Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-06 / 235. szám

6 N A PtŐ 1951 OKTÓBER « Magyar jegyzék kor mányh oz az A külügyminisztérium sajtóosztálya közli A Magyar Népköztársaság bécsi követsége a következő jegyzéket nyújtotta át az Oszt­rák Köztársaság szövetségi kancellária külügyi hivatalá­nak: A második világháborúban a szövetséges haderőknek a fa­sizmus felett aratott győzel­me, Magyarországnak, Auszt­riának és más államoknak a hitleri megszállás és elnyomás alól történő felszabadulása után, a magyar fasiszta—hun­garista mozgatom, a Nyilaske- resztes Párt számos vezető tagja —, akik Szálasi Ferenc Uralomra jutása után még tel­jesebben kiszolgáltatták Ma­gyarországot Hitlernek, to­vábbi háborúba hajszolták az hogy ezit a szerepüket hosszú évek alapos előkészítő munká­ja előzte meg, amit nagyrészt külföldön végeztek. Az MNK követségének sza­bad legyen felhívná a tisztelt külügyi hivatal figyelmét ar­ra, hogy a második világhá­ború után menekült fasiszta— hungaristák egy része az Oszt­rák Köztársaság területén te­lepedett le és ott legális poli- tilcai tevékenységbe kezdett. Immár kilenc esztendeje az Osztrák Köztársaság területén jelenik meg havonta kétszer az „Vt és cél” című folyótra-, tűk, amely nyíltan, minden kendőzés nélkül fasiszta esz­méket" hirdet. Példaképének Hitlert és Szálasit tekinti, folyóirat és irodák fenntartá­sa komoly pénzösszegekbe ke­rül. Ez a körülmény arra en­ged következtetni, hogy a hun­garisták titkos és nyílt anya­gi alapokkal is rendelkeznek. Az Osztrák Köztársaság te­rületén élő fasiszta—hunga­rista-szervezetek szoros kap­csolatot tartanak fenn a Sza­bad Európa nevű München­ben székelő amerikai rádió­val és bizonyos nyugati hír­szerző ügynökségek számára embereket, szolgáltatnak ki, akiknek nagy részét az új disszádensek köziig toboroz­zák. Mindezek után önként ve­tődik fel a kérdés, hogyan egyeztethető össze, hogy az tömve van hitleri eszmékkel, Osztrák Köztársaság kormá fő oldalán Szálasi Ferenc nya, mint az ENSZ tagja, en fényképe látható. A lap fa- gedélyezi az országa területén A varsói diáktüntetésekről Rendkívüli államsegély a római katolikus egyház részére (MTI). Október 4-én Varsó- y A magyar katolikus püspöki hiányt 1958. december 30-ig ban diáktüntetések zajlottak t kar azzal a kéréssel fordult a rendkívüli államsegéllyel pó­t. — • - i l t. „w., ^ lfnwQfífitmí miil'no_rm woot tnHa í^77Pl fttlVílf?? RPPlt.Slélt* Hitler rendelkezésére és ma­gyarok tízezreit toloncolták a német haláltáborokba, stb. — a jogos és törvényes felelős- aégrevonás elől nyugatra me­nekülték: A második világháború utá­ni években a menekült hunga­risták, más reakciós, népelle- nee elemekkel együtt ezúttal külföldön szervezkedésbe kezdtek, hogy előkészítsék, a talajt a magyar népi demok le amiatt, hogy a hatóságai? — destruktív hangja miatt — be­tiltották a Po Prostu című diáklap megjelenését. Kozlovv- ski alezredes, a polgári milícia parancsnoka ismertetve a saj­tóval a tüntetés lefolyását, el­mondta, hogy az engedély nél­küli tüntetés feloszlatására na­gyobb csoport milicistái küld­tek ki. A gépkocsikon ülő mi- licistákat kövekkel dobá’ták meg, sőt az egyik házból há­rom petárdát dobtak közéjük. Az egyetemisták a rektor tilal­ma ellenére be akartak nyo­mulni az egyetem épületébe Is, de szétszórták őket. A szétker- getett fiatalék a város más ré­szén csoportosultak, A mun- kásmilída a polgári milíciával együtt szétoszlatta a tüntető­ket. A milícia kénytelen volt ez alkalommal füstgyertyákat országot, akik mintegy 40 000 _ __ _ _______ _ __ _ ________________ _ _________ fi atal leventét _ bocsátottak tiszta „eszmék” terjesztését és élő fasiszta—hungaristáknak | endelkezesére és ma- a hungaristák szervezeti össze- az ENSZ-alapokmány szelte- t könnvfnkasztó gázt is »1 ki­fogását tartja legfontosabb mér el merőben ellentétes, fa- * mr,ni Tí-,hh feladatának. Megállapítható fi gyűlöletre, s új háborúra * - - - -: - - - • tehát, hogy olyan eszméket bujtogató, nép- és civllizáció­tepeszt, amely a fasizmus fel- ellenes tevékenységét? támasztását szolgálja, amely­nek egy sor ) európai állam, közöttük Ausztria is. áldoza­tul esett. Az „Ut és cél” című íolyó­A fenti tények alapján az MNK követsége kormánya megbízásából kéri a tisztéit külügyi hivatalt, hogy tegyen lépéseket az Osztrák Köztár­irat mögött álló magyar fa- saság területén élő fasiszta siszta—hungarista szervezetek hungarista-szervezetek fel- kiterjedtségére mutat az a oszlatása, irodáik bezárása, az rácui megdöntésére. Ma már tény, hogy hungarista közpotl- „Ut és cél” című szennylap közismert, hogy a külföldön élő fasiszta-hungaristák szá­mottevő szerepet játszottak az 1956. október—novemberi ma­gyarországi ellenforradalmi felkelésben. Tények igazolják. tokát, lapszerkesztőségeket és v betiltása érdekében, az osztrák irodálcát tartanak fent az államszerződés 9. cikkelyének Osztrák Köztársaság különbö- rendelkezése értelmében, mely ző városaiban, például Salz- ilyen szervezetek fennállását burgban, Grázban és máshol, és azok tevékenységét, vala- Kéteégtelen, hogy az említett mint propagandáját megtiltja. dobálózó kalandort letartóztat- tak. A foganatosított rendfenn­tartási intézkedések és a mun­kásmilícia közreműködése eredményeként helyreállt a nyugalom. A kilengéseket a lakosság elítélte. *•♦♦♦•>**•*♦* i forradalmi mukás-paraszt kor- tolja. Ezzel az anyagi segítség- mányhoz, hogy a magyar kor- adással nem kíván ugyan mány és a püspöki kar között újabb, az 1950. évi egyezmé- 1950. augusztus 30-án kötött nyen túlmenő kötelezettséget egyezmény szerint lelkAszi vállalni, hajlandónak mutatko- kongrüa folyósításánál ne al- zik azonban arra, hogy 1958. kalmazza áz egyezményben októberében a püspöki karral megállapított s ez évben már együtt az akkori helyzetet új* gyakorlatilag esedékessé vált ból megvizsgálja, csökkenést, hanem a lelkészi A magyar katolikus püspöki illetményeket 9fc eddig élvezett kar a kormány segítségéért, összegben engedélyezze. mint az állam és a katolikus A művelődésügyi miniszté- egyház közötti jóviszony úíabb rium egyházügyi hivatala a bizonyítékáért, köszönetét fejő- püspöki karnak ezt a kérését zl ki. Ugyanakkor a püspöki előterjesztette a forradalmi kar és a papság biztosítja n munkás-paraszt kormányhoz magyar kormányt, hogy őszin- és a kormány jóváhagyásának te hazaszeretettel támogatni megfelelően kifejezi, hogy az fogja azon erőfeszítéseket, állam az 1950. augusztus 30-án amelyeket az ország vezetői kötött egyezményhez ragaszko- baráti népek segítségével és- 4 dik, azt minden vonatkozásban dolgozókkal karöltve o nemzet fenn kívánja tartani, mégis fi- további felemelkedéséért kífe;- gyelemmel arra az erősödő jó- tenek. A magyar katolllc i* viszonyra, amely az állam és a püspöki kar a maga részéről magyarországi katolikus egy- ézután Is azon munkálkodik, házi szervek között fennáll, hogy az állam és a katolikus figyelemmel továbbá arra, egyház közötti Jóviszony 10- hogy a kért segítség döntő vább erősödjék, mértékben a lelkészkedő pap- Budapest, 1957. október 5. ság támogatását szolgálja amelyre aZ egyezmény II. ré­szének 3. pontja szerint a kor­mány külön is súlyt helyez — a katolikus egyháznak ezúttal is segítségére siet, s gondosko­dik arról, hogy az egyezmény szerinti Csökkentéssel beálló Grősz .József kalocsai érsek, a magyar püspöki kar elnöké. Miklós Imre művelődésügyi minisztérium egyházügyi hivatalának elnök­helyettese. *#4»*»4#me****«s********‘** Áz egészségügyi minisztérium tájékoztatója as mfiuensás megbetegedésekről Külföldi jelentéseink BEIRUT ve pénteken a Hajnali órákban Az As Sark című lap jelen- »Perrel átjutott az olasz rend­lése szerint Törökország foly- őrséS gyűrűjén és két teher- tatja a csapatösszevonásokat a autó élelmiszert juttatott az Arról az influenza járvány- nyal kapcsolatban általában a Nagyszámú megbetegedésről ról, amely az év elején Ázsia- sajtó folytatott. országos viszonylatban egyelő­ből indult ki, az utóbbi időben A külföldi sajtótól átvett hí re níncs szó- Mindenesetre fl- egyre több hír jelenik meg a rek alapján nálunk is tapasz- jelembe kell venni hogy az magyar lapokban is. talható a iakosság egyes rété- időjárás hirtelen feziesre for­Az egészségügyi világszerve- geiben ilyen alaptalan félelem zet európai regionális irodája, és a megbetegedések veszélyé- Ss ^egÍS’d&Ík Sií let amelynek 25 ország a tagja, nek túlbecsülése. Ez a felelem ^ szama tér-szeptember 10-től 13-ig Köp- nálunk a külföldről érkezett mószetszeruen rnegnö\ekede.t. rriiislÄÄS stss! susä-äs írsszsrtísss » äää ümím'íiwTuP K««Pdi»« v»> .mimé he- 'ÄST’mKÄ kilométernyire vannak a szí- kevéssé ismert ösvényen sike- riai határtól. eült atjutniok a rendőrségi gyűrűn. TUNISZ Illetékes tuniszi forrásból je- TOKIO lentik, hogy két francia repü- Mint az Indinfo jelenti, lőgép Algéria felől tizenöt ki- Nehru ; indiai miniszterelnök lométemyire behatolt Tunisz pénteken tíznapos hivatalos lá- légiterébe. A repülőgépek gép- togatásra Japánba érkezett. A puskából lőttek egy szenet to,dÓi repülőtéren Nobuszi szállító szamár-karavánra, há- K*s?, í«Pán miniszterelnök űd rom embert megöltek, egyet vözölte. megsebesítettek. FONTA DEL GADA SAN MARINO a vulkanikus robbanások mo-i raját. Közlemény Szabó Miklós, a volt FÜgget- gyár nép egy szenet tokiói repülőtéren Nobuszuke | len Kisgazdapárt propaganda jába. Az Azori A Reuter jelentése szerint keletkezett űj vulkánikus szi San Marino törvényes kormá- get, amely Fayal közelében osztályának helyettes vezetője, Az Elnöki Tanács figyelembe országgyűlési képviselő, 1955. vette Szabó Miklós őszinte val- decemberében disszidált, ahon- tamását és azt, hogy megbánta nan 1957. szeptember 8-án ön- elkövetett cselekményét. A szigetcsoportban j[ ként hazatért Magyarországra. Magyar Népköztársaság Elnö- Szabó Miklós kérte: tegyék le- ki Tanácsa ezért 4—3/26/1957. hetővé számára, hogy szabadon számú rendeletével Szabó Mik­nyanak több felfegyverzett hí- emelkedett ki a tengerből, 5 éljen és bekapcsolódjon a ma- löst amnesztiában részesítette. mában jelentkezik. Ezért nem zó vírustörzs más influenza ví- tartották helyesnek azt a nagy rustól való megkülönböztetésé- lenállókepességének csokken - hírverést, amelyet a Járvány- re szolgál. s* következtében növelik■ kz Nálunk is fordultak elő már influenza terjedésének leheto- ilyen influenzás megbetegedé- Bégét. Az influenzás megveté­sek. A tapasztalat azt mutatja, gedések elleni védekezés érdé- hogy a megbetegedettek nagy kében a lakosságnak elsösor- része könnyen esik át a beteg- ban öltözködésében kell alkal- békés építőmunká-l ségen és a betegség lefolyása mazkodnia az időjáráshoz, üva- legtöbbször alig különbözik az kodnia kell a meghűléstől. A úgynevezett egyszerű meghtt- szervezet ellenállóképességé- léstől. Az esetek egy részében nek fokozása érdekében pedig néhány napig tartó lázas álla- ésszerűen kell táplálkozni, tá­pot alakul ki, általános rossz nácsos bőven fogyasztani nyer- közérzettel. Szövődmények, sen elkészített vltamlndús éte- mint például tüdőgyulladás, a leket, paradicsomot, paprikád, legritkább esetben fordulnak káposztát, sárgarépát, csipke- elő. bogyót és gyümölcsöket. Kiev lombjai között (Uli'ogyzo!) Lombok zöld tengerében ízlésesen díszített házak, aranyozott ősi hagymakupo­lák nyúlnak a fák fölé — ez az a kép, amely legerőseb­ben megőrződött bennem Kievról. Parkok mindenfelé. Kisgyermekek parkja, úttö- röpark, komszomolisták park ja, üzemi parkok, temető­park... Es mégsem parkosí­tott város Kiev, inkább fák közé települt város. Nem a város mesterkedett kőrenge­tegébe némi zöldet, hanem a természet fogadta el egyen­rangú társként az emberi építményeket és magát az embert. A nagyvárosokba szorult emberek mindenütt szeretik a természetet, vá­gyódnak utána. Ha más nem, a szoba-növények kul­tusza bizonyltja ezt. A kié­inek aligha éreznek ilyen vágyat, hiszen a legforgal­masabb belvárosban is ha­talmas faóriások üdítik a le­vegőt. De arról meggyőződ­hettem, hogy tisztelik is eze­ket a faóriásokat. Nálunk, ha egy életért nyújtózkodó útszéli fa útját meri állni a süegönydrótnak, kíméletle­nül megcsonkítják, félolda- %lm nyesik. Kievben a te-1 lefortr és viUanydrátok, a I trolibuszvezetékek tartó-hu­zaljai, egyszóval az a drót- rengeteg, ami minden nagy­városban a kietlenség érzé­sét kelti az emberben, el­rejtőzik a csonkítatlan fa­koronák között, békésen megbúvik az üdezöld leve­lek oltalmában és nem hi­valkodik csúfságával. — Száztizennyolc új utca épült Kievben az utóbbi években — magyarázza az idegenvezető és valahogy nehéz elképzelni, mH is je­lent ez a szám. Az új utcák nem hival­kodnak új voltukkal. Bele­simulnak a városképbe és csakúgy lombok mögé rej­tőznek, mint az egész város. Valami egészséges szerény­ség érződik a város levegő­jében, pedig volna ttt mivel dicsekedni. Már azzal is, hogy Kiev él és fejlődik, pe­dig tizenhárom évvel ez­előtt majdnem a földdel vált egyenlővé. De a lerombolt épületek újjáépítése és új épületek emelése csak olyan természetességgel folyik itt, mint amilyen természetes­séggel és nyugalommal áll meg a járókelő a forgalmas út közepén, a jármüvek ára­datában, s amilyen termé­szetességgel fékeznek vagy kerülnek a gépkocsik, anél­kül, hogy a vezető öklét ráz­va káromkodna — mint mi­felénk szokás. Építenék, mert kettenék az új lakó-és középületek, s olyan épüle­teket emelnek, hogy azok céljuknak is megfeleljenek, a szemnek is szépek legye­nek. Láthatunk Kiev főút­jain műkővel burkolt, a fa- építkezések stílushagyomá­nyait őrző módon, ízléssel ékesített épületeket, ame­lyek olyan benyomást kelte­nek, mintha rengeteg kiváló szakmunkás évekig farigcsált, csiszolgatott volna rajtuk. — Négy hónap alatt ké­szült panelekből — mutatott egy odavalósi magitölértetö- dően egyik ötemeletes palo­tára. Az az erkélyekkel és cirádákkal díszített „palota", egyébként bérház, egy-, két­es háromszobás lakásokkal. A külföldről érkező mind­ezt rendkívülinek találja. Az ott élők, a kiévi ukránok azonban nem. Számukra ter­mészetes, hogy városuk fej­lődik, szépül, s tatán meg­mosolyogják a csodálkozó külföldit. Békevonattal utaztunk, ér­dekelt bennünket, hogy áll *az Ukrán Szovjet Köztársa­ságban a béke harc. De elég I volt egyszer körüljárni Kié-1 vet, hogy megerősödjék ben­nem az érzés: butaság lenne ttt azt kérdezni az embe­rektől, hogy békében akar­nak-e élni. Hát lehet itt másképp élni, mint béké­ben? Talán élet a háború, amely embereket öl halom­ra, értékeket pusztít váloga­tás nélkül? A béke maga az élet, a háború a halál. Es ezért Kievben az emberek éppúgy nem gondolnak a háborúval, mint ahogy az ifjúság nem gondol a halál­lal. Nem kívánják, de nem is félnek tőle, mert elég erősnek érzik maguloat ah­hoz, hogy megbirkózzanak vele, elterüljék, megakadá­lyozzák. Talán furcsa, de ez a gon­dolat erősödött meg bennem, amikor egy másfél kilómé­ternyi hosszúságú hídon át­kelve azt láttam, hogy a hid korlátjára itt is, ott is men­tőövet akasztottak. Szakasz­tott olyanokat, amilyenetet nálunk csak a hajókon lát­hatunk. Nyilvánvalóan azt a célt szolgálják, hogy ha va­laki a hídon sétálva észre­veszi, hogy odalent a Dnye­perben valaki fúldoklik, egyik mentőövet lehajthas­sa neki. Lehet, hogy évtizedek tel­nek el. amíg egyszer esetleg előfordul ilyen eset. Mégis, mgy éppen ezért, amikor ezeket a mentőöveket lát­tam, a háború alatti propa­ganda jutott eszembe: „Az oroszoknál nem számit az emberélet.” Lehetett ebben talán valami igazság negy­ven évvel ezelőtt. De ma nincs. Ma nagyon is szá­mon tartják az emberéletet, amely nemcsak azért drága, mert a második világhábo­rúban milliók pusztultak el, hanem egyszerűen azért, mert nincs annál drágább érték sem az egyén, sem a közösség számára. Ugyanezeken a mentőöve­ken felirat díszlett: „Eaton". Természetesen a híd neve. — Ki lehetett ez a Eaton? — tűnődtem, s nem jutott eszembe olyan híres ukrán személyiség, akinek ez len­ne a neve. Megtudtam aztán, hogy a hídépítő mérnököt hívták így. Nagy feladatra vállalkozott ez a mérnök. Első ízben készített teljes egészében hegesztett hidat, s magát a hegesztést is a leg­modernebb eljárással, auto­matikus ivfényhegesztéssel oldotta meg. Ahogy ezt megtudtam, új­ságcikkek címei idéződtek elém, elsüllyesztett és elfe­lejtett találmányokról, a bü­rokrácia ellen késhegyre me­nő harcot folytató feltalá­lókról ... S eszembe jutot­tak a nálunk létrejött nagy alkotások, amelyek nemcsak nem viselik építőik nevét, de hosszas kutatás után is alig­ha tudja meg a jámbor ér­deklődő, ki szerzett érdeme­ket egyik-másik alkotásunk létrehozásában. Sokat beszéltünk a szerbje tapasztalatok átvételéről i- meggyőződésem, hogy talá­lunk is átvennivaló thríasz- talatot bőségesen. Azt is szo­kás emlegetni, hogy túlzás­ba vittük a tapasztalrriok át­vételét. De ez már nr~i igaz. Ha megtanultuk is, hogyan kell szocialista ipart szer­vezni, gépesíteni, ha fejlesz­tettük is gazdaságunkul t szovjet módszerekkel, égj valamiről, a lényegről gyak­ran megfeledkeztünk. Air6 . hogy miért építünk, gépesí­tünk, szervezünk. Az embe­rért, az emberek jobb életé­ért. Ha ezt a négyévtizede.. tapasztalatot is átvesszük a Szovjetuniótól, biztosabban, kevesebb kudarccal halad­hatunk előre. Mert amit Kievben láttam, — zöld lomháiktól a gyárőriásoklg. — az mind arra figyelmezte­tett, hogy a termelést teli. feltétlenül és minél alapo­sabban teli gépesíteni, az életet nem lehet és netn is szélűid cégszerűvé tenni. Mészáros Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents