Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-15 / 242. szám

1951 OKTOBER 15 NAPtö 5 Aki az elmúlt hetekben Siklóson járt, tapasztalhatta, hogy a járási székhely váro­sias jelleget öltött az utóbbi időben. A köz­ponti teret kitatarozták, kitakarították. A já­rási tanács épülete — melyet utoljára 1948- ban tataroztak —, teljesen új külsőt kapott. Csak ennek az épületnek a tatarozása 64 000 forintba került. Ezenkívül még három állami épületet hoztak rendbe. A járásban erre a cél­ra összesen 230 ezer forintot biztosítottak a költségvetésből. Eltűnt a kórház felé vezető útról a szemét- raktárként ismert bokorsor is. A Dózsa György utat a községi tanács hozatja rend­be, hogy a község eddig legelhanyagoltabb utcáján is kellemes legyen sétálni. Nemcsak a régi épületek kapnak új külsőt, mellettük új házak egész sora épül. A vasút­állomás felé vezető salakos út két oldalán már csaknem v/ilamennyi házhelyet kiosztot­tak és sokan megkezdték az építkezést. — A nagyharsányi út mentén is sok új ház épül. Idén, eddig 12 lakóház készült el. 'Ilyen nagy­ütemű építkezésre nem emlékeznek a felsza­badulás óta. Felépült a gimnázium másik ré­sze is és megkezdődött benne a tanítás. De más érdekesség is akad a faluban. Iftcfyhyttt a itdzpfiftU Szálloda Már 1904-ben szállodaként működött s ha nem is szálltak meg falai között neves emberek, azért ismert volt a környéken, de a megyében Is. 1944-ben az öreg Bauer bácsi bírta és osztogatta a kulcsot a vendégeknek. Aztán egy szép napon érte jöttek és elhur­colták a németek. Utána hányatott időket ért meg a szálloda. Mindenre használták, csak éppen arra nem, amiért épült. Végül a Járási Földművesszö­vetkezeti Központ irodái voltak szobáiban, mígnem hivatalos határozattal visszaállították eredeti rendeltetésének. Lassan már egy hó­napja, hogy újra vendégeket fogad a siklósi szálloda. Az emeletes szállodában 14 szoba 33 ággyal minden igényt kielégít. Csak egy pil­lantás a képre s máris elképzelhetjük ottho­nos voltát, tisztaságát, mely — mondjuk meg őszintén — nem erénye a legtöbb vidéki szál­Már lakók is vannak benne. Főleg átuta­zók veszik igénybe vagy akik kiszorultak, — a zsúfoltság miatt — Harkányból. S alatta, a vidék egyik legszebb vendéglő­jében minden este szól a zene és a csapszék­nél Kvojka Ferencné méri a sört, a fröccsöt. öt azért említem külön is, mert nálA nem­csak falraírt malaszt a folyóvízzel mosott po­hár, hanem valóság is, amit a ragyogó tiszta poharak serege bizonyít a legjobban. Ma még, ha lejön az ember a szállodából és kilép a vendéglő ajtaján, belebotlik a ko­fák megrakott kosaraiba, bódéiba. De már készül a terv az új piacról s szeretnék mi­hamarabb „kitelepíteni” innen, hogy ne csú­fítsa el a község főterét. Ólavz uztiftg. vág,#. Ifled&c-H&ii? Mind a héttő — válaszolja a Siklósi Állami Gazdaság göntér hegyi szőlészetének vezetője — Kauder József. Régi szakembere ő a szőlőnek. Úgy ismeri, mint a tenyerét vagy még annál is jobban, mert a tőkéket gyakrabban nézegeti. Terem is a szőlőhegy olyan tüzes bort, hogy hamar leugrik tőle a menyecske kontya a vállára. S hogy az egyitalú, egyízű bort el ne únják a „vevők”, megtalálni a pincében, a szőlőben az olasz-, a bánáti és a rajnai riz- ling mellett a furmintot, a jugoszláv trami- vert, a korai, bőtermő Medoc Noir-t. S a ve­vők, jelenleg a nyugatnémetek (sajnos még mindig a MONIMPEX vállalaton ikeresztül) válogatnak is a siklósi borokban. Nem tudni — mert idáig nem jut el a híre —, hogyan kóstolgatják, ízlelgetik, de a megrendelésből arra lehet következtetni, hogy igen ízlik ne­kik. Tavaly is, idén is, az egész évi termést elvitték. Az is csak hírből tudott dolog, hogy orvosságot, meg bőrfestéshez használt anyagot készítenek belőle a nyugatnémet festékgyá­rak. Mondják is eleget a göntér hegyi, jó borivó emberek, hogy ugyan bolondok a germánok, mert természetes állapotjában sokkal haszno­sabb gyógyszer, mint preparátum formájá­ban. ők csak tudják, hiszen évtizedek óta gyógyítják vele testüket, lelkűket. A TÉLI PALOTA OSTROMA Bevezetés Valaki még Leningrádba ér­kezésem első napján említette, hogy a városban #még élnek olyan vörös katonák, munká­sok, matrózok, akik részt vet­tek a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom ban. Személyes élményeikről sok érdekeset mondhatnak. Így kerestem feí az Auróra cirkálón Tyimo- íej Ivanovics Lipatovot, aki másodosztályú kapitányként szolgál a hajón s egyben an­nak helyettes parancsnoka. Oszhajú, barátságos ember, aki mindig összetéveszti a magyart, a csehet meg a len­gyelt. S mikor már a legjob­ban belekeveredett, hogy ki­vel is beszél most tulajdon­képpen, kedélyesen megjegyzi: — Mindegy az fiam, egy­formán szeretem valameny- nyit, szóval te cseh vagy? — Nem. magyar. — Na, látod, tudtam én, hogy a mieinkhez tartózol. Róla még annyit, hogy 1910 óta szolgál a cirkálón, köz­ben rövidebb megszakítások­kal pártmunkára küldték, de mindig visszatért az Auró­rára. Most is itt teljesít szol­gálatot. Vezetgeti a külföldi küldötteket és meséli, ki tud­ja már hányadszor a hajó történetét. S mikor mindent elmondott, így búcsúzik: — Megyek, hamarosan me­gyek hozzátok, Csehországba, bálra vagyok hivatalos. — Mi Budapestről, Magyar- országról jöttünk. — Oda is elmegyek, addig nem halok meg ..: ::. Alekszandr Karpovics Mirosnyikov elvtársért taxit küldtünk a Kirov művekbe, mely valamikor Putyilov gyár volt. Késve érkezett az Asz­A háború és a népfelkelés­től való félelem ültette a Pu­tyilov gyár igazgatói székébe Dubnyickij generálist, ö igaz­gatta a hatalmas üzemet, ahol negyvenezer munkás dolgozott. Dolgozott? Kínló­dott, embertelen körü’mények között. A tnurvkásvédelem ak­kori legelemibb követelmé­nyeit sem tartották be. Egy volt csák a fontos, termelni, minél többet és a legolcsób­tória szállóba, mint később megtudtuk, még hazament át­öltözni, mert mégsem illő munkaruhában menni vendég­ségbe. Aztán megkérdezte, vajon csakugyan magyarok vagyunk-e, ahogyan neki mondták, mert ő csak azért jött el, mivel magyarokról van szó. Mirosnyikov elvtárs 1916 óla dolgozik a gyárban. Mint lakatos kezdte s most a terv­osztály vezetője. Azt mondja, mindent megért és elért, ami­ért hosszú éveken át harcolt. A két októberi harcostól tudom, ismerem a Téli Palo­ta ostromának előzményeit, az ostrom egyes epizódjait, részleteit, melyet most közre­adok. ban. Azzal már keveset törő­dött az igazgatóság, hogy a munkások a szellőztetés hiá­nya miatt egymás után dőlnek ki gáz-, füstmérgezésben. Ki­öregedett, patkóalakú kemen­cékben olvasztottak és verej­tékük mosta le arcukról a fekete port. A munkaidő határtalan volt. Hivatalosan is tizenkét órát emlegettek de ennél még a tíz- tlzenkét éves gyerekek is töb­A Putyilov nyár S hogy még több legyen a szőlő meg a bor, rohamosan fejlesztik a göntéri szőlészetet. Idén még csak 62 holdon terem a mézédes fürt, de jövőre már 150 holdra növelik. Külön telepítenek húsz hold anyatelepet, mely nem­csak a gazdaságot, hanem a megye valameny- nyi szőlőtermelő állami gékdaságát ellátja niajd oltvánnyal, alannyal. Már bővítik a présházat, hogy a jó termést a megnövelt területről gyorsan és veszteség- mentesen betakaríthassák. Mire ellcezdődik a szüret — úgy október közepén —, az új prés­háznak is állam kell. A kőműves váltig bi­zonygatja, hogy már ott kóstolja meg a mus­tot... A sok jó mellett Kauder Józsefnek két pa­nasza is van. Először a darázsra panaszkodik. Igen nagy impasztor ez a röpködő, csipkedő bogár. Fel­csípi a szőlőszemet, aztán otthagyja. Utána meg jön a méhecske és kiszívja belőle a cuk­rot. Nem marad más az üres, aszott héjánál. S idén mintha rajzana a darázs. Annyi van belőle, hogy néha kis felhőket alkot. A másik panasz a szakmája ellen szói. Miatta kellett eladnia a motorkerékpárját, pe­dig gyakran járt haza rajta a villányi rokon­sághoz. A baj ugyanis az, hogy sokat kóstol­gatja a bort. A göntéri nedűből pedig elég egy fél pohárral s már észreveszi a közleke­dés-rendészet. így hát eladta a motort. Attól mégiscsak könnyebb megválni, mint a rajnai rizlingiől. Mennyire igaza van! fttdzi, ftfyy&záz nézoneU Nem kell irigykedni. A siklósi mozi- kedvelő közönség igazán megérdemli, hogy ilyen szép és nagy — városnak ’is dicséretére, díszére váló — mozija legyen. Az egykori Iparos- és Olvasókör nagy épületét alakítják át, ha ugyan átalakításnak lehet nevezni, hogy csak a négy főfal maradt meg. A mozi igazán a legkorszerűbb követélmé­nyek szerint épül. Érdemes már most végig­járni. A néző először, néhány lépcsőn az elő­térbe kerül. Ez egy eléggé tágas és főleg vi­lágos helyiség. Itt van a büfé is, már elké­szítették a helyét. A lépcsőknél van a pénz- tár, a mellékhelyiségek. Aztán a három be­járat következik. A középső, tágas ajtón jut­nak a nézők a nagyterembe, a két szélsőn a páholyokba.. A terem lejtős és így jó látást biztosít. A vetítővászon kis színpadon lesz, hogy alkalomadtán akár előadást is tarthas­sanak itt. A nézők már az oldalajtókon tá­voznak és külön kijáraton érnek az utcára. Az ára? Több százezer forint. Mikor lesz kész? ígérik, hogy még az idén. S kik örül­nek neki a legjobban? A siklósi és a környé­ki mozilátogatók. De nem szabad elhallgatni a mozi külsejét sem. Az utcai falat zöldes csempével rakták kl. S nem is akármilyen munkával. Kréth elvtárs — községi párttitkír — és a testvére, szabadságuk idejét használták fel arra, hogy ezt a szakmunlcást igénylő munkát elvégez­zék. Maga Kréth elvtárs mesélte, hogy az or-' szágban nem sok épületen található meg ez a drága és szép csempe. * így épül, szépül, változik Siklós képe és nem messze már az idő, amikor arról tár­gyalnak majd az illetékesek, hogy várossá nyilvánítsák. bet dolgoztak. Mert gyereke­ket is alkalmaztak. Ugyanis a javakorabeli, erős férfiakat ki­vitték a frontra a németek el­len. S a gyerekek mellől nem hiányoztak az asszonyok sem. Nekik volt csak igazán nehéz soruk abban az időben. A ti- zenkétórás munka után siet­tek, hogy sorbaállhassanak ke­nyérért, élelemért. S még ak­kor sem volt biztos, hogy jut nokik aznapra valami. Sokszor hajtották fejüket éhesen a pár­nára. S míg a gyár munkásai éhez­tek, egyik napról a másikra tengették reménytelen életü­ket, addig Dubnyickij generá­lis szivarfüstös irodájában így lelkesítette szűk környezetét: — Addig folytatjuk a hábo­rút, amíg nem győzünk. Ezért sürgette az ágyúk, lö­vedékek, főleg a srapnell gyár­tását. Ezért dolgozott a Putyi­lov gyár nyolcvan százalékban a frontra. S amennyi kár, szenvedés származott ebből a munkások­ra, annyi haszna is lett a ké­sőbbiekben. A nyomor enyhítésére a bol­sevikok munkássegélyző pénz­tárat állítottak fel. A pénztár szépen működött, sok családot megmentett a pusztulástól, öz­vegyeket, árvákat segített és illegalitásba kényszerült elv­társakról gondoskodott. A pénz­tár nemcsak egyszerű gazda­sági szerv volt, hanem politi­kai céllal is működött. így — ugyancsak a bolsevikok kezde­ményezésére — követelte a gyár vezetőségétől, hogy szün­tessék meg a 12—16 órás mun­kaidőt és emeljék fel a mun­kások bérét. Ha követeléseik­nek nem is lett azonnali és gyakorlati eredménye, de az erkölcsi siker nem maradt el. A gyárban egymást érték a sztrájkok. Dubnyickij tábornok pulykaveresre izgatta magát tehetetlenségében. A munka állt s tőle fegyvert, lőszert kö­vetelt a cár, a hadsereg S 9 munkásság nem kevesebbet kí­vánt, mint azt, hogy a frontra elvitt társaik helyébe vegyék fel feleségeiket. Az élelmezés megjavítását pedig egyenesen Ebben az időben tértek ha­za a külföldre emigrált bolse­vikok. Még Amerikából is ha­zajöttek a munkások megmoz­dulásainak hírére. Ekkor jött meg Volodarszkij, Urickij is. .A nemzetközi tapasztalatok alapján ők vették kezükbe a sztrájkok és megmozdulások irányítását. követelték s ettől tették füg­gővé a munka felvételét Nem kis része volt a Putyi­lov gyári munkásoknak a feb­ruári forradalom kitörésében; Azonban hiába zavartál? el a cárt, hiába alakult meg hazug ígéretekkel az Ideiglenes Kor­mány, a helyzet semmit sem változott. A munkások tovább­ra is tizenkét órát dolgoztak s kis darab kenyér jutott az asz­talukra. Tovább folytatták hát a sztrájkot. Mindenütt a bol­sevikok irányították a mun­kásmegmozdulásokat. A men- sevikek és eszerek látszólag támogatták őket, valójában be­hódoltak az Ideiglenes Kor­mánynak. Hatásosabb eszközökhöz nyúltak a bolsevikok és a ve­lük szimpatizáló munkások. A 22 éves Mirosnyikóvot Le- mesev, Szurkov és Mihajlov párttagok bízták meg a röpcé­dulák terjesztésével. Sokáig azt sem tudta, hol és milyen céllal készülnek a gyújtó han­gú röplapok, csak érezte, hogy segítenie kell, ha jobb' jövőre vágyik. (Folytatjuk.) A röpcédulák

Next

/
Thumbnails
Contents