Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)
1957-10-15 / 242. szám
2 N A Pt 0 1957 OKTOBER IS Korszerű, Jól jövedelmező állattenyésztést! Irta: Láng Miklós, megyei főállatorvos : A mezőgazdasági termelés egyensúlybahozatala céljából feladatunk, hogy az állattenyésztést adottságainak megfelelően mennyiségi, de főleg minőségi termelékenységi szempontból komoly mértékben fejlesszük. Melyek azok a fő kérdések, melyek állattenyésztésünk minőségi és mennyiségi, valamint az állattenyésztési termelékenység hathatós elöbbrevitelét elősegítik? Elsősorban takarmánybázisról, mint az állattenyésztés alapjáról kell szólni. Másodsorban az egységes és olcsó állatférőhelyek biztosításáról, harmadszor az állattenyésztés gépesítéséről és ennek kérdéseiről, A takarmánybázss A megye rét- és legelőterü- letcnek .főrészé jelenleg oly elhanyagolt állapotban van, hogy ezeken a terhieteket! állattenyésztés fejlesztéséről aligha; lehet szó. Mit hell tennünk? Elsősorban a meglévő községi legelők karbantartását kell elérnünk, továbbá kutakat, itatóberendezéseket kell létesíteni. Vízrendezéssel, lecsapolással, talajvíz- szabályozással, meszezéssel, trágyázással, gyomirtással fokozhatjuk a legelők termőerejét, a fű mennyiségét. Minden A több takarmányt a szénák és pillangósok szakszerűbb betakarításával, a pillangós és kukoricavetések növelésével, helyenkint másodvetésekkel, a termésátlagok emelésével kell, hogy biztosítsuk. A szélsőséges éghajlati viszonyok miatt az egyenletes takarmányellátás nehézségbe ütközik. Okos, előrelátó gazdaszemmel ezért szükséges, hogy nyári nagymennyiségű zöldtakarmányt silózás útján elraktározzuk. Ugyancsak fel kell használnunk a legutolsó kukoricaszárat is, hogy tápértékben gazdagon, közvetlen a törés után vágjuk le. Majd kellő kiszáradás után beszállítsuk, raktározzuk és ennek kívánt vészét silózzuk. A téli takarmányozás költségei a sllótakarmány fel- használásával 25—30 száza- lckkal csökkennek. A sllózás a takarmány emészthető fehérjetartalmát megőrzi. A jó siló ízletes, zamatos, az állat szívesen fogyasztja. A tejtermelés pld. így lényegesen olcsóbb. A tej- és húshozam fokozása az eddigi tapasztalatartalom tekintetében. Helytelen, rétkaszálás idejét egy naphoz — pl. Antal-naphoz — kötni, hanem a kaszálás idejének a növényzet fejlettségét kell mindenkor figyelembe venni. Ez évente néha több heti eltérést is mutat az időjárástól függően. Rá kell, hogy nevelődjenek egyénileg dolgozó parasztjaink és termelőszövetkezeteink, hogy szénatermésük veszteség- mentes, sikeres betakarítása érdekében vezessék be minél több helyen az állványokon történő széna, pillangós, stb. szárítását. Itt ki-ki anyagi erejéhez mérten egyszerűen három faág összetámasztásával készült úgynevezett háromlábastól, a dróthuzalból készült lugasrendszerű szárításig rendezkedhet be. Lényege, hogy a lekaszált széna minél rövidebb idő alatt egészségesen megszáradhasson és behordható legyen. A gazdag Dunántúlnak és így megyénknek „örökölt” hibája a kukoricaszár takarmányértékének lebecsülése, egyben silózásának nagyrész- réten és kaszálón a vízelveze- beni elmaradása. Számos egyé- tést biztosító munkálatokat njieg dolgozó paraszt hívatko- mielőbb el kell végezni és évente az ezzel kapcsolatos fenntartási munkákat folytatni, hogy az elvizesedés ne álljon be újbóL A szükséges helyeken legelő feltörést és újra gyepesítést alkalmazzunk, egybekötve a legelők fásításával. ta Szükség van a hösgasdasági ismeretekre(t TYYTYYTYYYYYYYYYYYYYYYTYYYYYYYYTTTTYYYYYYYYYYYYTYTTYYYYYYYYYYYYYT'YYYYYYTYY’fT. Ebben