Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-29 / 281. szám

4 NAPLÓ 1951 NOVEMBER 2» N. $&. Hruscsov elvtárs nyilatkozata amerikai újságíróknak (Folytaid* az 1. oldalról) figyeli egymást ök főként arra törekednek, hogy ele­jét vegyék a rajtaütésszerű támadásnak. Bizonyos kö­rök attól tartanak, hogy esetleg Oroszország tölti majd be a légüres teret ott, ahol a nyugati országok nem létesítenek védelmet A légi felügyelet elősegítené a köl­csönös gyanakvás kiküszö­bölését, ez viszont elvezet­hetne a bizalom megterem­téséhez. Hruscsov: Es a kérdés már szerepeit az országaink közötti tárgyalások napirend­jén. Általánossá vált a gya­korlat, hogy amikor elfogad­juk az Amerikai Egyesült Ál­lamok, Anglia, Franciaország valamely Javaslatát, altkor ezeknek az országoknak a kormányai elvetik saját javas­lataikat, összebonyolítják és nyilvánvalóan elfogadhatatlan feltételekhez kötik azokat, hogy megakadályozzák a meg­egyezést. ön így teszi fel a kérdést: előbb ellenőrzés, azután a bi­zalom helyreállása. Előbb a bi­zalmat kell megteremtenünk országaink között, azután tér­hetünk rá az ellenőrzésre El­lenőrzés bizalom nélkül: nem ellenőrzés. Ha az országok kö­zött rossz a viszony, az ellen­őrzés felderítéssé válik, vagy araiak a pillanatnak a kutatá­sává, amely valamelyik fél számára a legkedvezőbb az agresszió végrehajtására. Mi Ilyenféle ellenőrzésbe nem egyezünk be. Az önök politi­kusai ország-világ előtt han­goztatják: hogy a Szovjetunió körül megteifcimtett katonai támaszpontok birtokában le­törölhetik hazánkat a föld szí­néről, ha ezt szükségesnek látják. Ugyanakkor azonban azt Ss mondják, adjatok ne­künk jogot rá, hogy felügyele­tet létesítsünk a Szovjetunió területén. Vajon békés célok­ból van-e szükségük erre? Ter­mészetesen nemi Connif: Említette, hogy meg kell javítani valameny- nyi ország kölcsönös kapcso­latait Hogyan segíti elő ezt a megjavítást az a némi­képpen kemény hang, amely megállapítható a kommunis­ta vezetők tanácskozásáról ma kiadott nyilatkozatból? Hruscsov: Voltaképpen nincs ebben egyetlen kemény megállapítás sem. Éppen ellen­kezőleg, arról van szó benne, hogy a kommunista és mun­káspártok a békebarcot első­rendű feladatuknak tekintik, ezek a pártok a különböző ál­lami, politikai és szociális berendezésű országok békés együttélésének biztosítósáért harcolnak. A kommunista pártok előtt az a feladat áll, hogy harcoljanak a világbéke biztosításáért, Connif: Az Egyesült Államokra való utalásukat úgy érzem hazánkban majd úgy fogják fel, mint nem éppen barátságos lépést Amerika Iránt. Hruscsov: Egészen ter­mészetes, hogy bizonyos ame­rikai köröknek, amelyek ellen­kező, kapitalista álláspontot képviselő pártokat vezetnek, a md szocialista álláspontunk nem tetszik Ha az amerikai uralkodó körök elismernék azt a vitathatatlan tényt, hogy megvan és fejlődik a szocia­lizmus világa a maga eszméi­vel. s megvan a kapitalizmus világa, amelyben a régi rend uralkodik akkor elismernék a , két társadalmi rendszer léte­zésének lehetőségét is nap­jainkban. Ha viszont ezt elis­mernék akkor elismernék azt is, hogy az ideológiai harcnak nem kell összeütközésekre, fő­leg pedig katonai összeütközé­sekre vezetnie a különböző társadalmi és po’ltikai rend­szerű államok között. Ezek az országok békésen együtt élhet­nek és így is kell élniük és békés versenyben kell bebizo­nyítaniuk, hogy melyik rend­szer az előnyösebb. A