Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-09 / 237. szám

1951 OKTOBER 9 VAPLÖ 3 A bolsevik veteránok meglátogatták a Pécsi Porcelángyárat Amikor tegnap délelőtt ez autókaraván megállt a Pécsi Porcelángyár kultúrotthaná- na'k bejárata - előtt, még na­gyon kevesen tudták, kiket is hoztak a gépkocsik. De mire a vendégek elhelyezkedtek a szépen terített és díszített te­remben, már az egész gyár­ban járt a hír: eljöttek hoz­zánk a bolsevik veteránok! S egymás után érkeztek a mun­kások, asszonyok, férfiak, csak úgy porosán, munkaru­hában, ahogy, ha csak egy pil'anatra is, elhagyták mun­kahelyüket, s ültek oda az idős, szeretett szovjet elvtár- sak közé. Jókedv, vidámság töltöttébe a ‘érmét. És meghatottság, fe- szélyezettség. Egy nagy or­szág kü’döttei jöttek el, akik már fiatal éveikben Is a miun- káshatalomért küzdöttek, fegy­verrel a kézben álltak a for­radalom bölcsőjénél. Harcosok ők. akik negyven évvel ez­előtt először diadalmaskodtak a kapitalizmus felett, és há­rom évtizeddel később ma­guk és fiaik, unokáik elhoz­ták számunkra is a szabadsá­got. — Szeretettel köszöntőm kedves vendégeinket, és kívá­nom, hogy érezzék jól magu­kat körünkben — mondotta Babel la Károlyné elvtáTsnő. Gál Tibor elvtárs, a gyár Igazgatója rövid beszédében a gyár történetét Ismertette, — 1852-ben alakult meg. Tfz évvel később indult virágzás­nak, a gyár termékei bejárták az egész világot. Később az eozin-gyártás csak öregbítette hírét; ma is az egész világon csak ebben a gyárban állíta­nak elő eozin-tárgyakat. A fe’szabadulás óta sokat fejlő­dött, és az ipar szükségletei­nek megfelelően nagy meny- nyiségű szigetelőt és más ipa­ri pörcelánárut készít. Nem­rég épült fel a cserépkályha- üzem. — Kérem, tekintsék meg a gyárat és kívánom, hegy ke1- iernes emlékekkel távozzanak el tőlünk — fejezte be Gál Ti­bor elvtárs. Az üdvözlő szavakra A. N. Bicskova elvtársnő válaszolt: — Nemrég érkeztünk orszá­gukba — mondotta többek között. — Mindenütt, Itt is nagy barátsággal és szeretet­tel fogadtak bennünket. Még alig ismerkedtünk meg, és máris úgy érezzük, barátok között vagyunk. A fogadtatás arról győz meg bennünket, hogy tisztelik és szeretik a mi országunkat, amellyel közös a céljuk. Hálás kösaönetünket fejezzük itoi ezért* Ezután kedves epizód ját­szódott le. Bicskova elvlái'snő tön magyarsággal kiáltotta: „Éljen a magyar—szovjet ba­rátság!" összecsendültek a poharak, taps és éljenzés fo­gadta a szívből jövő, kedves szavakat. Még néhány percig beszélgettek, megkóstolták a háziasszonyok sültjét, azután a meghívásnak eleget téve el­indultak az üzemrészekbe. Mindenütt, amerre a mun­kásoktól övezett küldöttség el­haladt, mosolygós arcok üd­vözölték őket. Talán néhány percre megállt a serény mun­ka, hisz az ablakokban nem lehet dolgozni.:* Először a gázkemencéket tekintették meg. Minél beljebb kerültek, annál nagyobb volt a fon-ó- ság. A szovjet elvtáreakról hamarosan lekerült a kabát. Megálltak a kemencékből ki­került kocsik előtt, amelye­ken szigetelők, poharak, kap­csolók • és egyéb porce’ánáruk tornyosultak. Bicskova elv­társnő érdeklődéssel hallgatta a szakemtjprek tájékoztatását a gázkemence működéséről. Soká nézegették a korongosok fürge kezét, amely alól egy­más után kerültek ki a szépen megmunkált darabok. A szűrőpréanél két munkás álldogált: Albert Imre és Rit­ter Mátyás. Sz. N. Makszimov és F. Ny. Szizrankin elvtárs hosszasan elbeszélgetett velük. — Most ráérünk — nevetett Albert Imre. — Másfél óra múlva telik meg a gép,.5 Fizetés, munkakörülmény, lakás — minden szóba került. Ritter Mátyás mindössze négy hónapja dolgozik itt, — És nem nehéz? — érdek­lődött Makszimov elvtárs. — Már megszoktam. — Lakása van, és milyen? — Nagyárpádon lakom, in­nét négy kilométerre. — Télen miivel jön bei? 1— Autóbusszal. Néhány lépéssel odébb Ki­rí esi Zoltán állította meg őket. Mindjárt az első szavai nagy nevetést váltottak ki t— Mondja meg az elvtárs­nak — kérte a tolmácsot —, hogy nekem azért tetszik na­gyon, mert ilyen szép szakálla van, S« Makszimov elvtárs elővette igazolványát és megmutatta, hogy valamikor nem viselt szakállt. A fényképről fekete­hajú, tömött bajuszú ember nézett ránk. *— Hiába, múlik az idő* a t *— mondotta, —1 További jő egészséget kí­vánok — búcsúzott tőle Kiri- esi Zoltán* — Én meg jó munkát — vá­laszolt Makszimov elvtárs. Az üzemrész egyik sarkában Bicskova elvtársnőt fogják kö­rül az asszonyok, fiatalok, idő­sebbek vegyesen. Amikor menni készül, sajnálkozva ké­rik: maradjon még. — Olyan kedves asszony — mondta Kiss Mária. S ez a ,kedves asszony" még maradt. Kifogyhatatlanul kérdezett és hallgatta a vá­laszt: munkáról, családról. Kü­lönösen a gyermekek érdekel­ték, kinek mennyi van, ho­gyan élnek. S a gyűrű mind­inkább bővült, néhányan láb- ujjhegyre ágaskodva nézték. — Nézze csak, elvtárs — bökött oldalba egy idős mun­kásasszony. — Még az ötödik üzemrészből is idejöttek, hát­ha hozzájuk nem érnek el a szovjet elvtársak.,i De menni kell, a kísérők, akik számontartják az időt, kiragadják őket a munkások közül. Az idő kevés, a látni­való viszont sok. P. A. Blahin elvtárs nagy érdeklődéssel fi­gyelte a festők munkáját. Ba­lázs György asztalán egyik oldalon a testetlen, a másikon pedig a kész áruk sorakoztak. A kis figura, a „Mászó gye­rek’1, nagyon szép. Blnhin elv­társ, az író, kedvtelve forgatta kezében. *— Mióta dolgozik a szak­mában? — kérdezte. — Megszakítással harminc éve festek. — Mennyi a fizetés? Mer van vele elégedve? — Kilenc forint órabért ka­pok. Ez a legmagasabb és me; vagyok e’égedve* — Lakása? — Itt lakom a közelben, egy kis csa1 ádi házban, kettesbe-, a feleségemmel, ö nem dolgo­zik, a háztartást látja el. Blahin elvtárs bólint. Bú csúzóul sok sikert kíván Ba­lázs Györgynek és jó munkát — Nagyon köszönjük, hogy eljöttek közénk — mondotta Babella elvtársnő — és ké­rem, vigyék el testvéri üdvöz­letünket a sziovjet népnek... Majd Gál Tibor elvtárs át­nyújtotta a gyár ajándékait, amelyet és a baráti fogadta­tást V. P. Vinogradov elvtárs köszönt meg. A küldöttség ez­után megtekintette még a gyár óvodáját, a gyermekek kedves perceket szereztek mindnyá- jukmafe ’ * A szovjet veteránok kül­döttsége a délutáni órákban Siklósra érkezett, ahol meg­nézték a vármúzeumot, majd Villánykövesdre utaztak. 