az évben a Nehézipari Műszaki Egyetem keretében levelező mérnök-közgazdász képzés is lesz. A tanulmányi idő két év, melynek végén a hallgatók diplomatervet készítenek. Megyénkben — sajnos — a vártnál sokkal kisebb érdeklődés nyilvánult meg a mérnökök továbbképzésének ez új formája iránt, noha a két szénbányászati trösztünknél szép számmal vannak olyan fiatal mérnökök, akiknek a közgazdasági ismeretek elsajátítása nagyon hasznos lett volna. Meg kell azonban említeni azt is, hogy az érdeklődés hiánya részben abból is fakad, hogy bányaüzemeink mérnökeinek egy részét nem tájékoztatták megfelelően a mérdotta, — hogy szinte semmit sem tudok arról, hogy ez a mérnök közgazdászképzés :ii- ből áll, mit kell majd tanulni, kell-e vagy sem felvételi vizsgára menni s ha kell, vajon mit fognak ott kérdezni, meg tudok-e felelni felkészülés nélkül a kérdésekre. Hát bizony van oka a türelmetlenségre. A mérnök közgazdászképzés szervezői jobban is tájékoztathatták volna a jelentkezőket s akkor nagyobb kedvvel kezdenének a tanuláshoz. Bobály János persze a, sok kétség ellenére is kitart eredeti elhatározása mellett. — Amihez én eddig hozzáfogtam — mondotta — azt végig is vittem. Megtanultam a vasesztergályos szakmát, nők közgazdászképzés me gin- magánúton elvégeztem a hódításáról, pedig többen szive- zépiskolákat s utána Budapes- sen választották volna a to- ten az egyetemet. vábbtanulásnak ezt az útját. Bobály János, a komlói Kos- suth-bánya gépüzemének mérnöke egyike azoknak, akik éltek a lehetőséggel s kérték felvételüket a mérnök közgazdász képző levelező oktatásra. A szükséges iratokat annak idején elküldte, de most már türelmetlenül várja, hogy mi lesz a sorsa. — Nagyon rossz, — monItt Komlón a gépüzemben a gyakorlati munka során tapasztaltam először, hogy nem elég az, amit az egyetemen tanultam ahhoz, hogy a munka eredményes legyen, a gépészmérnöki ismereteken kívül nagyon nagy szükség van a közgazdasági ismeretekre is. Nekem, mint a műszaki osztály vezetőjének például törődnöm kell azzal is, hogy az Pinay csak kedden este ad végleges választ általunk végzett munkát jól számlázták-e a megrendelőnek, hogy a felhasznált és a számlázott anyagmennyiség megegyezik-e, egyszóval törődni kell azzal, hogy a rendeleteket minden körülmények között betartsuk s a munkánk gazdaságossága biztosítva legyen. Az elmúlt évek során sok-sok vitám volt a bankrevizorokkal s sokat kellett tanulnom tőlük, mint ahogy itt a gyakorlat közben, mások tapasztalataiból kellett megtanulni az üzemszervezést, az ügyvitellel kapcsolatos feladatok többségét is. Jó lett volna, ha erre már az egyetemen megtanítanak bennünket, de most, hogy itt az alkalom, nem mulasztom el. Bobály János tudja azt is, hogy nagyon komoly feladatra válalkozott. Mint a mérnökök általában, ő is nagyon elfoglalt ember. Reggel héttől délután 4—5 óráig az üzemben van, a munkáját végzi. Hetenként háromszor az esti órákban tanfolyamot tart a bányagép-kezelőknek. Egy napját a munkásőrségnek szenteli s így bizony nem sok idő jut a tanulásra. Tanulni viszont nagyon szeret s szilárd elhatározása, hogy a mérnök közgazdászképzőt eredményesen végzi el. Elsősorban ő látja a hasznát. A zöld futószalag biztosítására herefüveseket és váltókaszálótok alapján1 15—20 százalékos- ^at létesítünk. Gondolnunk A leglényegesebb előnye a siló- kell megfelelő gyepvetőrrijag zik arra, hogy van száraz takarmánya bőven, minek akkor még kukoricaszár. És földjén semmisül meg tél folyamán e j Párizs (AFP). Antoine Pinay rét fogadta, hétfőn pedig Ro- nagy érték. i vasárnap folytatta tanácskozó- bért Lacoste-val, az algériai A kukoricaszár idejében tör- ♦ sait> s fogadta Edgar Fauret. ügyek miniszterével és a küténő behordásával annak rész-I A kiszemelt miniszterelnök lönböző parlamenti csoportok ...... »ezután Jacques Doublet társa- elnökeivel tárgyal. leges vagy teljes besilozasával | dalombiztosításügyi főtitkárral A kiszemelt miniszterelnöki egyéb takarmányok mellett» tanulmányozta a társadalom- környezetében úgy tudják, J szarvasjószágainkat állandóan J biztosítás különböző vonatko- hogy Pinay csak kedden este | jó kondícióban tudjuk tartani J fásfit Vasárnap délután a je- ad majd végleges választ Coty{ ...... ,, , , { lenlegi kormány több mimszte- köztársasági elnöknek. es ezen többlet takarmánnyal ♦ gazdálkodásnak az abraktakarmány részbeni megtakarításánál és emészthető fehérjepótlásban jelentkezik. Az állattenyésztés • fejlesztésének előfeltétele a takarmányszükséglet biztosítása és így főleg jóminőségű szálastakarmány termesztésének előmozdítása. Ennék — a szántóföldi termesztés mellett — a rét- és a legelőterület az alapja. termesztésének biztosítására^ Állandóan nehézségeink vannak évről-évre a lekaszált fú szárításával és betakarításával kapcsolatban. Általános jelenség, hogy a réteket későn kaszálják, akkor, amikor a növények már magot kötötted Ez, több tejet, húst tudunk termelni. A megye állattartói tehát ’• : Az angolait tovább bombáznak egy omni izéiét ismerjék fel a kukoricaszár» Kairó (TASZSZ). Angol lök‘ feletetésének saját gazdasá-J hajtásos repülőgépek tovább ’5 bombázzák gukra hasznos . , _....... Dzsebel el Ahdar---------; omani körzetet — közölte az a - V,ni,,a—__a l omani imám kairói képviseleés ismerjék a helyes megovási i ,,__. „ „ni. «...*_** .. . , . . , , , . , _ ♦ tének a sajtóhoz eljuttatott helytelen eljárás, mert bár eljárásokat. (Jó kazlazás, idő-; nyilatkozata, mennyiségileg többet jelent, járástól való helyes megóvás,? A nyilatkozat rámutat arra, minőségben, illetve tápérték- silózás, stb.) f hogy az angol repülőgépek ben viszont lényeges vesztesé- . $ töuo tonna robbanóanyagot és gek állnak elő, főleg a fehérje- (Folytatjuk.) J rakétalövedékeket dobtak az említett körzet békés lakosságára. Sok falu teljesen megsemmisült, sok lakos elpusztult. A nyilatkozat rámutat arra is, hogy az angol csapatok Oman különböző vidékein mindenkit letartóztatnak, aki odaérkezik, vagy távozni akar. Az angol katonák megverik és tér- rorizálják a védtelen lakoso-í kát. . ? Mii jogot kaptak oz erdíbirlokossógok Lapunk szeptember 8-1 számában „Visszakapták erdőiket a baranyai dolgozó parasztok” címmel tudósítás jelent meg. Ez így nem igaz. Ugyanis 1951—SZ-ben a tulajdonjog sérelme nélkül vette az erdőgazdaság üzemi kezelésbe azokat az erdőbirtokossági erdőket, amelyek az állami erdővel összefüggtek vagy két kilométeren belül feküdtek. Tehát az erdőket nem vették el, s így nem Is kellett visszaadni őket, A 39/1957. évi kormányrendelet nem is á tulajdonjoggal, hanem az erdőbirtokossági társulatdk működésének felülvizsgálatával és azok államerdészeti kezelésének szabályozásával foglalkozik. Az erdőbirtokossági erdők továbbra is államerdészeti kezelésben maradnak azzal a különbséggel, hogy ezentúl az összes faanyaggal (kivéve egyes ipari fa választékokat, amelyekért az erdógazdasag megállapított árat fizet) az erdő- birtokosságok szabadon rendelkeznek. Szeptember 8-1 hírünket tehát Így kell értelmezni. • 7ávol-3(elet gyújtó Kories Gergely elvtirs 1« holdas meződi dolgozó paraszt, a munkásmozgalom Munka Érdeméremmel kitüntetett veteránja, fiatal korában végigharcolta Távol-Keletet. Visszaemlékezéseiből közlünk rövid fejezetet. |7 letem első szakaszáról nem sok újat tu- dók mondani, mert ugyanolyan volt, mint sok százezer emberé. 