nyilatkozat minden szavát békés törekvések hatják át; fe’hív minden békeszerető erőt, hogy harcoljon az új há­ború kitörésének veszélye el­len, hogy ma a világon a leg­fontosabb feladat a béke vé­delme, hogy a kommunistá­éi munkáspártok a lehető leg­nagyobb arányokban közös te­vékenység kialakítására törek­szenek, minden békeszerető erővel. Consldine: Ez az új nyilatkozat most mindenek­előtt foglalkoztatja az embe­reket. Véleménye szerint mi ennek a nyilatkozatnak a három legfőbb pontja? Hruscsov: Ha én meg­mondom önnek, hogy vélemé­nyem szerint mi a három leg­főbb pont a nyilatkozatban, véleményeink esetleg nem egyeznek majd. Consi di 1 ne: Figyelme­sen elolvasom majd a nyi­latkozatot és feltétlenül meg tanulom emlékezetből ísl Hruscsov: Nem költe­mény az; hogy könyv nélkül megtanulja, de a lényegét il­letően el kell Igazodni benne. Connif: Azt hiszem, már Lenin megmondta, hogy az egyszerűség jobb megér­tésre vezet. Ezért a nyilat­kozat olvasásakor megpró­báltam valahogy egyszerűsí­teni a szöveget Hruscsov: Hasznos dol­got cselekszik, ha gondosan tanulmányozza a nyilatkozatot és helyesen értelmezi alapté­teleit De alig hiszem, hogy a nyilatkozat alaptételeit abban a szellemben tálalja olvasói­nak, ahogyan ezeket a nyilat­kozat kifejti. Hiszen egészen más eszmei álláspontot foglal el. Ezért nem hihetek különö­sebben a tárgyilagosságukban, A kellő tárgyilagosságot ak­kor tanúsítaná Hearst úr, ha teljes szövegében közzétenné sajtójában ezt a nyilatkozatot és ilyenformán lehetővé tenné olvasóinak, s az egész ameri­kai • közvéleménynek, hogy maguk olvassák el és maguk tanulmányozzák ennek az ok­mánynak a tartalmát. Bizto­síthatom, így tenné a legjobb szolgálatot olvasóinak. Remél­hető, hogy közli a nyilatko­zatot? Hearat válaszában nem tett erre ígéretet, mondván, hogy igen terjedelmes, s ők még az amerikai elnö.k beszédét is erősen megrövidítik. Hruscsov később arról be­szélt, hogy a Szovjetunió nem ért egyet azzal a szereppel, amelyre az Egyesült Államok Igényt formál a világuralom­mal. A nyilatkozatban a leg­fontosabb a szocialista orszá­gok fejlődéséről való gondos­kodás, s a békés együttélés biztosítása, a szocialista orszá­gokétól eltérő rendszerű min­den országgal Consldine: Engedje meg, hogy fölvessek még egy kérdést. Feltűnt nekünk, hogy Jugoszlávia képviselői nem írták alá a nyilatkoza­tot. Történt-e bármiféle erő­feszítés arra, hogy rávegyék Jugoszláviát az okmány alá­írására? Hruscsov: A nyilatkozat aláírása teljesen önkéntes do­log. Minden ország önállóan dönti el, hogy részt vesz-e va­lamely okmány kidolgozásá­ban, vagy sem. Jugoszlávia képviselői nem vettek részt a nyilatkozat kidolgozásában. Ami a jugoszláv kormány és a Jugoszláv Kommunista Párt politikáját illeti, ezt a politikát Kardelj elvtársnak a Legfelső Tanács ülésén elmondott Is­mert beszéde és Tito elvtárs­nak a Pravdában közölt cik­ke félti ki. A békekiáltványon, amelyet minden kommunista és mun­káspárt elfogadott, ott áll a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége aláírása is. Considine: A nyilatko­zatban szó van arról is. hogy fenn kell tartani és erősíte­ni kell a varsói paktumot. Azt jelenti-e ez, hogy a Szov­jetunió a paktumhoz tartozó országokat ellátja majd a legújabb fegyverzettel, köz­tük atomfegyverrel és más nemrég feltalált fegyverrel is, hogy erősítse ezt a szer­vezetet? Hruscsov: Az értekezlet ezt nem tárgyalhatta meg, mert a katonák nem vettek részt az értekezleten. Kapnak-e a varsói szerződést aláíró or­szágok hadseregei korszerű fegyvert, köztük gpi- és hid­rogéntöltésű rakétákat, ez majd a helyzettől függ, s attól, hogy milyen irányvonalat választa­nak és követnek az északatlan­ti tömbhöz tartozó országok. Ezenkívül az a rakétafegyver, amellyel a Szovjetunió rendel­kezik, szovjet területről való felhasználásra készült, így te­hát nem merül fel nálunk az a kérdés, hogy ezt a fegyvert el­helyezzük a varsói szerződés­hez tartozó országokban. Van­nak közeli hatósugarú raké­táink is. A Német Demokrati­kus Köztársaságban állomáso­zó szovjet katonai alakulatok­nak természetesen megvan mindenfajta fegyverük, amely­re harckészültségük szempont­jából szükségük van az agresz- szorok bármely támadásának visszaverésére. Később Hearst a követ­kező kérdést vetette fel: El­képzelésem szerint az Egye­sült Államokban a munkás- osztály a lakosság túlnyomó többségét teszi ki. A kérdése­ket nálunk választásokon, szavazásai oldják meg. Úgy gondolom, hogy nálunk a munkásosztály a vezető osz­tály. Nálunk egyik család­nak több pénze van, másik­nak kevesebb, de végül is ők nem gyakorolhatnak befo­lyást, minden a kormánytól függ. Hruscsov: Az Egyesült Államokban valóban a mun­kásosztály a többség, de hatal­ma a munkásosztálynak az önök országában nincs. Min­den a gazdag emberek, a mo­nopolisták kezében van, ugyan­csak az ő kezükben összponto­sul majdnem az egész sajtó, ök formálják a közvéleményt a rádión, televízión, könyve­ken, lapokon és mozin keresz­tül. A politikai, gazdasági és erkölcsi hatás minden eszköze a tőkések és a leggazdagabb monopolisták kezében van. De eljön az idő, amikor a mun­kásosztály tudatára ébred ere­jének és akkor valóban sza­vazni fog, de úgy, ahogyan ezt osztályéredekei sugalmazzák. A munkásosztály kimondja: a gazda én vagyok. ön, mint kapitalista, ne ijed­jen meg ettől! Ha jól fog írni, közbenjárunk majd az Egye­sült Államok munkásosztályá­nál az ön érdekében és meg­mondjuk, hogy bár Hearst úr kapitalista, de több ízben nyil­vánított bizonyos objektivitást a lehetőségek határain belül. (Derültség.) Emellett hlvatkoz- hatom a történelemre. Volt Oroszországban egy Szawa Morozov nevű kapitalista, aki Gorkij közvetítésével anyagi segítséget nyújtott pártunknak, volt egy angol kapitalista, aki pénzt adott pártkongresszushoz szükséges helyiség kibérlésére, azzal a feltétellel, hogy ha a bolsevik párt hatalomra jut, visszatéríti neki ezt a pénzt. E kötelezettséget teljesítették. Ha szavunkat adjuk, feltétlenül megtartjuk. Hearst: Rendkívül saj­nálom, hogy a két fél közül egyik sem képes megérteni a másik rendszer működését. A most hallottakból egyetlen szót sem tudok elhinni. Nem beszélünk egy nyelven, sőt még azt sem tudjuk elérni, hogy egy és ugyanazt a szót egyformán értelmezzük, még akkor is, ha jó tolmács se­gítségével beszélünk. Hrnscsov: Természetes, hogy ml különböző nyelven be­szélünk. Ezen ne csodálkozzék. Különbözőképpen értelmezzük a társadalmi folyamatokat. Mi a szocialista rendszer mellett vagyunk, önök pedig a kapita­lista rendszer mellett vannak, önök Intézkedéseket hoznak kapitalista rendszerük, mi pe­dig szocialista rendszerünk megerősítésére. Ahhoz, hogy közös nyelvre jussunk, az egyik felnek le kell mondania ideo­lógiájáról. Józanul kell ítél­nünk és ki kell mondanunk, hogy a világon két rendszer van: a szocialista és tőkés rendszer és adjunk lehetőséget arra, hogy a történelem tisz­tázza, melyik a jobb. Beköszöntött az az Idő, ami­kor a kapitalizmus kénytelen átadni helyét a szocializmus­nak, mint a kapitalizmusnál fejlettebb társadalmi rendszer­nek. Ez nem tőlem, kommu­nistától és nem öntől kapitalis­tától függ. Nem, ez objektív történelmi folyamat Szeretném megmondani ön­nek Hearst úr és Önön keresz­tül az Egyesült Államok népé­nek, hogy a Szovjetunió a bé­ke és a békés együttélés mel­lett van. Országunk sohasem kezd háborút, ha nem éri tá­madás, nem gondolunk hábo­rúra sem az Egyesült Államok ellen, sem valamilyen más — a Szovjetunióhoz közeli vagy tá­voli ország ellen, mert ez el­lentmond ideológiánk szellemé­nek. Szeretném még közölni ön­nel Hearst úr, hogy az új fegy­verfajták terén túlszárnyaltuk az önök országát. Abszolút fegyverrel rendelkezünk. Ezt nem Ijesztgetés végett mon­dom, mert erre nincs szükség. S ha most háború kezdődne — amit csakis az Egyesült Álla­mok agresszív körei robbant­hatnak ki — akkor ez nagy csapást hoz ama országok né­peire, amelyek területén ame­rikai támaszpontok vannak, ahonnan az Egyesült Államok csapást szándékozik mérni a Szovjetunióra és más szocia­lista országokra. Az amerikai támaszpontok nem sivatagokban, hanem sű­rűn lakott területeken létesül­tek. Az amerikai nép nem tudja, mi a háború. Az új háború azonnal átterjedne az Egyesült Államok területére is, az inter- kontinentá’is irányítható ra­kéták révén. Esetleges háborús konfliktus esetén minden esz­közt bedobnak: az interkonti­nentális Irányítható rakétákat, rakétavető tengeralattjárókat, s más eszközöket, önnek meg kell értenie ez a háború, a harc logikája. Mi azonban nem fegyver­kezési kérdésekben altarunk versenyezni. Kereskedjünk! Ez előmozdítja a bizalmat. Cse­réljük ki kulturális és tudomá­nyos eredményeinket. Egyszó­val, versenyezzünk békés küz­dőtéren. Fő erőfeszítéseink arra fog­nak Irányulni, hogy megnyer­jük a gazdaságfejlesztési ver­senyt, Considine: Az Egyesült Áramokban némi megütkö­zést keltett „a külpolitikai kalnndorság’“ kifejezés, ame­lyet Zsükowal kapcsolatban használtak. Szeretném meg­kérdezni, hogy konkrétan mit jelent „a külpolitikai ka­land oraág"? Hrnscsov: A kalandor- ság: irreális leül- és belpoliti­ka folytatása. TJgy kell érteni, amint írva van. Considine* Gondol­tak-e konkrét országokra, vagy konkrét válságokra, mint például a szíriai vagy a magyarországi? Hruscsov: Szíriának és Magyarországnak semmi köze sines a szóhanforgó ügyhöz. Ez nem egy ember politikája volt — ez a szovjet kormány és benne Zsukov politikája is, Zsukov is ugyanilyen állás­ponton volt. Ezután Szíriára ere’ód ott o beszélgetés. Az újságírók kér­déseire Hruscsov újra aláhúz­ta, hogy a feszültség még nem szűnt meg, csupán enyhülőben van. És minden az Egyesült Államoktól függ, mert ő ter­vétté ki ezt az ügyet. Hearst: Hruscsov úr, ön valóban őszintén úgy vé­li, hogy az Egyesült Álla­mok háborút akar? Hrnscsov: A háborút a nagy monopolisták akarják, azok, akik gazdagodnak a fegyverkezési hajszán és min­denképpen szítani Igyekeznek a hidegháborút, a hideghábo­rú pedig, ha nem szűnik meg, előbb vagy utóbb meleg há­borúra vezethet. Hearst: Az Egyesült Államokban senki sem akar háborút, ön maga mondta, hogy országunkban az élet­színvonal magasabb, mint Önöknél, következésképpen mi még kevésbé akarjuk a háborút, ugyanis mi többet vesztünk ebben a háború­ban. Hruscsov: Akkor mi akadályoz bennünket abban, hogy megállapodjunk a hi­degháború megszüntetésében? A szovjet kormány körülbelül két évvel ezelőtt javasolta az Egyesült Államok kormányá­nak, hogy a két ország kössön barátsági és megnemtámadási egyezményt. Az Egyesült Ál­lamok kormánya elutasította e szerződés megkötését. Javasoltuk: egyezzünk meg a katonai tömbökhöz tartozó államokkal megnemtámadási szerződés megkötésében. Ez sem talált visszhangra, Higy- gyék el uraim, mi csak békét és barátságot akarunk. A Szovjetuniónak van hidrogén- töltettel ellátott interkonti­nentális ballisztikus rakétája. De pártunk, a Szovjetunió kormánya és a szovjet nép ne­vében már kijelentettem és most megismétlem, hogy so­hasem küldünk ilyen rakétát az Egyesült Államokra, ha az Egyesült Államok maga nem kényszerít rá azzal, hogy há­borút indít ellenünk közvetle­nül vagy csatlósai útján. A békés versenyben mi ar­ra fogunk törekedni, hogy megszerezzük az elsőséget. Eb­ben ha szabad így kifejezni magam, a szovjet emberek támadni fognak, önöket a bé­kés támadás a közszükségleti cikkek és az emberek kultú­ráját cs mindennapi életét ja­vító cikkek terme'ésében való békés verseny fenyegeti. Eb­ben kérlelhetetlenek leszünk. Ez a verseny meg fogja mu­tatni, hogy melyik rendszer a jobb. Szeretném önt, Hearst úr, legalább is semelcgcssé tenni a bckeharcban. (Derült­ség.) Hearst: Nem vagyok harcias és sosem voltam. Nem vagyunk országunk hi­vatalos képviselői. Mindösz- sze újságírók vagyunk. De szeretném megmondani, hogy mi amikor elfogadjuk ezt a kihívást a békés fron­ton, az emberek élete meg­javításának frontján fo’yta- tandó versenyre, hazatéré­sünk után igyekszünk úgy cselekedni, hogy országunk hivatalosan elfogadja ezt a kihívást Considine: ön azt mondta, hogy háború esetén az amerikai támaszpontokat mind magában az ország­ban, mind külföldön el fog­ják pusztítani a szovjet in­terkontinental is ballisztikus rakétái?. Azt jelenti-e ez, hogy már külön célbavették mindezeket az objektumo­kat? Hruscsov: Ezt a vezér­kar főnökétől kellene megkér­dezni, mert ez nem tartozik az én kötelességeim közé. A ve­zérkar azért van, hogy háború esetén kész legyen elpusztí­tani azokat a központokat, amelyeknek döntő jelentősé­gük van a háború leggyorsabb befejezése, az ellenség szétzú­zása szempontjából. Ezzel kapcsolatban szeret­ném elmondani elképzelései­met az amerikai katonai kö­rök egyes képviselőinek a saj­tóban közölt kijelentéseiről. Jelentettek, hogy állítólag az amerikai bombázók egy része hidrogén- és atombombákkal állandóan a levegőben van és mindig kész a Szovjetunió el­leni hadműveletre. Azt állít­ják, hogy a repülőgépek fele a levegőben van. Ez Igen veszélyes dolog. Ez megmutatja, hogy az Egyesült Államokban mily erősen el­férjed t a háborús pszihózls. Ha a repülőgépek hidrogén­bombákkal a levegőbe emel­kednek, ez azt jelenti, hogy sok ember lesz a levegőben a repülőgépek kormánykereke- nél. Mindig előfordulhat, hogy a normális lelki alkat fel­mondja a szolgálatot és a pi­lóta a legkisebb jelet akcióra való felszólításnak értelmezi és rárepül arra az objektum­ra, amelyre parancsa szerint repülnie kell. Ilyen körülmé­nyek között a háború megkez­dődhet teljesen véletlenül, minthogy azonnal válaszcse­lekményekre kerül sor. KI kell zárni az ilyen szörnyű le­hetőséget. Lehet, hogy mind a két fél ellene lesz a