Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-10 / 265. szám

WS! NOVEMBER 19

NAPLÓ

5

OPTimiSTB TRBfiBDIfl V

od 'Pécsi M&nteeti SumfiáM e.dö.acLdsn

Pécsett a villamosé a jövő

As emberiség

történeté- megoldani, eleve holtvágányra nek leg- fut. Gumik Ilona legnagyobb eseményéről, egy új érdeme, hogy éli és hiteles

nagyobb

korszak kezdetéről, a szovjet állam megszületéséről szól a darab. Azoknak az időknek nagyszerű, világotformáló hősi harcát idézi fel a mű, amikor a fiatal szovjet államnak nemcsak a rátörő 14 állam hadseregével, hanem belső ellenségeivel is meg kellett birkóznia.

S a szovjet emberek képesek voltak mind a külső, mind á belső ellenség ellen félvenni a harcot És győzni!

Mi adott erőt a szovjet esn- , bereknek ehhez a gigászi küzdelemhez? Honnan táplálkozott a győzelembe vetett szilárd hitük? Mi volt világraszóló sikeres harcuk kútforrá- sa? Ezekre a kérdésekre ad méggyőző választ az „Optimist ta tragédia”, amely megmutatja: a párt volt ez az erő, a párt ereje tette képessé a szovjet haza fiait, hogy győzedelmeskedjenek a nehézségeken;

De vajon a szovjet hatalom létéért folyó küzdelemben minden ember egyformán gondolkodott? Korántsem! Egyben azonban megegyeztek: határtalanul gyűlölték a régi társadalmi rendszert, gyűlölték volt kizsákmányolóikat A pártnak jutott feladatul, hogy az egy célért küzdő, de sokszor különböző utakat járni akaró embereket tanítsa, nevelje és olyan szervezett erővé tömörítse, amely egységes vezetés alatt, a legjobb utat követve, a külső és belső ellenség ellen egyaránt sikerrel képes harcolni.

Vísnyevszki} a pártnak ezt az emberformáló munkáját rajzolja meg örökbecsű művében.

Az „Optimista tragédia” története a balti flotta egyik hajóján kezdődik. A hajón az anarchisták uralkodnak. A tengerészek mulatoznak, féktelen tobzódásban élnek. Ilyen körülmények között hozzák a hírt: bolsevik komisszár érkezik a hajóra azzal a feladattal, hogy rendet teremtsem

S n komisszár — asszony!

■ ss Amikor megérkezik, a tengerészek erőszakoskodni kezdenek vele, csúfolják és egyáltalán nem akarnak engedelmeskedni neki. Azonban csakhamar rádöbbennek, hogy nem babra megy a játék. A komisszár parancsot olvas fel: „A mai naptól a Szabad Anarchista Forradalmi Különítmény elnevezést megszüntetjük; A legénység ezreddé alakul: Neve: Első Tengerész Ezred.” Ettől a pil- lanattólkezdődik el az a belső, _ harc, amely végül is az anar-i chisták befolyásának megdön"-,» tésével és a legénységnek fe-(» gyelmezett ezreddé válásával (i végződik. Ez az ezred aztán,» derekasan verekedett a fórra-, i

dalom győzelméért! i Usye> emlékeznek még a 40

Visnyevszkij különösen azfgalykúti cigánygyerekre, akik emberi jellemek mély ábrázó-«'kilométereket tesznek meg lásával éri el azt a hatást,' [hegyen-völgyön át nap, mint hogy a nézők szinte részeseivé« nap esőben, hóban, kegyetlen

Pécs közlekedésének fejlesztésével MTESZ bizottság foglalkozik. A bizottság tagjai — kiváló szakemberek — teljesen önzetlenül vállalták magukra ezt, a könnyűnek nem mondható munkát.

— A pécsi közlekedés korszerűsítése, igen bonyolult felmély emberi érzésekkel formálja szerepét. Kiváló azokban a pillanatokban, amikor sorsdöntő kérdésekre kell választ adnia. Ezekben a jelenetekben olyan légkört tud maga köré teremteni, hogy a nézők szinte vele együtt élnek, s latolgatják: vajon én most mit tennék, hogyan döntenék a helyében? Az alakítás még tökéletesebb lehetne, ha a komisszámő szerepében a túlságosan parancsolgató hangot tompítaná;

Kiváló Náday Pál anar■ - i chista vezére, a

komisszárnő ellensége. Aljas, ugyanakkor vakmerő is. Egy- egy mozdulattal is döbbenetes hatást tud elérni. Már puszta megjelenése is félelmes s cselekedetei határozott célt szolgálnak. Játékával gyűlöltté teszi az anarchista vezért, akit végül is elér a megérdemelt büntetést

Alekszejt, ezt a külön utakat követő, de alapjában becsületes embert Kőszegi Gyula alakítja. Kezdetben nem tartozik sem az anarchistáikhoz, sem a kommunistákhoz. A szerep különösein azért nehéz, mert egy ember fejlődését kell ábrázolnia, azt az útat, amíg elérkezik ahhoz a meggyőződéshez, hogy az ő helye a kommunisták mellett van. De eljut ehhez a meggyőződéséhez, s akkor szívvel, lélekkel harcod a forradalomért, s nem remeg keze, amikor a nép ítéletét kell végrehajtania az anarchistáik vezérén. Kőszegi Gyula alakítása meggyőző volt, játékával be tudta mutatni egy ember gondolkodásmódjának megváltozását. S ez volt a szerep fő mondanivója. Vajnawnen tengerész alakításáért Tándor Lajost illeti dicséret. Helyes szerepfelfogással keltette életre annak az egyszerű tengerésznek alakját, akire bármikor és bármilyen körülmények között biztosan lehet számítani. Játéka ment volt minden mesterkéltségtől, s a maga egyszerűségében volt kiváló.

Rekedt-et, az anarchista vezér szémysegédjét Szabó Ottó játszotta. A gazemberek gazembere, gyáva és * jellemtelen figura ez. Egyáltalában nem gondolkodik, egyetlen éltetője, hogy a maga piszkos, nyomorult életét védje. Vezérét sem meggyőződésből szolgálja, hanem csak a saját hatalmának

biztosításáért, s az első alkalommal elárulja. Az anarchia

számára az egyedüli élettér, (i acjat, — mondja Márki László

Szabó Ottó emlékezetes szere-t pet formált. Bár a szerep szán- ( te csábítja a színészt a túl- ( játszásra, Szabó Ottó mégsem * esett ebbe a hibába, mértéket < tudott tartani;

A hajóparancsnoik szerepé- »

elvtárs, a városi tanács építési osztályának vezetője, a MTESZ bizottság egyik tagja. — Abban már megállapodásra jutottunk, hogy a város hosszirányú forgalmát — tehát a Szigeti-vámtól—Meszesig, vilben Tornának Nándort láttuk £ lamossal, keresztirányú forgal- a színpadon. Cári tisztet jót-!» mát pedig — Kertváros és szott, de a cári tisztek közül Pécsbányatelep között, vala- azt, alti átállt a forradalom od- » mint a Mecsekre — autóbu- dalára. Eleinte Kamii szilárd'»szóidra! oldjuk meg a jövőmeggyőződése nincsen, de az$ h™'

események és környezetei — A villamos — mint er- olyan hatást gyakorol rá, hogy j ™1 már tájékoztatást adott az idők múltán a szovjet hazáért .újság — kétsínpáros lenne. Élfegyverrel is harcolni képes emberré válik. Tomanek Nándor hű alakítást nyújtott a tiszt jellemének fejlődésében, s hazaszeretete és a forradalom ügye melletti kiállása hihetővé vált játékában.

