Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)
1957-10-08 / 236. szám
I 1957 OKTÓBER 8 NAPLÓ 5 VILÁGHÍRADO f tt tftf rv tv ff VfVf fí"777w¥tf vt Wi* v« * f f VVVfVft’Tf'Vtf »V » A mesterséges hold Magyarország felett Atftióto a magyar topok hírt adtak a más térségé s hold felbocsátásáról, emberek milliói figyelik a legújabb jelentéseket. Október 7-én a reggeli órákban Magyarország felett is áthaladt a világ újkori történetének egyik legnagyobb szenzációja. Ezzel kapcsolatban kerestük fel Sinlca Józsefet, a magyar asztronautikai bizottság vezetőjét, aki a kővetkező nyilatkozatot adta: _—Az ember megtette az első lépést a világűr meghódítására. Amiről eddig csak a fantasztikus regényekben írtak, amiről H. G. Wells, Verne és a. többi nagy regényíró álmodott, most valósággá vált. Az október 4-én felbocsátott mesterséges hold az első, a feladata is tulajdonképpen az, hogy a később felbocsátásra kerülő mesterséges holdak számára kitapasztaljon soksok mechanikai jellegű dolgot. Mégis maga a tény rendkívül nagyjelentőségű. Ugyanis — véleményem szerint — most már igen közeli az az idő, amikor az ember elhagyja a földet s nem a mi égitestünkre' száll vissza, hanem valami távoli, ismeretlen csillagvidékre. — Persze eddig még sok sok év telik el. S mi — reméljük —, hogy akkor már a magyar asztronautikai bizottság kutatásai is hozzásegítenek a ■nagy probléma megoldásához. Ugyanis hazánkban pillanatnyilag még nincs hasonló jellegű kutatás. Annii nagyoob az érdeklődés rr.jst, s elsősorban a rádióamatőrök riszcről, a szovjet mesterséges hold iránt. S örömmel je’entheiem, hogy két, egészen megbízható vételről van már tudomásunk. Az egyiket a ferihegyi repülőtér rádióállomása fogta, a 200005 kilocikluson, 4-es hangerősséggel 8 óra 56 perctől 9 óra 4 percig. Ugyancsak ők vették 10 óra 32 perctől 37 percig, majd 40 perctől 41 percig, 3-as hangerösséggel a ts. Morse-jeleket. Érdekesebb volt Gelencsér László rádióamatőr vétele, aki először 6 óra IS perctől C óra 32 percig észlelte a már ismert bip—bip jelzéseket a 40008-as kilocikluson. Ekkor járt pontosan Budapest felett a mesterséges hold. Későbbi vételei a tőlünk nyugatra eső útvonalakról származnak. Így sikerült felvennie azt a jelzést, amikor a mesterséges hold a Párizs—Fokváros délkörén haladt. — Végezetül szeretném megemlíteni azt, hogy igyekszünk rádióösszeköttetést teremteni Maszjevics professzorral, aki a Szovjetunió tudományos akadémiája csillagászati tanácsának titkára s tőle szeretnénk pontos adatokat kapni a mesterséges hold pályájáról. Ennek birtokában megszervezzük a MÖHOSZ rádiós körei a honvédség, s a legkiválóbb rádióamatőrök (tármészetesen a vidékiek is) állandó figyelemmel kísérjék a mesterséges hold mozgását. A közeli napokban várunk a Szovjetuniótól egy optikai berendezést, amelynek segítségével szintén megfigyelhetjük a mesterséges holdat. — Szerény eszközeinknek megfelelően mi is be kívánunk kapcsolódni tehát ebbe a világméretű nagy megmozdulásba, amely a tudomány eddigi legnagyobb vívmányát segíti elő. Aggasztó szeretet Az Egyesült Államokban az olasz operák iránti ..szeretet” aggasztó jelleget öltött. Például az egyik new yorki színházban a szicíliai Turridu, a „Parasztbecsület” hőse, rosszhírű gengszterré válik, Alfio viszont gazdag mexikói, aki nem a hagyományos szicíliai kocsin je’enik mee színpadon, hanem egy