134 új ; tanterem j; A megyei tanács művelő­dési osztálya elkészítette a Ba,r.r.ya megyei iskolák &ő-!i öltésének tervezetét a há­roméves tervben. Alapvetően fontos feladat a tanulólétszám emelkedése következményeként előállott szükségletek kielégítése, a szakosított oktatás minőségi, tárgyi feltételeinek megjaví­tása és a Komlóra tervezett új lakótelep iskoláztatási szükségleteinek biztosítása. A felújítási hitel felhasz­nálásánál külön feladatot je­lent, hogy a gyors tantermi 4 fejlesztés miatt beállított} szükséghelyiségek száma 4 csökkenjen, illetve ezeknek a 1» jórészt elhanyagolt épületek # ben lévő tantermek elhelye­zési feltételei döntően meg­javuljanak. Gondosan kiszámították a# tanulólétszám alakulását. Fi- gyelembe vették például azti* is, hogy Komló tanulólétszá-11 mának fejlődése a bevándor-f lás a tervezett lakásépitke- f zések miatt a megye várható t fejlődésénél gyorsabb. Ezért#, a tanulók létszámának ala­kulását külön számították c megyére és külön Komlóra. A számítások szerint az idei 34.070-es tanulólétszám 1960- ra 42.069-re emelkedik. A tervezet szerint tanácsi beruházásból 1958-ban 12 új tantermet létesítenek a me­gyében, Komlón és környé­kén 32-őt. 1959-ben tanácsi beruházásból 12-őt a megyé­ben és 22-őt Komlón. 1960- ban ugyancsak tanácsi beru­házásból 12-őt a-megyében és 8-at Komlón. Az egyéb útor létesítendő tantermek 'száma 1958-ban, 1959-ben, és I960- ban összesen 36 lesz. Az általános iskolákhoz ha­sonlóan kidolgozták a közép­iskolák, napköziotthonok óvodák, nevelőotthonok gyermekvédő otthonok és gyógypedagógiai intézmé­nyek fejlesztésének tervét is. Sorozatgyártást érdemelne egypéosi orvos találmánya Időjárásjelentés É Várható időjárás szerdán estig: továbbra is derült, párás, nyuga­ton helyenként ködös idő, eső nél­kül, gyenge szél. Hűvös éjszaka több helyen még gyenge talaj­menti fagy. Enyhe nappal. á m Várható legalacsonyabb hőmér- \ i séklet ma éjjel 2—5 fok, legmaga- f f sabb nappali hőmérséklet szerdán c 18—21 fok között, 4 j! Állandóan új orvosi eljá­rások létrehozásán, újabb ntak keresésén töri a fejéi dr. Illés Tibor, a pécsi I. sz. sebészeti klinika tanársegé­de. Kutatásai során 1952-ben jutott arra a megállapításra, hogy jobban és gyorsabban gyógyulnák azok a csonttö­rések, amelyeknél a törés­felületeknek egymásra Illesz­tése, illetve rögzítése a leg­tökéletesebben történik. A tanársegéd egy betegsoroza­tot átvizsgált és azt találta, hogy az eltört csontok gyó­gyulási időtartama annál hosszabb, minél nagyobb a törésvégek közötti rés. Illet­ve eltolódás. A tört csontok közötti rés minél kisebbre való szűkítése lényegében az egyetlen lehetőség, amellyel az orvos a törés gyorsabb gyógyulását segítheti. Ennek a célnak elérésére többféle lehetőség kínálkozik. Az ed­dig ismeri eljárásoknak hát­ránya volt, hogy legtöbbször csak a tört végek feltárásá­val tudták a pontos helyreté­telt elvégezni. Az elmozdult tört végek helyretétele ugyanis tapintással igen ne­héz. A tört csontot, illetve annak elmozdulását röntgen segítségével ellenőrzik. A röntgennel való tájékozódás azonban számos kérdésre nem ad pontos választ: a tér­beli