Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-05 / 208. szám
5> irf— ■ NAPLŐ 1957 SZEPTEMBER S '* ÉRT1ÜK-E? \ minap három alapszer- vezeti vezetővel beszélgettem. A szokásos ismerkedő, „induló kérdésre", hogy ismerik-e az országos pártértekezlet határozatait, mindhárman igennel válaszoltak. Azután persze sok mindenről szó esett; gondokról, örömökről, nehézségekről. Többek között az értelmiségről is. A három elvtárs véleménye között árnyalak különbségek voltak. Amiben megegyeztek, azt így lehetne összefoglalni: „Októberben eljátszották szerepüket“.... így mondták: eljátszották. Tehát mind. Azt hiszem, a két válasz ellentmondásban van egymással. Ugyanis a párthatározat minden sora tiltakozás az általánosítás ellen. Az emberek október—novemberi magatartását — és általában máskor is — egyénileg lehet és kell is megítélni, nem pedig sommássan. Minden bizonnyal egyetlen párt- szervezet sem értene egyet azzal, ha a közéjük tartozó pedagógust vagy mérnököt ilyen meggondolásból az ellenforradalmárok közé sorolnánk. Igazuk is lenne. Ha azonban ez ellen kézzel-láb- bal hadakoznának, akkor ugyanezt kellene tenniök más esetekben is. Számtalan ilyen ellentmondással találkozunk. Legutóbb minden alapszervezet taggyűlésén a pártértekezlet határozatát vitatta meg, hogy belőle következtetéseket, tanulságokat vonjon le munkájára, hogy annak szellemében dolgozzon. Ezeken a taggyűléseken sok jó elképzelés, helyi jellegű fontos intézkedés jutott érvényre. Felsóegerszegen például a kommunisták kezdeményezésére alakult újjá a népfrontbizottság; Almáskeresztúron egy nagyobb kiterjedésű tartalékterületen gyümölcstermelő szakcsoportot alakítanak majd. Ennek ellenére a taggyűlések még csak kezdetei a párthatározat! megismerésének és megértésének. Kevés kivétellel valameny- nyi termelőszövetkezet nap gyot fejlődött, megerősödött. Nem ritka az ötven-hatvan forintot érő munkaegység. Érthető, hogy. akik októberben valamilyen okból megfutamodtak, most visszafelé kacsingatnak. A termelőszövetkezetek azonban nem igen tárgyalnak velük, mondván: „Ilyen tagokra nincs szükségünk“ . j -. A lippóiakis azt vallják, hogy „nagyon jól érezzük magunkat, ha bevesszük őket, nem tudni, mikor gondolják meg magukat ismét". A másik eléggé felkapott nézet szerint a termelőszövetkezeti mozgalom önkéntességé’ sérti az agitáció, ezért legjobb nem szólni semmi:. Ezek a begubózás mondva csinált „érvei", szivük mélyén maguk sem hisznek benne, de hát valamit mondani kell. A pártszervezetek viszont nem tesznek ellene, holott az országos értekezlet a falusi politika alapjává tette a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztését is. Az ellenforradalom esz- mei és szervezeti felszámolása körül is sok a bizonytalanság. A párt útmutatása világos: az aktív ellenforradalmárokat kíméletlenül megbüntetjük, a megtévedteket pedig visszavezetjük a helyes útra. Ezt az igazságos, a tömegek véleményével találkozó határozatot gyakran eltorzítják. A kétírontos harc helyett nem egyszer megalkuvást tapasztalni az egyik oldalon, míg a másikon régi hibákat ismételnek meg. Az érvek és ellenérvek mindkét esetben majdnem azonosak. Ha elvtársak arról panaszkodnak, hogy az elleni orrad almárok- kal szemben elnézőek, a felelősségre vonás helyett máshova helyezik őket, akkor a „védelem“ így lép fel: „Megtévedtek“ ;:: Viszont a becsapott, félrevezetett kisemberektől politikai tisztánlátást követelnek, szemükre vetik, hogy azokban a forró napokban elvesztették a fejüket. Az egyik taggyűlésen egy felszólaló kijelentette: „Felnőtt emberek, nem lehet elfogadni, hogy tévedtek .:A hosszas vita sem tudta meggyőzni ellenkezőjéről: Feltehető, hogy nem szándékosság, és rosszindulat vezeti az elvtársakat, sőt, bizonyosan azt hiszik, hogyha így cselekszenek, közelebb kerülnek az