fényűző „Cadil- lac”-ban. Ugyanebben a színházban bemutatták az „Aida-’ c. operát. Az „elavult’ harci kocsik helyett tankok dübörögnek a színpadon, a legyőzött Amonastro helyett pedig, a nézők nagy megdöbbenésére — Hitler jelem meg. Ugyanilyen csodálatos változások érlék a „Traviata"-t is. Az opera cselekményének színhelye Párizs helyett Los Angeles, Alfréd híres futballistává vált, Violetta pedig — fürdőruhában lép a színpadra. Halászat lándzsával A fnuuisz< tatálUfrzó-ia is v,olb ■VtoWWM»«' >•■**♦*«*•• hajó mcl lett kitüntetve. Ezenkívül sok fiatal művészt diplomával tüntették ki. Az amerikai Edvin Adamsz is a kitüntetettek között végzett a hegedűművészek koncertjén. A moszkvai Világifjúsági Találkozó nemcsak a sportolókat hozta össze, de a fiatal művészek is megkeresték egymást és szoros barátságot kötöttek. A találkozón összesen 280 művész kapott aranyérmet, 37ö ezüstérmet és 289 bronzérem— ........... ......... .i—i-i— .1 i ■. i Sz enzációk világából London szivében, a Trafalgar Square alatt nemrég egy vizilö, egy elefánt és egy orrszarvú maradványait találták meg. Százezer éve, az interglaciális korban, e vidéken is éltek ezek az állatok. Később bölény- és szarvasmaradványokat is találtak ezen a -te- iyen, 6—10 méter mélyen egy épület alatt. A vtlágifjúsjgl találkozóra készült el az első szárnyas hajó a Vörös Szormovó gyárban. Alkotói a Kakéta nevet adták neki. Sajátossága, hogy a bajótest kiemelkedik, a vízzel vsak a szárnyak érintkeznek. Sebessége eléri az óránkénti 60—70 kilométert. A hajó belsejében 66 személynek van kényelmes ülőhely, lehajtható támlákkal, ugyauúgy, mint a korszerű repülőgépekben. A hajó személyzete mindössze három főből áll: a vezetőből, a bajó kapitányából, és egy matrózból. Egy san-franciscoi nagyiparos uj amerikai rekordot állított 'elhat perc és 43 másodperc alatt tekintette meg a párizsi Louvre-t. A nagyiparos rendkívül büszke teljesítményére — a párizsiaknak pedig megvan a véleményük róla. * F gy francia kórházban meg balt Jean de Sperati, a bélyeghamisi- tók egykori királya. Sperati mestere volt a bélyeghamisításnak. Olyan ügyesen hamisitott régi bélyegeket, hogy még a legtapasztaltabb szakemberek sem tudták felismerni a hamisítást. Az angol bélyeggyűjtők szövetsége nagy kártalanítási összeget fizetett Spe- ratinak, hogy ne hamisítson többé angol bélyegeket. v Llanishen angol faluban táncestélyt rendeztek a 18 éves Ivy Burley tiszteletére, aki megoperáltatta magát, hogy táncolhasson. Az eredetileg sánta leány egészséges lábát két műtéttel megrövidítették; most már egészen normálisan tud járni. A táncestély alkalmából először húzhatott tánc-cipőt. * Egy volt Indiai maharadzsa díszes síremléket csináltatott nemrégiben kihúzott fogának. A síremlék pontos utánzata a maharadzsa fogának — természetesen sokszoros nagyításban. A Felső-Nilus folyásánál, Szudán és Uganda határán az afrikai őslakosok még ma is lándzsával halásznak. Olyan kézügyességre tettek szert, hogy nem ritka a képen látható zsákmány. Ezt a két mázsás halóriást Elion ugandai halász ejtette cl. Irány az Antarktisz! Hamarosan újból kifut a nyílt tengerre az „Ob” diesel- elektromos hajó, fedélzetén a Szovjet Tudományos Akadé - mia harmadik antarktiszi expedíciójának tagjaival. A Sark-kutatók az Antarktisz belsejében, a tengerpart- tóll több mint 1500 kilométernyi távolságra, két tudományos