1914-ben behívtak, 1916-ban fogságba estem. Egy cári ezredes megpofozott, amire ón visszaütöttem..; A nizsnij novgorogi várfal börtönébe zártak és csak az 1917-es februári forradalom után szabadultam ki. A ma már híres omszki hadifogolytáborba kerültem, ahol sok ezer magyar élt. A sovány hadifogoly-levessel nem bírtam a 40°-os hidegeket, ezért örömmel fogadtam a hírt, hogy aki akar, parasztokhoz mehet dolgozni. Ki is mentem Katalinovkára, az egyik 80 kilóméterre eső faluba. Igaz, rengeteget dolgoztunk, de az ennivalóban nem szenvedtünk hiányt és végre emberi módon élhettünk. Később egyre jobban eluralkodott rajtam a hazatérési vágy. Négyen voltunk testvérek, mind a négyünket behívták és azt sem tudtam, mi van velük és szegény szüleimmel. Visszatértem Qmszkba. Feltűnő kép fogadott, A Kapuban hírét-hamvát sóm láttam az őrnek, a tisztek rangjelzés nélkül jártak-kel- tek. De még a kíváncsiságnál is erősebb volt bennem a hazatérési vágy. Csak nem lehetett. Azt mondták, a fehérek elzárják előlünk az utat. Hogy kik azok a fehérek? A bolsevikok ellenségei! Éb a bolsevikok? A vörösök.. : Ebből még nagyon keveset tudtam, hiszen az istenhátamögötti Katalinovkán nem hallottam semmiről. Katonatársaim azonnal gyűrűbe fogtak és elmagyarázták, hogy októberben proletárforradalom tört ki Péterváron, a munkások elkergették a gyárosokat és a földesurakat. A bolsevikok vezetik a népet, azoknak meg Lenin a vezetőjük. (Szinte rajongva említették a nevét.) Megkérdezték, milyen származású vagyok. „Báró Biedermann kocsisa" — válaszoltam, mire azt felelték, hogy akkor velük vagyok, menjek, kapok egy puskát, mert harcolni fogunk a fehérek ellen. Duskát, orosz katonaköpenyt vételeztem, lovat kaptam, vörös szövetből csillagot varrtam a sapkámra... így lettem az első omszki magyar ezred vörös huszára. Igazából még nem tudtam, hogy mi az a kommunizmus, de amit láttam, abból hamar megértettem az igazságot. Hadifogolytársaim örüllek, az úri származású lisztek mogorva arccal ténferegteg... Nagy kedvet kaptam a pofonokat osztogató gazdagok megtáncóltatásá- ra. Prolivér folyt ereimben és éreztem, hogy itt is az otthoniakért harcolok, mert ha a nagy Oroszország szabad lesz, könnyű a mi kis hazánkban is rendet csinálni, vagyis elkergetni a biedermanokat, akik mind a négyünket mészárszékra küldtek, mit sem törődve azzal, hogy szegény, öreg szüleim nyomorognak. Úgy két hét múlva bevagoníroztuk magunkat és elindultunk. Magyarország helyett Távol-Keletre, 1800-an, tűnyomórészt magyar vöröskatonák. Novo-Nikolájsztkmál és Krasznojárszknál felszabadítottunk egy-egy hadifogoly-tábort, sok ezer magyarral. Beszéltünk velük, elmondtuk a magunkét és mentünk tovább. Nyizsnyeugyinsziknál, a Bajkál tótól vagy 6—700 kilométerre találtunk először ellenállásra. Fehér csehek voltak, az egyik hegyen rendezkedtek be védelemre. Felfejlődtünk, a pétervárl páncélautóitok pedig hátulró] kap'ák el őket. (Rettenthetetlen fiúk voltak). Csakhamar elagyabuláltuk az ellenéget. Több száz halottat vesztettek, mi pedig csak tizenhetet. (De a tizenhét között volt egyik legjobb katolángja napajtásom is, itt született az egyik Kaposvár menti faluban. Évek múlva véletlenül összetalálkoztam az édesanyjával. Eiájuit szegény, amikor a rossz hírről értesítettem). TVyizsnyeugyinszk után ismét * vonatra x szálltunk és alig álltunk meg Irkutsz- kig. Itt a kifent-kikent kadétiskolás junkerek parancsoltak. Kifüstöltük őket, páni félelemmel menekültek az őserdőbe. Égy Kuzmyecov nevű, magas orosz fiú volt az ütegparancsnokunk. Amikor ő állította be az ágyút, száz- százalékig biztos találatra lehetett számítani. Manapság sokszor elnézem az újságot és úgy találom, hogy Kuznyecov marsall nagyon hasonlít a mi Kuznyecovunkra. Vagy talán az is? Ki tudja? Hogy el ne ‘felejtsem: Irkurszkban is felszabadítottunk néhány ezer hadifoglyot. Kis idő múlva a Bajkál túlsó partján Verkhnyu- dinszkban is vagy 15 ezret, később Csatában vagy 8—10 ezret, köztük sok-sok ezer magyart. Azért ne gondolja senki, hogy mi mindig győztünk. Néha vesztettünk, olyke-r hátráltunk is, alapjában véve azonban egyetlen diadalmenet volt az ütünk, mi voltunk Távol- Kelet egyik gyújtó lángja. Hadifoglyok tízezreit szabadítottuk ki, ahol mi elhaladtunk, ott a munkások diáktálták a politikát. Mert az orosz munkások nem alázkodlalc meg a burzsujok előtt! Ha valami közmunkáról volt szó, és a seiyemköníösös úrnő a cselédjét küldte el maga helyett, a munkásasszonyok visszaküldték a „rabotnyicá'-t, hogy jöjjön maga a „goszpoda”. Végül már a mandzsúriai határ mentén álltunk. Zab- és árpakenyérre] jutottunk idáig, de tudtuk, hogy lesz az még fehér is! Sokat hallottunk a fehérek kegyetlenkedéseiről. Szemjonov atamán, az egyik fehér tábornok például gombostűket szúrkáitatott hél magyar hadifogoly talpába, s addig hajszolta őket, amíg kínjukban meg nem álltak. Akkor mind legyilkolta. Még borzalmasabb volt az, amit Hadabu- lákban, a transz-szibériai vasút egyik Mandzsúriához közel eső állomásán tapasztaltam. Este tíz óra tájban’ értünk oda, hatalmas máglyalánggal égett egy nagy rakás vasúti talpfa. Égett hús szagát éreztük a levegőben. Mi ez’ Megkérdeztük az állomás egyetlen vasutasát. (Elbújt s nem tudta Szemjonov elhurcolni.) Nagyon félt, s amikor megnyugtattuk, elmondotta, hogy Szemjonov Mandzsúriába menekült. Hét kínai katona nem akart vele menni, ezért összekötöztette őket, leönttette benzinnel és élve meggyújttat+a ... Hát ennek a szagát éreztük rrti. Rettenetes bosszúvágy költözött belénk, ha akkor találkozunk Szemjonov atamán seregével, egyetlen egy szálnak sem irgalmaztunk volna. Sokáig folytathatnám még elbeszélésemet. Akkor azonban kis könyv lenne belőle. Ezért csak néhány szóval mondom el, hogy mi történt még. Kis idő múlva alaposan elpáholtuk a fédereket, de most már az általunk felszabadított hadifoglyokból álló vörös ezredek segítségével. Mert a mi seregünk mindig csak nőtt. Később a fehérek és japánok fogságába estem, eljutottam Habarovszkba, láttam amerikaiakat és koreaiakat is. Csakhamar megszöktem, Moszkvába mentem és részi vettem az egyik gyűlésen. Életem egyik legszebb élménye marad mindörökre. Lenin beszélt és annyi ember hallgatta, hogy majd leszakadt alattuk a föld. 17 zután a Szovjetunió nyugati határvidékére kerültem és határőrparancsnok lettem. 1922-ben jöttem haza. A Szovjetunióban már rend volt, de nálunk? ... Bízom- néha nagyon elkeseredett az ember Derm’r- dig arra gondoltam, hogy ál! már a nagv Szovjetunió, s ha az áll, akkor a mi kis hazánkban is jobb lesz előbb-utóbb. No, de abbahagyom már, sietős az utam, szántani-kell mennem. Csak annyit mondok még, hogy szeretném a kommunizmust megérni ... Tudom, nem fog mepni, sajnos, hatvanhárom éves vagyok már. De a szocializmust talán még megérem!;: s Magyar László