emberekhez. Ellenkezően: egyik álláspont sem szolgálja a megnyugvást, a tömegek megnyerését, sérti a becsületes emberek igazságérzetét. Gondoljunk csak azokra, akik szenvedtek az elleneforradalom alatt, üldözték, bebörtönözték őket, ablakaikat bedobálták, családjuk kiirtásával fenyegetőztek. Mit szólnak ezek az elvtársak az ellenforradalmárok mentegetésé- hez? Semmi jót. De sérti a másik oldal igazságérzetét is: azokét, akik ma már jól látják, hogy félrevezették, be csapták őket és szeretnének lehetőséget kapni botlásuk kijavítására, be akarják bizonyítani, hova tartoznak. Adjuk meg mindenkinek, amit egyénileg megérdemel! Sok ember megelégedéssel fogadta, hogy ebben az országban párttisztség kivételével minden közfunkciót pártonkívüli is betölthet. Hogy miért? Egyesek azzal példázódtak; elejét vehetjük, hogy pozicióféltés miatt felhíguljon a párt, mások a vezetés. közélet demokratizmusát, a pártonkívüliek megbecsülését említették. Az egye* értést azonban néhol disszonáns hangok zavarják meg Az egyik erőműben még a kisebb beosztásba is párttagot akartak helyezni. Amikor megkérdezték, miért. talán rosszul dolgoznak az illetők? — azt válaszolták, hogy nem, de a párttagokban jobban megbíznak. Nagyon nehezen értették meg, hogy ezzel elvesztik a becsületesen dolgozó pártonkívüliek olyannyira szükséges bizalmát. C okán úgy vélik, hogy minden kezdet nehéz. Alig két hónapja zajlott le a pártértekezlet, azóta sokat tettünk és természetesen még sok feladat áll előttünk, Ezzel nem igen lehet vitázni. Az azonban biztos, hogy az említett és más fogyatékosságok abból származnak, hogy csak „ismerik" és nem értik eléggé a párt útmutatásait. Az elmúlt két hónapban keveset tanulmányozták megállapításait, az egyszer- kétszeri olvasás nem hagy maradandó nyomot. Most is az a feladat, hogy gondosan tanulmányozva, megértsük és szellemében dolgozzunk minden területen. színes műsor Gazdag, — megérdemelt siker A Román Szakszervezeti Központi Együttes előadása Háromhetes vendégszereplésre Magyarországra látogatott a Román Szakszervezeti Központi Együttes. Pécsi vendégszereplésével is jelezte a román és a magyar nép új, baráti viszonyát és a két nép- köztársaság között létesült kulturális kapcsolatokat még jobban elmélyítette. A román szakszervezeti együttes most ünnepelte megalakulása 10 éves évfordulóját és eddigi jó munkájáért a Munka Érdemrend I. fokozatával tüntették ki- Az együttes a népi művészetet nemcsak ápolja, hanem tovább is fejleszti. A népi együttest olyan kiváló vezetők vezetik, mint Ion Bucur igazgató, Oprea Petrescu balettmester, Mace- lura Stefan rendező és Ionéi Cristea karmester. Az a rendkívüli érdeklődés, amely román vendégeinket itteni szerepléseik során végigkísérte, beszédes jele volt a magyar dolgozó nép rokon- szenvének és egyben a::. is bizonyította, hogy román szomszédaink valóban olyan nép- művészeti anyaggal jöttek, amely magában véve is megérdemli az általános figyelmet. A tánckar igen komoly teljesítményű számokban mutatta meg képességeit. Egyrészt a jól összeválogatott, sokat Ígérő táncosanyag tűnt ki a bemutatkozás során, másrészt ezeknek a táncosoknak kiváló technikai fejlettsége és helyenként kiváló szelleme is. Táncaik többsége a maga jellegzetességében mutatta be a román népet. Egy-egy tánc- kompozició egy-egy vidék jellegzetes motívumait foglalta magába. Az együttes legértékesebb tánca a szilaj erőtől duzzadó Calusaru. A koreográfus egy ősrégi dák tánc hagyományait dolgozta fel. A régi vallási tánc vad hangulatát fokozták a lábakra felszerelt csörgők és sarkantyúk. A botok, melyeket a táncosok kezükben tartottak, a dák ember fegyverót jelképezték, amivel régente védték magukat ellenségeik ellen. A tánc élénksége és erőteljes ritmikája már-már exo- tikussá fokozódott, kifejezte a férfiak ügyességét, elszántságát. A Calusaru a közönségre Pénteken a lottóház V. emelete is gazdára talál A sportfogadási és lottó igazgatóság ezen a héten ismét kettős sorsolást rendez. EzTobb és jobb termést ad a Higosannal csávázott vetőmag Egymilliós város kenyérszükségletét fedezné az a búzamennyiség, amit ha zánkban üszögös években csak a búza kőüszögje elpusztít. Látszatmunkát vég zünk akkor, ami- koris az üszög ellen halonv vagy permetező csávázási alkalmazunk, mert a csávaoldat nem mossa le, nem áztatja át a vetőmagvakhoz tapadó kórokozó spórákat. Ez a félmegoldásos és gyors csávázás csávázatlan vetőmag is üszögmentes termést ad. Az időjárás milyenségét jóelőre még mindig nem tudjuk megáldaténál. Serkentő hatással van a csíranövény fejlődésé re. A Higosan cso- magolóján lévő utalapítani, ezért fá- sítást — a helyes radságot nem néz- csávázás érdekében ve, alkalmazzuk a búza kőüszögje, az árpa és zab fedett tiszögje ellen a hir gosanos, nedves csávázási eljárást. Ez legeredményesebben a Linhardt- féle kosaras vagy kádcsává zással — feltétlenül tartsuk be. Ha az kevésnek bizonyul, bátran vegyük igénybe a gazdasági felügyelők vagy a Növényvédő Állomás szaktanácsait. A Növényvédő Állomás valamennyi hajtható végre. Bátran használjuk községi gazdasági a higanytartalmú felügyelői székhe- Higosan csávázó- lyén csávázási boákkor bizonyul jó- szert, mert az nem- mutatót tart. — A nak, amikor az idő- csak az üszögspó- szakszerű csávázás rákra hat, hanem elsajátítása érdeké- védelmet ) nyújt több gombabeteg- ‘ ség ellen is. Csíra- bántalma jóval kisebb a rézgálicoljárás egyébként sem kedvez az üszogspóra fejlődésének. Ilyen kedvező idő mellett viszont a ben — a meghirdetett napokon — minél több termelő jelenjen meg. úttal a 27, heti nyerőszámok húzására és az augusztusi tárgyjutalom sorsolására kerül sor. A húzást pénteken délelőtt tíz órai kezdettel a MEDOSZ székház (VI. Jókai u. 2—4.) színháztermében tartják. A jutalomsorsoláson a 25. játékhét 1 705 935 szelvénye vesz részt. A pénteki sorsoláson összesen 317 értékes nyereményt húznak ki. Ekkor talál gazdára a lottóház ötödik emeletének, utolsó 3-as számú, kétszoba, hallos, összkomfortos öröklakása, s a negyedik emeleti 2-es számú garzon öröklakás. Kisorsolják a harmadik főnyereményt is, az „elmaradhatatlan“ Wartburg autót is nagy hatással volt, úgyhogy meg kellett ismételni. Nagy élményt nyújtott az „így járják a táncot nálunk” című táncpzvit is. Meseszerűen került az óriás könyvből szemünk elé Románia öt jellegzetes vidékének gazdag táncanyaga. A táncszvitben közel ötven táncos vett részt. A szvit lekötöttségét biztosította az is, hogy a táncok egymásutánja mindig újat adott. A lányok lírai táncától kezdve a legvadabb férfitáncokig és a párostáncok széles színskálájáig minden található volt ebben a műben. Az együttes műsorának többi számaiban is látszott az igényesség, a művészi munka, volt, ahol nagyobb sikerrel; volt, ahol szegényesebben. Ezek közé tartozik a Fagarast táncszvit, a Havasalföldi táncok és Kolozs megyei magy-ir tánc, A Kolozs megyei megvár tánc volt műsoruk legszürkö’-'v száma. A tánc erős stilizáitsá- ga miatt a régi műmagyarkodásra emlékeztetett és sok esetben gyöngyösbokrétás színt öltött magára. A kombo- zicióban a középső részben szereplő férfiverbunknak volt csak művészi értéke. Egybevetve a táncokat, renn, ísmerkedhettünk Románia gazdag folklórjával, de hiányérzetünk is maradt annyiban, hogy a gazdag Székelyföld anyagából jóformán még Ízelítőt sem kaptunk. A műsorban nagy szerep jutott a népi zenekarnak is. A táncok kísérete mellett nagy sikerrel játszottak önálló kompozíciókat is. A nálunk is-nert Pacsirtát meg kellett ismételniök. A szólisták közül kitűnt Ion ^vrea pánsfpiá- val, Dumitru Marinescu Cincin cimbalom-szólójával és Kónya László meleghangú baritonjával, aki a moszkvai VIT első helyezettje volt. A Román Szakszervezeti Központi Együttes á Szovjetunió, Finnország, Ausztria, Németország, Franciaország, Szíria, Libanon és Egyiptom közönsége után meghódította gazdag és színes műsorával a magyar közönséget is, és pécsi szereplésével a román nép kulturális kincseit nekünk ’’s átnyújtotta. SIMON ANTAL Setejtét gyártani kár Kár, mert pénzbe kerül, munkába kerül, éppúgy kopik vele a berendezés, mint az elsőosztályú gyártmány készítésével. Tehát a selejtgyár- tás kész ráfizetés. Mégis gyártanak selejtet. Nem is keveset. Gyalogolni jó Hat, attól függ,Éppenséggel nem rossz. De autózni mégis csak jobb. No nem a kényelem miatt'elsősorban, hanem, mert az ember gyorsan lebonyolítja munkáját, a nap legnagyobb részét nem kell el- töltenie autóbuszra, vagy vonatra való várakozással. Különben is az autó valóságos segítőtársa a hivatali embereknek. Már amennyiben az autót hivatalos útra használjuk fel. Mert azután vannak nem hivatalos utak is, ahova mégis egyesek gépkocsival mennek. Egyszerűen nem tudnak elszakadni a gépkocsitól, olyan nagyszerűen beleélik magukat — kivételes beosztásuk adta — lehetőségekbe, hogy gépkocsival mennek labdarúgó-meccsre, Harkányba, Stkondára, vadászatra, esetleg az asszonyt szállítja a piacra, a gyereket az óvodába, sőt még a borpincékbe is! Már pedig ezekre a helyekre gyalog is el lehet sétálni, az említett fürdőhelyekbe esetleg autóbusszal vagy vonattal. Vagy mondjuk — taxival. Természetesen saját költségen! Egyszóval: úgy mint más egyszerű ember, akinek nincsen autója. Ámde az az istenverte autó hallgat, a vezetője is, különben őt érné az istenverés, vagy még annál is nagyobb sujtás: a főnök haragja! így azután nehezen derülnek ki azok az autós-ügyek, különböző autós- utak, amelyekre a legjobb akarat mellett sem lehet ráfogni: hivatalos út. Mennyiben „hivatalos" út például az alábbi? 1957 június 13-án a Bányaépítő Vállalat igénybe vette a JD—010 rendszámú Wartburg- kocsit. Hova megy vajon a kocsi? Délután négy óra tíz perckor a vállalat egyik dolgozója, Andaházl Lajos és egy rokonlány ül a kocsiban, indulnak Harkányba, meglátogatják a feleséget és este fél nyolckor visszaérkeznek. A felmerült költséget — az egésznapival együtt — a vállalat egyenlítette ki. Csupán a harkányi út 165 forintba került! Andaházi Lajos, ezt tessék befizetni a vállalat pénztárába! Azt mondják, más kárán tanul az okos:::!” Ugyan! Sokszor a saját kárán sem tanul az ember. Mert Andaházi Lajos és Kovács László, valamint feleségük augusztus 3-án Sikondára utaznak a vállalatnál túrafuvarban lévő IC—682 számú Pobedával. Kiküldetési rendelvényük nem volt, de nem volt igazgatói engedély sem az asszonyok szállítására, akik éRyéiJkéirt nem is alkalmazottai a Bányaépítő Vállalatnak. Az ellenőrzés után mindketten hoztak egy kiküldetési rendelvényt, amely csak keltezéssel volt ellátva, de azon nem volt meghatározva a feladat, amit Sikondán kellett volna végrehajtanak. (Volt-e egyáltalán sikondal feladat?!) Egy másik ellenőrzés alkalmával Harkány előtt föltartóztatták a Baranya megyei Állat- forgalmi Vállalat AA—114 számú Tátraplanját. Schneider Lajos gépkocsivezető a feleségét Siklósra akarta elvinni. A rendőrség természetesen visz- szairányította a kocsit Pécsre. gáltató Vállalat az utóbbi két esztendőben 329 955 forintot fizetett ki taxira! Vagy: A Pécsi Útfenntartó Vállalat egy esztendő alatt 175 486, az Aszfaltútépítő Vállalat (Komló) 294.889 forintot fizetett ki kettő, illetve egy esztendő alatt. Tehát a három vállalat töhb, mint félmillió forintot! Sok, nagyon, nagyon sok! Az igaz, hogy a munkahelyek eléggé távolesnek a központtól, ezer és ezer ügyben kell hol egyik, hol másik műszaki embernek intézkednie, amihez okvetlenül gyors jármű kell. Ez Igaz. De azért az az érzése támad az a v~ -íj r> x síxaj embernek — e számadatok lát.... .ozuti tsepellato tón; (átlag havi 18_20 ezer ío_ Vállalat FH—265 számú te- rlnt!) —, hogy könnyelműen hergépkocsiját ellenőrzik au- kezelik néha a taxi-utakat. gusztus 9-én este negyed tízkor Nem akarunk senkit megvá- Pataeeon. Mit keres Itt a gép- dőlni alaptalanul, de mérget kocsi és vezetője, Erdősi Lajos? Hiszen a menetlevelet 18.55 órakor vezette utoljára, tehát a közbenső két és fél óráról nem tud elszámolni. Pedig a gépkocsi nem állt A vállalat körzetvezetője 100 forintot adott Erdőslnek azért, hogy lakására alapkövet szállítson. S ilyen feketefuvarokkal — sajnos — nagyon gyakran találkozunk! Mi szóvá tesszük, s a jövőben még jobban! Szóvá tesszük azt is, h<jgy több vállalat megdöbbentően magas összeget fizet ki taxiszámla címén. Tessék: A Dél-Dunántúli Aramszolveszünk rá, hogy akad ezekben az utazásokban nemhivatalos út is. Kicsit szorosabban kellene fogni a gyeplőt az üzem vezetőjének és a főkönyvelőnek: A megyei tanácsnak van gépkocsija nem is egy! Es mégis — s ez valóban furcsa egy kissé — az állatforgalmi osztály havi 11, a mezőgazda- sági osztály havonta kétszer 7—8 ezer forintot fizet ki, ugyanis az utóbbi osztály egyidőben két taxival rendelkezik. Nem tudom milyen elfogadható érvekkel tudnának meggyőzni bennünket a komoly pénzösszegek kifizetésének helyességét illetően. Egy bizonyos: sántít valami. Nagyon drágák ezek a kiszállások, különösen akkor, ha hozzászámítjuk azt is, hogy nemmin- d e n kiszállás jár kellő haszonnal ::: A város taxi-parkja olyan szegényes, hogy már-már nevetséges. A háború előtt •— Pécsnek jóval kevesebb lakosa volt, s mégis — harmincnégy taxi állt a standokon. Ma, jóllehet majdnem megkétszereződött 8 lakosság létszáma, taxink mégis csak vagy 16—18 szaladgál a városban, de sokszor még annyi sem. Miért? Mert a vidéki fuvarok elvonják a taxikat a várostól. Az igaz, hogy minden vállalat nem vehet autót — nem mintha pénz nem jutna rá, hanem mert komoly devizát von el a gépkocsibehozatal népgazdaságunktól — tehát a vállalatoknak megjár a taxi — de takarékoskodni kell! Ugye mennyi baj származik ezekből a négykerekű masinákból? Az ember nem is hinné, hogy mennyi pénz, mennyi érték folyik el az országutakon, amelynek a levét mindenképpen csak mi isszuk meg. Igazán ideje már, hogy néhányan leszokjanak a felelőtlen autókázásokról, még akkor is. ha gyaloglni kiss'5 kényelmetlen .. : RAB FERENC A nyugati városrész építkezésén például százhúszezer tégla közül, — amit a Szigeti úti téglagyár szállított le nemrég — talán sikerül kiválogatni húszezret. A többi százezer szétporlad. Ügy mondják erre a téglabetegségre: megeszi a mészkukac. Mészkővel szennyezett agyagból égették. A mészkő is kiégett az agyaggal együtt és ha vizet kap. szépen forrni kezd és szétfeszíti a téglát. Persze, az énítő vállalat nem vette át ezt a seiejttömeget, csak abba egyezett bele, hogy ha ötvenezret leszámolnak belőle, ottmaradhat, kifizetik és maid eladják a munkásoknak, kislakásépítésre még megfelel. Most válogatja öt-hat munkás a sok rossz közül a <á téglát. Megfogják, kalapáccsal ütögetlk. Amelyik nem esik szét, féüreteszik. Az arány: egy talicska jó tégla, két talicska máladék. Jó teg’*-’ Amit Jő gyanánt félretesznek az is mészkukacos. Persze, a téglagyárnak is megvan a maga mentsége: rossz a .földjük. Csak ilyen téglát tudtak gyártani belőle. Dehát kinek van szükségé ilyen téglára? Senkinek. — Ez biztos. Miért kellett akkor legyártani? Nem tudták, hogy ez lesz belőle? Ki hiszi ezt el? Hiszen azt nem a műegyetemen tanítják, hogy mésszel szennyezett agyagból nem lesz tégla, azaz csak rossz tégla lesz, olyan mint ez. T-dja ezt mindegyik téglagyári munkás. Miért gyártotok hát selejtet? Cs^k a kár kedvéért, vagy prémiumért, vagy miért?
