Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-20 / 221. szám

2 NAPLÓ 1957 SZEPTEMBER M 1 A francia kormány válságos helyzete | mcmtmw roüge 48 órás fegyverszünet az algériai kerettörvény csatájában Párizs (MTI): A francia jobboldali sajtó örömének ad kifejezést, afelett, hogy a szer­dai minisjrtertanácson a köz- társasági elnökinek és a mi­niszterelnöknek azt a javasla­tát, hogy a kormánytöbbség pártjai pénteken kerekasatal- konferencia formájában újra vitassák meg az algériai ke­rettörvény vitás szakaszait, a kormányon belüli „ellenzék" André Móricé hadügyminisz­ter és disszidens radikális tár­sai is egyhangúan elfogadták. A Figaro ujjong azon, hogy a jóslatok ellenére szerdán nem került sor lemondásra a kormányon belül. Az Au rare is kiemeli, hogy André Móricé hajlandó volt lemondását visz- szavonni. Ugyanakkor a Combat meg­írja, hogy a minisztertanács ülésén a hadügyminiszter be­nyújtotta lemondását. Később valóban felfüggesztette, de a lap arról is hírt ad, hogy a minisztertanácson Lacoste, al­gériai miniszter is lemondás­sal fenyegetőzött arra az eset­re, ha Móricé vagy az algériai minisztérium arab államtit­kárai kiválnának a kormány­ból. A Franc-Tireur szerint csak Tito elnök cikke a Foreign Affairs című amerikai folyóiratban 48 órás fegyverszünetről van szó a kerettörvény csatájában. A Libération aláhúzza, hogy Bourges-Maunoury nem tudja elkerülni a válságot. A keret- törvény ügye Móricé és Guy Mollet merev állásfoglalása miatt jutott holtpontra. A csütörtökön megjelent France Observateur című bal­oldali polgári hetilap Bourges- Maunoury „utolsó negyedórá­járól” beszél. A Combat ve­zércikke erős kormányt köve­tel és a jelenlegi kormány te­kintélyéről nem túlságosan hízelgő módon nyilatkozik. A vezércikk, bár nem mondja ki, sejteti, hogy De Gaullera gondol. Az Humanité megálla­pítja, hogy Bourges Maunoury görcsösen ragaszkodik minisz­terelnöki bársonyszékéhez. ♦ A film Toulouse­Í Lautrec életét vi­szi vászonra, a nagy festőét, akit éne­kesnők, kánkán- táncosnők és nem egyszer az utca el­esettjei ihlettek al­kotásra. A rendező és az operatőr mes­teri eszközökkel formázza meg a sebzettlelkű embe.r vívódásait, szere­lemre vágyódását. A festő alkotásait kitűnően használ­ták fel a filmben. Jose Ferrer, a nagy festő életrekeltője élethű maszkjával, bensőséges, átélt já­tékkal alakítja Tou­louse-Lautrec-t. gőjét, a Montmartre lármáját, közé tartozik, számunkra azon­A filmben érezni a múlt szá- olcsó ragyogását. ban — sajátos levegője miatt zad végi Párizst, életét, leve- A nagy angol filmalkotások — kissé idegennek tűnik. WASHINGTON: (Reuter) A Foreign Affairs című negyed­évenként megjelenő amerikai folyóirat közli Tatának, a Ju­goszláv Szövetségi Népköztár­saság elnökének cikkét, amely ben Tito azt tanácsolja a Nyugatnak, oszlassa el a Szov­jetunió vezetői iránt táplált bizalmatlanságát. Tito ismé­telten hangoztatja azt a meg­győződését, hogy az országok békés egymás mellett élése — függetlenül különböző társa­dalmi rendszerüktől — az egyetlen megoldás a háború helyett. Cikkében Tito azt írja, ne­héz megérteni, hogy négy év­vel Sztálin halála után a Nyu­gat bizalmatlansága „nem csu­pán létezik, hanem valójában még erősödik is.“ Az> a tény, hogy a Nyugat továbbra is katonai támasz­pontokat létesit Európában, a Közép-Keleten és Ázsiában, egyértelmű a béke állandó veszélyeztetésével, mert in­dokoltan idézi elő a Szovjet­unió vezetőinek neheztelését és bizalmatlanságát — jegyzi meg Tito, majd hangoztatja: nem rejlik ellentmondás ab­ban, hogy amikor Jugoszlávia jó kapcsolatokat létesít a Szovjetunióval és más kelet­európai országokkal „a legtá­volabbról sem áll szándéká­ban elrontani a nyugati or­szágokkal fennálló kapcsola­tait.