Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-14 / 268. szám

1951 NOVEMBER 14

Pi APtO

3

i

r«o-]»

: iS-|» /olct1

Q^ituik helyben !

Falragaszok jelentek meg az utcán, hogy hírül adják: a Pedagógus Szakszervezet helyesírási tanfolyamot indít. Meg kérdezhetné valaki, hogy az kolakötelezettség és a nyolc Osztályos általános iskola ko-\ fában vajon szükség van-e még egy ilyen tanfolyamra?

Valóban, Magyarországon már nincs analfabétizmus; de az itni-olvasni tudó felnőttek közül hányán mondhatják el magukról, hogy tökéletesen ismerik a helyesírás szabályait,(vezetője volt Kamiim, ez el- hogy „perfekt1 írnak magya-\ i leníorradalom Idején az utolsó rut? (mapig a városi pártbizottságot

Az új helyesírási szótár, igaz, ^

sok élcelődés céltáblájául szól-'í*^2?“ ?°.™~

nhu r i iber 4-e után behívót kapott a

£nyi’ß) de att äli£mm*1 Pártbizottságtól. Megjelent és

tyesírásl szabályokra szükség1[szétttPíf van. Ha pedig ezekre szükség)J&l' van, (jaj, mi lenne, ha

denki úgy írna, ahogy éppen *,len‘

tud!), akkor azokat ismerni isjforradalmárokkal, rtbt(t kötelesség. A biztos helyesírást Egy év múltán Munkás-Ps- áz általános műveltség elen-\ raszt Emlékéremmel tüntét- gedhetetlen része. Aki tollat* ték 3d; ÉS ez több elvtársinak

Ne ítéljünk egyoldalúan!

A marxizmus-—lenlnizmus járnak kenyeret?:: i A többi

tanítása szerint valamely ese- már elképzelhető azokban az

mény vizsgálatánál mindig a tények, a körülmények objektív és beható tanulmányozásából, illetve elemzéséből kell kiindulnunk s csak ezután vonhatunk le következtetéseket:

Ez így helyes és jó. Csakhogy — sajnos —, az emberek nem mindig így járnak el. Nézzük először la N. J; elvtárs példáját!

Ne egy eset alapján!

Az egyik tömegszervezet

feltűnt; Sehogysem tudtak

________ __ _

~ .......„„. megbékélni vele, mindig csak magatartása* ellen, hiszen nem

Tanulni s éppen helyesírást*'a. behívó széttépését emleget- tett semmi rosszat. De úgy

vesz kezébe, annak a helyesírás törvényeit is ismerni kell

tanulni felnőtt korban sem szégyen. Csak az festettje magát, elvtársrtak, a városi páttbiaitl nem él a tanulás lehetősé- Jzottság osztályvezetőjének be Bizonyos idő elteltével már

gével.

Mindazokat, akiknek kaja megkívánja a nutí helyesírás szabályainak ismeretét, mindazokat, akik úgy érzik, hogy helyesírási tudásuk kiegészítésre, felfrissítésre szorul — most a Nevelők Házában meginduló tanfolyam váreredményessége

folyamot a legkiválóbb pécsi pedagógusok vezetik.

t-- ( s

időkben.

A városi pártbizottság természetesen nagyon helytelenítette a behívó széttépését, hiszen ha N. J. nem rejti magába keserűségét, segítettek volna rajta. De azért nem ez egy, helytelen cselekedet alapján ítélik meg N. 3. elvtársat.

PártohUivüli is lehet jó igazgató

A másik példa nem kevésbé érdekes és Ugyancsak Komlón történt meg X. Y-nal, egy vállalat igazgatójával MDP- tag volt valamikor, a helyi pártszervezet februári taggyűlésére abban a biztos hiszem- ben hívták be, hogy belép. Nem így történt: Azt válaszolta, hogy neki nem lennének aggályai, hanem a családjának még igen, előbb rendeznie kell a dolgait;

Márciusban valóban jelentkezett, de akkor már nem vet ték fel: Fellebbezett, de a városi pártbizottság elutasította, s így döntött később a megyei bizottság is. Nem azért, mintha különösebb kifogásuk lett volna ellenforradalom alatti

Hová is vezet a tények szubjektív megítélése?

A Társadalmi Szemle aug.—( szeptemberi számában cikk1 jelent meg a „Marxista dialek-1 tdka alkotó alkalmazása“ cím-| mel Wirth Ádám elvtárs tollából. Wirth elvtárs részlete-[ ( sén ír a szubjektivizmusról t és a következőkben foglalja i össze a lényegét:

A szubjektivizmus lényege ] áz objektív valóság, a, reális összefüggések tanúimé-, nyozásának hiánya, a konkrét ,i helyzet flgyelmertkfvül hagyá*|i sa. Aki a szubjektivista szem-, > lélét rabja lesz, nem tanul* i mányozza rendszeresen és sok- i Oldalúén az adott helyzetet,)» rtém az osztályerők objektív i» és sokoldalú Vizsgálatából in-i» dúl ki, hanem a saját sZUbjek- i» tív óhajaiból és benyomásaiból,"

Látnunk kéll, hogy néhány \ élvtársunk mindkét esetben \ ebbe a hibába esett. Mi más-5

ték. Nem volt más, Wieder látták, hogy a pártba nem al- városi páttbi- kalmas.

'[kellett hívnia őket és ismer- a leváltását kezdték követel- mub-* tetnie kellett a Valódi helyze- néhányan a pártszervezettet. Ez pedig az von, hogy N. ben. Hogy miért? Csák azt az J. október elsején kapott indokot tudták előhozni, hogy utoljára fizetést. November nem lépett a pártba.

4-e után, míg a többi karhatalmistul fizetését általában megadta az az üzem, ahol előtte dolgozott, N. J. sehonnan sem kapott pénzt, hiszen

ja. A munka ereamenyesseyei mellett biztosíték, hogy a tan- régi beosztása megszűnt. Vajón mi maradhatott az október elsejei 1406 forintjából,

vajon miből adhatott a eaa ád- miért kellene leváltani?

Megnyílt a Megyei Könyvtár

Arany

Kedden este 8 órakor a volt Dózsa tisztifekolában ünnepélyesen megnyitották a nyugati városrész eddig egyetlen könyvtárát, amelyet Arany Jánosról neveztek el. Ha valaki rég járt Pécsett, ma nem ismer rá a városra. A belváros csak egy kis mag már, riiert kelet és nyugat felé csaknem naponta a földből nőnek ki a hatalmas bérházak, lakótelepek, Szerkesztőségünkhöz gyakran érkeznek levelek, amelyekben a nyugati városrész lakói arról panaszkodnak, hogy a város ezen a részén nincs művelődési otthon, kevés a lehetőség a m űvelődéflrnej

Bizonyára nemcsak e levélírók, de e környék minden lakója örömmel fogadja a hírt, hogy könyvért nem kell immár begyalogolni a városba, Itt, az új könyvtárban egyelőre 1500 könyv közül válogathat; A Megyei Könyvtár a könyvállományt még fejleszti, s nem feledkezik el a fiatalságról sémi

Dicséret és elismerés Illeti Bédő Pálné elvtársnőt, a XXI, kerületi tanács v. b.-elnökét, Tímár Irma elvtársnőt, a váróéi tanács művelődésügyi

osztálya népművelési csoportja vezetőjét, valamint a Megyei Könyvtár vezetőségét, hogy a közös cél, — a dolgozók kulturális igényeinek kielégítése érdekében közösen, egyetértésben oldották meg a ktoiyvtár megnyitásával kapcsolatos problémákat;

A könyvtár megnyitásának pzony” című balladáját ünnepségén Csorba Győző, a valtá mély átérzéssel,

ról lehetne szó, amikor ki- 5 ragadják á behívó Összetépését és szemet hunynak a legalább \ ötször annyi jó előtt? [i

X. Y. esetében egyenesen)» fonák helyzetbe kerültek elv- f társaink. Ugyanié: március-)» ban nem vették fel a pártba i' (helyesen), most pedig arra»' ösztökélték volna, hogy a pártba törekedjen. Hogy miért? Azért, mert a leváltása után csak két eset lett volna lehetséges: megsértődik és megharagszik ránk, vagy pedig látva, hogy szorgalmával, szakértelmével és becsületes munkájával egymagában nem érvényesülhet — mindent elkövet, Ji hogy bejusson, a pártba. X. Y. (i becsületes ember, s sztmpntl-,1 záns is. De a ézlmpatlzáns (» még nem párttag, S ez semmi-1» képpen sem lehet érvényesülésének akadálya. Nem vétlenségből mondották kt az or- ~f stágös pártértekezleten, högyi1 párttisztség kivételével min den tisztséget beiölthet párton j1 kívüli is. i1

E két példa lé hiteimül SS03-»j gálhat, s még egyszer a lél-J künkre köti, hogy sose ítél-',

ISSöÄi1» M'}

magéban rejt, formálják ma-1» gyár népünk s különösen ifA városi pártbizottság természetesen nem engedett a szektás nyomásnak, hiszen ha X. Y. mint volt MDP-tag nem is, de mint igazgató megállta a helyét. Becsületes ember,

fiókkönyvtára

Idojárásjelentés

Megyei Könyvtár vezelőjé- Nagy Sarolta ugyancsak főnek megnyitója Után Bedő iskolai ha]lgató Móricz.: „Be- Pálné elvtársnő mondott be- ...

szedet. A barátságos, otthö- de Anna tartozása című no- nosan berendezett könyvtár- velláját olvasta fel. helyiségbe varázsolta Aranyt s szavai nyomán megcsillant 7 a nagy magyar kjíltő hatal-,» más géniusza;

»— Aranynak nincs dala a.»

jóságunk' leikéi é

A kedves megnyitó ünnepségen Bedő elvtársnő beszé-1 Vártiátó időjárás eeOtCnökön de Után Erős Mária főiskolai' es‘*g-' vá'tózá Mnczet, néhány

hallgató Arany: „Ágnes asz-' nely«> klsebb éeö- **»«*■

( sabb helyeken havazás, Idánként

majái élénk északi, északkeleti szél; a

hőmérséklet csökken;

Várható legalacsonyabb hóméi-» séklet ma éjjel mínusz 2—plusz 1; I északkeleten mínusz 2 tok alatt.)

J Legmagasabb nappali hőmérséklet a csütörtökön 4—7 tök között,

Jegyzetek

az Optimista tragédiához

Egy ezred történetét mutatja be a darab, de milliókra emlékeztet. Milliókra, akik nem hiába hullatták vérüket, mert o népek hozsannát kiáltanak feléjük. Hozsannát, mert az emberi életet nekik köszönhetjük.

Visnyevszkij Optimista tragédiája nem „sablon”-hiúi nem olyan alkotás, amelyről idők múltán lassan elfeledkezünk. Nem, ezt a színdarabot nem lehet elfelejteni, meri annak a társadalomnak születéséről szól, annak a társadalomnak a létéért folyó küzdelmét mutatja be reálisan, amelybén ma élünk, s amely jobb, Igazabb a réginél. S anyagira lebilincselő, hogy a néző is ez eseményekben szinte csetekvően vess részt.

Az előadás láttán önkéntelenül felötlik a kérdés: vajón mennyi, de mennyi hasontó nagyszerű színdarab lehet még a szovjet színházak kincsestárában, s miért nem merítünk bővebben ezekből?

Az Optimista tragédia kiváló abból d szempontból ts, hogy megmutatja: miként tehet színdarabbal egy tötténeiet nemcsak megeleveníteni, hanem az emberek művészi igényét is fejleszteni, továbbá miként lehet az embereket úgy gondolkodásra késztetni a tegnapról, a máról, hogy holnap annak hasznát vehessék. Mert azok az emberek, akik a színház után nem sajnálták az időt, hogy kissé étgondolkozzanak a látottakon és alaposan értékelték azt a hősi harcot, amelyet a párt vívott a szovjet hátalomért, ezzel mai életünkért, nem maradnak közömbösek a ma problémáival szemben, újabb lendületet kaptak a nehézségek legyőzéséhez.

Közel ált ez a mü hozzánk azért is, mert embereket, s nem paplrfigurákat mutat be. Embereket, akik nem tévedhetetlenek, nem csalhatatlanok, de akik igaz ügy érdekében sokszor olyan cselekedetek végrehajtására is képesek, mutigen feladatok megoldásához talán nem is éreznek magukban elegendő erőt. Vajon Aleksze) — ez a kezdetben minden határozott meggyőződés nélküli ember gondolta-e volnai hogy olyan tetterővel lesz képes harcolni* mint azt később bebizonyította? Nem, ilyenekre nem gonaott. De az események sodrában és a történtek alapos átgondolása után becsülete és igazságszeretete eljuttatta arra a fokra, arra a magaslatra, ahonnan minden kétséget kizáró határozottsággal állhatott a párt mutatta helyre, oda, ahol az igazságért és szabadságért harcolnak, a — kommunisták közé. felvetődik a kérdés: Aleksze) csak egy színpadi figura? Olyan személy, akihez hasonlóval az életben nem találkozunk? Nemi Ilyen „alekszejek” százezrek és milliók vannak, itt étnek közöttünk, s nap mint nap közelebb és közelebb kerülnek Aleksze) igazságának megértéséhez, ahhoz, hogy a párton kívül nincsen semmi más szilárd alap, amelyre bizton támaszkodva lehetne az emberért küzdeni. Csak meg kell magyarázni az „alekszejeknek”, hogy mi a feladat, mi a cél. S a kívánt célhoz nem lehet másképpen eljutni, csak úgy, ha értük és velük együtt, Őket vezetve haladunk.

Visnyevszkij drámája az emberi jellemek ábrázolásában is mérföldkő. Egyetlen szereplője sem „brossura-lzű” gondolkodású, hús-vér emberek a maguk emberi nagyságukkal és emberi gyengeségükkel együtt. S éppen ezért valamennyi személy élethű. Ez a színészete játékában is érződött; nem kellett keresniük a „különös’’ eszközöket a jellemek formálásához.

Nem egy színésszel, beszélgettem a darab szereplői közül. Elmondották, hogy ezek a szerepek jelentik számukra a mély átélés, s a jellemformálás lehetőségét, ezekben a szerepekben dől el, kinek a vénájában csörgedez „színészi vér”.

Az Optimista tragédia mint színdarab is a színházhoz alkalmazkodó korszerű játékstílust követelő mű. Nagyszerűen választja el a jelentéktelent a jelentőstől, s a jelentős momentumok kidomboritdsára törekszik. S ez az igazi színház.

GARAY FERENC

nép elnyomójának dicséretére) — mondotta többek között Be-1 dő elvtársnő — a később sem i fogad el elismerést, kitünte-i1 tért a hatalom kezéből. Egyetlen urat leaner maga felett: a magyar népet, amelyet minden erejével szolgálni akar. i1 ®s minél többet ad, annál na-»1 gyobbnak érzi adósságát. ■—I» Amikor könyvtárunkat Arany»; János nevével ékesítjük, nem az aktualitás szülte pillanatnyi hangulat vezet. Azt akarjuk, hogy a magyar és a viJÖZÄNODÄ8

(TZeniLőt'kézzn

KtmdŐrjárör — Kosztya mester átveszi László őrmester és Biró János szerepét.

szülésznő

tizedes — ballag Sellye felé. Csendet és léhalt a táj, sehol egy lélek, a végtelen határban. Avagy mégis!.-..

Mintha nő sikoltott volna valahol a lakácsai útelágazás környékén. Meggyorsítják léptüket és parasztszekeret pillantanak meg. Rajta egy nő sír, jajgat, hánykolódik, a férfi pedig tehetetlenül idegeskedik.

Az asszony szül Tovább menni már nem lehet s nincs vesztegetni való idő sem.

Az őrmester intézkedik. Két

ir

Néhány perc t az idegeskedő fér) ámulatára már kézben tartja az újszülöttet. —

Zsebkendővel kílörli a száját. De mi legyen a kelengye itt az eperfa alatt? ingét akarja levetni, amikor messziről meg-» látják a mentőt. De jó, hogy vannak még véletlenek!

Hamarosan a mentőben oázik már a kicsi. A mentőorvos kezet szorít a rendőrrel:

— Barátom, ennek a lánynak maga lesz a keresztapja... Kosztya őrmester meg íré-»1

pokrócot szed le az ülésről, fásán ^megjegyzi: aztán közösen leemelik az asszonyt és az eperfa alá fektetik. A szolgálati táskából törülköző, szappan, mentődoboz kerül elő és Kosztya őr— Lehet. Én azt mondom, amiért ilyen fiatalon rendőr- J Itézre ketült. még lehet belőle tisztességes lány..-.

L1PÓCZKY

ZUGNAK A HARANGOK. Temetnek Nagyharsányban. A temető alatt, a kerítésnél két asszony beszélget: Kaho- láné meg Baliné. Kaholáné sir, Baliné megnyugtatja.

— Ne sírjon, majdcsak hazajön;.;

— De már hét hete nem írt. Talán bekényszerítették aa idegenlégióba.

Ahogy elmegyek az asszonyok mellett, köszönök, Kaholáné odahív,

— Gyere már, úgyis szerettem volna beszélni veled. Tudod, a Sanyi ügyében. Hét hete nem irt már — és most elmeséli, hogy berúg at ták a fiái, mielőtt átmentek volna a határon, nem mer visz- szajönni, pedig semmi bűne nem volt. Aztán az idegenlégió után érdeklődik. Azt mondja, hogy 6 csak most hallott arról és azt sem tudja, bogy mi lehet az, csakhogy valami szörnyű dolog, art a szíve súgja.

