Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-14 / 216. szám

sm.Af, pHOLETARJAJ EGYESÜLJETEK! IKKNANIIVLl QLaqq, (öTqal&ni a ^DiuiAii A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA i » A képen: cseh XIV. ÉVFOLYAM, 216. SZÄM ARA: 50 FILLÉR SZOMBAT, 1957 SZEPTEMBER 14 uszályok vár ják, míg a tatja őket. gőzös továbbvon­A vájár legyen vájár! A bányaüzemek munkásainak törzsét a szakmunká­sok, a vájárok alkotják. Tőlük függ, rajtuk múlik elsősor­ban, hogy a bányaüzemekben milyen munka folyik, telje­sítik-e a tervet, szilárd-e a fegyelem. Sajnos, az utóbbi időben szinte kivétel nélkül minden bányaüzemben pa­naszkodnak arra, hogy baj van a törzzsel, baj van a vá­járokkal. Azt mondják, hogy a vájárok egy része felelőt­lenül végzi munkáját, lazítja a munkafegyelmet, szófoga- datlanok, sőt képtelenek a nagyobb szaktudást igénylő fel­adatokat megoldani. Való igaz, hogy a vájár szó értelme már nem az, ami valaha volt, hogy a panaszok sok tekintetben jogosak. A felszabadulás előtt, amikor gyakran több, mint egy év­tized kellett ahhoz egy-egy bányásznak, hogy takarító­fiúból csillés, csillésből segédvájár, segédvájárból vájár lehessen, jobban megbecsülték ezt a rangot, viselői nagyon vigyáztak arra, hogy annak jogosságát, értékét senki két­ségbe ne vonhassa. A felszabadulást követő években azonb/in szénbányá­szatunk rohamos fejlődésnek indult. A szakmunkásképzés régi módja alkalmatlanná vált. Ahhoz, hogy az egyre ége­tőbben jelentkező vájárhiányt megszüntethessük, szüksé­gessé vált a régi út lerövidítése, a takarítói, a segédvájári fokozat eltörlése. így aztán az elmúlt évek során alig két-három éves gyakorlattal rendelkező bányászok is ke­zükbe kapták a vájár bizonyítványt, odaállhattak a szén­fal mellé. S ez talán nem is lenne olyan nagy baj, hisz példák bizonyítják, hogy ezek között a fiatal vájárok között sok a jóképességű, tehetséges bányász. A baj inkább abból ered, hogy e vájároknak egy része nem értette még meg, hogy a vájárt cím többet jelent, többre kötelez a fejtő­kalapács kezelésénél, egy-egy keresztácsolat vagy pillér elkészítésénél. Azt hiszik, mivel őket nem buktatták el a vájárvizsgán, már eleget tudnak, nem kell többet tanulni. S ez helytelen. A vájár cím igenis kötelez arra, hogy amit csillés korukban elmulasztottak vagy nem állt módjukban megtanulni, azt most bepótolják. Lehetetlen állapot az, hogy vannak olyan vájárjaink, akik nem képesek olyan teljesítményt elérni, mint egy jól képzett „öreg csillés’’, hogy bányáinkban látni olyan ácsolatokat, hogy sírva- fakad tőle az ember. A jövőre nézve éppen ezért meg kell mondani: na­gyobb körültekintést a vájári cím odaítélésénél! Csak az lehessen vájár, aki valóban meg is tanulta a szakmát. S hogy a jó és a kevésbé jó. vájárok között is különbsé­get tegyünk, nagyon ideje már, hogy bányaüzemeinkben necsak 100, hanem 90 százalékos vájárok is legyenek. Ez különben a jól képzett, szorgalmas vájárjaink régi, jogos követelése is. A bányaüzemek szakmunkás-gárdájának felhígítása más problémát is előidézett. Bódis Géza István-aknai vá­jár panaszolta nemrég, hogy a vájárok tekintélye is csök­kent, a csillések gyakran nem fogadnak szót nekik. S ez sem véletlen. Adódik egyrészt abból, hogy a vájárok egy része a munkában nem tud példát mutatni, a munkájával nem tud tekintélyt szerezni. Főként azonban a vájárok magatartásbeli hibája okozta a vájárok tekintélyének csökkentését. A pécsbányai üzem és a szakszervezeti bi­zottság vezetői például arról panaszkodtak, hogy a vájá­rok egy része nem dolgozza végig a munkaidőt, fél órával a műszak letelte előtt már az aknarakodón ácsorog. Igen gyakori mostanában az is, hogy az igazolatlan műszak­mulasztók leözött vájárok neve is szerepel, sőt az is elő­fordult — a pécsbányai Blazsek csapaton —. hggy a vá­járok nem hajtották végre a csapatvezető utasítását. Csoda-e, ha ezek után a csillések is fegyelmezetlenek, ha nincs tekintélyük a vájároknak? Ugye nem? A vájárok tekintélyének visszaállítása elsősorban a vájároktól függ. Ha változtatnak magatartásukon, ha maguk is példát mutatnak az utasítások végrehajtásá­ban, a munkahelyi és munkafegyelem betartásában, lesz erkölcsi alapjuk ahhoz, hogy ők is megköveteljék azt köz­vetlen beosztottjaiktól, a csillésektől. Beszélni kell még a vájárok másik igen fontos fel­adatáról, a fiatalok szakmai és a bánya iránti szeretette való neveléséről. A bányászmunka különleges s nem ép­pen könnyű mesterség. Igazán jól csak az tudja elsajá­títani, akit a hozzáértő emberek szeretettel, odaadással segítenek, nem sajnálják a magyarázó szót, a példamuta­tást. Ma, amikor jól képzett, igazán minő.enhez értő vájár csak nagyon kevés van, nagy nagy szükség van arja. hogy az „öreg" vájárok az eddiginél sokkal többet törőd­jenek a fiatalok nevelésével, támogatásával. Segítsenek nekik abban is, hogy megszeressék a bányamunkát, hogy necsak a bányamunka rossz, hanem a jó oldalát is meg­lássák, hogy necsak átmeneti kereseti lehetőségnek, ha­nem élethivatásnak tekintsék a bányászatot. Mert vájár­nak lenni ezt is jelenti. ■ A becsületes, a munkájukat lelkiismeretesen végző öreg és fiatal vájárok összefogására van tehát szükség ahhoz, hogy a mecseki szénmedencében mielőbb-felszámoljuk az ellenforradalom okozta termeléskiesést, hogy a teljesít­mények és a költségszintek is megfelelően alakuljanak. Vagyis arra. hogy vájárjaink ismét élére álljanak a ter­melés növeléséért, a fegyelem megszilárdításáért folyó harcnak, hogy visszaállítsák a vájár cím becsületét, igazi értelméti Jelentés az ENSZ rendkívüli ülésszakáról \ Mindenki arra lett figyel* mes tegnap Mohácson, hogy egy szürke kis Roller robogott végig a városon. A rendszám sem a megszokott volt. Felül­te táblán fehér betű és szám: osztrák jelzés. Kint a kikötő­ben mindenre fény derült. A Kamegg gőzös fedélzetén ér­kezett a Roller. A gőzös uszá­lyokat visz Romániába. Onnan olajjal megrakotian tér majd vissza Ausztriába. Az utóbbi napokban különö­sen megélénkült a külföldi hajóforgalom a mohácsi kikö­tőben. Elég megemlíteni, hogy egy huszonnégy óra alatt ösz- íszesen 14 gőzös kért bebocsá­tást vagy hagyta el az orszá­got. A szíriai helyzet | Lottó-nyeremények Ma nyílik az ellenforradalomról szóló kiállítás Szakasits Árpád mond megnyitó beszédei Budapest cs Szeged után a napokban Pécsre érkezett a magyarországi októberi ellen- forradalomról szóló kiállítás anyaga. A Hazafias Népfront Pécs városi elnöksége ma. szombaton délelőtt fél tíz óra­kor ünnepélyes keretek közötti a szakszervezeti székházban 1 nyitja meg a kiállítást. Beszé- j det mond Szakasits Árpád, a< Hazafias Népfront Országos 3 Tanácsának tagja. Az ünnep- j ségen részt vesz Asztalos Já-; nosné, az ellenforradalomban! hősi halált halt Asztalos Já-: nos vezérőrnagy özvegye. j A kiállítás gazdag doku- • mentumokkal tárja a közvéle- j mény elé az ellenforradal-i mat. Eredeti, külföldi lapok-: ban megjelent fényképek, az; újjáéledő fasiszta pártok új­ságai, röplapjai, nyugati min­tájú fegyverek bizonyítják, hogy hazánkban szervezett, külföldről támogatott ellen­forradalmi támadás zajlott le októberben. A kiállítás mindennap reg­gel nyolc órától este kilenc óráig van nyitva. ! flz iparilanuló-képzés \ ügye az országgyűlés I albizottságai elit! * ♦ ♦ Az országgyűlés munkaügyi ♦ és ipari bizottsága által kikiil- ídött albizottságok pénteken ♦együttes ülést tartottak, ame­♦ lyen megvitatták a munkaügyi ♦ minisztérium tájékoztatóját - az í ioaritanuló-képzés kérdéséről. ♦ Elhatározták, hogy a legköze- t lobbi ülésen az iparitanii’n- í képzésben érdekelt más tárcá­ikat cs szerveket is mcghall- t gatják. 1 Október elsején megkezdi a próbaüzemelést az új, újhegyi szénmosó A máriakéméndi Rákóczi J Termelőszövetkezet megkezd-» ♦ te és szeptember 14-én,. azaz: ma már be is fejezi az őszi ♦ árpa vetését. Végve! A sok határidő-elto­lódás után megszületett a vég­ső és végleges határidő. Októ­ber elsején megkezdik a pécs- újhegyi szénmosó új üzemré­szében a próbaüzemeltetést. A legfontosabb létesítmények a mélybunker, a zagygyűjtő zsomp építése már befejező­dött, e hónap 17-én kezdik meg a műszaki átvételét. Be­fejezés felé közeledik a gépek szerelése is. Három hete megkezdődött már az ülepítő gépek bejára­tása is. Az ülepítő gépek rend­szeréhez harmincnyolc gép tartozik. A bejáratást három szakaszban végzik él. Az első •szakaszban üresen járatták a gépeket, jelenleg a vízzel való járatást végzik. A napokban megkezdik a levegővel való próbát is. (Ez azt jelenti, hogy az ülepítőgépek vizén levegőt is fúvatnak keresztül. A leve- gőbefúvatás célja az, hhgy mozgásban tartsa a vízben, lé­vő szenet.) A hónap utolsó napjaiban, de legkésőbb ok­tóber elsején pedig áttérnek a szénnel való próbaüzemelésre. Az új üzemrészben igen sok műszaki újdonságot is talál­7 osztályban • # * » , ■ j 500 tanulója tö&ít '0* QsC’f'Z&l'&iK'&v&fo&fa Arocserelorgalmi egyezmény Bulgáriával hatunk. Például: eddig az ap­rószénen kívül valamennyi szemnagyságú szén egy ülepi- tőgépen került mosásra. Az új üzemrész munkábaállítása után a régi üzem ülepítőgépé­re csak a durvaszemű szenek, kerülnek, a középszemű és a fínomszamű szeneket az új ülepítőgépeken mossák. Újdonság, hogy a finomsze­mű szenek mosása .is ülepítő­gépen történik majd. Eddig ugyanis a finomszernű szenek a' reocsatomába kerültek. Most viszont a reocsiatornák meg­szűnnek. Az új eljárással lé­nyegesen javul a finomszernű szenek minősége. Az új üzem révén több mint kétszeresére emelkedik a pé­csi gázszéníermelés. Eddig a pécsúj hegyi szénmosóban fel­_ dolgozásra kerülő szenek 7,2 A zen®szei & hangver- cai iskolába „áttelepíteni”. Ez vendékhangversenyéket ren-1 százaléka lett kokszolható, senyközönsége, a zeneiskola ta- azonban csak fél megoldás, dezhessenek. Az idén erre már } Az új üzem megindulása után nulói is megkezdték a héten Megnehezíti az ellenőrzést és kevés a lehetőség, de a jövőj 15 százalékra növekszik a gáz- az új tanévet. A zeneiskola a növendékek szétszórtsága tanév előre figyelmeztet. | szénkihozatal; 1952-ben létesült 400 tanuló- miatt nagyon nehéz a vezetés, t val és négy osztállyal. Az idén az irányítás. Hangversenyre is* hét osztályt oktatnak s a ta- nehezen tudunk felkészülni, j nulók létszámkeretét is fel- A zeneiskola magasabb ze-; emelték 500-ra. Gyárvároson, nei tanulmányokra, s a zene- J Pécsbányán és Szabolcson kü- gimnáziumra készít elő, más- í Szeptember 12-én Budapes- különféle gépalkatrészeket, lön zeneórák vannak azoknak részt a komoly zene, a muzsi- ♦ ten aláírták az 1957. évre szóló magnetofonokat, dieselagregá- a gyerekeknek, akik a nagy tá- ka iránt érdeklődő felnőtteket | magyar—bolgár árucserefor- tort és más iparcikkeket szál- volság miatt nem tudnak be- nevel a munkásgyerekekböl. i S'-almi és fizetési megállapodást lit Bulgáriának, ahonnan töb- jámi Pécsre. Az igények év- Illetékeseknek módot kellene I kibővítő jegyzőkönyvet. Ennek bek között faféleségeket, maró- ről-évre nőnek a szülők és a találni az iskola bővítésére és♦ alapján Magyarország többek nátront, piritet és más ipari gyerekek részéről is, mind arra, hogy reprezentatív nö-| között ipari olajtermékeket, nyersanyagokat kapunk, többen és többen szeretnének , zenét tanulni nemcsak felüle­tesen, hanem úgy, hogy zenei tanulmányuk szépségeit, érté­keit egy életen át őrizhessék, ápolhass ák. — Kicsi a'helyünk — mon­dotta Horváth Mihály, az is­kola igazgatója. — S kicsi a keretünk is. Az idén kértem, hogy emeljék .fel a keretet i600~ia, de nem kaptam meg. Pedig ha figyelembe vesszük, Ihogy például Meszes ma már komoly városrész, igen sok a gyerek, a 600-as keret sem len­ne talán elég. A tanulók ter­mészetes számszerű növekedé­se véleményem szerint változ­tatást igényel lehetőségeinket illetően. A növendékek jó ré­szét az idén sikerült a Mátyás király utcai és az Egyetem ut­Elulaiott az egyiptomi pénzügyminiszter Dr. Abd-el Moneim el Kaj- szuni egyiptomi pénzügymi­niszter és felesége, valamint dr. Achmed el Banna, az egyiptomi pénzügyminiszté­rium főigazgatója — akik ba­ráti látogatást tettek Magyar- országon — pénteken délelőtt elutaztak hazánkból. A vendé­geket a Ferihegyi repülőtéren a külügyminisztérium, a kül­kereskedelmi minisztérium cs a pénzügyminisztérium vezető munkatársai búcsúztatták. 500 sertésre 60 vágómarhára küM szerzőiéi Beszélgetünk az Áillatfor- galmi Vállalat irodáján. La­pozgatunk a nyilvántartási könyvben, hogy tájékozódjunk a szerződéskötésekről. Idén sokkal több gazda kötött híz- lalási szerződést, mint az eiő- ző években. Tavaly október végéig 24 000, idén szeptember else­jéig 32 000. sertést kötöttek le. A napi átlag 500. Különösen jók a mohácsi és siklósi járás eredményei. A szeptember el­sejei jelentés szerint egyedül a mohácsi járásban 8736 ser­tésre, a siklósi járásban pedig 7700 sertésre kötöttek szerző­dést. Amint összehasonlítjuk az 1956-os és az idei szerződés- kötéseket, Lakatos Imre pa- tacsi gazda lép az irodába: Ezelőtt egy hónappal 21 ser­tést adott át a vállalatnak, s most a prémium felől érdek­lődik. — Nagyon sürgős a pénz? — Most nagyon kellene! t — Jó kérem, ha most na­Í * gyón akarja, kiutaljuk mi, de csak 80 fillért adhatunk kilón­ként ... Ha lead még néhány J sertést, altkor egy forint a I kilónkénti prémium ..: ♦ Lakatos Imre gondolkodik, s végül mégis úgy határoz: előbb még tíz sertést szállít, s csak utána veszi fel a pré­miumot. Jelenleg 54 sertésük van La­ka toséknak. Miután tisztázta a prémium-kérdést — bejelen­tette, hogy még 17 fehér hús­sertésre köt hízlalási szerző­dést a közeli napokban. — Ezt milyen áron veszi át a vállalat? — érdeklődik; Ha fajtiszta hússertés, ak­kor 16 forint kilója és 50 fil­lér a prémium .:: De akkor úgy vigyázzon a hizlalással, hogy 90—105 kilós legyen va­lamennyi — világosítják fel; Megkérdezem a patacsd gaz­dát, mégis mennyi a jövedel­me: — Kétszázezer forint évente — válaszolja.:: De van ám itt sok kiadás is:;: Bizony minden vállalkozás­hoz kell pénz, de ha Lakato­sék' ráfizetnének a hizlalásra, akkor nem foglalkoznának vele 15 éven keresztül:. Mikor már kifelé ballag a gazda, azt mondják az állat­forgalmi emberei: — Látja. így megy ez ná­lunk. És Lakatosék nem az egyedüliek. Villányban, Palo- tabozsokon és ahol tejfeldol­gozó üzem van, tízesével köt­nek hízlalási szerződést... Vágómarhánál ugyanez a helyzet; Naponta 50—60 da­rabra kötnek szerződést a megyében. S a legtöbb sér­tésit a mohácsi járásban kötöt­téle le, vágómarhára a sásdi járásban szerződnek legtöb­ben: eddig közel 700 marhára. Az elmúlt években jórészt csak bika- és üszőhizlalásra kötöttek szerződést. Szórvá­nyosan akadt néhány tinóhíz- lalás is. Idén azonban egyre több gazda vállalja, hogy a szerződött bikából tinót hizlal. Érthető is ez a gyakorlat, mert az extrém tinóért egy forinttal többet fizet a válla­lat, mint ugyanilyen üszőért vagy bikáért: Persze, nemcsak az új, ked­vezőbb árrendszer következ­ménye a nagyarányú szerző­déskötés. Jórészt az állat- és terménybegyűjtés eltörlés? okozza, hogy a megye paraszt' jai, állattartói ennyire ragasz­kodnak a szerződéses hizlalás­hoz. Az a jellemző, hogy min­denki több állatot tart, mint az elmúlt években, mert nem kell leadni a takarmányt; Lipóczky József

Next

/
Thumbnails
Contents