háború­nak, és mégis a háború kitör­het az Egyesült Államokban szított háborús pszihózls kö­vetkeztében« Hearst: Ez igen érde­kes gondolat. De én nem hallottam ilyen fecsegése­ket. Magam nem vagyok ka­tonai ügyekben járatos em­ber, de nem hiszem, hogy repülőgépeink fele a levegő­ben volna. Lám, Considine úr súgja, hogy talán egyhar- mad részük. Hruscsov: Még ha csak egy repülőgép, egy atom- vagy hidrogénbombával lesz is a le­vegőben, akkor ebben az eset­ben már nem a kormány dönti el a háború kérdését, hanem a pilóta. S ez, önök beláthat­ják, szörnyű dolog. Hearst: Ez rendkívül érdekes gondolat. Considine: Hruscsov űr, Amerikára óriási hatás­sal voltak a szovjet mester­séges holdak. Ez valóban lé­legzetelállító, mesébe illő eredmény. Hadd kérdezzük meg: segít-e majd Oroszor­szág Amerikának mestersé­ges hold fellövésében, kész-e arra, hogy tájékoztatásit ad­jon? Hrnscsov: Szíves örö-< mest Considine: S ez magá­ban foglalna-e adatokat ar­ról a rakétáról is, amely fel­lőtte a mesterséges holdat'* valamint arról a hatalmas erejű fűtőanyagról, amelyet felhasználtak? Hruscsov: Természete­sen, ha megegyezünk a lesze­relés kérdésében. Az a tény, hogy a Szovjetunió bocsátotta fel elsőnek a mesterséges hol­dat s egy hónap múlva fellőt­te a másodikat is, sok minden­ről beszél. Ha kell holnap akár egy tucat vagy két tucat mes­terséges holdat bocsátunk fel« Ebből a célból az interkonti­nentális ballisztikus rakéták­ban csupán a fejet kell kicse­rélnünk, a lövcg hidrogéntöl- tete helyett megfelelő készülé­ket kell alkalmaznunk, s ezr- zel a készülékkel felhasznál­hatjuk a berendezést. íme', ez a Szputnyik. A Szovjetunió kész arra, hogy kicserélje információit az Egyesült Államokkal ezen a területen, hogy megmutassa készségét, sőt hogy önökkel együttműködve a tengerbe süllyessze az összes balliszti­kus rakétákat, hogy biztosít­suk a tartós és szilárd békét országaink, következésképpen valamennyi ország közt. Hearst: Olvastam na­gyon érdekes javaslatát, hogy megegyezzünk a raké­ták fellövésében. Ez nagyon jó lenne, ha majd nálunk 5a lesznek ilyen rakéták. Ver­senyezzünk, aztán majd fél­redobhatjuk a rakétákat. Hrnscsov: Mi is emellett vagyunk, de jó volna minél előbb megtenni az utóbbit* dobjuk félre őket. (Nevetés) Consldine: Hruscsov úr, az Önök viszonya Len­gyelországgal és Jugoszlá­viával kielégítően oldódott meg és most minden ország a maga útján halad a szo­cializmus felé. Nem gondol­ja, ön, hogy éppen ebből ki­indulva, a magyarországi helyzetet is meg lehetett volna oldani fegyveres erői? alkalmazása nélkül? Hruscsov: Igen, meg le­hetett volna oldani. De ott kissé másképpen fejlődtek az események. Az Imperialisták összeesküvést szerveztek a né­pi Magyarország ellen. Fasisz­ta hóhérok, akiknek jelentők részét külföldről dobták be* haladó embereket kezdtek gyilkolni. A magyar kormány felkérte a szovjet kormányt* nyújtson segítséget az ellenfor­radalmi bandák megfékezésé­ben és a szovjet kormány szerződéses kötelezettségéhez híven, a szocialista országok testvéri támogatásának elvei­hez híven, segítséget nyújtott. S a szocialista Magyarország most erősödik és fejlődik. A magyarországi események ta­nulságul szolgálnak a reakció erőinek: ne menj a vizbe, ha nem Ismered a gázlót, mint az orosz közmondás mondta. Hruscsov ezek után Eiscnlua*. wer Oklahoma city-i felszólaló* {Falutaíá* az S, oldalon) /_

Next

/
Thumbnails
Contents