látást nem teszi lehető­vé, azonkívül az eddigi rönt­genkészülékekkel átvilágítás­nál a sugárvédelem sem volt tökéletes. A röntgenfelvéte­lekkel való ellenőrzés hossza­dalmas és az alapos tájéko­zódáshoz — ami pedig a tö­rési felszínek pontos össze­illesztéséhez elengedhetetle­nül szükséges — csak hosz- szas számítási műveletekkel tudnak eljutni. Dr. Illés Ti­bor találmánya — teljesen kielégítő sugárvédelem mel­lett — lehetővé teszi, hogy a tört végek helyzetét a tér­ben pár másodperc alatt meghatározzák és ellenőrizni tudják azt Is: mennyire si­került a tört végeket egy­máshoz Illeszteni. A készü­lék segítségével lehetségessé válik annak megítélése is, hogy a helyreillesztett tőrt végeket milyen módon rög­zítsék. A találmány az orvos munkáját nemcsak meg­könnyíti, hanem lényegesen leegyszerűsíti s a beavatko­zás idejét a minimumra csök­kenti. Ez pedig sok felesle­ges fájdalomtól menti meg a beteget és a gyógyulás is tö­kéletesebb. (Míg régen a csavarásos lábszártörés hú- zatásos kezelése hetekre az ágyhoz kötötte a a törés szinte beteget és! naponkint! Igazításra* találmány * technikai -! űjahb és . újabb szorult, addig a segítségével egy lag sokkal nehezebb, de cél­ravezetőbb modern eljárás kivitele mindössze fél óra.) Jelentős tehát ez a talál­mány, mégis nem mindenül' talál megértésre, támogatás­ra, A találmány annak elle­nére, hogy a gondolat már 1952-ben megszületett, csak az elmúlt év elején készült cl használható formában. Es nagyszerűen bevált. A gepet azóta nemcsak az I. sz. sebé­szeti klinikán használják, ha­nem a II. sz. klinika is sű­rűn kölcsönkéri és a pécsi megyei kórház is igényt tart rá. De nemcsak Pécsett, ha­nem Debrecenből, Pincehely­ről, sőt már külföldről is ér­deklődtek utána. A gép soro­zatgyártására mindezidáig érthetetlen módon nem ke­rült sor. Pedig dr. Illés Ti­bor neve nem ismeretlen Ehhez a témához kapcsolod va már megelőzően igen fi gyelemre méltó találmánnyá gazdagította az orvostudo­mányt. Igaz, régebbi ötlete magyar szaklapok nem kö zölték, de a Zcntralblatt fűt Chirurgie című, NDK-lvr' megjelenő orvosi szaktan helyt adott az elgondolás le írására. Ezt a találmány* ; több helyen használják már eziránt is nagy volt a-.* érdeklődés. Üj találmányából mlndös/- sze egy van, ez az egy gc vándorol itt Pécsett kllnHG ról klinikára. Pedig szüksée lenne többre is, s nemes*' Pécsett, hanem az egész or szagban örömmel fogadnék a sebészorvosok. Hozzá kel lene kezdeni a készülék so­rozatgyártásához, sok betör hálás lenne érte. Ezzel szent­ben csak akadályokkal és megnemértéssel találkozik a feltaláló. Pedig a készülék jó, használják! Vajon meddig még a huzavona? GARAT FERENC miért e huzavona?! Támogassuk a helyi szervek javaslatán Margitmajor a sásdi járás egyik legszebb gyöngyszeme. Dombok, lejtők és ezek ölelé­sében ott áll a kastély. A kastély, amely körül hol el­csendesülnek, hol fel-fellán­Zárszámadás előtt: Kétezer forint egy mekényesi tsz-tag havi jövedelme A harmincöt holdas halas­tóról most engedik le a vi­zet. Egykilós, másfélkilós ha­lak csillogtatják oldalaikat, amint a víz fölé dobják ma- gukat, majd halk csobbanás- sal megint a tóba merülnek. Később újból látni barna há­tukat, amint fürgén úsznak felfelé, ahonnan friss víz szivárog a tóba. Amikor építeni kezdték ezt a tavat, nem hitték a meké­nyesi gazdák, hogy jövedel­mező halastó lesz belőle. De a szövetkezetieket nem be­szélhették le,s most közösen örülnek az óriás tónak. El sem kezdték a halászatot, máris három és félmázsás holdankénti átlagot szedtek ki. A hal kilóját tíz forintért szállítják a vállalatoknak, s ennyiért vásárolják a kör­nyező falvak is­Kocsis Károly, fiatal, 25 éves tsz-elnök szerint száz­ezer forint jövedelmük lesz csupán a halastóból. A szesz­főzde 36 ezer forintot jöve­delmez, 70 ezer forint bevé­telük lesz lucernamagból és az öt mázsa lóheremagért is szép pénzt kapnak majd. Most, zárszámadás előtt, sokan számolgatják már, hogy mennyit kapnak majd a közös jövedelemből. Elő­zetes számítások szerint át­lagosan havi 2000 forintot kerestek a szövetkezeti ta­gok. Van olyan tag, aki 3000 forintos fizetést étrt el, s akik többen dolgoztak egy családból, irigylésre” mél­tó jövedelmet visznek haza. Még az ötven éves Szabó bá­csi havi jövedelme is meg­haladja a két és félezer fo­rintot Nem is csoda, hisz eddig hét kiló kenyérgabona-elő­leget osztottak szét, amely azt jelenti, hogy a tagok nagy többsége 21 mázsa ke­nyérgabonát szállított haza. Alig akad olyan, aki ne tel­jesített volna 300 munka­egységet. A búzán kívül min­den tag kapott négy kiló burgonyát, két kiló árpát és két kiló kukoricát egy-egy munkaegységre. A termé­szetbeni részesedésen kívül még 14.40 forint készpénzt is osztanak. Többet is oszthatnának, de a jövedelem egy részét állat­vásárlásra és egyéb jövedel­mezőséget fokozó beruházás­ra fordították. Vásároltak 25 szarvasmarhát, 15 tenyész­kosát, egy lakást építettek a halastóhoz 30 ezer forintért és hitelátvállalással megvet­ték a régi termelőszövetke­zet tehergépkocsiját. Ezen­kívül 206 juhot kaptak, ame­lyet öt éven keresztül ter­mészetben keTl visszatérí­teni. Az állattartás persze csak abban az esetben jövedelme­ző, ha elegendő takarmányt biztosít részükre a tagság. A kukoricatörés még be sem fejeződött, de a mekényesi tsz-ben 10 vagon abrakta­karmányt és 12 vagon szá­last tartalékoltak. Másodve­tésként a nyáron kölessel, csalamádéval és napraforgó­val gyarapították 'a takar­mánykészletet. Hamarosan megtöltik a silógödröket, hogy télen is nedvdús ta­karmánnyal etethessék az állatokat. Ezekben a napokban már a jövőre gondolnak. Az őszi árpát, rozsot, takarmányke­veréket elvetették, most a 125 holdas táblájukon szór­ják a búza-vetőmagot. Idén sokkal nagyobb a munkafe­«­ti gyélem, mint más években. A közgyűlés elitéli a hanya­gokat. Olyan határozatot hoztak: ha vdláki igazolatla­nul hiányzik a munkából, egy munkaegység-levonással büntetik. Második alkalom­mal kettő, és a harmadilí hiányzásnál öt munkaegysé­get vonnak le. Ezután fi­gyelmeztetik és ha ez sem használ — kizárják a szö­vetkezetből, de megtéríttetik vele még azt a veszteséget is, amit a köznek okozott mulasztásával, örvendetes, hogy még nem volt olyan tag, akitől egynél több mun­kaegységet kellett volna le­vonni, A közős