“ A szíriai belügyminisztérium a tűrök csapatösszevonásról Lengyel vezetők nyilatkozatai jugoszláviai látogatásukról DAMASZKUSZ:(Reuter) A szíriai belügyminisztérium szó­vivője szerdán délután tett nyilatkozatában kijelentette, hogy nagyobbszabású török csapatösszevonásokat figyeltek meg a szíriai határ mentén. Hozzáfűzte, hogy Törökor­szágnak Kirikkhan, Rihorijeh és. Antab körzetében török tank- és páncélos egységeknek a szokásostól eltérő mozdula­tait észlelték. VARSÓ: (PAP) Gomulka, Cyrankiewicz, Ochab és Ra- packi nyilatkozatot adott a varsói Express Wieczomy szá­mára jugoszláviai látogatásá­nak benyomásairól. Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságá­Új ösztöndíj-rendelkezések Megjelent az egyetemi hall­gatók állami támogatásáról szóló utasítás. Az új tanévtől az egyetemek, a főiskolák, az akadémiák nappali tagozatá­nak első és második évfolya­»«*>*«»» • JCiUßldrU JELENTIK NEW YORK Az ENSZ leszerelési albizott­sága —■ jól tájékozott körök közlése szerint — szeptember 30-án ül össze, hogy foglalkoz­zék albizottságának londoni tárgyalásairól készült jelenté­sével. BADEN-BADEN Jól tájékozott szaud-arábiai személyiség szerdán Baden- Badenben kijelentette, hogy dr. Ibrahim Isztuani, Szíria bonni nagykövete Szaud ki­rállyal Baden-Badenben foly­tatott bizalmas megbeszélésén közölte: Szíria diplomáciai kapcsolatokat óhajt létesíteni a Német Demokratikus Köz­társasággal. SZPLIT Kotov altengernagy, a szov­jet balti flotta helyettes pa­rancsnoka, aki szeptember 12-én a „Zsdanov” cirkálón baráti látogatásra Szplitbe ér­kezette szerdán hajóival együtt elhagyta a szpliti kikötőt. 63 kérdést tárgyal meg a XII. közgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) Nyugat-Irlant illetően Van Wyck holland küldött vitatta Indonéziának azt a jogát, hogy felségjogot követel Nyugat- Inán fölött. Sastroamidjojo, Indonéz küldött viszont arra kérte az ENSZ-et, hogy mű­ködjék közre a probléma bé­kés megoldásának keresésé­ben. A leszerelés kérdését több­féle vonatkozásban is a köz­gyűlés napirendjére tűzték: a leszerelési bizottság jelentést terjeszt majd elő az albizott­ság londoni tárgyalásairól, s ezenkívül „kollektív tájékoz­tató akciót” is indítanak. A közgyűlés főbizottsága csütörtökön délután ismét összeül, hogy javaslatot tegyen a napirend utolsó pontjainak tárgyában, amelyek nevezete­sen a Kírfai Népköztársaság ENSZ-képviseletcre. s az úgy­nevezett magyar kérdésre vo- na tkoznak. WASHINGTON Sárit tábornagy új thaiföldi kormánya biztosította az Egye­sült Államok bangkoki nagy- követségét, hogy Thaiföld to­vábbra is a SEATO tagja ma­rad és a miniszterelnök politi­káját követi — közli az AP. Az Egyesült Államok külügy­minisztériumának szóvivője azonban sajtóértekezletén kije­lentette, hogy a thaiföldi hely­zet „cseppfolyós állapotban van.” BERLIN Bajorországban a CSU, Adenauerék testvérpárt ja, kö­vetelte a szociáldemokrata ve­zetés alatt álló tartományi kor­mány lemondását, arra hivat­kozva, hogy a parlamenti vá­lasztások alkalmával a CSU nyerte el Bajorországban a szavazatok többségét. < SZÖUL Ngo Dinh Diem Dél-Vietnam elnöke szerdán hivatalos láto­gatásra Dél-Koreába érkezett, ahol Lí Szín Man elnök fogad­ta. Valószínűleg a Dél-Korea, Dél-Vietnam és Csatig Kaj-sek : között megkötendő szövetségről I fognak tárgyalni. TEL AVIV Az izraeli hadsereg „valahol Izraelben” nagyszabású had­gyakorlatba kezdett. A gyakor­latra meghívták a nyugati ka­tonai attasékat is. LONDON Az Északi tengeren és a La Manche csatornán megkezdő­dött a NATO tagállamainak hadgyakorlata. A hadihajók, amelyek között most először vannak ott a nyugat-német hadiflotta egységei is, a „ma­radjatok szilárdak” elnevezésű hadgyakorlaton vesznek részt. BELGRAD A jugoszláv—magyar haza­telepítési vegyesbizottság kép­viselői Szrbobranból (Szent­tamásról) csütörtökön újabb 15 főből álló magyar disszidens- csoportot Indítottak útnak ha­zafelé. A dlsszldensekct a hor­gos! határátlépőhelyen adták át a magyar hatóságoknak. A disszidensek saját elhatározá­suk és kérések alapján repat­riáltak. a Presz- kedden BELGRAD Jugoszláv területen, panszkoto közelében délután kényszerleszállást vég­zett egy IL—14 szovjet utas- szállító gép. A nagy köd miatt nem tudott leszállni a tiranai repülőtéren és eltévedt. Ami­dőn végül leszállt, mindössze öt pércre elegendő üzemanyaga volt. Senki sem sérült meg. VARSÓ Varsóban szerdán lengyel— mongol közös nyilatkozatot ír­tak alá. A nyilatkozat leszö­gezi, hogy a Lengyel Népköz- társaság és a Mongol Népköz- társaság kormánya továbbra is tevékenyen síkraszáll a külön­böző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egy­más mellett élésének politiká­ja mellett. mán, a következő tanévekben pedig fokozatosan a magasabb évfolyamokon is az új ösztön­díj-rendszert kell bevezetni. A rendelkezés elsősorban a tanulmányi ösztöndíjról szól, amelyet az a hallgató kaphat, akinek tanulmányi átlagered­ménye legalább „jó”. Az ösz­töndíj összege — a rendelke­zésre álló keret erejéig — a tanulmányi eredménytől füg­gően havi száz forinttól kettő- százötven forintig terjedhet. Kétszázötven forintos tanul­mányi ösztöndíjban csak ki­tűnő rendű hallgató részesít­hető, kettöszáz forintos ösztön­díjat legalább jeles rendű, száz forintos ösztöndíjat pedig legalább jó rendű hallgató kaphat. Az első évfolyam első félévében a hallgatók hatvan százaléka — az érettségi és a felvételi vizsga eredményétől függően — havi száz, illetve százötven forint tanulmányi ösztöndíjban részesíthető. Nem részesülhet tanulmányi ösztön­díjban az a hallgató, akinek eltartója havi háromezer fo­rintot meghaladó jövedelem­mel, illetve akinek a házas­társa havi kettőezer ötszáz fo­rintot meghaladó jövedelem­mel rendelkezik. A rendszeres szociális tá­ter­áll. 1/ mogatás pénzből, wietve mészetbeli juttatásból Pénzbeli juttatásban, a tanul­mányi eredménytől függően — a közölt keret erejéig — első­sorban munkás, mezőgazdasági munkás és mezőgazdasági, ter­melőszövetkezeti tag szülők gyermekei részesíthetők, ha eltartóik havi jövedelme' ut ezerhatszáz forintot nem ha­ladja meg, illetve azt, akinek' házastársa havi ezerhárom­száz forintot meg nem haladó jövedelemmel rendelkezik. Természetbeli juttatásnak a szociális körülmények miatt arra ráutalt hallgatók része­síthetők. Rendkívüli segélyt, a megha­tározott keretein belül, a hall­gatók szociális helyzetűktől függően, kaphatnak. A „Népköztársaság egyete­mi és főiskolai ösztöndíj" pénz beli összege havi hétszáz fo­rint. Az 1957/58. tanévben a III. vagy az ennél magasabb év­folyamra beiratkozott hallga­tókra vonatkozólag az eddigi ösztöndíj- és tandíjszabáiyok a mérvadók. Azok a hallga­tók, akik saját hibájukból évet ismételnek, rendszeres állami juttatásban nem részesülhet­nek. nak első titkára a többi Között hagnsúlyozta jugoszláviai fo­gadtatásuk lendkivülj szívé­lyességét és azt, hogy útjukon lépten-nyomon tapasztalták a jugoszláv népnek a lengyél nép iránti rokonszenvót. A legfon­tosabb azonban az a tény, hogy jugoszláviai látogatásunk nem csupán országaink szá­mára hasznos, hanem javára válik majd minden szocialis­ta országnak is. Látogatásunk nak ugyanis nem volt semmi­lyen kizárólagos jellege. Jozef Cyrankiewicz minisz­terelnök nyilatkozatában hang­súlyozta, a küldöttségre igen nagy benyomást tettek azok a Közvetlen beszélgetések, amet lyeket az ország különböző ré­szeiben folytatott. Edward Ochab földművelés- ügyi miniszter kiemelte, Külö­nösen figyelemreméltó a ju­goszláv népnek- az a hite, hogy a helyes úton halad és ugyan­akkor az a felismerése, hogy még mindig sok a ■-tennivaló. Aman Rapacki külügymi­niszter hangsúlyozta: az a ba­rátság, amelyet a jugoszláv nép a lengyel nép iránt tanú­sít, a közös problémák követ­keztében — mélyen gyökere­zik a nép szívében. Kon Béla özvegye A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására Kun Béla elvtárs özvegye és családja a közeli napikban magyarorszá­gi látogatásra érkezik. Hajnalodon. Alig voltak néhányan a Kossuth-téri autoouszvaroteremben. Egyik pádon két férfi énekelgetett. Csak úgy jókedvükben. Majd hirtelen kinyílt az irodaajtó és kiszólt egy ál­mos hang: — Maradjanak csöndben kérem, ez nem kocsma! Csendben tovább dúdol- gattak, s közben az időseb­bik az irodára mutatva meg­jegyezte: . — Persze, nem tudja a mester, miért vagyunk ilyen jó hangulatban. No igen ... Sőt, maga se tudja, igaz? — fordult felém. — Pedig egyszerű. A ba­rátomnak, azaz a kis felesé­gének fia született. Az első. Reggel megy be meglátogat­ni, mert még nem látta. Csak annyit tud, hogy öt kiló húsz deka a kicsi. Komoly gyerek, mi7 Mint az apja... — és megveregette barátja vállát. — Tudja — szólt ezután az újdonsült apa — nem birtam már aludni. Az öröm nem hagyja az embert. Inkább itt várom meg a reggelt, hama­rább múlik az idő. Külön­ben ... Balázs János vagyok, ö meg — és fényképet mu­tat — a feleségem. Fiatal még, csak 17 éves. Tehát Balázs János az új ismerősöm. S ha már bemu­tatkoztunk, el is beszélge­tünk,, ] JVtetnento! Nemrég szerelt le a kato­naságtól. Előtte három hó­napig kórházban feküdt, aminek külön története van. Jelenleg mint vájár dolgo­zik István-aknán. Jó tíz éve, hogy a falusi gyerek először látta meg a bányát. Takarító fiúként kezdte a mélyben, aztán csillés, majd segéd­vájár lett. Közben kedvet kapott a motorokhoz és ki­tanulta a gépkocsivezetést, így került a katonaságnál a marcali harckocsiezredbe. Az 1956-os nagy árvíz idején a bátor harckocsivezetőt a mohácsszigeti mentési mun­kálatoknál tanúsított helyt­állásáért a miniszter tüntette ki. Katonakönyve is tanús­kodik róla. Múlt év októberében Ba­lázs Jánost Budapestre ve­zényelték. November 3... A két tank közül — amelyek a pártház védelmére álltak az úttesten — az egyiket Balázs János vezette. Velük nézett farkas­szemet a térről három harc­kocsi, amelyek tüzelni kezd­tek. Ugyanekkor a lcét védő- feladatot kapott tanknak Maiéter kiadta a parancsot: nem tüzelhetnek. — Képzelje, milyen érzés volt — mondja fojtott han­gon. — Es még látni azt, amit a csőcselék a pártház­ból kihurcolt akkal elköve­tett ott a téren. De hisz hal­lott, vagy olvasott erről... Ezt nem lehet elfelejteni. November 8-án a Múzeum környékén harcolt Balázs János a rejtekhelyekről tá­madó ellenforradalmárokkal. Harckocsijára benzinpalac­kot dobtak és rémülten vette észre, hogy a motorház láng- baborul. Nem volt más vá­lasztás: elégni, vagy kimene­külni a tankból a golyózá­porba, a majdnem biztos ha­lálba.. An utóbbit választották. A parancsnok — pesti gyári- munkás —, aki elsőnek hagy­ta el a harckocsit, fejlövéssel holtan bukott a kövezetre, helyettese, aki másodiknak ment, szintén. Balázs Jánost két golyó találta, egyik a mellét, a másik mind a két karján az izmokat fúrta át. Kivonszolta magát a járda- szegélyhez, többre nem em­lékszik. Amikor magához tért, egy öreg nénike kötözgette se­beit az Üllői-út 98-ban. In­nen a Rókus-kórházba szállí­totta egy teherautó. Egyik ápolónővér tiltakozott a föl­vétele ellen, mondván, hogy ávóst nem gyógyítanak. — Le akartam köpni azt a nőt, de olyan gyenge voltam hogy megint elsötétedett előttem a világ. Szerencsém­re az orvos más véleményen volt. Harmadnap fegyveres su- hancok jelentek meg a kór­házban, hasonszőrű nők tár­saságában és Balázs János ágya előtt is megálltak. — Ezt is visszük — mula­tott rá a bandavezér. — Nem látják, hogy már alig él — szólt az orvos. — Ennek az orvosnak kö­szönhetem az életemet. Azt azonban nem tudta megakadályozni, hogy abbó1 a betegszobából négy ma­gamfajta szerencsétlent el ne vigyenek a gazemberek — emlékezik a véres-tragi­kus napokra, amelyeknek egyik szemtanúja és igaz ta­núja. Elhiszem Balázs Jánosnak, hogy éppen most, amikor először megpillantja majd elsőszülött kisfiát, olyan ez a visszaemlékezés, mint egy borzasztó, lidérces álom. De nem lehet, nem szabad feledni...

Next

/
Thumbnails
Contents