állomást létesítenek. Az egyik állomást — a „Vosztok”- ot — a geomágneses pólus közelében állítják fel. A másik a „Szovjetszkaja”, az úgynevezett megközelíthetetlen pólus térségében, a tenger színe felett 4—4, 5 ezer méter magasban helyezkedik majd el. ■ Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyították, hogy az antarktiszi kutatók csak különleges járműveken végezhetik munkájukat. Az új expedíció már az újtipusú traktorokkal kezdi meg munkáját. A kutatók kétségkívül szám- taton nehézséggel találkoznak majd. Az új állomások területén átlag 85—90 fokos fagyot észlelnek. A légnyomás rendkívül alacsony, ezért az atmoszféra sokkal kevesebb oxigént tartalmaz. Az angol horgászok csodálatos halfogásokkal dicsekednek újabban. Szerintük ezeket az eredmé- nyékét egy ü.», a halak számára ellenállhatatlan csalétekkel érik el. Az új csalétek semmi egyéb, mint közönséges gumicsík. Az az előnye. hogy szinte korlátlan ideig tart. úlya 430 kiló A francia partok mentén, Pc sziget mellett a halászok nem mindennapi zsákmányra tettek szert. Hatalmas tengeri teknőst fogtak. Súlya 430 kiló. A halászok a rendkívüli zsákmányt egy párizsi Italüzletnek ajándékozták, ahol kimérték a teknős húsát. A szakemberek véleménye szerint a teknőst 400 éves korában érte cl végzete és így lett teknősleves a franciák ínycnckedvclő konyháján.-isi ItttUftfctyu Háíhtáft: Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (13) — Upurnbafu ondoka! Lódulj innen, te mulya! — kiáltott rá az óriás termetű Magombe az ügyefogyott emberre, s az el is ballagott szó nélkül. Es mivel nem volt olyan upurnbafu, amilyennek látszott, sóhajtva gondolta magában, hogy most aztán hordhatja a vizet a Tirinából, két-két vedret egy fordulóra, míg a nap el vem bújik a Tyamrihó hegy mögé, s el nem merül a Viktória-Nyanziba... Az állítólagos mulya ember bevonult tehát a tanyába, s átvette Ashától, a munyampara (a szafári (karaván) bennszülött föembere) feleségétől a vizesvedreket, az antilopdögnél pedig ottmaradt helyette Magombe, a fegyverhordozó, aki nagy tisztséget visel, hiszen tulajdonképp Kofia Baya bizalmasának számit. Magombe ellapult egy bokor mögött, leharapott egy darab dohányt, pipázni ugyanis nem mert, és várakozott, leselkedett hosszú órák hosszat. Ha csak keselyük próbálkoztak a dögnél, azonnal felugrott és elhessegette őket. Ezekre nincs szükség, marabu és bukázó sas volna a kívánatos zsákmány ... S a kívánatos zsákmány nem is váratott magára '0>álg, szerencsés lett a csapdaállitók napja, s annál szerencsétlenebb az öreg Marabué! Marabu már régóta ott ódalgott a dög körül, persze nagyon óvatosan, megtartva mindig a kellő távolságot. Néhány fiatalabb rokona is ott ácsorgott körülötte. Behúzott nyakkal, felfújt nyakzacskóval — amit a reggeli szellő ide-oda lengetett — megfontoltan lépdcgéltek közelebb és közelebb 38 Kittenberger Kálmán: A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig * I a csalétek felé. Ezek a látszólag mély gondokba merült, és semmi mással nem törődő, de valójában mindenre élesen figyelő marabuk nagyon hasonlítottak a régi német professzorokhoz, kivált közelről nézve, ha látni lehetett nagy kopasz fejükön a néhány szál hosszú, göndör, hajszerü pihetollat... A marabucsapat legfiatalabbja végre odalépdelt egészen a csalétekhez, s már le is nyelt nagy mohósággal két darabot az elszórt húscafatokból. Erre aztán egy másik ifjonc is megindult hosszúra nyújtott lábbal: el ne késsen valahogy a kívánatos lakomáról... Az első, magasan fenntartott csőrrel, már az ötödik húsdarabot is leküldte tágas bendöjébe, a második vendég is nyel- desett szorgalmasan, hátha utolérhetné a társát. Ezek láttára aztán o többiek is tódulni kezdtek a pecsenyére. De most már a keselyűk is felbátorodtak dm, s ha eddig óvakodtak a marabuk miatt — behúzott szárnyakkal most hárman-négyen is alázuhantak az antiloptetemre. Magombe örömmel figyelte a marabuk közeledését, a keselyűk felbátorodása azonban annál nehezebb perceket szerzett a számára. Mert, ha a keselyűk szokásuk szerint körülugrálják a dögöt, egyik-másik könnyen beleléphet a rejtett csapdavasakba, akkor pedig vége a marabufogásnak, mert a csapdába esett madár rögtön elriasztja a többit. Es a keselyűket most már elzavarni se lehetett, mert attól a közeibe érkezett marabuk is I elriadtak volna. Szóval, azt lehet. mondani, Magombe lett a legelső, aki csapdába esett — se így, se úgy nem boldogulhat, nem tehet hát egyebet, rá kell b'zni mindent a jószerencsére. Az ám, csakhogy Kofia Baya mindent lát, és mindent elkövetett, vagy elkövetni vélt, ügyetlenség miatt megszidja az embereket, még a fegy- i verhordozóját is, arról nem is szólva, hogy a baksís is I elmarad, ami pedig bőségesen ki szokott járni minden elért eredményért, megfűszerezve egy-két jó szóval. Nem volt hát könnyű helyzetben a derék Magombe. Kittenberger Kálmán: A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig 39 Lélegzetét visszafojtva leste a történendőket, mi lesz a dolog vége?... Vajon marabu, vagy — és ez volt sajnos a valószerübb — keselyű lép bele a gondosan álcázott vasba? A keselyűk félelmetes közelségben ugráltak a vasak körül. Minden pillanatban várni lehetett, hogy valamelyik nyavalyás a vesztébe lép. Ekkor azonban mozgalmas esemény vette kezdetét. Az egyik fiatal marabu felemelt a földről egy hatalmas húsdarabot és telhetet- lenségében azt próbálta a torkán leerőszakolni. Ez már mégis csak sok volt a még mindig gyanakvó, tétovázó öregnek, a mi Marabunknak! Az irigység elfeledtette vele a veszélyt, s nekilódult egy gyors iramodással. hogy megmutassa az ifjoncnak, miképpen kell elbánni egy akkora darab hússal. A fiatal marabu még javában küszködött a mérhetetlen falattal, de ahogy meglátta a bősz öreget, ijedten odaugrott a keselyük közé azok meg rögtön' felröppentek, cs — Magombe megkönnyebbülten fellélegzett. Ez volt a mozgalmas kis színjáték első felvonása Következik a második. Marabu a csalétek mellett rontott rá a húsdarabbal küszködő ifjúra. Elérni az ifjoncot nem tudta, mert egy-két ugrással az rögtön szárny- rakclt, és a hatalmas húsdarabot kilökte közben a csőréből, de Marabunak éppen ez kellett. Felkapta a húst nagy mohósággal és most már ő próbálta lenyelni Neki ez már könnyebben ment, egy-két fuldokló nyeléssel valóban le is gyömöszölte a hatalmas falatot lr<íz az erőlködés annyira kifullasztotta, hogy pillanat mozdulni se tudott a helyéről, falánksága azonba- mar eloszlatta futó szédületét. Most már bizt- érezte magát a dolgában, bátran odalépett a dög^' éppen egy csábító húscafatot akart a földről tatamikor megtörtént a szörnyűség! Egyik lábujja len ’rím 1a a csapda tányérját, a vaskarok azonnal felvágódlak s Marabu — rabbá lett. (Folytatása következik.)
