Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-08 / 236. szám

I 1957 OKTÓBER 8 NAPLÓ 5 VILÁGHÍRADO f tt tftf rv tv ff VfVf fí"777w¥tf vt Wi* v« * f f VVVfVft’Tf'Vtf »V » A mesterséges hold Magyarország felett Atftióto a magyar topok hírt adtak a más térségé s hold fel­bocsátásáról, emberek milliói figyelik a legújabb jelentése­ket. Október 7-én a reggeli órákban Magyarország felett is áthaladt a világ újkori törté­netének egyik legnagyobb szenzációja. Ezzel kapcsolat­ban kerestük fel Sinlca Józse­fet, a magyar asztronautikai bizottság vezetőjét, aki a kő­vetkező nyilatkozatot adta: _—Az ember megtette az el­ső lépést a világűr meghódítá­sára. Amiről eddig csak a fan­tasztikus regényekben írtak, amiről H. G. Wells, Verne és a. többi nagy regényíró álmo­dott, most valósággá vált. Az október 4-én felbocsátott mes­terséges hold az első, a fel­adata is tulajdonképpen az, hogy a később felbocsátásra kerülő mesterséges holdak számára kitapasztaljon sok­sok mechanikai jellegű dol­got. Mégis maga a tény rend­kívül nagyjelentőségű. Ugya­nis — véleményem szerint — most már igen közeli az az idő, amikor az ember elhagy­ja a földet s nem a mi égi­testünkre' száll vissza, hanem valami távoli, ismeretlen csil­lagvidékre. — Persze eddig még sok sok év telik el. S mi — remél­jük —, hogy akkor már a ma­gyar asztronautikai bizottság kutatásai is hozzásegítenek a ■nagy probléma megoldásához. Ugyanis hazánkban pillanat­nyilag még nincs hasonló jel­legű kutatás. Annii nagyoob az érdeklődés rr.jst, s elsősor­ban a rádióamatőrök riszcről, a szovjet mesterséges hold iránt. S örömmel je’entheiem, hogy két, egészen megbízható vételről van már tudomásunk. Az egyiket a ferihegyi repülő­tér rádióállomása fogta, a 200005 kilocikluson, 4-es hang­erősséggel 8 óra 56 perctől 9 óra 4 percig. Ugyancsak ők vették 10 óra 32 perctől 37 percig, majd 40 perctől 41 per­cig, 3-as hangerösséggel a ts. Morse-jeleket. Érdekesebb volt Gelencsér László rádióamatőr vétele, aki először 6 óra IS perctől C óra 32 percig észlelte a már is­mert bip—bip jelzéseket a 40008-as kilocikluson. Ekkor járt pontosan Budapest felett a mesterséges hold. Későbbi vételei a tőlünk nyugatra eső útvonalakról származnak. Így sikerült felvennie azt a jel­zést, amikor a mesterséges hold a Párizs—Fokváros dél­körén haladt. — Végezetül szeretném meg­említeni azt, hogy igyekszünk rádióösszeköttetést teremteni Maszjevics professzorral, aki a Szovjetunió tudományos aka­démiája csillagászati tanácsá­nak titkára s tőle szeretnénk pontos adatokat kapni a mes­terséges hold pályájáról. En­nek birtokában megszervez­zük a MÖHOSZ rádiós körei a honvédség, s a legkiválóbb rádióamatőrök (tármészetesen a vidékiek is) állandó figye­lemmel kísérjék a mestersé­ges hold mozgását. A közeli napokban várunk a Szovjetuniótól egy optikai berendezést, amelynek segít­ségével szintén megfigyelhet­jük a mesterséges holdat. — Szerény eszközeinknek meg­felelően mi is be kívánunk kapcsolódni tehát ebbe a vi­lágméretű nagy megmozdulás­ba, amely a tudomány eddigi legnagyobb vívmányát segíti elő. Aggasztó szeretet Az Egyesült Államokban az olasz operák iránti ..szeretet” aggasztó jelleget öltött. Pél­dául az egyik new yorki szín­házban a szicíliai Turridu, a „Parasztbecsület” hőse, rossz­hírű gengszterré válik, Alfio viszont gazdag mexikói, aki nem a hagyományos szicíliai kocsin je’enik mee színpadon, hanem egy fényűző „Cadil- lac”-ban. Ugyanebben a szín­házban bemutatták az „Aida-’ c. operát. Az „elavult’ harci kocsik helyett tankok dübö­rögnek a színpadon, a legyő­zött Amonastro helyett pedig, a nézők nagy megdöbbenésére — Hitler jelem meg. Ugyan­ilyen csodálatos változások ér­lék a „Traviata"-t is. Az opera cselekményének színhelye Pá­rizs helyett Los Angeles, Alf­réd híres futballistává vált, Violetta pedig — fürdőruhá­ban lép a színpadra. Halászat lándzsával A fnuuisz&lt tatálUfrzó-ia is v,olb ■VtoWWM»«' >•■**♦*«*•• ­hajó mcl lett kitüntetve. Ezenkívül sok fiatal művészt diplomával tüntették ki. Az amerikai Edvin Adamsz is a kitüntetettek között vég­zett a hegedűművészek kon­certjén. A moszkvai Világifjúsági Ta­lálkozó nemcsak a sportolókat hozta össze, de a fiatal művé­szek is megkeresték egymást és szoros barátságot kötöttek. A találkozón összesen 280 mű­vész kapott aranyérmet, 37ö ezüstérmet és 289 bronzérem­— ........... ......... .i—i-i— .1 i ■. i Sz enzációk világából London szivében, a Trafalgar Square alatt nemrég egy vizilö, egy elefánt és egy orrszarvú ma­radványait találták meg. Százezer éve, az interglaciális korban, e vidéken is éltek ezek az állatok. Később bölény- és szarvasmarad­ványokat is találtak ezen a -te- iyen, 6—10 méter mélyen egy épü­let alatt. A vtlágifjúsjgl találkozóra készült el az első szárnyas hajó a Vörös Szormovó gyárban. Alkotói a Kakéta nevet adták neki. Sajátossága, hogy a bajótest kiemelkedik, a vízzel vsak a szárnyak érintkeznek. Sebessége eléri az óránkénti 60—70 kilomé­tert. A hajó belsejében 66 személynek van kényelmes ülőhely, le­hajtható támlákkal, ugyauúgy, mint a korszerű repülőgépekben. A hajó személyzete mindössze három főből áll: a vezetőből, a bajó kapitányából, és egy matrózból. Egy san-franciscoi nagyiparos uj amerikai rekordot állított 'el­hat perc és 43 másodperc alatt te­kintette meg a párizsi Louvre-t. A nagyiparos rendkívül büszke tel­jesítményére — a párizsiaknak pe­dig megvan a véleményük róla. * F gy francia kórházban meg balt Jean de Sperati, a bélyeghamisi- tók egykori királya. Sperati mes­tere volt a bélyeghamisításnak. Olyan ügyesen hamisitott régi bé­lyegeket, hogy még a legtapasz­taltabb szakemberek sem tudták felismerni a hamisítást. Az angol bélyeggyűjtők szövetsége nagy kártalanítási összeget fizetett Spe- ratinak, hogy ne hamisítson töb­bé angol bélyegeket. v Llanishen angol faluban tánces­télyt rendeztek a 18 éves Ivy Bur­ley tiszteletére, aki megoperáltat­ta magát, hogy táncolhasson. Az eredetileg sánta leány egészséges lábát két műtéttel megrövidítet­ték; most már egészen normálisan tud járni. A táncestély alkalmá­ból először húzhatott tánc-cipőt. * Egy volt Indiai maharadzsa dí­szes síremléket csináltatott nem­régiben kihúzott fogának. A sír­emlék pontos utánzata a maha­radzsa fogának — természetesen sokszoros nagyításban. A Felső-Nilus folyásánál, Szudán és Uganda határán az afri­kai őslakosok még ma is lándzsával halásznak. Olyan kéz­ügyességre tettek szert, hogy nem ritka a képen látható zsák­mány. Ezt a két mázsás halóriást Elion ugandai halász ejtette cl. Irány az Antarktisz! Hamarosan újból kifut a nyílt tengerre az „Ob” diesel- elektromos hajó, fedélzetén a Szovjet Tudományos Akadé - mia harmadik antarktiszi ex­pedíciójának tagjaival. A Sark-kutatók az Antark­tisz belsejében, a tengerpart- tóll több mint 1500 kilométer­nyi távolságra, két tudomá­nyos állomást létesítenek. Az egyik állomást — a „Vosztok”- ot — a geomágneses pólus kö­zelében állítják fel. A másik a „Szovjetszkaja”, az úgyneve­zett megközelíthetetlen pólus térségében, a tenger színe fe­lett 4—4, 5 ezer méter magas­ban helyezkedik majd el. ■ Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyították, hogy az an­tarktiszi kutatók csak külön­leges járműveken végezhetik munkájukat. Az új expedíció már az újtipusú traktorokkal kezdi meg munkáját. A kutatók kétségkívül szám- taton nehézséggel találkoznak majd. Az új állomások terüle­tén átlag 85—90 fokos fagyot észlelnek. A légnyomás rend­kívül alacsony, ezért az at­moszféra sokkal kevesebb oxi­gént tartalmaz. Az angol horgászok csodálatos halfogásokkal dicsekednek újab­ban. Szerintük ezeket az eredmé- nyékét egy ü.», a halak számára ellenállhatatlan csalétekkel érik el. Az új csalétek semmi egyéb, mint közönséges gumicsík. Az az elő­nye. hogy szinte korlátlan ideig tart. úlya 430 kiló A francia partok mentén, Pc sziget mellett a halászok nem mindennapi zsákmányra tettek szert. Hatalmas tengeri teknőst fogtak. Súlya 430 kiló. A halászok a rendkívüli zsák­mányt egy párizsi Italüzletnek ajándékozták, ahol kimérték a teknős húsát. A szakemberek véleménye szerint a teknőst 400 éves korában érte cl végzete és így lett teknősleves a fran­ciák ínycnckedvclő konyháján.-isi ItttUftfctyu Háíhtáft: Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (13) — Upurnbafu ondoka! Lódulj innen, te mulya! — kiáltott rá az óriás termetű Magombe az ügyefogyott emberre, s az el is ballagott szó nélkül. Es mivel nem volt olyan upurnbafu, amilyennek látszott, sóhajtva gon­dolta magában, hogy most aztán hordhatja a vizet a Tirinából, két-két vedret egy fordulóra, míg a nap el vem bújik a Tyamrihó hegy mögé, s el nem merül a Viktória-Nyanziba... Az állítólagos mulya ember bevonult tehát a ta­nyába, s átvette Ashától, a munyampara (a szafári (karaván) bennszülött föembere) feleségétől a vizesved­reket, az antilopdögnél pedig ottmaradt helyette Ma­gombe, a fegyverhordozó, aki nagy tisztséget visel, hi­szen tulajdonképp Kofia Baya bizalmasának számit. Magombe ellapult egy bokor mögött, leharapott egy da­rab dohányt, pipázni ugyanis nem mert, és várakozott, leselkedett hosszú órák hosszat. Ha csak keselyük pró­bálkoztak a dögnél, azonnal felugrott és elhessegette őket. Ezekre nincs szükség, marabu és bukázó sas volna a kívánatos zsákmány ... S a kívánatos zsákmány nem is váratott magára '0>álg, szerencsés lett a csapdaállitók napja, s annál szerencsétlenebb az öreg Marabué! Marabu már régóta ott ódalgott a dög körül, persze nagyon óvatosan, meg­tartva mindig a kellő távolságot. Néhány fiatalabb ro­kona is ott ácsorgott körülötte. Behúzott nyakkal, fel­fújt nyakzacskóval — amit a reggeli szellő ide-oda len­getett — megfontoltan lépdcgéltek közelebb és közelebb 38 Kittenberger Kálmán: A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig * I a csalétek felé. Ezek a látszólag mély gondokba merült, és semmi mással nem törődő, de valójában mindenre élesen figyelő marabuk nagyon hasonlítottak a régi né­met professzorokhoz, kivált közelről nézve, ha látni le­hetett nagy kopasz fejükön a néhány szál hosszú, gön­dör, hajszerü pihetollat... A marabucsapat legfiatalabbja végre odalépdelt egészen a csalétekhez, s már le is nyelt nagy mohóság­gal két darabot az elszórt húscafatokból. Erre aztán egy másik ifjonc is megindult hosszúra nyújtott lábbal: el ne késsen valahogy a kívánatos lakomáról... Az első, magasan fenntartott csőrrel, már az ötödik húsdarabot is leküldte tágas bendöjébe, a második vendég is nyel- desett szorgalmasan, hátha utolérhetné a társát. Ezek láttára aztán o többiek is tódulni kezdtek a pecsenyére. De most már a keselyűk is felbátorodtak dm, s ha ed­dig óvakodtak a marabuk miatt — behúzott szárnyak­kal most hárman-négyen is alázuhantak az antilop­tetemre. Magombe örömmel figyelte a marabuk közeledését, a keselyűk felbátorodása azonban annál nehezebb per­ceket szerzett a számára. Mert, ha a keselyűk szokásuk szerint körülugrálják a dögöt, egyik-másik könnyen beleléphet a rejtett csapdavasakba, akkor pedig vége a marabufogásnak, mert a csapdába esett madár rögtön elriasztja a többit. Es a keselyűket most már elzavarni se lehetett, mert attól a közeibe érkezett marabuk is I elriadtak volna. Szóval, azt lehet. mondani, Magombe lett a legelső, aki csapdába esett — se így, se úgy nem boldogulhat, nem tehet hát egyebet, rá kell b'zni min­dent a jószerencsére. Az ám, csakhogy Kofia Baya min­dent lát, és mindent elkövetett, vagy elkövetni vélt, ügyetlenség miatt megszidja az embereket, még a fegy- i verhordozóját is, arról nem is szólva, hogy a baksís is I elmarad, ami pedig bőségesen ki szokott járni minden elért eredményért, megfűszerezve egy-két jó szóval. Nem volt hát könnyű helyzetben a derék Magombe. Kittenberger Kálmán: A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig 39 Lélegzetét visszafojtva leste a történendőket, mi lesz a dolog vége?... Vajon marabu, vagy — és ez volt saj­nos a valószerübb — keselyű lép bele a gondosan álcá­zott vasba? A keselyűk félelmetes közelségben ugráltak a vasak körül. Minden pillanatban várni lehetett, hogy valame­lyik nyavalyás a vesztébe lép. Ekkor azonban mozgal­mas esemény vette kezdetét. Az egyik fiatal marabu felemelt a földről egy hatalmas húsdarabot és telhetet- lenségében azt próbálta a torkán leerőszakolni. Ez már mégis csak sok volt a még mindig gyanakvó, tétovázó öregnek, a mi Marabunknak! Az irigység elfeledtette vele a veszélyt, s nekilódult egy gyors iramodással. hogy megmutassa az ifjoncnak, miképpen kell elbánni egy akkora darab hússal. A fiatal marabu még javá­ban küszködött a mérhetetlen falattal, de ahogy meg­látta a bősz öreget, ijedten odaugrott a keselyük közé azok meg rögtön' felröppentek, cs — Magombe meg­könnyebbülten fellélegzett. Ez volt a mozgalmas kis színjáték első felvonása Következik a második. Marabu a csalétek mellett ron­tott rá a húsdarabbal küszködő ifjúra. Elérni az ifjon­cot nem tudta, mert egy-két ugrással az rögtön szárny- rakclt, és a hatalmas húsdarabot kilökte közben a cső­réből, de Marabunak éppen ez kellett. Felkapta a húst nagy mohósággal és most már ő próbálta lenyelni Neki ez már könnyebben ment, egy-két fuldokló nyelés­sel valóban le is gyömöszölte a hatalmas falatot lr<íz az erőlködés annyira kifullasztotta, hogy pillanat mozdulni se tudott a helyéről, falánksága azonba- mar eloszlatta futó szédületét. Most már bizt- érezte magát a dolgában, bátran odalépett a dög^' éppen egy csábító húscafatot akart a földről tat­amikor megtörtént a szörnyűség! Egyik lábujja len ’rím 1a a csapda tányérját, a vaskarok azonnal felvágódlak s Marabu — rabbá lett. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents