Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-06 / 261. szám

tm NOVEMBER « SAPhö 8 KOMLÓI KÉPEK építésének meggyorsításához, a dolgozó nép életszínvonala emeléséhez. A komlói bányák, a város eddigi fejlődése azonban csak egy állomás a felfelé vezető úton. A jövő még sok mindent tartogat Komló számára. A ter­vek szerint a bányák termelé­sének már 1959-ben el kell ér­ni a napi 720 vagonos terme­lést, vagyis majdnem kétszere­sét a jelenleginek, S mivel eh hez nemcsak új gépek, hanem1 új bányászok is kellenek, a vá- ros is tovább épül. Az idén fel­épített több mint ezer lakás mellé újak épülnek majd, s lassan-lassan eltűnik a régi bányászfalu nvnden káros, a szomorú múltra emlékeztető öröksége. A ■ . ocializmus nem ábránd többé, hanem kézzel­fogható valóság. Képünk az ország első Martiny-féle légszérekkel ellátott szén- előkészíiőművct ábrázolja. Innen indul útjára a komlói bá­nyák terméke, a kokszolható feketeszén, Még nincs tíz éve sem, hogy modern, kényelmes otthonnal. S Komló azóta is épül, szépül, fejlődik. A szénbányászat fej­lesztésére 1955—56-ban ismét 272 milliót, ebben az évben pedig — az ellenforradalom okozta 22 milliárdos kár elle­nére — több, mint 110 milliót fordíthattunk. Komló, a komlói bányászok erről n«m is feledkeznek el. A bányaüzemek termelése egy­re jobban megközelíti a múlt év III. negyedévének tenne- lési szintjét és ami a legörven- detesebb: a komlói szénnek több mint a fele már Sztálin- városba jut s kohókokszot állí­tanak elő belőle. A komlói bá­nyászok tehát már megkezdték a bányák, a város fejlesztésére fordított hatalmas összegek törlesztését, tudják, hogy min­a háború borzalmas pusztítá­sait még sínylő, de már a sa­ját hazáját építő, a jövőbe te­kintő magyar nép hozzákezdett hazank első szocia,..sta bánya­városának felépítéséhez. A ma­gyar nép a történelem folya­mán ilyen nagyszabású prog­ramot addig egyszer sem tű­zött, nem tűzhetett maga elé. S a program — bármilyen nagy is volt — alig néhány év alatt megvalósult Az első ötéves tervben 1,275 milliót fordítottunk Komló fej­lesztésére. Ebből a pénzből azon kívül, hogy új aknákat, ipari létesítményeket építet­tünk, 230 millió forint jutott a munkavédelmi, egészségügyi, szociális és kulturális célokra is. Több, mint 200 millió fo­rintért új lakások épültek, a szegényes bányaviskókat több A kökönyösi domboldal egyik legszebb pontján épült fel a ké-( pen látható 44 férőhelyes bölcsőde. A 44 kisfiúra és kislányra* vigyáznak itt nappal és éjszaka a gondos „nővérkék”. A gyér-* mekek elhelyezése, ellátása még a legkényesebb Igényeket is* kielégíti. Nem túlzás, ha azt mondjuk — jobb dolguk van,] mintha a szüleik nevelnék őket. member 7-re 624 tonna szenet termeltek terven feliil, a forradalmi műszak első két napján a pécsi bányászok A PÉCSI SZENBANYASZATI TRÖSZT dolgozói a fórra« daimi műszak első napjának lendületével dolgoznak tovább, November másodikén, a műszak második napján 107.3 száza-» lókra teljesítették tervüket, Az első két napon már 624 tonna szenet termeltek terven felül. A BŐRGYÁRBAN is kezdetét vette a munkavemenyi amely november 7. tiszteletére indult és az év végéig tart, A gyárban új alapokra kívánják helyezni a versenyt azzal, hogy az eddigitől eltérő módon segítik kibontakoztatását A gyér vezetősége műhelyenként megszabta a legfontosabb fel­adatokat, különös tekintettel a minőségre és az önköltség csökkentésére. — A feladatokat rögzítették és eljuttatták * műhelyekbe. A műhelyek dolgozói közül azután — aki akar -• bekapcsolódhat a versenybe. A gyárrészlegek is versenyben állanak egymással A leg­jobb eredményt elérő gyárrészleg ötezer forint jutalmat kap. Húsz ezer forintot fordítanak egyéni jutalmazásra, melyre ea év végén, jövő év elején kerül majd sor. November hetedikén rövid gyűléseket tartanak műhely- részenkint a gyárban. Az évforduló megünneplésére már ké­szülnek a vörös-sarkok. November hetedikén délután három órakor tartják a központi ünnepséget, amely után kedves mű­sor és uzsonna várja a megjelenteket. A SOPIANA GÉPGYÁR öntödéjében már október elseje előtt megkezdték az ünnepi készülődést. Az öntők, formázók és a műhely más dolgozói vállalták, hogy november 7-ig el­érik a tervteljesítésben a 105 százalékos átlagot és a selejte* egy százalékkal a megtűrt mennyiség alá szorítják, A ver­senyben az öntöde valamennyi dolgozója részt vesz. A PORCELANGYARI sajtolók, edény- és szigetelő-koron­gosok, valamint a kályhások párosversenyt kezdeményeztek a Kőbányai Porcelángyár, illetőleg a romhányi cserépkályha-» gyár dolgozóival. A kályha gyáriak október 12-én küldték el leveliiket a romhányiaknak. Ebben megírták, hogy évi tervüket december 27-ig akarják befejezni, a selejtet a III. negyedévihez viszo­nyítva 1 százalékkal csökkentik, s az egy főre eső termelési értéket a tervezetthez viszonyítva 4 százalékkal növelik. Ünnepélyesen tárta den tonna szén. amivel többet ___________,________ ___ adnak, jelentős segítség, jelen- f gi szakiskola. Har­száz család cserélhette fel uj, tős hozzá járulóé a szocializmus Jminccgy paraszt fiatal jelentkezett az okta­tásra, jórészt 17—18 i évesek és egyéni gaz- idák gyermekei. Né- jlhány hónappal ez- i(előtt még sokan azt ,1 gondolták, hogy autó ,1 szerelők vagy üzemi |i munkások lesznek és 11 most itt flipek az is- 11 kola kultúrtermében, i»ahel két éven keresz- <itül ismerkednek majd (la mezőgazdasági tu­dományokkal. *' Eljött a megnyitő­* ra Novlcs János elv­* társ, a megyei párt- bizottság mezőgazda- sági osztályvezetője, Földvári János elv­társ, a megyei tanács elnökhelyettese, a ? szigetvári járás párt- Több száz autóbusz indul naponta a komlói Kossuth-térről, J és tanácsi vezetői, a hogy a bányától az otthonukig, az otthontól a bányáig szállítsa f szentlőrinci Mezőgaz- a komlói bányászokat. A felszabadulás előtt azokból a közsé- J dasági Technikum ta­gokból, ahonnan vonat nem közlekedett, csak gyalogszerrcl J nárai és az iskola járhattak munkába a bányászok. Ma már ilyenre alig akad J kuKúrcsoportja. Az példa. \ esemény jelentőségé­HleQhyítt a moa&gái téli Qazdatóq^isUda h , növényt,,- Szabadidejében pedig'J mindenki szórakoz- * ről talán csak annyit, hogy a felszabadulás óta csak ebben az évben jutottunk oda, hogy egy olyan isko­lát indítsunk be, ahonnan nem vezető szakemberek kerülnek ki, hanem kultúrált, művelt parasztfiata­lok, aranykalászos gazdák. Eddigi mező- gazdasági oktatásun­kat az jellemezte, hogy a hallgatók vizs­ga végén mindig más szakma felé kacsint­gattak, vagy irodai munka után vágyód­tak, de alig akadt köztük olyan, aki a szülői háznál maradt és szakszerű segítsé­get nyújtott a mező­gazdasági termelés­ben. Ezek a fiatalok most azért tanulnak Mozs- gón két esztendeig, hogy vizsga után sa­ját falujukban ter­jesszék a mezőgazda- sági termelés okos, ésszerű, jövedelmező módszereit. Fő tan­tárgyuk melés, állattenyész­tés, géptan, üzemszer vezés, állategészség­ügy és a kertészeti ismeretek. Emellett tanulnak földrajzot, történelmet, • szám­tant és magyart, hogy az általános művelt­séget is megszerez­hessék. November 1-től március 15-ig elmé­leti órákon tanulnak, a nyár folyamán pe­dig mindenki saját községében ismerke­dik a gyakorlati mun­kává!. A tanárok minden hónapban meglátogatják őket ebben áz időben is. Egy napot közösen töltenek el, megbe­szélik a legszüksége­sebb tennivalókat, gyakorlati, szakmai kérdéseket. A kollégiumi fog­lalkozásokhoz tarto­zik még a kosárfo­nás, seprű kötés, a kovács- és bognár­munkák elsajátítása. hat kedvére, mert klubteremben váló gathatnak a sok sport és kulurális felszere­lésekben, könyvek­ben. Mondhatnánk azt is, hogy Mozsgó köz­ségből, az egykori Biedcrman kastély- hol hamarosan me- zö gazdasági szakköz­pont lesz. A tanári karnak az a hogy a léli szakisko­la mellett vita-esté­ket rendez a kör­nyékbeli gazdákkal, szabás, varrás, vala­mint családnevelési megbeszéléseket tar­tanak a környező falvak fiatal lányai, asszonyai részére. — Azt szerelnék elérni, hogy a hosszú téli es­téket ne a kocsmá­ban töltsék a falu­siak, hanem az isko­lában, s tanuljanak meg olcsón termelni, kultúráltan gazdál­kodni. ,. no; •t a . sor elStt álo- \ Sexen ti __♦<' munka, 2 101 tetszik: hogy csinálják az elsá ház* előtti új utat. Igaz. hogy ne­indult meg az előkészítő de megindult és ha min­den jól megy. a rossz idő beállta előtt kitűnő ütőn közlekedhetnék az ott lakók. ... hogy az iskola építkezéséi megkezdődtek. Jövőre már a gye­rekeknek nem kell a Dózsdba, gya­logolniok. •.. hogy az ijzletházak építkezé­sei gyors ütemben háládnak és valószínű, karácsony előtt üzem­képes állapotba kerülnek. \ .. ■ hogy több orvos került az új terse,^ városrészbe. Ezzel megoldódik az ott lakók orvosi gondja. nem tetszik: . í . hogy nincs a telefon teljesen kiépítve. Jó lenne, ha a posta nyilvános telefont szereltetne fel. ... .hogy a közvilágítás terén nem történt komoly Intézkedés. A házak között, az odavezető utakón koromsötétség uralkodik. Helyes lenne, ha az Illetékes szervek egyik éjszaka terepszemlét tartanának és intézkednének. » >. hogy nincs felszerelve egy postaláda sem. így a leveleket csak a Dózsa épületénél lehet fel­adni. HUNY ADV ARI BKLA Mégis visszatért... Kis piros Csepel pöfög a szö­vetkezeti iroda előtt. A vihar­kabátos, feketehajú mezőgaz­dász leállítja a motort és be­nyit az irodába, ahol már szür­kén, vastagon fodrozik a ciga­rettafüst. Hohman Ádám ép­pen most tette le a „garast”. Arról beszél, hogy nincs vala­mi rendben ebben a hásságyi téeszcsében. Sok a pletyka, személyeskedés, de kevesen tö­rődnek a közös munkával. A mezőgazdász csak néhány szót hallott a méltatlankodás­ból. Megkérdezte: — Mi a baj emberek? — Baj, baj ... Abból van itt bőven — fűzi tovább az ősz- hajú Hohman. — Jöjjön vissza közénk, akkor máskép lesz.. i A gazdász mosolyog. Három évig itt volt agronómus a szö­vetkezetben. Akkor mindent mondtak rá, csak jót nem. Idén februárban aztán megunta a sok sértegetést és elment a ko- zárrnlslenyi gépállomásra fő- mezőgazdásznak. Hosszú ideig ném látták Hásságyon. Nem is akart arra kerülni, mert úgy érezte, nagyon megsértették őt, s talán nincs is szükség a se­gítségére. Most hívják. A tfaz- dász mosolyog, boldog, jólesik neki. hogy bíznak bcnnCf hoqy hívják. De olyan hirtelen, vá­ratlanul jött a kérdés, hogy maga sem tudta mit feleljen. — Az nem lehet... — men- tegetődzik csendesen. — Ne­kem van állásom, szeretem a munkámat, nem hagyhatom Ott.;i Ezt mondta, de nem elég ha­tározottan, nem elég horgo­lván. Amikor már visszafelé száguldott vele a piros Csepel, akkor is ezernyi kusza gondo­lat keringett a fejében. Három év alatt annyira megszerette ezt a nagy családot... Rossz szót soha nem szólt senkinek, de annál többet gondolkozott, tett, szervezett, hogy gazdagod­janak a tagok, jövedelmező le­legyen a gazdaság. Végül elve­tették. Most főmezőgazdász. Nem járt rosszul, de mindig az volt a vágya, hogy a süly- lyedés küszöbéről menthessen meg egy gazdaságai, közössé­get. Nem jó szövetkezetbe vá­gyott soha, hanem olyanba, ahol nagyon kell a segítség, sokat kell tenni, hogy fokoza­tosan felemelkedjenek. S majd azon örülni, hogy elégedettek az emberek, meri van jövedel­mük, szépek a táblák, az álla­tok. Most hívják, mehetne. S akik hívják, komolyan beszél nek, nagy szükségük van a szakemberi g De mit szól a „fő nők”? Hosszú ideig beszélt ve­le az irodában, elmondotta vá­gyait, terveit. — Ha nem kapnak segítsé­get, elvesztettünk egy szövet­kezetei — magyarázta hévvél az igazgatónak. — Hívnak kö­zéjük. Azt mondják, akkor még jóra fordulhat mindén ... Az igazgató mélyen gondola­taiba merült. — Nézze János! Ha ezt az ujjam harapom, ez is fáj, ha a másikat, az is fáj ... Nem aka­rom azt sem, hogy elveszít­sünk egy szövetkezetei, de ma­gától sem szeretnék megvál­ni... Azt tesz, amit akar ... A gazdász boldog volt. Azon­nal felmondott, két hétre el­ment a Balatonhoz. Onnan írt egy üdvözlő sort a szövetkezet tagjainak és megírta azt is, hogy egy hét múlva kipihenten jelentkezik munkára: Nem is gondolta, milyen kel­lemetlen meglepetés várja ide­haza. Mert van olyan ember, aki látja, mennyire szükséges, egy szakember a gazdasághoz. Vari aztán olyan is, aki kézzel- lábbal hadakozik a szakember ellen. Kis Kovács János, Gyu­ris Mária meg néhány társuk tiltakoztak: — Mi nem fizetünk havi 2000 fixet senkinek! — Nem keJLide úri elnök! A mezőgazdászt mintha le­forrázták volna, úgy hatottak ezek a szavak. A gépállomáson felmondott, s most ezeket kell hallania. Sehová nem mehet. Terveivel együtt őrlődik tehe­tetlenül, a szövetkezet meg züllik, romlik, sokan azt beszé­lik, kilépnek, a munka nem halad. Arra gondolt: nem lehetsé­ges, hogy az összés tag ilyen durván vélekedik, tatán csak egyesek pletykáját fújják. Be­szélni szeretett volna a tagok­kal, de nem tudta rábeszélni magát, hogy Hásságyra men­jen. Egyszer mégis arra keve­redett. Kimotorozott a répa­földre és beszélt azokkal, akik legjobban ellenezték, hogy a szövetkezetbe kerüljön. — Ugyan hagyja... Az ak­kor volt, most meg azt mond­juk, jöjjön akár holnap ... Vagy még ma... Mi várjuk mindennap... így beszéltek vele, de még­sem ment. Dolgozott a gépállo­máson. Egyik nap azután nyí­lik az ajtó, s maga Ritter Jó­zsef, a tsz elnöke lép be. — Nem magamtól jöttem János — kezdi erőltetétten. — A tagság küldött... Engem lemondattak, s kérik, hogy ma­ga legyen az elnök.;. Azon­ban kikötötték, hogy Fritz Fe­renc és Petz Ede ne legyenek a vezetőségben.; ä Jól esett, hogy érte jöttek, de az a kikötés kissé bosszan­totta. Ismeri mind a két tanot. ezek tellek mindig a legtöbbet a szövetkezetért. Most előve­szik « személyt kérdéseket, ahelyett, hogy nyugodtan en­gednének dolgozni mindenkit ott, ahol megfelelő ... Ma már kiderült, hogy a tag­ságnak nem voltak kikötései. Csupán Ritter csinált hiúsági kérdést ebből, s ő tette a kikö­tést. Megsértődött, mert le kel­lett mondania, de védekezni nem tudott, hisz mindenki lát­ta, hová jutott a •tsz az egy éves elnöki működése alatt. Teljesen állatállomány né'kti! gazdálkodtak, összekeverték ti vetésforgókat, elkéstek minden munkával. Három hete kiszed­ték a cukorrépát, de nem tud­ták elszállítani. A kukorica, a krumpli szedetlen. s a SO hold búzából csupán 30 holdat ve­tettek el. Tévedés ne essék, \iindez nem azért történt meg, mert az elnök így akarta. Hiányzott a szakvezetés, amely elengedhe­tetlenül szükséges egy, több száz holdas gazdaságnál. Itt nem úgy kell gazdálkodni, mint egy nyolc holdas rnratzH gazdságban. Nagyobb körülte­kintés, előrelátás szükséget. Ha ez elmarad, nem\ emelke­dik a tagok jövedelme, hanem csökken. Az új elnök megkezdte mun­káját. Látszatra semmi tég, hogy amikor először volt ha­tárjáráson. mindjárt tatáit egy tíz holdas táblát, ahol fu'rir.ka pusztítja az őszi árpát. Elve­tettek 30 MA ává iryöt k/jp» sóval, ami egyébként nagyon helyes, de nem a hásságyi tsz lehetőségeinél. Ezen a táblán most nem arathat a kombájn, mert más fordulat kell az ár­pa és más a borsó csépléséhe.. Valamelyiket összedarálja á dob. Sok munkaerőt vesz maid igénybe a kéziaratás, mi)d a tisztítás, ahol a borsót külön választják az árpától. A bíbor tavaly sem sikerült, de idén újból vetettek egy hónapos ké­séssel. Mire beköszöni a copy hideg, meg sem tud erősödni á késel vetés, s ezért ki fagy. el­hordja a vihar. Sokat kell tenni ennek a fia­tal szakembernek, hógy mrt- dent rendbe hozzon, s jövedel­mezővé tegye azt a gazdasá­got, ahol nincs egy darab szarvasmarha, sertés, de még jól előkészített talaj sem. .4 munka m sí olyan ütemben halad, mint még soha. A tag­ság és az új elnök közötti köl­csönös bizalom eredményezte ezt a parázs munkakedvet. Az új elnök terveihez kell Is m'i.n- kakedv. S ha a tervek maid megvalósulnak, boldogok, gaz­dagok lesznek a hásságyi tsz- tagok. Az elnök csak annyit mond: — Néhány év múlna majd ide jönnek látogatók úgy, mint manapság néhány termelőszö­vetkezetbe ... Ez nem lehetetlen. UPÚCZKI JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents