyelmezetlenségeket rendszerint a felügyelet, a bányák műszaki középkáderei is elnézik, nem fojtják el már csírájában, egyesek odáig elmerészkednek, hogy cigarettát, gyufát csempésznek le a bányába, s ott rágyújtanak. Ilyen eset nemrég Anna-aknán, korábban pedig Széchenyi-aknán is előfordult — szerencsére a bűnös felelőtlenségből nem lett súlyos szerencsétlenség. Hogy az utóbbi, a gyufa, az öngyújtó lecsempészése mennyire veszélyes, hogy egy ilyen fegyelmezetlenség több száz ember halálát okozhatja, azt annak, aki bányában dolgozik, nem kell különösképp magyarázni. Tíz napja még csak, hogy István-akna ötödik szintjén olyan nagyméretű metángáz-kitörés történt, melyhez hasonlót nem ismer a közép-európai sújtóleges bányászat története. Az elővigyázatos, gondos, szakképzett csapatvezetőnek, a gázkitörést jelző aknamélyítő vájárnak, a kötelességüket mintaszerűen teljesítő bányamentőknek köszönhető, hogy ez a gázkitörés egyetlen emberéletet sem követelt. Mégis, éppen a bányaműszaki és balesetvédelmi előírások gyakori megsértését látva, fel kell tenni a kérdést, mi lett volna, ha ott István-aknán a sújtóléggel elárasztott területeken valamelyik bányász dohányzott volna, vagy ha a villamosberendezéseken csak egyetlen hibás kötés szikrázott volna. Rossz még rágondolni is. Az István-aknai esetből tehát le kell vonni a tanulságokat. Persze, nem úgy, ahogy egyesek most megpróbálkoznak vele, s az István-aknai gázkitörést fel akarják használni arra, hogy a bányászokat elriasztják ettől a munkától, állandó életveszélyről, stb.-ről fecsegve. Nem mond igazat az, aki azt állítja, hogy a gázveszély, a nyomásviszonyok miatt a bányászokat állandó életveszély fenyegeti. Az István-aknai gázkitörés éppen azt bizonyítja, hogy igenis lehet, méghozzá eredményesen védekezni a bányamunkával járó veszélyek ellen. Ha bányászaink nem arra törekednek, hogy kijátsszák a rendeleteket, hanem maguk is megkövetelik mindenkitől — legyen az csillés, vájár, vagy üzemvezető, hogy a biztonsági előírásokat maradéktalanul betartsa, gondosan, fegyelmezetten, körültekintően végzik munkájukat, győzedelmeskedni tudnak a természet erői felett, életüket nem fenyegeti semmi veszély. A biztonság ugyanis elsősorban szilárd fegyelmet követel. A november 15-i 37. heti lottó nyerőszámai: 14,19,27,37,57 Ismét van öttalálatos loltó-szelvény A lottó 37. játékhetének sorsolása után a kiértékelés első óráiban a sportfogadási és lottó igazgatóságon ismét öttalálatos szelvényre találtak. Az öttalálatos szelvény tulajdonosa Huszár Ferenc szobafestő-! és máFél év alatt 132 család lépett a tsz-ekbe a mohácsi járásban 78 forintos munkaegység Görcsönydobokán A mohácsi járás közös gazdaságait úgy emlegetik Baranyában, mint a szövetkezeti mozgalom bástyáit. Egy évvel ezelőtt, amikor megyeszerte meginogtak a tsz-ek, a mohácsi járásban 15 közös gazdaság szilárdan ellenállt minién nyomásnak; Tavasz óta megfordult a helyzet: a szövetkezetek eredményei láttán — a kilépések helyett — egy-i (re erősödik a dolgozó parasz-j tok áramlása a tsz-ekbe. Csak néhány példa az ered- • menyekre: őszi árpából — az! egyéniek 14,4 mázsás átlagé- i val szemben — 15,8 mázsa: termett a közös gazdaságok-j ban. Búzából a tsz-ek holdan- j iént 12,7 mázsát takarítottak; be, a dolgozó parasztok pedig i 'Sak 10,3 mázsát. Fejlődött az; állattenyésztés is. A tehené- zetekben például a tavalyi; 1400 helyett 2800 liter az idei: ejési átlag. Évközben 11 ter-i me! őszövetkezet vásárolt ze- or-traktort. S minderre most; a zárszámadás teszi fel a ko- < rónát. Az előzetes számítások szerint egy-egy munkaegység értéke — a tavalyi 35 forint helyett — 40-50 Ft között lesz a járásban. Sőt Kisnyárádon 65—70, Görcsönydobokán pedig 75—78 forintos munkaegység-részesedésre számítanak a tagok. Az eredmények és azok ismertetése az egész járásban nagy hatással van a dolgozó parasztokra. Az elmúlt fél alatt hat községben alakult ! Budapestre érkezett j a TU 104 ♦ A jövő hét keddjén kezdi ; meg Moszkva és Budapest kö- í zött az utasszállítást az AERO* FLOT TU 104 típusú repülőgépe. Ettől kezdve minden hét keddjén közlekedik a két főváros között a szovjet repülőgépipar remeke. Az L 5413-as | számú TU 104 típusú repülőtermelőszövetkezet: 132 csa- ♦ g^p pénteken Budapestre érkeláddal, 1700 hold földön. — | zett, az út a műszaki feltételek Szűrben, Erdősmárokon és Ud- | ellenőrzését szolgálta, varon például tszcs-ből fejlő-1 A gép 2.20 óra alatt tette dott ki a szövetkezet. — A |meg az tgoo kilométeres utat. zárszámadások után több koz- * A kedden induló első gépre ségben — így Sárokon, Palo- í háromszor annyian jelenfkez- tabozsokon, Somberekén — is | mint amennyi a férőhe- kilátás^ van arra, hogy közös : iyek száma. Amennyiben szük- gazdaság alakul. 5 séges, a járatot sűrítik majd. Drávaszabo!cson épül a Dunántúl legnagyobb kendergyára Drávaszabolcson közvetlen a Dráva mellett a régi, a háború előtti kendergyár helyén új hatalmas vasszerkezetek .emelkednek a magasba. Itt a régi gyár helyén építik fel a Dunántúl legnagyobb kendergyárát. A vasszerkezetek, a hatalmas tartóoszlopul szolGyermekrendelő nyílik [meszesen L'j A Pécsi Szénbányászati Tröszt december 20-án adja át Ujmeszesen a szakrendelő helyiségeket az iskola mellett. A rendelőhelyiségeket a legmodernebb berendezésekkel szerelik fel. így korszerű gyermekszakrendelőt is kap az új városrész. Külön bejáratot készítettek a fertőző betegek számára és gondoskodtak gyerekkocsi megőrzőről is. Az újmeszesi orvosi rendelőbe kerül a Megyei Rendelő- intézet modem röntgengépe. A rendelőintézetben pedig már szerelik a magyar gyártmányú Diagnomax, nagyteljesítményű röntgengépet, mely- lyel rétegfelvételeket és átvilágítást egyaránt kiválóan lehet végezni; gáló vascsövek már sejtetni engedik a gyár nagyságát. — Ilyen hatalmas gépcsarnoka hazánk egyetlen kendergyárának sincsen — mondja a telep vezetője. — Magam is kíváncsi vagyok arra, hogyan oldják meg e repülőgéphan- gárnak is megfelelő gépterem szellőztetését, mert a kender- készítés bizony porral jár. — 1 Annyi azonban biztos, hogy f ennél jobb helyre nem is építhették volna a gyárat. Itt a környéken nagyon sok kendert termelnek. Azok a hatalmas boglyák — mutat a gyár mellett álló hatalmas kenderrakásokra — még az egy évvel, két évvel ezelőtti termésből va^k. A mi kicsi — a régi gyár raktárhelyiségében berendezett — kenderfeldolgozó üzemünk ennyi temérdek kender feldolgozására nem képes. Az új, az épülő gyár azonban egyetlen nap alatt feldolgoz majd legalább kétszáz mázsát, hisz új, Csehszlovákiából érkezett gépekkel lesz felszerelve. Nagy előnyt jelent az is, hogy a tőkés, a régi gyár tulajdonosa több, mint hét kilométer hosszú, zárt csatornával idevezettette a harkányi meleg vizet' s így lényegesen le tudják rövidíteni az áztatási időt. Ezen kívül a vasútnak is közvetlenül a gyár mellett van a végállomása, tehát a szállítás sem okoz problémát. — Mi már hozzákezdtünk az új gyár munkás törzsgárdájának a kialakításához is, hogy e téren se Jegyen problémánk. A lényeg az, hogy a gyár elkészüljön határidőre. Ez pillanatnyilag a szerelőktől, építőktől függ. Dolgoznak is szorgalmasan. Ha a tető elkészült, a gépek alapjainak elkészítése, a tartócsövek közötti részek befalazása, majd a szerelés következik. A gépek már megérkeztek s ha minden jól megy, egy év múlva ismét gazdagabb lesz megyénk egy új gyárral. *íí& (cC&C&’fotG'Cl'toCÁC . zoló, a Tárogató úti tbc-szana- tórium dolgozója. ? A boldog nyertes elmondotta, j hogy hetek óta kilenc szelvény- j nyel játszik. Már ötödik alka- • lommal játszotta meg ugyan-! azokat a számokat. Már esteledett, amikor Vajszlóra értem. Az iskolában egy lélek sem volt. Az igazgató -felesége újságolta: szép eredményeket hozott az ormánsági gyüj- tőnap. A kiállításra olyan sok szép és értékes anyag gyűlt össze, hogy annak csak egy része kerülhet a kíváncsi szemek elé. A vajszlóiak — bár nagyon szeretnék, ha az Ormánsági Múzeum az ő községükben lenne — szívesen adták oda legszebb, régi tárgyaikat. Kétszáz éves puplika, szökrönyök, szigony, béklyó, művészien faragott tulipános szék, tükrüs gerebeny és ki győzné felsorolni az összegyűjtött tárgyakat. Kiss Emil konyhája, irodája valóságos múzeum. Novák Dezső, özv. Kapinya Józsefné és a többi lelkes adományozó még meg is súrolták a porlepte régi emlékeket. A fiatalok a művelődési otthonban próbálták az ormánsági táncokat. A legidősebb táncos sincs 20 esztendős. Jó is ez, meg nem is. Jó azért, mert öröm, hogy a fiatalok ápolják apáik hagyományait. De nagyobb lehetne örömünk, ha az idősebbek is ott táncolnának a kevés fiatal között. Ha az ember Ormánságra gondol, önkéntelenül az egyke is eszébe jut. Talán azért esett jól, hogy testvérek is táncolnák a csoportban, Czentner Mónika és Gizi, Kovács László és Tibor, de nem kevésbé lelkes tagjai a csoportnak: Szinovics Margit, Martin Erzsébet, Baliga Béla, Váci Jenő és Martin Jenő. Igaz, a „kákicsi dobogós“ nem dobogott még elég hangosan, de megvigasztaltak: „Majd Sellyén dobogni fog!” Elhittem nekik, mert amikor újráztak, már igazán dobogós volt fl» ősi ormánsági lánc. Pedig olyan fiatalok táncoltak, akik nem régen ismerkedtek meg a népi táncokkal. A zálátaiak már népviseletben gyülekeztek próbára. — „Előkerült ám a fé- kötő“ — újságolta egy fiatalasszony, — most varrtam meg. Nagy Sándomé és Fábián Mihályné még a betegágyból is felkeltek, hogy részt vehessenek a próbán. Hát még a lányok! — Olyanok ezek — magyarázta Horváth Jánosné, az együttes vezetője — ha egy hegedű szól, már ring a derekuk. De már elkésett a magyarázat, észrevettük ezt előbb is. Nyánkó János az egyetlen fiatal férfi táncos a csoportban. Kicsit nagy volt a kalapja, no de kalap nélkül is lehet táncolni — persze csak a próbán. Berta József és Fábián Mihályné friss ormánsági tánca biztosan nagy sikert arat majd az ormánsági bemutatón. A csoport igazán szépen táncolt. Csak a legényeket hiányoltuk. Vajon hol vannak? Ahol ilyen szép lányok várnak rájuk — vétek távolmaradni a csoporttól. Nem is sok becsületük van a lányok előtt. — Figyelje meg, mit dalolunk róluk — huncutkodott egy csinos fekete lány. És menszólalt a gúnyolódó dal minden lány ajkán: „Én előttem hiába fésüli feli fel fel. fel, Mert énnékem zalátai legény úgysem kell, úgysem kell.“ Bizonyára megszívlelik a legények a „kemény bírálatot”, s a következő ormánsági napon már nemcsak Berta Józsi bácsi, meg Nyánkó János képviseli a férfiakat a csoportban. A galátaiak gazdag, kiállításra gyűjtött anyagát már elszállították Sellyére. Már csak a szőttesek egy része várja, hogy mielőbb a kiállítási terepibe kerüljön. Mire Sumonyba értünk, már csak a kocsmában pislákolt gyenge fény. — A tánccsoport? Hogyne, már próbált, de elszéledtek — világosítottak fel. A su- monyi lányok azzal a hat tánccal gyönyörködtetik majd a közönségét, amelyekkel múlt vasárnap megérdemelt sikert arattak Pécsett. Itt is az a baj, mint Zalátán, hiányoznak a legények, így csak leánytáncokat tudnak bemutatni. Hát Sellyén? Az egész község véve készülődik, hogy méltóképpen fogadja az ormánsági falvak művészeti együtteseit, dolgozóit, s a más vidékről érkező vendégeket. Sok meglepetést tartogat számunkra a sellyei énekkar, a felsőszentmártoni délszláv együttes is. Hogy mit? Majd meglátjuk holnap ad ormánsági napon. L. G 4