Elmondok neki mindent Őszintén, amit az idegenlégióról tudok, még azt sem felejtem W, hogy az Idegenlégiósokat viszik Algériába és máshová, hogy megvédjék a ,.francia nép érdekelt“;

Mit lehetne tenni, hogy legalább hírt kapjak felőle?

— A legjobb, amit ajánlani tudok — mondom — Írjon a Vöröskeresztnek, majd azok megkeresik.

Kap a gondolaton és megkér, hogy írjam meg art a levelet;

Otthon a szekrényből, a ruhák k02ül repülőposta borítékot vesz elő és miközben én Írok, ő mesél a Sanyiról, aki akkor még kisgyerek volt, amikor az édesanyjával egy házban laktunk. Öl? 1» cselédek voltak, mint az én anyám, A férj 16 mázsa búzáért konvenciósko dott, az asszony meg havonta öt napszámot dolgozott a házért, amelyben

laktak. Nekem már akkor nyiladozott

az önérzetem és szidtam azokat, akik a más zsírján élnek, Kaholáné pedig védte őket. Azt mondita, hogy azok jó emberek és amikor már nem volt konvenció, napszámba jártak a „jó emberekhez.”

EMLÉKSZEM RA, hogy ő vett a legjobban a termelőszövetkezet ellen, amikor Nagyharsányban Is megalakult. Elmondta mindenféle csészének, a tagokat meg a csajkával csúfolta. Mórt meg kocsis a férje a termelőszövetkezetben.

Felolvasom a levelét. Egyetért vele. Aztán már igazán nem állhatom meg, hogy ne kérdezősködjek:

— Beléptek a csészébe?

Kaholáné megérti a célzást.

— Be! Tüdőd, azóta sok Idő telt el. Házat vettünk, istállót építettünk, mert van egy tehenünk meg egy borjúnk IS.i;

— Meg aztán rádiójuk 1*! — teszem hozzá. —■ Emlékszik, amikor együtt laktunk, még álmodni sem mertünk a rádióról. Rádió? Ilöbögő volt helyette, erre táncoltunk i.,

Kaholáné nem ffeíél. Talán azért, mert közben megjött a férje, vagy talán másért, ki tudja? Felelet helyett elmond egy történetet

Egy egész világ fordult fel benne az ellenforradalom idején. Pártolta a nagygazdákat mindig, s ml lett az eredménye? ö, a pártonklvüll Is rákerült a feketelistára.

— Mégiscsak Igazuk volt azoknak akik azt mondták, ha egyszer elétkezne az 6 idejük, majd meglátná, hogy mit csinálnának? Hát most megmutatták!

Elhallgatom ezt a középkorú asszonyt, akinek apja, nagyapja, férje mind cseléd volt. Már úgy látszott, hogy cselédsors nélkül élni sem tud. Még akkor is, amikor már ő is jogot kapott, emberszámba vették, még akkor is védte azokat, akik évtizedeken, évszázadokon keresztül szívták apja, nagyapja, férje és az ő vérét. Egy ellenforradalom kellett ahhoz, hogy rádöbbenjen az Igazságra, arra, hogy azok, akiket ő pártolt, ha módjukban áll, sémidnek sem kegyelmeznek, még neki sem. A fiát berügat- ták októberben, de őt kijózanították: Hány ember rúgott be akkor, de menynyivel több volt az olyan, mint Kaholá- né, aki kijózanodott?

Mórt az ember, Kahola Józsi bácsi

veszi át a szót;

— Akkor tizenhat mázsa búzát adtak egész évre konvencióba, és azért hajnaltól késő estig kellett dolgozni. Most a termelőszövetkezetben vagyok kocsis és csupán előlegként tizennyolc mázsa búzát kaptam, de zárszámadáskor megint kapok legalább ennyit A háztájiban hét kocsi kukoricánk termett és vagy két kocsival kapok a tsz-ben ts munkaegységre. Most van házunk is, disznónk Is. tehenünk Is, mindenünk, pedig most jóformán csak egyedül dolgozom és kevesebbet, mint akkor, amikor semmink sem volt.;

Felállók, kezet nyújtok:

— Nekem mennem kell!

KAHOLANfi BECSÜSZTATJA a levélpapírt a borítékba. Leragasztja, aztán hogy elmenjen még a vonattal, elindul a postára. S elküldi a levelet-, hogy visszaszerezze flát, vissza a meleg csa- Yidi otthonba, a barátokhoz, a régi munkahelyre ;: i

Szalai János