Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-05 / 208. szám
»57 SZEPTEMBER 5 NAPLÖ 5 A* e-btée-Usé^ ÜMBBIIIISieill! yYYywwwwywYyYYWWYVYWVY>ywYwwYWWYVvwYwwwww¥y> Szovjetunió N. NE8ZMEJANOV, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke A thermomiklcárls kísérletek azonnali beszüntetése nemcsak emberi cselekedet és nemcsak az általános béke biztosítását eredményezné, hanem gyakorlatban Is segítené a békés egymásmellen élés elvének megvalósulását a népek érdekében Franciaország Ilenm! atomtloi Szerte a világon egyre határozottabban követelik a nukleáris fegyverek haladéktalan megszüntetését, t ez nem szorul magyarázatra. Hiszen a nukleáris fegyver-kísérletek folytatása mindenekelőtt azt jelenti, hogy egymással versenyezve a legpusztítóbb fegyvert tökéletesítik, hogy új, még hatásosabb tömegpusztító eszközt kísérleteznek ki. Az ilyenfajta „versengés'* bizalmatlanságot kelt az államok között és fokozza a nemzetközi feszültséget. Senki sem láthatja előre, hogy meddig lehet folytatni e szörnyű versenyt és mikor jön el az idő, amikor —az izzó nemzetközi légkörben — soha nem látott katasztrófa elé állítják az emberiséget. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tudósok előzetes figyelmeztetését. A hatalmas atomrobbantások során keletkező rádióáktiv részecskék az emberi egészségre és életre nézve veszedelmes ellenséggé változtatják még a levegőt, de a vizet és a szárazföldet is. Az amerikai tudósok külön nyilatkozatukban hangsúlyozzák, hogy már az eddigi kísérletek által létrejött rádióaktív anyagok a világ egyes részein óriási mérvű fertőzést okoztak. A tudósok különféleképpen értékelik a fertőzés fokát, hiszen a tudomány még sokmindenre nem derített fényt. De egy dologban mind egyetértenek: minden további atomrobbantás újabb halaszthatatlan problémát jelent annak érdekében, hogy az emberiséget és a jövő nemzedékét megvédjék a veszélytől. A szovjet kormány már több ízben kijelentette, hogy kész azonnal beszüntetni atomfegyver-kísérleteit, amint a nyugati hatalmak ezt magukra nézve is kötelezőnek ismerik el. A Szovjetunió mindig síkra szállt és most is síkra száll a probléma legradikálisabb megoldásáért. Javasolja az atom- és hidrogénbomba gyártásának és alkalmazásának teljes és feltétel nélküli betiltását (e fegyverek kivonását a hadseregek fegyvertárából) szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett. 4Cét^éí& Cbssßonysohs A gyarmati és félgyarmati népek szabadságharcából az asszonyok is jelentős mértékben kiveszik részüket. Küzdelmük nem eredménytelen és már számos ország kivívta függetlenségét az utóbbi években. Ez nemcsak azt jelenti, hogy megszűnt a gyarmatosítók kizsákmányolása és az illető ország maga intézi további sorsát, építi jövőjét, de megváltozott az asszonyok helyzete is. Már nem alárendelt eszközei egy világhódító politikának, már nem félreállított jogtalanok. Megkapják a | szavazati jogot és tevékenyen részt vesznek a politikai életben. A hosszú elnyomatás és «gyarmati élet nyomait nem flehet rövid néhány év alatt eltüntetni. Indiában, mely égy évtizede, hogy lerázta magáról az angolok kényuralmát, még elválaszthatatlan az asszonysorstól a nyomor és nélkülözés, mert megszüntették ugyan a gyarmati függőséget, de az országon belül még tovább folyik a kizsákmányolás. A szocialista államokban a szabadsággal szinte párhuzamosan likvidálták a kizsákmányolásból élő elemeket és ma az asszony sorsa semmiben sem különbözik a férfiétól. Minden jogot megkap, amit az ország bármely más polgára élvez. Betölthet magas funkciókat, szavazhat és élvezheti a megérdemelt pihé- nést az ország legszebb üdülőiben. A. Oparin szovjet akadémikus aláírja a Béke! Világtanács felhívását: tiltsák be a thermo-; nukleáris fegyverek kísérleteit Németország Egy est It Államok 750 delegátus vett részt az atombomba használata és kísérlete ellen Párizsban tartott tiltakozó gyűlésen. Madame Yves Farge mellett H. Konishi-t láthatjuk, az atom- és hidrogénbomba elleni bizottság japán vezetőjét. Egyc- Tokioból érkezett a nagygyűlésre. Anglia DB. SCHWEITZER, Béke Nobel-dljas Az atomklsérletekből eredő sugárzás nagy veszélyt Jelent az emberiségre'. Még több átomrobbantás ezt a veszélyt növeli. Csatlakozom azokhoz, akik felemelik szavukat e kísérletek ellen, mert a veszélyt nem szabad leértékelni. A kísérletek megszüntetése egy Jobb kor hajnalát jelentené A Varsó közelében lévő Swierkban a közelmúltban befejezték az első lengyel atomreaktor alapvető szerelési munkálatait. A munkálatoknál jelen voltak a Szovjetunió atomtudósai ta, akik megállapították, hogy az eddigi munkamenetet tartva, ez év végére üzembehelyezhető az első lengyel atomreaktor. f Szavazásra készülnek a szfnesbörü asszonyok. Az írással, olvasással ’ egyldöben tanulják meg a szavazás módját. A Jogot a függetlenségi harccal vívták ki maguknak. A bolgár nők jogai közé nemcsak az egyenlőség és a szavazás lehetősége tartozik, hanem a pihenés, üdülés is. A Fekete-tenger legszebb vidékein épült üdülőkben töltik szabadságukat OTTO HAHN, Nobel-dljas kémikus MI mindannyian (17 német tudós) minden eszközzel segítjük az atom energia békés célokra való felhasználását DB. PAULINO, Nobel-dljas kémikus BRUNO PONTECORVO, atomfizikus Ha nem szüntetik be a thermo- Az atomkísérletek megszüntetése é nukleáris kísérleteket, akkor ko- erősítené az egyetértést az egész á moly biológiai hatásokkal kell világ haladó gondolkodású tudósai! számolni, között, r HiUeftUigti fCáltnán: Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (6) SZIMBA Rossz idők jártak Szimbára, a nagy, feketesörényü oroszlánra. A baj, akárcsak az emberek világában, a vadonban is csőstül jár. így volt ez Szimbával is, egyik baja hozta magával a másikat, szegény feje már azt sem tudta, hogy kerüljön ki belőlük. A száraz időszak elején kezdődött a balszerencséje, amikor egy karcsú oroszlánhölgyért, akit társául szeretett volna választani, újra és újra párbajra kelt sörényes vetélytársaival. Eddig rendjén is volt a dolog, hiszen a vadonban minden állatnak meg kell küzdenie a párjáért, de hogyan történhetett meg, hogy éppen ő maradjon pár nélkül?! Hiszen az ő részén volt minden esély! Keményen megállta a helyét a viadalokban, sorra legyőzte a ve- télytársakat, legfeljebb egy-két kósza sörényes setten- gett még a választottja nyomában, de ezektől nem kellett tartania, mert gyávábbak voltak, semhogy felvegyék vele a harcot. Es amikor a győzelem már-már rámosolygott, akkor jött a baj. Egyszerre csak megjelent a színen — honnan jött, hogyan jött, ki tudná megmondani? — egy másik hím oroszlán. Szimba sose látta eddig a többiek között, s azokon se látszott, hogy ismerték volna. Ez az újonnan jött vetélytárs egészen más szabású legény volt, mint ö. Neki zömök és súlyos a termete, a mancsa nagy, söré- j nye hosszú és fekete, amaz meg karcsúi, nyurga, kis- 1 talpú és sárgán vöröses sörénye alig nőtt meg egy arasznyira. Klttenberger Kálmán: A Kfflma-NdzsáróMl Nagymarosig 17 Eleinte az új vetélytárs Iá tisztes távolban maradt, de hamarosan szükebbre kezdte szabni a köreit. Es ettől mintha a settenkedők iá felbátorodtak volna, fenyegetően egyre közelebb-közelebb húzódtak. Ez már sok volt a féltékeny és haragos Szimbának! Kinézte magának a legszemtelenebb settenkedőt és rárohant egy hirtelen támadással. Ügy gondolta, elbánik most jól a tolakodó fickóval, s ezzel két legyet üt egy csapásra, mert legalább a hórihorgas jövevényt is elriasztja innen. Akit megtámadott, a settenkedő nagyon bízhatott magában, mert felvette Szimbával az egyenlőtlen harcát. Hatalmas összecsapás volt! Az ellenfél eleinte olyan keményen állta a sarat, hogy szinte kétségesnek látszott a párbaj kimenetele, de ahogy tovább folyt a viaskodás, mind jobban kitűnt Szimba fölénye. Eljött végül a döntő pillanat, s akkor belátta a gyengébb vetélytárs, hogy csak a menekülés mentheti meg az irháját. Mihelyt Szimba néhány lépést hátrált, hogy nekilendüljön a végső támadásnak, az ellenfél félreugrott és megfutott, ahogy csak tudott, a közeli sásfüves sűrűség felé. Szimba elégedett volt ellenfele vereségével. Inkább csak a látszat kedvéért, semhogy üldözni lett volna kedve, utána loholt egy-két lépést, aztán oda akart sietni a hölgyéhez, hogy fogadja hízelgő dörgölőzését a szép győzelemért. Hanem az udvarlásból semmi se lett, mert akkor olyasmi történt, amire Szimba egyáltalán nem számított. Amíg ő a megfutamodott vetélytárs után figyelt, a hórihorgas álnokul a közelébe férkőzött és most — se szó, se beszéd — rárohant váratlan támadással. Ilyen álnokságot Szimba még sohase látott életében. Hát ilyet is lehet, ilyen orvul tömi rá a mit sem sejtő vetélytársral... Vad dühvei vágott vissza a sunyi támadóra, de a másik gyors volt, akár egy démon. Könnyedén, hajlékonyán kerülgette Szimba dühödt lg Klttenberger Kálmán: A KlMma-Ndzaárótól NagymarozH ütéseit, az 6 ütései, marásai viszont annál biztosabban érték az előző harc sebeitől is vérző, végképp kimerült Szimbát. így történt, hogy néhány percen belül Szimba számúra is elérkezett a szégyenletes pillanat, amikor meg-meglnogva érezni kezdte, hogy csak a futás segít, és,az is csak akkor, ha ellenfele nem üldözi. Még egy vad roham a hórihorgasral Szimba összeszedi maradék erejét, üt is egy erős sebet az álnok ellenfélen, s amíg az megtorpan egy pillanatra, 6 félre- ugrik és máris lohol csatavesztetten ...És lám, a győztes nem követi, hanem 6 indul most már udvarlásra az oroszlánhölgy felé. Az oroszlánhölgy fogadja is az udvarlását, hozzádörgölőzik gyengéden, arcullegyinti játékosan, hogy aztán elsétáljanak együtt a legyőzött Szimba csatáinak színteréről Kimerültén lohol a tok sebből vérző Szimba a parti sűrűség felé. A magas fákon páviáncsapatok előőrsei tanyáinak. Amint az őrszemek megpillantják a megverten szaladó Szimbát, azonnal felriasztják szerteportyázó, szemtelen tolvajnépüket. Erre aztán akkora zenebona támad, hogy csak úgy zeng belé a sűrűség! A páviánok visítozva rázzák fenn az ágakat, és százféle hangon csúfolják, szidják a megtépetten futó, menedékre vágyakozó állátkirályt. Egy viztócsánál Szimba enyhíti égető szomjúságát, aztán behúzódik egy fátlan, sásfüves területre, ahová már nem hallatszik be a kárörvendő páviánok utálatos csúfolódása. Ott leheveredik, két hosszú napip el sem mozdul a sásfüves csalitból és érdes nyelvivel azálatt szorgalmasan tisztogatja, gyógyitgatja sebeit. Harmadnapra behegedt a legtöbb sebe, csak a súlyosabbak lüktetnek még sajogva. Merevek a tagjai is a hosszú keveréstől, de kínzó éhsége most már hússzerzésre kényszeríti. Nehézkesen feláll, nyújtóztatja elzsibbadt tagjait, aztán elindul ügyetlen lépegetéssel. (Folytatása következik;)