A fedélzetmester

képzelt nyomvonala, a Szigeti országút, a Doktor Sándor utca, Rákóczi út, Zsolnay Vilmos utca, Budai vám. me- szesi lakótelep. Az elképzelések szerint a Kossuth Lajos

utcáiban meghagynánk a villamos síneket — a kitérők nélkül — és csatlakoztatnánk azokat a Rákóczi útiakkal, így egy körrel átfognánk a város egyik legforgalmasabb pontját.

— Természetesen sok a kivitelezéssel kapcsolatos probléma. Arra számítunk, hogy Pécsbányáról hamarosan drót- kötélpályán szállítják Újhegyre a szenet. Addig azonban a budai vám alatt lévő ipari vasútat nem tudjuk eltüntetni és a városi villamos sínpályát szintes keresztezéssel kel! megoldanunk. A villamos jövője szempontjából nagyon jó dolog, hogy a 6-os út gyárvárosi emelkedőit némileg eltüntették. A közlekedés fejlesztése érdekében rendeznünk kell a Rákóczi útat. A rendezés a 27-es szám alatt építendő OTP öröiklakásos társasház építésével megkezdődik, s hamarosan folytatódik majd azzal, hogy a Jókai utca sarkáig, a meglévő épületek lebontásával, vagy lefaragásával kiszélesítjük a Rákóczi útat.

A Doktor Sándor utca rendezése az említett módon — ugyancsak közeli feladat;

Azzal kapcsolatban, hogy lesz-e Pécsett valamikor trolibusz, Márki elvtáns a következő felvilágosítást adta:

— Nem tartom valószínűnek. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a troli — elsősorban önköltségét tekintve — nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A troli erős alépítményt is kíván, a pécsi utak tehát — jelenlegi állapotukat tekintve — nem alkalmasak a troliközlekedésre.

■— Pécsett a villamosé a jövő. Addig azonban, míg megvalósulnak az ezzel kapcsolatos tervek, nagyon ésszerűnek tartanám a jelenlegi központosított városi forgalom helyett, az átmenő forgalmat. Ez nem decentralizálás lenne, mint amivel nemrég kísérleteztünk, mert az autóbuszok ezután is érintenék a belvárost. csakhogy más-más kiinduló állomásokról. A két fővonal itt Szigeti-vám—Hősök- tere, valamint Kertváros—

Bakos

san zsúfolt.

_ Pécsbányatelep lenne, a mos- ^'^'tani megállóhelyekkel, csupán

UBO.A is, Küld il-kazgyűlést tar! m Orvoso -eszségutiTi Szakszervezet ;!*« mS°í

kozta. Az epizódszerepek közül\ Az Orvos-Egészségügyi Szak- dött-közgyűlést tart Pécsett a*'szüksége lenne a városnak, különösen Petohazi Miklós és \ szervezet ma, vasárnap dél- KISZ és Doktor Sándor Műve-11 mert a Széchenyi tér túlságo- Szirmay Jenő tetszett, de a' előtt fél 10 órakor megyei kül- lődési Házban. *

többiek is tudásuk legjavát nyújtották. Az előadást Marton Frigyes rendezte. A rendezés elérte célját: olyan szenvedélyes légkört varázsolt a színpadra, amely szükséges volt ahhoz, hogy ilyen történelmi eseményt necsak bemutasson, hanem egyszersmind a nézőben is gondolatokat ébresszen. Nem ártott volna azonban, ha a közönséggel beszélgető két őrmester egy-két „bejövetele“ elmarad.

Voltak olyan jelenetek, amikor felesleges volt a két őrmester megjelenése, a közönség magyarázat nélkül is meg értette miről van szó.

VIHAROS LAKÓQYŰLÉS

Az Opt‘m:s1a írepéd n

az. utóbbi években nemcsak a Szovjetunió színházaiban 'ara- ^ tott nagy sikert, hanem Kíná- J ban és Lengyelországban is# elismerést vívott ki. S nem érdemtelenül! Emlékeztető és tanulságos ez a darab. Emié-»» keztető arra, hogy kiknek kő-»* szönhetjük szabadságunkat, s arra, hogy mennyi nehézség közepette vívták ki a szovjet# emberek győzelmüket. Emié-1 • keztető arra, hogy honnan in- dúlt el az a világot átformáló nagy forradalom, amelynek hazája ma már százmillióknak biztos támasza, reménye.

GARAY FERENC

... volt péntek este a Szabadság út 19. számú házban. Régóta jártak panaszkodni a lakók Till Antalnéhoz, a tanácstagjukhoz, hogy a tatarozás nem segített egy csomó bajon, és nem értik, hová fektették be a 400 ezer forintot. amelyet állítólag erre a házra költöttek. Most aztán összejött a gyűlés, a Tatarozó Vállalattól Szűcs, s PIK-től pedig Erb kartársak hallgatták meg a lakók panaszait.

Volt bőven meghallgatni való. Az elvégzett szigetelések ellenére sok lalcás nedves, befolyik a víz, a konyhai lefolyók mellett átázik a fal. Pálfalvi elvtárs és még más lakók is arról panaszkodtak, hogy a szobák megígért padlózását elmulasztották. Hozzászóltak a házban lakók közül dr. Somogyi Árpád és Szapári ügyvédek is. Rossz a világítás, a lámpák elhelyezése, az automata, rosszak a közös WC-k, rossz a járda, rossz a padlásfeljáró — ezek voltak a fő panaszok. A házmesterné azt is elmesélte, hogy egyszer szeme láttára szállítottak el hat

zsák cementet. Amikor szólt, rákiabáltak, azután pedig rajta keresték. Festéket is vittek el a kőművesek. Nagy- né arról panaszkodott, hogy amikor a hulladékból kiszedett tégladarabokkal sajátkezűig kirakták a ház melletti nedves földet, Erb Jenő rájuk kiáltott, hogy hogyan mernek a vállalat tulajdonához nyúlni. Erb kartárs most viszont úgy vélekedett a gyűlésen a cement elszállításáról, hogy ha a vállalat nem kereste, a lakóknak semmi közük hozzá.

Szűcs kartárs válaszolt a panaszokra, mindenekelőtt a villany-problémára. Elismerte, hogy az automata rossz, de közölte, hogy ez gyártási hiba, mire Nyáry villanyszerelő, a ház lakója kijelentette, hogy vannak jó automaták is, a vállalat ilyet is fölszerelhetett volna. Annál is inkább, mert Szűcs kartárs közlése szerint nem használták ki teljes mértékben a villany felszerelésére adott keretet. Szűcs kartárs a cement és egyéb anyagok elszállításával kapcsolatban azt mondotta, hogy a vállalatnak kevés a raktára és itt tárolta ezeket az anyagokat, a fölösleget is beleértve. Azt is kijelentette, hogy olyan anyagot kapnak, amellyel eleve nem lehet jó munkát végezni. Majd megnyugtatta a lakókat, hogy továbbítani fogja a panaszokat a műszaki vezetőknek.

A lakók azonban nem nyugodtak meg. Elhangzottak olyan követelések is, hogy küldjenek ki bizottságot, amely felülvizsgálja a tatarozást és megállapítja, hogy elvégezték-e az összes kötelező és felszámolt munkát. A bizalmatlanság azért is érthető, mert az Ingatlan- kezelőhöz küldött panaszos levél nem került az igazgató kezébe. Nem váltott ki nagy megelégedést az a hang sem, amelyet velük szemben eddig a vállalat emberei használtak.

A lakók most hát várnak. Várják, hogy mi lesz panaszaikkal, azokkal is, amelyeket olyan dolgokban nyilvánítottak, amelyhez állítólag ,jiemmi közük.’11

Hapkäzi attUaptt leap ~$0 ci$4*ty$yecek

válnak annak a küzdelemnek,! amelyet a komisszár a katonák* megnyeréséért folytat. Érezni,' hogy az a harc, amelyet a ko-< misszár vív az egész Szovjet- > unió harca, küzdelem a létért, J egy új, szebb, jobb világért. Sj ebben a küzdelemben a kom-« munisták jártak az élen, mutattak példát, s ha úgy adódott, ^ életükét is feláldozták:

Elsősorban a színészek játé-J kát kell megemlítenünk: Hadd ( A! plőliáró-]

téli időkben a hömyéki iskolába, mert tanulni akarnak? Azt nem tudják, nem is értik, hogy mit jelent „tanulni”, csak azt tudj ált, hogy Petőfi „nagyon szép verset írt”, hogy milyen érdekes és szép, amikor vékonyka cémahangon egyszerre énekel az osztály, hogy a sok-sok furcsa betűből le tudják írni a nevüket és hogy a táblán fehér krétával milyen nagyszerű házakat lemondjuk el mindjárt elöljáró-,építeni::; ban, hogy kitűnő a szereposz-^ megmagyarázhagyermeteg rajongással

tás. A komisszár szerepében Gumik Ilonát láttuk: Ki ez a komisszár? Egyszerű asszony, akinek kommunista meggyőződése tántoríthatatlan. Tudja, hogy azt a feladatot, amelyet rábíztak, akár szép szóval, akár eréllyél, de a forradalom

És

tatlan

szeretik a fiatal, — de a gondokban már-már őszülő, — tanító nénit, aki nemcsak szép versekre, dalocskákra, mesékre tanítja óikét, nemcsak súrolja, mosdatja egyikét-másikát reggelente, hanem kilin- i ' joLAKrwi w&rtvf* Veil 11 réggéiciictí, ucuívuu jviuir*

győzelme érdekébe v^re keu ^ veszekszik, sír, vitatko- f®nna®* .Ä? I* ~ őértük. Mert tavaly, talán képtelen lenn« ,en.| »hosszú, hosszú utánjárás eredtél megbirkózni, - ban »ményeként berendezték az isnének 6e^tótórsm Eitösorban * otthonát. Már

“ hiányzott, hogy

több becsületes ember is kö-i»költséggel beinduljon az étréje gyülekezik. Tanítja azesm-i keztétés:-.5

bérekét, a viszont tanul tőlük.« Ha valahol kell a napknzlHesn könnyű ez a szerep, ala-i 'otthon, akkor Hárnyéken iga- poa, mélv átélést igényel. Az a«'zán kell, mert ezek a gyere- 8afoész, aki ezt a feladatot kül-' kék éhesek. Ezek reggel üres eszközökkel akarja# gyomorral jönnek iskolába,

üres gyomorral énekelnek és számolnak és szavalják Petőfi „Tyúkanyó‘'-ját. Megoldatlan probléma még az ő életük. 'Ezek a kis barna kölykök úgy élik le életüket a galykúti— hosszúmezei parányi kunyhóikban, hogy tejeskávé talán soha sem fut le torkukon, ritkán emelnek húst a szájukhoz, de annál többször a cigarettát. Furcsa erkölcsi rend diktálja itt az életet a felnőttek körében, amelynek szemtanúi a gyermekek és ebből ők jót bizony nem tanulnak.

Az iskola — az más. Néhány órára kiszakadnak a „rezervátumból’' és itt csodálatos új világgal ismerkednek meg a tanító néni révén . -. Hát ezért szeretik az iskoláit:

De ha egyszer éhesek?!

Közeleg a tél, jönnek majd az ólmos, hideg őszi esők. A gyerekeknek nincsen cipőjük (a negyven közül talán tíznek, ha van), ruhájuk szedett-ve- dett, csak csillogó, nagy, barna és kék szemek néznek visz- sza kérdően a tanító nénire: „Mi lesz velünk?”

A tanító néni meg fölül a vonatra, battswtk Pécsre, A tanács elnökéhez, aki déli tizenkettőkor várja; — Amikor a titkárnő megnyitja előtte az elnöki szoba ajtaját, sóhajtva lépi át a küszöböt, mert ha már itt sem kap segítséget, akkor hova fusson? Otthon

várja negyven cigánygyerek. A gyerekek tudják ám, hogy miért jött ő a városba. Tudják, hogy a tanító néni ruhát hoz, cipőt, tanszert meg élelmet, tejet meg • kenyeret, meg húst, meg mindent, amit a napköziben. elfogyasztanak. Ezt hoz. Vagy semmit. Az is lehet, hogy semmit, ők azért továbbra is eljárnak az iskolába, mert a tanító nénit, meg a táblát, meg a padokat soha el nem hagyják, csak hát — enni is kéne .:;

A tanítónő itt ül az elnöknél az asztallal szemben. Az elnök kínálja cigarettával: „Nem, nem köszönöm! Én nem../’ — s közben azt gondolja magában, hogy a gyerekek kint cigarettáznak Galy- kúton, őket kellene leszoktatni minden rosszról, mindenről, ami ártalmas a gyermek szervezetére, lelkére..; Fürkészi az elnök arcát. Nem látta még soha, mit várhat vajon tőle?

— Kéremszépen, én Hőr- nyékből jöttem, negyven cigánygyereket tanítok, és;::

És elmondja, mi fáj. Hogy azok a kisfiúk, lánykák tanítását nem is az ábécénél kell kezdeni, hanem először meg kell őket etetni, mert ő még évek óta soha nem látott valamirevaló tízórait a gyerekeknél, mint egy darabka száraz kenyeret, vagy még azt

sem;:; És hogy az egyik kislány is rosszul lett óra alatt. „Azt hittem, paralízist kapott, mert a fejét fájdította. Egyszer csak hányni kezd és.: j vörösbor jön ki a száján;j g Azt reggelizett;;/’

Félórán át beszél a tanítónő.

Az elnök végül feláll, s hivatja az osztályvezetőt, aki maga is pedagógus, hivatja a pénzügyist, hivatja a szociális vezetőt::: Megmozdul az egész apparátus, hogy a tanács, az államhatalom helyi képviselői segítsenek negyven cigánygyereken.; s

— Miért nem indult be tavaly a napközi, amikor már berendezték? —> kérdi az elnök.

— Közbejött az eRenfowa- dalom, utána már 'nem volt pénzünk;

(Ki hitte volna, hogy az ellenforradalmat még egy eldugott cigánytelep apró „kisma- gyarjai” is megérzik?!)

A pénzügyis számol, számolgat, 6 a számok embere, csak a rideg számokat vizsgálja, majd végül kijelenti:

— Nincs pénzünk. Csak jövő év szeptemberében indíthatunk napközit, annyi a keret csupán;: t A minisztérium nem megy bele:: ?

A tanítónő elkedvetlenedik, az elnök biztatóan mosolyog rá és at ■&" telefonhoz tea

Hívja Budapestet; Hívja Kállai miniszter elvtársat, de nincs bent, ,házon kívül van", hívja akkor Jóború Magdát, őt sem találják, végül egy minisztériumi főosztályvezetővel beszél néhány porcét — és megkapja telefonon azonnal a minisztérium engedélyét.

Felderül a tanítónő arc;. Hát akkor mégis csak lesz napközi!

— Néhány napon belül tehát meg kell indítani a napközi otthont. Ezért önök a felelősek, elvtársak — fordul az elnök az osztályvezetőkhöz, — majd megkérdezi a tanítónőt: mire van még szüksége?

A tanítónő elmondja, hogy a gyerekeknek nincs ruhájuk, cipőjük, tanszerük, ő már kiosztotta közöttük a saját ceruzáit is, mégis kevés.

Az elnök a szociális vezetőre pillant:

— Megszerezzük a ruhákat, cipőket, tanszereket viszont mi nem tudunk adni... — mondja a szociális vezető.

Az osztályvezető közbevág:

— Én azt megszerzem. Egész évre való tanszert küldök ki Hömyékre;:;

Még egy félóra megbeszélés, s lém, lesz minden. A tanács segített:

Amikor a tanítónő kilép as elnök szobájából, sírva megy le a lépcsőn;

Sír. öröméhsv^, (Rab*