munkából tehát alig maradnak távol. — Baj azonban, hogy bizonytalanul dolgoznak. Még mindig nem hiszik, hogy magasabb ré­szesedést kapnak, mint más éveidben, mert azt mondják, máslcoT is ígértek sok min­dent. Csak azt veszik kész­pénznek, amely már a padlá­son, vagy a zsebben van. Ez persze helytelen, rontja a jó hangulatot, de a zárszám­adáskor majd valamennyi hitetlenkedő meggyőződhet arról, hogy érdemes a szö­vetkezetben dolgozni, s amit a vezetőség elhatároz, azt be is tartja. L. J. goinak a viták. A Gyapjúter­melő Vállalat köti az ebet a karóhoz és ami könnyíti a dolgukat, ebben a könnyűipa­ri minisztérium is támogatja őket. De, hát miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy Margitmajor és Ligetpuszta földjei 10—12 aranykoronásak, ami azt je­lenti, hogy a sásdi járás leg­jobb minőségű földjei közé tartoznak. És mire használ­ják most ezeket a földeket? Birkalegelőnek, igen birka- legelőnek! Szó van arról, hogy hamarosan megkezdik a terü­letek füvesítését is. Jó minő­ségű földeket füvesíteni — vé­tek és ha bármennyire is nép- gazdasági érdek a juhtenyész­tés, akkor sem szabad elpo­csékolnunk ezeket a földeket birkalegelőnek. Igaza van Sze­keres elvtársnak, a járási pártbizottság titkárának, ami­kor azt mondja: — Van a járásban elég tar­taléktőid, sokkal rosszabb mi­nőségű, mint a margitmajori vagy ligetpusztai, ami birka­legelőnek azért alkalmsa A járási mezőgazdasági osz­tályon is ezen a véleményen vannak. Itt is azt mondják, hogy szükség lenne Ligetpusz- ’ •tára Komló ellátása szempont­jából is. A bükkösdi állami gazdaság átvenné a területet és beállítana vagy 150 tehenet* Azt tartják, nem indokolt bír- kalegelőnek használni ezt a területet csak azért, mert a hétszáz holdból 80—100 hold olyan, amely birkalegelőnek alkalmas. Ez nem lehet érv, mert a többség jóminőségu föld és még ezen a birkalegé­lőnek alkalmas területen Is szépen díszük a gyümöicsfa. Tehát nemcsak birkalegelte­tésre alkalmas. Hiába az ér­vek, a könnyűipari miniszté­rium nem enged a negyven­nyolcból. Ugyan enged vala­mit, de az majdnem egyenlő a semmivel. A megyei tanácsnak van egy nagyon szép elgondolása. Ez pedig a következő. Margitma­jor legyen baranyai gyermek- város, amolyan Makarenkó- féle telep, ahol az elhagyott, vagy árván maradt gyermekek szakemberek és nevelők veze­tésével miközben elsajátítják a mezőgazdasági tudományo­kat, meg is termeük a fenn­tartásukhoz szükséges dolgo­kat. Szép terv ez, a járási pártbizottság is örömmel ven­né, ha ez a terv valóra válna. Igen valóra válna* így kell mondani, mert Margitmajori sem akarják átadni. A kas­télyt mégcsak átadja valahogy a könnyűipari minisztérium, de a földkérdés az csak nem akar megoldódni* A vita még folyik a megyei tanács és a könnyűipari mi­nisztérium között* Azt hisz- szük, itt volna a legfőbb ideje, ha ennek a vitának a felsőbb szervek végetvetnének, még­pedig úgy, hoc- az ésszerűség alapján döntetémek: a legelő­nek alkalmas területeket meg­kapná a Gyapjútermelő Vál­lalat, a termőterületeket pedig a gyermekváros, illetve az lami gazdaságok. » Sz. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents