Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)
1957-10-27 / 252. szám
% m üv4)&v‘.: ,isii“? ' NAPLÓ I i»wiMti»»»»*H>i»tii^nitii>féiiiira>iiffiWHW; | JjtDíiotixm ^Művészet ►. Mépműv&Éés ízlés és közönség F) e szép volt ■— mondotta valaki “ ^ mellettem, amikor a „Bolond Ásvayné“ című színdarab előadásáról a színházból kijöttem; — Többet ér egy operett! Engem Ugyan nem sssórakoztatott ez a darab! >— szólt egy idősebb asszony a színház »Veszélyes forduló’1 című előadása után. Az emberek különbözőek, véleményük sem lehet minden kérdésben azonos. Mennyiszer, de mennyiszer csapnak ösz- sze a vélemények egy-egy színdarab, vagy film megnézése után. Amiért az egyiknek tetszik, a másik ugyanazért elmarasztalja. Ami az egyiknek nagyszerű, a másiknak csapnivaló. De nemcsak színházról, filmről alkotnak az emberek a maguk ízlésének megfelelő véleményt, hanem különbözőképpen ítélnek meg egy-egy könyvet, festményt vagy más alkotást; Felvetődik a kérdés: hol az a mérce, amely meghatározza egy alkotás hasznos, vagy ha- szontalanságát, mi az a követelmény, amely perdöntő a vélemények között? Ügy vélem, elsősorban tisztázni kell a lényeget, azt, hogy az emberek a színházba, moziba azért járnak, mert szórakozni akarnak. De azonnal hozzátehetjük a kérdést: csak szórakozni akaratiak? Azt hiszem, hogy az emberék cseppet sem haragudnak meg azért, mert egy színdarab, film, vagy könyv, nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos is. Sőt, ma már egyre sokasodik azoknak a száma, akik megkövetelik a műtől, hogy olyan problémákat vessen fel, amelyek a mindennapi életben adottak. De necsak felvesse a 'problémákat, hanem okos választ is adjon rá a színdarab, a film, vagy a könyv. Éppen ezért éreztem keserű szájízt a „Bolond Ásvayné", illetve a „Veszélyes forduló“ előadása után elhangzott vélemények miatt. Mert vajon miért tetszett az egyiknek a „Bolond Ásvayné“ s miért nem a másiknak a „Veszélyes forduló“? Azt hiszem, hogy a kérdés megoldásához semmiféle miás alapon nem jutunk közelebb, csak akkor, ha az emberek világnézetének szemszögéből vizsgáljuk a különböző véleményeket. A „Kinek milyen az életmódja, olyan t gondolkodásmódja is” — megállapítás úgy vélem a vélemények kialakítására is érvényes. Mert nem valószínű, hogy az, aki az egész társadalmat csak a saját, önző egyéni céljai elérésére akarja felhasználni, annak tetszhet egy olyan színdarab, film, vagy könyv, amely éppen az ilyen embereket leplezi le, illetve éppen az ilyen emberek gondolkodásmódját akarja megváltoztatni. Igaz, a világnézet kérdése bár talán a legfontosabb abban, hogy a vélemények különbözőségét megmagyarázhassuk, azonban nem az egyedüli, amivel a problémára válaszolhatunk; Legutóbb például sokat beszéltek a ..Csigalépcső” című új magyar filmről. Ez a film azonos világnézetű emberek között is ellentétes véleményt alakított ki. A film legtöbbet vitatott problémája a befejezése. Nos, kétlem azt, hogy azok számára, akik a filmtől nemcsak szórakozást, hanem valami tanulságot is várnak — megelégedtek ezzel a befejezéssel. Mert mi a film végső következtetése? Az, hogy aki elkerül a családjától — ha csak pár hónapra is — olyan erkölcsi körülmények közé jut, ahonnan nincs kivezető út. Igaz ez? Nem! Tény az, napjainkban sok a válás, s számos családi élet nem éppen a legtisztább erkölcsi körülmények között vegetál. De ha a film ezt akarja bemutatni, akkor választ is kellett volna adnia a megoldásra. S éppen ezzel maradt adós! Tanulság tehát? Semmi! S ha az egyénnek nem nyújt tanulságot, akkor nem 'használ a társadalomnak sem. De ezt — jelenleg csak erről az egy filmről beszéltünk — meg kell mondani, segíteni kell az embereket a tisztánlátásban, a helyes vialákf- <) Három vers: vélemény kialakításában. Az ízlés, a helyes véleménykialal tásiban nagy segítséget nyújt az olvasottság, a műveltség. Most nem is any- nyira az iskolai végzettségre gondolok, mert ahhoz, hogy valakinek helyes kritikai érzéke legyen, nem éppen szükséges főiskolai végzettséggel rendelkeznie. De feltétlen szükséges, hogy álláspontját egy bizonyos szemszögbal. a társadalmi haladás szemszögéből alakítsa ki, s világosan lássa a célt, amiért él, dolgozik. Bármennyire is közhelynek tűnik, ismételni kell: Magyarországon ma szocializmust építünk, gondolkodásmódunkat ennek a célnak elérése alakítja. Minden olyan könyvet, filmet, vagy színdarabot tehát, amely segíti az új társadalmi rend további fejlődését, igyekszik helyes utat mutatni — örömmel üdvözlünk. S ha ezeket a műveket, mint a fejlődés segítőit vizsgáljuk, akkor szinte csalhatatlan érzékkel rendelkezünk véleményünk kialakítására. Ügy is mondhatnám, bár talán kissé vulgárisnak hangzik, hogy a művek elbírálásánál véleményünket osztályszemszögből alakítsuk. Ezt kimondani könnyű, megvalósítani azonban csak az képes, akinek nézőpontja azonos a munkásosztály nézőpontjával. Ügy vélem, hogy az elmondottak nyo- mán kiderül: a helyes véleménynyilvá- nftás, a művek értékelése elválaszt- V hatatlanul összefügg a kritizáló mar- \ xista-leninista ideológiai képzettségé- \ vei. Ebből adódik, hogy a kevésbé kép- ( zett emberek élvezni tudják az álro- * mantikával teletűzdelt műveket (Bolond Ásvayné), míg olyan nagyszerű alkotások, mint például a Veszélyes forduló, nem nyeri ifi eg tetszésüket. A közönség ízlését végeredményben tehát, csak úgy tudjuk helyesen formálni, ha szórakoztató és egyben a mindennapi problémákra művészi igénnyel fellépő, helyes útmutatást adó műveket Járunk eléjük. Garay Ferenc A FESTŐ I IALA1.A (Elbeszélés, amelyben nincs semmi fantasztikus) Valami nagyon enyhe február volt, s a hó csak ritkás foltokban villogott a tetőkön. Az utcán pedig olyan lucsok volt, hogy aki tehettei ki sem mozdult hazulról. A műterem hatalmas üveg-meny- nyezetét is hó takarta néhol-, és ezek a vizenyős foltok opálos homályként szűrték át a külső fényeket. Gipszfejek, állványok, egy asztal-, rajta festékek, egy meglehetősen nagy vászon, sötétbarna alapozással. A sarokban pedig egy ember ült és köhögött. Nem nagyon, csak olyan csendes megadással, mint akinek már minden nehezére esik és nem is nagyon fontos semmi. Egy kopott karosszékben ült — kabátjára még egy pokrócot csavart, úgy hogy semmi sem látszott ki belőle. Most, mintha alább hagyott volna a köhögés — majd újult erővel szakadt ki belőle valami hörgésszerű ugatás. Vér tólult a szájába, majd két vékony érben folyni kezdett a szájszéleknél. Előre bukott. A kar még lassan lehajolt, és amikor elérte a nyugalmi helyzetet — már nem volt benne egy csepp élet sem. Es abban a pillanatban, ahogy megállt a szív, megkezdődött Zubor Ákos csodálatos élete. Az urjysej- tek egy része még működött, és ennek hatására úgy érezte, hogy valami különös álom-életbe süly* tyedt. Ezt az életet azonban külső tényezők is befolyásolták, * A Műcsarnok oszlopaira hatalmas táblát függesztenek ki: „Zubor Ákos festőművész tárlata”« Többen megállnak. Egy-egy mondat — egy-egy gondolat a festőről-, aztán mentek dolgaik után. Es valahányszor nevét említették, mindenütt megjelent. Persze láthatatlanul, mert hisz teste megbolygatta volna az emberi szokásokat. Zubor úgy érezte, hogy valami könnyű, fiatalos testtel lebeg. Hatalmas munkakedve támadt, állandóan dolgozni akart. Es érdekeSi az anyag most valahogy másként viselkedett. A festék nem simult rá a sík kétdimen- siójára, hanem képlékeny ség ét veszítve alakokba merevedett. ~ Ssinte a levegőre kente fel a színeket. Szédületes gyorsasággal dolgozott ki hátaitrttis kompozíciókat, s t tőében elketyczkedett alakok * szót a látogatókról. A müvésznem- zedéken kívül, ugye a tanulni- vdgyó fiatalok is felkeresték? — Nem, kérem — rázta meg a fejét a házmester — én 5 év alatt tán háromszor vittem fel a 7.-re valakit. Lift nélkül meg nem igen szoktak felmenni a műterembe. * Háromnegyed nyolc volt. A Műcsarnokból már az utolsó látogatók szállingóztak. Zubor kint lebegett a múzeum előtt, itt minden hívás nélkül megjelenhetett, hisz neve ott függött a hatalmas oszlopokon — s az utolsó napokban már csak ide járt. Két, meglehetősen csinos asszony jön le a lépcsőkön. Beszélgetnek. — Emlékszel még arra a sárgás királyi palástra? Hogyne, szivem, azt hiszem a Salamoné volt. — Na látod, az a szín kell nekem. Tavaszra egy kosztümöt akarok csináltatni. Tudod, a fazon ... De ezt Zubor nem hallhatta, ehhez neki már semmi köze sem volt. S csak tovább ott lebegett valódi élet szinte minden tulajdonságát magukon viselték. Ezekben a napokban sokat emlegették a festőt. Ekkor valami különleges energia áradt át szellemtestébe a róla alkotott emberi gondolatokból. Az élők szerint egy hét telt el így. * Az előadó az órájára nézett. Fél egy volt. Még félórája van hátra az előadásból. Igen; most rátérhet Zubor Ákos értékelésére. — Tisztelt hallgatóim! A legújabb magyar festészetben Zubor Ákos különleges helyet foglal el. Különösen színtechnikájával kell foglalkoznunk. S ebben a percben megjelent Zubqr. Szinte lelkendezve jött ide. Itt, a fiatal művésznemzedék között nagyon sok energiát akart gyűjteni. Legalább még 10 évre valót. Hogy van az? — Szinte hihetetlen! —, hogy az előadó szavait senki sem figyeli. Senkinek sem kapcsolódott egyetlen egy gondolata sem az elhúnyt művészhez. . Zubor'ezt pontosan érezte, hisz«1 Hej, régi pécsi l’edakciók! egyre gyengébb volt, s már alig I1 Mennyi irodalmi emlék fűző- lüktetett benne egy kis energia — l*dik a ti lapszerkesztői asztalai- az utolsó sorokban nevetgélték. Az I* tokhoz! Hány neves magyar egyik hallgató pedig akkorát ási- >1 író indult el pécsi újságok tott, hogy Zubor ijedten fordult el. szerkesztőségi szobájából! majd hirtelen eltűnt. láthatatlanul, mint valami kezdő.f felszeg koldus — s leste, hogy él-\ tető energiát kap a róla alkotott? emberi gondolatokból. f De az emberek gondolatai másra f terelődtek, s aki kilépett a kapun, rögtön másról kezdett társalogni. (1 — Mindenkit valami személyesebb 11 dolog igzgatott. , | * \ S az agysejtekben mind kevesebb energia lüktetett. Zubor mosH1 úgy érezte, hogy lohad a munka-1* kedve, sót, valami rettentő elgyen-*1 gülést érzett. Es müveinek hatat- <* más festékalakjai lassan puhulmí kezdtek, s egy szivárványszínű po-í csolyává olvadtak össze. * t Hatalmas vihar dühöngött a rosban. Egy orkánszerű roham (I hirtelen letépte a Műcsarnok or-d máról a nagy táblát és azonnal Ie-|! csapta a sárba — úgy, hogy Zubor |► nevét már többé nem lehetett el- (> olvasni. 11 Es ekkor a festő valóban meg-1> üalt. SZAKÁCS BELA l AS2AIA® Mint régész, avar sír fölött, megállók most az éveim fölött. Ásót nem fognak a kezek. Mélyebbre ás le az emlékezet, hol múlt évek és holt korok emléke: egy-egy lelet kucorog. Lelet, lelet, — és semmi több. Pedig egy-egy szép szem hogy* tündökölt. Lelet. lelet — 6, istenem, az ifjúság is hogy mi volt nekem. Lelet, lelet, — kihűlt anyag van már az évek rétege alatt. S ez a vers is csak egy lelet, amit az ember elhagy: elfeled. S ha majd újból előkerül a reá rakódott napok mögül, mint csigaház, olyan halott lesz^ mert változtam, mert már más vagyok PÁL JÓZSEF EGYÜTT Ezernyi dal közt egy halk, szerény Dal csupán ma az én dalom, De győzedelmi énektekkel én Elvtársak együtt dúdolom. Es ezernyi dallal lesz Crős, Harcos, munkás és jóbarát, Úgy lesz a vers is majd ismerős, Ha együtt dolgozunk tovább! Eket közénk nem tudtak verni, Hisz közös ügyünk százezernyi És a szövetségünk örök! Mint jő testvérek, úgy vagyunk És bajban, örömben dalunk ’ Száll a bíbor lobogók között! BARICZ OTTO SÉTA A. üEÖUDjEICjE'M A Nap vörösen háborog, kitágult tűz, sárkánytorok. Míg lángja ég a köveken s az áldott avar-szőnyegen, fölcsillognak a tömzsi fák, mint műhelyben az ércbikák. A tengerin a szél motoz, a tök, a kéklő fém-doboz egy vén egér szobája már, a függönye a félhomály. Nagy. lombot-habzó szappanok a bokrok, ahol ballagok, és zöldarany a földeken a répákból-szőtt sok selyem. „ S e sok selyemből, mint a füst, kereng az est, a színezüst, fölötte fényes üst az ég, a hold, a csillag; buborék.<» Mellettem lépked asszonyom, mint holdsugár kék hajnalon, s míg dalra gyújt az őszi szél az apró házak véginél, kigyúlnak mind a villanyok, a hűséges, kis csillagok. GALAMBOS! LÁSZLÓ JjuoAajHm séták Cigarettafüst, élénk vita a fővárosi tanács egyik üléstermében. Egy férfi áll fel — lassan elhalkul a beszélgetés. — Hát kérem, akkor szavazásra teszem fel a kérdést. Az eddig Olajbafött Szent János nevét viselő utca Ugondo-hin, a nagy belga-kongói népművész, vagy Zubor Ákos nevét viselje-e ezután? Feszült csend egypár bizonytalan, közömbös tekintet. Legtöbb arcról pedig lesirt, hogy sem ezt, sem azt a nevet nem hallotta sohasem. De ez a szó, hogy Képmű vész, megütötte a fülüket. Különösen ez hangzott jól: nép. Nem tudták ugyan biztosan, mit is jelent, de c határozatlanság hirtelen egy határozott szóban nyert eldöntő formát: — Ugondo-hin! — Természetesen ügondo-hin! A hárfelügyelőnél fiatul, ugrl-\ füles újságíró szeleskedett. m Na és kérem, még agy pár A városnak 1892. óta napilapja. A század utolsó évtizede, a magyar kapitalizmus kialakulásának kora az az idő, mikor a város a püspökvár fölé emelkedett nemcsak területben, rangban és erőben, hanem szellemben is. A város lap segédszerkesztőjének. A szerkesztőség az Irgalmasok van utcájában, az ún. Nöhtig-házban volt. (Ma Bem utca 2. sz.; akoriban a házaknak még inkább nevük, mint számuk volt.) Itt, a második emelet egyik szobájában dolgozott Thury Zoltán. Beköszöntő cikkében ezt írta: „Haladás! Ez a lis eseményeiről, s Uz új szerkesztő, Lenkei Lojos'nagy gondot fordított arra, hógy iró- emberéket nyerjen meg'ä lap munkatársainak. így 1910 nyarát a Pécsi Naplónál tölti Somlyó Zoltán, az „átkozott költő”, Kosztolányi és Karinthy Frigyes kortársa és barátja. Ni- kelszky Géza visszaemlékezése arculatán megjelenik egy új mi jelszavunk, ezzel lépünk a szerint^ az egyik májusi szemszín, a liberalizmus. Fellendül nagyközönség elé”. Rövid pé- bat délután a szerkesztőség- a pécsi szénbányászat, - meg- esi tartózkodása alatt jóformán ben egy borostás kepu, fekete építik a pécs-mohácsi vasútvo- a lap minden számában jelent hajú, sárgamellényes fiatalem- nalat, virágkorát éli a Zsolnay- meg tőle valami. írt vezéreik- bért mutatott be neki Lenkei, gyár. Kávéházak nyílnak, di- két és könyvismertetést, ve- Somlyó Zoltán volt. A szer- vatta lesz a vasárnapi korzó zette az irodalmi és művészeti kesztőség ekkor már a Munés a térzene. A közvéleményt rovatot, közölte _ verseit, s erkölcsbotrányok és panamák, nagy színházi sikerek és bukások, ünnepi hangversenyek érdeklik. A húsz éves Jan Ku- beliknek megéri már, hogy hegedűjével Pécsre látogasson.;: Ebben a korban indul meg „a haladó kor szellemének megfelelő, politikai és vegyes tartalmú” Pécsi Napló. A lap első munkatársai között találjuk Thury Zoltánt. A Napló felelős szerkesztője, Várady Ferenc az akkor már ismárt és iótollú írót. Ady Endre későbbi barátját Pestről hívta meg a .vonal alatti” tárcát is a legtöbbször ő írta. Hol lakott Pécsett Thury Zoltán? Egyik írásában csak ennyit árul el: „Hosszú sötét utcán kell végigmennem a lakásomig”. Amikor Thury meghívást kapott az egyik fővárosi napilaphoz, újból Pestre költözött... A Pécsi Napló a század elekácsy Mihály utcába;!, a mai Mecsek nyomda vöröstéglás épületében dolgozott. Az utcára nyíló ablakok egyike mögött szerkesztette Somlyó a lap hírrovatát. Tág érdeklődésébe minden belefért. írt szellemes krokit Tamovszki Máriáról, a „szőke bestiáról”, elmondta a nyáron szalmaözvegyen maradt férjek panaszait, cikkben üdvözölte a házasság jén a város irodalmi közvéle- előtti kőtelező orvosi vizsgála- ményének kialakításában je- tot, a tanulóifjúságot az ipari lentős szerepet játszott. Bőven pályáki'a buzdította, aztán al- közölt szépirodalmat, részlete- kalmi verset irt az első pécsi sen beszámolt a város kulTurá- kirakatversenyről, a medárdnapi esőzésről, stb., sitto. Somlyó Zoltán lakása, „az idegen, szomorú hónapos szoba” valahol a Budai külvárosban volt. „A Könyök ucca fogadta magába, — mely szűk volt, mint egy kisgyerektopán. — Egy üres telek bámult ablakába, — vigasztalanul, szürkén, ostobán ; — írta magáról később. Itt történhetett vele az a komisz tréfa, hogy egyszer valaki keresztet rajzóit az ajtófélfán a névjegyére. A rossz nyelvek szerint, bizonyos kiegyenlítetlen szabó-cédulákat hagyva maga után aztán Somlyó Zoltán hamarosan visszatért a fővárosba:; * Még hosszan sorolhatnánk a jeles pécsi újságírók nevét. Egy ideig itt élt és verseivel tűnt fel Babay József, a nemrégiben elhúnyt jeles ifjúsági író (1924-ben pl; a Pécsi Estben verssel köszöntötte a városunkban felolvasó Juhász Gyulát). Pécsi újság bocsátotta szárnyra Barin Lajos, a kiváló drámaíró nevét, s pécsi lapnál kezdte pályáját Sásdi Sándor, a baranyai parasztnyomorúság írója. E séták alkalmával a múlt irodalmi emlékeit kerestük, ők ketten már az élő '.•'23’oj- irodalomba vezetnek át; Tüskés Tibor ’
